Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
Tanuljunk a molyoktól! Őszintén bevallom, hogy olykor agresszorként viselkedtem a molyokkal szemben. Hosszú, évek óta tartó hadiállapotunk azonban a közelmúltban váratlan békekötéssel, kölcsönös egyetértéssel, s tisztelettel ért véget. Ugyanis, amióta a magyar napilapok is hírül adták a . molyokkal végzett NDK-s és az amerikai kísérletek eredményeit, egyszeriben büszkeséget, tiszteletet érzek a molyok iránt. De mivel olvasóink közül bizonyára még sokan nem ismerik a szóbanforgó kísérleteket, ezért az őszinte gyónás után legyen végre a szó a molyoké és a tudósoké. Előbb az NDK-ban, majd később Amerikában kerültek „lombikvégre” a molyok: a tudósok azt próbálták megállapítani, hogy vajon a műszálas ruhák, ingek, szőrmék, alsó- és felsőneműk, a különböző műanyagok megjelenésére hogyan reagáltak a molyok? Pontosabban: van-e gusztusuk, étvágyuk a műszálakra, a műanyagokra, avagy kitartanak a hagyományos étrendjük mellett? Nos, a kísérletek csatta- nós választ adtak a kérdésre: a kísérletekben résztvevő német és amerikai molyok közfelkiáltással, egyetlen ellenérv nélkül szavaztak a műanyagokra. Hiába tálaltak eléjük, selymet, frottírt, bükiét és kartont, néhány falat után valamennyien a műanyagokkal telített asztalokhoz sorakoztak, és olyan pompás ebédet csaptak, hogy még a kísérleteket végző tudósok szájában is összefutott a nyál... Ennyi a kísérlet, és kérdezhetné valaki: mi ebből a tanulság? Mit is lehet ez ügyből a molyoktól tanulni? Megjelent a Természet Világa f A Természet Világa című folyóirat most megjelent új számában Aczél György tudományos életünk néhány, az értelmiséget különösen érdeklő problémáját fejtegeti. Koltai Jenő Sport és tudomány című írása a mexikói olimpia dobóversenyeivel kapcsolatban az edző tapasztalatait ismerteti. Érdekes, megdöbbentő adatokat tartalmazó cikk foglalja össze aiz atom-, baktérium- és vegyi fegyverek pusztító hatását. A Csörsz árkával kapcsolatos régészeti kutatásairól ír dr. Patai Pál, Detre László akadémikus a csillagászat új vizsgálati eredményeit közli a pulsarokrcil. A FÓRUM-rovatban tovább hullámzik a Balaton- vita, amelyhez a szerkesztőség sok levelet is kapott. Számos tudományos hír, külföldi ismeretterjesztő folyóiratok és új könyvelt ismertetése teszi még olvasmányosabbá a Természet Világa szeptemberi számát. Az Egri Gárdonyi Géza Színház trletiti kedves közönségét, hogy a szombat és vasárnap esti előadások az egész évad folyamán 7 órakor kezdődnek Nagyon sokat. Például a molytársadalom bámulatosan gyors alkalmazkodóképességét. Ahogyan, és. amilyen gyorsan kapcsoltak, illetve vették észre a nagy piacot, a nagy keresletet, az új, a nagy lehetőséget... És ez az, amiből a legtöbbet tanulhatunk tőlük. Mert itt van például a magyar ipar, a magyar kereskedelem. Az Elzett-gyár milliókat költ étkészletgyártó üzemének bővítésére, holott az import lengyel étkészletek sokkal jobbak és olcsóbbak az Elzettnél. Ugyanakkor egy biztonsági zárat Napóleon-aranyért sem lehet az országban vásárolni. A hónap vegén a dohányosok már az ingüket is odaadnák egy doboz Fecske cigarettáért. Az elárusítók viszont így tudatják velünk a szomorú hírt: szívjon időnként Szimfóniát is. Eladva — hirdetik a cédulák a bútorüzletekben. Az üzlet vezetője pedig naponta kétszázszor mondja el: sajnos, nincs több. Talán a jö- . vő hónapban. Ha gyárt az ipar, ha ad a kereskedelem. Januárban üveghetet hirdetnek a csemegeboltok. Augusztusban, szeptemberben viszont a boltvezetők is azon törik fejüket; vajon honnan vesznek üvegeket a befőzéshez? Az egri Szuperettben a nyár, az idegenforgalom kellős közepén is árultak rövidujjú fehér, s mintás nylon- ingeket. A város ruházati boltjaiban viszont legtöbbször nincs. Egerből Füzesabonyba járnak széket vásárolni, s Pétervásárára cipőért, kenyérvágó késért A magyar cipőipar tucatjával rendezi reprezentatív bemutatóit a , kiállított cipőket azonban fölösleges időtöltés a hazai üzletekben keresni. Pedig mennyien keresik.... És sorolhatnánk még a példákat amelyek mind- mind azt bizonyítják: ami a gyorsaságot, az alkalmazkodó képességet a keresletben, a kínálatban levő lehetőségek kihasználását ületi, vein mit tanul nunk a molyoktól. Ne szégyelljük. Elvégre emberek .vagyunk! —koós— F0I@n0M*J§8fflEÍft : í KERGETŐZÉS (Gyöngyösi József felvétele: 3 pont.) Jahh így ? Hagy lendülettel becsapta a kocsi ajtaját, zsebre vágta a finom bőrtokban himbálódzó kulcscsomót, és befelé tessékelt. Belehuppantam a sky-fotelba. — Konyakot vagy whiskyt? — Tudod mit, egyiket sem. — Ahogy óhajtod, kérlek. Szóval, amint látod, ez van. Kocsi, tűrhető kégli, na és négyezer-hat havi fix. — Ha jól emlékszem, mindig fennen hangoztattad, hogy nincs az a pénz, azaz pardon, dohány, amiért elmennél sarat dagasztani valamelyik koszos kis faluba. — De van az a pénz. Látod, hogy itt vagyok, és nem is olyan rosszul vagyok. — És, hogy jössz ki az emberekkel? — Elvégzőm a munkám. Sem nem többet, sem nem kevesebbet, mint amennyit kell. — Azt kérdeztem, hogy jössz ki az embe_Megvagyok. Vannak ők is, vagyok én isi A mit munka közben muszáj, annyit beszélünk, aztán slussz. Nem haverkodunk senkivel, nem kocsmázunk. Így aztán nem vagyok kitéve semmi meglepetésnek. Három lépés távolság. — Jársz valahová? — Csak nem képzeled? Itt nem. Beülök ff kocsiba és beszaladok G.-be. Egész jó kis bár van, ha akarod, este átugorhatunk. Vannak megfelelő ismerőseim — és jelentőségteljesen kacsint. — Igaz, hogy múltkor valami mérget szedett fel a juhász kutyája és te nem voltál hajlandó bevinni a kocsival az állatorvoshoz.? — Igaz. Nem azért vettem a kocsit, hogy sáros pulikat fuvarozzak napszámban. — Miért, máskor is megkértek már? — Nem. De ha akkor beviszem, ezóta órabérben taxizhatnék mindenkinek. — Egyszóvai mindennel meg vagy elégedve. — No nem. Azt nem mondhatom. Tudod, * falusi emberek mindent beszélnek össze-visz- sza. Miért faj az az elnöknek, hogy én skót whiskyt iszom és Philipp Morrist szívok? Na és. Azt szívok. Megdolgoztam érte nem? Es, hogy pesti nőket látnak a kocsimban... Na és... — A munkahelyeden is így kiabálsz? — Hagyd már ezeket a hülyeségeket te is— Te, mondd1 Megkérdezted már valaha is valamelyik beosztottadat, hogy meg van-e elégedve? — Miért kérdeztem volna? Engem azért fizetnek, hogy minden rendben, menjen. Felelősséggel tartozom a gazdaság termeléséért. Napközben dolgozom, munka után semmi közöm az egészhez. Hagyjanak békén. Miért vagyok én a falu céltáblája. Nem . csaltam, nem öltem, nem raboltam, mit várnak tőlem? Hogy mindenkinek a lelki patikája legyek, vagy menjek családlátogatásra estékként, vagy azt figyeljem, mikor melyik tehén beteg? No, hagyjuk ezt az egészet. Gyere, beugrunk a városba. Az autóban kellemes meleg volt és zene szólt. Arra gondoltam, hogy Péternek mikor lesz vajon kocsija. Péternek, alá éjszakákat töltött a rogyadozó lábú kiscsíkó mellett, és amikor meggyógyult, egy árva vasat nem kapott' érte. Csak Pista bácsi simogatta a selymes csíkószőrt és azt mondta: megtisztelné a mérnök úr, ha inna egy pohárkával a borából otthon. A kocsi bekanyarodott a város neonzuhataga alá. — Mert, tudod, jobb igy. Legalább tartják valamire az embert. Szigethy András PORTRÉ (Kiss Tibor felvétele: 1 pont.) NEM AKAROM MEGSÉRTENI azok szakmai önérzetét. akik a falvainkban található' művelődési otthonokat tervezték és építették, de a mai kor követelményei szerint bizony legtöbbje elavult. lehetne praktikusabb. Többféle igényt elégíthetne ki, vagy ahogy megfogalmazták a vitákon, lehetne, „mini város a falu közepén”. Mini város... de miért kell ez falura? Az új igények miatt. Régen megtette a fonó, ahol parányi, földes szobában gyűlt 'össze esténként a falu fiatalsága, máshol a plébánia, vagy az egy szem tanterem, ahol a karácsonyi színdarabot lehetett, próbálni. És volt még a leventeotthon, a maga drákói szigorával, ahová muszájból menta látogatók többsége. A régenről áttérve a mára, beszéljünk... és tegyünk az új követelmények kielégítéséért. Nyilvánvaló, hogy a régi elvek szerint épített hideg, rideg hodályok, nagytermek — amelyekhez mint a templomhoz a sekrestye, legfeljebb csak egy kis terem tartozott —, az év nagy részében, kihasználatlanul, üresen állnak. Legfeljebb zárszámadáskor, vagy falugyűlésen nyitják ki rozsdás lakatját, s legtöbbjét csak az összegyűlt emberek testének melege fűti. AZ ILYEN „FALUKÖZEPE” senkit sem vonz, senkit se boldogít, legfeljebb a lehetőséget kínálja, a, mai kor követelményének kielégítésé-. Nem utópia... mai követelmény Mini város a falu közepén hez. Olvasom, hogy Somogybán komoly nekirugaszkodás történt, hogy megteremtsék azokat a feltételeket — a ter- melőszövekezetek segítségével —, amelyek városinak mondhatók. Természetesen a falvakban. Hiszen ott is rá kell döbbenni, hogy a kultu- rálódás, a szellemi felemelkedés, az igényes — mondjuk csak bátran — kényelmesebb életmódra nem alakult ki a növekvő anyagi jóiét mellett. És Somogybán megszületett a pártbizottság által ihletett elhatározás: Nemcsak azt kell nézni, hogy miként dolgozik a falusi ember, hanem azt is, hogy miként él. Miként él... ? Summázva úgy mondhatnánk; a régi hagyományok es az új ráhatások kereszttüzében. Felépíti nagy házát, s lakik a régi nyári konyhában. Ha éjszakai munkája adódik, kávét főzet, traktorra ül és autóra, otthon pedig már ha.ihalban vakar- gat ja a pénzt ígérő hízott bikáit. Jeles ünnepeken elmegy a templomba, hétköznap a kocsmába, előfizet az újságra, nézi a televíziót és nagy ritkán el lehet „rángatni” valamilyen falusi, közös rendezvényre is. Hol találhatná meg ez a milliónyi változásnak kitett ember a - maga második otthonát? Nem könnyű ezt egyértelműen meghatározni. Mindenesetre a vágyak, igények a városi színvonal felé húznak, s „ebben az irányban” hagyják el a fiatalok is az ősi fészket. S talán visszafordulnának, vagy el se mennének, ha... az óhajtott, dicsért város egy darabkáját megtalálhatnák falujukban. Milyen legyen ez a mini város és milyen lehetőségek vannak manapság ennek megteremtésére? Az elképzelések sokfélék. A bajai járásban például „felaprózzák” a kihasználatlan, nagy kultúrtermeket és klubhelyiségekké alakítják át, barátságosabb hangulatot teremtve. Ez is lehet megoldás, de vannak, akik a falukombinátokra eszküsz- nek. Nevezik ezt faluházának, centrumnak is. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy mit találhatnak itt a község lakosai. Ebben a mini városban természetesen továbbra is kellene egy nagy terem. Nagy terem, olyan, amelyet mindennap használni lehet. Elképzelhető? Igen. Finnországban láttam erre jó példát, amikor az egyik északi faluban megnéztük a „szálát”. Ebben a faépítményben, amely a mi falusi kultűrházaink nagyterméhez hasonlít — méretben —, amint elmondották mindennap telt ház van. Attól kezdve, hogy itt tartják a misét, ebben a teremben végzik tornagyakorlataikat az iskolások, délután az asztaliteniszezők, „lépnek porondra”, vagy a kosarasok. Estefelé mozivá alakul a „szála”. Jobb napokon pedig a mozit tánc és vigalom követi, egészen addig, amíg kedve van a fiatalságnak. Tény, hogy nagyon ügyesen használják ki az egyetlen nagy termet, de hazai példákkal is bizonyíthatnánk, nem „megszentségtele- nítése” a falusi kultúrottho- noknak, ha történetesen ... sportolnak is benne. Mennyi falusi iskolának hiányzik tornaterme? Mennyi falusi művelődési ház plafonjára lehetne felerősíteni a mászókötelet, -rudat, falára a „kosarat”, egyik oldalára bordásfalat, parkettjére birkózószőnyeget, vagy magasug- rólécet? Szombathelyen már megteremtették ennek a városi változatát a Művelődési és Sportpalotával, amely az igényes koncertektől kezdv a súlyemelő-bajnokságig, táncversenytől a röplabt zásig egyformán nyújt lel- . tőséget, egyazon téren Milyen jó lenne ennek a f„ lusi változatát megtervezni; megvalósítani. Ötvözni a szépséget a praktikussággal, hogy a templom és a kocsma helyett valóban ez legyen a falu közepe. Egy ház:.., egy mini város, ahol tornaóra után zuhanyozhatnak a falusi gyerekek, ahol a pingpongozok meccs után lemosakodhatnak. Ahol a fürdő után fodrászt, cukrászdát találnak, ahol jól felszerelt könyvtár, mozi, klubhelyiségek fogadják a látogatót, ahová kicsiben „odacsempészték” a várost. Utópia ez? Van erőnk ennek megvalósításához? NEM UTOPIA ES VAN ERŐNK. Ügy is, hogy a községek ma már gyakorta ösz- szefognak, hogy anyagi lehetőségeiket jobban hasznosíthassák, úgy is, hogy a termelőszövetkezetek egyre többet szánnak, a falu — saját emberei —, kulturáltabb életmódjának megteremtéséért. A megoldás módozatát kellene megkeresnünk, versenyt futva a sürgető idővel, új követelményekkel, s nem szabadjára engedett gondolatokként kezelni az efféle „tervmódosításokat”. Mert... megoldást kell találnunk. Kovács Endre iJJö. október 5., vasárnap
