Népújság, 1969. szeptember (20. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

H»' Kongresszus a művészetről MICHELANGELO tudósai, Matisse értői, a barokk vál­lalói és Bizánc felséges mű­vészetének beavatottal — több híres művészettörténész lesz a következő néhány nap­ban Budapesten, mint a vi­lág más helyein együttvéve. És ha más szenzációja nem lenne a 1 Tudományos Akadé­mián hétfőn megnyílt XXIII. nemzetközi művészettörténe­ti kongresszusnak, mint az, hogy egyh ... űjti e szép tu­dományé. 1 rzonöt ország­ból érkezd i: / százötven ki­váló művelőjét, akkor is fi­gyelmet érdemelne a tanács­kozás. Ám a rendezvény je­lentősége túlnő azon az ön­magában is ritka eseményen, hogy megjelenik a reneszánsz művészetének kitűnő szakte­kintélye, az ötven esztendeje külföldön dolgozó világhírű Tolnay Károly professzor (a harmincas évek végén járt utoljára szülőhazájában), többet jelent annál, hogy fo­gadja üléstermében André Chastellt, a Sorbonne neves professzorát, Angulot, a mad­ridi Prado főigazgatóját, vagy Lazarjev akadémikust, a kitűnő szovjet tudóst s kar­társait. Ennek az első olva­sásra talán nagyon is „szak­mai ízű” tudóstanácskozás-; nak sok olyan vonatkozása van, mely minden, kultú­ránk. tudományunk iránt ér­deklődőt elgondolkodtat. Nem véletlen az sem,' hogy a művészettörténészek] bizottságában a Comité In- ternational d’ Historie de I’ Art-ban (CIHA) magyar műtörténész-professzor az egyik választott elnökségi tag, még kevésbé véletlen, hogy a Bécsben évenként ki­adott rangos Herder-díjat most már három esztendeje egy-egy magyar művészet- történész — reneszánsz-tudós professzor, középkori építé­szetet kutató műemléki szak­ember, grafikusművészettel foglalkozó muzeológus —; hozza el, s a magyar művéJ szettörlénészek megbecsült résztvevői minden nemzet­közi tulományos tanácsko­zásnak. Budapesti professzor tart előadásokat az olasz ba­rokk építészetről olasz sza­badegyetemeken, magyar szakembert is hívtak az ár­víz idején tönkrement művek restaurálásához Firenzébe, a Szépművészeti Múzeum tudó­sának spanyol művészetről szóló könyvét spanyol kiadó jelenteti meg, s hollandiai ki­adó egy másik magyar hol­land festészetről írt. munká­ját. A magyar művészettör­ténészek itthon kiadott ide­gen nyelvű könyve mind el­kel Európában, mert Európa- szerte sok rangos szakmai fo­lyóirat rangos szerkesztője­ként ismeretesek, s az új Mű­vészeti Lexikont, amely csak­nem az egész szakma közös, nagy alkotása, egészében megveszi, lefordíttatja egy kiadó Olaszországban, a mű­vészet' és a művészettörté­net-írás évszázados hazájá­ban. EZEK A CSAK KIRAGA-; DOTT példák figyelmeztet­nek arra, ami a kongresszus nélkül nem jutna eszünkbea kitűnő teljesítményt nyújt ez a tudományág. S hogy mikor látja ennek hasznát a nem szakember? Szinte mindig. Nemcsak, ha művészeti köny­vet olvas, nemcsak akkor, ha kiállításra megy, ha kataló­gust néz. Ha értékes remek­műről készült képeslapot vá­sárol, ha bélyeget ragaszt rái s ízléses a bélyeg képe, ha történelmi filmet néz, és el-; bűvöli a kosztüm, sőt, ha modem bútort vásárol, ab-; ban is benne van a kutató, ta­nító művészettörténészek munkája. De a kongresszus nemcsak árra alkalom, hogy ezen el-; gondolkodjunk. A kongresz- szus fontos alkalmat jelent a magyar művészettörténésze-; ten kívül a magyar művé­szet, a magyar kultúra meg­ismertetésére. Kanadától Ja­pánig, a Szovjetuniótól Por­tugáliáig a világ minden tá­járól érkeznek az európai művészet ismerői, s ha a zá­róülés után elmennek tőlünk, valamennyien egy kevéssé a magyar művészet ismerői is lesznek. A tanulmányi ki­rándulások, a múzeumok ez alkalommal rendezett rangos bemutatói, a megjelentetett idegen nyelvű kiadványok — s nem utolsósorban a ma­gyar kollégákkal való talál­kozás — mind azt szolgálják", hogy az ide érkező négyszáz­ötven művészettörténész megismerje például Esztergo­mot és Mátyás visegrádi pa­lotáját, M. S. mester és Der- kovits halhatatlan műveit, Szent Dorottya híres gótikus szobrát és a debreceni Nagy­templomot; a magyar művé­szetet. Olyan közönség látja most évszázadok magyar al­kotásait, amelynek hivatása, szenvedélye a remekművek felfedezése, és nemcsak ész­reveszi a műalkotást, hiva­talból terjeszti is hírét. A ré­gi és modern magyar művé­szetet még mindig nem isme­ri eléggé a világ, pedig meg­ismerése mindig meglepetést kelt a szakértőkben. Ez a kongresszus azt is jelenti, hogy művészetünknek sok új ismerője — avatott népszerű­sítője — lesz világszerte. Mai életünk megismerésé­től a tudományos kapcsola­tok sűrűsödéséig sorolhat­nánk egy ilyen tanácskozás közérdekű eredményeit. Ez a kongresszus elsősorban még­is azt jelenti: a világ tudósai Amerikától a Szovjetunióig, Spanyolországtól Csehszlová­kiáig összeülnek és a művé­szet, az emberi alkotás je­gyében tanácskoznak Buda pesten. , A TUDOMÁNYOS HASZ­NON kívül eredménynek mégis ez a legnagyobb. R. Gy. Háború és béka Tolsztoj regénye színes filmen négy részben Négy estén át pergett a film, Bondorcsuk széles höm- pölygésű filmalkotása. A né­ző nem sajnálja még ebben a rohanó karban sem a négy estét, az innen-onnan nyolc óra hosszát, nem fukarkodik türelmével: végignéz min­dent, végighallgat sok-sok re­gényrészletet, mert a rende­ző nemcsak a világirodalom egyik érdekes regényét vit­te celluloid szalagra, de Tolsztoj egész világszemléle­tét, gondolatait is képpé igyekezett formálni. ismerünk több filmet a Háború és békéből. Legutóbb az amerikaiak kísérelték meg látványos produkcióban ad­ni azt, ami Andrej Bolkonsz- kij herceg, Natasa Rosztova grófnő és Pierre Bezuhov kö­rül színes kavargásként az időből felfogható. A bálok, a csaták, az emberi sorsok és szenvedések olyan arányban szerepeltek ott, hogy a néző az ismerős történelmi ese­ményt, a história alakjait bi­zonyos romantikával együtt ismerte meg. Bondarcsuk nem a klasszi­kusnak mondható rendezői szemlélettel látja ezt a re-^ gényt. Számára Tolsztoj Há­ború és békéje az orosz író vallomása az, orosz történe­lem egy nagyszerű szakaszá­ról, amikor a hazaszeretet, az önfeláldozó okosság és a szenvedések természetes vál­lalása tönkrevert egy világ­hatalmat. Nem is példázat, pedig ennek a szándéknak a megmutatása valósággal ké­zen feleszik, mert a XIX. és XX. századi párhuzamokat még a néző is hajlandó be­látni az eseményekbe. Bondaircsuk Vaszilij Szo- lovjov társaságában írta filmre a regényt. Narrátort iktat közbe, pedig jcil tud­juk, hogy a hang szerepét a filmen a legtöbb esetben a kép veszi át. De Bondaircsuk sajnál elhullatni, némának hagyni olyan mondatokat, gondolatokat a regényből, AAAA^AZWV\AAA/VVV\AAAA/NA/VV\/S/V%AAA/V\AAA/S/\AA/\A^SAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAAA/VV^A/XAA/\A/V\^NA/^^AAA/VV>AA/^AAAA/VVVV'/vVNA/VVV\^VVVVVVVVVVVVVV tásom vezetésére tehetséges iparmű­vészt keresek. ___, ' Tájékoztatás a zsír áráról Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körül­mény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fo gyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír ke­rül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki, azt a 156 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem. tud. Lehetetlen állapot, hogy amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban, 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bizony nagy pénz. 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, ami­be egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokhá­zat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért már csak egy háromnegyed kiló zsírt le­het kapni. Itt tenni kell valamit'. A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizet­ni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül egy fél kiló zsír. A szépség dicsérete Hogy a közellátási helyzet követ­kezményeként szépérzékünk egyre fejlődik, annak csak örülni lehet. Kit ne hangolt volna le annak ide­jén — mondjuk — egy fatányéros látványa? A zsírtól csöpögő, rende­zetlenül összeitissza dobált húsdara­bok láttán ki nem szomorodott még el? Csak megborzongva lehet vissza­gondolni — például — egy tányér rizses csibeaprólékra,'a rizshalomból itt-ott kiálló szárnyakra és combok­ra, a tompán fénylő zúzára — brr! Vagy emlékezzünk csak arra a töl­tött tésztára, amelyben összevissza keveredett o lekvár, a dió, a csokolá­dé, s csak úgy oda volt csapva az egész a tányérra, mintha mindegy lett volna, hogy szép-e az étel vagy sem. Hála az égnek, mostanában nagyon szép ételeket látni mindenfelé. Itt van például az a zöldség-fasírt, amit az Alligátor-kávéházban ettem. Töké­letesen szabályos csonkakúp alakjá­val már első pillanatra lenyűgözött. Nem volt azon sehol egy dudorodás, egy rücsök, sima volt, mint a már­vány s masszív, mint egy szobor ta­lapzata. S a tetejébe egy kis csokor petrezselymet tűzött ihletett tervező­je, egy parányi kis zöld bokrot, az embernek szinte kedve lett volna le- heveredni melléje, hogy hallgassa a madárdalt. És ez az egész izé lében állt, mint valami világítótorony, hs körben a tányéron apró cékladarab­kák voltak kirakvaf s csak alaposabb nézelődés után tűnt ki. hogy betűk voltak kirakva a cékladarabkákból, egy felírás körben a tányéron: „Le a reakcióval, éljen a demokrácia! Istenkém és milyen szép egy gom­bavirsli! Jaj, de gyönyörű! Nyílegye­nes dorong, amely a két végén sem keskenyedik el, hirtelen és simán végződik, mint egy szép szerelem És jobb és bal oldaT&n két-két gombóc, valami nagyon finom és egynemű anyagból. És az egész együttes lében van szintén, halványrózsaszín a lé, mint a feledés tava. He), milyen szép volna csónakázni rajta Ilonkával.— Kis csónakunkon elsuhanni a gom­bavirsli mellett, megkerülni a gom­bócokat, aztán kéz a kézben kiülni a tányér szélére s nézni, amint a nap lebukik a rózsaszín jé be... De minden szépséget felülmúl a torták szépsége. Azelőtt egy szelet torta barna volt vagy sárga. Most bí- borlila tortákat látni, halványzöld te­tővel, túrós lepényt, amely kármin- vörös, és haragoszöld krémest. Es láttam egy tányéron csokoládékrémet, ébenfekete csokoládékrémet, amely­ből Savoyai Jenő lovasszobra volt megmintázva. A ló melaszból volt gondosan kidolgozva s a herceg oly büszkén ült rajta, mintha ezt nem tudná. Isteni volt! Levett kalappal álltam meg a cso­koládékrém előtt, s elhatároztam, hogy hirdetést teszek közzé; háztar­amelyek Tolsztojt, de talán még inkább az orosz nép lel­két villantják fel. Az is jel­lemző, ahogyan/az egyes hő­sök megszokott szólásaikat is­mételve vezetnek be egy zárt érzelemvilágba, gondolatok közé, amelyek az akkori orosz embereket foglalkoz­tatták. Bondarcsuknak, a rendező­nek a szemében fontosabbak a belső események, az indo­kok, amelyek az embert cse­lekvésre indítják, mint ma­guk a cselekvések. Ezért is van az, hogy az arcokat örö­kíti meg, hosszasan elidőzik a szemeknél. A szemekben található vibrálás, fénytörés, vagy a tekintet irányváltozá­sa jelzi, mutatja, rögzíti azo­kat a szándékokat, amelyek­ről az arc megett a hős hang­ja beszél. Andrej Bolkonsz- kij halálát a tudatos válla­lás nehéz pillanatai vezetik be, a monoton hang erről vall, de a szem érzelmekről, forró szerelemről árulkodik. És vonzásról, vonzódásról, amely állandóan és örökre egybeköt embereket. Bondarcsuk ragyogó em­berismerettel, mély pszicho­lógiai tudással és a tolsztoji világ ismeretében emelt ki fejezeteket az áradó esemé­nyekből. A negyedik részben például Bezuhov rongyosan, éhesen, nyomorult körülmé­nyek között ül az orosz sík- ■ságem, estetájban és mint mindig, most is csak fontos dolgok érdeklik őtr Egyszer csak felnevet, görcsösen, a vidámságnak azzal a min­dent elsöprő bizonyosságával, amely ritka pillanat az em­beri életben: nevet, mert minden testi és anyagi nyomorúsága ellenére tudja és hiszi, hogy az egész terem­tett világ, a hegyek, a völ­gyek, a síkság, a folyók, a csillagos ég. a folyton válto­zó felhők az elérhetetlen ma­gasságban érte vannak, csak akkor van értelmük, ha ő ezt felfogja és mivel felfogja, már soha sem nem lehet el­venni tőle. Hiába zsarnokság, hiába a golyó, amely kioltja az életet, hiába a szenvedés, ezt így kell érteni, ez az em­ber méltósága. A film hangulata, érzelmi világa ás a látott színes ké­pek sorozata adja toliunkra a hasonlatot. Bondarcsuk mo­dern, hatalmas, sokkazettás ikonosztáziát épített ebben a filmben, aranyló színekkel, kitűnő jellemzésekkel, szigo­rúan ügyelve arra, hogy a képek mindig találóan és jó ritmusban egészítsék ki egy­mást. Ez a sokszintű iko- nosztázia az orosz népet sok-sok apró mondatból, tett­ből és magatartásból teszi össze s itt a nagy bajuszú tüzérkapitány éppoly emlé­kezetes, mint a bölcsen el­pusztuló Platon Karatajev. Az Oscar-díjas filmben ki­tűnő színészek sora vonul fel. Ljudmilla Szaveljéva játssza Natasát és ez a ked­ves-bájos bakfisarc a film egyik jelentős élménye. Szergej Bondarcsuk Bezu- hovja eszköztelen színészi alkotás, játékában teljesen azonosul a rendező Bondar- csukkal. Tyihonov alakítja átélt ^és finom előkelőséggel Andrejt, aki külső-belső se­beibe hal bele. A nőalakok egész sorát rajzolja meg a regény és a film s mind­mind önálló egyéniség. Ezek közül emeljük ki Irina Gu- banovát és Antonyina Su- ranovát. Ovcsinnyikov zenéje a XIX. századi legértékesebb zenei hagyományokat eleve­níti fel. A film szándékainál és belső méreteinél, lírai és ér­zelmi telítettségénél fogva Tolsztoj-interpretáció — a film mai és igényes eszkö­zeivel. Ez a vallomásszert? rendezés sok olvasót szeres majd Tolsztojnak. Farkas András A kegyenc Dr. Sorge Család ellen nincs orvosság? A kormányzó A Kegyenc — Illyés Gyula drámája — a hét nagy tévé­élménye. Mindha azt bizo­nyítaná, hogy a színpadi vál­ságról beszélő szakemberek sznobos fecsegése mellett ész­re kell venni, hogy az írói vallomás a színpadon mindig hatásos, ha az a vallomás mélyről jön és őszintén be­szél valós kérdésekről. Ha az írók színpadhoz jutnak, nincs váls^. Illyés néhány monda­ta rögtön a dráma legelején mindent elmond a bukásra ítélt Rómáról, pedig csak annyi világosodik meg, hogy ebben az időben már csak egy ember érezte és tudta magáról, hogy hisz Rómában. S ez a Maximus mindent megtett a maga hitéért, pe­dig tudta, hogy minden tette hiábavaló is, meg bűn is. Ez a kétrészes dráma jó alkalom arra, hogy az alka­tuk szerint különböző színé­szek érett jellemeket formál­janak. Nemcsak szerep, ha­nem alkat szerint is más Gábor Miklós, vagy Mensá- ros László, s ahogyan a hő­sök összecsapnak, nem kétsé­ges, hogy az emberi magatar­tások nem véletlenek. Tolnay Klári, Szemere Vera, Cs. Né­meth Lajos és Körmendi Já­nos alakítását is fel kell je­gyeznünk. A krimik hőfokánál is ma­gasabb szinten mozgó fran­cia—olasz—japán film, a Ki volt dr. Sorge?, a mozik után most a képernyőn is megtette a maga hatását. Thomas Holzmann alakí­tásét és Latinovits Zoltán hangját ez alkalommal is fel­jegyezzük. A szombati műsor érdekes gondolatsorral szolgált; Nevetve igazat mondani jel-; igére rend szett Marton Fri- gyes apró krokikból jó mű­sort az elnyűhetetlen téma-; ról, a házasságról. Most a férjek látták a fonákot, majd jön a többi is. Tomanek Nándor, Várady Hédi és La- domerszky Margit jó karak­terfigurák. Leonyid Andrejev írása, A kormányzó, Páger Antalnak biztosított jó alakítási lehe­tőséget. Ahogyan a kormány­zói rutinmozdulattal kivé­geztetett férfiak, asszonyok és gyermekek holttestei lát­tán megindul a folyamat a kormányzóban, amit jobb hí­ján lelkiismerelnek neve­zünk, azt Páger Antal érzék-’ letesen és a fokozódás ideges­ségével játszotta el. A zenei anyagból a komoly oldalon Bach h-moll szvitjét az élmény melegével említ­jük, míg a könnyű oldalról Udo Jürgens egyéniségét tart­juk feljegyzésre méltónak. (0 * I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom