Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
Gárdonyi rej tekezve élt és dolgozott. Szorgalmasan írt, jegyezgetett. Titkos jelekből mikroszkopikus hieroglifákat rajzolt, hogy megóvja kíváncsi tekintetektől legbelső .világát, írói műhelyének szokásait, törvényeit, rendjét, lelkének legapróbb rezzenéseit Ügy írt. „hogy más meg ne tudhassa”, amit ő tud. Ügy írt, hogy azt „ember elolvasni nem tudja”. Az ósz- szeszövődő, több emeletre felkúszó, ide-oda kígyózó jelek, jelcsopartok „szőnyeg- mintáinak” titkát egyedül csak ő ismerte. „Az írás kulcsát pedig magával vette a sírba”. Gárdonyit semiká sem értette, senki nem ismerhette. Talány és rejtély maradt. Sokáig, elosztethatatlaimak látszott az a homály, köd, bonyolultság, mélyet önmaga köré teremtett Hányán és ■ hányán gondolkoztak: nem volna-e olyan erős áram, mely keresztül üssön ezen a Gárdonyi Géza újra látható... üyürk Ottó katona. Alezredes. Szakterületén immár másfél évtizede a gépi adat- feldolgozás kérdéseivel foglalkozik, s számon tartják, mint jeles kibernetikai szakírót. — Két éve kezdődött. Ültem a tv képernyője előtt, izgalmas irodalmi vetélkedőt közvetítettek. Az egyik versenyzőtől megkérdezték: „Ki az a neves magyar író, akinek titkosírása máig is megfejteden?” A válaszból tudtam meg: Gárdonyi Géza. Sokáig izgatott, nyugtalanított a gondolat, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejem- ' bői: hogyan maradhatott majd 50 éven át egy rejtély megoldatlan?! Sohasem foglalkoztam titkosírással, még csak írásszakértő sem vagyok. Mégis sok-sok töprengés után elszántam magam: ®yörk Ottó fc GiTíeze Gábor, a titkosírás megfejtői, dr. Korompai János muzeológussal. Az előtérben látható részlet sem titok többé... (Foto: PiHsy) láthatatlan szigetelő rétegen,’ az embert tőlünk eltávolító levegőtakarón ? Hányán és hányán keresték: hol az a hatalmas viHanyszákra, amely úgy szökkenjen át a zseniálisan megtervezett és megszerkesztett titokzatosságon, hogy elénk állítsa minden csinált legenda nélkül a láthatatlan embert? A próbálkozás némelyeket tévútra vitt. Csak itt-ott találtaik egy rést, amelyekbe nem tudtak bevilágítani; itt-ott találtak egy-egy szakadékot, amelyet nem tudtak áthidalni Korábban csak egy titkos- írású naplója volt ismert. Mikor fia, Gárdonyi Sándor halálakor, az íród hagyatékból a titkosírás özöne került felszínre; noteszok, naplók; íöljegyzések, kartancsíkok, a nagy tömegű,- ismeretlen anyag újra lázba hozta a tir tok ostromlóit. Huszonnégyen vállalkoztak a rejtély megfejtésére: miket tartalmazhatnak a titkosírások? A rejtély feltárása két emberitek sikerült: Gyürk Ottó budapesti és Gilicze Gábor pécsi kutatónak kedvezett a szerencse. Nem az egyszerű kíváncsiság ösztönözte őket a kutatásra — Gárdonyi sze- rptete, tisztelete sarkallta kettejüket. Szenvedély és szigorú elszántság. Egymástól külön, függetlenül dolgozva jutottak azonos eredményre. Az írásrendszer bonyolult rajzolatú szőnyegmintáiból Gyürk Ottó a számok, Gilicze Gábor a betűk 1 titkát bontotta ki. ____ ! A titofcfejtőkkel a vármúzeum igazgatói szobájában i beszélgetek. Előttük vaskos kézirathalmaz. A papírlapokon; cédulákon furcsa; ágbogas titkos jelek, jelzetek, „Rontott tibeti írás” — valaki így állította. „Az ember fel sem foghatja... melyek az egyes betűk, hol kezdődnek és végződnek egyes szavak, mi az egyes jelek, jelcsoportok olvasási sorrendje”. öik ketten tudják, előttük már „látszik az elevenbe”. október 5,, vasárnap irányított össztűz alá kell venni a titkosírást, a kibernetika módszereivel. —' Bevallom, amikor dr. Korompai Jánostól, a Gárdonyi-hagyaték gondozójától és feldolgozójától a titkosírás egy részletének fotókópiáját megkaptam, szörnyen meghökkentem. Azt se tudtam, a lapot mint fogjam 'kézbe, horanan; hogyan nézzem..: — iMindent a számokra alapoztam. Kell. hogy a 'jelek, jelcsopartok valahol, valamilyen számot is rejtsenek. S ez a feltevésem be- bizonyosult. A statisztikai elemzés módszereivel nyilvántartásba vettem a jeleket. S mert Gárdonyi sajátos jeleit a világon egyetlen számítógépbe se lehetne betáplálni, a jeleiket át kellett formáljam a lyukkártyák 5,nyelvére”. Minden jelet lyuikkártyára rajzoltam, ebben még családom tagjai is segítettek. A jelekből logikus számrendszert kaptam. Legkönnyebben a nullát találtam meg. S a „Bibi” kéziratán; ahol az oldalszámok alatt is rejtjeleket találtam, sikerült megállapítani a számok egyenértékét is. Ezután már be lehetett azonosítani a naplóját is. Gárdonyinál egy-egy szám konkrét jelet jelent: pont, vonal, háromszög, kör, félkör, a kör közepén pont, kereszt stb. S ami számjelet titkosan leírt, már az is a rejtjelezés 'klasszisa, magasiskolája. Hiszen még a titkosan leírt számokat is rejtjelezi. Az elrejtés nála tehát kétszeres. Előbb az évszámok, majd a napok jöttek elő, s ezután vált megállapíthatóvá a hónap is. Például ,kijött” egy négyjegyű szám: 2118. Ez Gárdonyinál 1921. január 8-át jelenti. A „Bibi” kézirat oldalszám alatti rejtjelezések a mű születését mutatják, mikor, melyik napon irta az adott oldal sorait. A „Tibetan Grammar’’ füzetben levő „Deciinat”-ról sokáig azt hitték, hogy tibeti nyelvragozás. Valójában ez is csak Gárdonyi egyik trükkje, mert a „Deciinat” nem más, mint családi költségvetés, amely még azt is tartalmazza, mennyi hadiGilicze Gábor vékony, szőke fiú, idén töltötte be huszonkettedik évét. Első éves jogászhallgató Pécsett; Két esztendei kemény munkájába tartott a titkosírás betűinek megfejtése. Az utolsó két hónapban, amikor eredményre jutott, szinte aludni sem tudott, annyira hatalmába kerítette a felfedező láza. A 48 éves Gyürk Ottó korszerű eszközöket, az elektronikus számítógépet, a lyukkártyáikat hívta segítségül A fiatal fiú pedig, szinte minden segítő eszköz nélkül végezte munkáját. Csak csodálni lehet. Csodálni, mint azokat a javíthatatlanokat, akik színházi látcsővel vizsgálják rendszeresen a csillagos eget, az óriás teleszkópok földi szomszédságában', s így jutnak csodálatos felfedezésekre. — Először is a magyar nyelv törvényszerűségeit kerestem Gárdonyi titkosírásában. Hyen törvényszerűség a kettőzés. A magyarban csak a mássalhangzó kettőzik. Két azonos jel egymás mellett Gárdonyinál is mássalhangzó. S természetes, hogy a két azonos jel mellett csak magánhangzó állhat. Először a „t” betűt sikerült kikövetkeztetnem. Majd rengeteg variánst kipróbálva egy móou'.c betűt is megállapítottam. Interpoláció segítségévéi, két ismert jellel ollóba fogva az ismeretleneket, sikerült megállapítani az egész abc-t, s minden jel hangérteket kapott. Az olvasás ezután már könnyen ment. A kézirathatmazből felemelje égy papírdarabot. A szőnjfeninta jeleit Gilicze Gábor kézbe veszi, s úgy olyassá, mint a folyóírást: — „A gyermek az örök tavasz, az Ígéret, hogy földi testünk se vész el, mert hiszen előttünk látjuk ájulásunkat, szemünket, hogy újra új, tagjainkat, hogy újra frissek...* .. Csak a gyermek tud örülni. Adjatok neki szabadságot, ligetet, mezőt. Csak a gyermek tud boldog lenni, vétket követ el, aki megri- katja. Ha szegény, nem baj. Tud nevetni, játszani a szegény gyermek is, csak ne bántsátok, ne éheztessé- tek..* Dr. Korompai János, az Egri Vármúzeum tudományos kutatóija, a Gárdonyihagyaték gondozója és feldolgozója, az írásfejtők állandó serkentője, irányítója és tanácsadója most végtelen örömmel elégedett: — A titkosírások megfejtése teljesen sikerült. Október 13-án, teljesebb részletekkel is előáilunk, a két kutató ismerteti az eddig megfejtett feljegyzések tartalmát. Annyi máris bizonyosság: az egészséges Gárdonyi Géza áll előttünk. Az egészséges testi és lelki, az egészséges gondolkodású és egészséges belső yilágú Gárdonyi. Az az ember, aki élete utolsó pillanatáig határozott céltudatossággal, fáradhatatlan szorgalommal gyűjtötte az anyagot későbbi, megírásra szánt műveihez. Alti föl jegyezte életének színes és szürke eseményeit, hozzájuk fűződő gondolatait, lelkének minden rezzenését, írói terveit, munkái megírásának módját, idejét. Az eddig megfejtett titkosírásos jegyzetek egy nagylelkű, nagyszellemű ember vallomásai. A titkosírás, amit megalkotott, a fölényes ember zseniális tüzérségi állása, ahonnan csak ő lőhetett, de őt nem lőhetie senki.., A titkos kézírását megfejtették. Ez több, jelentősebb, mint amit a szó képes kifejezni: szenzáció. Ismerjük a kulcsot, amely a zárat nyitja. Nem kell többé kopogtatni az ajtón. Ömaga jön elénk. Talán hozatja azonnal a saját termésű „piros vizet” s vidám pohár s pipaszó mellett csendesebb, fátyolosabb hangján meg is szólal: „Hát megtaláltatok...?" Pataky Dezső „Múzsák neveletlen gyermeke” címmel tv-filmet forgatnak. A négyrészes filmet írta és tv-n alkalmazta Gáspár Margit. Rendezi: Békés András. Képünkön: Benedek Miklós, Hámory Ildikó és Márkus László. (MTI Foto: — Benkő Imre felv.) Egy jogos megjegyzés A Népújság szeptember 7-i számában Kátai Gábor cikket írt Hatvani Perlusz Gyula festőről, szülővárosában — Hatvanban — nemrég megrendezett emlékkiállítása alkalmából. Tisztességes és okos cikk, nincs vitatkozni valóm vele. Csak egy kitételével: Hatvani Perlusz Gyula mint egyszerű, vándorló „tollaszsidó” járta hajdanában az országot. A kiállításra kiadott tájékoztató szeript a festő a kereskedelmi pályát cserélte fel a művészettel, melynek kedvéért lemondott az egykori Fenyves Áruházban viselt üzletvezetői állásáról. Mégsem az a bajom, hogy e ténybeli tévedés Perluszt, mint kereskedőt, tollas zsidóvá degradálta. Hanem az, hogy a tollas zsidó — éppúgy, mint a rongyos vagy li- bás zsidó —, a felszabadulás előtti hazai szóhasználatban komisz tartalmat kapott. Mindenekfelett ném foglalkozást jelentett, hanem zsidót. Vagyis megkülönböztetést. Elhatárolást. Kirekesztést. Ezért nem szeretem olvasni ma sem, hiszen egy művész — vagy bármilyen hivatüsú állampolgár — tevékenységének méltatása közben,, a dolog természeténél fogva, épp az érdekelhet legkevésbé, az illetőt megkeresztelték-e, vagy sem, magyar anyanyelvű-e, vagy sem: ha egyszer itt élt és nekünk, alkotott, hozzánk tartozik, fenntartások nélkül. Kátai Gáborról, természetesen fel sem tételezem, hogy az említett kitétellel félreérthető szándéka lett volna; Bizonnyal nem ismerte, vagy nem gondolta végig e kitétel járulékos jelentéseit. Dobozy Imre TABI *tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAA^^A|*|^A^|ft ., . bG>T>f. ^G>jüVu'UGrurülTi/U J.j<JAj\hÁ'Jt/1 ftA VHiAAAr^r^lVVMVVVVVVVIUV» vészeltem át, nem is tudom, rttU mondok. — Ááá! Aggyisten! Aggyistenö íj — Alászolgája! — Rég láttam. ■/ 5 — Rég bizony. — Hol vészelte át? Egyébként-bemutatom a sógoromat. * — Orvendek. Szepetneki. f — Orvendek. Remete. t — No? Hol vészelte át? — Micsodát? — kérdem naéowl. — Hát a háborút. Az ostromot. — Miféle háborút? Miféle ostromot? — Maga viccel az ilyesmivel? — Nem. De csakugyan. Valami háború volt? — Ember! Hát az orosz—németi — Ez komoly? Még nem olvastam a mai lapokat. ■ Egymásra néznek. — Jelzem — mondom neki —, hallottam valami ilyesmit. De tudja, annyit beszélnek az emberek. Ránéz a sógorára. Azt mondja: — Hagyjuk szegényt... Rettenetes, mennyit szenvedhetett ez az ember. Mert mi legalább megúsztuk ép elmével. De ez beleőrült a szenvedésekbe. És elsietnek. Végre, egyszer én nyertein! Hol vésxelte át ? — Ááá! Alászolgája! Nyújtom a kezem: — Alászolgája! — Nem ismer meg ugye? — De, de ... — dadogom —, maga szokta megkérdezni időnként, hogy megismerem-e? — Ügy van. Hogysmint? Hogysmint? — Csak csak. — Hogy vészelte át? Elmondom neki néhány szóban. Kiev, Pinszk, Lemberg, Bor. Legyint, mosolyog: — Az semmi. Erei.; És elmondja. Belémkarol, elkísér. Elbeszéli, hogyan lőtték agyon. Másnap megint más kérdi meg az utcán: — Hol vészelte át? v Most már nem akarom, hogy rámlicitáljon, Elmondom neki néhány szóban. Csepel, Auschwitz, Dachau, Mauthausen. Ez is legyint, mosolyog: — Az semmi. En... Es elmondja. Nem megy le a nyakamról. Meg akarta akadályozni a hidak felrobbantását. Egy vízbe dob- táJc. Kiúszott. Ekkor felakasztották. Megszökött a kötélről. Tömlöcbe vetették. Elrágta a vasrácsot. Sor tüzet adtak rá. Halottnak tetette magát. Mint halottat kivitték Birkenauba, ahol a legnehezebb munkái végezte. TSbb ízben elégették, míg bégre meg tudott szökni. Kétezer kilométert tett m.eg kézenjárva, mert nem volt ci- ■ pője. Most végre itthon van. Próbáltam én már mindent. De mindenki rámlicitál. Már igazán restellni kezdem a dolgot. Hát mindenki nagyobb hős, mint én? — Add! No nézd csak! — Hogysmint? Hogysmint? — Csak csak. — Rég nem láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Na, most olyant mondok, hogy majd nem tartja érdemesnek versenyezni. — Hogy hol? Hát ez érdekes volt. 1941 tavaszán felmentem Lillafüredre. És képzelje, ottrekedtem. A személyzet elmenekült, én ottmaradtam az élelmiszerraktárral. Négy évig éltem Lillafüreden. Nagyon kellemes volt. Most jöttem haza. Kocsin. Lesem, mit mond erre? Azt mondja: — Maga mázlista. Nem úgy, mint en. En... Es elmondja. Élve temették el. Fél évig volt a föld alatt. A legnagyobb nélkülözések közepette. — Aztán csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. De feljelentették. Kerékbe törték, karóba húzták, felnégyelték. Azaz csak fel akarták négyeiül. Mert már ketté volt vágva, amikor felszabadították. Megígéri, hogy felkeres és elmeséli a részleteket. Az Istenért! Mihez kezdjek? A legközelebb megint megkérdik, hol Megfejtették a titkos késírást
