Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

REB dosszié: Nemcsak a nyereség fontos... Mire költik a szociális és kulturális alapot? Ez év májusában és júniu­sában a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság me­gyénk kilenc minisztériumi, három tanácsi vállalatánál s három kisipari termelőszö­vetkezeténél végzett nagy­szabású ellenőrzést. A népi ellenőrök azt vizsgálták, hogy,, az egyes vállalatok miként használják fel, mire költik szociális és kulturális alap­jukat. Egyúttal felmérték a szociális, a jóléti és kulturá- li.s“Intézményekkel való ellá­tottságot is. A tájékozódás érdekessége az, hogy a leg­fontosabb kérdésekben a né­pi ellenőrök írásban kérték 106 vezető állású és 460 vál­lalati dolgozó véleményét, így lett még differenciáltabb, ■még objektívebb az össz­kép ... „Mostohagyerekek” Az elmúlt, három évre ki­terjedő vizsgálat mindenek­előtt „feltérképezte” a válla­latok szociális és kulturális intézményeit. Az ellátottsági szemle megállapította, hogy a legtöbb üzemnél mostoha- gyermekként kezelik, s főként kezelték ezeket. Kulturális létesítményekkel egyáltalán nem rendelkeznek a szövetkezeti vállalatok. Jó, ha az igazgatósági épületen belül legalább egy - helyiség, áll rendelkezésre kulturális célra. Az még elszomorítóbb, hogy ezek a vállalatok táv­latilag sem tervezik ilyen objektumok építését. Általá­nos tapasztalat, hogy a vizs­gált vállalatok kevéssé tart­ják fontosnak a dolgozók kulturális ellátottságának biztosítását Ennél is aggasztóbb a szo­ciális intézményekkel való ellátottság. A legtöbb baj fürdők, mosdók és öltözőhe­lyiségek hiányában, vagy színvonalában jelentkezik. Érdemes ennek bizonyítására néhány konkrét esetet emlí­teni. A MÁV kitérőgyári üzeménél az eredetileg 400, maximum 500 főre tervezett szociális létesítményt jelen­leg 800 fő használja. Hason­ló ellátottsági ' hiányosságok tapasztalhatók a Heves m|- gyei Vegyesipari Vállalatnál. Itt azonban a vállalat veze­tői legalább keresik a kiutat, s 1971-re tervezik az égetően szükséges bővítést. Statisztikailag az is besze­dj tény, hogy a vizsgált 15 vállalat közül mindössze há­romnál — az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységénél, az Országos Ércbányák Mátrai Műveinél és á Magyar Do­hányipar Egri Dohánygyárá­nál — kielégítő az üzemi szo­ciális intézményekkel való ellátottság. Az viszont megnyugtató hány — s ez a megkérdezett vezetők jó részének válaszai­ból ki is tűnik —, hogy az érintett vállalatok vezetősé­ge tudatában van ezeknek a gondoknak, s arra törekszik, hogy ezeket a lehető legsür­gősebben rendezze, mert ér­zi, hogy ezek idézik elő a na­gyobb mérvű munkaerő-ván­dorlást. akadályozzák a törzs­gárda kialakítását is. Több pénz szociális, kulturális, sportcélokra A vizsgált vállalatok, okul­va az objektív és szubjektív körülményekből fakadó hiá­nyosságokon, évről évre több pénzt fordítanak szociális, kulturális és sportcélokra. Ez évben már az úgynevezett „R fix” összegeken felül is terveztek ilyen cimű felhasz­nálásra jelentős pénzsum­mát. A minisztériumi és ta­nácsi vállalatok összesen 330 ezer forinttal szántak többet ezekre a juttatásokra. Mivel e hármas célra egy összeg áll rendelkezésre, ért­hető, hogy az ellenőröket ér­dekelték az egyes vállalatok­nál mutatkozó aránybeli kü- lönbségk. Néhány példa szemlélteti az eltéréseket. Az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyáránál a rendelkezésre álló összeg 70 százalékát sportkiadásokra, míg a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat egri gyár­egységénél a forintok 60 szá­zalékát kulturális rendezvé­nyekre, illetve ünnepségekre költik. Az is megnyugtató, hogy a felhasználás általában differenciált és célszerű, hi­szen a tételek között szere­pelnek a nyugdíjasok meg- vendégelésére, könyvtárfej­lesztésre, és a TIT részére történő átutalásokra költött összegek. Koncentráltabb, ösztönzőbb felhasználás álta­lában a központi telepítésű, zárt egységű üzemeknél ta­pasztalható, míg a mozgó munkahelyekkel rendelkező, bejáró dolgozókat foglalkoz­tató vállalatoknál ez a pénz­forrás nem éri el hivatott cél­ját. örvendetes jelenség az is, hogy jó néhány vállalat már ebben az évben jelentős ,ősz- szegeket szán fejlesztési alap­jából szociális és kulturális célokat szolgáló' intézmények létesítésére és fejlesztésére. Követendő példaként nem érdektelen említést tenni ró­luk. Az Egyesült Izzó Gyön­gyösi Félvezető és Gépgyára 4.9 millió forintot költ majd üzemi konyha létesítésére. A H%ves megyei Tanácsi Építő­ipari és Épületszerelő Válla­lat 5 milliós költséggel épí­tett munkásszállót, s még ez évben fejezi be új központi irodájának építését, melyben szociális és kulturális igé­nyek kielégitését biztosító helyiségek is lesznek. Igen je­lentős összeget, hatmillió fo­rintot fordít szociális és kul­turális létesítmények üzem­be helyezésére a Qualitál Vál­lalat apci gyáregysége. Negatív jelenség viszont a vállalatok húzódozása a kis­lakásépítési hozzájárulással kapcsolatban. Az 1969-es év­re csak egyetlen üzem, az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárának gyöngyösi egy­sége tervezett 70 ezres össze­gű támogatást. Ez annál is furcsább, mert az üzemek­nek megéri ezt az akciót pro­pagálni, hiszen ezzel a segít­séggel bővíthetik a törzsgáy- dát. ★ A monstre vizsgálatról ké­szített összegező jelentés ob­jektiven említ eredményeket és hiányosságokat. Az elis­merés, a jogos bírálat, a tény­szerű hibajegyzék névre szó­ló. A hiányok pótlása, a hi­bák korrigálása elsősorban a vállalatok érdeke, hiszen, ha ez megtörténik, úgy indokol­tan nagyobb kedvvel tevé­kenykedő dolgozóik több fo­rintot hoznak majd a „kony­hára”. Pécsi István SZAMOS RUDOLF: Kántor és Csupati Részletek egy nyomozókutya történetéből L Csupati keserű káromko­dással csapta le poharát. „Boldog új évet” — mond­ta kesernyésen és lomhán íeltápászkodott. A klub előtt lánctalpas, páncélozott terep­járó várakozott. A hátsó ülé­sen négy, bundába burkoló­zott katona gubbasztott fá­zósan. Visszamentek a kapitány­ságra. Csupati átöltözött, és tíz perc múlva a hernyótal­pas csikorogva vágott neki a dühöngő, hóviharos éjszáké­nak. Nyomott hangulatban, rosszkedvűen ültek egymás mellett. Egyedül Kántor örült: végre kiszabadult a falak közül. Az időnként or­kánszerű erővel zúgó szél fé­lelmes jajongása egyáltalán nem izgatta. Beleszippantott a hószagú, tiszta levegőbe. Kihalt tájon, méteres hó­torlaszokon küzdötte magát előre az acóltalpú hernyó. augusztus 1., péntek Mintha idegen bolygó, ezer veszélytől terhes felszínén járnának. Az ötven kilomé­teres utat valamivel több, mint egy óra alatt tették meg. Néhány perccel tizen­egy után a simonyi állomás épülete mellett kiszálltak a hemyótal pásból, amely egy­ben rádiós harcálláspontjuk is volt. A szél keresztülfújt a vattával bélelt pufajkán és Csupati gyorsan összekötötte álla alatt prémes sapkája leffegő füleit. A vasúti őrs egyik nyomo­zója tájékoztatta őket a hely­zetről. Az eset az állomástól másfél kilométernyire kelet­re történt, ahol a sínpálya a Kemeneshát dombvonulatát eléri. A vonatot vészfékkel állították meg, ám mire az igazoltatók a kiugrás helyé­re visszatértek, a szökevény már felmászott a meredek bevágás rézsűjén és eltűnt előlük a viharos éjszakában. A helyszínen két katona csaknem két órája várakozott már a hóviharban. „Megér­demelnének egy kupa jó forralt bort,” — szánakozott rajtuk Csupati. „Elkesere­dett fickó lehet” — gondol­ta, miközben Kántorra csa­tolta a nyomozóhámot. Ujja hegye a fémkapocshoz ra­gadt. A fagy csípte oda, és Csupati huhogva melengette kezét, mielőtt a bélelt kesz­tyűbe visszadugta. A der­mesztő, jeges szél perceken Ábelül kifújta fejéből a bor kezdődő kábulatát. „Nem juthatott messzire” topor- gott ő is és bár dühös volt az elrontott szilveszteri mulat­ságért, lelke mélyén sajnál­ta azt a nyomorultat, akit ki tudja, milyen vaksors haj­szolt ebbe az eleve remény­telennek látszó menekülésbe. Kántor felkapaszkodott a bevágás oldalán. A dombte­tőről Csupati a messzeségbe fúrta szemét, mintha túl akarna látni a sötéten, a hó­viharban lámpája körén ug­rándozó pelyheken. Hellyel- közzel felhők alá szorult csil­lagokként, az éjszaka távoli partján néhány pislákoló fény villant fel. A sötét csa­lóka. Csupati jól ismerte a tájat, az érzékei mégis meg­csalták. Minden közelebbnek látszott. A Kemenes keleti oldalán haladt Kántor. Á messzi fények úgy lógtak; az JS/íaá^rntrílt a Katowice Étterem, Miskolcon. Az ország iVicyliyiil legmagasabb lakóépülete mellett, közvet­lenül a miskolci Szentpéteri-kapui lakótelep 23 szintes to­ronyháza tövében építették fel a Miskolc lengyel testvérvá­rosáról, Katowicéről elnevezett vendéglátóipari kombinátot, A 260' személyes étteremmel, 120 személyes presszóval, konyhával és önálló cukrászüzemmel rendelkező egység épí­tése 12 millió, berendezése pedig 2 millió forintba került. Miskolc új büszkesége jó szolgálatot tesz az autósoknak is, mert mellette vezet el az országút Kazincbarcika felé. (MTI Foto: — Kunkovics László felv.) Nyolc film kopott pécsi „rajtengedélyt'7 Döntött a Filmművész Szö­vetség játékfilm szakosztá­lya: október 13. és 18. közölt, az V. pécsi játékfilmszemlén a Mafilm-stúdlók nyolc al­kotása vehet részt. A film- szakemberek húsz felsorolt produkció közül választhat­tak. Az idei játékfilmszemle mezőnye — a leadott szava­zatok arányában — a követ­kezőképpen alakult: „Feldo­bott kő”, „Fényes szelek”, „Tiltott terület”, „A Pál ut­cai fiúk”, „Fejlövés”, „Pró­féta voltál, szívem”, „Ismeri a szandi mandit?” Ez a hét film a szavazatok ötven százalékánál maga­sabb aránnyal jutott a pécsi filmszemlére. A sorrendben következő „Isten és ember előtt” című alkotás ugyan nem kapta meg a szükséges ötven százalékot, a szemle pécsi előkészítő bizottságá­nak javaslatára és az intéző bizottság meghívása alapján azonban ugyancsak részt vesz a versenyben. (MTI) 70 éves Szabolcsi Bence köszöntése A húszas évek elején fiatal muzsikus: búcsúzott Kodály Zoltán zeneszerző osztályá­tól. 1923-ban a lipcsei egye­tem zenetudóssá avatja az akkor 24. esztendős Szabolcsi Bencét, egy sikeres Mozart- könyv, cikkek s kritikák szerzőjét. Lipcsében kellett tudományt tanulnia a Ko­dálynál elsajátított zene mel- lé, hiszen csaknem három év­tizednek kellett még eltelnie, amíg a mi Zeneművészeti Főiskolánkon —^ s éppen Sza­bolcsi Bence professzor kez­deményezésére — megala­kult a zenetudományi fakul­tás. 1951-ben teremti meg Sza­bolcsi Bence a magyar zene­tudósképzés kereteit, de előbb magyar zenetudományt kellett, jóformán elődök nél­kül, s alig néhány kortárs segítségével megteremtenie. Szabolcsi Bene zenetudomá­nyának tárgya nem csupán a formák, dallamok, harmó­niák elvont világa. Amit mű­vel, nem száraz tudomány, éjszaka falán, mint földtől elszakadt, de túl magasba szökni nem tudott villogó léggömbök. A hó belepte a menekülő nyomát. Az embe­ri szem hiába keresné a szél­től barázdált mezőt, de a hó az emberi nyom szagát meg­őrzi, és Kántor csalhatatlan szimata a hó alatt fél méter mélyen lapuló nyomokból áradó szagokat kitűnően fel­fogta. Csupati azért szurkolt, hogy még élve megtalálják, s mielőtt megfagy, utol érjék a menekülőt. Ne a fagy le­gyen az. üldözött bűnére a bíró. A Kemenes és a Sághegy vulkánikus kúpja között nyolc kilométer széles lapály húzódott előttük. Kántor a dombokról toronyirányt ha­ladt, a Ság oldalában fel-fel- pislanó fények felé. A fa­gyott hókristályok' százhegyű jégdárdaként csapódtak sze­mükbe. Lábuk alatt behor­padt a szélhordta fuvát. Mé­teres barázdák, fekete aljú horpaszok, ahol a szántásról csikókban elhordott hó he­lyén csak a fagyott rög ro­pogott testük súlyától. Min­dig csak előre, a kutya után. Hasra estek. Feltápászkod- tak. ,,Nyomorult féreg”. — kesergett magában Csupati. Már a jégbe dermedt vize­nyős ságaljai réteken jártak, ami kor a kísérő csoport ve­zetője, egy hadnagy, Csupa­ti oldaláig küzdötte a vihar­ban előre magát és a szél . zúgását túlkiabálva ü völtöt­elefántcsonttoronyba zárkó­zott elme szüleménye a be­avatott kevesek számára. Szabolcsi Bence művében mindig az élő zene az elsődle­ges, s a muzsika humanista küldetése, társadalmi elhiva­tottsága az, amit immár majdnem fél évszázada nyug­talanul fürkész. Szabolcsi professzor élet­művére bízvást elmondható: miközben a zene fejlődésé­nek legfontosabb jellemvoná­sait tárja fel, egy mindenki előtt nyitva álló, demokra­tikus zenei élet megteremté­sét célozza. A tudás közkincs- csé tételéért szerkesztett és írt — Tóth Aladárral közö­sen — Zenei Lexikont a 30-as évek elején, olyan kéziköny­vet adva az érdeklődőknek, amelyben megtalálhat min­dent, ami a muzsikával kap­csolatban fontos. A magyar zene demokratizmusáért küz­dött, amikor Bartók és Ko­dály korszakos műveire hív­ta fel a közvélemény figyel­mét. Zene és társadalom viszo­te: „Boldog új évet, törzsőr­mester!” A zseblámpa rávetődő fé­nyében Csupati bólintott. „Boldog új évét’’ és kese­rűen, gúnyosan gondolt erre a háborodott világra, s arra, hogy ebben a pillanat­ban ezer és millió helyen, jól fűtött szobákban, bálter­mekben, pezsgők és habzó­borok palackjából pukkan ki a dugó. De mi pukkan nekik? Legfeljebb néhány lövés, és még azt se tudják, honnan. „Álljon meg végre!” kiáltott rá a hadnagy és Csupati tu­datáig csak a második üvöl­tés jutott el- Füttyentett Kántornak. A hadnagy megismételte a jókívánságokat és kulacsát nyújtotta. A négy katona is utolérte őket. Csupati a fejé­vel és a kulaccsal biccentett, igv kívánta mindegyiknek a jobb új esztendőt. A rum tü­zesen rohant nyelőcsöve alagútján, lángra gyújtotta a hilusok csápos bolyháit, be­hatolt vérpályájába. A tust az őrjöngő északi szél fújta, amely kerge birkaként körö­zött a vulkánkúpot övező la­pályon. Csupati alsó ajka a kulacs szájához fagyott és ahogy a kortyok után letépte, bőrének hártyája is belesza­kadt. Mindannyian ittak. Hat emberi szájról fagyott egy- egy parányi bőrcafat a ku­lacsra. (Folytatjuk.) nya, kölcsönhatása foglalkoz­tatja Szakolcsi Bencét. Bár­milyen kérdést tárgyal is, szüntelen a magas műalkotás és a népművészet összefüggé­sében ábrázolja a zene tör­ténetének egész folyamatát, vagy egyes fejezeteit. S eb­ben a képben az alapot a társadalom helyzete, fejlődé­se adja. ebből vezeti le Sza­bolcsi Bence a zene alakulá­sát, hangváltásait. Ez teszt egyedülálló értékűvé egye­temes Zenetörténetét, Vival­di- vagy Beethoven-monog- ráf iáját. Zene és történelem Szabol­csi életművében tökéletes egységet alkot. A tudós ku­tató átéli a muzsikát, s majd­hogynem önálló művészet már az is, ahogyan a muzsi­káról ír, tökéletesen értékel­tetve egy-egy korszak lég­körét, hangulatát ‘- Szabolcsi Bence nemcsak a nyelvi kifejezésnek művésze. Kodály osztályában megta­nulta, hogy a muzsika létele­me a hangzás, amely ékesebb minden szónál. Ha beszél, ha előadásit tart, nem hiányoz­hat a zongora sem. A zongo­ránál éppúgy a zene legfon­tosabb elemeire, jellemzőire hívja fel a figyelmet, mint szavaival. A lebilincselő elő­adót kevesebben ismerik, mint a korszakos könyvek, tanulmányok íróját Objektív történelmi viszonyokról, a ze­ne fejlődésének törvénysze­rűségeiről szenvedélyesen szól, példát mutatva a fiata­labb nemzedékeknek. B. J. Felvétel... A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felsőfokú szín­házi műszaki tanfolyama fel­vételt hirdet színpadtechni­kai és világítástechnikai szakra. A levelező jellegű tanfolyamon az oktatási idő két év. A jelentkezés feltéte­le a színpadtechnikai szakon középiskolai érettségi, a vilá­gítástechnikai szakon pedig a középiskolai érettségi mel­lett villanyszerelő szakmun­kás, vagy ennél magasabb erősáramú szakképesítés. A felvételnél előnyben része­sítik azokat, akik a színházi műszaki munkához szükséges szakképesítéssel rendelkez­nek (így például asztalosok, lakatosok, villanyszerelők). A jelentkezés határideje ez év szeptember 5-e. Az érdeklő­dők a jelentkezést a tanfo­lyam címére, Budapest, VIII. kerület, Vas utca 2/c. alá küldhetik be. s ugyanitt sze- rezftetik be a tanfolyammal kapcsolatos részletes tájékoü tatást. (MTií. _______ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom