Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

A gazdaságirányítási reform bevezetése óta sokkal nagyobb figyelmet fordítottunk a nyereségre,, mint a termelékenységre. Pedig a. gazdasági tevékenység két fontos mutatója szorosan ösz- szeíügg egymással, különösen akkor, ha nemcsak a mának élünk, hanem egy kicsit távolabb nézünk. Miközben kezünket elégedetten dörzsöltük. hogy szépén gyűlik a nyereség, szemet hunytunk, nem akartuk észrevenni, • hogy baj van a termelékenységgel.

Megyénk szocialista iparának termelékenysége — az egy foglalkoztatottra jutó: termelés alapján számítva — 1968-ban 2,4 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Az 1969-es év első felében a termelékenység tovább csökkent, sem megyénkben, sem országosan nem éri el az egy évvel korábbit. Igaz, az egy munkás munkaórára jutó termelés 1969. első felében négy százalékkal nőtt, de az élelmiszeripar nélkül a növékedés csak 0,4 százalékos. Megyénk iparának első •félévi termelése a tavalyihoz hasonlítva 107 százalék, de az egy foglalkoztatottra eső termelés csak 97,3 százalék.

A könnyebb megoldás

Megyénk ipari üzemeiben mintegy tíz százalékkal több embert foglalkoztatnak, mint egy évvel korábban, de a termelés csak hét százalékkal növekedett. Legtöbb üzemünk termelését kizárólag létszámbővítéssel fokozta. Kétségtelen, a gyárak, a vállalatok vezetői a könyFigyelmeztető adatok a termelékenységről

nyebb, utat választották. De honnan és meddig lehet még újabb munkásokat szerezni? Hiszen ma máf nemcsak Budapesten, haném az iparvidékeken is egyre általánosabb a munkaerőhiány, megyénk ipari és építőipari vállalatai, ^zakmunkáshiányra panaszkodnak és kevés a férfi segédmunkás.

— Gépesítésre, korszerűsítésre nincs pénz, inkább több munkást alkalmazunk, erre van lehetőség és ez olcsóbb is — érvel több vezető. De kiszámították-e, hogy mennyibe kerül az új munkások betanítása, ' szállítása és szociális terhe? És a betanuló munkások egy ideig milyen keveset produkálnak! Az üzemekben vizsgálja-e valaki, hogy milyen sok energiát és pénzt, fordítanak a foglalkoztatottak számának növelésére és milyen keveset törődnek a létszám hatékony, ésszerű és gazdaságos felhasználásával ?

Ellentétes

ösztönzés

Hallottunk olyan* véleményt, miszerint a vállalatnak joga van választani, hogy célkitűzéseit *és feladatait létszámbővítéssel, vágy a termelékenység növelésével, esetleg a kettő kombinációjával oldja meg. Kétségtelen, a választás jogát a növekvő önállóság elve és az új szabályozás gyakorlata megadja. De a jelenlegi jogos és a pillanatnyi előnyök mellett azt is meg kell fontolni, hogy amelyik üzem „ma” elhanyagolja a műszaki színvonal emelését, a technológia korszerűsítését és a vezetés hatékonyságának növelését, az „holnap” lemarad a versenyben. Mi lesz az országgal, ha tovább is konzerváljuk a fejlett ipari országokhoz viszonyított technikai elmaradottságunkat?

Sokan azzal védekeznek, hogy azért csökkent az egy foglalkoztatottra eső termelés, mert á legtöbb munkahelyen ma már heti 48 óra helyett 44 óra a törvényes munkaidő. Ez igaz, de az is tény, hogy sok helyen már pénteken délben abbahagyják, a munkát és hétfő délelőtt se dolgoznak. A legtöbb vállalatnál csak ígérték, de nem sokat tettek a munka- szervezés javításáért, szinte teljesen megfeledkeznek a normakarbantartásról. Ezekért a hiányosságokért az üzemek vezetői a felelősek.

Ám nem lehet egyértelműen és mindenért a vezetőket elmarasztalni. A jefenlegi szabályozók nem ösztönzik a vezethet arra, hogy a fejlesztés intenzív módszerét válasszák. Ellenkezőleg, a létszám és' a bérgazdálkodási rendelkezések újabb és főleg alacsony fizetésű munkaerő alkalmazására ösztönöznek. Másrészt az induló árak miatt a tervezettnél több nyereség képződött, az összes ten

A betonkeverőnek egyik fogaskerekét kellett kicserélni. Alkatrészt készen nem kaptak, felkerestek hát néhány üzemet, ahol kérésükVt megkiigazitására. Ezt pedig csak sebesebb tempó alkalmazásával lehetett elvégezni, ezért mintegy kilenc métert emelkedtek folyamatosan a magasba, utána pedig a közben kihagyott födémeket öntötték ki.

A kiigazítás elvégzése után már- folytatják az eredeti ütemet: majdnem párhuzamosan csinálják a felmenő falazást s csúszózsaluzattal, de a födémek megépítése sem késik többet egy ütemnél, azaz: huszonnégy óránál.» (g. molnár)

rnelési költségekhez képest a bérhányad nem sok, azért se nagyon törekednek a vállalatok a létszám- és bértakarékoskodásra. Pedig a gazdaságirányítási reform egyik fő követelménye, hogy intenzív és hatékony gazdálkodást folytassunk. De valljuk be, ezen a téren csali kezdeti lépéseket tettünk, a termelékenységi mutatóig arra figyelmeztetnek,, hogy eddig nem sok sikert értünk el.

Intenzív, hatékony gazdálkodással

Miért fontos az intenzív fejlesztés, újabb munkások alkalmazása helyett miért tartjuk fontosabbnak, hogy takarékoskodjanak az élőmunkával? Gondoljuk csak meg, hogy mire vezet, ha évről évre egyre több munkást dolgoztatnak, és ugyanannyit, vagy csak valamivel többet termelnek, mint az előző időszakban. Ha a felhalmozás és a fogyasztás alanya, a hazai és az exportértékesítés feltételei nem változnak, akkor több dolgozó között kell elosztani ugyanannyit, vagy csak valamivel többet.

De ha egyre több dolgozót alkalmaznak, akkor újabb munkahelyekre, gépekre és irodákra lesz szükség. Mindez milliókba kerül, a több dolgozó között pedig csak annyit lehet elosztani, amennyi a befektetések után marad. Ezért olyan fontos mindnyájunk számára, hogy a termelés emelkedésének minél nagyobb hányada — átlagosan több mint kétharmada — a termelékenység növekedéséből származzék.

Mire lehet számítani, lesz-e változás? Több vállalat már felismerte, hogyha elhanyagolja a műszaki fejlesztést, ha nem tér rá a termelés növelésének intenzív módszerére, akkor hamarosan hátrányos helyzetbe kerül, sem árban, pm minőségben nem lesz versenyképes. Több minisztérium !>ehatóan tanulmányozza a termelékenység növelésének módszereit, a tapasztalatokat folyamatosan megvitatja az irányítása alá tartozó vállalatok vezetőivel. Dr. Fazekas László

VALAKI. AKINEK megemlítettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: „Csak erről ne!” Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz” —- felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jő néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok cs gyáregységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben Vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „Kényes téma ez . Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? j

A több .gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a • reform bizonyos méretekig megrekedt a kapuk előtt,, nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s "a gyáregységekben többnyire keVés a változás, s ezek sem mindig' egyértelműek.

A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centralizált, bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének). A túlzott centralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlásokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységeknek az információ „központosítása” miatt' olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb.

SOK HELYEN hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, álig találni nyomát az önálló elszámolásnak,, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz.

”Í i ‘

Bemutatjuk népköztársaságunk intézményeit

A járási (városi) tan es

Az építők szerint szeptember 15-én végleg leáll a zsaluzat, befejezik a csúszást. A képen is jól látható arányok álapján megítélhetjük, milyen magas lesz a megye első toronyháza — hiszen itt még csak1 a tizenharmadik emeletnél tartanak —, ha csak a kétharmada látszik.

(Foto: Szendrővári Gy.)

többen lesznek a toronyház hallgatták. Ez az alkalmi koo- körül. peráció viszont elég sokáig

Arra voltunk mi is kíván- elhúzódott, csiak, vajon az ígért _ határ- Érdekessége volt az elmúlt időt, a szeptember lt-at, tud- napoknak, hogy a csúszózsa- ják-e tartani az építők. Hadd iuk mozdulatlanok maradtak emlékeztessünk: úgy mondjak, A falak nem növekedtek to- szeptember középére beíeje- vább. Ennek a „váratlan” szü- zik a csúszást. Már nem sok netnek az okát is megérdek- van hátra _ addig: lődtük.

A termelési osztály vezető- A nagyon tagolt, sok beszö- Je, Zahradnitzky Elemér ma- gelóssel megtűzdelt zsaluzat

gábiztosan jelentette ki, hogy a megterhelés miatt termé- a határidővel nem lesz baj. szetszerűlőg deformálódhat a Bár a két legfontosabb gép, a munkák során. Ennek az len- toronydaru és a 'félköbméte- ne a következménye, hogy a rés lengyel gyártmányú be- vonalak megcsavarodnának, tonkeverő nagyon sok bosszú- -Ügyelni kellett tehát a zsalu- ságot okozott, sikerült leküz- zat formájának megtartására, deniük ezeket a nehézségeket a szögekre, a bekövetkezett

néhány milliméteres eltérés

\

A kormány intencióinak megfelelően a megyei tanácsoktól több hatáskör a járáshoz kerül át.

így a járási tanács vb közlekedési szak- igazgatási szervéhez kell átadni a megyei tanács vb közlekedési szakigazgatási szerve által első fokon gyakorolt hatósági jogköröket; a hatósági kereskedelmi engedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsolatos ügyek ugyancsak a járási tanács kereskedelmi szakigazgatási szerveihez kerülnek a megyei szervektől.

A járási tanácsszervekhez decentralizálták a jogszabályokban megállapított termelőszövetkezeti felügyeleti jogköröket (tsz státusz-ügyek, igazgatási, engedélyezési ügyek), egyes általános mezőgazdasági igazgatási feladatok, valamint a gyenge termelőszövetkezetek különleges állami támogatásával összefüggő feladatok lebonyolítását. A jogszabályoknak megfelelő pénzügyi (adó) ellenőrzést is a járási szervek végzik a termelőszövetkezetekben.

A járási tanácsszervek további feladata •a járás községeinek differenciált fejlesztése; a községi tanácsszervek gazdálkodási tevékenységének felügyelete és ellenőrzése; a helyi vízrendezés és vízkár-elhárítás. A járási tanácsszervek tartják fenn, működtetik és fejlesztik azokat az intézményeket, illetve szerveket, költségvetési ‘üzemeket, amelyek az egész járás (vagy több község) igényeit elégítik ki. A járási tanácsszervek látják el (a községekkel megosztottan) az elsőfokú hatósági jogköröket, s irányítják a községi vb szakigazgatási szerveinek hatósági tevékenységét.

A városi tanácsszervek gazdasági feladatainál abból kell kiindulnunk, hogy ezek a várospolitika kialakítói és szervezői.

Ez a tevékenység magába foglalja a városfejlesztést (a lakás- és a kommunális

gazdálkodást, a helyi víztermelést, a szolgáltatásokat, a csatornázást stb.); a város- rennezést, a városgazdálkodást, elsősorban a kommunális vállalatok üzemeltetését; az alapellátást biztosító kulturális-egészségügyi szükségletek kielégítéséről való gondoskodást, illetve azok elősegítését; a szociális gondoskodást; a lakossági, ellátás elősegítését, fejlesztését, a kereskedelem és a szolgáltatások megfelelő bővítése és orientálása útján;

Fontos .alapelv, h<^gy a városi tanács szintjén kell dönteni ezen túl a városfejlesztés és a városgazdálkodás alapvető kérdéseiben, a városok rendelkezésére álló eszközök keretei közt. Ezen belül a városfejlesztés keretében kell gondoskodni a lakásépítésről és a kommunális ellátásról (a tanácsi utakról, hidakról, járdákról,' a helyi víztermelésről, a szolgáltatásokról és a csatornázásról, a gáz- és távhőhálózat üzemeltetéséről, a közlekedésről, á közvilágításról és egyéb szolgáltatásokról, a temetkezésről stb.).

A városi tanácsszervek a közösségi szükségletek. kielégítéséhez közüzmekkel rendelkezhetnek, .amelyek vállalati vagy költség- vetési üzemi formában működhetnek. A városok saját hatáskörükben vállalatokat és költségvetési üzemeket hozhatnak .létre; a szervezeti formák megválasztása a városi tanácsszervek joga. A városi tanácsszervek a város középtávú és éves fejlesztési terveit önállóan készítik el; fontos feladatunk a területükön folyó beruházások koordinációja. önállóan készítik el középtávú pénzügyi tervüket és éves' költségvetésüket is.

H járási jogú városi tanácsszervek látják el a teljes elsőfokú hatósági

jogkört.

Dr. Újlaki László

Okok és okozatok kuszáit^ sága közepette és viszonylat! hamar kiszűrhető két, tipikusnak tekinthető vélekedés Az egyik, amit a nagy vada lati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még

nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő Ion tosabb kérdésekben dönthes senek, különben is, a hatás körök, feladatkörök centra lizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizálásáért elsősorban nem gazdsági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a ’Vidéki gyáregységekben, mint ők — Budapesten :.. Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont , torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szaoá- lyozók alkalmazása lehetőségének megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére.

A VÁLLALATI mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gazdasági környezethez igazodó döntési szintek világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének erőteljes csökkentésére, a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgazdálkodási kérdésekben, a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet.

Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre- — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben nem csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a teljes műszaki-gazdasági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az észszerű, a gyáregységek közötti differenciálás módszerét.

Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait, tükröző ösztönzőkkel.

A VÄLLALATI mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol ügy gondolják, hogy ráérnek, ott máris — elkéstek.

M. O.

1969. szeptember 6., szt^nbaf'

\

Győri belépőt m reformálok!

A vállalatok belső mechanizmusáról

Befejezés előtt a csúszás

Kötelező a korrekció — A gépek nem remekeltek Tartiák a határidőt

Már ugyancsak magasra nyúlt az első gyöngyösi magas épület. Az emeletek száma egyre nő, és ezzel együtt a ' kíváncsiskodók is egyre