Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-19 / 217. szám

Sorsok lámpaíénynél Művelődési autóval Hármaskúton A végrehajtó bizottsági ta­gok hozzászólásaikban ki­emelték a gyermekorvosok lelkiismeretes, a hivatástu­dattól valóban áthatott mun­káját és szorgalmazták a hálózat fejlesztésében elen­gedhetetlenül szükséges sze­mélyi és anyagi feltételek megteremtését. k. g. önálló napirendként első ízben tárgyalta meg az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Eger gyermekor­vosi ellátásának helyzetét. A csütörtöki ülés beszámolóját dr. Csapó István városi fő­orvos terjesztette a vb elé. Egerben 1964-ben kezdték ,, meg az első gyermekorvosi körzetek kialakítását. A-- gyermekek 14 éves korig tör- - ténő orvosi ellátására az ak-r.; kor szervezett három körzet kevésnek bizonyult. A vá ■; í rosi tanács nagy erőíeszíté-í I seket tett a hálózat fejlesz­tésére. Jelenleg a hat gyer­mekorvosi állás közül „csak” egy nincs még betöltve (itt helyettesítéssel tudják meg­oldani a munkát.) Több íz­ben is meghirdették a gyer­mekorvosi állást, de még la­kásbiztosítás mellett sem volt pályázó. Nehéz a gyer­mekorvosi állásokat betölte­ni — állapította meg a be­számoló — mivel az orszá­gosan nagy ütemben folyó gyermekorvosi hálózat kiala­kítása mellé a szakorvoskép­zés még nem zárkózott fel. A tanács igyekszik a gyer­mekorvosi ellátás tárgyi fel­tételeit is biztosítani. Elég példa erre a Csákány utcai új rendelő, vagy a most épü­lő felnémeti gyermekorvosi rendelő. Örvendetes tény az is, hogy hatéves korig már tel­jes orvosi ellátás kapnak a gyermekek, a rendelőben is és otthon is. Hatéves koron túl azonban csak a rendelő­ben kezeli a szakorvos a gyermekeket, otthonukban már a felnőtt körzeti orvos látja el őket. A cél tehát: hogy tizennégy esztendős korig minél előbb egysége­sen a rendelőben és a ház­nál egyaránt szakorvos lás­sa el a gyermekeket. Ehhez a munkához azonban már ma nyolc szakorvosra 'lenne szükség Egerben. Az igény természetes, hiszen az az or­vos, aki hatéves koráig rendszeresen foglalkozik a gyerekkel, mint háziorvos továbbra is a legilletékesebb a megelőzés és a gyógyítás szép feladatában. Országosan tapasztalható az a tendencia, hogy az is­kolaorvosi munkát egyre in­kább a gyermekorvos fel­adatkörébe vonják. Egerben ez a szervezés már az elmúlt esztendőben megtörtént. Az elkövetkezendők feladata lenne az iskolaorvosi munka konkrétabb meghatározása, melyhez az iskolaigazgatók, az orvosok és a védőnők egy közeli időben sorra kerülő ta­nácskozása adná a legjobb segítséget. „Találkozások Leninnel” Érdekes művekkel készül a Kossuth Könyvkiadó Le­nin születésének 100. év­fordulójára. Olyan művek­kel is, amelyek magyar nyelven még nem jelentek meg. Képünkön: Szántó Tibor művészeti vezető, fáim Magdolna képszer­kesztő, S. Nyíró József fő­szerkesztő kiválasztják a fotókat. (MTI foto — Erezi K. Gyula felvétele.) Filmek közül is a regényát­dolgozásokat kedvelik hasonló okból. vegigroDogtunk az ősz szí­nezte Bükk-fennsíkon. Mire Hármaskútra értünk, már az este verte sátrát. A csúcsok alatti erdészeti munkásszálló ablakaiból lámpafény vibrált. Gyulai Károlyné autókönyv­táros aggódva nézte a hangu­latos fény pislákolást: — Ha nem működik az agg­regátor, akkor vége a vetítés­nek. A munkásszálló előtt fiúk-lá- nyok csoportja várt. — Milyen filmet hoztak? — Ritkán jutnak el hozzánk. Már egy hónapja nem volt itt vetítés. Segítenek is készséggel a ko­csiról lehordani a vetítőt. — És az aggregátor? — Működni fog — bizako­dik Palkovics Bálint erdész­gyakornok. — Az nem lehet, hogy elmulasszuk ezt a filmet. Egyébként egy hete már nem rakoncátlankodik. Majdhogy igaza lett. Vil­lanyfény gyulladt a petróleum- lámpa vibrálása helyett, ösz- sze is gyűlt majd minden szál­lólakó a vetítőteremmé átala­kított ebédlőben. Indult a kísé­rő. Ekkor azonban csütörtököt mondott az aggregátor. — Ugorj már fel. Bálint, a szerelőhöz — bíztatták a gya­kornokot a lányok, ö ment is, de hiába. Ezen az estén a csú­csok alatt már nem gyulladt ki a villanyfény. — Fuccs a vetítésnek — ke­seredtek el a fiatalok. — Pe­dig úgy vártuk. Lehetett volna előrelátóbb is a szerelő, hi­szen tudta, hogy ma vetítés lesz. Megdöntőnek egy rekordot! GYUREK CSABA MAGÁN- TISZTVISELŐ 6 HÓNAPJA ÚSZIK AZ ÁR ELLEN Még nagyon is emlékezetes, hogy dr. Iszkander Faizulin, a Szovjet Hadsereg kapitánya Dunaradvány- tól a pesti parlamentig úszott egy­folytában. Eközben csak némi teát, csokoládét és tésztát vett magához. 'Persze mindezt is úszás közben. Nos, a napokban megjelent szerkesz­tőségünkben Gyurek Csaba magán- tisztviselő és kijelentette, hogy Fai­zulin eredményét megóvja, mert ö ennél sokkal különbet ért el; 180 napja úszik egyfolytában az ár, pon­tosabban az árak ellen, Rekordjá­nak történetét így beszélte el: — Február közepén startoltam a Teleki téren egy szmokinggal. A start sikerült, egyenletesen tem­pózva jutottam el március elejéig. Ekkor néhány fehérneműt vettem magamhoz, ettől erőre kaptam és bár valamivel lassabban, de elértem az áprilist. Feleségem és gyermekeim lelkes éljenzése közben egyre csak úsztam tovább. Sajnos, a gyomrom­ba görcs állt és átmenetileg válsá­gos helyzetbe jutottam. Már-már úgy látszott, hogy összecsapnak fe­jem felett a hullámok, amikor az akkori közellátási miniszter kije­lentette, hogy lesz minden bőven. Ezt a tésztát is bevettem és kitartó­an úsztam, egyre csak tempóztam tovább. Roppant • erőfeszítéseimbe került, hogy valahogyan a felszí­nen tartsam magam. Sokszor már úgy volt, hogy összeütközésbe ke­rülök a törvénnyel, de szerencsém volt. Kizárólag babon és borsón él­tem, a szabályoknak megfelelően természetesen azt is tűzben ettem, feleségem ugyanis, aki nem motor­csónakon, hanem zongorán kisért, zsírt nem tudott szerezni. Teljesen legyöngülve és lefogyva a napokban érkeztem meg a Garay téren ke­resztül a Margit-hídhoz, ahol az ott dolgozó szakmunkások roncsaimat felemelték. Az orvosok szerencsére idejében megérkeztek, néhány húsjeggyel és napraforgó-olajjal szagtalanított főzelékkel magamhoz térítettek, s így most már kinn vagyok a vízből. Eddig tart Gyurek Csaba beszá­molója rekordúszásáról, a minisz­tertanács fog dönteni arról, hogy re­kordja hitelesíthető-e, s hogy mivel lehetne a jövőben- megelőzni a ha­sonló rekordokat? KÜLÖNÖS LELET EGY BERHAZ KAPUJA ALATT Tegnap délután négy óra tájban a Ranoláer utca 246/b számú ház vice­házmestere egy gyanús csomagra lett figyelmes. A gyanús csornag a kapu alatt feküdt fehér papírban, látszó­lag teljesen mozdulatlanul. A vice, aki front viselt ember, elő­vigyázatosan felbontotta a csomagot. Ekkorra már az egész környék köré­je csődült. A tömeg izgatottan leste, mi van a csomagban? A fehér papirosból egy körülbelül kétkilónyi nehéz, pirosas, félkemény tárgy került elő. Semmiféle jellegze­tes alakja nem volt. A különös tárgy kézről kézre járt a tömegben. Töb­ben tűpárnának hitték, de enyhén nedves volta érmék a feltevésnek el­lentmondott. Mások úgy vélekedtek, hogy valamilyen hangszertok, de mert felnyitni sehogy sem lehetett, ez a feltevés is megdőlt. Végül is rendőr került elő, aki a rejtélyes tárgyat bekísérte a főkapi­tányságra. Itt azután tüzetes vizsgálat után kiderült, hgy két kiló sütnivaló ser­téskarajról van szó. Megindult a nyomozás, nem tapad-e vér a disznó­karajhoz ? A szerencsés vice pedig abban re­ménykedik, hogy ha a jogos tulaj­donos egy év alatt nem jelentkezik, a karaj tíz százaléka öt illeti. ELTŰNT EGY SZEMETRAKÁS A VÁCI UTCÁBÓL! Az elmúlt héten — mint köztudo­mású — rejtélyes körülmények kö­zött eltűnt a Szabadság téri Band- holz-szobor. Utóbb kiderült, hogy a főváros vitette el. Tegnapelőtt azonban most már ko­moly formában ismétlődött meg az L szeptember 19., péntek eset, s hivatalos körök — csakúgy, mint a nagyközönség — teljesen ér­tetlenül állnak előtte. Bármilyen fantasztikusnak tűnik is: nyomtalanul eltűnt egy szeméfrakás a Váci utcá­ból. HUDOVKÁNÉ MEGDÖBBENTŐ FELFEDEZÉSE Csütörtökön hajnalban özv. Hu- dovka Mihályné, házmester neje, egy vödör szemetet akart önteni arra a rakásra, amely a felszabadulás óta ott állt a házuk előtt. Legnagyobb megdöbbenésére a rakást nem talál­ta. Azonnal szólt a közeli rendőrnek, aki besietett a főkapitányságra. (Folytatjuk) Hiaba értettünk egyet a jo­gos füstölgéssel: a vetítés el­maradt. Előkerült a petróle­umlámpa, a táskarádió, s be­szélgettünk a hegyi életről, a világtól, a kultúrától messze szakadt fiatalokról... Kiderült, hogy-15 nyolcadik osztályt végzett fiatal lány dolgozik itt csemeteápolóként. Legtöbbjük nagyvisnyói. Mindannyian önként jöttek, fel a kis faluból. — Dolgozni akarunk, pénzt keresni. Megvan a napi félszáz. Beosztok vagyunk. Itt nincs étterem, itt nincs presszó, de még sörárusítás se. Minden héten otthonról hozzuk a ha­zait, így a kereset jó része megmarad. — Mire gyűjtenek? Mosolygósán zavartak, ami­kor a fiúk válaszolnak helyet­tük csipkelődve: — A hozományt. a stafirun- 9ot gyűjtik. Aztán a lányok sem tagad­ják. Megértem őket, amikor azzal érvelnek, hogy minek városra menni, innen minden este láthatják falujuk fénye­it. — Nem unatkozik itt senki — mondja Nagy Mária, a fia­tal szállógondnok. — A mű­velődési autó havonta cseréli a letétbe helyezett 250 kötet könyvet. Húsz-huszonöt em­bernek ez a mennyiség bőven elég időtöltésre. Már bőven van miről be­szélni. A lányok elmondják, hogy elsősorban Jókait, Mik- száthot és Berkesit kedvelik. Miért? Azt sem tagadják. — Érdekesen írnak, különö­sen meghitten a szerelemről. Így akarunk majd mi is élni. A fiúk erre elkezdenek csip­kelődni : — Láttátok ti az Apácát? Na ugye, hogy nem. Nem is érdekelne benneteket. A három fiú érettségizett erdészgyakornok. Igaz, a lá­nyok nyolc osztályt végeztek, ezt mégsem hagyják. Nevük­ben „támad” Szert Magdolna: — Megértjük, várjuk mi azt a filmet is. csak hozzák. Egyébként is szoktatok ti együtt olvasni? Na ugye. nem! Mi, ha nincs villany, vacsora után, lámpafény mellett tar­tunk hangos felolvasást. Leg­utóbb Petőfi verseiből. Egy harcosabb lány közbe­szól: — Azért odasettenkedtek ti is... Nincs ellenkezés. A fiúk közül Palkovics Bá­lint a filmrajongó: — Nem sajnálom, hogy ott­hagytam Egert. Egyedül a mo­zi után sóvárgok. Jó, hogy eljön ide a műve­lődési autó, mert nem járunk innen hetekig sehová. Az a baj csak, hogy nem mindig hoznak nívós filmeket. Én azt hiszem, hogy ennek a kultúr missziónak, csak így lenne valódi értel­me. Észre sem vesszük, hogy sű­rű este szállt le, a közvetlen eszmecsere órákat nyelt eL Senki sem sajnálja, hiszen az annyira várt vetítés technikai okokból elmaradt. Búcsú záskor ismét körén k seregük a társaság. Kedvesen kémek: — Ugye, nana kell ismét egy hónapig várni? — Hozzanak jobb, érdeke­sebb filmeket — kérik a fiúk -lányok egyöntetűen. Gurulunk a vaksötét bük­ki éjszakában. Távolról fény­bogarak villannák, a hármas­kúti erdészszálló petróleum­lámpái. Messzi völgyekből szarvasbögés hasítja fel * csendet. Egyre gondolunk mindhárman: — Többet kellene törődni ezekkel a csúcsok alatti fiata­lokkal... Ok várják, nemegyszer pet­róleumlámpánál a valódi Fényt. Pécsi István Hogyan lehet „visszacsalogatni a tihanyi VVVVS<VVVNAAAAAAAWWWVVVWVVVVVVVVS#VVVVV) visszhangot A "kirándulókat és a szak­embereket egyaránt tégóta foglalkoztatja a tihanyi visszhang eltűnésének oka. Korábban a visszhang ide­genforgalmi nevezetesség volt Az apátsági templom fala tíznél több szótagot is visszavert. A visszhang „bujdosása” a második vi­lágháborút megelőző évek­ben kezdődött, amikor tata­rozták a templomot, s né­hány éve már egyetlen szó­tagot sem ad vissza a temp­lomfal. Ennek okát az újabb építkezésekben és a fák ko­ronájának megnövekedésé­ben keresték. Nemrégen azonban Rózsa Mihály, a műszaki tudományok kandidátusa érdekes ta­nulmánytervet juttatott el a Veszprém megyei Idegen- forgalmi Hivatalhoz. A szak­ember vizsgálatai és számítá­sai szerint a visszhang eltű­nésének oka az, hogy a temp­lom falát sima vakolással ké­pezték ki. Korábban az apátság épületét homorú va­kolással látták el, ami kivá­ló forrása volt a visszhang* . «iák. Napirenden: a gyermekorvosi ellátás Ülést tartott az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom