Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-30 / 226. szám

S történelmi évfordulóhoz méltóan A SZOT és a KISZ-KB felhívása elsősorban a szo­cialista brigádok tagjaihoz, a kiváló dolgozókhoz és a szakma ifjú mestereihez szólt, A rádióban elhang­zott és az elmúlt vasárnapi újságokban megjelent fel­hívás először azokat emlí­ti, akik cddik is élen jár­tak a munkában. De min­den dolgozóhoz szól, mind­nyájunkat felhív, „akinek drága a szocializmus ügye, hazánk és népünk boldo­gulása”, hogy képességeink legjavát adjuk és erőnkhöz képest, legjobb tudásunk szerint dolgozzunk. Mivel is ünnepelhetnénk legjobban az ország és szőkébb hazánk, Heves megye felszabadulását, mint a történelmi évfor­dulóhoz méltó munkával. A Tanácsköztársaság fél­évszázados jubileuma tisz­teletére kezdeményezett verseny eredményei jelen­tősen hozzájárultak az éves gazdasági feladatok sikeres teljesítéséhez, megyénk dolgozói ismételten bizo­nyíthatják, hogy újabb tet­tekre készülnek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Hazafias Népfront elmúlt héten megjelent felhívása után a Népújságban közöl­tük a Finommechanikai Vállalat, valamint a Párád és Vidéke Körzeti Általá­nos Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet felszaba­dulási munkaverseny-vál- lalásait és azóta újabb kéz- deményezések híre érkezik. Űj tartalmat kapott a moz­galom, egyre többen megs­értik, hogy a haza és a nép boldogulása csakis a dol­gozók összefogásával, az üzemek, a termelőszövet­kezeti, az állami gazdasá­gok, az intézmények dolgo­zóinak jó munkájával ér­hető el. Mindnyájunk leg­jobb munkájára van szük­ség, ezt a célt szolgálja a szocialista munkaverseny. Felszabadulásunk 33. év­fordulójára. készülünk és a jövő esztendő harmadik öt­éves tervünk befejező sza­kasza, most kell megala­poznunk negyedik ötéves tervünket. De a mostani munkaverseny nemcsak a gazdálkodás emelője, ha­nem személyes jövedel­münk. egyéni boldogulá­sunk forrása is. Béremelés­re, prémiumra és részese­désre csak akkor számítha­tunk, ha jól dolgozunk. Természetesen egy-két ember iparkodása nem ele­gendő, arra van szükség, hogy az eddiginél is széle­sebb körben bontakozzék ki a munkaverseny. A Fi- nomszerelvénygyár, a Mát- ravidéki Fémművek és az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának dolgozói a tava­szi hónapokban figyelemre méltó éves .versenyt kezde­ményeztek. Hol, melyik üzemben mit valósítottak meg, mi maradt el és ho­gyan lehetne az eddigi si­kereket tovább növelni? Milyen intézkedéssel, ho­gyan lehetne növelni a gazdaságosságot, mit lehet tenni a termelékenység fo­kozására, a munkaidő jobb kihasználására, az állásidők csökkentésére, a technoló­giai és a munkafegyelem szilárdítására? Ezt vitassák meg az üzemek vezetői a dolgozókkal együtt. Ha kö­zös elhatározással, együttes erővel látnak munkához, újabb sikereket hoz és a történelmi évfordulóhoz méltó lesz a felszabadulási munkaverseny. K. U Makiári újítások A cukorrépatáblák szélén, hosszú sorban lefejelt „ré­pahegyek’’ emelkednek. Asz- szónyok válogatják, szállí­táshoz készítik a termést. — Szombaton kezdtük el a 100 holdas cukorrépaterü­let betakarítását — mondja Kérészy Károly, a makiári Lenin Tsz párttitkára. — A hagyományos betakarítástól eltérően, a répák kiemelése előtt a leveleket Orkánnal levágjuk és besilőzzuk. Majd ezt követően gépi ekével ki­emeljük a répákat, az asszo­nyok lefejelik és kupacokba rakják. Eddig a répafejelés­re mi is hagyományosan kést használtunk, mint más kö­zös gazdaságok. Az idei be­takarításnál azonban kések helyett „répafejvágót" alkal­mazunk. Ezt az egyszerű eszközt Kérészy Károly konstruálta. Két léc közé vékony, kiéle­zett acéllemezt illesztett, melyet a tábla végén a föld­ben helyezett el. Az eszköz segítségével egy mozdulattal , eltávolíthatók a répafejek, • tehát meggyorsul a munka- í folyamat. Egy hold területre [ négy „répafejvágót” állitot- i tak be, három-három mun- ! kassal. Egy lefejeli, kettő pedig kupacokba rakja a ré­pákat. — Ha az idő kedvezni fog, akkor előreláthatóan tíz nap alatt befejezzük a százhol­i das cukorrépatábla betaka- ( rítását — veszi át a szót Po- I Tonkai Lajos tsz-elnök. — I Ez korábban, a hagyomá­nyos betakarítási móddal lé­nyegesén hosszabb időt vett igénybe. Az állatállomány folyamatos téli takarmánya zására silót készítünk a ré­palevelekből, mely holdan­ként 60—70 mázsás zöldtö­meget biztosít. A betakarítás során a répakiemelő eke 40 centiméterre forgatja meg a talajt, így gyakorlatilag nincs szükség mélyszántás­ra. csak tárcsázni kell és a répaszállítás után rögtön ' ■fetai lehet-az-őszi búzát.-Az, Országos építésügyi tájékoztatási értekezlet Hétfőn megkezdte munká­ját az I. országos építésügyi és tájékoztatási értekezlet, a MÉMOSZ-székházban. Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az új gaz­dasági mechanizmusban fo­kozódott a tudományos és műszaki tájékoztatás jelentő­sége, és a vállalati önállóság növekedésével megszaporod­tak az igények a különféle műszaki információk iránt. Az értekezleten csaknem 200 építésügyi műszála veze­tő és könyvtáros vesz részt, továbbá több külföldi szak­ember, közöttük a KGST építésügyi tájékoztatási mun­kacsoportjának képviselői. A kétnapos tanácskozáson mintegy 20 előadás hangzik el. Az Építésügyi Tájékozta­tási Központ, amely az érte­kezlet összehívását kezdemé­nyezte, már eddig is jelen­tős munkát végzett. Tavaly 49 szakfilmet forgattak, csaknem 1300 különféle kiad­ványt nyomtattak ki több mint 12 millió példányban. Évente mintegy 25 000 tartal­mi kivonatot készítenek kül­földi és hazai szaicfolyóiratak -és kiadványok cikkeiből. (MTI) Még inasnak se? PANASZKODNAK a gyön­gyösi szakmunkásképző inté­zet vezetői, hogy nincs ele­gendő helyük, sok fiatalt kel­lett visszautasítaniuk, aki­ket nem tudtak már felven­ni. Kevés a tanterem, kevés a kollégiumi hely. Panaszkodnak a szülök, akiknek a fia, vagy lánya hiába jelentkezett ipari ta­nulónak, hely hiányában nem vették fél. Mi az; hegyezik ki a kérldést, ma már inas­nak sem mehet el a gyerek? Legyen csavargót, dologtalan, munkakerülő huligán? De panaszkodnak a ktsz-ék vezetői Is. Olyan szívesen látnák a fiatalokat, de nem tudnak annyit összeszedni belőlük, mint amennyire szükségük lenne. Vannak ugyan divatos szalámik, ahol nagy a tolongás, de kőmű­vesnek, asztalosnak, cipész­nek nagyon kevesen akarnak tanulni. Megpróbálták a Mátravidé- ki Építő- és Szakipari Ktsz- ben, hogy anyagilag is érde­keltté tegyék a tanulókat. A korábbi ötvenfilléres etradi- jat akarták felemelni. Csu­pán ötlet volt még az egész, mégis szigorú vizsgálat lett belőle, nehogy valahogy meg merészeljék valósítani elkép­zeléseiket. Micsoda anarchia származna ebből? Tették fel a költői kérdést az országos felügyeleti szerv kiküldött munkatársai. Pedig egyszerűen csak any- nyít kellene tudomásul ven­újítással, a munkaerő meg­felelő átcsoportosításával, ,a hagyományos gépek jó ki­használásával biztosítjuk a gyors, eredményes cukorré­pa-betakarítást, amelyet a jövőben is szeretnénk foly­tatni. (mentusz) Furcsa vteiőm volt. Ha visszagondolok rá, még mindig megborsódzik a lelkem.: jaj, mi lenne, ka úgy leune, ahogy volt szerencsém vizionálni. Mennydörgés, villámlás, félelmetes, harso­naszávai kevert földindulás. S az omló föld, a kavargó, villámló fellegek között egyszer csak megjelenik egy hatalmas, redőzött lepel­be bvrkolódzó öreg ember. Szeme betölti a mindenséget, ami még a mindenségböl mégis megmarad, azt betölti a szakálla, s ami még ezen felül is megmarad, azt a zengő és dör­gedelmes hangja. Imigyen szála, miközben kezében egy pál­ca van, s a jellegekre m-jzott furcsa kockák sorára mutat: „Mondotta**, ember Vízszintes 17 . . * Aztán kihuny a kép, mint mikor az ember a televíziót zárja el. Mi lehetett ez a vízióm és miért lehetett? Aki tudja, aki megfejti az csakisfüggőleges M lehet. i—óh ni, hogy ma már a fiatalok azt is megkérdezik, mielőtt valamilyen mesterségre ráad­nák a fejüket, mennyit lehet ott keresni. Ha nagyon keve­set, jóval kevesebbet, mint a többi szakmában, akitor nem kérnek belőle. Így keletkez­nek az úgynevezett divatos szakmák, mint a tévé-szerelő, az autójavító, a kozmetikus és a műszerész. MA MÁR A FIATALOK jól tudják, hogy egyre több autó, motor szaladgál az or­szágban, tévé és háztartási gép szinte minden lakásban található, és a nők is rájöt­tek arra, hogy szépségüket ápolni, ápoltatni nem luxus.. hanem sokkal, inkább, egész­ségügyi kérdés. Ezekben a szakmákban jól megfizetik a jó szakembert, borravalót is adnak, ami egy másik fize­téssel is felér. Minek menne cipésznek valaki havi ezerért, amikor autószerelőként a fusi­zással együtt a többszörösét is megkeresheti ennek az összegnek ? Ki hallott már arról, hogy egy foltozó cipész autót vett volna, hacsak nem örökölt váratlanul nagyobb összeget, de ki lepődik meg azon, ha egy tevé-szerelőnek gépko­csija van? Az ember tehát igyekszik igényesen élni, és ebből na­gyon sok jó származik. Per­sze, ezeknek az igényeknek meg kell maradniuk a reali­tás talaján, különben kisik­láshoz, összeroppanáshoz, elé­gedetlenséghez vezetnek. De ez egy másik kérdés. Kanyarodjunk vissza az eredeti témához, az inasok ügyéhez. Ne várja azt egyetlen ktez sem, hogy akár a művelődés- ügyi osztály, akár az úttörő­csapat, akár a nevelők fog­nak valamilyen csodálatos ráhatással tanulókat toboroz­ni annak a szakmának, amit nem ismernek a fiatalok, aminek helybeli üzeme rossz, elavult körülmények között, piszkos, pókhálós, sötét fé­szerekbe húzódva dolgozik. Ugyan mi lelkesítené azt a tizenéves fiút egy ilyen munkahelyért? Valami isteni sugallat? Valami kötelezett­ségérzet? Miért akarjuk egy ilyen szakmának a létéért a felelősséget a tizenéves fiatal r.yakába varrni? Nem ez a gondolkodásmód? Mi késztes­se a serdülő fiút egy ilyen szakma elsajátítására? NÉZZÜNK SZEMBE a ténnyel: csak a vonzó doigoK keltenek érdeklődést. Hagy­juk azt a gyökértelen kíván­ságot, amely szerint valaki cipésznek születik, vagy ká­dárnak készül már a pólyá­ban. Azt hiszem, ezeket a mesterségekét nem szabad valamiféle hivatásnak felma­gasztalni. Más dolog, hogy nagyon sok kiváló cipész, kádár, szabó és lakatos dol­gozik nálunk, akik örömüket is lelik abban, amit csinál­nak. Vonzódni leheti és kell is egy mesterséghez, éppen a mesterség sajátosságai miatt, de a vonzódás egyik feltétele a kereseti lehetőség is. Ha valamelyik ktsz anyagilag meg tudja oldani, hogy ipari, tanulóit jobban dotálja, mint amennyire a rentíeletek köte­lezik, s ezzel odaédesgesse a fiatalokat, miért kell ez ellen országos felháborodást kel­teni? A sokat emlegetett és kö­vetelt önállóság csupán1 eddig tartana? Nem hiszem. G. Molnár Ferenc Megkezdték a távlati megyei területrendezési tervek kidolgozását Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium irá­nyításával a Városépítési Tu­dományos és Tervező Intézet országos településfelmérést és vizsgálatot végzett a me­gyékben. Ez volt az előké­születi művelete annak a nagy munkának, amelynek célja, hogy kidolgozzák vala­mennyi megye távlati terü­letrendezési tervét. Az or­szág településhálózat-fejlesz­tési kerettervében rögzített átfogó fejlesztési elképzelés­nek megfelelően, de jóval részletesebben, és a helyiéh­ez országban először Szennyvízhasznosítási törekvések Lőrinciben Világszerte egyre nagyobb gondot okoz a vízgazdálko­dás, mind sürgetőbb az a feladat, hogy a rendelkezés­re álló folyadékmennyiséget a lehető legjobban haszno­sítsák. Az igyekezet során sok helyütt próbálkoznak a szennyvizek fokozottabb igénybevételével, tökélete­sebb „kiaknázásával” is. Egyrészt tisztítják s így ivás- ra teszik alkalmassá, más­részt pedig — mint ezt kül­földön például számos cu­korgyár bizonyítja — köz­vetlenül „értékesítik”. A példaként kiragadott cukorgyári szennyvíz ugyan­is jelentős mennyiségű talaj- pótló, talajjavító anyagot tartalmaz. Számottevő ben­ne a föld, a különféle szer­ves és szervetlen anyag, a nitrogén, a foszfor, a kalci­um. Ennélfogva kiválóan megfelel a trágyázásra. Ilyenféle felhasználása pe­dig annál is inkább kívána­tos, mivel egyébként az úgy­nevezett „élő vizekbe” en­gedve, szárazanyag-tartal­mának nagy oxigénigénye miatt, többi között pusztíta­ná a halállományt. Hazánkban mégis, napja­inkban is úttörő kezdemé­nyezésnek számít a Selypi Cukorgyár hasonló törekvé­ssé,: ami ■ külön! VITUKI-val közösen mar 1904-ben „próbaöntözést” végzett egy 18 katasztrális holdas területen, ahol aztán ennek hatására kedvező ter­méseredmények mutatkoz­tak. Ebből a korábbi tapaszta­latból kiindulva — az idén már maga a lőrinci Petőfi Tsz kérte a gyárat a régeb­binél sokkal nagyobb terü­let elárasztására, szennyvíz­zel való öntözésére, trágyá­zására. Jóllehet, a tsz igénye, az üzemi „szennyvíztermelés­nek” csak nyolc-tíz százalé­ka, a gyár mégis szívesen vállalkozott a teljesítésére, mert különben a víz tisztí­tása, tárolása köztudomá­súan meglehetősen nagy gondot okoz az ipartelepen. A cukorgyáriak hajlandóak a kérés kielégítéséhez szük­séges műszaki tervdoku­mentáció elkészítésére, a ki­viteli munka elvégzésére, a sí állító csővezeték előlege­zésére, s csupán később, jö­vőre ragaszkodnak a beren­dezés árának kiegyenlítésé­hez. A szennyvizet — termé­szetesen ingyen adják... A közelmúltban tartott szélesebb körű tárgyaláson így már csupán az egyes részletkérdések megbeszélé- * 5- nermutolsó­sorban az aggályok eloszla­tása kerülhetett napirendre. A közös megbeszélésre hí­vott különféle szervek kö­zül többen attól tartottak, hogy ha a jelenlegi, cukor- gyári ülepítő tó is messzire bűzlik, a jóval nagyobb el­árasztandó terület még több kellemetlenséget okozhat a környékbelieknek, a petőfi- bányaiaknak. Mások a lakó­telep új, mélyfúrású kútját féltették a szennyeződéstől, némelyek pedig a Zagyvába való szivárgásra gondoltak aggodalommal. Végül azon­ban csak ráakadtak a meg­valósítás útjára, miután az együttes helyszíni szemle alkalmával kijelölték azt a területet, amelyen a szenny­víz kevésbé kellemetlenked­het. Az érdekeltek meg­egyeztek abban, hogy kísér­leti jelleggel melyik terület árasztható el, hol építsenek a szivárgás, a túlfolyás elé védőgátat, mekkora legyen a vízmagasság s kedvezőtlen tapasztalatok — például túlzott szagártalom — ese­tén azonnal elzárják a cső­vezetéket. Egyelőre a Selypről Pető- fibányára * vezető út bal ol­dalán, a Zagyva melletti, mintegy 23 katasztrális hold- nyi területet és az út túlol­dalán. levő^hozzávetőlegeseBv #;,^- -*t 80 holdas szövetkezeti táb­lát jelölték elárasztásra. Ez utóbbira természetesen csak a szükséges védőintézkedé­sek megtétele, az engedélyek beszerzése után kerülhet sor. Ha közös megelégedésre, sikeresen, a várt eredmény­nyel megvalósulnak az el­képzelések — a jövőben fel­tétlenül helyes lenne még nagyob területeken is hasz­nosítani a cukorgyári szennyvizet, mert a mező- gazdaság sokat nvenie vele. Érdemes felfigyelni arra, hogy a Selypi Cukorgyárban minden szezonban 600 000— 1 000 000 köbméternyi szennyvíz keletkezik, s eb­ben csupán a föld 2000 vagon, nem is beszélve a már emlí­tett egyéb hasznos anyagok­ról. Aztán, mint megtudtuk: a- gyári ülepítési kísérletek kedvező tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy már jövőre is sokkal dúsabb lesz a szennyvíz, több tápanyagot tartalmaz, a mostaninál még alkalma­sabbá válik trágyázásra. A környékbeli szövetke­zeteknek vétkes könnyelmű­ség lenne elszalasztaniuk a kínálkozó, remek alkalmat, s veszítene vele minden más olyan gazdaság is, amely ha zánkban cukorgyárak köze­lében van. Érthető várakozás előzi meg most a lőripci kísérle teket, amelyek országos je­lentőségük miatt az egész iparág érdeklődésének fóku­szába kerültek. GjHÍQiGyula gondolásokkal összhangban állítják össze a megyei re­gionális terveket. Az orszá­gos keretterv mintegy 3300 város és község sorsával foglalkozik, a 19 megyei tervben azonban már több mint húszezer települési egy­ség jövőjét — nemcsak a közigazgatásilag önálló tele­pülések, hanem külterületi tanypesoportok fejlesztését is meg kell határozni. A vizs­gálat fontos adatokat szol­gáltatott e tervezéshez, mert felmérte, elemezte a megyék jelenlegi műszaki, gazdasá­gi, társadalmi helyzetét,- megmutatta a fejlesztés he­lyi lehetőségeit, problémáit és korlátáit. A munka következő szaka­szában — a jövő év tava­száig — kidolgozzák vala­mennyi megye területrende­zési tervkoncepcióját, amely már több változatban tesz javaslatokat az országos és helyi elképzelésekkel össze­hangolt fejlesztés területi bázisainak kialakítására, arányaira. Megyénként a ta­nácsok, a nagyvállalatok, az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek több száz vezetőjének és szakemberé­nek bevonásával állítják össze a helyi javaslatokat, amelyeket az ÉVM egyeztet még más tárcák ágazati el­képzeléseivel. A távlati tervezési koncep­ció kialakításának új mód­szere. hogy nemcsak az ed­digi fejlődés tendenciáját, hanem az ezredforduló ide­jére várható műszaki, gaz­dasági és társadalmi igények hipotézissel körvonalazott követelményeit, elvárásait is figyelembe veszik. Nyolc tu­dományos intézet segítségé­vel a tudományos-technikai forradalom és a társadalmi fejlődés várható változásai­nak megfelelően állítják ösz- sze ezeket a hipotéziseket. Többek között hipotézist ál­lítanak fel olyan helyzetek­re, amelyekben feltehetően megszűnnek, vagy minimá­lisra csökkennek a megye belső aránytalanságai, a falu és a város közötti lényeges különbségek. 1969. szeptember 30„ kedí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom