Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
Mi van a tervezők asztalán? Naponta egy dokumentáció — Mit mond a házi zsűri ? Felderítés csónakkal — Türelmetlenkedők Nincs még ilyen „eszményi” munkahely a megyében, mint a Heves megyei Tanács Tervező Vállalatának külsőre impozáns épülete. Az építők számára a lehetőségeket és igényeket nagyszerűen kombináló tervező, Klein István szabta meg a feladatokat. Saját és közvetlen munkatársai számára igyekezett a legideálisabb körülményeket megtervezni, az eltelt három esztendő tapasztalatai szerint ez sikerült is. N|.p nap után újabb „álmok” születnek, amelyek határozott vonalakban, számokban és sokféle ábrákban, makettekben öltenek testet a tervezők asztalán. A megye minden városában és minden községében található valamilyen építmény, amelynek formáját, belső elrendezését itt tervezték meg, Egerben, a Tervező Vállalat mérnökei, technikusai. , .-----A legújabb- j tervdokumentáció Kis Csaba építészmérnök nevéhez fűződik. A Mátravidéki Fémművek megrendelésére készült óvoda és bölcsőde „kombinát” tiervtárgyalására pénteken került sor és a házi zsűri, valamint a meghívott szakemberek előtt kiállta a próbát. — Milyen lesz a siroki gyerekek új „birodalma”? — A megrendelés 40 óvodai és 75 bölcsődei férőhelyre szólt. Az irányelv szerinti program ehhez megszabja a szükséges kiszolgáló helyiségeket, ezt én sem hagyhattam figyelmen kívül. ' Előtanulmányokat folytattam, s tudva, hogy a megrendelő számára még mintegy tízféle építmény terve készül, igyekeztem azokkal is egyeztetni az elképzelésemet. Végül is a paneles megoldás mellett döntöttem. Komplett programtervemben több egységet jelöltem meg, amelyeket „átközlekedők” kötnek össze. Olaj fűtési terveztem. A tervezés mintegy 170 ezer forintba kerül, a-kiviteli költség 4.7 millió. — Volt más hasonló nagy munkája? — Az egri Kocsis Bernát utcában épül az a bölcsőde és óvodai kombinát, amelynek terveit tavalyelőtt, az egyetemről kikerülve elsőnek terveztem. Naponta kijárok az építkezéshez és türelmetlenül várom, hogy elkészüljön ... szeretném, ha nemcsak nekem, hanem mindenkinek tetszene, megelégedéssel fogadnák „testet öltött'' terveimet. * 1 Nemcsak a tervező, de , sokszor az építtető is türel- I metlen, soknak tartja azt az időt. amely a megbízástól a „kulcsátadásig” eltelik. — Mit csinál a tervező a . megbízás és a tervtárgyalás között? — A tervek „átfutási ideje nálunk átlagosan száz nap — válaszolja Csank Lajos igazgató —, ez természetesen sok mindentő: függ. Az átlagnál sokat emel a sok milliós beruházások tervezése, ugyanakkor hát- aftltatjcL a munkát a pontate„ lan megrendelés. A megrendelés után az építész először is a rendezési terveket, az építési hatóságok előírásait gyűjti össze. Talajvizsgálatot végzünk, megnézzük a közművesítési lehetőségeket. Fontos kérdés, mi a beruházás célja, hogyan illeszkedjék a környezetébe, mibe kerül? „Szóhoz jut'1 az építész mellett az épületgépész, az épületvillamos szakemberünk, a közműve- sítőknél kertész is ... Az egri Grónay Sándor utcai tömb belső tervezésekor mérnökeink gumicsónakon „derítették fel” a pincéket, s végeztek statikai számításokat. A program szerinti tervet elbírálja a házi zsűrink és a megrendelő, valamint a különféle hatóságok képviselője. Jóváhagyás után kerül sor a kiviteli terv előkészítésére és így áll ösz- sze a tervdokumentáció, amelyből szinte naponta adunk át egyet a megbízóinknak. — Mit tervez az iroda? — Elsősorban tanácsi beruházásokhoz nyújtunk segítséget, kommunális, lakás, iskola, üzletház terveit készítjük. A közelmúltban adták át a horti tanácsházat, az újjáalakított egri Vörös Csillag mozit. Nagyobb munkáink közé tartozik az egri bankszékház, az ÉM. Állami Építőipari Vállalat Lenin úti munkásszállója. Egy évben mintegy három- százmillió forint kiviteli értékű tervezést végzünk. ★ Az egri tervezők irodaházában a műszaki információs csoport mellett háromféle könyvtár működik. Francia, olasz, angol, szovjet, német szaklapok állnak a több mint száz szakember — közöttük 24 mérnök — rendelkezésére. A formaérzék fejlődéséhez ez a leghasznosabb segítség. Innen meríthetnek majd újabb ötleteket a 14— 15 milliós kiviteli értékű, új egri autójavító és szerviz tervezéséhez, a felsőtárkányi tó rendezéséhez, Visonta község rendezési tervéhez, megyén kívül a Borscdná- dasdi Lemezgyár 30 millió forintos üzemcsarnokának, Özdon a Putnoki Szénbányászati Tröszt megrendelésére egy szerelőcsarnok és ABC-áruház megtervezéséhez. És ami a jövőt illetően egyre biztatóbb; a típusszemlélet egyre inkább háttérbe szorul! Pilisy Elemér Ha én elnök lennék... Vajon hogyan vélekednek a vezetőről a beosztottak? Helyeslik amit csinál? Cserélnének-e vele a vezéri poszton? S ha igen, mit tennének ők a helyükben? Tíz termelőszövetkezeti tagot kérdeztem meg, hogy vá!lainá-e az elnöki tisztet a gazdaságban. Tíz közül nyolcán határozott nemmel válaszoltak a feltett kérdésre. Egyikük azt maadta, ha nem is szívesen, de ő vállalná a vezetést, a másik kitérő választ adott. Trombitás Bertalan nyugdíjas. — Semmiképpen nem vállalnám. A tagokkal sok gond van. Java részük még mindig nem a közöst helyezi előtérbe, hanem az egyénit. Szerintem még tíz esztendő kell, hogy a háztáji és a közös azonos elbírálás alá essék az emberek tudatában. Egy elnöknek, vagy hatalmi szóval, vagy másképpen, de mindenhogyan le kell győznie az emberek passzív ellenállását. Az embereknek mindig az a rossz, ami je- - len pillanatban van. Hálátlan dolog elnöknek lenni. — ön szerint milyen1 az ideális elnök? — Szerintem az a legfontosabb, hogy ne tegyen kivételt senkivel. A rokonságot ne tegye vezető helyekre, mert az mindig szóbeszédre ad okot az emberek között Ne maga akarjon mindent megoldani, ne aprózza el magát, kis ügyekben ne döntsön. Legyen az elnök következetes. Ha valamit egyszer kimondott, azt tartsa is meg. — Sokallja-e az elnök fizetését? — Egyáltalán nem. Az IZVESZTY1J Á-ból veszi át a MAGYARORSZÁG a cikket, „Az istenek a kozmoszból jönnek” címen. A cikk ismerteti, hogy nyugati teológusok körében megjelent pár éve egy hipotézis. E szerint Jézus Krisztus annak idején a világűrből érkezett a Földre — űrhajón... Ezt a minden bizonynyal képtelenséget állító hipotézist V. Zajcev docens, „szovjet filológus” állítólag igyekszik „megalapozni” ... Ezt a hírt én nem tudom ellenőrizni, nem is értem. De azt sem. értem, hogy az illető szovjet docenst miért titulálják filológu snak, nyelvésznek... Az ilyen téma — legalábbis eddigelé — nem tartozott a nyelvtudomány körébe.*. ★ A Kossuth rádióban hallottuk az Esti Krónikában 22-én, hogy a szocialista országok tudományos akadémiái közös ülést tartottak Budapesten. A budapesti találkozáson — többek közt — foglalkoztak „a Föld mesterséges b oly g ói- n a k” folyamatos megfigyelési problémáival... Valami tévedésnek kell lenni ebben, mert nem hisszük, hogy éppen a tudományos akadémiákon ne tudnák, hogy a Földnek nincsenek bolygói... Következésképpen azokat nem is kell folyamatosan megfigyelni... Viszont van annyi mesterséges holdja már Földünknek, hogy azok közt már rendet teremteni is nehéz... ★ De miért csodálkoznánk ezen, mikor maga a Népújság is terjeszt ilyen híreket. Nemrégen közölt egy impozáns képet a Komarov elhunyt űrhajósról elnevezett hajóról. A hajót, mely éppen egy kanadai kikötőben látható, bolygófigyelő hajónak nevezi lapunk. Ugyan miért kellene a bolygókat, — a Marsot, a Vénuszt és a többieket, — a szovjet tudósoknak éppen Kanadából megfigyelni? Bizonyára a hajó egy mozgó szputnyik- figyelö állomás, amire bizony nagy szükség van... (DR. SZEMES) — A felsorolt követelményeké; be tudná-e tartani, ha elnök lenne? — Talán. De azt hiszem, mégsem Bonyolult, dolog. Varga András brigádvezető. — Ha én elnök lennék, mindenekelőtt az anyagiakat rendezném Mindenkinek megadnám, amit kér. — Ügy gondolja, meg lehetne valósítani? — Meg keltene azért, hogy az emberek ne menjenek az iparba dolgozná — Kevesli a tsz-tagok jövedelmét? — Kevesebb, mint. az iparban. És a nyugdíjakat leiemelném, mert az nagyon kevés. Általában stabilabbá kellene tenni a pénzügyi vonalat. Nagyobbá kellene tenni a tagság anyagi érdekeltségét. — A stabil pénzügyi helyzethez stabil gazdaság kel! mindenekelőtt. Először azt kell megteremteni, nem? — De igen. A teljes foglalkoztatottságot biztosítani kellene, különös tekintettel a nőkre, mert ha télen nem tudnak dolgozni, elmennek a gazdaságból. — Mivel kezdene elnöki tevékenységét? . — Összehívnám az apparátust és kidolgoznék egy új elméletet a termelőszövetkezet munkájáról. — Miért, a meglévő nem jó? — Nem mindenkinek egyformán jó. —Tudna olyat csinálni, ami egyformán jó lenne mindenkinek? — Hát azt nem tudom biztosan, de megpróbálnám. Abban a termelőszövetkezetben, ahol ez a két beszél- ■ getés elhangzott, nem is olyan régen még 16 fórin tos munkaegységet fizettek állami támogatassak Az idén negyvenhatot terveztek és meg is tudják valósítani. (szigethy) — Szóval, idejönnél hozzánk, Feri? — Ide, ha ti is úgy gondolnátok. — Aztán jól meggondoltad? — Mielőtt dönt az ember, igyekszik mindent fontolóra venni. — Nem mennél máshová inkább ? — Egyelőre nem látok jobb helyet ennél. Az elnök ráhajolt az íróasztalra, megemelte a korsót, töltött belőle. Az egyik pohárból kicsurgott a bor, vöröses, kusza foltokat rajzolt a terítő szerepét betöltő újságpapírra. Néhányat kor- tyintottak, aztán az elnök folytatta a kérdezősködést. — Szóval, jól meggondoltad — azt mondod. Nem fogod később se megbánni? — Lehet, hogy később megbánom, de most eljönnék, ha felvennétek. — A felvétellel nincs baj. Már'ami a formaságokat illeti. Csak hát nehéz lesz neked beleszokni ebbe az életbe. — Falusi gyerek voltam. — Az voltál Feri, az voltál. Falusi gyerek. De aztán más lett belőled. — Én akkor sem voltam más, amikor az íróasztalnál ültem. Paraszt volt az apám, a nagyapám, sose szégyelltem a családfámat. — Aztán milyen iskolád van, Feri. mit végeztél? — Agrárfőiskolát. Debrecenben. — Aztán be is fejezted az iskolát, vagy csak úgy járo- gattál? Már ne haragudj a kérdezősködésért, de az embernek tudnia kell ugye, hogy kivel dolgozik együtt. — Befejeztem a főiskolát. Megmutathatom a .diplomát, ha szükséges. Próbatétel nem kételkedem a szavaidban. Nem, mondasz te valótlanságot. miért is mondanál. Régebben se volt köztünk ellentét, akkor pedig fordítva ültünk az íróasztalnál. Te, mint járási elvtárs, a belső oldalon, én, mint tsz-elnök, a másik oldalon. A külső oldalon. De hát régen volt, talán igaz se voltújra koccintottak, tompán csendültek a borral teli poharak. — Kéne nekünk egy főmezőgazdász, nagyon kéne — szólalt meg újra az elnök. — Aki volt, az elment, nem is bánkódunk utána. Pedig értette a dolgát, vigye a kánya. Kutatóan nézett a szembenülőre. — Gazdatiszt volt valamikor. A Festetics grófnál, vagy valami hasonló nagy kutyánál. Értette is a dolgát, nem mondom. De hát nekünk másfajta emberre van szükségünk. Olyanra, aki tud is, meg a nép nyelvén is beszél. A szikár, csontos férfi higgadtan hallgatta az elnök szavait. Szeme meg se rebbent az elnök tekintetétől. — Szóval, úgy gondolod, Feri, hogy te ilyen ember lennél ?.. — Nem tudom, hogy milyen ember lennék. Csak azt tudom, hogy szívesen dolgoznék ebben a gazdaságban. — Megértelek én téged, Feri. Szép szövetkezet ez. jó szövetkezet, nagy szövetkezet. Egy ilyen széles látókörű, eszmeiíeg is'képzett elvtársge. hogy valóban irányítson, fantáziádon, kamatoztassa a képességeit. Na és mit kérnél fizetésképpen? — Nem tudom, hogy menynyit adhattok. Gondolom úgy, mint az előző mezőgazdásznak. — Nagyon jól gondolod, Feri — pislogott laposan az elnök. — Ha ő annyit kapott, amennyit kapott, miért kapnál te kevesebbet. Te is megdolgoznál azért a pénzért, nem igaz? Bizony, hogy megdolgoznál. Csak hát értesz-e te úgy a mezőgazdasághoz? — Nem tudom, hogy ő mennyit értett. Azt sem tudom, hogy én mit tudnék itt produkálni. Annyi tény, hogy dolgozni jönnék ide. — Jól mondod, Feri, okos ember vagy te. Gondolom, a munkához is értesz. Diplomád van, tapasztalatod van, más szövetkezetben is voltál már. Meg aztán, valamikor te adtad nekünk az ukázt. — Én is adtam, más is adott. — Ügy ahogy mondod, Ferikém. Te is adtál, más is adott. Emlékszem, amikor a nyárfás melletti táblára rizst vettettél velünk. —• Valóban. Én mondtam, hogy ott rizstelepnek kell lennie. — Te mondtad. De most már nem mondanád. Ugye, nem mondanád. Feri? ■ — Nem mondanám. Akkor más volt a helyzet. — A legjobb búzaföldünk v olt. Sírt a szívünk érte. — Megértelek, akkor is hogy — Hiszek, én ndsec^ Ferv-—íttrfnc^ieajig, leúetéteí^aiie@éi.'tettielek» — Mégis mondtad, ott rizsnek kell lennie. — Mondtam. Tervkötelezettség volt, nem lehetett mást tenni. — Aztán kijöttél, ellenőriztél mindent. Ott álltái a tábla szélén, nézted a munkát. Azt mondogattuk magunkban, hogy a szélső nyárfa dűlne rád. — Nem dőlt. — Nem. Kár is lett volna érted. Ki lenne most akkor a főmezőgazdászunk. — Nem vagyok még az. — Nem vagy, Ferikém, de lehetsz. Ha az emberek azt mondják, hogy lehetsz, akkor biztosan az leszel. Mert hát őrajtuk múlik. 4 Üjra teletöltötte a poharakat. koccintottak. — Tudod, Feri, nem szerettünk mi akkor téged. Lehet. hogy majd most megszeretünk. Ha nem rizst vettetsz a búzaföldbe. — Nem. A búzaföldbe most búza kerül. Mint ahogy minden oda. ahová kell. — Szóval, neked sem az volt akkor a meggyőződésed? Csak nem azt akarod mondani? — Nem. Én hittem akkor abban, amit csináltam. Lehet, hogy rossz volt, amit hittem, de hittem. — Most is hinnél abban, amit csinálnod kell, ugye? — Ha egyetértek valamivel, akkor hiszek is benne. — Aztán tudnál-e most te Feri. mondjuk üzletein: Nem is jól mondom, meri ma ügy niondják, hogy kereskedni. Meg tudnád-e csinálni? szeptember 28v vasaraajf — Üzletelni nem tudnék. De kereskedni a kölcsönös előnyök alapján tudnék. Ügy. hogy egyik fél se fizessen rá. — Szóval, ilyen megértő ember vágy te? — Miért? — Azt akarod, hogy mindenkinek jó legyen. — Azt szeretném, ha. mindenki jól járna, anélkül, hogy kitolna a másikkal. — Régebben meg nem bántad, ha kitolsz a szövetkezetünkkel. Azzal a szövetkezettel, ahová most jönni akarsz. — Én senkivel sem akartam kitolni. Hittem abban, amit csináltam, ha most utólag nem is mindent tartok helyesnek. — Milliók száradnak a telkeden. Tudod-e? Gondolkoztál-e rajta? — Gondolkoztam. — És? — Hittem abban, amit csináltam. Az elnök lehajtott még egy pohár bort, szemei vörösen. zavarosan csillogtak. — Én szeretném, ha idejönnél, Feri. Meg is teszek érte mindent. Nem azért, mert szeretlek, Feri. Én megmondom neked, hogy utállak. Mégis örülnék, ha idejönne!. Hirtelen mozdulattal odavágta poharát az asztalhoz. — Mutasd meg a kutyaszentségedet. hogyan kell megszerezni azokat a millip- kat, amiket akkor elvesztettünk miattad. Kaposi Levente
