Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

Esiél if habfürdővel Amerikai film E.ehet-e feétségbeejtőbb helyzet, mint amikor egy egészen kicsiny egérke beté­ved az óriás elefántok biro­dalmába és el akar köztük vegyülni? Valami ilyesmi tör­ténik Peter Sellers legújabb filmjében. Egy indiai színész, statiszta, a véletlenek közre- játszása során bejut a pénz-: hatalmasságok, az amerikai legfelső társaság estélyére; Az égvilágon senki sem is­meri, senki nem szól hozzá; bár a meghívó mindenre fel­jogosítja, azaz feljogosítaná. Félszeg, félszegségében a túl-, zó-»tapintat is kényelmetlen, az 'Udvariasság is tolakodás-, nak^tűnik. Mit lehet itt ten-; ni? ^Végigcsinálni az egészet; így,*ilyen félszegen, ilyen ké­nyelmetlenül egyszerűen; mert ez a vendég kötelessé-; ge­Ezt a szinte pofonegysze­rű írói és rendezői igazságot — Blake Edwars-nak hívják a film alkotóját —, játssza el Peter Sellers úgy, hogy, közben mindennel tisztába jövünk, minden viszonylat­ban megismerünk mindent: luxust, a vasalt képű, göm­bölyű hasú pénznagyságok frázisait, az asszonyok unat-; kozó és unalmat terjesztőié-? csegéseít Ezek a nagyon ki­szolgált és annyi mindent as kezükben tartó emberek any— nyira ápoltak, jólneveltek ésS spleanesek, hogy az égés őket körülvevő körítés ér-« dektelenné, varázsát vesztet-« té válik, mihelyst ez az ág-* ról szakadt, lobogó nyakken-; dőjének tüntető harsogása-- val, félénk modorával és a feje búbjátó} a talpáig imád-, kozó bocsánatkéréssel ténfer­gő indiai színészecske-megje­lenik a színen. Statiszta ő a javából; aki mindenkivel testvériséget szeretne érezni és kötni, mert ez kellene az emberi boldog­sághoz és az érvényesüléshez, De hát ki veszi őt észre? Peter Sellers abban nagy; hogy ezt a statisztaszintíí kisemberi csetlést-botlást póztalanul alakítja, olyan r magától értetődően és ter- ' mészetességgel, hogy a néző nem is veszi észre, mikor ke-;, rül a művész személyes vará-j zsának a hálójába, hogy az­tán minden mozdulatát meg­nevesse. Nem állítjuk, hogy minden írói és rendezői ötlet eredeti ebben a filmben, azt sem mernénk megkockáztatni, hogy minden jelenet eleven és híján van a mesterkélt­ségnek, hiszen egy burleszkig elmerészkedő filmnek és stí­lusnak vállalnia kell bizonyos mennyiségű kudarcot is, utánzást, vagy másolatot, de bizonyos, hogy az író-rende­zőnek sikerült jól felépítenie a zugban ivó pincér és a fő­hős között egy olyan párhu­zamos jelenetsort, amely a néző figyelmét leköti. Aho­gyan a filmben egymásra ta­lálnak az emberek, lehet sab­lon, de mindig hatásos, most is, ahogyan a félszeg statisz­ta á szépen éneklő sztár je­löltnek szerelmet vall. Arra mindig eredményesen apellál minden színházi és filmszer­ző, hogy a néző a gyengéknek szurkol, azokkal érez együtt. Talán azért, hogy a küzde­lemből minden emberi szá­mítás ellenére a gyengébb kerüljön ki győztesen. Ezt kapjuk Peter Sellerstől ebben a kitűnően formált, néhol filmközhelyekkel is tarkított filmben, amely itt- ott paródiaszerű is. Peter Sellers mellett Claudine Lon- get, Marge Chaifipion és Denny Miller is jelentős sze­repet kap. Henry Mancini dalait és kísérőzenéjét derű és líra jellemzi. (farkas) Illyés Gyula: Kegyenc ________j ( Kedd, 20.25). A kétrészes dráma közvetí­tése a Madách Színház elő­adásában, felvételről. Illyés 1961-ben fejezte be művét, amelyet Teleki László eszméi és drámája nyomán írt. Ily- lyés maga írta a műről: Te­leki drámája olyan, mintha lenne egy lámpánk, amely­nek üvege jjem ereszti át a fényt. Tehát „letörölte’ a port a' lámpa üvegéről, a valóság­ban azonban sokkal többet tett, újraformálta a drámát, amely a hatalom szolgálata, a zsarnokkal való kiegyezés, illetőleg ennek tilalma, az emberi méltóság meggyalázá- sa kérdései körül forog, az ókori Római Birodalomba helyezett cselekményével: Valentianus császár és udva­ronca, Petronius Maximus történeteként. A mű kicsen­gése elárulja azt a szándékot, amit az író ki akar Vejezni veié, s amit el is mondott drámájáról, embertelen mó­don szent ügyet sem lehet szolgálni, az önkényuralmat meg kell bélyegezni. A fő­szerepeket Gábor Miklós és Mensáros László alakítják. Ki volt dr. Sorge ?| * i Szerda, Í0.20). Olasz—francia—japán film. t 1964-ben mutatták be film­i színházaink azt a több mint kétórás filmet, atnellyel az alkotók a legendás hírszerző­nek, dr. Sorgenak és társai­nak állítottak emléket. A ma­gyarországi bemutató a kom­munista szovjet hírszerző­tiszt halálának (japán fasisz­ták végezték ki nem sokkal a háború vége előtt), két évti­zedes /évfordulójával esett egybe. S ettől kezdve dr. Sor­ge neve idehaza is fogalom­má vált. Miért? Sorge éveken át az egyik legjobban álcá­zott szovjet hírszerző volt; a tokiói német követség vezető munkatársainak bizalmasa; s így igen fontos információk birtokába kerülhetett, ame­lyeket a Szovjetunió számára tett hasznossá. Értesülései felbecsülhetetlenek voltak. Zenei Figyelő | (Csütörtök, 19.30). A tv zenei újságja. A mű­sor vendége a Magyar Álla­mi Operaház igazgatója, Lu­kács Miklós. Ö számol be a nézőknek az Opera jövő évadi terveiről, így Petrovics Emil új magyar operájának, a Bűn és bűnhődésnek — az első őszi operapremier — opera­házi próbáiról, amelynek il­lusztrálására néhány részlet is elhangzik a műsorból. A külföldi vendégművészek kö­zül a világhírű Renata Scot- to egy régebbi felvételének sugárzásával örvendeztetik -meg a zenebarátokat. A ze­nei világ, hírei után újabb interjúra kerül sor: a Filhar­mónia művészeti vezetője, Kovács János a hazánkba lá­togató együttesekről és mű­vészekről szól. A jövő évad­ban a többi között hallhatjuk az I Musici di Róma együt­test — a Figyelő keretében felvételről egy Vivaldi-művet közvetítenek előadásunkban —, s még bensőségesebb kap­csolatot teremthetünk Lovro von Matatic karnaggyal és a világhírű olasz dirigenssel, Claudió Abbadóval is. S egy csemege: a zenei hetek ese­ménysorozatára hazánkba lá­togató bécsi filharmonikusok zenekara Carl Böhm vezeté­sével; s elöljáróban egy Schubert-művet hallhatunk tőlük: a VII. szimfóniát. Meghívott: a Bürokranézia Bemutatkozik az „ifjúsági válogatott” Rejtő a színpadon — Együtt a szimfonikusokkal Az Egri Megyei Színpad terveiből Az új évadra is érdekes, színvonalas programmal ké­szül az Egri Megyei Színpad. Az elmúlt hónapok adósága­képpen mutatják be október 11—12-én a minden bizony­nyal nagy érdeklődésre szá­mot tartó Rejtő-műsort. Eb­ben a hónapban — ez máraz új évad terve — bemutatko­zik a színpad „ifjúsági válo­gatottja". Az általános és kö­zépiskolák tehetséges diák­jaiból szervezett kisegyüttes a Kamaszok című műsorral lép a közönség elé. Ezt a mű­sort 27—28-án mutatják be Egerben. Felújítják, és november 3- án bemutaják a színpad el­múlt évi, nagy sikerű Bürok­ranézia című összeállítását,, mely egyébként meghívást is kapott az országos bemutató színpadok fesziváljára, Nyír­egyházára. Ugyancsak meg­hívást kapott a műsor Sal­gótarjánból, Hatvanból és Gyöngyösről is. Eger felszabadulásának ne­gyedszázados jubileumán a színpad tagjai az Egri Szim-, fonikusokkal együtt lépnek fel az ünnepi programban. Ezúttal mutatják be — mint erről már tájékoztattuk ol­vasóinkat — Farkas Ferenc Kóssuth-díjas zeneszerző al­kotását, melyet az egri zene­kar számára, s erre az ünne­pi alkalomra írt. A jövő esztendő terveit az Egerben másodízben meg­rendezésre kerülő országos színjátszó karnevál esemé­nyei határozzák meg. ySSSS/SSS/S/SSSS/SySSSSSSSSSSSSSS/S//S/S///JYS/SSSSSSS/SSS////S//SSS/SSSS/S/SS/S//Sy/SSSSSSSSS/SSSSSS/S/S/SSSS/SSSSSSSSSSS/SSS//SSSSSSSS//SSSS/SSSSSSS/SSSSS/SSSSSSS/S/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSf//rSS/S/SSSSSfS/SSS/S/SSSSSSSSSS 8 «^•MOLNÁR KAROLYj Mibe kerül egy szívátültetés? Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban jelenleg a szervát­ültetéseket sokkal profá­nabb szempontból vizsgálják, mint az etikai, erkölcsi kér­dések: a szívátültetés költsé­gei szempontjából. Kiszámították, hogy egy szívátültetés az orvosi hono­ráriumokkal és a kórházi tartózkodással együtt addig az időpontig, amíg a szívmű­ködés ismét stabilizálódik, kereken 20 000 dollárba ke­rül. Ezt követően ezután na­ponként még néhány száz dollárt emészt fel az operált további kezelése és a védeke­zési reakció legyőzése. — A „Pracis-Kurier” ezzel szemben azt Állítja, hogy Fanciaországban egy szívát­ültetés operációs költségei csak 8000 dollárt tesznek ki. — Professzor Barnard D. Blaiberg — aki azóta elhnyt __ operációjának összköltsé­geit 34 300 dollárra becsüli. Mivel azonban a kormány majdnem minden költséget magára vállalt, Blaiberg csak 966 dollárról kapott számlát.­1 96». szeptember 45., szombat' Felséged vereséget fog szenvedni! „Rómában születve Scipíw lettem volna. Az én korom és népem Napóleont kl­' vánt”. (Napóleon) Türelmetlenül várta a csá­szár a flottája vállalkozásá- ról«érkező jelentéseket. Köz­ben diplomáciai lépéseket tett, hogy amennyire csak lehet, biztosítsa a hátát \a kontinensen. Levelet írt a porosz királynak és szövet­séget ajánlott föl neki, de Fri­gyes Vilmos elutasította: ra­gaszkodott a semlegességhez^ Villeneuve tengernagy le­hangoló jelentést küldött a császárnak, közölte, hogy egy angol hajóraj állta el útját. Heves harcra került sor. Két spanyol vitorlás elsüllyedt, a francia tengernagy erre el­vesztette biztonságérzetét és ahelyett, hogy a La Manche csatornába irányította volna flottáját, Cadix biztonságos kikötőjébe futott be. Amikor Napóleon ezt meg­tudta, a tengernagyot „nyo­morultnak” nevezte, akit „szégyenszemre ki kell dob,- ni a haditengerészet kötelé­kéből”. Tombolt dühében. Emberi nagysága és kime- ríthetetlennek látszó ener­giája a nehéz pillanatokban mutatkozott meg leginkább. Néhány óra sem telt el és máris egy újabb nagymére­tű, új haditerv kidolgozásá­hoz kezdett. Két óráig dik­tált egyfolytában a tábor­noknak, azt vázolta, hogyan győzi le az ellene készülő el­lenséges szárazföldi erőket. Új parancsokat vittek a lo­vasfutárok. A normandiai táborokat napok alatt lebon­tották, a francia csapatok megindultak kelet felé, mert hogy Ausztria meglepetés­szerű támadásra készül. A császár erőltetett menet­ben, gyors tempóban irányí­totta át csapatait, az Angliá­val Szomszédos tengerpart­ról, a Rajna irányába. Az osztrákok ezalatt a Dunáig érkeznek el. Ulmnál talál­koznak az ellenfelek: A fran­ciák arra törekedtek, hogy bekerítsék Mack tábornok hadait. Napóleon egy fon­dorlatos csele ezúttal ismét bevált. Jól _ betanított embe­reit eljuttatta az osztrák ve­zérhez, akivel ilyen módon elhitette egy 'állítólagos pá­rizsi felkelés hírét. Tábori nyomdájában újságot is nyo­matott, amelyet az osztrák tábornok úgy olvasott, mint egy „párizsi lap különkiadá­sát”. Az együgyü Mack hagyta magát becsapni; Amíg csapataival várakozott és arra számított, • hogy Napóleon császársága hama­__o________________, rosan összeomlik, addig se- y » Napóleon kémei* jelentették, - regeit a franciák teljesen"“ bekerítették. Néhány figyel­meztető ágyúlövés és a Habsburg-sereg megadja ma-* gát. A veszteség 50 000 fo­goly, 70 ágyú és 3,000 ló. Győztesen halad előre, dia­dalának ( újabb állomásai: München és Linz, megállás nélkül vonult előre Bécs fe­lé. Bonaparte azonban ugyanúgy járt, mint . az egyiptomi hadjárat alatt. Amíg a szárazföldön üldözi a szétzilált ellenfelet, addig tengernagya elveszíti a fran­cia flottát. Négy nappal az ulmi siker után, 1805. októ­ber huszonnegyedikén Tra- falgárnál legjobb hajóit meg­semmisíti az angol flotta. Villeneuve tengernagy az el­lenség fogságába került. Amikor kiszabadult, öngyil­kos lett. Sejtette, hogy a csá­szára ezt- az újabb kudarcot sohasem bocsátja meg neki. Bonaparte november ti­zenharmadikán elfoglalja Bécset.; Főhadiszállásán Schönbrunnban rendezteti be és azon gondolkodik, melyik ellenségével szálljon szembe, az orosz seregekkel, amelyet Kutuzov vezetett, vagy a maradék osztrák hadakkal, amelyeknek Károly főherceg volt a parancsnoka. Ezenkí­vül friss erők megjelenésé­vel is számolnia kellett, a poroszok is úgy döntöttek, hogy harcba lépnek Fran- \ ciaország ellen. Az egész Európa számára döntő leszámolás elhárítha­tatlannak látszott. Bécstől 120 kilométerre, Austerlitz mellett a francia császár előzetesen megszem­léli a terepet, ahol másnap a döntő csata lezajlik majd. Minden részletet alaposan kitervelt és ő állapította meg a küzdelem helyét, valamint * időpontját, már eleve rá- kényszerítette akaratát az el­lenfeleire. 1805. december másodikán kelepcét állított fel az oro­szoknak és az osztrákoknak. Látszólag fedezetlenül hagy­ta hadseregének egyik szár­nyát. Ezzel odacsalogatta a szembenálló erőket, amikor ezek gyanútlanul előretör­tek, a gondosan elrejtett francia csapatok váratlanul megtámadták és megsemmi­sítették őket. Órák alatt ez­rek és ezrek pusztultak ’ el Napóleon ágyúinak fergete­ges tüzében. Felbomlott az orosz és az osztrák hadsereg, a franciák 43 000 embert el­fogtak és száz ágyút zsák­mányoltak. Több történész és katonai szakértő, így a francia Hen­ri Jomini azt állítja, hogy a modern nagy ütközeteket 1805-től kell számítani. Tar­le még tovább megy, szerinte Austerlitz „napóleoni hős­költemény és egybgn a vi­lágtörténelem egyik legfon­tosabb és legvéresebb csatá­ja”. Ez a látványos győzelem siettette, hogy a császár mi­hamarabb elérkezzék hatal­ma zenitjére. Párizsba» olyan túláradó örömmel, ün­nepléssel fogadták, hogy ez méltán juttatta eszébe a nagy Caesar diadalmenetét. Az 1805. december huszon­hatodikén megkötött béke is lényegében csak fegyverszü­netnek .számított, a háborúk szinte végeláthatatlan hosszú láncolatában. A francia csá­szár amennyire csak lehet, igyekezett kihasználni a ked­vező helyzetet. Párizs az egész Európa fővárosa lett, mert tulajdonképpen minden lényeges kérdésben Napóleon szava döntött. Hatalomvágya ebben az időszakban nem is­mert határt. Ezt tükrözi az is, hogy elhatározta a Rajnai Államszövetség létrehozását, amelyhez a többi között Ba­jorország, Baden, Berg, Nas­sau, Württemberg és ezenkí­vül nyolc német fejedelem­ség tartozott, vagyis olyan területek is, amelyek koráb­ban a Habsburg-császároké voltak. Ezzel tulajdonképpen elemeire esett szét a „Szent Római Birodalom”. Napóleon arra késztette II. Ferencet, hogv mondjon le a „német” császári címéről és eléged­jék meg az „osztrák” császár rangiával. Ez megtörtént. A Rajnai Államszövetség véd­nökéül Bonaparte önmagát jelölte ki, vagyis fontos né­met területek fölött Francia- ország rendelkezett. Porosz- ország bizalmatlanul figyelte ezt a változást és ellenlépé­seibe készült. Napóleon le­velet írt III. Frigyes király­nak: — Higgye el nekem, olyan hatalmas haderőim vannak, hogy az öné nem sokáig te­heti kétségessé a győzel­met, Akkor miért annyi vért ontani? Pont úgy beszélek felségeddel, ahogy Sándor cárhoz szólottám az auster- litzi csata előtt .. Síre, fel­séged vereséget fog szenved­ni ! Feleletként a porosz ha­dak, harci dalokat énekelv»" megindultak nyugat felé. (FolytatjnlQ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom