Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Beszélgetés tsz-vezetőkkel Az új gazdasági reform­nak a mezőgazdaságra gyako­rolt pozitív hatását ma már alig szükséges különösebben . bizonyítani, hiszen nemcsak a termelőszövetkezeti veze­tők, gazdák ismerik a re­form adta lehetőségeket, az ezekből fakadó előnyöket, hanem mindenki, aki csak egy kicsit is érdeklődik a mezőgazdaság, iránt A szabadabb, kötetlenebb gazdálkodás, a szövetkezetek sokszínű tevékenysége, a széles körű kapcsolatok mind azt bizonyítják, hogy a gaz­dasági reform friss vért pum­pált a mezőgazdaság vérke­ringésébe. Mindemellett a szövetke­zeti vezetőkkel való beszél­getés során sokszor elhang­zanak bizonyos aggályok, feltárulnak bizonyos ténye­zők. amelyek gátolják a gyorsabb ütemű fejlődést, | Hitelpolitika Aligha túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a termelő- szövetkezetekben egyik leg­gyakoribb vitatéma a bank­hitel. A fejlődés természe­tes következménye, hogy a legtöbb termelőszövetkezet továbbra is erősíteni szeret­né gazdaságát. építkezni akar. új gépeket szeretne vásárolni, több műtrágyára lenne szüksége a termésho­zamok növeléséhez. Az is nyilvánvaló, hogy mindeze­ket az elképzeléseket úgy szeretnék valóra váltani, hogy ne csökkenjen, hanem inkább emelkedjék a tagság jövedelme. Az építkezéshez, gépvásárláshoz, a több mű­trágya beszerzéséhez viszont nem kévés pénzre van szükség. Saját erőből ez nem mindig sikerül, ezért a szö­vetkezetek szívesen . venné­nek fel bankhitelt. Ez pedig nem egyszerű dolog, mert a hitel felvételéért folytatott versenytárgyalások során csak a legerősebb szövetke­zetek esélyesek. A közepes vagy különösen a gyenge ter­melőszövetkezetek általában esélytelenek, de ha kapnak is hitelt, akkor is meggon­dolják, hogy felvegyék-e. A hitelek törlesztése ugyanis olyan gyors üte­mű, hogy általában nem képesek / a visszafizetésre anélkül, hogy ez meg ne in­gatná gazdálkodásukat Mindez természetesen las­sítja a közepesen vagy gyengén ' gazdálkodó szövet­kezetek fejlődését és még inkább differenciálja a kö­zös gazdaságokat A szövet­kezeti vezetők emellett azt is sérelmesnek tartják, hogy amíg a közös gazdaság a hi­telre kamatot fizet, addig a bank nem ad kamatot a ter- mplőszövetkezetek bent levő pénzére. 1 Drágák a gépek Az is természetes, hogy a mezőgazdaság fejlődésével egyenes arányban egyre több ipari eredetű anyagra, esz­közre lesz szükségük a kö­zös gazdaságoknak. Korsze­rű gépek, műtrágyák nélkül „Hajrá" a cukorrépa földeken« All vidéki cukorgyár kör­zetében október első napjai­ban, eddiginél lényegesen na­gyobb ütember.' haladt a cu­korrépa betakarítása. A fon­tos növényt az idén 170 000 holdon vetették él, lényege­sen kisebb területen, mint aZ elmúlt években. A hozzá­vetőleg 40 000 holdas terület- csökkenés a termés mennyi­ségénél azonban nem érezteti hatását. A cukorrépa ugyanis- az idén annyira meghálálta az üzemek "dolgozóinak gon­doskodását. hogy a „vissza­fogott” területről is többet adott, mint az elmúlt évek­ben. A termés betakarítását az idén legelőször Szolnok, Bé­kés és Hajdú-Bihar megyé­ben kezdték meg. A MÉM legújabb összesítése szerint a termőterület negyedrészéről szállították már el a cukor- fg&ri alapanyagot, f ma már aligha lehet ered­ményesen gazdálkodni. Jó néhány szövetkezeti vezető szerint viszont gondot okoz. hogy túlzottan drágák a gépek, az építőanyagok, a műtrágyák. Nem egy eset­ben hiába növekszenek a termésátlagok, mégsem ered­ményesebb a gazdálkodás, mert az átlagok növekedésé­ből eredő többletbevétel ki­sebb, mint a termelés eme­lésére fordított összeg. Külö­nösen nehéz a szövetkezeti elnökök dolga, amikor pél­dául meg kell magyaráznia tagokpak, hogy miképpen lehetséges az, hogy amikor egy holdon csak nyolc­van mázsa paradicsom ter­mett, akkor több pénzhez jutottak,, mint most, amikor pontosan a duplája terem. Siók termelőszövetkezetben komoly gondot okoz az is, hogy a géppark elöregedett. Különösen nehéz a probléma azért is, mert amellett, hogy a gépek drágák, még az ál­lami támogatás sem segíti elő a gépvásárlást. A szövet­kezetek — élve a lehetősé­gekkel — inkább építkez­nek, mint gépeket vásárol­nak, hiszen jelenleg sokkal előnyösebb«.egy sertés- vagy szarvasmarha-telepet létre­hozni. Sok szövetkezeti vezető panaszkodik arra is, hogy a gépgyártó vállalatok nem gyártják a kisebb, forintos alkatrészeket, mert számuk­ra gazdaságosabb, ha drá­gább termékeket állítanak elő. Partneri kapcsolatok A kereskedelmi, feldolgo­zó vállalatok és a termelő- szövetkezetek közötti kap­csolat nagyon sokat javult az új gazdasági mechaniz­musban. Különösen akkor, ha egy felvásárló vállalat mellett konkurrens cég is megjelent. Ebben az esetben nyilván mindkét vállalat ar­ra törekszik, hogy megnyer­je magának a szövetkezete­ket. s ezért bizonyos előnyö­ket biztosítson. ' Nagyon sok szövetkezeti vezető szerint azonban a kapcsolatok még mindig nem kielégítőek. A szövetke­zetek ugyanis a biztonságos értékesítés kedvéért kényte­lenek leszerződni termékei­ket, s általában kényeiének elfogadni a vállalatok feltéte­leit Probléma az is. hogy a vál­lalatok időnként módosítják a szerződéseket — menet közben —, s a szövetkezet mi mást tehet, kénytelen be­lenyugodni a szerződés mó­dosításába. Még akkor is. ha ez számára hátrányos. A megye termelőszövetke­zeti területi szövetségei rend­kívül sokat tettek azért, hogy a szövetkezetek valóban part­nerei legyenek a vállalatok­nak, de még további erőfe­szítések szükségesek. | Belső fékek Említettük, hogy a köze­pesen, de különösen a gyen­gén gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknek elég nehéz hi­telhez jutni. Éppen ezért nyilván előnyös lenne, ha a közös gazdaságok jobban ki­használnák a szövetkezeti társulásokban, közös vállal­kozásokban rejlő lehetősége­ket. Az anyagi erők így job­ban összpontosulnának, haté­konyabban megtérülnének a beruházások. Másrészt pedig közösen könnyebb lenne megszerezni és visszafizetni a hiteleketj Jó néhány szövetkezetben azonban továbbra is az a fel­fogás uralkodik, hogy érde­kesebb mindent egyedül csi­nálni. Elvileg ugyan elisme­rik. hogy a társulás előnyös lenne, de a gyakorlatban mégsem történnek meg a kezdeményező lépésele Sőt nemegyszer előfordul, hogy az egyik szövetkezet javas­lattal áll elő, de a szomszé­dos gazdaságok „nem látnak fantáziát” az ötletben. Így aztán sokszor az történik, hogy három egymás mellett levő gazdság egyszerre épít három sertéstelepet. Persze egyik sem túl nagyot vagy korszerűt, mert arra nincs egymagában elegendő pénze. Summázva az eredménye­ket és a gondokat, azt lehet elmondani, hogy az új gaz­dasági reform rendkívül pozi­tívan hat a mezőgazdaság fejlődésére. De mivel a re­form nem egy lezárt folya­mat napjainkban, az is ter­mészetes, hogy időnként olyan problémák is felme­rülnek, amelyek fékezik a fejlődés lendületét Kaposl Levente Az út, amelyet a teherau­tók kerekei építettek és nem az útépítők, az út, amely az egykori és a mai tevekara­vánok nyomvonalát követi, meredeken szökken, min­denféle szerpentinezés nél­kül, a több száz méter ma­gasba. Néma csend van, a köves pusztaságban a ritkás zöld füvek között a késő nyár tobzódó színű vörös, lila, aranysárga virágai nyúj­tózkodnak a valószínűtlenül kék ég felé. Az út aranysár­ga, az ég mélykék, a tájék opálosan zöld, csak a termé­szet merészelhet bátran da­colni és győzni is a giccs fe­lett. A zöld, krémszínű ötton­nás Zli. teherautó úgy ka­paszkodik fel az európai fo­galmak szerint járhatatlanul meredek, az életveszélyen is túl tevő lejtőn, mintha nem is kerekei, de tapadókorong­jai lennének. És ráadásul a teherautó nem üres, maga­san pakolva szálfarönkökkel, a közelből, a nem messzi új építkezéshez tart mongol so­A hajnal elé nem is ismerik ezt a fogal­mat A sofőr kikönyököl az ab­lakon, foga között ott füstö­lög a nélkülözhetetlen ciga­retta, egykedvű nyugalom­szálfarőnkök szanaszét a me­redélyen: nem, teherautóval még síkságon sem, hát még itt a szédítő meredek hegy­oldalakban nem lehet far­kast üldözni és elütni. A Az Ulánbátort operaház, a mongol ragyogó szimbóluma. kulturális fejlődéi Déli séta «S a holnap elé? (Két gyerek.) főrjével. A „közel”: vagy száz kilométer; a „nem messze” is legalább ugyanennyi, ha nem több. Mongóliában mások a fogalmak a távolságot illető­en. Mongóliában jóformán Építkezés cement és-csempe nélkül? Bélapátfalvától és Selyptől tervtúlteljesítést várnak NEM A VISONTAI, a kis­körei nagy beruházásokról, nem is az állami lakásépíté­sekről lesz szó, hanem a kis emberek gondjairól, pana­szairól. Falun és városon egyre többen építkeznek, vagy bővíteni, tatarozni sze­retnék a lakásukat. De nincs, csak nehezen, sok utánjá­rással lehet cementet, csem­pét és egyéb építőanyagot kapni. Államunk nemcsak elvben, hanem anyagi erejéhez ké­pest. jelentős hitelekkel is támogatja a társas- és csa- ládiház-építkezést. Egyre több vállalat és intézmény részesedési alapjából segíti a lakásépítkezést. Üj lakások' építése, a régebbi épületek tatarozása nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is. De miért nincs elegendő épí­tőanyag? Sok az építkezés és még több lenne az igény, a gyá­rak nem tudnak elegendő építőanyagot szállítani. A váci cementművek nem győ­zi, műszaki gondok miatt le­maradtak a tervteljesítéssel. A vasúti kocsi és egyéb szál­lítóeszköz is kevés, most van az őszi csúcsforgalom. Cu­korrépát, gyümölcsöt és kü­lönféle terményt szállítanak, kavicsnak, kohósalaknak és hejőcsabai cementnek nem mindig jut vasúti kocsi. Az utóbbi időben mintha kevesebbet hallanánk a Bél­apátfalvi Cementgyárról. Pe­dig a nagy építkezésekhez speciális gépkocsikkal szállít­ják Bélapátfalváról a cemen­tet, meszet is gyártanak* iparkodnak a Bélkő alatti gyárban, de a megye TÜZ- ÉP-telepein eladott cement­nek alig stíz százaléka kerül ki Bélapátfalváról. Visonta község lakói nyolcé tíz éve nem építkezhettek, mert a nyár derekáig úgy volt hogy a bánya miatt le­bontják a falul A keleti ol­dalon annyi szenet találtak* hogy az elegendő a Gaga­rin Hőerőműnek, tehát meg­marad a falu. Már készül a község rendezési terve és a jövő tavaszon, nyáron so­kan akarnak építkezni, hi­szen Visontán évtizedes le­maradást kell behozni. A BELAPÄTFALVI Ce­mentgyár sok meszet és ce­mentet szállít a visontai és egyéb nagy beruházásokhoz. Ebből nem lehet elvenni, hogy több jusson a lakosságnak. De jó lenne, ha a bélapátfal- viak hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójára terven felül gyártanának cementet és meszet és ezt a többletét felajánlanák megyénk lakás- építkezéseihez, főleg a vi­sontai családi házakhoz, bő­vítésekhez és tatarozásokhoz. Ritkán és nehezen lehet kapni eternit palát, különbö­ző lefolyókat és eternit ter­mékeket. A Selypi Cement­gyárat most bővítik, hogy eternit csöveket gyárthassa­nak. Megyénk lakossága örömmel hallaná, ha a sely- piek a beruházás gyorsítását és a csőgyártás minél előbbi elkezdését vállalnák a fel- szabadulási versenyben. Az eternit áru jelentős ré­szét ma még külföldről sze­rezzük be. A jugoszlávok a közelmúltban cementet kér­tek tőlünk, hogy a Magyar- ország számára megrendelt eternit csöveket minél hama­rább gyárthassák, öntöző- és lefolyócsövekre feltétlenül szükség van, ezért cementet kellett adni és közben Vá­cott is kevesebbet gyártanak, Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az utóbbi időben nem mindig lehet cementet vásá­rolni. Mikor lesz több építő­anyag? Kérdésünkre az Eger -—Salgótarjáni TÜZÉP Válla­lat áruforgalmi főosztályve­zetője, azt válaszolta, hogy novemberre több csempe, mozaik- és metlachi-lap lesz. Azt ajánlották, hogy aki te­heti, ősszel és télen vásárol­ja meg síz építőanyagot. EGY-KÉT ÉVVEL ezelőtt nem lehetett ajtót 'és abla­kot vásárolni, hiánycikk volt a fűrészelt fenyő. Ma már többnyire román, jugoszláv és német áru között lehet válogatni. Remélhetően ha­marosan enyhülnek a ce­ment- és a mozaiklap be­szerzésének gondjai és keve­sebb akadály állja útját a lakásépítőknek; Ezt az ügyet sikerrel szolgálhatná a ce­mentgyárak munkaversenye. A lakásépítkezések segítése méltó a felszabadulási ver­senyhez. F. L. mai hallgatja a motor doho­gó nyögéséh biztos a dolgá­ban. Pontosabban: biztos ön­magába^ hiszen a kisujjá­ban van a mo­tor minden tit­ka és éppen ezért, e titok birtokában biztos a ZUi erejében, és végső soron abban is, hogy eljut a sorjázó hegygerince­ken keresztül az építkezés­hez. Néhány éve csak, hogy nomád őseihez hasonlóan a lovat tekintet­te az egyetlen és nélkülözhe­tetlen közleke­dési eszköz­nek. De ez sem pontos kifeje­zés. Mongóliá­ban ma sem, így hát ennek előtte még ke­vésbé volt köz­lekedési esz­köz a ló. A ló: ló volt. A mongol nomád lába, testének része, életé­nek legszervesebb tartozéka. Láb nélkül el lehet az em­ber, de ló nélkül... Nem, erről még a régi vallás szörnyistenei sem beszéltek. Dohog a motor, kapaszko­dik a szédületes meredélyen fel a modern kor örök cso­dája, az autó, nyergében a modern kor tipikus alakja — a sofőr. És abban a pillanat­ban, amikor a kocsi felér a gerincre, a mongol sofőr ar­cán vad, szinte félelmetes változás fut végig. Oda az sarkán guggoló és ismét egy* kedvű arccal cigarettát sod-j ró sofőr már újra tudja éá érti és azt is tudja* hogy az egy-két óra múlva ideérő rendőrök nem lesznek élné* zőek vele szemben. De hál mit tehetett volna mást? Farkas volt! Farkas! A farkast teherautóval ttt* dözö mongol gépkocsivezető) a farkas és a teherautó, az ősi, nomád, vadász és a mo­dem kor volánt forgató, á holnapot szó szerint is építő ember sajátos ötvözete: az á mai mongol valóság is egy-; ben. A végtelen pusztaság, alak; ta a még felderítetlen kin-- esek ki tudja milyen törne-- ge: megszámlálhatatlan ló-: nyájak, tevecsordák, jak- és tehéngulyák, jurták és ben­nük telepes világvevő rá­diók, erőteljes urbanizáció és iparosodás, krónikus munkaerőgondok és dinami­kus fejlődés, szomjhalált ho­zó pusztaság, téli mínusz 50 fokkal, hó nélkül és nyáron ugyanennyi pluszban, árnyék nélkül; és hatalmas sós ta-' vak és hatalmas édesvizű ta­vak; és vadaktól terhes va­dászparadicsom, erdők, víz­esések, tigrisek, medvék, an­tilopok, égbe nyúló hegy­óriások és a Góbi-sivatag. Mindez Mongólia. Ez is,1 meg több is, más is. Egy más világban, egy volt vi­lágban kiteljesedő mi vilá­gunk. Erről szeretnék írni nem a tudós felfedező, a hozzáértő etnográfus, a részletezően elemző szociológus tollával és kutatásaihoz jutott lénye-, gesen több idő lehetőségé^ nek erejével: inkább az új­ságíró mindeme eszközökből csipegető, de inkább jelen' A végtelen távlatok előtt a kútfúró állvány, mongol kút-, fúrómesterrel. A vízkutató tornyok a megújhodő Mongólia’ szimbólumai is lehetnének. egykedvűség, a végtelenbe tekintő nyugodt tekintet mélybarna fénye: farkas ug­rik meg hirtelen, éppen a te­herautó előtt. Farkas, az ősi ellenség; amely pusztítja a nyájat, tizedeli a juhokat, farkas, amely ellen ma is fegyverrel kell gyakran vé­dekeznie az ordító tél hide­gében a jurták lakóinak^ s nem is mindig az ember és fegyvere, hanem néha az ál­lat és az agyarai lesznek a győztesek, Fellobban a vad gyűlölet a mongol gépkocsi- vezetőben és fellobban az ősi vadászösztön ... ... az öttonnás teherautó, hátára fordulva, az óriási esetben csak a felvillantani tudó és képes eszközeivel. Kevés lesz mindez, tudom, nagyon kevés. De talán any- nyira nem, hogy jobban megismerjük a távolság és egy kicsit a mítoszok, mon­dák és pletykás „szakértők” torz ködébe vesző mai Mon­góliát. Indul a Tü—104-es, ké­rem az utasokat, kapcsolják be öveiket: Budapest— Moszkva—Irkutszk—Ulán­bátor ... 9000 kilométerre keletre, mindig, és órákon át a nan felé, a hajnal elé. (Folytatjuk.) i Mi ffekezi «■ towgibbi fejlődési?

Next

/
Oldalképek
Tartalom