Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

*mwsfSsßj,//sss/7/jr/s///77S7fS7wrr7rrj,srsssffsssfsss/ssss/ss/sssssssjKsi v sssssssfsysssssssxsrsxArj&nmrxssrssssssxsssxx. '"^'^Xxxxxxxxxxxxyxxx^xyxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxjrxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxyxxy,^-.. KOKTÉL. Azok nem olyanok... li.hogy azok nem olyanok, azt én is tudom. Csak azt nem tudtam, hogy azok között nem lehet „olyan”, aki olyan, mert ha megírom, hogy azok között volt olyan, akkor a 20 k tiltakoznak, hogy ők nem olyanok. Ezt nem tudtam. Nőm világos? Pedig az. Írtam néhány sort, kis gunyoros megjegyzéskét arról, hogy egy ta­nácsa dolgozó magatartása egy ügy­féllel szemben korrektnek aligha volt nevezhető. Más szóval: unott és Szenvtelen, arccal és nyers szavaikkal váhargyorsan nem intézett el egy jo­gos panaszt Kezem a szívemre, hogy ebben az országban, nem is egy ilyen tanácsa dolgozó van, s arra is meg- esküszom, hogy ezernyi van, aki gyorsan, udvariasan intéz el minden jogos panaszt De én azt akartam, hogy ez az egy se legyen. Tudom, ák&nr is tudtam, hagy naivnak tűn­het ez a szándék, de sok-sok ikürtszó, ha egyszerre hallszik, talán csak le­omlik a szanvtelenség és feltiletes- aég már nem is olyan, hatalmas Jeri- toó-tala. Többen közöltek velem, hogy mi­atta. írásomban a nyers szenvbetan- aég szimbólumának egy tanácsi dol­gozót tettem meg, ezzel olyan színe­setet nyerhet az ügy, mintha min­den tanácsi dolgosa olyan lenne, pedig ór»i«n a tu VLurtK. frSigfe.dk. a»:<k, akik igenis órai, olyan»»* még akkor sem, ha sajnálatoson akadliat közöt­tük olyan: aki olyan. Írtam egy kis humoros izét, hogy legalább halvány mosolyra fakasz- szam az olvasót, ugyanakkor igenis e halvány mosollyal együtt „vasta­gabb” méregre az olyan eladókkal szemben, akik ujjaikkpl ugyan nem nyúlnak lopni a zsebembe, csupán arra használják a természetes szer­számokat, hogy kevesebbet rakjak a kosaramba, mint amennyiért fizetek — a zsebemből. Az én zsebemből. Többek közölték velem, hogy mi­után írásomban a pitiáner zsebtol­vajt egy bolti eladóról mintáztam meg, ezzel oly színezetet adtam a dolognak, mintha a bolti eladók olya­nok lennének, pedig azok, akik olya­nok, lehetnek bár bolti eladók, még­sem azok Mert az igazi bolti eladó ilyenre sohasem lenne képes. Mond­hattam volna erre azt is, hogy ne­kem, mint vevőnek, nem kötelessé­gem tudni, hogy a feíhérköpenyes pult mögött álló igazi-e vagy csak ál, utóvégre nincs rajtuk az erre figyel­meztető tábla. De nem mondtam. Még azt se mondtam, hogy nem az igazi bolti eladókat állítottam hu­morom kellős közepébe, hanem a nem igazi eladókat,- a pitiáner zseb­tolvajokat. Minek? Már úgyis lejá­rattam a bolti eladókat... Megírtam egy alkalommal — mi­után a társadalmi munkamegosztás keretein belül nekem az újságírás feladata jutott — mondom, megír­tam egy alkalommal, ho^y valami­lyen építkezés nekem nem tetszik. Azt írtam, hogy nekem nem tetszik, bár írhattam volna azt is, hogy n e- künk nem tetszik, mert sokan szól­tak, hogy nem tetszik. Azért is írtam meg. De én bátor és nyílt ember va­gyok, nem bujkálok a névtelen és megfoghatatlan közvélemény háta mögé, — nekem nem tetszik, — ír­tam volt bátran. Nem, önök tévednek, az építkezé­sért felelős felelősök nem azt mond­ták el, hogy nekem miért nincs iga­zam, hogy ők miért vélik igaznak az ő igazukat, még csalt azt sem tették, hogy néhány érvvel, mondjuk az új­ság hasábjain meggyőzzenek engem és minket: tévedtünk. Nem! Az épít­kezésért felelős felelősök kifejtették, miszerint megállapításaim csak arra alkalmasak, hogy lejárassam a szo­cialista építést és építkezést, lejáras­sam az ezekért felelős felelősöket, mert a. felelősök nem olyanok, mint ahogyan én — aki ugye, soha életem­ben még egy falat sem húztam fel — buta kis agyammal elképzelem. Azok, akik felelősök, azok nem olya­nok. Lehetnék ugyan olyanok, akik olyanok, de hát ugye, azok nem is igazi felelősök. És az ilyen cikkek csak arra alkalmasak, hogy... Sértődöd ország lettünk. Nyereg alatt puhítjuk a sértődést. S egy olyan országban, ahol még a mese­beli holló som tudná sajtját elvesz­teni, ott sokan egyszerűen és nem éppen okosan minden megjegyzés­ből azt a következtetést hajlandók levonni: ahá, itt személyes támadás indult ellenem... ahá, itt le akarják, sóit már le is járatták a mundérom becsületét. Ügy vélik, hogy az jó és helyes, ha leleplezzük az amerikai imperializmust, a nyugatnémet tó­kés vállalkozások rafinériáit. Például helyesen vélik. De is kell azokat lep­lezni. Azt azonban már nem vélik sem úgy, sem így, hogy le kell leplez­ni saját szamárságainkat, a köztünk megbúvó „raiináltságot” is. Tudniillik attól is erősödik a szo­cializmus, hogy mi leplezzük az im­perializmust, de attól aztán, eskü­szöm, még jobban, ha leleplezzük a saját portánkon tébláboló csirketol­vajokat is. Meg vagyok győződve róla és nem túlzók, ha azt állítom, hogy velem együtt mey van győződve sok millió magyar állampolgár, választó és vá­lasztható, hogy a magyar dolgozók fent, középen és lent „azok nem olyanok...” Mért aizok olyanok, hogy becsületesek, jó szándékúak, a hol­napért mindenre kész emberek... De azért ezek is, sőt uram bocsá’, még jómagam), is követek el kisebb, vagy nagyobb'sületlenséget, amitől, mondjuk, az újságírók még nem olyanok, mert qbben áz esetben én voltam olyan, de olyan, hogy.., Nem beszélve arról, hogy igenis olyanolt is vajának, Nemre, beosz­tásra, mundérra és szakmára való tekintet nélkül. VSSS/SS//SSS//SSSS/SSSS//.'SSSSS/SS/-SYSS//SS//S/S//SSrSS/SSSS//SSS///SSSS/SS/Sf/S//S/SSSSSSSS/S/SSSS/fSSS/S/S//S/SSSSSSSSS/SS/SSf/////SS/fsS."t ­/////✓✓///A Mátrai számvetés _ tévedés azt hinni, hogy a Mátrában befejező­dött az üdültetési szezon. Itt egész éven át non stop-mü- aor folyik. Nagyüzem. De nem egyszerűen folytatásá egy megszokottnak. 1 Erről Szabó László, a Tu- i dományos Akadémia mátra- } házi üdülőjének vezetője így beszélt: I — Ma már az emberek megtanulták üdülné Vége annak á''rregébbi gyakorlat­nak, htíéysáz üdülés csupán az évés és az ulti zás két he­te volt Ma igényesebbek a beutaltak, nemcsak az ellá­tásra, hanem a hasznos idő­töltésre is. Nyugodtan általánosított, mert ezt vallják mindazok, I akik á SZOT üdülőit vezetik j a Mátrában, de ezt mondják I azok is, akik közvetlenül 1 kapcsolatban vannak mun- i kájuknál fogva a beutaltak ! népes táborával. ) De hogyan töltik idejüket f Itt a turisták, az átutazó ven- j dégek, az autósok? Pihenni,/ i enni, inni, szórakozni ked-' 1 vükre tudnak? Az ellátás I Mit mondott Nemes Zol- 1 Un, a SZOT igazgatóságá­nak főkönyvelője? ! — Elszomorító látni vasár­I naponként azokat az autós vendégeket, akik a fűre te­lepedve konzervet bontanak. Alig néhány méterre a mát­raházi Sport-üdülő éttermé- $61. Nem titkolta ennek a kon- Servebédnek az okát sem: a vendéglátó hely kevés. Mát­raházán legfeljebb kétszáz ebédet tudnak kiadni. Vala­mivel arrébb, a Vörösmarty- Turistaházban már úgy tud­ják: vasárnap délben két óra, mindjárt jönnek ebédelni azok, aldknek a Sportban már nem jutott sem hely, ! sem ennivaló. Amióta építik 1 az utat Gyöngyöstől, nagyon megcsappant a kirándulók száma. Sajnálják az embe­rek az autójukat. Könnyű azoknak, akik Eger felől ér­keznek, ők már a kész úton autózhatnák Mátraházáig. Gyöngyös felől viszont... 1 Borzasztó! Még mátraszentimrén is dicsérték az élelmiszer-kis- ker üzleteit A Kékesen is több félkész étel és konzerv között léhetett választani, de felvágott csak egyféle volt. A szalonna éppen előtte va­ló nap fogyott el. Kolbász­ból, virsliből is mindent , megettek a vasárnapi kirán­dulók. Hol lehet gyümölcsöt és zöldségfélét venni? — A MÉK ugyan rendsze­resen ellátja a boltját p""­val — válaszolta a mátra­szentimrei tanács vb-elnöke, László Gyula —, de ezek harmadnapos árule Ha gyü­mölcsből háromszor annyi lenne, ennek ellenére is mind elfogyna. Ha igaz, nemsokára ÄBC- üzletet kap a község, és ak­kor megszűnik a nagy gond, ami annyi keserűséget és ké­nyelmetlenséget okoz v még ma is: semmiféle iparcikket nem leh~t a három „szent” faluban kapni. Illetve: ház­tartási vegyiárut — szap­pant, cipőkrémet, mosószert és némi rövidárut Az út Gulyán az átutazók részé­re egészen meglepő választé­kot kínál az étterem. Fo­gyasztó már koránt sincs any- nyi, mint elképzelni lehetne. Az út!... Most is, mint máshol is, állandóan az utat emlegetik. Hiába adta át műszakilag az út egy részét szeptember utolsó napján a Közúti Üzemi Vállalat, Gyöngyösről Mátraházáig egyelőre nyaktörő muteft- vány eljutni. Ha minden jól megy, az útpálya maga elké­szül talán az év végéig az új 3-as úttól a parádi elágazá­sig, de csak annyira, hogy a járművek rámehessenek. A végleges átadás csak jövő évben, májusban varható. Italból általában nincs hi­ány, bár a sör lehetne időn­ként több is, mint amennyit kapnak az üzletek. De az ét­kezés! Ha összeadjuk a vendég­lők és éttermek v férőhelyét, akkor is csak az átmenő for­galom egy töredékét tudják ellátni. A Vörösmartyban ugyan igyekeznek speciális (ételeket kínálni olyat, amilyenre min­dig visszaemlékezik a ven­dég és szívesen vissza is Jer érte később, ez a tejfeles bableves, a pacal és a máj, de Mátra-szerte ugyanazok az ételek szerepelnek minde­nütt, mint akár a Balaton­nál. akár Egerben. Mondják, hogy a hullámzó mértékű érdeklődés miatt nehéz a mátrai vendéglátók és kereskedők helvzete. Mo­solyog ezen a Vörösmarty Turistaház vezetője. Szerin­te egy jó szakembernek ki kell ismernie ezt a hullám­zást. erre felkészülni sem ördöngösség, mégha kocká­zatot is be keik számítani ebbe a munkába. Szóval: ki­fogásnak minden jó. Geak így lehet megérteni, hogy Mátraházán, a kis ve­gyesüzletben szinte min­dent lehet kapni, de Mátra- füreden már sokkal gyen­gébb a választék. Illetve: ott is van egy maszek bolt, amely jobban vonzza a ve­vőket Itt még vasárnap dél­után is bemehet vásárolni a turista, és nem fog csalódni. Rekonsfrukció A víz lassan lekerül a na­pirendről, bár a Mátra felső részén, a három .szent” fa­luban még nincs készen a várva várt törpe vízmű. Egyelőre a víztárolót nem le­het üzemeltetni közegészség­ügyi hiányosságok miatt Gályán megkezdték a re­konstrukciót Tizenöt milliót költenek az üdülőre, aminek legnagyobb részéből a köz­ponti , olajfűtést valósítják meg. Á tüzelőszállítás gond­ját akarják ezzel csökken­teni. Tehát a végső összegezés: a szakszervezeti üdülők sor­ra korszerűsödnek, az átuta­zó vendégek ellátása tovább­ra is gond, az élelmiszer- üzletek igyekeznek a vevő kedvében járni, a MÉK vi­szont minőségileg nem tud megfelelő árut adni. A Mátra még néhány évig a bosszúságok forrása is ma­rad. Lényeges változás csak akkor következhet be, ha fejlesztési tervét az orszá­gos szervek is felkarolják. G, Molnár Ferenc Trófeák Magyarországról Sn».b22 idején sok száz külföldi vadász keresi fel az Országos Tró­feabíráló Bizottságot. Az agancsokat és egyéb trófeákat pon­tozzák, majd diplomát adnak ki róluk. Képünkön: trófeabí­rálatra élőkészített szarvas agancsok. (MTI Foto: — Potzmann Jámos felv.) „Húzom a belem..."(?1) Már többször írtunk arról, hogy manapság gyakran hal­lunk nyelvünk szellemétől idegen, s nyelvi durvaságot és ízléstelenséget is tükröző kifejezéseket. A címben idé­zett nyelvi képlet is erre bi­zonyító példa. Sajnos, újab­ban egyesek a jó magyar elmegyek, elsietek, elosonok, eltűnök igealakok helyett a. címben idézett, valóban íz­léstelen és durva kifejezést használják. Hogy a nyelvi durvaság és ízléstelenség mennyire ter­jed és feleslegesen fertőz, bi­zonyítja az alábbi, az „élet­ből ellesett”, az élő nyelv- használatból feljegyzett pél­datárunk is. Alig van olyan beszédhelyzet, amelyben még humorosnak tetszhetik ez a mondat: „Ha egy csinos csaj elmegy a csávó előtt, térdig lógnak a látópitykéi". Nem jellemző és nem kifejező, ha­nem valóban a gúnyt és a durvaságot tükröző ez a nyelvi forma is: „Bitangul vonaglott mellette.” A szán­dékolt kifejezés értelme: Jól táncolt vele a leány, élvezte a tánc ritmusát stb. ' A túl nyájas, kétszínű, hí­zelgő emberre gyakran mondják: „kincstári pofája van”. Bizonyos helyzetekben' igen jól teljesítheti nyelyi szerepét ez a bő humorú, gu­nyoros kifejezés. De már a durvaság és a cinizmus lett úrrá azon a beszélőtárson, akinek egyéni szókészletéből kihullottak az arc, orca, ar­culat, ábrázat szavak, s csak a pofa, s képzett alakjai kap­nak beszédében szerepet. A belepofátlankodik az ügyem­be nyelvi képletnek sem ad­hatunk felmentést még a nyelvi humor nevében sem. Nem éreztük humorosnak an­nak az ifjúnak a beszédét, akivel az utazás során végig kellett szenvednünk az uta­zás adta együttlétet A nyel­vi ízléstelenség és durvaság tudatosan használt formái szinte fizikai fájdalmat okoz­tak hallgatóságának. Bizonyításul idézzük a kö­vetkező ízléstelen, durva nyelvi formát: „Bepörgött és állatin vemyákolt az öreg­lány, mert repítettem a ló­véját.” Szellemi sivárságot, tiszteletlenséget és ciniz­must egyaránt tükröz az idé­zett mondat, hiszen édesany­járól beszélt az illető, s va­lójában azt akarta mondani, hogy az anyja elkeseredett és sírt, mert fia elköltötte, elverte pénzét. A rostára tett szavak, ki­fejezések elterjedését meg kell akadályoznunk. Ez is nyelvművelő feladat. A hu­mor jegyében sem adhatunk felmentést a durva, ízléste­len nyelvi formáknak. Dr. Bakos József rssssssssssssssssssssssssssssssss*rxxxxxxxxxxxxxjxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxyxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx/xxxxxxxxxxxxxxxyxxxxxxx/x/xxxxxá» — A holdon doltam — újságoltam öröm­teli és büszke arccal a feleségemnek meg­tértem után, aki meleg tekintettel, forró csók­kal és ezzel a szöveg­gel fogadott: — Megcsaltál-e gaz­ember? — és iménti yieleg tekintetét kuta- tóan fúrta az enyém­be ... — Kis csacsi Hogy tudsz ilyen szamársá­got kérdezni? Téged? Ugyan. S különben is, hol van a holdon nő! — Szóval a holdon nincs nő? — A holdon én vol­tam az első ember. Ér­ted? Az első. S miu­tán férfi vagyok, fele­lősségem teljes tuda­tában kijelenthetem ne­ked, Szívem, hogy a holdon nincs nő. \ — Értem — nézett rám összevont szemöl­dökkel; hogy olyan szigorú lett az arca, mintegy szemüvegét otthon felejtett sebész az epeműtét előtt... — Tehát nem csaltál meg a holdon, mert ott nincs nő. Ha lett volna, megcsaltál vol­na. Szóval, a te hűsé­ged nem lényegedből, az ’ irántam érzett... — Hó... hó... állj meg! — riadtam meg kétségbeesve... — Mi­ről beszélsz, te? Mit akarsz most itt kifor­gatni? Megjövök a holdról, én, az első ember, és akkor te... — ...igen, és akkor én. jogosan háborogha- tok, mint anya, asz- szony, feleség... mert igenis, a te hűséged ezek szerint nem a lé­nyegedből, az irántam érzett szeretetből fa­kad, hanem egy ob­jektív helyzetből. Ha mondjuk a Marson lettél volna, akkor megcsaltál volna. — Ne őrjíts, könyör­göm, re őrjíts! — nyög­tem fel átkozva a pil­lanatot, amikor vissza­tértem erre a földre, ahol ez a rettenetes nő él... — A Marson sincs élet, tehát ott sincs nő... — Akkor a Jupite­ren — makacskodott nejem... — A Jupiteren sincs... A Venuson sincs, és ha megőrülsz a dühtől, a Plútón, a Merkúron, a Szaturnu- szon és az Uránuszon sincs élet, tehát sehol sincs nő — üvöltöttem vörösen a méregtől. — Tehát te képes voltál a naprendszert elhagyni, csak hogy megcsalj... Mert neked nem az asztronauti­ka, hanem a biológia a fontos. Most leleplez­ted magad — fakadt könnyre, miközben e női logikától fejbe kó- lintva roskadt roncs­. ként omlottam le egy karosszékbe. — Érts már meg, az isten szerelmére! A holdon, voltam. En vol­tam az első ember, a te férjed, volt az első, aki a holdra lépett. A talpamon még most is ott van a hold poráéi — Mi van a talpa­don? — kapta fel m fejét a feleségem. — Mondom — ordí­tottam — a hold po­ra! — Légy szíves és ne ordíts. Inkább töröld le a lábad attól a por­tól, most volt nagyta­karítás... Borzalmasak vagytok ti, férfiak. Az ember beleőszül a ta­karításba, s ti még a holdról is képesek vagytok behozni a port a lakásba — mondta őszinte felháborodás­sal... ...és tisztelt bíróság, ezért fojtottam meg egyébként hőn szere­tett feleségem. Kérem e körülmények tudo­másulvétele után en­gem a vád alól jogos önvédelem címén fel­menteni... Köszönöm a megértést, tisztelt bí­róság! (egri) 13 október 5., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom