Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Illési tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Dr. Pesta László elnökleté­vel hétfőn a Parlament go­belin-termében ülést tartott az országyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselők megvitatták a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot, amelynek főbb vonatkozásairól dr. Nagy Imre munkaügyi miniszter- helyettes tartott tájékoztatót. A törvényjavaslat valóban tanulóvá teszi a szakmunkás- tanulót. Megszünteti a jelen­legi tanonc-szerződéseket, el­törli a szektorális különbsé­geket. Az ipari tanuló „sza­badsága” helyébe a közokta­tásban is meglevő iskolai szünidő lép, míg a tanulóbért ösztöndíj-rendszer váltja fel. A miniszterhelyettes rész­letesen szólt a bizottságot kü­lönösképpen érdeklő szociá­lis, egészségügyi kérdésekről. Elmondta, hogy csökken a ta­nulók igénybevétele, mert munka- és tanulási idejüket az eddigi heti 48 óráról 42 órára szállítják le. Megelőző intézkedésekkel gondoskod­nak arról, hogy a tanulók egészségileg is megfeleljenek választott hivatásuknak, s néhány szakmánál 15—17 év­re emelik a képzés alsó kor­határát. A fokozott baleset­védelmet külön rendelkezé­sek biztosítják és bővítik a testi fogyatékosok által is be­tölthető szakmák körét. A tájékoztatót követő vi­tát dr. Pesta László zárta le, s egyben összefoglalta a szo­ciális és egészségügyi bizott­ság észrevételeit. A bizottság tagjai nyomatékosan kgrték: ha a javaslat törvényerőre emelkedik, az illetékesek fo­kozott gonddal ellenőrizzék az éjszakai munkát tiltó ren­delkezés és a 42 órás hét be­tartását. A bizottság elnöke kiemelkedően fontosnak tar­totta azt az indítványt, amely szerint o ’örvény alapköve­telményeit alkalmazzák a ha- #aaió szintű egészségügyi amiemberképzefc területen is. Hatvan éve született Pálffy György I fjú éveiben a Ludovika Akadémiára járt, hi­vatásos tisztnek készült. Hu­szonkét éves korában a kitű­nő képességű tüzér hadnagy a pécsi, maid a kecskeméti helyőrséghez került aztán a hadügyminisztérium egy éves tanulmány» szolgalatra Olasz országba küldte Er* követő­be a Hadi Akadémia hallgató­ra leit A Horthy-h ad sereg tisztikarában ritka kivételnek számito-tt: széles körű érdek­lődése kiterjedt a történelem­re, az irodalomra, a művésze­tekre és különböző tudo­mányágakra. Olaszországi ta­pasztalatai alapján behatóan tanulmányozni kezdte a kö­zép-európai kis népek törté­nelmét, helyzetét, kilátásait. Közben civileknél barátko­zott, olyan értelmiségiekkel, akik az országra leselkedő legnagyobb veszélyt a hitleri fasizmusban látták. Ez a kö­rülmény mind nehezebbé tet­te helyzetét a hadseregben. Ő maga is hamarosan felismer­te, hogy katonai rátermettsé­ge ellenére.,— már vezérkari százados volt — más pályát kell választania, mert a ma­gyar királyi honvédség lég­köre . egyre elviselhetetlenebb számára. Nem kapta meg a hozzájárulást a nősüléshez sem: választottjának szárma­zása kifogás alá esett. Ekkor kérte, helyezzék szolgálaton kívüli állományba. A vége az lett, hogy lemondott tiszti rangjáról, elment Ujpestse gyári tisztviselőnek. H armincegy éves volt, amikor hátat fordított a fényes tiszti pályafutás to­vábbi lehetőségeinek. Bará­tai, a Márciusi Front fiatal írói, falukutatók, haladó és baloldali újságírók, az illegá­lis kommunista mozgalom részvevőd. A háború kitörését megelőző hónapokban már együtt dolgozott velük, veszé­lyes, nehéz megbízatásokat tel jesített, ,1942-bem részt vett a függetlenségi mozgalom kü­lönböző akcióiban, az illega­litásban küzdő párt felvette tagjai sorába. Bátor, áldozat­kész kommunistává edződött, korábbi németeélenessége tu­datos antifasiszta, internacio­nalista meggyőződéssé vált. Amikor Magyarország náci megszállása után a kommu­nisták hozzáláttak a fegyve­res ellenállás megszervezésé­hez, őt állították a Katonai Bizottság élére. A fővárosban végrehajtott fegyveres akci­ók, a Gömbös-szobor felrob­bantása, s több más fegyver- lény, mind-mind összefügg Pálffy György akkori tevé­kenységével. A felszabadulás után köz­reműködött az új ma­gyar hadsereg felállításában. Egy ideig a Honvédelmi Mi­nisztérium katonapolitikai osztályát vezette, maid a Ha­tárőrség parancsnokává ne­vezték ki. Ekkor már vezér­kari ezredes volt. A „civil években” is szüntelenül gya­rapítóit katonai tudása kitű­nő szervező készséggel páro­sult. Szinte hónapok alatt erős és ütőképes határőrséget szervezett. 1947-ben a nagyszerű meg­jelenésű katona, a Magyar Kommunista Párt vezetőivel járta az országot, felszólalt nagygyűléseken. A nép min­denütt lelkesen köszöntötte a fiatal kommunista táborno­kot, áki közvetlenségével, ro­konszenves fellépésével, gyor­san megnyerte az emberek szívét. Fáradhatatlanul dol­gozott, hogy a néphadsereg­ben igazi forradalmi szellem legyen úrrá, s a marxizmus— leninizmus eszméi tért hódít­sanak mind altisztikar, mind a sorkatonák körében. 1948 elején altábornaggyá léptették elő, a hadsereg fő­felügyelője lett, a honvédel­mi miniszterhelyettese, és a pánt központi vezetőségének tagja. Egy év sem telt el, e bár szívvel-léJékikel küzdött, fenntartás nélkül, hűségesen szolgálta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, végre­hajtotta a párt utasításait, munkájának maradandó eredményei tagadhatatlanok voltak, éreznie kellett maga körül a fokozódó bizalmat­lanságot, a sűrűsödő, megfog­hatatlan gyanakvást. Ra.ik László elvtárs és sok más ki­váló politikai vezető ellen in­dított törvénytelen eljárás so­rán őt is igaztalanul megvá­dolták, és kivégezték. TJ scsülete, feddhetetlen- ^ sége. életútjának tisz­tasága, ma már nyilvánvaló mindnyájunk előtt. Tudjuk, hogy Pálffy György, csakúgy, mirat a nagy tragédia többi mártírja, a haladásnak, a szo­cializmusnak nyíltszívű, hű­séges katonája, az önfeláldo­zásig odaadó harcosa volt. Valamennyien meghatott ke­gyelettel és tisztelettel emlé­kezünk rá, születése hatvana­dik évfordulóján. V. F. a mező és a nádas állat- és növényvilágát. Ezek az úgy­nevezett diorámák nagyon szemléletesek és kiváló lehe­tőséget adnak a korszerű is­meretterjesztéshez is. A vadászok kedves megle­petést is tartogattak az il­lusztris vendégeknek. A múzeum udvarában nyársra húztak egy vaddisznót, ame­lyet parázson sütöttek meg, és az ínycsiklandó falatokkal kínálták a kedves vendége­ket. A vadpecsenye osztatlan sikert aratott. Egy mondat erejéig ide kí­vánkozik, még az is, hogy a vendéglátó vállalat, az fmsz és a tsz-ek különböző helye­ken hangulatos borkóstoló­kat, pecsenyesütő helyeket és csárdákat állítottak fel. Eze­ken a helyeken mindenki megtalálhatta a neki legízle- tesebb falatokat és innivaló­kat. (gmf) A legifjabb vadász és dr. Valius Pál, a MAVOSZ elnö­ke együtt vágják el a kiállítás feljárójában kihúzott szalagot. (Fotó: Adamik Miklós) Gyöngyösi szüret 1969. (Folytatás az 1. oldalról.) Az ünnepi megnyitó után * vásárlók azonnal nagy számban lepték meg a kü­lönböző osztályokat, ame­lyek a lehető legteljesebb vá­lasztékkal várták a vevőket, A forgalom felülmúlta a vá­rakozást. A vendégek innen a vadá­szati kiállítás megnyitására mentek át. A Mátra Múzeum előtt, a feljárónál Szalay István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese fogadta és köszöntötte a vendégeket, az érdeklődőket és a vadásztár- salcat, majd dr. Vallus Pál, a MAVOSZ elnöke tartott megnyitó beszédet. Kiemelte, hogy külön megtiszteltetés­nek vette a vadászok társa­sága a gyöngyösi ünnepsé­gekbe való bekapcsolódást a második Heves megyei vadá­szati kiállítás megrendezésé­vel. Bizonyítani akarják ez­zel a bemutatóval azt is a vadászok, hogy a legfonto­sabb feladatuknak tartják a Mátra gazdag vadállomá­nyának növelését is. A kiállítás valóban gnéltó- an képviseli a környék ter­mészeti kincseinek széles skáláját Még azok számára is sokat nyújt, akik csupán kíváncsiságból mennek be a termekbe, mert a természe­tes körülményeknek megfele­lően sorakoztatja fel az erdő. Amikor megérkeztem, az ajtó előtt már jó néhányan álltak, ' fiatalok, felnőttek, férfiak, nők vegyesen. Ideges tekintetük egy kérdést su­gárzott : — Vajon sikerül-e? Benn ismét találkoztam ve­lük. Sokféle kérésük sajátos életsorsokat, jellegzetes em­beri gondokat villantott fel, ám egyéni problémáik mögött érzékelhetően körvonalazód­tak a városi munkaerőván­dorlás leglényesebb összete­vői is. Ezeket villantotta fel az egyes eseteket kommentáló Mogyorósi Sándorné munka­ügyi főelőadó-helyettes is... Szakképzett tejkezelőből — segédmunkás Idősebb káli asszony kér: — Lányomnak szeretnék egri állást... — Szakképzettsége van? — Hogyne, leérem, tej ke­zelő a termelőszövetkezetben. Három évet tanult, míg a képesítést megszerezte. Mun­kakörét szereti is, csak egész­ségileg nem bírja ellátni. Rengetegei kell mosogatni, a víz jéghideg. Segítséget nem kap. Ezért jönne ed segéd-' munkásnak. — Kérte a tsz-vezetők se­gítségét? — A lányom is, én is, csak­hogy hiába. Űgyszólván meg sem hallgattak. — Itt Egerben albérletben kell laknia a lányának. — Az egészség fontosabb á pénznél... — Vgn hely a dohánygyár­ban. lehelne..esetleg konyha­Aki akar — dolgozhat Egy délelőtt az egri munkaközvetítőben — Az ÉMÁSZ-hoz megyek az EVILL-től. — Üj helyén többet fizet­lány a IV-es iskolában. Az asszony elégedetten tá­vozik. Bennem ösztönösen fogalmazódik a kérdés: — Okosan jár el a terme­lőszövetkezet vezetősége, ha fiatal szakmunkásait városba kényszeríti? Hasonló gondolatokat kel­tett egy másik eset is. Kö­zépkorú férfi panaszolta: — Kocsikísérői állást ke­resnék. — Képzettsége? — Cipész vagyok, de gyo­morbetegségem miatt az or­vos eltiltott a szakmától. — Gondolja megoldódott, mert a tejipari vállalatnál éppen volt egy kocsikísérői állás. Mégis rákérdeztem: — Vállalata nem tudott legalább raktárosi állást biz­tosítani? A kommentálás nélküli nem mögött egészséges óva­tosság búvik meg. Arra gon­dolok: megérdemli-e ezt a maximális figyelmességet az a vállalat, amelyik ilyen fel­színesen kezeli régi dolgozói problémáit...? A több forint — vonzóerő Negyvenegy éves férfi ke­res új munkahelyet: — Régen el akartam jönni a mélyépítőktől, de a volt főnök nem engedett el kiké­réssel. Most sikerült. — Hová megy ? — A Vörös Csillag Trak­torgyár egri részlegébe he­gesztőnek, Ide már csak köz­vetítőlapért jöttem. — Miért hagyja ott a mélyépítőket ? — Üj helyemen egy forint­tal magasabb órabért kapok. Ahol család van, ez is sokat jelent. Egy fiatal esztergályos szakmunkás szintén csak közvetítést kért: — Otthagyom a Lakatos- árugyárat. Most szereztem szakmunkásvizsgát, de nem találtam a helyem, mert rossz gépre soroltak. — Miért fontos ez? — Fél év múlva teljesít­ménybérben dolgozom, akkor aztán „szépen” keresnék egy Noé korabeli tragacs mellett. Előre is kell gondolkodni, ezért megyek más vállalat­hoz. A főelőadóhelyettes: — Az új mechanizmus idő­szaka óta igen nagy a mun­kaerővándorlás. Az emberek egy forint órabértöbbletért is otthagyják előző munkahe­lyüket. Lehetőség van, mert a vállalatok állandóan tele­fonoznak, állandóan új embe­reket kérnek. Nem kedvelt a változó munkahely Családos, negyven1 körüli férfi változtat munkahe­lyei: nek? — Nem, sőt legalább havi hatszázat vesztek. — Mégis megéri? — Feltétlenül, mert előző munkahelyemen koncsorgó életet kellett élnem. Állan­dóan változó munkaterületen dolgoztam az ország egész területén. Családos vagyok, meguntam a kcibor életet. Szeretnék többet otthon len­ni, még akkor is, ha keve­sebb lesz a forint. A főelőadóhelyettes: — Az utóbbi időben sok a hasonló eset. Változó munka­helyre lassan-lassan csak egészen fiatal szakmunkást lehet szerezni, de közülük se sokan barátkoznak meg az állandó vándorlással. Ezt a tendenciát egyhamar érzé­kelik a vállalatok is. A notórius vándormadarak Közülük is találkoztam né- hannyal. Két fiatal lány ke­resett munkahelyet. — Az első? — Ugyan, kérem, csak ed­dig nem találtuk meg a megfelelőt. — Hány helyen keresték? Készséggel sorolták, csak éppen jegyezni nem tudtam. — Sok van belőlük? A főelőadóhelyettes: — Van körülbelül 25—30 „törzsvendégünk"* nekik se­hol sem jó. Mégis szerzünk számukra újabb helyeket, mert bízunk abban, hogy egyszer csak révbe jutnak. Egy kis statisztika A délelőtt zártával gyors statisztikát készítünk. Össze­gez a szakember: — Csütörtök kivételével mindennap fogadunk feleket. Általában 50—60 ember keres fel bennünket. Van bőven munkaalkalom, még az érettségizettek számára is. Közülük a lányoknak egy­két hetet csak kell várni, amíg megfelelő munkahelyre találnak. Gondot csalt a csökkentett munkaképessé­gűek és a több gyermekes anyák elhelyezése okoz. Az ő problémájuk is megoldódik, amint beindul a szociális foglalkoztató, ahol megfelelő munkakörülményeket tudunk biztosítani számukra. A látogatás megnyugtató tapasztalatait egy mondatban lehet frappánsan sommázni: — Aki akar. aki szeret dol­gozni, nem marad munka nélkül Egerben. Pécsi István I960, szeptember 16., ked? Az impozáns áruház épí tcsére 12 millió forintot fordított a gyöngyösi szövetkezet, amelyben több mint 18 milliós árukészlet várja a vásárlókat. (Szabó Lajos felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom