Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
„Csak a mi lapunk emelt szét...” \ apjainkban a kommu- ' nista napi sajtó, a „Négyszemközt" Gusztávval Ünnepélyes pillanat: kialusznak a nézőtéri fények, pereg a filmhíradó ... A néző fél füllel figyel, várja a főműsort, a játékfilmet... És akkor...? Akkor ..bedobnak” egy rajzfilmet... Látogatón a rajzfilm műhelyében Bemutatkozik az Uhu család ... (Macskássy György rajza) hírközlés, a nyomdatechnika modern eszközeivel, a Népszabadság és a megyei párt- lapok másfél milliós példányszámával hatalmas erőt reprezentál. Ahogy belépünk a Népszabadság Blaha Lujza téri székházába, az első benyomás, amit az előcsarnokban szerezhetünk, mégis a múltat idézi, az illegális kommunista sajtót. A fehér márvány emléktábla, Rózsa Ferencnek, a Népszabadság előfutára, a Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztőjének emlékét örökíti meg. Az üvegvitrin alatt pihenő nyomdagép pedig azokét a bátor nyomdászokét, akik 1944 őszétől januárjáig ezen a gépén nyomták a lapot. 1942. február 1-én jelenik meg az illegális Szabad Nép első száma. Egyszerű szívópapíron, kezdetleges sokszorosítással. E lap annak szerkesztői, nyomdászai, terjesztői ellen, a hírhedt horthysta politikai rendőrség és csendőrség legjobb erőit mozgósította. Nem a szegényes forma és kivitel, hanem a harcos, mozgósító mondanivaló volt az, amelyet a fasiszta elnyomó apparátus tűzzel-vassal üldözőbe vett. Volt tehát egy illegális kommunista lap, amely a háború, a náci és nyilas brutaliz- mus sötétségében a maga meztelenségében tárta fel a valóságot és mutatta meg a nemzetnek a katasztrófából kivezető utat. 1942 májusában a csend- őrkopók nyomára jutottak a Magyar Kommunista Párt illegális szervezeteinek, a Szabad Nép nyomdájának, szerkesztőségének és terjesztő apparátusának. A nagyarányú letartóztatások miatt hosszú időn keresztül nem jelent meg a Szabad Nép. egy Időben újra hallat magáról a kommunista sajtó. Ma 25 esztendeje, hogy újra megjelent az illegális Szabad Nép. Most már nem kezdetleges sokszorosítással, hanem nyomtatásban, A puszta létében fenyegetett magyar nép ellenállásának eszmei ihletűje és vezetője a kommunista párt, s a Szabad Nép is, mint a párt lapja, minden sorát ennek a küzdelemnek szentelte. Az 1944-es első szám vezércikke „A kommunista párt újra az élen” címmel jelent meg. A következőket írta: „Majdnem két és fél év telt el a Szabad Nép utolsó számának megjelenése óta. A háború közepén voltunk. A németek akkor indították győzelem ittas rohamukat a Kaukázusba, Sztálingrádba. a halálba. Nálunk is ujjongtak a fasiszták. Zúgott a nóta: „Édes Erdély itt vagyunk ...” És alig volt, aki észrevette, hogy á magyar honvédek százezrei pusztulnak el a Don mellett a németekért. Csak a mi pártunk küzdött, csak a mi lapunk emelt szót ez ellen. Csak a mi akcióinkban, j elszavainkban: „Egy magyar katonát se Hitlernek!”, „Ki a háromhatalmi szövetségből”, csak ezekben pislákolt a nemzet élni- akarása a legsötétebb időkben ... A győzelem itt van. A győzelem, amiért Rózsa és még annyian életüket adták, _ legfeljebb hetek kérdése.’ Ezek a hetek azonban hosz- szabbak lehetnek és több szenvedést és pusztulást hozhatnak, mint az ellenforradalmi reakció 25 éve... E döntő pillanatban a Kommunista Párt osztályunk és nemzetünk élén ismét mutatja az utat előre... A munkásság háborút befejező és új világot építő rohamát ismét a Kommunista Párt vezeti a Szovjetunió és a szabadságért küzdő népek oldalán. Itt a végső pillanat, hogy minden magyar csatlakozzék harcunkhoz”. * felszabadulásig öt ** száma jelent meg a Szabad Nép 1944-es évfolyamának. Az utolsó néhány szám Budapesten, a Bezerédi utcában, az Astoria nyomdában készült. A nyomdászok este sötétedés után, a lezárt üzemről leszedték a lakatot és a papírtömegek mögött éjjel készítették a Szabad Népet. Ezt a nyomdát már kommunista őrség is védte. A krónika feljegyezte az itt dolgozó hős nyomdászok nevét is. Béres Pálét, Gruber Istvánnéét. Heller Mihályét, Krecska Miklósét, Rákosi Sándorét, és a tűzharc során elesett Szegedi Istvánét. Az illegális Szabad Nép cikkeit az egyszerűség, világos kifejezés és harcosság jellemezte. A Sizabad Nép elsősorban a kommunistákhoz szólt, de hangja rajtuk keresztül eljutott a háborút ellenző antifasiszta tömegekhez. A kommunisták. s mindazok, akikhez eljutotta lap, szeretettel és nagy érdeklődéssel olvasták sorait. A z illegális Szabad Nép ™ útját egyik oldalon a mártírok sora, s a börtön kísérte, a másik oldalon pedig a fasizmus szörnyű kegyetlenségétől. a haláltól vissza nem riadó kommunista önfeláldozás, s az újért való harc, amely a magyar népet kiemelte az évszázados elnyomásból, s elindította a boldogabb, jövő felé vezető úton. (KS) A néző először unottan, majd egyre fokozódó figyelemmel kíséri a produkciót .. Három-négy perc és vége az élménynek . . . Következik a főmű- sor ... Ki gondol ilyenkor arra, hogy a rajzfilmkészítés egyik „legmenőbb” filmművészeti ágazatunk... Ki gondol arra, hogy milyen monstre munka fekszik egy ilyen pár perces alkotásban? Bemutatkozik a legifjabb Erről győződtem meg, amikor ellátogattam a Pannónia Filmstúdió rajzfilm részlegéhez. Dr. Matolcsy György, a stúdió vezetője mutatta be a magyar filmművészet legifjabb gyermekét, a rajzfilmet: — A legifjabb és ahogy divatos mondani: az egyik legmenőbb. 1945 előtt nálunk csak játékfilm létezett. A rajzfilm úttörőinek csak néhány reklámprodukció jutott. 1949-ben kezdtük az első komolyabb igényű alkotást: a Kiskakas gyémánt félkrajcár- ját. A „teremtő” időszak 10 évig tartott. Az igazi reneszánsz ezután kezdődött, az úttörő „álmodok” tervei sorra megvalósultak. Stúdiónk ma Európa legkorszerűbb intézménye: 134 művészeti munkatárs dolgozik nemzetközileg is elismert filmjeink létrehozatalában. Aztán a stúdióvezető bemutatja a slágerfiókákat. Közülük is listavezető a közkedvelt Gusztáv-sorozat. Eddig mar 31 országban mutatkozott be egyre nagyobb sikerrel. Érdeklődöm a 18 rendező munkájáról, a rajzfilm- készítés műhelytitkairól. Személyes betekintés előtt meglepetésként hat a tényszerű ismertetés: — Egy sorozat elkészítéséhez sok százezer rajz szükséges. A 68 Gusztáv-filmhez több mint 500 ezer kellett. Műfaj skálánk széles: a rajzfilm publicisztikától (Magyarázom a mechanizmust) a lírai tónusú alkotásokig minden változaton „zongorázunk”. Legújabb rendelésünk francia felkérés: egy 13 részes La Fontaine-sorozatot készítünk. Ötlet a semmiből Fiatal hazai művésze tág, viszonylag nem idős bábás- kodók! Erre gondoltam, amikor Macskássy Gyula rendezőt, a magyar rajzfilmgyár- tás doyenjét felkerestem. Éppen munkaasztala előtt találtam : — Üj filmen dolgozom. Egy sorozat lesz a televíziónak. Címe meglehetősen hosszú: Uhuka, aki egész nap a tévét nézi. Ez lesz az első darab. — A többi? — Ahogy az ötlet terem. Nekünk, rajzfilmrendezőknek nem könnyű a dolgunk. Mienk az ötlet. nekünk kell megteremteni a figuratervet, megírni az irodalmi és a képes forgatókönyvet. Egyszóval az alkotót „csak” a fantáziája köti, de fantáziának lennie kell. Pillanatok alatt rajzolja az átlátszó cell-re (celluloid lapra) filmjének főszereplőit. Mindjárt kommentál is. — Sok játék, sok szórakoztató ötlet kell a filmhez, de mondani is kötelessége valamit. Csak a tartalom légkörében villódznak az ötletrakéták. Ezzel a filmmel a gyerekek tévébetegségét akarom íricskázni. Míg beszél, elkészül a fázisrajz is: egy jelenet három leglényegesebb alapmozdulata. Ütját követem. így jutok el Máday Gréte animator asztaláig. Az animator mindent lát Tökéletes rajzkészség, bámulatos előrelátás — ez a két eredeti adottság kell az animátori munkához. Fura rajzasztal közepén világító korong, rajta a vázlatpapír. Máday Gréte előtt a színes, képes forgatókönyv, a rendező munkája: — Ez a korong átvilágítja a cellt, így megkönnyíti a munkát. Most éppen egy újabb fázisrajz készül. Uhuka megy a tévéhez. Az akció három legfontosabb mozzanatát rajzolom meg. A többi a részletrajzkészítő kolleganőm feladata. Erről a munkáról Spitzer Katalin a legilletékesebb nyilatkozni : — Egy másodpercnyi kézmozdulat legalább 24 részletrajzot kíván. Itt Uhuka dobol a kezével a fotel karján. Rajzokat mutat, húszegynéhány variációt. Gyorsan felhajtogatja a lapokat. s szinte látszik a bagolyfigura „kézmozdulata”. — Ezekből az apró mozzanatokból adódik az a sok ezer rajz. ami egy három- négyperces rajzfilmhez szükséges. Mindentudó felvevőgép Nagy műteremre, monstre felvevőapoarstusK» számítottam. 1YU.Ö*. ***«». meglepődtem, sa&iD* oto «őaaoes méretű trpmaano terv* UvrSanyi Gyöoperától imsa- dott. A hntzum.-iá*:ával ism—'.oBete meri *> mindentudó masina wúSWWésé- vel. Első ptóáfcoactra azn hittem, egy toToWa«,i» kerülte m, A felvevőgep «ísvanis úgy festett, mint egy óriási nagyítókészülék. Körülötte színházi reflektorok sokasága. — Ide kerülnek a kifestett részletrajzok és a képes forgatókönyv. Elkészül a háttér is. Ekkor kezdődik az én munkám. Egymásra kerülnek a cel- lek. A négy lap a tárgyasztalra kerül. A forgatókönyv előírása szerint fut a szereplő. Vajon hogy sikerül megoldani, milyen trükkel? Kígyóinak a fények, működésbe lép a mindentudó masina. Az operatőr mozgatja a háttért. Az illúzió tökéletes, a figura valóban futni látszik. — Kútba zuhan a főszereplő. Három állásban felvételez a gép. Az eredmény: a zuhanás fizikai élménye. Minden trükkre rá lehet bírni ezt a masinát. S mutatja. A felvevőgép le- fel mozog. A „tárgyasztal” előre, hátra, oldalt ás kör- be-körbe forog. Megvalósul a varázslat, a figurák mozognak, a madár száll, verdesi szárnyait. Járom a laborokat. A többi fázis már mechanikus munka. Dolgozik a vágó, a hangmérnök, s végül elkészül a kockánként összerakott film. A rendező nem búcsúzik: — Találkozunk a képernyő előtt. Az Uhu-sorozat első filmje néhány hét múlva milliók elé kerül... Főszerepben: a Vezúv A Vezúv nemrégen újra kitört. Az esemény azonban nem került a lapok első oldalaira: a mesterséges kitörést a Cinecitta — az olasz Hollywood — rendezte. A filmoperatőrök most „kényszerítették.” másodízben a Vezúvot, hogy „idézze fel” a múltat. Az első mesterséges kitörésnél, amelyet szintén egy film forgatása során reprodukáltak, sok nápolyi lakos pánikszerűen elmenekült a városból. (MTI) TABI ÍÁSZLÓ^ Kétezer dollár Tegnap délután megpillantottam a villamoson Citrom Aladárt, régi kedves barátomat. Ezzel a Citrommal, ha találkozom, remekül elévődünk. Van valamelyes humora és szívesen él vele. Háttal ült nekem. Hogy megtréfáljam, vállára tettem a kezem és komor hangon azt mondtam: — Rendőrség! Miből telik önnek villamosjegyre'! Felnézett rám és felpattant a helyéről. Átölelt: — Gróf úr — kurjantotta — végre, hogy látom! Ingujjban voltam és egy szatyor kelkáposztát vittem haza éppen, mert nem győzöm a vendéglői kosztat adópengőjeggyel. A villamos utasai rámnéztek. Szemükben részvét és biztatás volt. Nyilvánvalóan sajnáltak, hogy elvették a tízezer holdamat és csak egy szatyor kelkáposztát hagytak meg, mert részt vettem az ellen állási mozgalomban. Nem szerelem ha sajnálnak. Mondtam Citromnak. szálljunk le. Sétáltunk a kullancsmelegben. El mondta, hogy szerényen bár, de tis: tességesen megél. — Üjrendszerü töltőtollal ügynu kölök — mesélte. — Svéd patent, z tolinak a szára tömör fából van úgy kell írni vele, hogy az embei belemartja egy tintásüvegbe. A ma. árakhoz kepest hallatlanul olcsó és jól fogy. Fő előnye, hogy nem lin- tázza be a zsebet. — Ügyes ember maga. Citrom — mondian, ú.i negslmopattam a fejd — Es kétezer dilidre;n is van - szólt könnyeié i. — Kétezer dollárja! Honnan?' — Talaltam És azért hoztam szóba, mert beszélni akarok magúval ebben az ügyben. Tudniillik nem tudom, hova tegyem. — Hát hol tartja? — Itt van nálam. Állandóan magamnál hordom. Egy drukk az életem. — Hol találta? — kérdeztem izgatottan. — A padláson, egy ládában. Szerencsére százas címletek. Látott már százdollárost? Nemleges válaszomra bevitt egy kapu alá. A zsebébe nyúlt és kivett egy csomó papirost. Idenézzen — mondta és az orrom alá tartotta. Keskeny sárga színű számolóetdula volt, valami képpel és az volt rányomtatva: „Bérson gumisarok a legjobb!” — Hülye vicc ■— mondtam egykedvűen. — Hogyhogy hülye vicc? Húsz ilyenem van, Az kétezer dollár. — Ne beszéljen marhaságokat — förmedtem, rá — ez nem dollár. — Nono! Ez csak akkor nem dollár, ha értékesíteni akarom. Ha én ezt jól eldugom valahova, akkor dollár. Nem vagyok bolond, hogy értékesítsem. Hogyne! Amikor egyre feljebb megy az ára! Hála Istennek, tisztességesen keresek, van mit ennem, egy-két ruhám, amit nem adtam át megőrzésre, megmaradt, miért adnám el a dolláraimat? Én ezt a kétezer dollárt jól eldugom valahova és élek abból, amit keresek. — De minek ezt eldugni? Kiteheti akár a küszöbre is! — Megbolondult? Hát nem tudja megérteni, hogy csak akkor dollár, ha mondjuk beleteszem egy üveg meggybefőttbe? Ha jól eldugom, akkor biztonságérzetet ad. Nagyszerű érzés azt tudni, hogy az embernek van kétezer dollárja, amire ugyan — hála az Égnek — szüksége nincs, de ha Isten ments, valami történik, mégis csak.-. Ki tudja, mit hoz a jövő? — Es minek kell ahhoz történnie, hogy... — Az ember azt most nem tudhatja. Inget csináltatni, aranyórát venni — emiatt nem nyúlnék a dollárhoz. Nem azért van az embernek egy kis vastartalékja, hogy ilyesmire költse. Csak, ha valami nagy baj történik. Valami nagyon nagy baj, tudja? Megragadtam a karját és ráordi- tottam: — De ha valami nagyon nagy baj éri, ki fog derülni, hogy nincs egy dollárja sem! — Ez igaz — felelte elgondolkozva —■, de mit számit a pénz, ha az embert valami nagyon nagy baj éri?-.. RM . Gyakorlott gyors-gépironöt felveszünk Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: TUZEP Vállalat munkaügyi osztályán. Eger, Lenin út 75. szám alatt. Pécsi István r
