Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-20 / 269. szám
Egyetemista éveim jutnak eszem ne a XIX. szazad irodalmáról tartott előadások emlékei öllenek lel bennem. A katedránál Barla János professzor, akadémiai tag Ült, S beszélt Kemény Zsigmondiról. Arany János költészetéről, Jókai művészetének műhelytitkairól. Ma /is fülembe csengnek a klasszikusok szeretetére buzdító mondatok. pedig azóta jó néhány év hullott a múltba. A napokban hallgattam egy rádióriportot, Fábián Zoltán készítette volt professzorommal. Barta János arról beszélt, hogy sürgetni kellene a klasszikusok reneszánszát, hogy el kellene, el lehetne, érni közkinccsé, aktív szellemi tökévé válásukat. A professzor érről a nemes kultúrmisszióról nyilatkozott Ismerős mondatok, az egyetemi évek emlékei közé 'ágyazod lak, akkor csak szimpatikusnak tűntek, most azonban — több mint fél évtized utón — úgy érzem: nem lehet erről eleget beszélni, s nemcsak az irodalombarátok nagy ügye ez, hanem össztársadalmi érdek. Kincsek — elfeledve Kis nép vagyunk, rendkívüli technikai produkciókkal nem léphetünk porondra, de szellemi exportunk a világ minden táján elismerést szuggerál. És mégis úgy tűnik. íiíZ nagyvonalúak vagyunk, mert elfeledkezünk belső értékeinkről. Igaz, tudjak: léteznek a klasszikusok, szokás is róluk dicsérő és méltató jelzők sorozatában burkolva beszélni. Ettől azonban Petőfi versei, Arany epikája, Kemény Zsígmond, Tolnai Lajos, Justh Zsig- mond regényei maradnak diszkötésben porosodva a könyvespolcokon. Az is igaz, hogy középiskolai tankönyveink meglehetősen alaposan elemzik klasszikusaink írásait, mégis a fiatalok jó része idegenkedik tőlük, alkotásaikat tőlük messze, távol levő világból érkezett, idejét múlt jelzéseknek minősítik, s aligha sietnek a könyvtár- ba azzal a szilárd elhatározással, hogy például Petőfi- kötetet kölcsönözzenek. így aztán hiába ismerjük el klasszikusaink értékeit. szellemi kincseik, gondolati örökségük elfeledten szyny- nyad a ritkán forgatott oldalakon. »Nevelők" — státus nélkül A szunnyadó klasszikusok újrafelfedezésre várnak. Érdemes ennek eszközeit, hatékony módszereit kutatni, mert minden klasszikus olyan, mint a kiváló nevelő, aki státus híján reményié, len keres katedrát Úgy hiszem, legtöbbet a felnövekvő nemzedék számára tudnának nyújtani. Ma ugyanis majd minden fórumon elmondják, hogy bizonytalan ifjúságunk egy részének világnézeti alapozottsága. Azon is sokan háborognak — persze nem is alaptalanul —, hogy hiányzik ennek a világ- felfogásnak érzelmi . színezete, amely az értelmi igenlést hitté forrósít ja. Nos, ezzel a varázserővel rendelkezik Petőfi. Tolnai Lajos. Reviczky Gyula, nem is beszélve Arany Jánosról, Madách Imréről. A hazaszeretetről kinek sorai vallanónak szebben. mint az övéké? Ki tudna hatásosabban kétkedésre sarkallva hit, meggyőződés keresésére szuggerálni. mint az Ember tragédiájának írója? Lehet-e megrázóbban megjeleníteni a magányt, a szeretet után sóvárgó egyedüllétet, mint az Arany Jáv'rtcnqjí' ciV'"' ■"•'»«•n corn akad. aki vitatná ezt. mégis klasszikusaink gondolati hatóereje, veretes írásm'űvésze- te. érzelmi nevelöereje kihasználatlan. És ezen felül Is: mennyi értéket, kínálnak még. Letisztult stílusuk esztétikai alapja lehelne a felnövekvő nemzedékek izlésf orrnál ásánnV Akiben Reviczky vagy Arany János verseinek muzsikája'' alakít ki értékelési rendszert, az stabilabb iránytűvel rendelkezik, s nem téved annyira el napjaink sokféle kifejezési irányzathoz tartozó friss • irodalmának dzsungelében. Ila ifjúságunk számára is felfedeznénk klasszikusainkat, altkor élővé válna számukra a XIX. századi történelem. akkor éreznénk, hogy napjaink egészséges életritmusát sejtettél: a másfél század előtti gondolkodók, reformerek. A tananyag eltaszit Felfedezni őket? Ugyan minek, hiszen tankönyveinkben rangos helyet kaptak, h i szén szöveggyűjtemények állnak a tanulók rendelkezésére, öli olvashatják írásaikat. — érvelhet bárki. Ez a vélemény azonban túlontúl felszínes, mert hiába tankönyvi anyag, hiaba szöveggyűjteményben szereplő szemelvény. ha ez a diák számára csak lexikális tudást jelent, ha csak érti és nem érzi a múlt évszázad nagyjainak emberi kiválóságát, művészi rangját. Ha csak eddig jut el a tanár, akkor Arany János, Petőfi Sándor költészete csak az érettségiig kíséri tananyagként a diákot, utána már csak fényesen csillogó üres név lesz számára ez a két zseni. Ez aztán jó néhány megjegyzés- ' ben is realizálódik: hallani ilyeneket: elavult, idejétmúlt, ma már Petőfi, Arany lírája is a múlté, ma már más kell. Ezt és ehhez hasonlókat diákokból lett felnőttek mondják, akik végigülték a Petőfiről, az Aranyról tartott magyarórákat, akik kapásból sorolnák verseiket. A lexikális tudás megvan, de ez csak halott ismeretanyag, amely úgyszólván céltalan raktározódott. Hol itt a hiba? A hajdani tanárnak nem sikerült volt diákjainak élővé tennie a klasszikusokat. És ez a jelenség nem egyedi, hanem általános eset. Lazább tantervi kötöttséget Mit lehetne tenni? A legtöbbet adhatja a pedagógus. Igaz. túl merev a tantervi kötöttség: irre két, arra három óra. fís a szakfelügyelet Cerberusként őrködik, hogy tartsa is minden pedagógusa regulát. Ezen a szemléleten kell először változtatni, mert ha valaki úgy tér el a regulától, hogy azzal a diákok, az irodalom ügye nyer. akkor megérte renitenske dili: az ilyen pedagógus sokkalta többet tett, mint a tanmenethez mereven ragaszkodó, munkáját precíz vázlattal dokumentáló, akinek tanítványai korrekten beszélnek ugyan Petőfi hazafias lírájáról, de bennük nem élt tovább egyetlen költői gondolat sem. Az olvasás, az értő és érző olvasás szenvedélyét kell beplántálni az ifjúságba. E/A a nemes célt nem szoríthatják vissza pitiáner tantervi, tanmeneti merevségek. Olyan tanárok kellenek, akik élővé tudják varázsolni a klasszikus alkotást, akik egy műből is fel tudják villantani az alkotó emberi és művészi portréját, akik a mához tudják kötni a XIX. század már-mar idegennek tűnő művészeit, művészetét. Ehhez azonban egészségesebb munkarend, elmélyülést idő is kellene. Ha ezt elérik, akkor az elfeledett klasszikusok státust kapnak, s nevelőerejük — minden agyonmagyarázást, korholást, számonkérést mellőzve — sokszínűbbé, mélyebbé mintázza fiatalságunk lelkivilágát, a közömbösség, az érdektelenség helyébe teremtő romantikát plántál. Mindez elérhető, csak újfajta szemlélet és társadalmi összefogás kell hozzá. Pécsi István Pantomimműsor az Egyetemi Színpadon A nagy sikerű holtanciiai fesztivál után új műsort mutat be Küllő Miklós és Domino együttese. Karinthy Frigyes „Cirkusz” c. novellája alapján Ránky György Kossuth-dí jas zeneszerző azonos című zenemüvét Küllő Miklós újszerű feldolgozásában mutatja be az együttes. Képünkön: jelenet a műsorból. (MTI foto — Benkő Imre felv.) Vízálló újság, könyvek színes alapon.. Minél finomabb és ritkább papírból készül egy könyv, annál drágább lés így a merített, tartós papírokból ma már inkább c»k kis példányszámban megjelent, bibliofil kiadványok készülnek. A ' nyomás általában fehér papíron fekete festékkel történik. Az okot abban kereshetjük, hogy a sík felületen a betűk fel- foghatósága éles megkülönböztetést kíván, s ennek legjobban a fehér és a fekete felel meg. ★ A színes papírra nyomtatott könyvek közül is kiemelkedik a francia Louis Antoine Caraccioli 1760 körül kiadott könyve, amely vörös, kék, narancs és lila színű papíron jelent meg: a kiválasztott színek a négy évszak hangulatát voltak hivatva visszaadni — nem nagy meggyőző erővel! ★ Az udvari ka'marilla II. ■Vilmos német császárt teljesen elzárta a közvéleménytől,; s a számára egy példányban készült, újságba csak olyan hírek kerülhettek be, amelyek kedvezők voltak a császár számára. Ezt az újságot — arany betűkkel és- festékkel nyomták. Színes papírra nyomtatott könyvekkel napjainkban is találkozhatunk. Jean Dayros francia költő verseskönyvét Thiery Árpád: l*6í). mpi’e-Bibci Jű.^.estttörlöL^ Ambrus a késő órákig töprengett, hogy mit írjon az^életrajzába. Amikor a hideg szobában leült az asztalhoz, és a tollat megkocogtatta a tintásüvegben, azt gondolta eltökélten: Egy ilyen jó állás elnyeréséhez feltétlenül jókat kell írni magamról. De még egy óra múltán is csak a tollat forgatta az ujjai között, egyre bizonytalanabbul, mert a legfontosabb mondat, az első. nem jutott eszébe. Csak tudnám, hogy mi az. ami kedvező színben tüntet fel, és mégsem hat dicsekvésnek, töprengett Ambrus. Például azt is beírhatnám, hogy nem vagyok a szenvedélyek rabja, de ezzel nem kezdhetem. A télen is megfogadtam, hogy egy álló hónapig egyetlen korty szeszt nem iszom. Be is tartottam, csakhogy akkor az igazság megkívánja tőlem, hogy azt is elmondjam: ha rám jön valami, mert ez meg szokott történni velem, akkor képes vagyok három napig egyfolytában inni, és huszonnégy óra' alatt elszívok száz cigarettát is. Ráadásul nem is azért, mert nem tartom sokra az életemet, hanem azért, mert vannak idők, amikor nem tudok ellenállni, és ilyenkor alig különbözhetek a megvetésre méltó emberektől. Ennek a kettősségnek pedig az a magyarázata, hogy egyszerre vagyok hajlamos a jóra és a rosszra, ami nem vall rokonszenves egyéniségre, mert hiszen sokszor a véletlen játékaitól függően adott percben lehetek ez is. meg az is... Ügy feküdt le. hogy egy sort sem írt az életrajzból. Majd reggel mindent bepótolok, ígérte magának, és ezzel az elhatározással aludt el. Reggel fél hatkor csörgött az óra. Ambrus nem borotválkozott, nem mosakodott, nem gyújtott be, tétikabátját a hátára terítette, és az asztalhoz ült. Lehunyt szemmel kereste a megfelelő szavakat, majd lendületesen, mintha megértette volna a dolgok nyitját, leírt egy mondatot: Önök nem gondolhatnak olyant, amit én ne tudnék végrehajtani... Ambrus örült a határozott mondatnak, aztán egyre ellenszenvesebbnek tűnt, végül is áthúzta. Bekapcsolta a rádiót, amely a napi időjárásjelentési ismertette: ■mínusz egy és plusz öt fok között. Egy kis bölcsességei kellene beleírni az életrajzomba, hogy jóindulatot ébresszek magam iránt, gondolta. Azt is beleírhatnám, hogy nem szeretem az érzelmes dolgokat, az érzelmeskedés az anyáknak, meg a kamaszlányoknak való. Kihúzta az asztalfiókot, rövid keresés után a lomok között megtalálta a kék színű noteszét, ebbe szokta beleírni, ami napközben eszébe jutott. Lapozgatott benne, majd visszadobta a fiókba: Nem, ezek semmiképpen nem jók, a szamárságokat rossz néven vennék tőlem, és azt mondanák rám, hogy nagyképá vagyok. Ekkor csöngetett a postás. Expresszlevelet hozott, ..Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere haza. K. Sanyi.” Ambrus azt gondolta: Istenem, az anyám! Mindig úgÚ éreztem, hogy nem szeretem eléggé... Szeretett volna valamit inni. A szekrényben talált az üveg alján egy kis vodkát, aztán körülményesen begyújtott, de kevés volt a fa. és feladta, hogy melegben írja meg az életrajzot. Végül is előkereste a rezsót, és teafőzéshez készülődött. Az is valami, morogta. Teafőzés közben állandóan az anyjára gondolt, nem össze-vissza, hanem egyetlen napra, amikor bevonult katonának. Egy nagy üzem udvarára gyűjtötték őket. Meleg volt, egész idő alatt tűzött a nap. Az udvar egyik ■MnkábólHi^másik'ba^oéz^vettéJir-óket, ás örök jeitek Expresszlevél el, mire biztossá lett, hogy kit irányítottak a páncélosokhoz, és kit a tüzérekhez. A salakos portól már délben retkes volt a zokni alatt a lábuk. Ambrus anyja a vaskerítésbe kapaszkodva figyelte az eseményeket. Látszott rajta, hogy egy-egy hangosabb ordításra összerezzent, és szomorú tekintetével azonnal Ambrust kereste, majd amikor Ambrusékat különböző alakzatokba kezdték sorakoztatni: kaputól kapuig röpködött, valósággal, mint egy fehérszárnyú madár, s egész nap étlen-szomjan csak arra a percre várt, amikor majd Ambrusékat kivezetik az udvarról, elindulnak az állomáson várakozó vonathoz, és akkor lesz egy pillanat, amikor megfoghatja a fia kezét, A többiek vigyorogva kérdezgették tőle, hogy ki az• a lelkes öregasszony a kerítésnél... Árnyékos szögleteket keresett az udvaron. Meg lehet ott fulladni a hőségtől, panaszkodott a hadnagynak, s lopva az anyjára pillantott. Megértette a legfontosabbat, ami egyben a legfájdalmasabb is óolt: Ambrus, lelke mélyén most nagyon közel érezte magához anyját, a ragaszkodó kis ősz madarat, ahogy ide- oda ssálldosott, hogy minél többet láthasso-n távolodó fiából. Rettenetes dolog ez... A rádió híreket közölt. Az AP jelenti Washingtonból: az amerikai anyák ezrei elárasztják az elnököt olyan levelekkel, amelyekben felszólítják, hogy karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnámban... Ambrus felfigyelt, a fejében álsuhant egy megviselt, kemény arc. de ez csak egy pillanatig tartott. Az arcon rajta volt az egész háború. Az expresszlevélre pillantott, még egyszer elolvasta: „Anyádat kórházba vitték. Ha tudsz, gyere 'haza. K. Sanyi.” Érdekes, hogy éppen ő írt, gondolta Ambrus. Legalább nyólc éve nem látták egymást. Alig fűz hozzá valami, és éppen ő irt, gondolta Ambrus. Volt a folyó déli szakaszán egy kis öböl, azt együtt fedeztük föl. Egyszer ránk sötétedett a folyón, s félelmünkben cérnahangunkon elkezdtünk énekelni. Ez minden, meg egyszer egy rozoga csónakkal átkeltünk a folyón, ö megszólalt a t>iz közepén: milyen mély ez itt, én pedig azt mondtam: ez a világ egyetlen folyója amelyiknek nincs feneke. A rádió azt mondta: az AP jelenti Washingtonból... Ambrus a rádióra nézett, az arca kiismerhetetlen volt: ezt mintha bemondták volna már ez előbb, tűnődött. Karácsonyra valósítsa meg a békét Vietnamban... Ambrus összegyűrte a papírt, amire az életrajzát akarta megfogalmazni. Azt hiszik, morogta magában, hogy ünnepnapon gyötrelmesebb a halál, mint máskor. Aj amerikai anyák fáradhatatlanul teleröpködik a világot, gondolta szomorúan, a ferdeszemű anyák pedig lekuporodnak a bambuszfedezékek mélyére. Szegény anyák, elég nekik, ha a fák és a vizek sűrűjéből előbukkan egy hízásra hajlamos ember, s meghajolva azt mondja: Karácsony van, és mi garantáljuk, hogy mostantól negyvennyolc órán át nem gyilkoljuk le az önök kedves fiait, de negyvennyolc óra elmúltával sajnos semmit sem garantálhatunk, ezt meg kell érteniük... Ambrus becsomagolt a táskájába, nem irt egy sort sem. Majd, ha visszajövök, ha még szabad lesz ez a jó állás, megírom az életrajzomat. Megkönnyebült, hogy halasztást adott önmagának s ez az elhatározás megnyugtatta. Összeszámolta a pénzét, vasúti költségre elég volt, többre nem. Az ajtóból mér; "isszapillantott: az. expresszlevél ott feküdt az asztalon, felsértve s gyűrötten, mint egy ma- dák, amelyik repülő* Uizöeu rnely sebet kapóit. például fekete csomagolópapíron, fehér festékkel nyomták — mindössze huszonöt példányban. E fordított szín- ellentét egyébként napjaink magyar kiállítási liatalógu- sainak némelyikében is visszatér. Régóta kísérleteztek vízálló újság előállításával, bár sok értelme nem volt, mert az emberek vízben általában nem szoktak olvasni. A vízálló újságok sorát Aurelien Schell „La Naiade”ja nyitotta meg, amelyet kau- csukra nyomtak. A másik vízálló újság is Párizsban született. A húszas évek végén a Champs Elysées közelében föld alatti fürdőt építettek. A Lidonak nevezett fürdő rövid' ideig vízálló újságot is megjelentetett látogatói részére, amelyet igen vékony acéllemezre nyomtak. Mindkét újság példányai ma már keresett ritkaságok. A papír mellett nyomtattak könyvet selyemre és gyapjúszövetre is. Az előbbiek közül legérdekesebb a múlt század végén Becsben, francia nyelven kiadott díszalbum, Európa uralkodóiról, A gyapjúszövetre nyomott első sajtótermék 1831-ben az angol papírvám emelésének köszönhette a megszületését, A Political Diary című lap olcsóbbnak vélte, ha gyapjúszöveten jelenik meg. ★ A nyugtalan emberi elme „ehető sajtótermékek” előállításával is megpróbálkozott. így a francia Regal Quotidient tésztalapokra nyomták, amelyet meg is lehetett enni. A francia ínyencek azonban az osztrigát mégis csak többre becsülték az ehető újságnál, s így rövid időn belül megbukott. ★ Különlegességekkel <s könyvkötészetben is találkozhatunk. A középkor amúgy is drága kódexeit néha dra- gaköves ötvösművű kötésekkel látták el. Ezek ritka példányait darabonként tartják számon a könyvkötés tudós búvárai. E ritkaságok közé tartozik a Grazi Egyetemi Könyvtár 1481-ből származó, ötvösművű, drágakövekkel sűrűn kirakott bibliája, amelyet 1904-ben egy kötéstörténeti kiállításon mutattak be a közönségnek. Hazánkban a legrégibb, drágaköves díszítésű könyv egy bizánci kódex a XI. századból, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár tulajdona, A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában több, XVI—XVII. századi, ezüst, vagy aranyozott ezüst kö* téstábla található. <g. r.i l Miért csak a könyvespolcon ?
