Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

így látja a vezérigazgató... Ki kutassa a bútorpiacot ? — Bútor van, megfelelő szaküzlet nincs — Elvük; nagy forgalom, kis haszon Sikerek és gondok Apcon Új székházba költözött a Qualität — Újabb 388 milliós fejlesztés — 900 embernek munkahely Az apci Qua­lität Könnyű­fémipari Fel­dolgozó Vál­lalat műszaki és ügyviteli dolgozói az elmúlt héten háromemele­tes új szék­házba költöz­tek. Az épü­lettömbnek csak egy ré­sze iroda, a rangos szék­házban 750 személyes fe­hér-fekete öl­tözőt, fürdőt és éttermet találunk. Ezek mögött áll­nak a csar­nokok és a műhelyek, ahol a ma­gyar jármű-, műszer- és Az apci Qualität új székházába az elmúlt héten beköltöztek a műszaki és az ügyviteli dolgozók. Átadták a 750 fős öltözőt: fürdőt, konyhát és ét­termet. A tervezők a könnyűfémöntöde további 388 millió forintos fejlesz­tésén dolgoznak. (Kiss János felvétele). Az utóbbi hetekben gyak­ran szerepel a napilapok ha­sábjain a bútortéma. Miért drága a bútor? Miért szegé­nyes a választék? Miért olyan gyenge a minőség? Ilyen és ehhez hasonló kérdések hang­zanak el jogosan, mert évek óta nem tapasztalható jelen­tősebb fordulat a bútorpia­con. Talán azért, mert a bú­tor ma még olyan tartós fo­gyasztási cikk, amely a prob­lémák ellenére is „eladja ma­gát”, mivel kevesebb van be­lőle a szükségesnél? Egy biz­tos : a vásárlók panaszai foko­zódnak, mert letörnek a mű­anyagpántok, kiesnek a lá­bak, felpúposodik a furnér­lemez, nem is beszélve arról, hogy a korszerűtlen szállítás következtében a bútorok nagy része hibásan érkezik az üz­letekbe. Pedig a bútorvásár­lás nem olcsó mulatság. Egy valamirevaló szobagarnitúra ára egy átlagmunkás nyolc-tíz havi íizetése! Ennyi pénzért már jogosan szeretnének a vásárlók jó minőségű árut kapni, mi több, válogatni is szeretnének, hogy ki-ki a ne­ki leginkább tetsző bútorok­hoz juthasson hozzá. Az okokat keresve, az egyik legnagyobb bútoripari vállalat, a BUBIV vezérigaz­gatójával, dr. Lázár László­val beszélgettünk a magyar bútoripar gondjairól és prob­lémáiról. — Bemutatkozásként talán mondhatna valamit a vál­lalat „nacionálé” -járói? — A BUBIV hat esztendő­vel ezelőtt alakult, hét buda­pesti bútorgyár összevonásá­ból. Az évi termelési érté­künk mintegy félmilliárd fo­rint. A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) az országo­san eladott bútorok 15 száza­lékát, az általunk gyártott bútortípusokból pedig a ha­zai piacon értékesített termé­kek 40 százalékát állítja elő. — Milyen bútortípusokat gyártanak? — Jelenleg tizenegy fajta komplett szobagarnitúrát ké­szítenek gyáraink. Ha azon­ban figyelembe vesszük, hogy ezek közé tartozik a Varia és a Modul bútor is, amelyek­nek húsz-harminc elhelyezé­si variánsa is lehetséges, ak­kor ez a szám megsokszorozó­dik. — Általában mennyit gyár­tanak évente egy-egy bú­tortípusból? — Számunkra a bútorgyár­ás akkor a legelőnyösebb, ha egalább négy-ötezer darabot készíthetünk egy-egy típus- sói évente. Vannak azonban >lyan, elsősorban drágább tí- susaink, amelyekből évente 100—900 garnitúra készül. — Véleménye szerint ez ki­elégíti az igényeket? — Nyilván nem; hogy még­em tudunk többet gyártani, íz elsősorban keserves mun­kaerőgondjainknak tulajdo- lítható. A BUBIV gyáraiban láromezer-háromszáz ember lolgozik. Még legalább négy- záz embert tudnánk foglal­koztatni, de nem kapunk aegfelelő munkásokat. Ha ez gy folytatódik tovább, előbb- itóbb a ma még két műszak- lan dolgozó üzemrészeket is kénytelenek leszünk egy mű- zakosra átállítani. — Miben látja a megol­dást? — A vidéki iparfejlesztés­en. Elsősorban olyan helye- en, ahol még találhatunk zabad munkaerőt. így került ozzánk például a Jászberé- yi Asztalosárugyár. Egerben j gyárat építünk, amelyet ömében a nálunk felesleges- s vált berendezésekkel sze­riünk fel. — Más problémák is gátol­ják az eredményesebb ter­melést? — Sajnos, igen. Az össze- onás után a műszaki fejlesz- ^s nem tartott lépést a meg- övekedett igényekkel, ez ’g jele nő an befolyásolja a >vr tényezőinek ala­őá.'é! Gyáregységeinkben lég n. J kevés a jól fei- t. i>, > aki és gazdasági I • rendelkeznek y, piac igényelté rugalmasság­gal. — Milyen a vállalat kap­csolata a kiskereskedelem­mel? — Nemcsak az a baj, hogy a bútorszaküzletek — első­sorban a vidékiek — többsé­ge kicsi és korszerűtlen, ha­nem az is, hogy a kiskeres­kedelmi tevékenység még nem jutott arra a szintre, ami gazdaságos szériagyár­tást tenne lehetővé. Ennek következtében ma még az or­szág kevés bútorszaküzleté- ben kapható gyáraink ter­méke. Miért? Az igazság az, hogy még mindig csak elosz­tás van és nem kereskede­lem. A piac törvényszerűsé­geiről is csak beszélnek, de lényegében nem tudják meg­mondani, hogy mi kell a vá­sárlónak. A vásárlótól, ha nem kapja meg az üzletben a keresett bútorféleséget, nem kérdezi meg senki, mi az, amit keres, mire lenne igénye. Tömeggyártás pedig naponta folytatott igényfel­mérés nélkül elképzelhetet­len. — ön hogy látja ma napjaink kereskedőjét? — Furcsa, de igaz, né4ha úgy érzi magát az ember, ha bemegy egy üzletbe; a ke­reskedő nem akar eladni ne­ki semmit, legfeljebb azért van ott, hogy vigyázzon a bútorokra, vagy ha a vevő mégis talál valami megfele­lőt, altkor kiállítja a blokkot és ezzel be is fejeződött egész tevékenysége. De vajon ezért fizetik? Ezért állították oda az üzletbe? Aligha hiszem. — A BUBIV nem folytat önálló piackutatást? — Természetesen van ilyen tevékenységünk is. Szakem­bereink általában havonta egyszer eljutnak az üzletek-' be. Ezek a látogatások azon­ban nem pótolhatják a ke­reskedelem folyamatosan gyűjtött napi tapasztalatait, rendszeres jelzéseit. —Mi a véleménye a bú­torok áráról? — Egyes termékek ára emelkedett az elmúlt eszten­dőben. Ez elsősorban az alap­anyag magasabb árából fa­kad. Mégis, örömmel mond­hatom, hogy az egyetlen bú­toripari vállalat voltunk, amely árengedménnyel áru­sította egyes termékeit. — Például? — A népszerű Varia-bú- tort három vállalat gyártja, de mi adjuk a legolcsóbban. A szériagyártás feltétele ugyanis, hogy termékeink sokak számára elérhető áron kerüljenek forgalomba. Mi a nagyobb forgalom, kis ha­szon elve alapján kívánunk dolgozni a jövőben is. Eddig a nyilatkozat. S hogy teljes legyen a BU- BlV-ról adott kép. dr. Lázár László vezérigazgató kiegé­szítésként végigkalauzol a vállalat 800 négyzetméteres bemutatótermében, ahol a ki­állított 22 szobagarnitúrának naponta akad számos magyar és külföldi látogatója. A gar­nitúrák többsége nemcsak mutatós, a minősége ellen sem lehet különösebb kifo­gás. A változatossága ellen már igen. Merész formájú, a modern lakásoknak minden tekintetben , megfelelő, kor­szerű bútort alig-alig látni. S ami van, például a Delta asztal puffokkal, a kétszin­tes, nagyon praktikus gard­róbszekrény, vagy az új vo­nalú telefonasztal — és ülő­ke-kombináció. arról némi malíciával jegyzi meg: nem kell a kereskedelemnek. Jog­gal panaszkodik a propa­ganda elégtelenségére, a ke­reskedelem rossz áruértéke­sítésére és gyakori érdekte­lenségére is. De vajon kinek panaszkodjon a vásárló? P. P tömegcikkipar számára könnyűfémöntvényt gyártanak. Rekordidő alatt Budapestről Apcra költöztet­ték a vállalatot, pár hónap alatt berendezték az új üze­met, folyamatosan' termelnek és további 388 millió forin­tos program megvalósításán dolgoznak. Közvetlenül a háború előtt egészen más célra kezdték építeni az üzmet, nem is lett belőle semmi és 1965-ben megbukott a Fémtermia Vál­lalat is. Négy évvel ezelőtt 180 elkeseredett ember bir­kózott a nehézségekkel, hogy a vállalatnak jövőt, önma­guknak megélhetést harcolja­nak ki. Közben a Kohó- és Gépipari Minisztérium úgy döntött, hogy a könnyűfém­ön tvény-gyártást Budapesti­ről vidékre telepítik és ezzel egyidejűleg fejlesztik az ipar­ágat. Székesfehérvárral és országos nagy vállalatokkal vették fel az apciak a ver­senyt, hogy a magyar alumí­niumiparnak, a könnyűfém- öntvény-gyártásnak otthont és újabb fejlődést biztosítsa­nak. Hazánk jelenlegi könnyű­fémigénye évenként 12 ezer tonna és Apcon eddig ötezer tonnás termelésre rendez­kedtek be. Főleg minek kö­szönhetik, hogy a hitelver­senyt és az iparág fejleszté­sének jogát az apciak nyer­ték? Matusik János, a léte­sítményi iroda vezetője, aki az apci beruházások felelőse, kérdésünkre azt válaszolta, hogy korábban szerény ke­retek között gyártottak önt­vényt és a fejlesztés első üte­mét rekordidő alatt megol­dották. A kokillaöntöde volt az első üzem, a présöntöde az első próba és az első győze­lem. Ennek egyik végét ala­pozták, de a másik végében már termeltek, 1967. augusz­tus végén határoztál? el a több mint 2100 négyzetméte­res MAN-csamok építését és 1967. december végére elké­szült. Apcon ma olvasztómű, présöntöde, kokillaöntöde működik, az új MAN-csar- nokban egytonnás kemen­cékben 700 Celsius fokon for­tyog az olvasztott alumínium. De nemcsali a magyar jár­műipar, hanem a gépipar, a műszer- és a tömegcikkipar számára is alapvető fontos­ságú az apci öntvénygyártás. Hosszú lenne felsorolni, hogy az Ikarus buszokhoz, Csepel teherautókhoz, a Pannónia motorkerékpárokhoz, mosó- és hűtőgépekhez, egyéb be­rendezésekhez és gépekhez mennyi és hányféle könnyű­fémöntvényt gyártanak Ap­con. A gyors ütemű és az egész iparág számára jelentős fej­lesztés feltétlenül sikert je­lent, de egyidejűleg sok gon­dot is okoz Apcon. Az embe­rek nehezen tudják követni az igények gyors növekedé­sét. Apcon ma még nincs ele­gendő jól képzett szakember, kevés a tapasztalat és szer­szám sincs elegendő. A veze­tők között sem volt teljes az összhang. Többször meg nem értés és szervezetlenség gá­tolta a munkát, az ötezer tonnás kapacitást nem tud­ták gazdaságosan kihasznál­ni. Személyi változást hatá­roztak el, remélhetően az új műszaki igazgató sikeresen meg fogja oldani a gyors fej­lődéssel járó problémákat. A folyamatos termelés, a gépek és az évi ötezer tonnás kapacitás gazdaságos kihasz­nálása sürgős és alapvető feladat, mert a fejlesztés má­sodik üteme az elsőnél is je­lentősebb. Apc fejlesztésének második programját elfogad­ták, további 8300 tonnás évi öntvénygyártásra rendezked­nek be. A Gazdasági Bizott­ság az elmúlt év novemberé­ben hozzájárult, a bank 388 milliós hitelt folyósít. Az újabb csarnokok kiviteli ter­veit már készítik. A munka sürgős, mert az alumínium egyre jobban utat tör, a hazai igények után egyre több kül­földi megrendelő érdeklődik a magyar könnyűfémöntvé­nyek után. Az apci üzem jelentős fej­lesztése indokolttá és szüksé­gessé teszi, hogy a kemencé­ket földgázzal fűtsék. Az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 1971-re tervezi a gáz­szolgáltatást. A helyszíni be­járás megtörtént, a Qualitál megkapta a gáz használatá­hoz szükséges elvi engedélyt. Jelenleg 950 embernek ad megélhetést az apci üzem. A 388 milliós újabb fejlesztés után további 900 munkáskéz­re lesz szükség Apcon. F. L. 1969. augusztus 6., szerda '■/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.SSS/S/SSSSSS//SSSSSSSSyssSS/JSSSS/SS/SSSSSSSS//SSSSSS//SSSSS/S///SS/SSS////SSW/SSS/SSSSSSSSSSS/SS/MSSSSS/fSS//SS/S////S//S/'S//SS/SS/SS//SSSSS^SSSSSSSSS — Megbukik a Ko- rodi? Ugyan, ne zümmögj ilyen mar­haságot! — Tudod, hogy ve- zérlajhár, s ráadásul még agykombájn se. Tizenegy elégtelen, s év végéig csak két magyaróra. — Ú íe kis naiv! Bukott ö meg vala­mikor? — Az ám, de Cé­zár nem tanította. Kemény krapek. — Jumbó meg­mondta, légy nyugodt, a papája a járási kis- isten, kiballag, s egy- kettő, detronizálja Cé­zárt. Nyugizz: ő se a jellemtankönyvből billegett a katedrá­ra... * * » — Parancsolj, öre­gem, helyezd kénye­lembe magad. Kényes kérdésben kereslek. No, de biztos megér­tesz, s hamar túl le­szünk rajta. Tudod, a Kórodi Jancsi... A papája keresett meg . . . — Nézd, főnök: egy a megoldás: megbu­kik. Így szabályos a „játék.”. — Abban az osz­tályban könnyen szó­rod az elégtelent... — Akárcsak másutt: jogosanf — Nono, öregem, ezt azért az én felada­tom megítélni. Egyszer már meg kell monda­nom: túlzás, amit csi­nálsz! — Látogattál, ellen­őriztél, éveken át nem szóltál, csak most, mert a Kórodi papa ... — Erről még beszé­lünk. Csengettek. * * * — Igazgató elvtárs? Szervusz, kérlek. Mi újság Jancsi körül? — Nemhiába Cézár­nak gúnyolják Fran­kot, nem enged az is­tennek se. Nézd, én megteszem amit lehet, de ezzel a megszállot­tal nem bírok. Ha eset­leg... — Jó, holnap majd megkeresem. Ha egy éve Miskát meggyőz­tem, ez is sikerül majd. * * * — Ugyan, Francisz- kusz, mi a túrót akarsz? Engedd át ezt a hatökröt, attól még megmarad a diplomád. Osztályfőnöke vagyok Jumbónak, de nem azért mondom: pitiá­ner dolog, minek erre lapot rakni. Vis major, át kell engedned, et­től még ápolhatod me- legágyi igazságideáid. Minek komplikálnád magadnak a világot? Egyébként megsúgom, Miska tavaly is enge­dett, pedig ő párttit­kár. Mit krisztuskodsz akkor? — Ugyan, Ferikém, engedj már. Beírsz egy-két jobb jegyet, s csinálsz egy látványos „nagy” feleltetést és átmegy az a kölyök. Nem nyugodtan élünk, megvan mindenünk, becsülnek. Neked ennél is több kell. A főnök felesége megkörnyéke­zett, amikor a kis Mar­ciért jött az óvodába. Én megígértem, hogy meggyúrlak. Minek neked ez a buli. Áten­geded és elfelejted az egészet. — Na, Jumbó, mi lesz? — Ne maceráljatok. Ismeritek a latin mon­dást? A többit bízzuk az istenekre. — Vigyázz, haver, Cézár istentagadó volt... — Ne nyomd a szö­veged, majd meglát­játok! * * * Feri, légy észnél, egy kis megalkuvás nem jellemkatasztrófa. Ismered magad,, vég­letember vagy. Gon­dolkodj: mit számít, ha egyszer szemet hunysz; Ez a Realitás, jókora nagybetűvel. Látod, hajlékony fő­nököd szűkíti a kört, látogatja óráidat, fino­man torpedóz, helyi körülményekről, egyé­nekhez mért megítélé­si normákról beszél. Eddig sosem volt kifo­gáslistája. Na megéri? Mit gondolsz: meddig szűkülhet a kör? — Persze, de én nem vonulok vissza. Hogy nézek akkor több száz gyerek kuta­tó, felelősségre vonó tekintetébe. Nézzek el felettük, erezzem a szótlan szemrehányást, az udvarias mosolyba rosszul bújtatott csa­lódást? Nem, nem, én ezekből a tekintetek­ből merítek erőt, nem cselekedhetek ■ más­ként, csak ahogy taní­tottam őket. Részem­ről lezártam az ügyet. Finita la komédia! Jumbó olyan gyerek mint a többi, majd pótvizsgázik mint a többi! * * * — Tanár úr, bizony­nyal tudja miért kere­sem. Igyekszem a tárgyra térni. Fél óra múlva tanácsülésem van. Addig, remélem, egyetértünk. (Micsoda póz! Lepa­kolod előttem az órái, hogy lássam, milyen sürgős lény vagy. Tő­lem ugyan számolha­tod a perceket, szá­momra ez már csak epilógus. Minek akkor ez a drámai indítás? Beszélj csak... be­szélj, nem segítek ...) (Adod te még lejjebb is, s még az árát is megkapod. Merev vagy? Jó, van még öt­let a mellényzsebben. Oltári kellemetlen egy ember. Olyan szenvte­len ártatlansággal fixi- roz, hogy az már eny­he túlzás. No, de majd...) — Nem lehetne va­lahogy megoldani az átjutást? (Nem szól egy szót se, csak elém rakja a naplót. Mintha én nem tudnám. Beszél jelleg­telenül, nyomja a töl­tőmondatokat. Eltelt 15 perc. Elég!) — Én úgy gondol­tam, hogy egy hétig naponta foglalkozna vele, átgyúrnák az anyagot. , Nem in­gyen gondoltam. (Ohó, lépj csak to­vább. Egy-kettő, kész a sakk-matt.) — A Fehérvásri Miska is megtette ta­valy. Pedig ő... — Mit mondana a többi fiú? (Nem veszem, én lé­pek, most jön a nagy­ágyú.) — Ha segít, nem le­szek hálátlan, azt hi­szem, megért. — Segítek, hogyne, sőt át is engedem a gyereket, ha majd fel­készül a pótvizsgára. Nagyon kedves, de ez kötelesség, ezért nem jár köszönet és a töb­bi. Megbocsát, csen­gettek, s most már én sietek. Viszontlátásra. * * * — Ha láttad volna a konferencián ezt a makacs, 30 éves ka­maszt. Átsiklott a vi­ták felett. Bemondta a tizenegyest, s minden­ki hallgatott. A fonok? Mintha elégedetten mosolygott volna. A húzás sikerült. * * * — Na. milyen volt Cézár? — Elképzelem a Jumbó papáját. Szóval, klassz krapek az öreg. * * « — Feri, Feri, te sose nyughatsz. Egy ilyen ember feleségének lenni... # * * — Itt a kezem, Fran- ciszkusz. Hős voltál. Ugorjunk el a sarki búfelejtőbe. Én hívlak magnum áldomásra. — Ne szamárkodj, öreg bakancsos. Hős? Ugyan már egyszerűen ember és tanár vagyok. Csak ezt tehetem... Azért az áldomás jö­het ... Pécsi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom