Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

...és maguk hogyan élnek? 1IV. Túl az élet delén Pótkocsi helyett csúszólemez Egy verpeléti újítás nyomában ’ 'in Iha minden megvál­sz emberben is, körű­iéig is, amikor a gyerekei már révbe jutottak, és azt kezdi el számolgatni: hány éve van még a nyugdíjig. Feloldódik a korábbi feszes­ség, a jól elvégzett feladat sikerének öröme lazítja el. •És egyre gyakrabban néz vissza. Honnan indult, mi­lyen utat tett meg, hová ju­tott el? Majdnem négy évtized munkás hétköznapjaival a háta mögött, hogyan él ma egy kétkezi dolgozó a csa­ládjával? • • Közel negyven éve dolgo­zik ugyanazon a helyen, ahol kezdte, a gyöngyösi malom­ban. Az első szakmai vizs­gát 1938-ban tette le, négy évvel azután, hogy munkába állt. Rá két évre szerezte meg a második oklevelet, majd 1953-ban a harmadikat. Ahogy korszerűsítették a malmot, úgy kellett neki is újabb és újabb szakismere­teket szereznie. Ma ő gondozza a villany- motorokat. Elvégzi a lakatos- munkákat is. Nádudvari Józsefet nem­csak közvetlen munkatársai becsülik szorgalomért, szak­mai hozzáértéséért, szerény, csendes magatartásáért, ha­nem a vállalat központjában, a Heves megyei Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­latnál is tekintélye van a nevnek. örül ennek és büszke is rá Nádudvari József. Nagy dolog az, majdnem negyven évig egy munkahelyen töl­teni az időt. Hány ember ment és jött ezalatt, de ő maradt. Lassan már csak úgy emlegeti mindenki: az öreg Nádudvari. Bensősége­sen, barátian, ahogy illik a majdnem negyven esztendő­höz. És anyagilag?::: Mit ért el a közel négy évtized alatt? • • A havi keresete 1800 forint. Itt dolgozik a felesége is, ki­szerelő. Magyarul: csomagol­ja a lisztet a különböző nagyságú zacskókba. Ezért 960 forintot kap. Egészen jól hangzik — ha­vi keresetük közel jár a há­romezer forinthoz. És már csak ketten vannak, mert a fia, a Józsi, aki ács és tető­fedő, egy fél éve katona, a kislányuk pedig, Ilonka, alig egy hete ment férjhez. Ó gyógytornász a Kékesen, az intézetben. Érdemes volt ta­níttatni, áldozni rá. Pedig a két gyerek nevelése időnként arra is kényszeritette a szü­lőket, hogy maguktól vonja­nak meg ezt, azt. Ez is elmúlt. Igaz, úgy il­lenék, hogy Ilonkának bú­tort vegyenek, kelengyét. Er­re kell most spórolni, ha tudnak. « Mert az élelem nagyon drága. Havonta kétezret köl­tenek a kosztra. Reggelre tej, szalonna, felvágott, ebéd­re meleget főz a feleség. Két órakor letelik a műszak, jut idő a főzésre. Vacsorára ugyanaz kerül az asztalra, ami délről megmaradt. Té­len gyakran még két napig is egyet esznek, mert akkor eláll az étel. Így könnyít ma­gán a feleség: időt takarít meg azzal, hogy elteszi az /ételt. Hat napig főzelék és főzelék, aztán főtt tészta. Va­sárnap jut csak sült hús és sült tészta az asztalra. Ilyenkor kerül még egy üveg sör is a tányér mellé. Hadd különbözzön éz a nap a többitől, legalább ennyi­ben. Egyszerű az étrend, mégis a keresetük túlnyomó részét felemészti. • • Számolgatják a többi ki­adást is. A férj zsebpénznek tíz-húsz forintot szokott kapni. Eltart ez egy hétig is, gyakran még kettőig is: A cigarettát a feleség veszi meg, erre sem kell költenie. A lakbér 146 forint, mert négy évvel ezelőtt kaptak új lakást a déli városrészben. Addig olyan helyen laktak, hogy a szoba is földes volt, a konyha pedig szabadkémé- nyes. Életveszélyes. Az új lakásba új bútor kellett vol­na, de csak a régit hozták át: a két ágyat, a két szek­rényt, az asztalt a székekkel. Szerencsére a feleség örökölt egy kis pénzt: 4500 forint jutott neki. Ebből vették még az új heverőt, azon kívül még néhány apróságot. A lakás ragyog, tiszta.' A villanyért kéthavonta 150 forintot fizetnek, ehhez jön a tévé- és a rádiódíj, az újság, fűtésre 1200 forintos utalványt kapnak. Szeren­csére az OTP-re vásárolt té­vé részlete már letelt. Ahogy mindezt összeszá­moljuk, kiderül, nem is marad semmi a két fizetés­ből. Pedig ruházkodni is kellene. • • — Ha valamire szüksé­günk van, a KST-től kérünk pénzt. — Mire például? — Itt volt a kislányunk esküvője. Arra is felvettünk 1200 forint kölcsönt. Ha va­lamelyikünk jutalmat kap, abból is vásárolunk. Tavaly 500 forintot kaptam a jó munkám elismeréséül. Ebből vett a feleségem magának egy olcsóbb ruhát. így köny- nyebb, mintha apránként kell összerakosgatni. — Magára mikor került új ruha?. — Két éve. Hét közben megteszi egy nadrág és egy ing is. Ünnepen ritkán me­gyünk valahová. Szórakoz- zásnak ott a tévé, az újság és a könyv. A kislányom sok könyvet vásárolt. • • Erre a kérdésre, elégedet­tek-e, a férj a maga csendes módján egy halk igennel válaszol. Még bólint is hoz­zá a fejével a nagyobb nyo­maték miatt. Hogy annál kétségtelenebb legyen a vé­leménye. A feleség azonban másként vélekedik. — Oszd be jól a fizetést! Könnyű azt mondani. Nézze csak meg, mennyit emelke­dett a ruha és a cipő is. A piac is egyre drágább. A( kereset pedig maradt annyi, amennyi volt. A két gyerek már nincs otthon. Azt várták, hogy ekkorra már könnyebb lesz kettőjüknek. Jobban jut majd több jó falatra, néhány ruhadarabra is. Hogy majd jobban megengedhetnek ma­guknak mindent. És mi lett? Ma sincs másként, mint az­előtt. A fiú katona, ő is el­vár valamit itthonról, időn­ként. A kislány férjhez ment, a lakodalom is pénzbe ke­rült. Hol van még a kelen­gye? Minden fillért meg kellett gondolni eddig is, most sincs másként. — Nagyon szeretnénk egy szőnyeget a szobába. Mikor lesz ebből valami? Majd ha letelik a mostani kölcsön, talán aztán. Mert a kölcsön­re kell építenünk. Ami ko­molyabb, azt csak a kölcsön­ből tudjuk megvenni. • • Közel négy évtized állan­dó munkája után — szeré­nyen megélnek. Soha nem pazaroltak, nem könnyel- műsködtek. Mint a hangyák, úgy éltek. Ma sem zúgolód­nak. Élnek, dolgoznak. G. Molnár Ferenc „...A közgyűlés megvizs­gálta Hernádi Ferenc Osto­ros, Nagyvölgy u. 1. szám alatti lakos termelőszövet­kezeti tag jogviszonyát és — úgy határoz, hogy a ter­melőszövetkezet tagjainak soraiból kizárja.” Hernádi Ferenc nem az egyedüli, aki erre a sorsra ju­tott. Az ostorosi Kossuth Ter­melőszövetkezetből 22 tagot zárt ki a közgyűlés. — Miért? — Volt olyan tag, — mond­ja Varga Zoltán elnök, aki már három-négy éve nem dolgozott a közösben, de a háztájiban igen. Arra igényt tartott. — Hernádi Ferencet miért zárták ki? — Ö volt a tsz kovácsa. Nem látta el rendesen a mun­káját. Sokan jártak hozzá a legkülönbözőbb kérésekkel és az egyéni kívánságok mindig háttérbe szorították a közös munkát. Elég gyakran talál­tak rá a kocsmában. Tudta, hogy egyedüli kovácsmester a faluban, rá vagyunk utal­va. Ezzel vissza is élt. — A gazdaságot nem ren­dítette meg 22 dolgozó kivá­lása? — Nem. Aki nem érzi jól magát a közösben, az elme­het, senkit nem tartóztatunk. Ha 1965-ben ezt mondtuk vol­na, egy tagunk se marad. Most olyan rendeletet kellett hoznunk, hogy új tagot nem vehetünk fel. A jó gazdaság KIZÁRVA A kizárásokat meg kellett tennünk, hogy idáig eljuthass sunk. A termelőszövetkezet­ben rendnek és fegyelemnek kell lennie. Hernádi Ferenc és a többi 21 ember különbö­ző ügyeskedésekkel akarták kijátszani a termelőszövetke­zetet. Nem hagyhattuk. A 22 közül egy tag fellebbezését jogosnak találtuk, Molnár Sándornét visszavettük a kö­zös gazdaságba. Hernádi Ferenc otthon ko­vácskötényben ült a zsámo­lyon. Valahonnan már tudta, hogy jövök. Fürge szemeit végigjártatta rajtam. — Mit akar tudni? — Hangja nem sértő, in­kább sürgető volt. — Tessék kérdezni — közben sietve hellyel kínált. — Arra volnék kíváncsi, hogy miért zárták ki a terme­lőszövetkezetből ? — Ezt én sem tudom. Hogy zárhattak ki, mikor nem is voltam tag! — Nem is volt tsz-tag? — Nem. Sehol nem találni meg a belépési nyilatkozato­mat, mivel én ezt soha nem is írtam alá. Én csak alkal­r*ni.s vonzza a# embereket-» -mázott-voltam., ■-----.v'vt — Háztáji földje volt? — Igen, volt. Szőlőm is, ku­koricám is. — Tudja, hogy háztáji csak a tagoknak jár? Nem felel. — Miért ment el a tsz-től, mielőtt még kizárták volna? — Betelt a pohár. , — Hogyhogy? — Állandóan beleszóltak a munkámba. Tizenöt éve va­gyok szakmunkás, nekem ne dirigáljanak, hogy mit mikor csináljak. — Igaz az, hogy előnyben részesítette a „maszek" mun­kát? — A mostani kovácsok is megteszik. — Maga is megtette? — Meg. Nem többször, mint a mostaniak. — Miért vette a közös elé ezeket a munkákat? — Ismerősök bejöttek a műhelybe, hogy élezzem meg a fejszét, vagy a csákányt. —• Mit fogadott el érte? — Hát... italt. De nem olyan nagy mértékben, mint ahogyan azt állítják. Arra vi­gyázott a feleségem, hogy ne igyák túl sokat. — Gyakran látogatott a kocsmába? Reggel es este- Napköz­Csúszó acéllemezekre gyűjtik a bálázott szalmát a verpeléti határban. (Foto: Kiss Béla) A learatott őszibúza- és rozstáblák szé­lén bálázott szalmakötegek állnak „kato­nás” sorokban — összegyűjtve. — Eltűnt a pótkocsi a táb­lákról, szere­pét csúszóle­mez vette át — mondja Nagy József, a ver­peléti Dózsa Tsz főmecha­nikusa, a gépek felé mutatva. Az ország más szövetkezetei­ben, így nálunk is, eddig az volt a gyakor­lat, hogy a táb­lán hagyott bá­lákat közvetle­nül pókocsira raktuk. Ez fö­lösleges időveszteséget je­lentett, több ember kellett a munkához és több üzemanya­got használtunk el. Sokat töprengtem, miként lehetne ezen változtatni. Aztán rá­jöttem a megoldásra. A bá- lázógépak után egy-egy 15 négyzetméter felületű acél­lemezt helyezünk el, erre ke­rülnek a szalmakötegek. Két ember áll egy-egy lemezen, akik egyenletesen eligazítják a terhet. A lemezeken össze­gyűjtött bálákat visszük a táblák szélére. — Az első tapasztalatok szerint egyhetes időnyeresé­get jelentett szövetkezetünk­nek az aratásnál a csúszóle­mez alkalmazása — mondja Nagy Pál, György tsz-elrrök. — Főként a sík vidékeken látjuk nagy jelentőségét az újításnak, de nálunk, hegy­vidéki környezetben is be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. Hegyvidéken, a pót­kocsi esős idő után a csúszós táblákon nem tud felmenni vi­szont az acéllemez könnyű és egyszerű vonószerkezettel a nedves területen is húzható. Az újítás előnye még, hogy a szállító járműveket is job­ban ki tudjuk használni, át­csoportosítani, nem beszélve arról, hogy a felszedett szal­ma után tiszta marad a tarló. — Egy-egy lemez előállí­tása mindössze 2700 forintba kerül és hatórás munkaidő alatt készül el — veszi ismét át a szót Nagy József fő­mechanikus. — A lemezeket Borsodnádasdról kapjuk, a vonószerkezeteket pedig a szövetkezet gépműhelyében készítik szakmunkásaink. A szakvéleményezést és a gazdaságossági számításokat már elkezdték a közös gaz­daság vezetői. Az újító .pedig, aki már korábban spárgafe­dő ekét, trágyamarkolót is konstruált, szeretné szaba­dalmát az Országos Talál­mányi Hivatalnak is elkül­deni. (mentusz) Szüretkor kezdik építeni Egerben a kenyérgyárat ;,Lesz még szőlő, lágy ke­nyér!” — tartja a szólás­mondás. Nos, Egerben és vi­dékén szőlő már terem elég, kenyérből és péksüteményből azonban viszonylag kevés van. Nemcsak az egriek, ha­nem a híres városba látoga­tók ellátási gondjain is segí­teni akart az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat, amikor az Élelmezésipari Tervező Vállalatnál megren­delte az új kenyérgyár ter­veit. Milyen lesz az új kenyér­gyár. kielégíti-e az igénye­ket? — erre a kérdésre kér­tünk választ Gajdos Ferenc- tői, az ÉLTERV gazdasági tervezőjétől, valamint Tóth Sándor technológustól. A többi között elmondot­ták, hogy az új — 34 millió ben úgyis zárva volt. De csak addig voltam ott, am:g meg­ittam azt az egy-két féldecit. Kétszer maradtam el két órá­nál tovább, de a munkát el­végeztem. Megkérdezheti akármelyik kocsist, hogyha italos voltam, akkor is hogy felütöttem a patkót. — Igazságtalannak tartja, hogy kizárták? — Annak. Vittem be földet, járna háztáji. — Ha elment a termelőszö­vetkezetből miért várja,- hogy a tsz háztájit adjon? — Hány munkahelye volt azóta, hogy Ostorosról el­ment? — Három. Most a Nagy Jó­zsef Tsz-ben vagyok kovács. Több pénzt kapok, van ház­tájim. — Itthon mennyit keresett? — Az utolsó szerződésem 1800 forintról szólt. — Kévéséi te? — Igen. De mondom, nem­csak ezért mentem el, állan­dóan piszkáltak. Ök tehetnek róla, hogy elmentem. Több kizárt tagot kerestem meg. Ha nagy nehezen is, de mindegyikük elismerte, hogy vétett a közös gazdasággal szemben. A kizárást mégis igazságtalannak tartották és mindegyik beszélgetésben va­lamilyen formában ott húzó­dott meg a gondolat: a ház­táji járna,.­(mgethy) forintért épülő — kenyérgyár üzembe helyezése után az egri sütödék már csak a kif­lit, zsömlét és egyéb péksüte­ményeket készítik. Egert és a 12 környező községet — mint­egy 70 ezer embert — az új gyár látja majd el kenyérrel. A kiviteli tervek elkészül­tek, a tervtárgyalást megtar­tották: az építkezés 1969. szeptember végén indulhat a Heves megyei Építőipari Vál­lalat kivitelezésében és 1972. januárjában az első kenyér­szállítmány elhagyhatja majd az új gyárat. Az egri kenyérgyár 16 óra alatt, tehát két műszakban, 27 tonnányi 1—2 kilós, főleg fehér kenye­ret készít. — Milyen lesz az új gyár technológiája? Vagy hogy egyszerűbben fogalmazzunk": milyen lesz az itt gyártott ke­nyér? Az egri kenyérgyár a leg­korszerűbb elvek alapján épül, berendezései a legjob­bak lesznek. Ez kitűnik ab­ból is, hogy a két műszakban mindössze 47 embert foglal­koztat: közülük a legtöbben csak fehér köpenyben, a gé­pek mellett állnak, és a sze­relvényfal gombjait csavar­gatják. Egyetlen nehéz mun­ka a lisztfelöntés lesz, ez is csak addig, amíg a tartályos Lapunkban szóvá tettük, hogy Eger belvárosában, a Bajcsy* Zsilinszky, Széchenyi és Marx Károly utcák között pihenőpar­kot létesítenek, de ugyanitt akarják elhelyezni az IBUSÍ: új irodaépületét. A kettő együtt ellentmondás, mert az IBUSZ a parkot, a pihenni vágyó em­bereket és főleg a játszani aka­ró gyerekeket szorítja ki. Ila már épületek bontásával és nem kis költséggel parkot csi­nálnak, akkor ne űzzék ki on­nan a gyerekeket, hiszen az egész belvárosban nincs szá­mukra hely. viszont az IBUSZ a Klapka utcai irodaházban, vagy az Egészségház utcai OTP- ház földszintjén jól elfér. Nemcsak a belvárosi, hanem a Hadnagy utcai „B”-lakások- ban élő szülők és gyerekek ne­vében is szólnunk kell. Az új lakótelepen több száz gyerek él, és az ott lakó szülők korát tekintve arra a következtetésve jutottunk, hogy a gyermekek száma évről évre növekedni fog. Már kicsi az iskola, sőt. már építik az új bölcsődét és óvodát. És ezzel szemben. 80 méter távolságra 60 személy- gépkocsi részére garázst akar­nak építeni!! Ponto&an a bölcsőde és az gépkocsiszállítást a. malmok­ból meg nem oldják. A gyárba érkezett liszt elő­ször az aránykeverőbe, on­nan pneumatikus úton az el­osztókba. majd a silócellákba jut. Eddig a lisztsilókat ka­parólánccal ürítették, az új gyárban — az országban elő­ször — léglazítással. A fiúi- dizációs berendezés a lisztet molekulárisán levegővel ke­veri, s így a liszt folyékony- nyá válik. Óránként 3 tonna száguld majd innen a gyár­ba, azaz a mérlegre, hogy az­tán precíz adagokban jusson a másik ragyogó (a Sütőipari Kutató Intézet által kikísérle­tezett) folyamatos kovász- és tésztakészítő gépsorra. Néhány szót a gépsorról: régen 15—20 percig dagasz­tottak, itt két percig. A be­rendezést egy ember kezeli: a gépek önvezérlők és állandó tésztaminőséget biztosítanak. Azelőtt a 450 kilós dagasztó­csészéket három keréken kel­lett mozgatni, itt ez is meg­szűnik. Teljes higiénia: a be­rendezés zárt, a lisztbe nem kerülhet por, hulladék A raktárban a kenyeret megfelelő páratartalom meg­lett tárolják, s így az állan­dóan friss, négy-nyolc órán túl is meleg, lágy marad. Szüts I. Dénes óvoda mellé garázsokat: Éppen arra az egyetlen szabad hely­re. ahol a gyerekek játszhatná­nak? A Népújságban helyet ad­tunk annak a véleménynek, hegy az új lakótelepen, vagy annak közelében garázsokra is szükség van, természetesnek, jogosnak tartjuk az autótulaj­donosok ilyen irányú igényéi. De amióta ott építik az újabb óvodát-bölcsödét, a kérdést úgy kell feltennünk, hogy .100 gyer­meknek játszótér, vagy 60 sze­mélygépkocsinak garázs? Felnöhetnek-e a gyerekek já­ték nélkül? Legfeljebb akkor, ha falak és korlátok közé szo­rítjuk, ha „börtönbe’* zárjuk őket. Megfoszthatjuk-e gyerme­keinket a játék örömétől, leg­természetesebb életelemük tol? Sem az IBUSZ-, sem a ga­rázsépítéshez nem kezdtek még hozzá. Még nem késő gondol­junk a gyerekekre: F. L. 1969. augusztus 13., szerda Helyet a gyerekeknek!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom