Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

nyári hét volt EGRI NYÁR A Peer Gynt-estről Ez már nem könnyed zony nehéz itt igazságot ten- ni a tizenévesek és afc a fö­löttiek között. Nem hagyhatjuk említés nélkül az egri színházban is látott é% most képmagnóról a' tévében is lejátszott Har­minchárom névtelen levelet, a kolozsvári író, Méhes György vígjátékát. A törté­net-, a színészek ismerősek előttünk, inkább azt figyel- ■ tűk, hogy a tévészerűség , árt-e, vagy használ a darab­nak. Ügy találjuk, hogy az egész színpadon folyó folya­matos játék életszerűbb be­nyomást hagyott bennünk az egri színpadon, mint ezek a premier pianos tévéTleközve- tí lések. A Jebal Deeks bosszúja cí­mű nyugatnémet tévéfilm remek parabola: a bosszú és a bosszú bukásának termé­szetes és épp ezért elriasztó példázata. Mennyi kegyet­lenség kell egy bizonyos em­beri magatartáshoz, annak megbosszúlásához, hogy az­tán önmagunk összeroppan­junk a magunk által is emelt építmény alatt? Az utóbbi évek egyik legr megrázóbb tévéfilmjét lát­tuk pénteken este. Mi — idő­sebbek — még ismertük Mickey Rooneyt, mint Pu- ckot a Szentivánéji álomban, Az ifjú Edison címszerepé­ben, A fiúk városa főhősé­nek, kitűnő kamasz-színész­nek, aki mindig nevet, tán­col, trükköket csinál — s most gnómszerű törpeségé- ben, szélesen vigyorgó arcá­val kegyetlen sheriffet ala­kít, aki vérebekkel, kiéhez­tetett kutyákkal tépeti szét, tudatosan, megfontoltan ap­ró kis ismeretlen csibészeit, a nem az ő háza tájáról való­kat, mert ő a törvény, ő tartja fenn és olyan eszkö­zökkel, aminőket ő jónak tart. Csak a végletes megtor­lást ismeri, mert úgy tudott környezete fölé nőni, hogy mindenki ellenállás nélkül engedelmeskedett neki. Lé­lektanilag is, külső megnyil­vánulásaiban is hiteles ez az alkotás. Szombaton Szerb Antal re­génye elevenedett meg ki­tűnő színészek játékában. Ebben a kedves, nagystílű és szellemes komédiázásban benne volt az az elegancia és stílus is, amely Szerb Antal minden írásában fellelhető. Mozgalmas játszma volt ez, fihol mindenki a helyen van, inint az arénában, ahol a számokat jó mesterek ido­mítják. Ilyenkor látni, mi­lyen jól állunk karakterszí­nészekben. Darvas Iván, Bárdi György, Major Tamás, Márkus László és Moór Ma­riann jól komédiáztak. A Turgenyev színdarabjá­ból tévére került Vidéki asz- szonyság Vas Évának és Benkő Gyulának biztosított kitűnő játéklehetőséget. Vas Éva volt a meggyőzőbb, aki az asszonyi hiúság és ravasz­kodás minden fegyverét meg­csillogtatta a kamerák fé­nyében. A darab rendezője, Nyirenburg egy darab orosz életet keltett életre a XIX. századból.' ff. A.) Sikeresen véget ért a gyermekek nyári kedvezményes üdülése Szeptember eleje a gyer­mekek számára nemcsak a tanítás kezdetét hozta meg, hanem természetszerűleg a kedvezményes szakszervezeti üdülés nyári főidényének vé­gét is. / A nyári szünet alatt a SZOT családos ' üdülőiben mintegy 16 ezer gyermek üdült, összesen 21 és félezer Legtöbben a balatoni 'üdü­lőkben töltötték el a két he­tet, csaknem négyezer család pedig a magaslati helyekre kapott beutalót. Sok SZOT- beutaltat láttak vendégül a nyár közepén különböző kol­légiumok és szállodák is. A kizárólag gyermekek számá­ra berendezett és fenntartott .üdülőkben csaknem 29 ezer gyermek gyárait. Solvejá — Morvay Éva és Peer Cynt — Szívós József. A búcsúzó nyár egyik kel­lemes estéjét ajándékozta az egri közönségnek a Gárdonyi Színházban az egri szimfoni­kusok zenekara és a Megyei Irodalmi Színpad Peer Gynt- műsora. A három esztendővel ezelőtt először elhangzott szö­veg- és zenerészletek most is telt házat vonzottak és sikerrel öregbítették a nem hivatalos együttesek jó hí­rét. Azt mondják az irodalom- történészek, hogy Ibsen a Nórában, de külünüsen a Peer »Gyntben érett férfiko­rának minden életszomját, élni akarását fejezte ki, a zárkózott óriás talán ezek­ben a művekben engedett zord északi fenségéből. Két­ségtelen, hogy mindaz a lí­ra, nemes pátosz, amely Peert a hazai tájakon feszíti álmai elérése felé, nem tud beleférni saját bürkába, ki­tör, bejárjja a déli világ tá­jait, Egyiptomot, a manók földje után is kalandot ka­landra halmoz. Mindenütt nők várják, tánccal, Anitra Solvejg, hogy az anyáról, a derék anyóról, a fia minden álmát, balgaságát megbocsá­tó asszonyról sokat ne is szól­junk. És minden színen, minden környezetben ott a tánc, a lobogó élni akarás, a személyiség, az én császársá­gának keresése. Mintha a ‘túl­fűtött szabadságvágyat nem is lehetne másként megta­lálni és ünnepelni, mint verssel és tánccal, mert a mozgó test ritmusának, szi- lajsúgának sodrásában meg lehet éreztetni mindazt, ami az embert az én’ Császársá­gáig, annak teljes kiéléséig repítheti. Jfzt a robbanó, életigenlést érezhette meg elsősorban Grieg, amikor a nagyszerű versre megírta zenéjét.' Grieg finom harmóniái még csak hangsúlyozzák azt a hangulatot, amelyet a gyor­sain szárnyaló verslábak és a mögöttük lejátszódd hős sorsa diktálnak. Ügy érezzük, hogy a rövi­den felvázolt' és érzékeltetett hatás kedvéért is érdemes volt felújítani azt a ^enés- irodalmi összeállítást. Az eg­ri koncert-közönség mara­déktalanul le is reagált* a halhatalan művek felhang­zásakor a nyugtalanító em­beri tartalmat. A Farkas István által di­rigált egri szimfonikusok mindenekelőtt a lírát hang­súlyozták Grieg zenéjében, a mindig búcsúzásnak azt p fájdalmas és piamókban ki­fejezésre jutó érzését, amely a Peer Gynt minden jelene­tében otthonos. A zenekar csiszolt és fegyelmezett együttes benyomását keltet­te. A Megyei Irodalmi Szín­pad a három év előtti gár­dájával — Szívós József, Ripka Kálmán dr., Morvay Éva, Morvay Magdolna, K. (Foto: Pilisy) Ráduly Margit, Lovas Tünde és Kertész JöSSef — lépett pódiumra. A hangok és az előadásmód jellemezték Peert, Aasét, Solvejget, a Gomböntőt és a többieket. Talán egy megjegyzésünk lenne és az sem véletlen: a második részben a Peert megszólalható. Szívós József mintha túl érzelmesre, szin­te melankolikusra fogta vol­na vissza a mi elképzelésünk szerint még a sir szájánál is hetykén élni vágyó világcsa­vargót. Pászty Júlia énekelte a Solveig-dalt. Hangja az el­telt három óv során színese­dett, i Hasonló szerkezetű esték­kel a két együttes a jövő­ben is hasonló sikert érhet­ne el s talán segítené is olyan stílus, vagy fórma ki­alakulását, amely az • Egri nyár képét véglegesre for­málhatná. Nem akar ez a kis recen­zió kárörvendő lenni és nem akarja diadalittasan megál­lapítani: no, most hogy végé a táncdalfesztiválnak, és mert egy jó adsgnyi szappa­nos vízben megmosták a ma­gyar televízió fejét, a feszti­vál színvonala meg a Kovács Jóskás félbotránv miatt, szó­val. most mér kiiktatták a hosszú haiú beat-eseket. az esti adásokból. Ezen a héten Ungar Imrét . hallottuk zongorázni és na­gyon emberi hangon nyilat­kozni emberségről és zené­ről, Alttla Valii mutatott be közkedvelt sorozatában egy- egy slágert a negyvenes évek legsikeresebb filmdalaiból, — egy-kettőt már az első tak­tusnál felismertünk, mi idősebbek! — szombaton Farkas Gabi gitárral a kezé­ben húsz percig olyan mű­sort adott, amibe ugyancsak találhatott hangulatot és él­vezetet a néző-hallgató. Az olasz kívánságfilm szombat estéről nem az, ami ellen az utóbbi időben annyit szóltak: itt a bel canto mo- 'dern Változata és csak né­hány" igazán táncszám csen­dült fel a filmben. A vasár­napi zenei figyelő pedig be­tetőzte az egész héten átvo­nuló komoly zenei megnyi­latkozásokat. Az agárdi zenés üzenetet — Szokolay Ottó és Dallos Lívia szereplését kivéve — gyengének tartjuk. A családi tévézésben így most az el­(farkas) lenkező pólusra bo­rult a mérleg a zenében. Bi­GYEREKSZÁJ Nézd, papa, gyerekei vannak! | (A Weltwoche karikatúrája.) 4 A nagy csel Egyiptomban úgy érez­tem magam, mintha meg­szabadultam volna a civili­záció bilincseitől. Mindent megálmodtam, új vallást alapítottam,' láttam magam egy elefánt hátán útban Ázsia felé, turbán volt a fejemen' és egy új Koránt tartottam a kezemben, ame­lyet magam állítottam ösz- sze. (Napóleon) Bonaparte szerint Francia- országot a legnagyobb ve­szély Anglia részéről fenye­gette. Ezért foglalkozott az­zal a gondolattal, hogy had­seregével partra száll a szi­getországban. A legnagyobb titokban megszemlélte a Normandiában állomásozó csapatokat és a rendelkezésre álló hajókat.. Később az an­golok tudomására jutott a tábornok útja. -Ekkor ezt már Bonaparte nem1 bánta, sőt örült neki. Ezek a- hí­resztelések spanyolfalként takarták el igazi célját, a ke­leti expedícjó tervét. Elgon­dolását, hogy a Földközi-ten­gerre és Egyiptomba vezeti katonáit a francia polgárság­nak azok a rétegei, amelyek fölismerték, hogy milyen elő­nyöket jelent gyarmatok szer­zése (Afrikában és Ázsiában, örömmel fogadták, ezért szí­nsen támogatták. A- nagy­szabású hadjárat elsőrendű célja Egyiptom meghódítása volt, emellett Napóleon el ^MOLNÁR KAROLY*' akarta foglalni Málta és Kré­ta szigetét is, így a Földközi­tenger „francia tengerré” vált volna. A következő Jé- pések markánsan érzékelte­tik Bonaparte jellemét, aki ebben az időben sokat tanul­mányozta példaképei: Nagy Sándor és Caesar háborúit. Van is hasonlóság a nagy elődök és a nemcsak zseniá­lis, hanem tanulékony utód között. Nagy Sándor világ- birodalmat akart létrehozni, amely a görög kultúra , szel­lemi pillérein nyugodott vol­na. Bonaparte képzelőereje hasonló jellegű, több konti­nensre kiterjedő hatalom körvonalait rajzolta meg. Ö Nagy Károly, a frankok kirá­lyának birodalmát akarta föl­éleszteni, a francia kultúra szellemében. Világraszóló teuvei a di­rektórium tagjait Is meghök: kentettók, főleg amikor a bi­zalmas tanácskozásokon ar­ról beszélt, hogyha elfoglal­ja Egyiptomot, akikor onnan, mint erre alkalmas bázisról, megtámadhatja Indiát, az an­golok féltett gyarmatát. El­gondolásait a direktórium tá­mogatta, márcsak azért is, mert tagjai örültek, hogy a népszerű tábornok elhagyja Párizst. Így távol lesz és — legalább egyelőre — nem lesz módja a politikai hatalom megszerzésére. 1798. március ötödikén kinevezik'a francia keleti hadsereg főparancsno­kává. Dinamikusan szervezi meg az óriási méretű hadjárat technikai előfeltételeit. Töb'b kikötőben, így a többi kö­zött Toulonban gyülekeztek a hajók, hogy megnehezítsék az angol kémek dolgát. Lon­donban ekkor ugyanis még mindig azt hitték, hogy a szi­getországot fenyegeti ■ közvet-. len veszedelem, mert a fraid C?ák szándékosan terjesztet­tek ilyen elterelő híresztelé- ' seket. Nelson admirális ezt í el is hitte és hadihajóival | Gibraltárnál várakozott Bo- I naparte flottájára. Pedig az ' angol hadvezetőség már a i parancsnóki hajó szimbóli- t kus nevéből is következtethe- ! tett volna. hogy milyen I irányba indulnak a franciák. ' Május tizenkilencedikén Na­póleon az „ORIENT” fedél­zetére lépett és a parancsno­ki hajó, óriási karavánnal együtt kifutott a nyílt ten­gerre. A flotta keleti irány­ba haladt. Brueys tengernagy irányí­tásával 21 nagy hadihajó, 78 kisebb tengeri jármű és 300 csapatszállító-hajó a fedélze­tén 36 000 katonával, a ked­vező szélben, viszonylag gyorsan eléri első titkos cél­ját. Málta szigetét. Ezalatt Nelson megközelíti Toulont, majd Nápolyba vezeti flottá­ját. Csak itt értesül döbben­ten arról, hogy Bonaparte túljárt az eszén és már el­foglalta Máltát, ahol három­millió aranytallért, ezerkét­száz ágyút és negyvenezer puskát zsákmányolt. Ötszáz duzzadó vitorla jel­zi a diadalmas francia flotta útját. Az irány most a me­sés gazdagnak tartott Kelet. Napóleon Kréta közelében halad, amikor hírt kap arról, hogy az angolok üldözik. Történelmi jelentőségű ver­seny alakul ki. Ha a két ellenséges hajóhad a nyílt tengeren találkozik, akkor • Bonaparte nagyra törő hódí­tói tervei, azonnal meghiú­sulták volna, mert Nelson „úszó várainak” tűzereje fe­lülmúlta a franciákét. Itt újra csak egy váratlan, de annál vakmerőbb húzás se­gíthetett. Napóleon világosan látta, ha nem sikerül újra f becáápnia Nelsont, elveszett.’ Az angol admirális, anél­kül, hogy erről tudomása lett volna, a nyílt tengeren elkerülte és megelőzte nagy ellenfelét. Elsőnek érkezett hajóval Alexandria vizeire. Nem sokkal később Bonapar­te flottája is odaért a híres egyiptomi kikötő közelébe^ Értesülvén Nelson fenyegető jelenlétéről, parancsot adott, hogy flottája távolodjék el 25 órányira AlexandriátóL Az angol tengernagynak így sejtelme sem volt arról, hogy az üldözött ellenfél a közelében tartózkodik. Bona­parte csele tehát sikerült. Nelson feltételezte, hogy a franciák Szíria irányába vi­torláznak. Vagyis megint tévedett. ugyanúgy, mint Gibraltárnál. Nelson paran­csot ad hajóinak, hogy szed­jék föl a horgonyt. Teljes sebességgel megindulnak Szíria felé. Nepóleon, alig­hogy az angolok eltávoztak, visszátért Alexandriába. Brueys tengernagy ellenez­te a partraszállást, mert sej­tette, hogy az angolok hama- rosán visszatérnek Napóleon azonban akkor ezt mondta: — Három napot ad nekem' most a szerencse, ha ezt nem használom ki, elvesztem. Katonái zavartalanul Egyiptom földjére tehetik lá­bukat és ezzel megkezdődik az egyiptomi sikersorozat. Július 2.: Alexandria elfogla­lása, július 10.: a Nílus part­jának elérése, július 12.: az első ütközet Ramaniehnél. Napóleon első számú ellen­ségének Angliát tekintette, de Egyiptom földjén mégis — ugyanúgy, mint korábbaft Itáliában, — szemtől szembe más államokkal kellett har­colnia. Ahol partra szállt, a terület formálisan török tar­tomány volv de lényegében a mamelukok tartották ke­zükben a hatalmat. Ök ere­detileg a szultán testőrségé­ben szolgáltak, vakmerő lo­vas katonák voltak és ural­kodtak az arab lakosság sze­gény arab rétegein. Murad bej, a mameluk csa­patok vezére Chebreisnél vo­nultatta fel a seregeit. Festő ecsetjére való kép. Lovaikon aranyozott és ezüstözött szer­számok, kezükben csillogó puskák és csodálatos kardok, a karabélyok agya és a pen­gék markolata, valóságos öt­vösművészeti remekművek. Szemben velük a négy­szögben felsorakozott francia katonaság. A lovasok előre­lendülnek, hogy lehengerel­jék az ellenség hadierejét. Napóleon tapasztalt tisztjei higgadtan megvárták, amig a mamelukok az ágyúk lőtávo­lába érnek és akkor adtak tűzparancsot. Murad bej kénytelen volt visszavonulni és Bonaparte nagy álma megvalósulni látszott, a tá­volban megjelentek Kairó karcsú minaretjei és az ég­be nyúló piramisok. A mamelukok mindenkép­pen meg akarják védeni a várost. Három részre tagolva állították fel a hadirendet. Ä Nílus bal partján 60 000 em­bert vontak össze, egy másik parton 20 000 katonát helyez- tek el, mig a legjobban 10 000 lovasukban bíztak, ákik a sereg centrumában várták a rohamra alkalmas pillanatot. Napóleon tudott a katonái nyelvén beszélni. Amikor észrevette az ellenséges ha­dak mozgolódását, csapatai élére vágtatott és rövid, de annál gyújtóbtí hatású beszé­det tart:’ — Katonák! Itt a csata pil— lanata.'.ü. Gondoljátok meg, hogy ezeknek az emlékeknek a csúcsairól-négy ezredév te­kint le rátok.._ És fénylő kardjával a pi­ramisokra mutat. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom