Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

Ismét képernyőn a „Casablanca" (Foto: Enyedi Zoltán) Jóllehet a Tragédia reper­toárdarabnak számít a sze­gedi fesztiválon, mégis meg­különböztetett érdeklődés kí­séri valamennyi bemutató­ját. Részint mert a mű lehe­tőségeinek éppen a hatalmas szegedi dómszínpad nyi­tott új távlatokat, s részint; mert az elmúlt esztendőkben talán egyetlen premier sem váltott ki oly szélsőséges vér leményeket, mint éppen Az ember tragédiájának szegedi előadása. A nézetkülönbsé­gek fókuszában már koráb­ban is Vámos László rende­zési koncepciója állott, aki merészen értelmezte át a megnövekedett térszínpadi arányokra Madách filozofi­kus, szereplői tekintetében is inkább kamarajellegű drá­mai költeményét. A látvány­elemekkel megtűzdelt elő­adást annak idején kétkedés fogadta, s csak évek múltán derült ki, felesleges volt megijedni a templomhom­lokzatra hágó angyalok, tor­nyokra irányított figyelem és seregnyi nagyvonalé, muta^ tós rendezői fogóstól: a Tra­gédia mondandóját itt sem hallja el a néző. Most, hogy újra Vámos László állitotta színpadra a Tragédiát, a mű szegedi tör­ténetében talán a legkoncent­ráltabb. leginkább összefo­gott előadást sikerült megte­remteni. A színpad közepét egy dombszerűen kiképzett föidgömb-szelet uralja, mely­ből reflektorok világítanak elő, s ezen zajlanak a színvál­tozások, míg a statisztéria körötte mozog, ellenfényben megvilágítva, árnyékszerűen. A tényleges1 szereplők innen feljutva kerülnek kapcsolat­ba Adómmal, Évával, Luci­ferrel, azaz Nagy Attilával, Thirring Violával (a kornar- nói magyar színház tehetsé­ges, fiatal színésznőjével) és Sinkovits Imrével. A nagy létszámú közreműködő gárda Barkóczy Sándor koreográ­fiája szerint mozog a színpa­don. s a sikerekben részt kérnek Vágó Nelly jelmezei. valamint a játékok kitűnő világosító berendezése, mely kulcsszerepet kapott az elő­adáson. A RADIO- és Televízió­újság februárban azzal a ké­réssel fordult a nézőkhöz, hogy írják meg, milyen fil­meket szeretnének ismét lát­ni a tv műsoréban. A beér­kezett levelek nagy szama ■— 31 452 „íllmszavazatot” kap­tak! — azt bizonyítja, hogy a nézők szeretik a filmeket a képernyőn is. A televízió augusztusban kezdi el vetí­teni új filmsorozatát, „A kö­zönség kívánságára” címmel. Az első filmet, a Casablan­cát (a kívánságlista 40 film­je közül a 9. helyezést nyer­te eU augusztus 16-áp vetí­tik* í A sok nagy sikerű ameri­kai film — magyar szárma­zású — rendezője Kertész Mihály a II. világháború alatt kísérletet tett a művészi és haladó, politikailag idő­szerű kalandrilm megterem­tésére. Az 1942-ben készült Casablanca a roosevelti Ame- i'ika háborús filmgyártásá­nak egyik legkitűnőbb pro­duktuma lett. A film történetének hely­színéről el kell mondani, hogy a marokkói Casablanca, noha ez időben hivatalosan a meg nem szállt Franciaor­szághoz tartozott, valójában azonban a hitleri Németor­szág teljes ellenőrzése alatt, állott. A hatalom lényegében a náciké volt itt Is, de a for­mákat igyekeztek külsőleg betartani. A formák és a lé­nyeg közötti réseken pedig a kalandorok és kétségbeesett menekülők áradata hömpöly- gött ki-be — tengeren, szá­razföldön és levegőben egy­aránt. Az ideérkező európai menekültek természetszerű­leg mihamarabb biztonságo­sabb területre akartak eljut­ni, a kalandorok pedig igye­keztek e zavaros helyzetet kihasználni. AZ EGYIK ilyen bárnak a tulajdonosa Mr. Rica (Humphrey Bogart játssza a filmen), aki bár mindig a sa­ját anyagi hasznát nézi — segíti a menekülőket. Ebben a bárban ismerkedünk meg a film többi hősével is, a hitleri bizottság vezetőjével, Strasser őrnaggyal (Conrad Veidt) és a menekülteknek jó pénzért útleveleket szerző kalandorral (Peter Lorre). Ide érkezik meg a németek­től hajszolt antifasiszta ma­A fajüldözők bosszúja Cool és Bosch holland film- operatőrök. két héten át doku­mentumfilmet forgattak a rho- désiai helyzetről. A felvételek során a rendőrség különböző akadályokat gördített az opera­tőrök elé, sőt Salisbury negye­deiben többször le is tartóztatták őket. A filmre vett anyag előhí­vása után kiderült, hogy a rend­őrségen az afrikai lakosság sú­lyos helyzetét, a rhodésiai fehér kisebbség fajüldöző magatartá­sát leleplező filmkockákat rönt­gensugárral „kezelték" és meg­világították, hogy használhatat­lanná tegyék az anyagot. gyár mérnök, László Viktofl (Paul Honrelü), feleségével* Ilsével (Ingrid Bergman). S itt elevenedik fel Rlck és Hsa korábbi nagy szerelme is. A bártulajdonos ennek ellenére mégis segíti a házaspár me­nekülését, lelövi az elfogá­sukra érkező őrnagyot, felse­gíti őket egy induló repülő­gépre, de ő maga is kényte­len menekülni. A fordulatos meseszövés, a kalandfilmeket idéző izga­lom az eseményeket végigkí­sérő nagy szerelem, a feszült­ségekkel teli dialógusok és a felcsillanó humor — a leg­főbb jellemzői Kertész Mi­hály több Oscar-díjat nyert filmjének. Érdekessége, hogy mire ez a háború — illetve náciellenes film elkészült, 1942. november 11-én az an­gol és amerikai csapatok megszállták Casablancát. S ha már a történelemnél tar­tunk, feltétlenül meg kell említeni, hogy 1943. január 14—26. között nevezetes kon­ferenciát tartottak ebben a városban. Az USA akkori el­nöke. Roosevelt és Churchill angol miniszterelnök, a ve­zérkari főnökök részvételével Casablancában dolgozták ki az Olaszország elleni hadiá­rat tervét. Roosevelt javasla­tára leszögezték: a háború végső célja a tengelyhatal­mak feltétel nélküli kapitu­lációja! E NAGY események előtt, a háború szélén játszódik a Casablanca című film, a nem hivatalos, de éppoly kétségbeesett küzdelemben az életért, az egzisztenciáért. Egy roskadozó világ, a fojto­gató fasizmus ellen, a látszat­szabadulásért küzdő európai polgárság világa jelenik meg a néző előtt. Ezt a világot nem kollektive ábrázolja, ha­nem egyéni sorsokon, fősze­replőkön és felvillanó epizód­figurákon keresztül. Ez adja meg a film egyéni jellegét s kelti fel vonzóerejét azzal, hogy nem sémákat ad. ha­nem emberi arcokat jelen­tet meg előttünk. Egy olyan környezet, ami csábíthat a kalandor sematizmusra, de őszinte emberi ábrázolásokat nyújt — ez adja meg a film erényét és sikerét, évtizedek­kel elkészülte után is. Murai János 2^ - f Cl fTlS augusztus 16-an a szegedi ünnepi játéko­műsorát. A táncokat Rábai Miklós koreograjálta. kon mutatja be a „Jeles napok” című új (MTI Foto: — Friedmann Endre felv.) SSr-"'y"yy"/'SS/SSSS'S'SSSSyS'"-r-"SSS'///S//Sj,SS/SSSSS//SSSS/SSSSSSS/S/SSSSS/SS/SS////S/SSS/SS////SS/SS//S////S/SSSSSSSSS/S//SSS/SS/S/SS/yS//SSSS/SS//SS,-SSS/S//SS/SSSSSSSSSSSS//SS/SSSSSSS/SSSSSSS/S/JJ-SSS//SSSSSS/SSSSSy YIVCZE GYÖRGY: ÚT A POKOLBÓL Jó dohánytermés volt azon az évben. Egymást érték a parasztszekerek a beváltó­ban. A minőséggel sem volt különösebb baj. Egy-két vi­déken volt csak jégkár, de még kezdeti időben, tehát kiheverték a levelek. Nagy sárga kötegek özöne zsúfoló­dott a pajtákban. És bizony két minőség között lényeges volt a különbség forintban. Az egyik dohányátvevő Korompai volt. Nagyon vi­gyázott- mindig, hogy a leg­kisebb szabálytalanság se forduljon elő. Azt látta, hogy az igazgatóhoz gyakran be­mennek a parasztok és dupla mosollyal jönnek ki tőle.. Egyre világosabb lett Ko­rompai előtt, hogy az igaz­gató nem valami tisztességes ember. S ez felháborította. Persze, az igazgató nem ha­gyott sohasem nyomot, vagy legalábbis olyat nem, amely biztosan meggyőzte volna fel­tevéséről. Természetesen többé-ke- vésbé minden ember maga irányítja a saját sorsát. — Majd lebukik egyszer — gondolta Korompai. Az­tán az jutott eszébe, hogy ma megint összeüt a kártya­parti. Lényegében hülyeség. 1069. augusztus 13., szerda Az ember hol veszít, hol nyer. De inkább veszít. Az­tán olyankor hallgathat ott­hon az asszonytól. A múlt héten négyszázat veszített. Ami igaz, az igaz, mindkét gyereknek cipőt kellett vol­na venni. Majd lesz ... Ügy még nem volt, hogy vala­hogy ne lett volna. Csak ... Igen, kártya nélkül még meglenne, de a bor... Ez is marhaság. Marhaság, marha­ság, de akkor minek él az ember, ha mindent megvon magától. Gondolatban számolgatni kezdte. — Igen. Tíz éve. Minden­nap elfogy a félliter. Van, amikor a liter. Persze, dél­után, munka után is ... Szó­val, sokba kerül. A pénz meg kevés. Kevés és folyik. Olyan, mint a gyertyaláng, rövid ideig tart. Ez már így van! Este a barátjánál összeül az ultiparti. Piszok rossz volt a lapjárás. Korompai szüntelenül veszített. Köz­ben ittak. Erősen érezte a spiccet, de kitartóan koccin- gattak, amíg a lapot osztot­ták. Korompai egymás után játszotta az ultikat és a bet- ' iiket. El is vesztette őket. Hatszáz forint volt nála, amiből még egy huszas la­pult a levél tárcájában. Re­ménykedett, hogy majd megfordul a lap járás. Szé­gyellt felállni és abbahagy- pi. —----------------- • M inden pénze elfogyott. Kölcsön kért kétszázat. Egy óra múlva ebből sem volt egyetlen vas sem. Felállt. Imbolygott. Erős volt a villanyíény. Vakította. — Nekem mára elég — mondta. Hazaindult. Nem akart ké­sőig maradni, sietett. Már előre izgult, hogy Magdi Amikorra benyitott az aj­tón, teljesen ki is józanodott. Bántotta a veszteség. Most mérte lel igazán: sok volt az a nyolcszáz fórint. Kettővel tartozik. Majd megadja. Meg. Ez becsületbeli dolog. Hamar lefeküdtek. Korompaival kettőt for­dult a szoba, aztán elaludt. Reggel fáradtan ébredt. Sietni kellett, hogy el ne kés­sen a beváltóból. Elsőnek jómódú paraszt- ember jött három kocsi do­hánnyal. Korompai kiment a hídmérleghez, hogy átve­gye. Mielőtt még szemügyre megint számon kéri. Hazud­ni meg nem akart. Tíz év alatt néhányszor hazudott neki, de jelentéktelen dol­gokban. Azok megbocsátha­tok. Magdi még nem feküdt le. Tizenegy óra volt. A gyere- -^ek-már-aludtak,­vette volna a szállítmányt,’ a paraszt az egyik szekér mö­gé hívta és megszólalt: — Tudja-e, hogy járt az egyszeri néma ember? Korompai nem értette a paraszt célzását, csak a rafinált, csürcsavaros be­szédre lett figyelmes. -* _ ...... — Szóval, úgy járt — mondta a paraszt —, hogy nem beszélt és ezért megtelt a zsebe! Jóformán ki sem mondta a varázsigének szánt szava­kat a gazda, ellenállhatatla­nul Korompai zsebébe nyo­mott valamit. A kis csomag égetett. Ordítani akart, le akarta gorombítani a parasz tot, de megszédült és nem jött a torkára hang. Zsebébe nyúlt. Első tapintásra érezte; pénzköteg. A dohányt átvette, mind első osztályú minősítést laa- pott. Délután, amikor hazafelé ment a hosszú vadgeszte- nyés fasorban, szüntelenül az járt eszében, hogy lénye­gében tolvaj lett. Először tépelődötf, aztán felmentést keresett. „Csak én ne tegyem? Az igazgató­nak lehet? Minden ember­nek egy élete van... Ha nem kell szegénynek lennie, akkor miért -legyek az? Kü­lönben is?.. Megrémült a gondolattól, amikor eszébe jutott, hogy a mai napon belépett a bű­nözők sorába. Ettől félt. Félt a szégyentől és a megalázott- ságtól. Arra gondolt, előveszi a pénzt és meggyújtja, s ak­kor ismét megtisztul. A Rézfácánhoz ért. Életé­ben egyszer volt ebben a kocsmában. Most ellenállha­tatlanul belépett az ajtón és a belső terem felé indult. Kocsis, az adóügyi előadó ült az egyik asztalnál, előt­te fröccsös pohár. Korompai megörült, amikor meglátta. !S£ksatte?* (folytatjuk^) Hiábavaló az ellenpropaganda Az olasz dohányosok 1967- ben több mint 66 milliárd cigarettát füstöltek el, össze­sen 746 milliárd líra érték­ben. Ha hozzászámítjuk a 290 ezer kiló tubákot, a 3,5 millió kilogramm közönséges do­hányt, az egymillió kiló szi­vart és 135 000 kiló „cigaril- lót”, mindezekből összesen 775 milliárd Ura érték kere­kedik ki. Bár az olaszok kedvence továbbra, is a cigaretta, az utóbbi Időben megnőtt a pi­pázók száma, éspedig oly­annyira. hogy 1948-tól nap­jainkig a pipák forgalma a négyszeresére növekedett. Szép számban létesítettek pipagyárakat és korszerűsí­tették a régieket. Sőt, még „pipaklubot” is alapítottak, amely többek között a „szak- folyóiratok” reklámozásával foglalkozik. Olaszországban 100 olyan felnőtt között, akik naponta legalább egy cigarettát vagy szivart elszívnak, illetve leg­alább egyszer pipáznak, 68 férfi és 32 nő van. A férfiak között a legtöbb dohányost a 16—24 évesek kategóriájában találjuk. Leg­kevesebbet az 55 éven felüli­ek dohányoznak. A férfiak között 4.3 száza­lék az alkalmi dohányos, a többit megrögzött dohányos­nak számíthatjuk. A nők magatartása erősen eltérő: száz „időről időre” dohányzó nő közt a 10—24 évesek 20.8 százalékot tesz­nek ki. míg ugyanebben a korosztályban körülbelül 10,6 százalék a „megrögzött dohárf > Mmaaspkíl -irányszáma. ■ 11 emler tragédiája — Szegeden

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom