Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Egri históriák A kódex egy éve Lassan egy esztendeje lesz, hogy életbe lépett az új szabálysértési rendelet, amely az új gazdasági mechanizmus keresztségében a szabálysértési kódex nevet kapta'. Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a törvényesség megszilárdításában? Erről — az elmúlt év tapasztalatairól kérdeztük meg dr. Benyó Ágnest, a Heves megyei Tanács igazgatási osztályának főelőadóját. — Mi az általános tapasztalat? — A szabálysértési bizottságok a szükséges körültekintéssel járnak el a különböző ügyekben. A lelkiismeretességen túl munkájukban igen. sokat jelent a helyi ismeret Gyorsabbá . vált az ügyintézés, megnöveteedett a bizalom. Jó példa erre, hogy 1968. október 1-tői 1969. május 31-ig a járási tanácsokhoz mindössze 57 feljelentés érkezett tehát a községi tanácsok mellett működő szabálysértési bizottságok az esetek oroszlánrészében biztos kézzel végezték munkájukat. Súlyosabb esetekben jobb, ha a bizottság jár el, így kizárjuk azt a „lehetőségeit”, hogy elfogultsággal vádolják a szakigazgatási szerv vezetőjét. — Milyen ügyek adták a legtöbb, és milyenek a legkevesebb munkát a szabálysértési bizottságoknak? — Számszerűen harmincnyolc különböző eset tartozik e bizottságok jogkörébe, s ezek mellett eljárnak az illető községi tanács által hozott rendjeletek megszegőivel szemben is. A legtöbb szabálysértési ügy a tankötelezettség megszegése, és a tulajdon elleni — társadalmi és személyi — cselekmények köréből kerül ki. A legtöbb példát ezekhez Mátraderecs- ke és Tamalelesz szolgáltatta. A legkevesebb munkáit az árdrágítással és a közellátással kapcsolatos szabály- sértéseit adták. Ugyancsak kevés dolguk volt a bizottságoknak a közlekedési szabálysértésekkel. (Ez utóbbi esetek zömét azonban a rendőrség „vállalta” — ott annál több az eljárás a ‘közlekedési szabályok megsértőivel szemben!) — Milyen büntetésekkel éltek a bizottságok? — Leggyakoribb a pénzbírság alkalmazása. A legmagasabb összeg eddig 3 ezer forint volt. Gyöngyösi ügy; egy kontárt büntettek meg, aki két éven keresztül több mint 50 ezer forintos jogtalan haszonhoz jutott. Az elmúlt évben összesen 140 ezer 483 forint bénzbírságot szabtak ki — különösen 1968. október 1-től ugrott ez a szám, amikortól például a tulajdon elleni cselekmények értékhatára 200 forint helyett 500 forint lett —, s ez az összeg 2855 elkövető között „oszlott” meg! A pénzbírság kiszabásánál természetesen mérlegelik az eset súlyát, s a szabálysértő szociális körülményeit is. A határozat nyilvánosságra hozatalát — mint egyfajta büntetés . — csupán egyetlen esetben, Boldogon alkalmazták a járvány idején, egy állategészségügyi szabály megsértőjénél. Igen hatásosnak bizonyult! Gyakrabban elég volt a figyelmeztetési A legsúlyosabb büntetés az elzárás, amennyiben a pénzbírságot nem hajlandó kifizetni a szabálysértő. Az elmúlt időszakban csupán 15 esetben történt meg ez. A „Vihar" életbe lépett Egy éjszaka a támaszponton Péntek este van. Föld alatti támaszponton járunk, egész pontosan az egyik vezető „harcállásponton” — ahogy ezt a szakemberek nevezik — és csend van. A cikcakkos, minden irányba nyíló folyosók, termek világosak. A falakat különböző vastagságú vezetékek hálózzák be, a hosszú polcokon pedig katonás rendben sorakoznak az egyéni védőeszközök, gázálarcok, gumicsizmák, lepedők, gumiruhák stb. A vasrácsos ajtón túl aggregátorok, különböző motorok, berendezések mormognak titokzatos egyhangúsággal, a termekben pedig kátonai térképek, telefonok, rádiók, televíziók, kidolgozóasztalok, automata kis gépek állnak elhagyottan de mindig használatra készen. A parancsnoki poszton markáns arcú őrnagy teljesít szolgálatot: iratok közt rendezkedik, telefonon ad utasításokat >— egyszóval a békés hétköznap mindenkori, harckészültségi szolgálatát látja el. Hozzá vezet bennünket az őr, s akiknek kísérője vagyok, a magasabb polgári védelmi parancsnokság küldöttei utasításokat adnak. A feladat, hogyan tudja ez az egység a magasabb harckészültségi állapotban tennivalóit ellátni? — A „Vihar” életbe lépett! A „Vihar” életbe lépett!... — száll végig a telefonokon, a rádiókon a riasztás, s amíg a föld felszínén az emberek vidáman szórakoznak, vagy alváshoz készülődnek, a városokból, helységekből gépkocsik tartanak nagy iramban : egy megadott pont felé. Gyorsan telnek a percek és egyre | jobban benépesedik, zajo- í sabbá válik a „támaszpont” i is. Vezényszavak, parancsok követik egymást és mielőtt az • idő letelne, már jelenti is I Jakab Emil alezredes: | — Az egység teljes létf számmal készen áll az újabb j feladatok teljesítésére. ! Még elégedetten hallgatjuk a jelentést, hogy jóval 8 megadott idő előtt teljesítették a parancsot a polgárt védelem beosztottjai, ami- k újabb utasítás érkezik: 8h mcsapás érte az egyik távoli bányaterületet, biológiai fertőzést tapasztaltak egy iparilag sűrűn lakott részen, míg egy másik területen hatalmas tűz keletkezett, amelyik nagy sebességgel terjed. A parancsnokok, beosztottak arcán higgadtság, határozottság látszik. A szükséges- intézkedések megtételére készülődnek. Az egész bázis közben, mint egy tengeralattjáró. hermetikusan elzárja magát a külvilágtól, a kapcsolatot rádiók, telefonok, távírók tartják. A hatalmas térképekre kék, piros, sárga, zöld színű ábrák, számok kerülnek, a kidolgozó-aszta- lakon intézkedések -adatai születnek meg precíz pontossággal. Mindenki komolyan, erejét, tudását latbavetve munkálkodik. Tudják, hogy adott esetben a pontos és gyors intézkedés milliók életét, vagyonát mentheti meg. S ez rajtuk múlik! A parancsnoki elhatározás folytán megtörténik az erők átcsoportosítása, a tartalékok bevetése, a kárhelyek mentesítése stb. Aztán újabb közeli atomcsapás kivédésének lehetőségét dolgozzák ki a szakértők, számításaik pontosak, látni, hogy jól elsajátították a modern harcászati, polgári védelmi tudományokat. Már hajnal felé jár az óra mutatója, amikor véget ér a váratlan gyakorlat. Az emberek arca, mozdulata fáradt. Nehéz fizikai és szellemi tevékenységet fejtettek ki az órák hatvan perceiben a jelenlevők, de feladatukat teljesítették. Bebizonyították, hogy bármikor meg tudják oldani a rájuk bízott terület lakosságának és értékeinek megvédését. S ennél nagyobb jutalom a fáradozásért nem is járhat. Ezt méltatják dicsérő, elismerő beszédeikben a gyakorlatot megtekintő vezetők, Szalag István és Be- recz István, a megyei tanács vb-elnökhelyettesei is, akik további erőt, sikereket kívántak az egység állományának az újabb feladatok teljesítéséhez. , Fazekas István *— Várható-e valami változtatás a jövőben? — Csupán annyi, hogy — mivel ilyen jól bevált a gyakorlatban az új szabálysértési kódex —, október 1- től minden szabálysértési ügyben —- tanácsi szóval élve — „szankcionálnak” a szabálysértési bizottságok. — Végül: milyen segítséget kapnak munkájukhoz a bizottságok? — Még annak Idején kiadtunk egy útmutatót, melyben a tárgyalások menetével, a különböző eljárások — példákkal illusztrált — „variációival” ismertettük! meg a bizottsági tagokat; általában mindennel, mely szükséges a munkájukhoz. Ezenkívül folyamatosan szervezünk a bizottsági tagok részére különböző oktatásokat, s egy-egy állásfoglalással, melyeket az illetékes szervekkel közösen dolgozunk ki, szántén igyekszünk segítséget nyújtani. Összességében tehát: az új szabálysértési kódex beváltotta — megyénkben is — a hozzá fűzött reményeket, s bebizonyosodott, hogy a választott bizottságok élnek (s jól élnek) jogkörükkel, méltók a bizalomra. Mindez pedig nagy lépést jelent a törvényesség — a szocialista törvényesség — megszilárdításában! * Kátai Gábor Kapásoknál vendégségben A postakocsi a kátyűs útról döcögve, nagy porfelhőt kavarva bekanyarodik az „Oroszlán"-hoz címzett vendégfogadó udvarára. A lovak tajték-kiverten, nehezen fújtatva, fáradtan állnak, a kocsis íekászálódik a bakról, kitárja az ajtót, leemeli a hágcsót: — Megérkeztünk, szerkesztő úr! Egerben vagyunk... A hágcsó tetejéről középmagas, tömött szakállas, dinnyekalapos úr ugrik fürgén a földre. A szakáll ötvenné öregíti, pedig jó mesz- sze tart még a negyventől is. Éppen 33 éves. Fekete, hegyes orrú lakkcipőt visel, bocskais, zsinórsoros kabátot, pedánsan keményített, fehér ingéhez széles, fekete szalag csokra a nyakdísz. Az eléje siető, hajlongó szolgálóknak ezüstgombos botja játékával dirigál, ételt-italt rendel, roston sült húsokat, s melléje a legszikrázóbb vörös bort. Aztán máris sétára indul a szűk utcákon, amelyeket különös alakú hegyek oltalmaznak. Napfényes hegyek. Szőlőhegyek. Napokon át csak sétál, dombokról figyeli a várost — szürkülő alkonyatókon. amikor a pa- .tak is ólomszínben siratja a nappali csillogást, s piros hajnalokon, mikor a kelő nap sugarai aranyozzák a tornyokat, háztetőket. S éjjelenként, a gyertyaláng imbolygó fényénél ilyen sorokat vet papírra: „...a viruló szólok-, kertek. és erdőkkel koszorúzott Eger olyan szép, vidám és vonzó tekintetű, mint egy boldog, fiatal menyasszony — az oltár előtt." „midőn lenge ködfátyol borítja el, égbenyúló tornyait egy hadihajó árbócerdejének vélnéd e tengeren.” Láthatjuk-e mi, ma, oly ékszeres doboznak Egert, gyönyörű és áldásdús környezetét”, mint azt az újságírásban is előd Vahot Imre tőről szakított tiszta magyar tollával híven és őszintén ecseteli?” Erre gondolok, mikor könyvtárak csendjében, sárgult lapokról próbálkozom megidézni, kezével festve újjá a város régi arcát. És hívnám új utazásra, de csak gyertyaláng mellett papírra vetett sorai élnek. Vahot szerkesztő úr..: „Mi az élet, úgymond? Egy kis szerelem, egy kis barátság, egy kis bor — sok nagyravágyás, s utóbb egy kis por...” Ö is elporladt rég az idő csendes szürkeségében. A__Mátra tövében fakadt fel a forrás. írja: „Gyöngyösön születtem a legeredetibb sajátságokkal bíró. tősgyökeres magyarságú palóc nép- faj közt...” Itt kezd iskolát, Eperjesen folytatja, s Pesten már fiatalon lapszerkesztő. Segítője, támogatója Petőfinek, de más tehetséges fiatalokat is maga köré gyűjt. Szerelmese az utazásnak. Elsőként járja be az országot, útjairól riportokat ír. Ö teremti meg a magyar irodalmi vegyületű riportázst. Egri riportjának ezt a hosszú címet adja: „Éger külseje, belseje átalán véve; lakóinak száma, foglalkozása, műipara, kereskedése, társadalmi élete, hévizes fürdői, köz- és mulatóhelyei.” Az írásmű brilliáns városriport. Tökéletesebb rajzolat azóta sem született. Egert szép környéke, monumentális műemléképületei, gyógyhatású vizei, világhírű vörös borai korán idegenforgalmi központtá emelték. A bor — varázslat és vonzás. Az egri borokat meg nem kóstolni, vétek. És vétkezni már Vahot szerkesztő űr sem kívánt. Nem szólván arról! hogy gyöngyösi gyükér, ki amúgy is „annyira kedveli a mulatságot, dalt. táncot, bort, szerelmet, barátságot, lakmá- rozást”. Á kávéházi gozélet fanyar időtöltései helyett inkább végiglátogat hát az egri „tessék-soron” („ ... tessék bejönni... tessék a mi borunkat megkóstolni...”), s innét tudósít a már akkor kedélyes-kedves szokásról — a pincézésről, pincejárásról: „i. .A pincék előrészei tágas sajtószínek, hol a gazdák szüret idején borkezeléssel foglalkoznak, s ekkor, valamint máskor is, leginkább szeretnek itt mulatozni. A szomszéd, rokon, barát és ismerős vegyesen is szokta itt egymást látogatni, egy- egy jó pohár borra behivo- gatni. Vannak itt rögtönzött, vannak készült összejövetelek, mulatságok; amaz egy- szérűbb, fesztelenebb, az utóbbi nagy ceremóniával jár.. Ha kevesen vannak együtt, a hordófenékra rakják a boros kantákat, s a harapnivalót, ha pedig nagyobb társaság gyűl össze, deszkákat tesznek a hordókra. s az így improvizált asztalra föl is terítenek, s válogatott ételek-, s italokkal halmozzák azt el. Az ily pin- celakmározások főfűszere, a lelkesítő, zamatos egri borokon kívül az, hogy itt többnyire bizalmas, meghitt emberek szoktak egymással minden tartózkodás nélkül, s vidám jókedvvel társalogni, szebbnél szebb magyar népnótákat dalolni, s olykor cigányzene mellett táncra is kerekedni. Az ily pineedári- dókból a különben legmogorvább ember is rendesen földerült kedéllyel, jókedvvel szokott hazaballagni, s ilyenkor leginkább lehet érezni a jó kövezet és a világítás hiányát. A ... nők nern szoktak részt venni e mulatságokban, legföllebb is ételeket küldenek ide. s így a férfiak kedvcsapongása a legkevésbé sincs korlátozva.. Az egri kapások is belekerültek Vahot szerkesztő úr , riportázsába, Lebúj Kovács révén. Lebüj megvendégelte az írás mesterót. aki hálából le is fotografáltatta őt. „váll- ravetett, ezüstgombos mentében”, A vendéglátásra így emlékezik Vahot Imre: ....... E tehetős gazda, meghívott bennünket vendégszerető házához egy kis jó magyaros ozsonnára. — s mondhatom, hogy a szives gazdánk és gazdaasszonyunk házánál uralkodó csinosság, jó rend, tisztaság, úrias bútorzat, s kivált a szépen kivarrott, hímzett finom ágyneműnek. s konyhái gyönyörű, tükörként ragyogó edényeinek roppant halmaza. fölötte meglepett bennünket, s azon gondolatot támasztó bennünk, miként a magyar föld- nép nagyobb része szorgalom, józan ipar és takarékosság mellett szinte szerezhetne magának ily áldásos jólétet. Falatozás közben a jó piros egri török vér mellett, túrósbélessel is kínálgatván bennünket szíves gazdasszo- nyunk, igazán mondá: „Tudom, hogy ennél jobbat soha nem ettek az urak!” A m nehogy azt higgye valaki, hogy Vahot szerkesztő út Egerben csak mulatozott, s mással nem torodé. Egri tartózkodása során például sokszor felkereste a fürdőház nyári mulatóját, a „Gond- űző”-t. Bor mellett hallgatta Bunkó Feri jeles egri népze- nésztársasága muzsikáját. S bor mellett is, mennyire józan, mennyire fontos gondolatok jutottak eszébe — az egri vízről. Ha szelíden is, de kritikusan kemény mondatokat írt erről: „Mindenki meg lehet, győződve afelől, hogy ha e hasznos és kellemes fürdő Eger városával együtt, véletlenül nem Magyarországon, hanem a német birodalom valamely részében állna, éppen olyan pompás paloták emelkednének körülte, mint Baden, vagy Karlsbad forrásai körül. Miért nincs ez úgy nálunk, azt könnyű eltalálni...” A kérdés 115 év múltán is aktuális. Pataky Dezső rr Őskori „ereklyék" Lenyűgözően nagy állat lehetett a mammut; már egyetlen foga is elgondolkodtatja az embert. Mammut- fogat, meg csontokat pedig bőven talál az ember — például a hatvani kavicsbányában. Visnyai Miklós kotrómester már meg sem lepődik, amikor gépe „torkára akad” egy-egy őskori „ereklye”. Mindenesetre ösz- szegyüjti, s alkalomadtán... ... tovább is adja a legilletéke- sebbnek, Doktay Gyula bácsinak, a hatvani új múzeum gyűjtőszenvedélyéről közismert vezetőjének. A múzeum feldolgozó helyiségeiben már több mammutnak is elegendő „fo- gacska” gyűlt össze, más egyéb őslénytani leletnek számító csontok mellett. Gyula bácsi gyűjtőszenvedélye persze nemcsak az őskor titkait kutatja, a választékbőség is erről árulkcdik. Képünkön: a múzeum egyik büszkeségével, egy közel kétszáz csstópdős gyökérpipával. (Foto: Kiss Béla),
