Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

„Megy tanulni magyar.. Tizenegy óra ötven perc. Kicsengettek. Tíz perc szusz- szántás. A négy emelet fo­lyosóin ütSzáz-hatszáz ifjú, s lány, — és százféle nyelv. A hangdzsungelből csak néha szabadul ki egy-egy francia, angol vagy spanyol szó. Mi volt ehhez képest Bábel? A Nemzetközi Előkészítő Intézet igazgatóhelyettese csöngetés után meginvitál a 211-es terembe. Magyaréra lesz. Fiatal, szőke 1 asszony a ‘tanárnő.’ A tanítványok ti­zennégyen vannak. , A Még csak az ötödik hétnél, tartanak. Természetesen, a tanárnő ismétléssel kezdi. — Ki orv? 'A Costa-Rica-i fiú jelent­kezik : y — Marco Antonio Campo Cordero. Nagy derültség. A többiek sem .éppen rövid nevűek, de Marcóval egyikük sem kel­het' versenyre. ~ Hány éves? Ez .már Mohamed Alinak, ä jemeninek szól. •— Hús es ed. 'Aztán a jordániai szipor­kázik : *— Nem biztasz. ~ Hús es k^to — ijed meg Ali. Öe már itt az új kérdési Ki jött Kenyából? , Henry Dominic, Mexiko atléta-hőseinek honfitársa je­lentkezik buzgón. «— Én Kehyába születik. Arten« a Jordán kap lehe­ltől tőséget: beszéljen arról, járt tegnap. —Én a Nemzeti Múzeum- hez volt — mondja. Az egész csoport tanul­mányi kirándulást tett elő­ző délután. Kérdéseket ad­nak föl egymásnak. Hol a Nemzeti Múzeum? Közel az egyetemhez? Milyen villa­mos megy a múzeumba? Most úgy látszik, Szudán vi­szi el a pálmát. Abdallah re­mekel. De jön Dabi, az etióp és tarol. Hibátlan magyar mondatot formál: „Samson, • véleményed szerint milyen érdekes anyag vaav a mú­zeumban?” öt hete hallott ..először magyar szót. A töb­biek értik, hogy valami nagy dolog történt most: megtap­solják; A tanárnő is velük tart. Igen ám, de most meg Ja- maldeem tört elő, mert sport­ról van saá O a hazájában, Ceylonban úszott. Artin, a futballmeccset emlegeti. Az Iraki dzsúdózott. Hamid tor­názott. Magyarországon mégis egyféle sportot űznek legszívesebben: a tornaórá­kon megszállottan fociznak. Vasárnap délután a tévé képernyőjén a sportközve­títéseket nézik. Előveszik a szótárakat: a helyhatározó ragokat tanul­ják. Egyelőre még nagy a ' kavarodás. De csak magyar szó hangzik el. Mindnyájan beszélnek angolul vagy fran­ciául, de a tanárnő elve: — Magyaréra a IV-es csoportban. ,. (MTI foto — Király Krisztina felvétele) nem használ közvetítő nyel­vet. — Tavasszal jöjjön el új­ra — mondja óra végén. — Csodát fog látni. Akkor már fizikát, mate­matikát is tanulnak a fiúk. Szaktárgyakból is készül-, niük kell, hiszen mérnökök, lesznek. Ki villamos, ki gé­pészmérnök, ki meg építész. Mind a tizennégyen a Mű­szaki Egyetemre tartanak. Az egyik második emele­ti tanái'i szobában a Nemzet­közi Előkészítő Intézet igaz­gatóhelyettesével beszélge­tek: — Nálunk — mondja — harminchat hétig tart egy tanév. Ez három ciklusra oszlik. Az első: magyar tár­salgás. A második: szaktár­gyak bevonása. Az orvosje­lölteknek, biológia, kémia; a bölcsészeknek történelem; a mérnököknek, közgazdászok­nak fizika, matematika, így Kapjanak vagy ne kapjanak ? Az országúton, Gyöngyös- halász határában mágányos - biciklista halad. Intek néki, megáll. Kék orkánkabátját nyakig összegomibolta a szél­ben. Bemutatkozunk. —/Pajtók? doktor — mondja és furcsa érzés kerít hatal­mába. Valahogy nem így képzelem el a tsz állatorvo­sát. Nem ilyen kócos, szél­borzolta huj jak és a huszon­évesek csillogó szemével. — Mikor szerezte a diplo­máját? — Egy hónapja, szeptem­berben. — Idevalósi? — Nem. Csányooi lakunk a feleségemmel. Onnan járok be reggelenként, — Mennyi fizetést kap? — A megszabott gyakocno_ ki összeget, ezerötszáz forin­tot az államtól. — A termelőszövetkezettől valamit? —. Fjzetésklegészítésre gon­dol? Nem, azt nem kapok. — Van a termelőszövetke­zetnek másik állatorvosa? — Nincs, csak a körzeti or­vos. i— Mennyit dolgozik na­ponta? — Reggel a hatos busszal jövök, este fél ötkor megyék. — Őszintén, ha kapna a isz-től valami pluszt, jobban dolgozna? — Nem hiszem. De vannak: olyan évfolyamtársaim, akik már most háromezret kap- arak. — Nem■ írigyli őket? — Mondjuk úgy, nem bán­nám, ha a helyükben lennék. Irigyelni tudja kit irigylek? Azt az ipari segédmunkást, aki nyolc óra után átöltözik, hazamegy és ezzel megszűnt számára a gyár. Öt évig ta­nultam, itt van a tsz sertés­állománya, meg a többi jó­szág. Otthon sem. szűnik meg teljesen a munkám. Banyai Géza, a termelőszö­vetkezet főagronómusa eny- nyit mondott. — Egy hónapja van itt. So­kat nem lehet beszélni. Szim­patikus, igyekvő fiatalember. Majd meglátjuk, mi lesz, ha a gyakornoki év lejár. Semmi- baj nincs vele. Hogy ma­rad-e, tőle függ, lesz-e ked­ve neki? ★ —■ Négy éve mindig volt gyakornokunk — mondja Fo­dor Margit, a füzesabonyi Petőfi Tsz üzemgazdásza. — Mennyit dolgoztak a gyakornokok? — Ugyanannyit töltöttek kint a, határban, mint most. A növénytermesztők nyáron reggel hattól este nyolcig vol­tak talpon. l—- Mit kaptak a tsz-től? — Havi tíz munkaegysé­get; ami a gyakornoki fizetés­sel együtt körülbelül 1600— 1700 forintot tett ki. , ★ Csorba László 1968. utolsó hónapjában, a Debreceni Ag­rártudományi Főiskolán kap_ ta még diplomáját. A dem- jéni Haladás Termelőszövet­kezetben dolgozik. — Mi a beosztása? — Főagronómus vagyok. — Tulajdonképpen még nem telt le a gyakornoki ide­je. — Nem, de ennek ellenére ebben a munkakörben dolgo­zom. • — Mennyi pluszt ad a ter­melőszövetkezet ? — Ezerötszáz a gyakornoki fizetés és ehhez még egyezer­ötszázat ad a tsz. — Miért szánta rá magái a gazdaság erre a fizetéskiegé­szítésre? Bóta Sándor főkönyvelő rö­viden válaszol: — Lehet dolgozni és dol­goztatni. Nekünk az éri meg jobban, ha valaki . dolgozik. Ezt pedig meg,kell fizetni. ★ Détáx Mihály a kerecsendi Aranykalász Termelőszövet­kezet elnöke: — Nálunk olyan fiatalem-' bér dolgozik, aki még gya­korlatilag egyetemista. Rüjl Gusztáv a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem, hallgatója. Decemberben fog államvizs­gázni. Július óta dolgozik ná_ lünk. Munkáját becsületesen és szakértelemmel végzi. Ügy határoztunk, hogy szőlész és gyümölcs termes,zetsi agronó- mussá nevezzük ki. Ez meg is történt. Az egyetem által fo­lyósított ösztöndíjon kívül ezerötszáz forint fizetést kap a termelőszövetkezettől. Miért kap az egyik és mi­ért nem a másik? Hogy jár jobban a termelőszövetkezet, ha a gyakornoki fizetésen ki. vül hozzájárul a nem túl ma­gas fizetéshez, vagy ha szigo­rú predzséggel megvárja az egy év leteltét? És hogyan gondolkozik a gyakornok, tu­dásának, mtuákakedwnefc a. termelőszövetkezet részéről nem lát „közeledő” lépést. Úgy hisszük, azzal mindkét tel tisztában van, hogy a ne­héz elméleti tudással felfegy­verzett munkát meg kell be­csülni, rangra, korra, tekin­télyre való tekintet nélkül ott, ahol azt valóban megér­demlik. Nemcsak az jár jól \rele, alti kapja, aki adja, az is. (szigethy) tovább. A harmadik ciklus: a nyelvtan csiszolása, minél több uj szó elsajátítása. Mi ugyanis az intézetben ta­nuló, negyven országból ér­kezett hatszáz diákot egye­temi tanulmányokra készít­jük fel. Jövő ősszel már elő­adásokat hallgatnak, s té­len vizsgáznak. Magyarul. A napirendről érdeklő­döm. — Reggel 8-kor kezdődik a tanítás. Hat-hét negyvenöt perces órát tartunk a cso­portoknak, amelyeket asze­rint állítunk össze, hogy mi­lyen szakra tartanak. Dél­után szekciómegbeszélések, laborgyakorlatok következ­nék. Estére marad az új sza­vak átismétlése. Megterhelő, sokszor elképesztő munkát végeznek ezek a diá­kok. Szinte megható az igye­kezetük, a birkózásuk, hogy' minél jobban megtanulják nyelvünket — Kik tanulják a leggyor­sabban a magyart? — Az afrikaiak, őket a vietnamiak követik. Utolsó csöngetés. Mára vége a tanításnak. Megyünk . le a földszintre. Mögöttünk gyapjas hajú, fekete fiú igyekszik. Az igazgatóhe­lyettes megszólítja: Hová megy, Berham? — Megy korrepetitál. Kézzel-lábbal igyekszik he­lyesbíteni, s csak akkor nyugszik meg, amikor látja, hogy értjük, miről van szó. Azét még hozzáteszi: ' — Megy tanulni magyar. Kosa Csaba Eltűnt gyermekek... Országszerte, így megyeüK- oen is gyakori — sajnos, elég gyakori — a bejelentés: ott­honról, vagy az intézetből eltűnt, megszökött valame­lyik gyerek. Az ilyen beje­lentés, s az azt követő vizs­gálat igen nagy munkát ad a rendőrségnek. Nem. egyesei­ben a szökés, az eltűnés hát­terében bűntény lappang. Elég megemlítenünk Bogdál két kis áldozatának esetét, vagy a Demj énben történt gyilkosságot, melynek áldo­zata a 14 éves kislány. X. É, volt... Pályaudvarok MÁVAUT- és MÁV-pálya- udvarokon gyakran szólíta­nak meg a járőrök fiatal fiú­kat, lányokat. Akad közöttük olyan is, aki a bejelentettek, az eltűntek listáján szerepel! Eger, Füzesabony, Kál-Ká- polna, Vámosgyörk, Hatvan és Gyöngyös a „találkozá­sok” elgondolkodtató színhe­lye megyénkben. De szállí­tottak már vissza gyerekeket Pécsről és Győrből is, akik tiltott határátlépésre készü­lődtek. Az egri vasútállomáson nemrégiben három tatabá­nyai fiatal korú, 16 éves lányt igazoltattak. Csak úgy vonatra ültek, és idáig utaz­tak. Keresték aztán a pénze­sebb férfiak társaságát, de szerencsére még idejében rá­döbbentek, hová vezethet ez a lépés. Ami a legfurcsább: szüleik 72 óra elmúltával zem jelentették be eltűnésü­ket! Miért, és — hová? Egy felmérés szerint 1965- ben több mint 170 eltűnést, szökést jelentettek be Heves megyében. Ez a szám az idén sem csökkent, hanem nőtt’ Valamennyi esetben a nyo­mozó szervek igyekeznek a gyermekek megkeresésén és előállításán túl kutatni a hátteret, az okokat is. Első Nagyút—nagy útja ■.*869, nor-ember vasárnap- legjait#- laéfees-e HSújiaosLhaJ- .kezdődőitáÉrdaépíté­MINDEN BIZONNYAL or­szágosan ■ is kevés az olyan község, amelyik Nagyúthoz hasonlóan közeledik felsza­badulásának negyedszázados jubileuma felé. A nagyútiak ugyanis amikor ünnepükön például számot vetnek majd fejlődésükkel, egyidejűleg szinte betekintik teljes tör­ténelmüket is. Mert - a hu­szonöt éve felszabadult helység mindössze ... har­minc esztendős, s alig több, mint húsz éve emelkedett községi rangra. Ennélfogva Kmkóczi Lász­ló, a tanács vb-elnöke és Sasvári Alajos vb-titkár nem is keresgél elő szúxág- ta, régi, nehéz szekrények aljáról poros, vaskos köny­veket, nem kutat megsárgult fóliánsok, szakadozott, gyű­rött oklevelek után, hanem csak úgy, fejből idézi a to­vatűnő idő érdekesebb ese­ményeit: — Valamikor puszta troli itt; csupán ezerlrilencszáz- harmincküencben rakták le a helység alapjait. A telepü­lés aztán évekig a „szom­szédos” Kaihoz tartozott: a négy. tantermes iskolát a gye_ rekek kapták, a. két szolgá­lati lakást pedig a tanítóik. Később a hajdani puszta egyre gyarapodott: negy­vennyolcban már hatszaz lelket számlált. Utána ■— ahogy beköltöztek az erzsé- bettériek meg a tarnóeaiak is —, ugrásszerűen nőtt a né­pesség. Ötvenben már ki- lencszáz lakosa .volt Nagy- útnak, most pedig ezerkét­száz körül vagyunk... — Emlékezetesebb „ mér­földkő veink”? Ötvenegyben kapott villanyt a falu, öt­venkettőben épült a tanacs- háza és a hozzá tartozó la­kás, s ugyanebben, az évben Ötvennyolcra elkészült a ■tűzoltószertár. A következő •esztendőben pedig olyan szép parkot is létesítették a nagyútiak, hogy a hasonló kis községekben valószínű­leg párját ritkította! Aztán itt a parkban elkezdtük egy korszerű kultúrház alapozá­sút. Igaz, hogy időbe tellett, amíg elkészül az impozáns epüict, sok pénz is kellett hozzá, de megérte u vára­kozást, az áldozatot! — „Mostanában” meg? Megfáradunk egy mély ku­tat, hogy idővel majd be­köthessük egy törpe vízmű­hálózatba. Űj hidat is épí­tettünk a Tarnócán. Pár hete pedig szép óvodát avat­tunk: harminc személyesre tervezték, de bizony ötve- nen is kényelmesen elfér­nek benne. S ez elegendő is a falunaki A JUBILEUM ELŐTT ki­derült: Nagyúton járda van már minden utcában, októ­berben — a vasúttól vásá­rolt zúzalékkal — meg­kezdték a közutak feljaví­tását, s a közeljövőben sort kerítenek a belvízrendezés­re, a község közepének biz­tonságossá tételére. S elá­rulják: bizony, mar a nagy­útiak is „kacérkodnak” egy kisebbfaj ta ÁBC-áruház lé­tesítésével, mivel a meglevő két bolt meglehetősen ke­vésnek bizonyul, korántsem kielégítő. Persze — mond­ják — a két kocsma helyett is szívesebben látnának mar egy bisztrófelét, vagy éppen­séggel egy presszót, de hát egyelőre még sokkal fonto­sabb feladatok is vannak ennék — Hogy élnek ma a nagyútiak? — Elég jól, hiszen a he* lyi tsz évek óta ötven fo­rint körül fizet egy munka- egyeéftS*» -». az eljáró^ #>, Pesten, Hatvanban, Gyön­gyösön, Egerben, Miskolcon dolgozók is megkeresik. a magúit pénzét... szinte a falu minden, háza a tsz-hez kötődik bizonyos fokig, de sajnos a háabeliek csak ki­sebb része igazán erős szá­lakkal a községhez. A fia­talabb ja szívesebben megy másfelé a kenyér után. Még jó, hogy visszajönnek ők is, hazajárnak időről időre, s nagyútiak maradnak. In­kább csak azok telepszenek le másutt, akik iskoláznak. Ám már közülük is vissza­jött kettő: egy agronómus, meg egy pedagógus. S látha­tóan itt akarnak megöre­gedni ..." No, persze az öregségre még ök, sem mások nem akarnak gondol­ni, hiszen a falubeliek több­nyire magabíró, cselekvőké­pes emberek. Nálunk, sze­rencsére még nem beszélhe­tünk túlzottan az elöregedés­éi, s külön is örvendetes a jövőt illetően, hogy amig évente átlagosan 4—6 az' el­halálozás, addig 16—16 gye­rek születik... KÜLÖNÖS KIS KÖZSÉG számlálgatja a napokat az ünnepig: a Dunántúl kivé­telével szinte az ország mini­den részéből jött emberek lakjak. Mégis teljes közöt­tük az egyetértés, a t(ákes- ség, ki-ki valósággal szülő­földjeként tekinti a naulani pusztát, s erejéből telhető­én segíti, gyarapítja. A községben végzett társadal­mi munka máris jelentős, s még további eredményekre bíztat. Ha ilyen lesz a foly­tatás is, Nagyút a következő 25—30 esztendőben még na- 1 gyobb léptekkel haladhat, az eddiginél tovább juthat. S a fél évszázados jubile­um még szebb, boldogabb lehet, mint a mostani. íSféM Gyuta helyen szerepel a rossz csa­ládi környezet — a szülők erkölcstelen, züllött életmód­ja, vagy éppen a válás —, de megtalálható az „érem má­sik oldalán” az elkényezte- tés, a felügyelet hiánya, az indokolatlanul magas össze­gű zsebpénz! S külön emlí­tésre szorul a rossz társaság, a rosszul megválasztott ba­ráti kör. Ez utóbbi vezeti —- ha idejében nem figyelünk lel rá — a bűncselekmények útjára a fiatalkorúakat, s ilyenkor a kéí-háron napos ,. távoliét” mögött a legtöbb­ször kiseöb-nagyobb súlyú bűntény húzódik meg, a ke- iekpárlopásoktól a betöréses lopásokig. A fiatalkorúak bűntett! • kategóriájában’’ a negyedik helyet foglalja el — a cselekmények 35 százaléka’ — a tiltott halárátlépésre való készülődé-% vagy a ha­tárátlépés kísérlete. Főkép­pen bizonyítványosztás ide­jén gyakori ez az eset. A szökések és a szökés után bekövetkezett esemé­nyek hátterében előkelő he­lyet foglal el a krimi műfa­ja is! De nemcsak ez. Olvas­nak válogatás nélkül, értel­mi képességeiket még meg­haladó könyveket, vagy néz­nek tv-filmeket, s ezek hatá­sa — még abban az esetben is, ha az a könyv, vagy az a film jó szándékkal íródott — néha furcsa végletbe kergeti a fiatalokat. Az egyik köz­ségben a gyerekek — miután alaposan kiélvezték a Ten- kes kapitánya izgalmas jele­neteit, egy szép napon elkö­tötték a helyi tsz lovait, hogy néhány jelenetet megismétel­jenek .Jó figyelmeztetés, más esetre is: az irodalmi él­mények feldolgozását nem szabad csak a fiatalokra, a gyerekekre bízni! Intézetből is ... Külön kell szólni‘az inté­zeti szökésekről. Az Egri Gyrermekvárosból például évente 35—40 bejelentés ér­kezik. Az már másik kérdés, hogy a bejelentés idejében érkezik-e? Sok esetben szök­nek meg az egri gyermek- és if júságvédő intézetből. is. E szökések is gyakran külön­böző bűncselekményekhez kapcsolódnak. Az elenőrzés hiánya, vagy éppen a peda­gógiai nevelőmunka fogyaté­kossága -eredményezheti az intézeti szökéseket. Volt olyan eset, hogy egy, vagy több gyerek eltűnéséről ké­sőn, negyvennyolc óra múlva érkezett jelentés. Felmerül a kérdés, hogy az intézet kere­si-e az okokat, a felügyelők, nevelők úgy tartják-e szemü­ket a gondjaikra bízott álla­mi gondozottakon, aho .y kellene? Mert igaz, hogy az intézetben „nehéz” gyerme­kek élnek, de az is igaz, hogy elsősorban őket, csak a fiatalkorúakat nem okolhat­juk. Ha nagyobb gondot for­dítanak a jó kollektívák meg­teremtésére, melyben mind­egyik gyerek jól érzi rn«-' k bizonyára csökkenne a szö­kések száma is. Elsősorban a megelőzés Egyetlen felderített eset­ben sem marad el a körül­tekintő vizsgálat, áz indokolt; felelősségre vonás. Elsősor­ban azonban a megelőzés a legfontosabb tennivaló. FI - képzetbe tetten, hogy a szü­lők ne tudnák „elszámoltat­ni” gyereküket, elképzelhe­tetlen, hogy egyszerűen ne legyen idejük, foglal­kozni. veiük, elképzelhető!- len, hogy elsősorban éppen a szülő ne tudná felfedezni — önkritikusan is! — az esetle­ges „vadhajtásokat”. A pe­dagógusoknak lénvgesen ne­hezebb a munkájuk, de ter­mészetesen ők sem mentesek a felelősségtől, szerepük a megelőzésben éppoly nélkü- lözhetetlen, miként a rend­őrség szerepe is. Nem egy társadalmi szerv, vagy intéz­mény témája ez, hanem az egyéntől a társadalom egé­széig mindenkié, aki szívén viseli a gyermekek sorsai# jövőjét. Káfaí GálMr

Next

/
Oldalképek
Tartalom