Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

Nyikolajev szülőföldjén Heves megyei pártküldöttséggel a Csuvas ASZSZK-ban Különbség a munkában - különbséget a fizetésben A pedagógiai főiskola hallgatói előadás közben. A művészetek a kultúra virágzása V. Az Októberi Forradalom előtt csuvas földön az okta­tás, a kultúra, az egészség­ügy területén. bibliai állapo­tok uralkodtak — olvasom az APN szovjet hírügynökség egyik cikkében. Megdöbben­tőek az adatok. A l'orradá- lom előtt az országnak mind­össze 19 kórhaza volt és egy- egy betegre 40 kopek (nem egészen 6 forint!) állami költség jutott. Az országban az egyik legsúlyosabb, leg­fertőzőbb betegség, a tra­choma pusztított. Csuvas föl­dön a forradalom előtt nem volt egyetem, s bár a XIX. század második felében ki­alakult a csuvas írás, 1913- ban a lakosság majd 90 szá­zaléka analfabéta volt. A nemzeti irodalom és a mű­vészet csak a szovjet hata­lom alatt indult fejlődésnek. Ma már több mint (120 kórház, .klinika és orvosi rendelő áll a betegek rendel­kezésére, és 1800 oryos, 800 egészségügyi középkáder se­gíti a gyógyítást — több mint százszorosa a forrada­lom előttinek. Hasonlóan gyors és nagy léptekkel haladt előre az ok­tatás is. 1930-ban kötelezővé tették az általános elemi is­kolai végzettséget, ezzel vé­get vetettek az eddigi írás- tudatlanságnak és ablakot nyitottak a magasabb, a na­gyobb tudás fénye előtt. Ma több egyetem, felsőfokú In­tézmény működik a köztár­saságban, csak az általános Iskolákban. 14 ezer tanár ne­veli az ifjúságot. Az egyete­men a közép- és felsőfokú intézményekben több mint 30 ezer diák tanul. A tudomá­nyos munkatársak száma meghaladja az ezret — ezek egynegyede a tudományok doktora és kandidátusa. Küldöttségünk Csebokszá- rában ellátogatott a néhány éve létesült egyetemi város­ba, ahol többek között villa­mosági mérnököket, orvoso­kat képeznek. Az egyetem nyolc fakultásán három és fél ezer nappali hallgató ta­rul, az esti és a levelező ta­gozatosokkal együtt több mint ötezren szereznek ma­gas fokú képzettséget — és a hallgatók ötven százaléka csuvas nemzetiségű. S bár az egyetem nemrég létesült, máris egyik jelentős tudo­mányos és kutatóbázisa a Szovjetuniónak, amely együttműködik a moszkvai és leningrádi egyetemekkel és jelentős nemzetközi kap­csolata, tekintélye van. Járt küldöttségünk a Ja- kovlj évről elnevezett — ő '■rtt at^csuvas-nyeiv-ábécéjé­nek megalkotója — pedagó­giai főiskolán is, ahol 250 ta­nár dolgozik és három és fél ezer diál^ tanul. Markov elv­társ, a főiskola fiatal igaz­gatója jelképe annak a tudo­mányos, kultárális fejlődés­nek, ami csuvas földön vég­bement. ö maga egy sokgyer­mekes, falusi csuvas család tagjaként született és ma négy testvérével együtt tudo­mányos foko­zattal rendel­kezik. Az elmük évtizedek a művészet, a kultúra vi­rágzását hoz­ták csuvas földön. Jelen­leg operett-, opera-, balett­ég drámai színház, vala­mint ifjúsági és bábszínház szolgálja a művészetet Cseboksz ári­ban. A köz­társaságban 58 kultúrpa­lota és kul- túrház, 930 klub, 660 könyvtár mű­ködik és szá­mos festőmű­vész, irodal­már, zene­szerző repre­zentálja a csuvas művé­szetet, a világ művészeté­ben. Az or­szágban 49 új­ság jelenik meg, a legtöbb csuvas nyel­ven. Csak ebben az évben 228 könyvet adtak ki kiadóik két és fél millió példányban. A könyvtárakban számos ma­gyar író és költő munkája ta­lálható csuvas nyelvre lefor­dítva. Ebben az esztendőben csu­vas barátaink újabb jelen­tős lépéseket tesznek az ok­tatás, a kultúra és az egész­ségügy fejlődéséért: közel 13 ezer férőhelynyi iskolát, 3300 kicsi részére óvodákat építenek. A fővárosban új filmszínházat, zeneiskolát, gyermekkórházat adnak át. Befejeződik a Csapajev Mú­zeum építése, leleplezik a csuvas nép nagy felvilágosí­tójának, Iván Jakovljevnek az emlékművét, születése 120 és a csuvas ábécé megteremté­se 100. évfordulója alkalmá­ból. Civilszkben kultúrházat, a falvakban 25 új könyvtárat és sok új klubot. Várnáid­ban körzeti kórházat, Novo- csebarszkban gyógyintézetet létesítenek. Valamennyi kör­zeti kórházban külön gyer­mekosztályt szerveznek, na- -•járendre került-az egyéves gyermekek ingyenes étkezte­tése és nagy gondot fordítanak a sport továbbfejlesztésére is. íme így világít a csuvas oktatás, kultúra tüze,' ame­lyet'1868-ban Ivan Jakovijev gimnazista gyújtott meg az első csuvas iskola megalapí­tásával és a tüzet Ilja Nyiko- lájevics Uljanovval, Lenin apjval együtt, élesztgették, s amelynek lángja a forrada­lom győzelme után magasra csapott és fénye ma is bevi­lágítja a csuvas földet. Papp János A csebokszári balettszínház szólótánepsa. Amikor a meglévő kerese­ti különbségek növeléséről beszélünk — és ez gyakori téma napjainkban —, sokan kizárólag csak a vezető be­osztású , dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gon­dolnak. Valóban pedig nem kisebb, nem is egyszerűbb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyenlősdi felszámolása sem. A munkás bérlistán igaz, je­lenleg is tapasztalhatók lé­nyeges jövedelmi különbsé­gek. Ezek azonban főleg a ledolgozott órgk számát vagy a kimutatott mennyiségi tel­jesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szak­értelemben, a vállalt felelős­ségben levő különbségeket, így azután előfordul — saj­nos. nem is ritkán, — hogy a legtöbbet keresők, a „lista­vezetők'’ nem a nagy tudású, a bonyolult és felelősségtel­jes munkát végző szakembe­rek, hanem a betanított munkások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkásak. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különb­ségek csökkntése, sem mint novelese irányába hatnak. A szakképzetlen vagy kevésbé kvalifikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anya­gi, szociális, családi körül­mények, a megélhetés mini­mális feltételei gyakorta nyo­matékosan indokolják. Ép­pen az alacsony bérköltségéle miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a keres­leti a segédmunkások iránt. Ez a fokozott munkaerőkeres­let, amit ráadásul a bázis bérszabályozás jelenlegi rendszere csak felerősít, nö­veli a képzetlen munka anya­gi elismerését és sokakat tá­vol tart a ma már szinte nél­külözhetetlen folyamatos szakismeretszerzéstől, -kiegé­szítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb munka vállalásától. S mivel nincs hálunk elég. becsülete, rangja, perspektí­vája a képzett és igényes két­kezi munkának, a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok, csakúgy mint szüleik, több­nyire a rossz iskolai bizo­nyítvány kénvszerkövetkez- ményér.'ek. szinte büntetésé­nek tekintik egy-egy szakma elsajátítását. Lehet, hogy a szükséges­nél nagyobb mértékben sike­rült felébreszteni a fiatalok tanulási vágyát? Ez önmagá­ban nem lenne baj. Bár a beiskolázásokat mindenkép­pen kívánatos a népgazdaság szakemberigényeihez igazíta­ni. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég vonzó. Több vállalat ma már ha­tékony erőfesztítést tesz nemcsak a beiskolázásra, ha­nem társadalmi ösztöndíjak, munkásszállók létesítésével stb. a kezdő szakmunkások megtartására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán a szakmunka foko­zott megbecsülésének útján. Igazi perspektívát, rangot el­sősorban a nagyobb anyagi (elismerés adhat a szakkép­zett munkának. Az erkölcsi elismerés is puázta szólam­má válik nélküle. Ehhez azonban a mostani­nál lényegesen nagyobb ke­reseti különbségekre van . szükség. A legkiválóbb szak- . munkásoktól, akiken a műhe­lyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fize­tésemelést, a nagyobb kere­setet. Az utóbbi másfél év­ben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordítottak megfelelő figyelmet anyagi es erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a legképzettebo munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve bol­dogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyak­ran pótolhatatlan veszteséget okozott jó néhány vállalat­nak. Ahol viszont megfelelő rangja, becsülete van a ma­gasan képzett, tapasztalt és lelkiismeretes munkának, o(t nemcsak a kilépések aránya kisebb, hanem az egész kol­lektíva munkája örömtelibb, ambiciózusább, termeléke­nyebb. K. J. Miért mentek el? Jól emlékszünk még az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző, s főleg a inunkások között gyakran hallott aggódásokra, jósla­tokra: „A vállalatok átszer­vezésével nagyon sokan munka nélkül maradnak", „Olcsóbb lesz a munkaerő", „Nem a munkás, a gyár dik­tálja majd á feltételeket", „Ismét „beköszönt” a mun­kanélküliség” ... Nos, a másfél esztendő ta­pasztalatai, példái alapján nincs szükség az aggódáso­kat elosztó éi-vekre, bizonyí­tásokra. A „kocka” a vártnál is nagyobbat fordult: soha ennyi lakatost, mérnököt, maróst, segédmunkást nem keresték még ebben az or­szágban, mint napjainkban, és ahogyan az 1968-as esz­tendő jövedelme, nyeresége is bizonyítja: a munkaerő sem lett olcsóbb, és nem a munkanélküliség „köszöntött be”, hanem a munkaerő- hiány. a munkaerő licitált keresete. Mindezeken kívül még egy jelentős változás történt: di­vatba jött a „szabad költöz­ködés”, a munkahely-változ­tatás, amelynek egyre több hódolója, s tisztelője van. A távozók tábora napról napra nagyobb. Vajon mi az oka a „válá­soknak”? Miért mennek el? Miért hagyják el a már meg­szokott munkahelyeket, mun­katársakat? A kérdésre a Mátravidéki Fémművekben kerestünk válaszokat, ahol egyébként — megyénkben az egyetlen helyen — a gyár munkapszichológusa tudo­mányosan is foglalkozik a tá­A jó termés „árnyéka" Minden eddiginél nagyobb búzatermést takaríthatunk be az idén. Ez a tény mindenkit megelégedéssel tölt el, hi­szen a kenyerünkről van szó. A megnövekedett mennyiség azonban gondot is okoz. Hi­szen csak Heves megyében kétezer vagonnal több búza került a gobonafelvásárló vállalathoz, mint 1868-ban. Az átlagtermés emelkedésének ütemét azonban nem követte a raktárférőhely növekedése. Megyénkben három-négy évvel ezelőtt évente mintegy három és fél ezer vagon ke­nyérgabona raktározásáról kell gondoskodni. Ha figye­lembe vesszük, hogy az idei átlagtermés] a búzafajták he­lyes kiválasztásának és meg­honosításának, a termesztési technológia stabillá tételének eredménye — a tavalyi aszá­lyos esztendőben is mindössze félmázsával volt csak alacso­nyabb az átlagtermés — ak­kor a jövőben is számolni kell ezzel a mennyiséggel, sőt bizonyos emelkedéssel. Ves­sük ezt össze a tárolótér nö­vekedésével. 1963-ben 800 va­gonnal bővült megyénk rak­tárkapacitása, 1970-re pedig -csak 400- vagönos- raktártérnö-; velést terveznek. Az ország­ban a raktárférőhely száz­ezer tonnával nőtt, de elgon­dolkodtató az a tény, hogy 1969. júliAs végéig a felvá­sárló vállalatok 580 ezer ton­na gabona bértárolására kö­töttek szerződést a termelő- szövetkezetekkel és állami gazdaságokkal. A múlt évben a bértárolás mennyisége 220 ezer tonna volt. A termelőszövetkezetek többsége nem rendelkezik olyan helyiségekkel, rríelyekben biztosítani lehet­ne a tárolás optimális feltéte­leit. Már most érdemes volna megvizsgálni, hogy a gazda­ságok mennyire készüljenek fel a jövőben gabonatárolás­ra, esetleg célszerű-e komo­lyabb raktárhelyiségek létre­hozására gondolni, ha köz­pontilag nem sikerül meg- nyugatóan rendezni a problé­mát. Mert bármennyire is ki­dolgozták a szükségférőhelye­ken, a szabadban való táro­lás technológiáját, mégsem nevezhető ez ideális állapot­nak. A gabonafelvásárló és érté­kesítő vállalatoknál a vasvá­zas színekben és a toronysi-; lókban való tárolás a két leg­elterjedtebb módszer. Heves megyében kétezer vagon bú­zának van helye a vasvázas színekben. Emellett két to­ronysiló van. A hevesi 700 vagon kapacitású, a selypi 500 vagon búzát képes befo­gadni. Sajnos ezeknek a si­lóknak az építési költsége igen magas. A hevesi tároló 25 millió forintba került. Vi­szont a modern követelmé­nyeknek — vagonokból való gépi ki- és berakás — ezek felelnek meg legjobban. Szak­emberek véleménye szerint, ha még két olyan toronysiló épülne megyénkben, az is csak enyhítené,, de nem oldaná meg a raktár­gondokat. Ebben az esztendőben há­romezer vagon kenyérgabona kerül szabadtéri tárolásra a megye területén, s 3600 va­gon ógabona elhelyezését is meg kell oldanunk. De gon­dunkkal nem állunk egyedül az országban. Meg kell keres­ni minél előbb a megoldási lehetőséget, mert a fennálló probléma számtalan további­nak lehet okozója, mozgató­rugója, esetleg magára a ter­melésre- is visszahathat. xfzigethvy vozást, az „elválást” kiváltó okokkal, problémákkal. Kérdőív a távozóknak A felmérés már hetek óta tart a gyárban. A munka­könyv átvétele után vala­mennyi kilépőt megkérnek: töltsön ki egy kérdőívet és őszintén írja meg: miért • megy el? A már kitöltött kérdőívek közül csak néhányba néztünk bele. E pár példa is elég a diagnózis megállapításához: Sz. Boldizsár: (segédmun­kás, havi keresete 1200 fo­rint) kevés a fizetés; Sz. Béláné: családi körülmények; S. Margit (gépmunkás, 1300 forint a fizetés)": nem akarok tovább dolgozni; T. László: lakás miatt; T. József né: nagy volt a szag a hármas üzemben; B. János (segéd­munkás. 1480 forint fizetés) riagyobb fizetésre van szük­ségem; Sz. Gyula: nem értet­tek meg; K. Gyula: kevés a pénz; K. Anna: gépírónő akarok lenni; K. Rozália: nincs lakás; B. Károly: Vi- spnta több pénzt ad; Cs. Sán- dómé: gyerekek miatt; H. János: (segédmunkás, 1500 forint fizetés) kevés a pénz... Az „öregek" elégedettek, s maradnak Ha nem is édes, de nem is haragos a búcsú: a gyár mi­att egyiküknek sem kellett volna eltávozniuk, hiszen az eddig végzett munkájuk is azt bizonyítja: szükség volt rájuk. Mégis elmentek, mert: ma könnyű a „válás”, nagyobb lehetőségekkel találkoztak, és gondjaikon — lakás, bér, . bejárás — egyszerre és min­denkin nem tud segíteni a gyár. Ami viszont a zajt, a sza­got. a meg nem értést illeti: egy több ezer dolgozót fog­lalkoztató gyárban egyik sem hiánycikk, valamennyi előfordulhat és egy részét vállalni is kell. Néhány tá­vozást kiváltó ok — emiatt folyik a kilépők megkérdezé­se is — azonban valóban megszüntethető. Már csak azért is érdemes: mert a tá­vozókat úgyis pótolni kell, s a gyárnak se mindegy, hogy ki miért vette kalapját, s in­tett búcsút. Összességében azonban — mint a példák is bizonyítják, még a korábbi­aknál gyakoribb, s nagyobb „tételű” távozás ellenére is, csak jobbára egészséges vér­keringésről var.- szó. Ezt bizo­nyítja az a rendkívül pozitív és megnyugtató tény is, hogy a távozók között nincs törzs- gárdatag, a kilépők jó része: fiatal, segédmunkás, akiig még sehol sem tudtak gyö­keret engedni. Az „öregek”, a régiek elégedettek, s marad­iak. És ez a lényeg. Elvégre ők vannak többen, és ők is érnél:: többet. K. J. •* 1969, augusztus 1,; péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom