Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
Ügyfélfogadás Időn belül, időn túl — A jó modor az ügyfélre is kötelező! — Nincs helyiség a tárgyaláshoz — Vállalatok, mint ügyfelek mnm Nemrégiben a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának adott helyet az Egri Városi Tanács a nagyteremben. Azon a napon kínos, kellemetlen esemény is történt: egy ügyfél minősíthetetlen hangon és nagy hangerővel szidalmazott ügyintézőt, előadót.. karhatalommal kellett eltávolítani. (A lármát jól hallották a tanácskozás részvevői!...) Az eset általában nem jellemző a tanács fogadónapjaira, ha itt-ott konfliktus támad az ügyfélfogadás alatt, ennél „enyhébb lefolyású”. A figyelmet azonban mégis felhívja — általában a fogadónapokra. Kevés a nyolc óra.» A városi tanács — tekintettel a szombati pihenőnapra — az ügyfélfogadás „szünnapját” csütörtökre tette át, így az ügyfelek szombaton is felkereshetik a tanácsot A 8-tól 12-ig (kedden 8—16-ig) tartó fogadónapok alatt intézik a dolgozók azokat az ügyes-bajos dolgokat, melyekhez egy egyszerű papír, válaszlevél, „stempli” és aláírás kevés; tanácsakat, felvilágosításokat kérnek. Többnyire ilyenkor jönnek az üzemek. vállalatok, intézmények képviselői is tárgyalni, néha hatan, nyolcán. (Van, amikor valami nagyobb beruházás ügyében „elmegy” ez a létszám, de a legtöbbször egy-két képviselő is megtenné...) S a néha sokáig tartó tárgyalás nyújtja a többi ügyfél várakozási idejét, türelmetlenséget. boszankodást teremt. A fogadónapok alatti tárgyalások azonban mégis indokoltabbak, mint a fogadási időn túli látogatások. A vállalatok is ügyfelek, a fogadónapok rendje rájuk is vonatkozik — csak „időzítsenek” jól, gondoljanak a kint várakozó állampolgárokra. A fogadási időn túl az előadóknak számos más tennivalójuk akad, a helyszínelésektől (erre még több időt kellene szentelni!) az újabb jogszabályok, újabb rendeletek tanulmányozásáig. Sokszor kevés a nyolc óra, ha az előadó lelkiismeretesen el akarja végezni az aznapi teendőit! Türelmetlenség ' Előfordul, hogy a délelőtti ügyfél délután ugyanabban az ügyben — ki tudja miért? — felhívja telefonon ismét az előadót. Sokszor adódik, hogy egyesek a tanács vezetőit keresik fel olyan ügyekben, amelyet az iletékes szak- igazgatási előadóval egyszerűbben, simábban intézhetnének el, hiszen, ha a vb-ve- zetőhöz fordulnak, az elnök vagy az elnökhelyettes vagy a titkár az ügy „mibenlétéről” úgyis az előadótól tájékozódik. Többször előfordul, hogy valami miatt lehetetlen az ügyet elintézni. Például a földtörvény végrehajtásához az ismert három feltétel szükséges, s ha ezek bármelyike hiányzik, viszautasítják a kérelmet. S a visszautasítás haragot, ingerültséget teremt, kiabálnak, veszekedLégpárnás traktor nek. Az igazgatási osztály ebből a szempontból a „leghangosabb”, ide jár a legtöbb ügyiéi (szabálysértések, gyámhatósági ügyek, lakásügyek). Van úgy, hogy objektív okok akadályozzák az egyébként indokolt kérés teljesítését, például az óvodaibölcsődei férőhelyek hiányában több olyan kérést nem tudtak teljesíteni, amelyet pedig szívesen teljesítenének. Sajnos: 130—140 százalékig telítettek a bölcsődék, óvodák is. Amíg az újakat építik türelemre van szükség. A cikk elején említett, hangoskodó ügyiéi kérése indokolt volt, teljesítése is folyamatban volt már, de úgy látszik, a türelmetlenség elfeledtette legalábbis a jó modor követelményeit... A hangoskodás, a kiabálás felelőtlen kijelentéseket is szült, s így két-három feljelentés született mostanában, rágalmazás miatt. (A hivatali hatalommal való visszaélést sokkal súlyosabban bünteti a törvény, de — vigyázni kell a rágalmazásra, a felelőtlen kijelentésekre is.) Az ügyfél érdekében Az idén eddig 70 ezer ember fordult meg a tanácson s az előadók hétszáz olyan esetet jegyeztek fel, ahol kifogásolható volt az ügyfél magatartása. Természetesen az ügyfél is joggal megkövetelheti, hogy udvariasan, türelmesen foglalkozzanak vele. A városi tanács a saját eszközeivel igyekszik is megteremteni (elsősorban az ügyfél érdekében) a fogadónapok megfelelő „légkörét?*, igyekszik gyorsítani az ügyintézés menetét, kulturáltabbá termi a környezetet is. Például a tanácskozó helyiségekre nagy szükség van: ha az egyik előadó tárgyal, valamelyik intézmény képviselőivel, ne zavarja a többi előadó munkáját, akik más ügyfelekkel foglalkoznak. A tapintat, a megértés is kapjon tehát helyet az íróasztal mindkét oldalán! (kálói) VÉGE KÖZTÜNK MINDENNEK (Adamik Miklós felvétele: 3 pon?) Ahogy az újjáválasztott KISZ-tifkár látja: Angliában olyan új mezőgazdasági gépet konstruáltak, amely nem hagy nyomot a földön. A furcsa traktor 12 cm magasan lebeg a tábla felett. A világ első légpárnás mezőgazdasági gépe vegyszereket. folyékony műtrágyát és növekedést serkentő anyagokat permetez a talajra. Munkasebessége (óránként 60 km) tízszeresen meghaladja a cnkásos traktor sebességét. „Jó programot mindenkinek...” Bogi Istvánt 1967-ben váváLasztották titkárukká Gyöngyösön, a Vas- és Fémipart Vállalat irodai KISZ- alapszervezetének tagjai. Az alapszabály értelmében — miint valamennyi KISZ-vezetés égi tagé — ebben az évben lejár az ő „mandátuma” is. A napokban került sor az ő alapszervezefcükben is az új vezetőséget megválasztó taggyűlésre, amelyen azonban ismét őt választották az alapszervezet titkárává. ★ A városi KlSZ-bízottságom futottunk össze a szó szoros értelmében. Alapszervezetük soron következő ügyesbajos dolgait járt bent megbeszélni. Nyílt tekintetű, talpraesett fiatalember, olyan, mint a legtöbb mai fiatal. — Ez tükröződött a tárgyalási stílusról, fellépésről. — Milyen volt az elmúlt lsét óv? Hát, bizony, sok mindent el lehetne erről mondani, csak éppen őzt nem, hogy könnyű volt a munka, amit az alapszervezetben kellett ellátni. A mi alapszervezetünk amolyan „vegyes” alapszervezet: műszakiakból és adminisztrációs munkakörben dolgozó fiatalokból tevődik össze. Azt ugyan nem mondhatom, hogy széthúzás lenne a „két tábor” között, mert általában jól megvagyunk, ami az egymás kölcsönös tiszteletét, megbecsülését illeti. A nagyobb hiba inkább a nagy fluktuáció. Az új, fiatal dolgozók általában csak hosz- szabb idő után tudnak beilleszkedni, feladatokait vállalni — A KISZ-munfca persze közel sem merül Id néhány társadalmi ünnepség megrendezésével A legalapvetőbb, hogy minden. KISZ-tag maradéktalanul elvégezze a rábízott gazdasági-termelő munkát. Ezután jön az állandó, folyamatos továbbképzés: a tanulás. Nálunk —; vátamilyen formában — mindenki tanul, s ebben a képzettebbek segítik az új ismeretiek megszerzésén fá- radozókat — Mindezek mellett ban nemcsak dolgozunk és tanulunk — jut Idő a sportra, szórakozásra is. Legutóbb például az őszi vásá- ; ron jártunk közösen, ahol — ; a vásár szépségem kívül — ; ismerkedtünk a főváros stzá- ; mos kulturális nevezetessé- ; gével is. Amiben viszont úgy ; érzem, hogy előbbre kell ; lépnünk, az az érdekvédelem. A fiatalok érdekeinek, ; jogos igényeinek képviselete ; az üzemi „négyszögben”. — Amit leginkább szeret- ' nék elősegíteni az elkövet- I kező két évben.: találja meg ! minden fiatal az őt megille- ' tő helyet az üzemi munkában, s a legjobb tanulási, ■ művelődési, szórakozási le- j hetőséget Ehhez a KISZ-nek < is jó programot kell biztosi- ‘ tania, egyénileg és koHefctí- j ven egyaránt... (f. ERDEI CSENDÉLET (Molnár Gyula felvétele: 3 pont) HAZÄNKBAN hárommillió háztartás van. Há- 'rommilliószor ki tudja, hányféle fogyasztói igény, vásárlói szokás, jövedelem táplálta óhaj, takarékoskodásra alapozott kívánság, szükséglet diktálta követelés. Egy valami azonban világos: az életszínvonal s a fogyasztás szoros függvénye a termelékenységnek, a műszála színvonalnak, a gazdálkodás hatékonyságának. Magyarországon élelmiszerekből magas, iparcikkekből közepes, árujellegű szolgáltatásokból alacsony szintű a fogyasztás. A termelés, valamint az árpolitika határozza meg — legalábbis alapvetően — azt, hogy a jövedelmeket miként képes árura váltani és elfogyasztani a lakosság. Abban, hogy az életszínvonal s a fogyasztás ne periodikusan — lökésszerűen — növekedjék, hanem egyenletesen emelkedjék, a termelés bővítése mellett döntő szerepe van a termelés és a termékek korszerűségének. Az üzletek pénztáránál leszurkolt minden száz forintból 43,8 forintot élelmiszerekre adnak ki a munkás és alkalmazotti háztartások. (A paraszti és kettős jövedelmű háztartások esetében 50,6 forintot.) „Telhetetlen bendő- ként tömjük gyomrunkat, ahelyett, hogy táplálnánk a szervezetet” — mondotta a táplálkozástudományi konferencia egyik előadóija. Kétségtelen: a fogyasztásban a szükségesnél nagyobb súlyú az élelmiszer, de még nagyobb baj, hogy az élelmi- szereKbeu berni egészségiéKORSZERŰ |"Ä vsssssssssssssssssssssyrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssA len a fogyasztód szerkezet Túl sok zsírt, cereáliát (lisztet, lisztből készült termékeket, rizst) tálalunk asztalunkra, s a kelleténél kevesebb zöldfélét, gyümölcsöt, fehérjét AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG fokozatos kialakítása az ún. vertikális integráció létrehozása a következő tizenöt-húsz esztendőben megteremteni a korszerű termelés-korszerű fogyasztás szilárd alapjait A Belkereskedelmi Kutató Intézet megállapításai szerint az élelmiszerfogyasztás a következő tizenöt évben a jelenlegi kétszeresére nő: de nem a kalóriafogyasztás többletéről van szó. A mai, napi 3000 kaiéira fölötti fogyasztással nagyon is elégedettek lehetünk, sőt, ennek mérséklése a kívánatos. A többletnek elsősorban zöldségben-gyü- mölosben (a mai 153 kilóról 205—215 kilogrammra), fehérjében', főként állati fehérjékben kell testet öltenie. Miért időzünk ennyit az élelmiszerfogyasztásnál? Azért, mert a korszerűbb fogyasztási szerkezet kialakításának ez az alfája és ómegája. Az ún. fejlett országokban az élelmiszerre fordított kiadások fokozatosan csökkennek. (Franciaországban például tíz év alatt az összes kiadáson belül 47,8 százalékról 41-re.) A meglévő jövedelem ésszerűbb elosztása, illetve a jövedelem- növekedés jobb fölhasználása (ma még több mint fele élelmiszerre megy az utóbbinak!) a forrása annak, hogy a fogyasztás más területein is egészségesebb arányok jöjjenek létre. Vannak, nem is kevesen, akik úgy vélik: az iparcikkek bizonyos fajtáinál — például a ruházati cikkeiknél — nem emelkedik a kereslet, mert csillapult a vásárlói „éhség”. A vásárlás, fogyasztás adatai — kivéve a tartós fogyasztási cikkeket — mintha erről tanúskodnának. A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított kiadások a ruházatra adott forintokkal együtt évek óta azonos szinten állnak, sőt, előbbiek 1968-ban 1967-hez mérten csökkentek. FORDÍTANI KELL AZONBAN a kérdésen, s visszatérni oda, ahol fejtegetésünket kezdtük: a termelés döntő meghatározója annak, hogy a lakosság jövedelmét miként válthatja árúra. A textil- és ruházati ipar termelési ingadozásainak, a választék szegényességének, a korszerű kötött, körhurkolt, s szintetikus anyagok csekély kínálatának törvényszerű következménye a forgalom stagnálása. (Az áremelkedésről már nem is beszélve; holott hazánkban a ruhása ti termékek magas ára amúgy is kezdvezőtlera befolyást gyakorol a fogyasztási szerkezetre.) A háztartásra lakásfejlesztésre fordított ősz- szeg — az öszes kiadások kilenc százaléka — ugyancsak összefügg a mennyiségben és minőségben nem kielégítő termeléssel. 1959 évi árakon számítva a tartás fogyasztási cikkek forgalma 1960—1968 között évente átlagosan kilenc százalékkal emelkedett (Az ösz- szes fogyasztás ugyanakkor — hasonló számítási metodikával — évente 3,6 százalékkal nőtt 1960-ban még csak 13 ezer hűtőgépet adtak el, tavaly 140 ezret, 1960-ban száz családra 14,7 mosógép jutott, ma 50 sitb.) 1951—1965 között a fejlett tőkés országokban az egy lakosra számított fogyasztás 52 százalékkal, a KGST-or- szágokban 164 százalékkal növekedett. Ha mennyiségben nem is, de a fejlődés dinamikáját tekintve joggal beszélhetünk gyorsuló lépésváltásról. Az ilyen értelmű lépésváltást azonban meg kell előznie a termelés változásának, korszerűsödésének. Egyrészt úgy, hogy azokat a szükségleteket értékesebb árukkal lehessen kielégíteni, másrészt e kielégítés fedezetének — az árualapnak — bővítésével. (így pl. kívánatos a runazati forgalom megkétszerezése két évtized alatt.) Ugyancsak először a kínálatot kell növelni ahhoz, hogy az árujellegű szolgáltatások fogyasztásának üteme tartósan megelőzze a termékfogyasztás emelkedési ütemét, s így lépcsőzetesen egészségesebb arányok jöhessenek létre. 1968-ban 111,7 milliárd forint volt a kiskereskedelmi forgalom, hétmilliárddal több, mint 1967-ben. A növekedés üteme a főváros és a vidék között első ízben billent a vidék javára a múlt években. (Budapesten 5,4, a megyékben 7 százalék.) Tartós folyamatnak bizonyul a megyék közötti ilyen értelmű kiegyenlítődés; ahogy csökken a száz keresőre jutó eltartottak száma, úgy növekszik a fogyasztás. Mindez igazolni látszik azt a kereskedői vélekedést, hogy ma hazánkban „mindent el lehet adni”. Ellentmond ennek — több más mellett —. a harmincmilliárdot meghaladó takarékbetét-állomány, amely az évi kiskereskedelmi forgalom 26 százalékának felel meg. TEHÁT MAR MA SEM LEHET „mindent” eladni, s holnap még kevésbé, holnapután pedig végképp nem; Csak azt, ami korszerű, amiért fizetni érdemes ... M. O. 1969. október 13,
