Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

If szentek" vize.. ... A MATRA HEGYSÉG gerincén az andezites láva- kőzetek nagy mennyiségű víz tárolására nem alakalma- sak. A csapadékvíz a meredek lej­tőkön gyorsan elfolyik, kis ré­sze a kőzetrepedéseken át mélyebbre jut és a hegység oldalain, vagy peremi részein, a lávapadok közé ékelt tu- fás rétegek szélein, többnyire szegény vizű és időszakos forrásban bukkan elő. A víz­tartó rétegek hiánya miatt a Mátra hegység andezit ge­rincének felsőbb részein min­denütt nagy a vírszegénység. Ezeken a helyeken csak a hegyoldalakat borító törme­lékréteg és az erdőtalaj tá­rol magában vizet, a forrá­sok ún. törmelékforrások. Csak a felszínt borító törme­lékréteg víztartalma az, amit össze lehet és össze kell gyűj­teni ... Az idézet ár. Vidacs Ala­dár geológus, a Földtani In­tézet osztályvezetőjének, 1960. májusában — Mátraszentim- re és környéke területén a közismert vízellátási nehézsé­gek enyhítése tárgyában —j írott szakvéleményéből való: A szakvéleményt, s az ivó-» víz ügyében keletkezett va­lamennyi levelet, iratot, jegy-» j zőkönyvet évek óta d ólai­mén tűmként őrzi a Mátra-; tető „szent" településeinek (-Imre, -István és -László) krónikása — Zakupszky László. Azt hittem, sokolda- , lú közéleti tevékenységét pontosan ismerem, s a na­pokban, hogy a mátraszent- ; imrei ivóvízellátás IL üte-; mének műszaki átadás-átvé­teli eljárására meghívóit kap­tam, kiderült, hogy mégsem ismerem. Számos tiszte mel­lett ugyanis — iskolaigazgató, megyei tanácstag, a kereske­delmi és idegenforgalmi éb titkára, a HNF megyebizott­sági tagja stb. — egyszer­smind fő hivatású vízügyi szakembert is számítanom kell. Az „öreg Zaky” — ahogy őszült fejével, nyugdíjba haj­ló korával, tréfálkozva önma­gát nevezgeti — a Mátra-» szentimrei Törpe Vízmű Tár-» sulat elnöke is, A rómaiak azt fiJrűettékj az út — élet. Fent, a Mátra tetején, a tengerszint felett 940 m magasan; úgy módosí-­tottálc a római mondást: a víz — élet; s hamarabb volt utak. mint ahogy vizük ke­rült. Egészséges, jó ivóvizük. ÉVTIZEDES SZOMJÜSAG- BA\ küszködtek itt az em­berek, a Mátra erdős magas­latain. Állandó és hosszan tartó gondot okozott a víz. Szomjaztak a „szentek”. Három kút adott kevéske vizet — a Bernát-forrás, a Fürdő- és a Darázskút. Vöd­rökben, kannákban, kézben, háti kosarakban; meg a fe­jükön cipelték hosszú-hosz- szú úton, hazáig a vizet. Volt idő, .nyári szárazság idején, hogy éjszaka mentek vízért. Titkon lopakodva, hogy meg­előzzék a szomszédokat. Mert éjjeli nyugalom idején csak jobban összegyűlt az a kevés víz a kutakban, forrásokban; amit beosztva használtak, fo­gyasztottak. Elindultak a leg­sötétebb éjjelen, s mikor a kutakhoz, forrásokhoz értek, látták csak, hogy mások is, mennyien várakoznak edé­nyeikkel. Nappal az asszo­nyok, meg a gyereknép áll-- dogált órákig sorára várva,' mintha örökké heti piac lett volna, jnintha másra nem is kellett volna a drága idő. Mennyit fohászkodtál?; fo­lyamodtak istenhez föl aa égbe, magyarul, szlovákul.' „Adj a szánkba nyálat — kútjainkba kortyot... F* S dehogy segített bármi ima a szegény vizű forrásokon. Es szálltak a keserű káromlá­sok: r...nincs isten az ég- benI* A jobb sorsiordulat sem hozott változást egyszerre. Sokáig kellett várniuk, a jó ivóvízre. 1961—62-ben vizet kapott Szentistván és Szentlászlő. Imrén pedig egyszerre meg­szöktek a vizek. Érckutató aknát mélyítettek a hegy gyomrába, s a szegény vizű források még szegényebbek lettek. Egymást érték a nyug­talanság, az aggódás, a ka­tasztrófától való rettenet SOS-jelzései. Terv tervet kö­vetett, tanácskoztak illeté­kesek, jegyzőkönyveket gyár­tottak. Előbb csak három forrást akartak foglalni, az­tán már nyolcat. Semmi nem lett az akaratból — az em­berek szomjúsággal küszköd­tek tovább. És itták a coli baktériumokkal fertőzött, ásott1 „kutak” vizét, amely­ben ugyancsak lassan merül­tek meg a vödrök. ... DE SZAKÍTSUK SZÉT ennél a, kockánál a volt idők visszapergő filmjét. VAN MÁR VfZ és LESZ IS VlZ! Az Eötvös és a Rákóczi ut­cában már földbe fektették a vízvezetékcsöveket; túlj utot- tak a munka felén a Deák Ferenc utcában és serényen haladnak a hálózatépítéssel a Szabadság utcában is. És egy utca híján már vízveze­tékből kapnak vizet hamaro­san a szentimreiek. Kristály- tiszta, egészséges forrásvizet. Az országút mentén áll az I. forrás gépháza. Szakembe­rek mustráljak a műtárgya­kat, vizsgálják a berendezé­seket. A II. víztermelő for­ráskutat bükk fiatalos rejti. Susogó kecskefüzek, „lyány­fűzfák” hajolnak lombjaikkal a vízgyűjtő négyszögre ma­gasított dombja fölé. Elektro­mos szivattyúk zümmögése keveredik az erdei szélzúgás­sal. S a víz kristályos szintje szemmel láthatóan emelkedik feljebb-feljebb a gyűjtőme­dence betonfalán. Nézzük a vizet, s mintha csak egyet gondolnánk. Nem. messze ide a liturgikus za- 1 rándókhely, a csodatevőnek . titulált, ám valójában egy­szerű, coli fertőzött Fallos- kút, a hasznosi Mária csoda- kútja. Az „öreg Zaky” a víz­termelő forráskútba mutat: — Ez itt az igazi csoda. A f gyógyító forrás...: Obiigát kérdés a szakem­berekhez: mennyi vizet nyer­nek, s mennyi a költség? Ha a harmadik ütemben a bánya is vizet ad a hálózatba, meg­lesz a napi 100 köbméter. Az összes költség pedig ötmillió. A SZEMREVÉTELEZÉS hamis mértékegység. A hely­zet összegezése nem történ­het számok nélkül. Drága víz? A legdrágább? Mátra- szentimre 650 lakosa szom­jazta ezt a vizet, s velük együtt ^ fogyaszthatják az egészségük visszanyerésére, erejük felfrissítésére az or­szág minden részéből ide ér­kező tízezrek. Drága hát? A legdrágább? Az emberi sor­sokat és értékeket a számok tükrében is látnunk kell. Pataky Dezső HelvesEés - névtelenül GYAKRAN kapok levele­ket, amelyekben egy-egy cikkről jót, vagy rosszat ír­nak, vitatkoznak vele, újabb javaslatokkal toldják meg,, vagy éppen csak együttérzé­sükről biztosítanak a levél­írók. Ezek közül a levélírók kö­zül most azokkal szeretnék vitába szállni, akik ugyan , helyeslik az újságíró bíráló sorait, véleményét, de nem ír­ják a levél aló a nevüket. Nemrég jelent meg„Az au­tóbusz és rugalmasság’’ cím­mel némi bírálatot és javas­latot tartalmazó írás, amely­re szintén több reagáció ér­kezett szóban és írásban. Ez utóbbit választanám, ame­lyet „Egy utas” jeligével kap­tam. „Olvastam a Népújság­ban cikkét az autóbuszközle­kedésről. Nagyon fontos, hogy a Népújság foglalkozzon e kérdéssel. Néhány esetet én is felsorolok..." S jönnek a lapban megjelent cikket meg­erősítő példák, amelyekben arról esik szó, hogy az egri helyijáratnál az új menet­rendben az AKÖV megszün­tette néhány járaton a csuk­lós autóbuszok közlekedését s helyettük egyes kocsikat járat. Többször olyan töme­get préselnek be az autóbusz­ba, hogy az utasoknak keser­ves szenvedés naponta mun­kahelyre és haza utazni. Pa­naszolta, hogy csak elöl lehet felszállni s óriási a tolongás és akadt olyan példa, hogy húszperces késéssel futott csak be a helyijárat. „Ezt lát­nia kellene a vállalatnak és intézkedni, mert ha az újság szóvá nem tenné, nem is tu­dom, a vállalatnál törődné­nek-e így a dolgozókkal?" MIKÖZBEN ezúttal továb­bítjuk panaszait, egyben azt is helyeseljük: valóban nem az a korszerű közlekedés megoldásánál?, javításának módja, hogy mindenért az új­ságnak kell szólnia. De szí­vesebben vettük volna, ha mi is hivatkozhatunk pa­naszkodó olvasónk nevére, lakcímére, hogy az setleges vitáknál könnyebben tisztáz­hassuk, hogy kinek van iga­za. „Mennyit keresnek a föld­művelők? című sorozatunkhoz is több levél érkezett. Sajnos egy-két esettől eltekintve, mint amelyet Püspöki Mi­hály és néhány más levél­írónk írt, a többi észrevétel aláírása csak név kezdőbetű, vagy „egy 70 éves koráig dolgozó tsz-tag”. Pedig e le­velekben is sok hasznos érv található. Miközben egyet­értenek azzal, hogy a parasz­ti jövedelemmel kapcsolatos félreértéseket tisztázni kell, saját példáikat is leírták, hogy helyes kép alakuljon ki a földművesemberek élet­színvonaláról. Mondván: „nehogy azt higgyék a mun­kások, hogy a parasztok miatt kell meghúzni a nad­rágszíjat”. „Én a Népújság öreg elő­fizetője vagyok, kérem, hogy továbbra is foglalkoz­zon a tsz-ügyekkel, mi, az öreg tagok hozzászólunk.” Ezzel fejezte be hozzám irt levelét egyik olvasónk, aki szintén csak nevének kezdő­betűit jegyezte írása alá. Ö is felsorolta, hogy milyen különbség van a falusi és a városi élet, az ipari és mező- gazdasági munkakörülmé­nyek között. Az írást 6 is helyeselte, s mint írta máskor is hozzá­szól a lapban megjelenő írásainkhoz. HOZZÁSZÓLTÁK Bükk­szék jövőjével kapcsolatban is, sajnos akadtak, akik „eb­ben a kategóriában”, vagyis névtelenül helyeselték Bükk­szék megmentését. „Engedj meg, hogy Bükkszék ügyé ben Fodor Istvánná ország gyűlési képviselőhöz mi, nyugdíjas, idős munkások i hozzászóljunk. Kérjük, hagi ják meg nekünk Bükkszéke hogy azt az áldott gyógyv zet használhassuk.’’ Ezz< kezdte levelét „Egy tsz nyugdíjas”. A továbbiakba társai véleményét is tóink csolva interpellál velün együtt a képviselőnőhö hogy hagyják meg Bükkszé fürdőjellegét. „Ügy érzen ezt le kellett írnom, mielő komoly lépések történni nek...” Sokan vannak, akik úg érzik, hogy „le kell írniuk véleményüket, javaslatuka egyetértésüket cikkeinkre, ez örvendetes tény számon ra is. Jólesik a biztatás, i egyetértés még így, aláír; nélkül is, hiszen azt muta ja, hogy sikerült valamilye közproblémára rátapintan az újságíróknak. Köszöni tehát ezekért a levelekért i de talán még többet segí hetnének, hasznosabb lenn jobban is esne, ha ugyané: a levelet nevükkel is jegye; nék. UGYANÜGY, mint az ú ságíró, véleményét... java: latát... bírálatát. Kovács Endre A közelmúltban új ruhafehé­rítő szerrel igyekezett meg­lepni a vásárlókat az Egye­sült Vegyiművek, amely a nagykereskedelem, illetve a sellyei ktsz lelkes közremű­ködésével ízléses kis karton­dobozokban bocsátott közre a sokat sejtető tisztító piru­lákat. S mert meglepetésről, amo­lyan „ajándékféléről” van szó, mindennemű félreértés elkerülése végett rá is írták a csomagra, hogy „Minta érték nélkül”. Természete­sen: egyelőre. Elsősorban ugyanis az volt a gyártó cég célja, hogy az új mosószert megismertesse, megszerettes­se a közönséggel. Később — SZÁMOS RUDOLEi Kántor és Csupati Részletek egy nyomozókutya történetéből 5: —»&aj, de helyes á Ttutyus — szólt le a félemeleti galé­ria lépcső fordulójáról a hall­ban várakozó törzsőrmester­hez az üzletvezető. — És barátságos, ügy lá­tom, megkedvelte magát, hogy így a nyomába szegő­dött — válaszolt ravaszul Csupati.’ Kántor aa üzletvezetőnek nem engedte maga mögött becsukni az ajtót. A küszö­bön állt. Farka a folyosón; feje a szobában. Csupati ku­tyájának peckesen meredő farokzászlaját figyelte, ám az néhány másodperc múlva el­tűnt előle, és szinte ezzel egy időiben a szobából két­ségbeesel), kiáltás harsant. Csupati hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, s nem tellett bele fél perc, már az iroda­ajtó előtt állt. — Maradjon mozdulatlan — tanácsolta a törzsőrmester a rémülettől vacogó ember­nek. — Arról nem volt szó, hogy maga kulcskeresés köz­ben telefonál is. — Csak a szakácsnak akar­tam utasítást adni. Csupati megértőén bólin­tott. „Engedd!” Szólt Kantor­ra, majd kivette a köpcös üz­letvezető kezéből a kagylót és visszatette a készülékre. „Megvan a kulcs?” ^ * — I-i-gen... — hebegte, miközben baljával jobb csuk­1969. augusztus 6., szerda lóján Kántor fogainak hely^ simogatta. „Telefonálni akart a pasas, de kinek?” — töp­rengett lefelé menet Csupati. A szálló forgósajtajában már Sátori jött velük szem­be. „De hamar ideértél” —• fogadta Csupati a főhadna­gyot, majd a füléhez hajolj ' és ezt suttogta: „Figyeltesd a portást”. Mire az utca felől a sze-» mélyi bejáróhoz értek, az ár­kádos kapubejáró elé meg­érkezett a határőrség roham­kocsija is. „A helyzet?” kér­dezte Csupatitól a kémelhá­rító csoport vezetője. „A nyo­mok a határtól idáig vezet­tek”. Sátori ismerte a cso­portvezetőt és arra kérte, embereivel zárassa körbe a hotelt. Az étteremben záróra, lassan szállingóztak a vendé­gek. Izgalmában az üzletve­zető remegő keze alig talált a zárba. Kántor könnyedén azonosította a nyomot és ahogy az ajtó kinyílott, el­sőnek lépett a szénporos, kes­keny csigalépcsőre. Az alag­sorban szűk folyosó vezetett az épület hosszában. A ka­zánház előtt haladtak el. Sá­tori az üzletvezetőtől meg­kérdezte: hol a fűtő? — Az éjszakásnak itt kell lennie. Ha az urak nem jön­nek, már magam is keres- 1 tem volna, mert a konyhasói panaszkodott, hogy nincs for­róvíz... — Kántor a gépház vasajtója előtt állt meg. 1,Nyisson be”, kérte az üzlet­vezetőt a főhadnagy. A ka­zánházi ajtó azonban nem nyílott. Ezt nem értem, ké­rem. Este tízkor váltottak és az éjszakás fűtő nem iszákos ember... A portás is ellenő­rizte. Talán a pihenőszobá­ban tartózkodik”. A fűtők folyosó végi szo­bájába se tudtak bemenni. „Hol vannak a kulcsok?” — fordult az üzletvezetőhöz Sá­tori. „Az irodámban és a por­tán ...” — Hadnagy elvtárs, kísér­je el a főnök urat és az ösz- szes alagsori helyiség kulcsa­it hozzák ide — utasította egyik nyomozóját Sátori. Kántor egyre nyugtalanabbul izgett-mozgott az ajtó előtt. üzletvezetőnek — „és a ki­lincshez senki ne nyúljon”. Ezután zsebéből kendőt vett elő, azzal fogta meg a kulcsot és miután a zárba dugta, a kilincset is. Elsőnek Kántor ugrott a sötét helyiségbe. Csupati zseblámpájának fénycsóvája követte kutyáját és ahogy átlépett a küszöbön, nyomban vissza is hőkölt. A koszos vaságyról, fejjel a betonpadló felé idősebb ember lógott. Alsóteste az ágyon, homloka könyökben behajolt alsókarjára zuhan- tan lógott, mintha még végső kétségbeeséssel a betonról vissza akarná nyomni magát az ágyra. Sátori felkattintot­ta a villanyt. „A fűtő” kiál­tott fel rémülten az üzletve­zető. — Megfojtották, méghozzá fonott dróthurokkal — álla­pította meg Sátori, miközben Or rát többször is a szárfa ré­séhez dugta; Gyakran pislo­gott gazdájára és tappancsá- val is megpróbálta kinyitni. „Várj” — intette türelemre Csupati. Öt percbe tellett, mire a csörgő kulcshalommal a hadnagy és az üzletvezető visszaérkezett. „Válassza ki a megfelelőt” mondta Sátori az alaposan szemügyre vette az áldozatot. „Odaát mostaná­ban ez a divatos gengszter­módszer” — jegyezte meg Csupati. Kántor ez alatt az öltözőszekrény ajtajával bí­belődött. Sarló alakú körme bele­akadt a szekrényajtó kissé elálló alsó szélébe és a kutya erős rántására reccsenve pat­tant fel a zár. Csupati a zaj­ra odanézett: „Mit csinálsz?” lépett Kántor mögé. A kutya a szekrény alsó reteszéből kisujjnyi vastag sodrott hu­zalt rángatott elő. „Főnök” — szólt Csupati — „a hu­rok”. Sátori gyorsan intézkedett. Utasította a hadnagyot, hi­vassa ki a rendőrorvost és a bűnügyi technikust. Csupati­tól azt kérdezte: Tovább tu­dunk menni? — Kántor, mint a jó kopó. újra nyomon volt, s csak gazdája jezését várta. Az intésre azonnal indult. Végighaladt a hosszú alagso­ri folyosón. A liftakna mel­lett, a főlépcsőház alján né­hány ellenőrző szimatot tar­tott, majd felfelé vezette a csoportot. Ahogy a földszinti hallba értek, Csupati futó pillantást vetett a portáska­rám mögött a különböző pa­pírokkal buzgólkodó hoteli- erre. Kántor odaszagolt a karámhoz. Halkan morgoló­dott, de azután mégis vissza­fordult és a főlépcső kopott, bordó szőnyeggel borított já­rókáján indult felfelé. Csu­pati agyán csupán átsuhant a gondolat, milyen sápadt is a vörös hajú portás. Az első emeleten először balra fordult a kutya, ám néhány lépcső után vissza­tért. A keresztfolyosó végéti, a világító udvarra néző hát­só traktust célozta meg, és a sikátorszerű, gyéren világí­tott hosszú folyosó távoli sar­kából nyíló ajtó előtt várat­lanul megállt. „Itt ki la­kik?” Kérdezte fojtottan az üzletvezetőtől Sátori. A ko­pasz, kövér ember zsebken­dőjével törölgette izzadó homlokát. „A dizőzünk” — és a választ inkább sóhajtot­ta, mint mondta. (Folytatjuk) mint azt a csomaghoz me lékelt kísérőlevélen megí ták — nyilvánvalóan pénzé akarják árusítani, méghoz 2,90 forintért. Ám addig m várni szerettek volna egy d rabig. , Nem így a Heves megy Élelmiszer Kiskereskedelr Vállalat, amely túlzott „éle mességgel” már a mintáké küldött csomagokat is eile érték mellett propagáli Méghozzá nem is kévéséi Közel négy forintért! Kétszeresen is furcsám tartjuk a kisker „módszeréi egyrészt, mert érték nélki cikket pénzért értékesít, má részt pedig a könnyűszeri ellenőrizhető árdrágítás n att. Az Egyesült Vegyiművi nem így képzelte el az új te mékének bemutatását — s vásárlónak is más fogaim vannak a segitőkészségről, információgyűjtésről, a re Iámról. Amikor egy új ciki) véleményezésre, megismeri tésre ingyen küldenek a í gyasztóhoz, nem szabad m az első találkozást is jogi lanul elrontani, megkeseríl ni! A pontosság kedvéért j gyezzük meg, hogy a szób forgó „témával” hétfőn 1 lálkoztunk az egri, Lenin i ÁBC áruházban. Attól te tunk, hogy másutt is isim lődik... (-ni) A Vaskapu rövid időre „bezárul" Jugoszláviában vasáru bejelentették, hogy a Vask punál augusztus 7-én tíz va tizenkét napra leállítják dunai hajóforgalmat, amíg Jugoszlávia és Románia í tál közösen épített óriási er művei kapcsolatos gátépítő munkálatok elkészülnek. A Heves megyei Vas Fémipari V. szerzői 8 általános iskola: zettséggel 1 fiúkat öntő-formázó tanulónak Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat munkaügyi előadójánál 1969. augusztus 31-ig. Cím: Gyöngyös, Vasöntő u. 2. m Érték nélküli terméli — értékesítése?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom