Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
V/SfSSSfSSSSSSSS////Sf//SSSSSSSSSSS/SS/SSSSSJ r/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSA ! c s r l p r r o S, D E s z E M E N T r E Mi a koktél, vagy ha francia tudásomat fitogtatni akarnám, hát akkor mi az a coc- tail? A magyar nyelv értelmező szótára szerint „ ... többféle szeszes és ízesítő folyadék összekeverésével, vagy főleg összerázásával készített, rendszerint kesernyés ízű szeszes ital..Közismert az ilyen fogalmazásokból, hogy „coctail-partyt rendezett...”, vagy „ ... kér Sire még egy coctailt?”, avagy e verssorból „.. .Coctailt iszik édes meggyszesszel — s elsurran a déli expresszel.. Hát ez a koktél! Hát nem egészen ez lesz az én vasárnapi koktélom. Annyiban feltétlenül megegyezik majd eredetijével, hogy „összekeverve” áll majd az olvasók rendelkezésére: összekeverve mérges morgolódás, csipkelődő fanyarság, édes ízű megelégedettség, epekeserű düh, ha arra érzem okát és jogát — szesz nem lesz benine, de ha kell, csípősség, igen. Témája válogatja majd, hogy miről akarok és kell szólni, hogy derűs megelégedésre és elismerésre próbáljam serkenteni nagyrabecsült olvasóimat, vagy felhorkanó méregre okton- di hibák, ostoba tettek, embertől, szocializmustól idegen eszmék, ideák, házilag gyártott selejtelvek ellen. S azt is tudom, meg vagyok győződve róla, hogy eme koktélkeverőbe nem is ón fogom belerakni a megfelelő „eszenciákat”, nekem csak az „összerázás” manuális munkája, de mégis tiszteletre méltó feladata marad. Az ízeket az olvasók állítják össze. Levelekben, javaslatokban, megjegyzésekben és panaszokban, örömhírekben és jogos felháborodásókban ezek után sem lesz majd hiány, miután végső fokon mégis az élet a legnagyobb mixer: gyártja és szállítja a koktélhoz szükséges alapanyagokat, sót meg is keveri, nemegyszer. Szeretnék sok mindenről és sokféleképpen szólni, s már ez a szándék, még sok-sok mondandóm is talán egyik garanciája lehet, hogyha „árban nem is, de minőségben” sikerül elérni, aztán meg is tartani az első osztályú színvonalat. Különösen garancia erre, hogy olvasók, levelezők, barátok és nem barátok, a holnapunkért érző túlnyomó többség és a holnapokért nem sokat aggódó kisebbség — ezért ez a kisebbség sem csekély ám! — ad bőven majd témát, ötletet, bíráló megjegyzést, kritikai észrevételt, hogy valóban ízes, érdekes, sokszínű és zamatú legyen ez a vasárnapi koktél, hogy nekem mint mixernek, egyre inkább csak a keverés mechanikája, mintsem az édes, vagy fanyar, ___________________________ c sípős vagy simogató ízek megkeresése maradjon. Jómagam úgy vagyok a nikotex cigarettákkal, hogy azért nem szívom őket, mert éppen az hiányzik belőlük, amiért dohányzóm, a nikotin, sajnos. Namármost kézenfekvő a kérdés: milyen koktél az, amiből éppen a szesz hiányzik, amiért a kok'télt inni szokták? Nos, bízom benne, hogy e szeszmentes vasárnapi koktélból mégsem hiányzik majd az erő, az aroma, a boldogító, megelégedést hozó mámor, vagy a jogos mérget adó szédülés sem. Kedves ’készségükre kívánom! Most és ezután mindaddig, amíg találunk új meg új ízt ehhez a vasárnapi koktélhoz. És mi nem •' ’->ánk?! Harag nélkül Nem ellenségek, csak ellenfelek f Ä közelmúlt eseményeit szeretném bizonyítékként felhasználni azokhoz a megállapításokhoz, amiket a közellátással összefüggő kér- | désekben teszek. A valóságos okok érdekelnek a felszín helyett. Csupán azért, nehogy misztifikáljunk olyan dolgokat is, amiknek vaskos realitás a táptalajuk. A versengésről van szó. Megszűnt a bosszúság Nem tartozik a legnagyobb települések köze Vá- mosgyörk, mégis olyan kivételes helyzetbe jutott néhány nappal ezelőtt, hogy két, teljesen új sütöde is hozzákezdett itt a szép, ropogós héjú kenyerek és péksütemények készítéséhez. Azelőtt egy péksége sem volt a községnek. A kenyeret Gyöngyösről szállították. Nem is mindig a legjobb minőségben és nem is mindig időben. Volt bosszúság elég emiatt. Ekkor határozta el a tsz, hogy építtet egy saját pékséget, mert itt egyfelől jellegzetesen sajátos melléküzemet létesíthet, másfelől viszont a lakosság régi panaszát orvosolhatja. Utóvégre a termelőszövetkezet ma már a település gazdája, patrónusa, mecénása is, ha pénzügyileg jól áll. Ahogy mondják, a sütőipar úgy nyilatkozott, hogy nincs szándékában Vámos- györkön a közeljövőben beruházni. A tsz néhány hónap alatt tető alá hozta a sütőüzemet, és á sütőipari vállalat is felújított ugyanakkor egy régi pékséget. Szinte megszólalásig azonos a két üzem. A tsz- nek ez nagyjából egymilliójába, a sütőiparnak viszont jóval kevesebbe került. Ök ugyanis egy használaton kívüli, egykor maszek pékséget vettek meg. Potom áron. Ott állt már évek óta, senkinek sem kellett. A tsz. felfigyelhetett volna erre. És ha nem engedi át a pékséget, a sütőiparnak, most nem kellene azon morfondíroznia. vajon meddig bírja a versenyt, mi lesz a két pékség sorsa? IVincs ráfizetés ! A sütőipar igazgatója, a vezérkarral együtt megjelent a tsz pékségének avatásán. Harag tehát nincs. Sőt, még a ti- 'gyelmesség sem hiányzik a sütőipariak részéről. Egy lisztcentrifugát és egy kiflisodrógépet ajánlottak fel a szövetkezet pékségének. Segítségként. A tsz kenyere sokkal jobb, mint a sütőiparé. Ezt a másik fél is készségesen elismeri. (Conny ü nekik, mondják, mert a saját búzájukat, vagy a mástól vett búzát úgy őrletik meg, ahogy akarják, olyan fehér lisztet kérnek a malomtól, amilyet akarnak. De — teszik hozzá — meddig bírják ezt? Hiszen a szabványmái jobb minőségű kenyérliszttel tulajdonképpen minden kiló kenyérrel „nemzeti ajándékot” nyújtanak át a vevőnek. Azaz: ráfizetnek. Márpedig ráfizetésből nem lehet sokáig megélni. Erre azt mondja a tsz, hogy ők megtalálják a számításukat a jobb liszt ellenére is, mert a búzából még jár nekik a vörös őrlemény, a korpa, amit jól tudnak hasznosítani az állatok'‘' takarmányozásánál. Nem akarom eldönteni, kinek van igaza liszt-ügyben, Annyi bizonyos, hogy a tsz is jpl meggondolta, mit csinál. Ezt fel lehet és fel is kell tételezni. Es az is bizonyos, hogy messze földön híre van a vá- mosgyorki kenyérnek. Ha tartják a színvonalat, nem lesznek értékesítési gondjaik. Kereskedni kell! Két versenytárs Vámos- györkön. Vihar egy pohár vízben? Korántsem erről van szó. A gyöngyösi szüreti napok alatt a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat tombolát rendezett a vásárlóknak és divatbemutatót, amelyen a nézők között ruhákat sorsoltak ki, aztán ötven léggömbbel vásárlási utalványokat röpített a levegőbe, hogy a szerencsés léggömbvadászok az elfogott utalványokat beválthassák. Vajon, csak a szüreti rendezvények sarkallták a vállalatot ezekre a reklámfogásokra? De a példát folytathatjuk. Az élelmiszer kisken el. Kiállítás, árubemutató, feliratos műanyagzacskó a kedves vevőknek, apró ajándék- tárgyak a vállalat emblémájával a vásárló meglepetésére ... Jószívűségből? Versengés az oka mindennek. Ugyanis a fogyasztási szövetkezet néhány hónappal ezelőtt egy nagyon jó ÁBC-áru- házat, majd éppen a szüreti napok kezdeteként egy kifogástalan iparcikkáruházat nyitott meg Gyöngyösön. Az eddigi kiváltságos helyzete a két megyei vállalatnak egyszerre a múlté lett. Most már nemcsak összehasonlítani tud a vevő, hanem választani is. Oda megy, ahol kedvesebb a kiszolgálás, nagyobb a választék. Most már kedvébe kell járni a kedves vevőnek Vá mosgyörkön kenyérügyben és Gyöngyösön iparcikk- és élelmiszer-ügyben. Egyszerre nem elég csupán az árut elosztani az üzletek között, mint tehették ezt addig, amíg csak egyetlen cég uralkodott a piacon, hanem most már kereskedni is kell, a szó igazi értelmében. Nem elég csak arra nézni, mi van a saját portánkon, hanem oda kell figyelni a szomszédra is. Nehogy az megelőzzön. Valami ilyen meggondolás az oka a sok „kedvességnek”. A vevő a lényeg A sütőipar is rákényszerül arra, hogy jobb kenyeret adjon Vámosgyörkön és környékén, de a többi kereskedelmi vállalat is kénytelen „javítani” kínálatán, sőt, még üzleteinek külső képén is. A mechanizmus lehetőséget adott a vevőért folytatandó versenyre,- éppen a vevők érdekében, és ennek gyakorlatban való megjelenése most következett be az említett helyeken. Kinek rossz ez? A kérdésre nem nehéz válaszolni. Mint ahogy ennek a mostani példáknak a tanulságát sem nehéz megfogalmazni. Valahogy így: Végre a vevő a lényeg, és az érte folytatott vetélkedésben mindenki jól jár, aki tud kereskedni. Persze, lassan már kereskedni sem lesz könnyű, valóban szakértelem, jó érzék, fantázia kell hozzá. A tudás lesz most már az igazi aranyfedezet. U. Molnár Ferenc mm , Szibériában. Az Ob folyón Magyar pOria’liarUH ép^j Kelet-Szibéria legésza- A képen: A „Ganz” két portáldaruja kibb folyami kikötője az építkezésen. (MTI Külföldi Képszolgálat) <t0e4iXwk ú Az „egri tetem” Egy idős egri Y>. olvasónk hívta 1 Y\ fel a figyel- I | \ műnket a címben idézett nyelvi formára. Valóban nyelvi szempontból is érdekes és értékes az egri tetem jelzős szerkezet. Benne egy régi magyar szavunk eredeti jelentésében tölt be nyelvi szerepet. Egerben, s általában a palóc nyelvterületen a tetem hangsor eredeti jelentése: csont, végtag, láb, kéz, s élő emberi test. Ilyen értelemben szerepel a tetem ezekben a nyelvi formákban: szártetem, fáj minden tetemem, a főteteme sérült meg stb. Ezzel a névvel nevezték meg azokat a bábos készítményeket is, amelyek kezet, lábat, emberi testet formáztak, s az egri bábos mesterek is a vásárokon és a nagy- búcsúkon árultak. Adataink vannak arról is, hogy régebben ezeket a viaszból készített tetemeket az egyházi kiátkozás elleni védelmül használták fel a tetemet megvásárlók. Később a kéztetemet és a lábtetemet ajánlották fél, ha meg akartak szabadulni a kéz- vagy a lábfájástól. Az 1900-as évek elejéig egyre változatosabbá váltak ezek a tetemek, s jóformán minden emberi testrészt megformáltak a vásárlók számára, de megjelentek a ' házakat, a házi állatokat szimbolizáló viaszbábok is. s ezeket akkor keresték és vásárolták tömegesen, amikor nagyobb tűzvész, vagy dögvész sújtotta a vidéket, a falukat. Különben a tetem szó él még ma is a Tetemvár egri helynévben. A régi magyar nyelvben a holt tetem jelzős szerkezet fejezte ki a mai holtest jelentéstartalmat. Később jelentéstapadással a tetem önállóan nevezi meg a halott ember testét. A tetemes képzett szóalakban is a tetem hangsor ad alapot a képzésre. A régi magyarok ezt a melléknevet csontos jelentésben használták, mai jelentésváltozatai (nagy, számottevő, jókora, erős stb.) később társultak a szóhoz. (A közölt ábra a kéztetem formáját mutatja, amely Ódry Dániel egri bábosmester műhelyéből való.) Dr. Bakos József ÉSÍÍD BECSŰ AN A fvUr»t — Hallom, öregem, hogy Becsuanaföldön jártál. Tudom, hogy az egy rendkívül érdekes, történelmileg is nagy múltú ország, mesélj nekem róla valamit. — örömmel, mert Becsuanaföld, ahol jártam, valóban... — Azt mondják, hogy Becsuanaföld hatalmas ország, éppen ötven- szer akkora, mint Magyarország és olyan hatalmas hegyei vannak, hogy egy ottani hegyből kitelik az itthoni összes. Mesélj már, őre- gém, valamit Becsua- naföldről, jó? — Kérlek, örömmel Szóval, mint kezdtem, Becsuanaföld, ahol jártam, valóban.. I — És öregem, az is igaz, hogy olyan folyói vannak, hogy a legkis- sebb is elöntené az or■ szágot? Mert ez állati érdekes lenne, mondjuk, ha egy ilyen be- csuanaföldi folyam csak jönne, csak folyna és mire a vízügyi hatóságok észbekapnának, már az egész ország egy csónakázó tó lenne ... Hát nem érdekes? Ugye. hogy az ■ ■ Na, mesélj, öregem, ne legyél már olyan szűkszavú ... — Kérlek, akkor mesélek. Nos, tehát mint mondottam, Becsuanaföldön jártam. amely valóban... — Te igaz az, hogy nyáron is meleg van. télen meg rettenetes hideg? Nem mondom, nálunk is szokott nyáron meleg lenni, télen meg hideg, de ahogy hallottam, a mi melegünk frizsider a becsu- anaföldi meleghez, a hidegünk meg trópusi időszak, az ottani hideghez képest... Hallatlan érdekes lehet. Hogyan bírják ki ezt ott az emberek, mondd már el, kérlek. Igazán annyit kell nyaggat- ni... — Nos tehát, mint tudod, három hónánot töltöttem Becsuanaföldön, amely valóban a világ egyik leg... — Sa nők. öregem, a nők, milyenek? Olvastam valahol, hogy a becsuanaföldi nők nyáron teljesen meztelenül járnak, télen viszont elefántprémet hordanak, befelé fordítva, de alatfa akkor sincs semmi, legfeljebb két rinoceroszbőrből készült kombinéféle... irtó pikáns lehet az ilyesmi... Nem is nyáron, mert ugye akkor a férfi készen kapja, ugye, amit kapni szeretne ... De télen, amikor felül elefántprém. alul semmi... Mondjad már, volt ilyen elefántprémmel dolgod ■■■? Na, mesélj már. a fene egye meg, minden szót úrry kell kihúzni belőled... — Ide figyeljÉn valóban voltam Becsuanaföldön, de először azt akarom elmondani, hogy... — Hol van ez a Becsuanaföld voltakén- pen? Mert mindenről beszélsz öregem, csak éppen azt felejted el megmondani, hogy szeptember 28., vasárnap faképpen hol van ez a Becsuanaföld... — Becsuanaföld, az ott van, ahol... — Ügy hallottam, hogy Kongóméval és Uzgummal határos.., De sajnos elfelejtettem megnézni a térképen, hogy Kongó- nia és Vzgum hol van, így tehát azt sem tudhatom, ezek után, hogy Becsuanaföld hol van... De persze. öregem, tőled hiába várná az ember, hogy legalább ezt mondd el, mert önteli fráter vagy, hogy járhattál Becsuanaföldön) s még arra sem vagy képes, hogy legalább néhány szót szóljál erről a Becsuanaföldről Szégyelld magad. Szervusz! — Halló... Ne rohanj el, hát mondani akarom, hogy Becsuanaföld valóban... (egri)
