Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-19 / 217. szám
A kereskedelem dilemmája Bosszankodik a vásárló. Hol ez, hol az fogy ki az üzletekből. Áll ez a vas-műszaki cikkekre, háztartási gépekre éppen úgy, mint a ruházati cikkekre. Ugyanakkor a szezon végi kiárusítások azt jelzik, hogy sok termékből több van, mint amennyi kellene. Miért? A kereskedelemnek hasznos, ha a forgalom nagy. A forgalommal nő a kereskedelmi haszon is: több pénze marad a kereskedelmi vállalatnak béremelésre, nyereségrészesedésre, hálózatfejlesztésre. A nyereségérdekeltség rendszere arra ösztönöz, hogy minél többet ad- ganak el. Miért nem törekszenek eléggé mégsem a kereskedelmi vállalatok az áruellátás javítására, a forgalom növelésére? Vagy talán törekszenek, és ennek ellenére jelentkeznek a hiányok? Alaposan meg kell nézni, hol a hiba. Abban biztosan nem, hogy a kereskedelmi vállalat a nyereséget növelni akarja. A kereskedelem vezetőiben sem hiányzik a jó szándék, hogy a boltokban minden kapható legyen. Az ipar is általában megtermeli azt, amit a kereskedelem időben megrendel. Csakhogy a kereskedelem (általában rendkívül óvatosan rendel. Arra törekszik, hogy a forgalmat a lehető legkisebb készlettel bonyolítsa le. Olyan szállítási határidőket és ütemezést igyekszik kikényszeríteni a neki szállító vállalatoktól, hogy az áru nála a lehető legrövidebb ideig „pihenjen”. Csekély szállítási késedelem így már áruhiányra vezet. Szeretne a kereskedelem nagy készleteket tartani, de ez, a ma érvényes szabályok alapján, nem kifizetődő számára. Jelenleg a készletek tartása igen drága. Növelésük még drágább. A készletek után eszközlekötési járulékot kell fizetni, sőt — ha vásárlásukhoz bankhitelt vettek igénybe — még kamatot is. Nem csoda, ha a kereskedelem vezetői óvakodnak a nagy készletektől, a velük járó terhektől. Ezek a terhek növelik a kereskedelmi vállalatok költségeit, csökkentik a nyereséget. A. kamat és az eszközlekötési járulék arra szolgál a kereskedelemben, hogy egészséges arány jöjjön létre a forgalom és a készlet között. Ki is alakul ilyen arány ott, ahol a kellő piaci feltételek megvannak, így elsősorban a konkurrencia. Ahol az egyik kereskedelmi vállalatnak versenyeznie kell a másikkal a vevő pénzéért, ott nem hagyják lecsökkenni az árukészleteket. Hiszen a keresett, árukból álló és kellő nagyságú készlet a. nagy üzleti forgalom feltétele. Csakhogy nálunk még alig van verseny a kereskedelmi vállalatok között. Nem kell egyiknek sem nagyon félnie attól, hogy a másik vállalat megelőzi. Ma még alig találunk példát arra, hogy az egyik kiskereskadelI Véesi Rákóczi Mg. Tsz-nél az alábbi elfekvő készleteket 1 db PS 002 típusú állvabá- lázó, 1 db répavagó. 1 db pépesitő. mi vállalat be tudna törni a . másik érdekterületére. Az ilyen inoiiopollielyzetből adódik, hogy a vevő — Budapest és néhány nagyváros kivételével —, csak egy helyen tud valamit megvenni. Ha válogatós, hetekig várhat egy-'egy arura. Ha nem válogatós, veszi, amit' kap. Fontos volna tehát növelni a piaci versenyt, a vevők érdekében. Élénk verseny esetén kénytelenek volnának a kereskedők nagyobb, szélesebb választékú készleteket tartani. Most azonban a boltvezetők zöme abban érdekelt, hogy a vállalati központ által előírt készletnormát semmiképpen ne lépje túl még akkor sem, ha a keresletet csak a készlet növelésével lehetne zavartalanul kielégíteni. A lakosság vásárlóereje azonban évente 7—8 százalékkal nő. Ennyivel többet is akar vásárolni. Ennyivel nő a kereskedelmi forgalom. A forgalomnövekedés többnyire csak növekvő készlettel bonyolítható. A készletnövekedés azonban jelenleg túl sokba kerül a kereskedelemnek. A vállalati nyereség egy része a vállalat fejlesztésére szolgál. A kereskedelmi vállalatfejlesztés egyrészt hálózatbővítést (új boltok nyitását, régiek korszerűsítését, raktárak vételét, vagy építését) jelenti, másrészt tartós készletnövelést. Mindezt a nyereségből származó fejlesztési alapból kell fedezni. De az évente keletkező fejlesztési alap nem elég az évi 5—6 százalékos készletnövelés pénzügyi alapjainak megteremtésére, különösen akkor nem, ha a vállalat jelentősen szélesíteni akarja a választékot, vagy új boltokat is szeretne nyitni, hogy a növekvő forgalmat kulturáltan lebonyolítsa. Ha a készletnövekedés fedezeteként középlejáratú forgóalap-hitelt vesz fel, évekre előreel- költi a fejlesztési alapját. Eladósodik. Inkább választja tehát azt a megoldást, hogy nem, vagy csak nagyon lassan növeli készleteit. Teheti, hiszen a forgalom kisebb választék mellett is nő. A pénz árut keres és talál. Aztán a nyereség felhasználásának a rendszere is olyan, amelyik a készletnövekedést fékezi. Az a képlet, amelynek a segítségével a vállalati nyereséget felosztják a bérfejlesztésre és a vállalatfejlesztésre szolgáló részre, nagyon érzékeny a készletek változására. Ha erősen nő a készlet, az adó befizetése után megmaradó nyereségből kesebb jut a dolgozók zsebébe és több jut fejlesztésre. A készlet csökkentése viszont legtöbb esetben szinte automatikusan növeli a személyi jövedelemként kifizethető részt. Magától értetődik, hogy a keres kedelmi vállalatok igyeksze nek a készleteket alacsony szinten tartani. Ez a furcsa spórolás oly kor forgalmi dugókat okoz a gazdasági életben, Gyakran pénzhiánnyal küszködik év közben az a vállalat, amelyik az év végén 4—5 hét nyereségrészesedést képes fizetni! A nagykereskedelemnél hiányzik némelykor olyan áru, ami a termelőnél elfekszik. Időnként nem kapható a boltokban olyan áru, amiből a nagykereskedelem raktárában elegendő van. Több vállalat fizetési nehézségekkel küzd, s ezt még súlyosbítja az, hogy a készletnövekedés a személyi jövedelmeket hátrányosan érinti. A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt hónapokban köny- nyített a kereskedelem által igénybe vehető hitelek feltételein. Számos intézkedés történt, hogy a készletek a kellő szintre nőjenek, anélkül, hogy az eladhatatlan áruk mennyisége növekedne. De ez nem elég. Minden jel arra mutat, hogy a kereskedelmi vállalatok jövedelemszabályozásában kívánatosak olyan módosítások, amelyek elhárítják a jobb áruellátás jelenlegi fékezőit és utat nyitnak egy ésszerűbb, a fogyasztói érdekeknek jobban megfelelő készletgazdálkodásnak. Dr. Pirityi Ottó Iá í 5B1 l í á a litván SZSZK-ban. Augusztus 8-án a litván ÍTJte®§á£ 1 SEA tatB8BI«5S fővárosban megnyitotta kapuit a magyar vegyi és laboratóriumi berendezéseket bemutató kiállítás, amelyen a „Chemolimpex”, a „Met- rimpex” és a „Lampart” termékei tekinthetők meg. Ez az első magyar kiállítás a' Litván SZS^K-ban. (MTI Külföldi Képszolgálat) Egymillió holdra elegendő hazai nemesítésíí hibrid kukorica Á kukoricanemesítő és vetőmagtermesztő szakemberek felmérték a hazai neme- sitésű hibridkukorica-vetőmag várható terméseredményeit. E szerint a terméskilátások kiemelkedően jók, lényegesen meghaladják a korábban tervezett szintet. Különösen kimelkedő termést ígérnek a kedvelt martonvá- sári két- és háromvonalas hibridek vetőmagtermő táblái. A jelenlegi terméskilátások szerint mintegy hétszázezer holdra elegendő két- vonalas és mintegy három- százezer holdra elegendő háromvonalas maríonvásári nemesítésű hibridkukoricavetőmag betakarítására van lehetőség. Ez a vetőmagmennyiség a jövő évi tavaszi vetés során már minden igényt kielégít. Hogy kevesebb legyen a panasz az építőiparra Konferencia a „szakipar iparosításáról" Az építkezéseknél, elsősorban a szerelőipari munkáknál a műanyagok alkalmazása 3—4-szeresen termelékenyebb a hagyományos módszereknél. Például a műanyagajtó beszerelése csak 25 percet igényel és utána nincs mázolás, gyalulás, -vetemedés stb. A csempék helyett műanyaglemeztáblák felrakása, a parketta helyett műanyagszőnyeg alkalmazása szintén többszörösein meggyorsítja a munkát. Mindez azon a sajtótájékoztatón hangzott el, .amelyet csütörtökön délelőtt a Technika Házában tartottak, a szeptember 23 és 26 között az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a „-Szakipar iparosítása” címmel rendezendő konferenciáról, amint elmondták, az építőiparral szemben elhangzó bírálatok nagyrészt arra vezet- hetők vissza, hogy elmaradtak a fejlődésben az úgynevezett szakipari munkák. A szigetelés, a tetőfedés, a bádogozás, a burkolás, az üvegezés, a festés és a mázolás, tágabb értelemben az asztalos és lakatos munkák. Nemcsak a mennyiségi igények nőttek meg nagymértékben az építőipar iránt, hanem megjelentek új anyagok, új technológiák és gépek, újfajta épületszerkezetek is, és ezek megfelelő alkalmazásának egyik legfontosabb feltétele a szakipari munkák fejlesztése, iparosítása. A konferencián az előzetes jelentkezések szerint 335 hazai és 60 külföldi szakember vesz részt. A kiállításon, amelyet a konferenciával párhuzamosan rendeznek, 25 belföldi vállalat és 12 külföldi cég mutatja be termékeit. (MTI) Dél táján megeredt az eső. Nem ijedtünk meg tőle. Behúzódtunk a méhészkunyhóba, onnét néztük a villámokat, hallgattuk az egymást követő mennydörgéseket. A kunyhót a modern nomád élet szinte minden szükséges kellékével fölszerelte a komfortos kényelemhez szokott méhesgazda: van benne kis- isaék és gyapjúpléd, cső vázas tábori ágy gumimatraccal, spirituszos gyorsforraió és kávéfőző, íogmosókésziet, szárazelemes borotvakészülék, táskarádió és természetesen tükör is lóg a tartófa. egyik gáncsán. Csak éppen a villámhárító hiányzik. Ám ki merne arra gondolni, hogy becsap a mensnykő. Aztán egyszerre csönd lett, nagy csönd, amelyben még a ropogás is elhalt. Egy rongyos szegélyű felhő mögül előbújt a nap, fénysugarak fürdették az L alakban fölsorakoztatott, kékre festett kaptárokat. A meleg fény-ben népes rajokban ázott szárnyú méhek szárítkoztak a röp- lyukak körül. Páráztató forróság töltötte be az egész völgyet. Ki tudná megmondani, mennyi idő telhetett el, amikor egyszerre csak a kaptának környékén nagy zúgászümmögés támadt. Valami furcsa ének járta át a levegőit, a sürgés-forgásnak, a szorgalomnak különös „zája”. A megszárítkozott rajok mozgolódtak, szárnyaikat próbálgatták, s mintha csak parancsra tennék, az őre’ között, egymás után a kaptának belsejébe vonultak. S legvégül a szárnyas őrök is belülre húzódtak. Kisvártatva visszatértek posztoló helyükre, s a szabadon'hagyott röplyukakon át néhány méhecske kiszállt. Alkalmasint létszámellenőrzést tartottak, s1 hogy folytassák-e a gyűjtést, kiküldtek megfigyelői; . MEHESZTANYAN két. Hamarosan visszaszáll- tak jelentéseikkel és kis ideig semmi mozgást nem tapasztaltunk. Aztán megismétlődött az előbbi jelenet, de most már többen hagyták el a kast. A legvállalkozóbb szellemű és legszorgalmasabb méhecskék engedélyt kérték az őrségtől a távozásra, és ezt az engedélyt meg is kapták. Tele batyuikkal tértek meg a közeli tarlókról, s ezután az óvatosabbak is köve tték példájukat Egymás után startoltak, emelkedtek szárnyaikon a magasba, . a röplyukak kifutóiról. Általános lett a zúgás, zümmögés, egybeömlött, morajjá olvadt, s szinte bennünket is hatalmába •kerített a szárnyasok muzsikája. A méhesgazda a röplyukak elé állott, és valami titkolha- tatlan, nagy boldogság ömlött szét arcán. Magam nem merészkedtem utána, csak oldalt és távolabbról figyeltem a kaptárak fergeteges forgalmát. Sokat, eliálmólkodtam már a szüreti prések előtt, figyeltem .pálinkáshordók lassú telítődését októberi égetések idején, s malmokban is a még meleg, aluszékonyan langyos liszt púpcsodását a koptatok körül, ám mindez a méhek sürgő-forgó, örökmozgó, fáradhatatlan szorgalmának látványánál nem csodálatosabb. — Jöjjön, tekintse meg a birodalmukat belülről is... Arcom elé illesztem, fejemre húzom a szitát, eligazítom kendőjét a nyakam körül, karomon is lejjebb gyűröm. a pulóvert, s zsebbe mé- lyesztett kezekkel most már közelebb merészkedem a kapuirukiipz. -----------A méhészmester szenvedélyesen magyaráz: — Nem is hinné, mennyire okos lények ezek a kis bogarak. Ezer ember közül is könnyen felismerik gondozójukat. Én nagyon szeretem őket, s ők ugyanúgy szeretnek engem. Ismerik a testszagot és soha nem bántanak. Nem kell, hogy féljek tőlük. A mester is védőfelszerelést ölt. Hangosan nevetem. — Ha nem, fél, akkor minek a szita?! — Csak azért, fiatal bará- .tom — mondja mérgeskedve —, hogy a szememet védjem. Annyira pajkosak, ha nem vigyázok, befecsapódnak... Felnyitja a kaptárt, s kiemeli sorban a viasszal és mézzel teli kereteket. Körülöttünk zümmögve, sebesen röpködnek a munkájukban megzavart méhek. Egész méhfelhőben állunk. Aztán alábbhagy a kavargás: A méhek rátelepednek a gazda csupasz keze fejére, karjára, nem hagynak szabadon mil- limétemyi helyet sem. A szitán át erősen figyelem az arcát, hátha felfedezem rajta a szúrások okozta fájdalmat. Ám most is csak a nagy, ,tit- kolhatatlan boldogságot mutatja. A méhek megismerték, nem bántják. Óvatosan helyezi vissza az utolsó keretet. A méhek nem röppennek fel a kezéről, ott lógnak, egymáshoz kapaszkodva, nagy fürtökben. A kunyhó előtt tűz fölé tartja, s csak a kavargó füstre szállnak fel a levegőbe. — Pár éve nagy fájdalmam volt nekem, kérem. Két fuvarral hozattam ki a kaptárokat, s az első szállítmányból öt család kipusztult. az a sok összevissza való permetezés, vegyszerezés ... Alig repültek a virágra, mind holtan peregtek le a fűbe. Siralmas látvány volt, kérem. Sokáig könnyeztem őket. — Törvény van rá, hogy a méhekre ártalmas vegyszereket ne gyártsák; ne hozzák forgalomba! — A törvény nem elég védelem, kérem. Én jóindulattal elhiszem, hogy a vegyi gyárak nem engednek ki a bogaraimra ártalmas szereket. De korábban kiengedték, s' azok most is ott hevernek a szövetkezetek, gazdaságok raktáraiban. Ellenőrzi valaki is, hogy milyen vegyszert permeteznek ki'?! Módszeresen gyilkolják a méheket, kérem. Egyszerűen félek vándorútra kelni, mert nem tudhatom, milyen veszélyek várnak a kis szárnyasokra. — A magyar méhészeti kultúra világhírű, mézből jelentős mennyiséget exportálunk külföldre, ami értékes valutát jelent... — Kevesen tudják ezt, kérem. Csak kérdezősködjön, mit tudnak a méhek mező- gazdasági, vagy a gyógyászati értékéről. Ezek a bogarak óriási munkát végeznek a növények megporzásával, s a tudomány is számtalanszor megállapította, hogy az ősz- szegy űj töt t méz milyen gazdag a gyógyászati hatóanyagokban. Ha ezeket tudnák, jobban vigyáznának, kérem, a vegyszerezésekkel. — Ne haragudjon, hogy megkérdezem: tulajdonképp boldog-e ön? — Én a bogaraimból két- lánynaik adtam stafirungot, babakelen gyét, és iskoláztattam, äiitanittattam két fiút is. Azt kérdezheti, hát miért nie lehetnék boldog? A méhé&zkedés sokak számára csak megélhetést, kenyeret jelent. Nekem a méhészet ennél jóval több: ■ hivatás és szenvedély is. Jólesik, ha tudományommal segíthetek másokon. Levelezek én, kérem, több méhésszel, senkitől nem tagadom meg a jó tanácsot. — Mi örömet adhat a hivatás, a szenvedély? — Azt kell mondjam: egyre kevesebbet... ! De hadd kérdezzek valamit én is. Mikor méltóztatott utoljára tarlómézet kóstolni?! Ne mondja, tudom, régen, nagyon régen. És miért? Mert nincs tarlóvirág! Maguk lelkendezve megírjak az újságban, hogy itt és itt, ez és ez a szövetkezet, az aratással egy időben befejezte a tarlóhántást is. Én, kérem, nem lelkendezem e sietség láttán. Én, kérem, csak szomorkodni tudok, hogy megfosztják a méheket az őszi virágmezőktől. Ez is csak véletlen, hogy itt meghagyták a tarlót. És beszél, beszél. Arról, hogy nemesített anyákat nevel, hogy a méhcsaládokról naplót, jegyzőkönyvet vezet. Azt mondja, van olyan királynője, amely naponta ezernél több petét rak. S a petéből kikelt méhek három hót múlva már naponta meglátogatnak több ezer virágot, növényeket poroznak és betegségeket gyógyító mézet gyűjtenek össze. Beszél, beszél. Hallom a hangját és látom szemét a kunyhó csillogó homályában. Csupa tudós dolgokat mond, Omaga is kész tudós. Ki hitte volna ezt, ilyen bogaras emberről? Pafaky Dezső III L ■MP'* 1969, szeptember 19,, péntek,
