Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

*— VARGA RUDOLF VERSEI: Föld legyen alatta ' ’"Eftra Theodor a Sutherland: Foruwa Apám a keríet ásta, beleültette a holnapot, mint embrió, a holdról bámészkodtam, csodáltam a magot, . kikel a földből, s már égig ér. De én már akkor tudtam: dolgozni kell a magnak, éjjel ős nappal járatni motorját, hogy majd égig nőjön, s vigyázni: föld legyen alatta. Ez a rét... Ez a rét gyönyörű vlrágviros, éjjel — nappal füstölnek gyárkéményfüvei fehérkavics repülőterein lökhajtásos bogarak tankolnak, továbbszállnak, ablakai tárva; berepülhetnek rajta napból költöző fénymadarak, tornyai harmatharangjait szél rázza, olyan erő van itt, megmunkálná a hold sivatagot, én is így dolgozom, virágok, fogadjatok magatokba hát! LELKES MIKLÓS: SÍKSÁG verébnyűzsgésű fákon a csiripelés duzzad a kék valószínűtlen a felhő egyedül a síkságok is szépek az alkonyi tükörben a kiterített hálók árnyéka megmerül de ha síkságon élnék újra hegyekre várnék s a messzi tölgyesekre míg az akác lobog jegenyék állnak sorba a templomtornyon ének tüzarcú boldog szentek mitől is boldogok? huppanó szénakazlak a szekerek' beszélnek az autók hunyorognak s az út velük siet csillogószemű fecskék a csendet hívogatják s a jegenyék sötéten állnak s felejtenek Elmondjam-e néktek, hogy Kyerefaso szüze, Foruwa, a Királyi Anya lánya olyan volt, mint a fiatal szarvas, oly kecses? Olyan volt ő. fel­tartott fejével, lágy tekinte­tű, csodálkozástól kerekre tá­gult szemével. És könnyű volt a lépte, könnyed minden mozdulata. Ruganyosán lépkedett az ösvényen, mint egy szarvas, amely elkóborolt a csordától, s ilyenkor szemet gyönyör­ködtető látványt nyújtott. Senki sem haladt el mellette anélkül, hogy vissza ne for­dította volna a fejét. A falubeliek azt mondták, hangja olyan, mint a bam­buszlevelek alatt fo'ydogáló patak csobogása; a mosolya néha olyan, mint a virágzó liliom, máskor meg olyan, mint a napkelte. A pillangók sosem kerülik el a virágokat, inkább köröt­tük keringenek. Foruwa volt a falu virága. Elmondjam-e hát nektek, hogy a falu pillangói, a fér­fiak megpróbáltak körötte keringeni, folyton-folyvást keresztezték az útját. így szóltak róla a férfiak: az én feleségem lesz. De felkelt a Nap és lenyu­godott megint, ezüstösen fénylett a Hold, majd elhal­ványodott, múltak a napok, Foruwa egyre kívánatosabb lett, mégsem lett senki fele­sége. Rámosolygott a pillan­gókra, könnyedén intett ne­kik üdvözletét, aztán sietősen ment a dolgára. „Jó reggelt, Kweku Jó reggelt, Kwesi Jó reggelt, Kodwo” — ám ez volt minden. így aztán azt mondták ró­la, miközben a szívük ka­limpált érte: „Büszke! Foruwa büszke. 11 és igen különös”, „íme, ott megy egy különös leány. Nemcsak afféle merev-nya­kú-büszke, nemcsak afféle kebelfeszítő-én-yagyok-az- egyetlen-lány-á -faluban- büszke. Miféle büszkeség is az övé?’' Eljött az év vége, az ünne­pek ideje. Mert a gabona, az édesgyökér, s a kakaó beta­karítása után aratási ünnep­séget rendeztek. A falu férfi­as zajoktól, puskák zörejétől, szárnyaló kórusoktól volt hangos. Az új ösvényt törő szer­tartás véget ért. Az Asafo- harcosok a Királyi Anya háza felé meneteltek. Kemény volt a tartásuk, kemény a léptük. Amikor kellett, ráve­tették magukat az ellenségre. De most nincs többé véron­tás. Nincs több mennydörgő harci zaj. A Királyi Anya kertkapu­ja előtt izgatott tömeg vár­ta őket. Csont István illusztrációja „Csendesen, csendesen” — intette embereit az Asafok vezetője. — „íme itt jő a Ki­rályi Anya”. „Terítsétek elébe gyenge bárány bőrét.. És ott állt a Királyi Anya előttük, szép volt, magas, s az emberek elcsendesedtek. „Mi jó hírt hoztok?” — kérdezte lágyan. „Poros homlokkal tértünk meg ösvénytörő utunkból, anyánk. Fáradt, tövis szaggat­ta lábbal jöttünk elébed. Jöt­tünk, hogy felajánljuk férfi­asságunkat az új életnek.” A Királyi Anyát körülvet­ték legyezőhordozói, s ott szorongtak mind az asszo­nyok. A harcosok pedig egyenként lába elé tették fegyverüket, s ekkor ő meg­szólalt: „Gyertek szüzek, áss nyok, járjatok ünnepi ts cot a férfiakkal, akik ezen­túl az új életnek szentelik magukat”. Csak egyetlen lány akadt, aki nem táncolt. „Ugyan, Foruwa!” — sür­gette a Királyi Anya. — „Mi­ért nem táncolsz?” Foruwa szóra nyitotta aj­kát, de csak ennyit mondott: „Anyám, nem látom öt itt”. „Kit? Kit nem látsz itt?” „Azt, akivel az új életet kell építenünk. Nincs itt, anyám. E férfiak arca mind üres; semmi nincs rajta, semmi a világon”. „Mi lesz belőled, leá­nyom?” „Aznap, amikor rátalálok anyám, szaladok hozzád, s véget vetek aggodalmaid­nak”. „Dehát, Foruwa, Foruwa — érvelt a Kiráiyi Anya, noha szive mélyén megértette a lányát —, öt éve már, hogy nővé avattunk. Barátnőd, Maanan férjhez ment. Barát­nőd, Esi férjhez ment. Mind­kettőt veled együtt avatták. „Igen, anyám, ők férjhez mentek, s lám a szikra ki­hunyt a szemükből. A férjük naphosszat pálmabort iszik a mangófák alatt, a bábokat to­logatják a táblán, és talán már éppen új feleséget ke­resnek. Anyám, a férfi, aki­ről én beszéltem, nincsen itt”. A beszélgetést bizonyára kihallgatták, mert hamarosan mindenki tudta, mint beszélt Foruwa. Attól kezdve akad­tak olyanok a faluban, akik elfordultak, ha Foruwa arra jött. Elmondjam-e néktek, hogy eljött a nap, amikor Foruwa fürge lábakkal szaladt édes­anyjához? Felrántotta a kert­kaput és ott állt örömtől su­gárzóan. Nyomában egy ide­gen lépkedett. Megállt, kemé­nyen, mint egy oszlop. Foru­wa így szólt a meglepett Ki­rályi Anyához: ,.,Anyám, íme itt van az a férfi”. A Királyi Anya merengő pillantást vetett a lábát ke­ySSSSSSSSSSSSS/SfSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/tSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSfSSSÍ/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ kezdhetnénk is a munkát, most azonnal... ö is szeren- ’csétlen, meg a harmadik... — Milyen szerencsétlenség­ről beszélsz? — Add ide azt a lámpát! Gyere — négykézlább pró­bált feltápászkodni. Visszae­sett. Ügy segítettem talpra. — Gyere ... A szerszámos kocsi felé im- bolygott, kinyitotta az ajta­ját és bevilágított. — Látod azt a bugyrot? Jól nézd meg. — Közelebb lép­tem. Bepólyázott csecsemő szuszogott a szerszámok kö­zött pokróccal leterített he­lyen. — Hát ez hogy került ide? — kérdeztem. — A fiam — válaszolt büsz­kén felvetve fejét. — Nem a gólya hozta, hanem ón a kórházból.,El kellett hoznom, mivel máshol nincs helye. Az anyja óvónőképzős, most vé­gez. A kollégiumba nem vi­hette. Nem is tudja etetni, mert elapadt a teje. Szülei ren­des cigányok, de betegesked­nek, és még mindig földes putriban laknak. Oda nem en­gedem a fiamat. Mondtam neki is és belenyugodott. Itt tartott mondókájábán, amikor megérkezett a bri­gádvezetőnk, Tomka Pista bácsi. Nagyon kedveli Gusztit, a történteket hallva azonban rettenetesen begorombult. — Mit gondolsz, te taknyos, csecsemőotthont nyitunk a szerszámos kocsiban, és mobilizált dajkát hozatunk a fővá­rosból? — Tomka mester valaha másoderdész volt. „A ter­mészetvédelmet felcseréltem a természetátalakítással” — szokta mondogatni. _ Pista bácsi, én elhagyom a brigádot — szólt halkan G uszti. _ Tán a marhaságod miatt? — üvöltött Tomka. — Ez n em megoldás. Te most azonnal lefekszel, a csecsemőnek meg ennie kell. Guszti hozott magával tejet, szoptatós üvegben, de ösz- szement. Tomka Pista bácsi kiöntötte és megragadva vi- zesikannánkat elrobogott. Félelmetesen csuklott Guszti és szüntelenül motyogott: __ Takard be a fejem, olyan erősen világít a Hold. — Hol látod a Holdat? — szóltam ho^zá. Napok óta bo­rult az ég. Huzakodtunk, egyre hangosabban. A közben visszajött Tomka vitánkat hallva, úgy hahotázott, hogy a frissen for­ralt, gőzölgő tej kilocsogott a kannából. — Fiam, agyadra ment a törköly ... ' ~ __ a férjem volt így — szólt közbe szomorúan Simon­i é, — amikor leszázalékolták. Néhány héttel a halála előtt éjfél után érkezett haza, egészen addig ivott, egyedül. Itt • ■étét szobában feküdt és állandóan azt hajtogatta: „Ottad el a villanyt, kedves, annyira vakít!” Ügy látszik, az én ré­szegeim mind fényt látnak.: — Pista bácsi — folytatta Gajdos — tele töltötte tejjel a saját teás termoszát, hogy később is friss maradjon, aztán vagy egy litert bele- kényszerített Gusztiba. „Jó- zanodj ki, ifjú apa — mond­ta —, így mégse állhatsz anyád elé”. Guszti táskájából pelenkát kotort elő. Tisztába tette a csecsemőt, majd meg­itatta, nemhiába több gyer­mekes családapa. — Készülődj! — mondta nekem. — Ha Guszti rendbe jön, azonnal utaztok. Gondos­kodj arról, hogy baj nélkül hazaérjenek. A brigádtagok legalább ennyivel tartoznak egymásnak. Holnap a külön­munkában kisebb lesz a bri­gád, majd ráhajtunk helyet­tetek is. A termoszban van elég tej. Te vidd a csecsemőt. Még jó néhányszor megvir­rad, mire Gusziti teljesen be­számítható lesz... Odakint hajnalodott. Si­monná Gajdosnak is megágya­zott, azután a csecsemővel együtt kivonult a konyhába. Le­tette a heverőre. — Ügye, te különb leszel a többinél. Nem baj, ha sok vesződséget szerzel nekem. Minden az én gondom marad, de jól megférünk majd egymással. Szenvedek, hidd el, de majd csak elfelejtjük. És aztán megjön az anyád is. Addig beszélt, míg a gyerek kinyitotta nagy barna sze­mét és fülsiketítő sírásba kezdett. Felnyitotta a pólyát, de azon nyomban vissza is kötötte. Rohant a ruhásszekrény­hez. Elővett egy tiszta lepedőt, darabokra tépte, hogy le­gyen pelenkája. A csecsemő azonban csupán pillanatokra nyugodott meg. „Ne sírj — mondta Simonná — nem vagy egyedül. Melegítek vizet, megmosdatlak”. De hisz szappa­non kívül semmije nincs a szükséges tisztálkodáshoz. A fal mellé tette a pólyát. Eloltotta a villanyt, és ki­szaladt a gangra. Hosszan nyomta Rózsi csengőjét. Végre csoszogást hallott és a kinyílt ajtó mögül előbukkant Rózsi kócos feje. — Mi történt? Nem tud aludni? — Ne haragudjon, hogy ilyenkor..: Megjött az uno­kám, a második, kedveském. Puder, meg kenőcs kellene. Maga bejáratos mindenhová. Csák kölcsön szerezzen, dé^ előttig, amíg kinyitnak az üzletek. Majtényi Rózsa hitetlenkedve pislogott, mintha ros$z tréfára gyanakodna. — Hát már aludni sem tud az ember ilyen vakarcs miatt? — behajtotta a ajtót. Matatás hallatszott bentről, majd Rózsi hangja: — No jó, megnézem a harmadik ház­ban, Sántáéknál. Ök ilyenkor már ébren vannak. * mőnyen megvető; ,>>í * ló genre és azt mondta „A bölcsesség tér. et -r dód arcodon, fián Jo. -io 1 lek és szívesen Iá a.-; Del •• ki vagy te, fiam?’ „Munkás vágyó. ■ t csendesen az idegen. - a ki t kezem minden gazdags igor.;, csupán ezt ajánlhatom fel a leányodnak. Sokat uhu n i, hogy lássam, miként doigc nak az emberek más hazái ban. Tudásom var és . ó.r Felzúdulás támadt a fa ban és sokan nyíltan gun.' • lódtak, mondván: „Íme, a büszke lány c. >r, túl a földet túrja De hamar, nag, ■m hs.ra- eljött az idő, amikc •. ts. refaso lakói mási . o - A, szeltek az idegenről, „Ki ez — mond eg ikui —, aki dalt, s ver e . bevegyit, akinek , n •; öröm, s az élet s jes?” „Látjátok — me sok —, hogy szűr gólkodása nyomár . termést nyújt a fö „Téglává fórmái: - agyagot. Látjátok, m -olt házat épített ms ;.ans , a, egész falu büszke , e „Nézzétek, mily i,yi; ,k , ujjai, kosár vaj, kisszék vagy gyék my. .• . — mindent elkészf u kel, „Gyermekeink ott n> ,i: ;ó? nek körülötte, bárm.lji örömmel”. Később már nen. e j • te ki őket, hogy naphosszat . bábukat tologassák a I mangófák alatt. „Látjátok, mi mindent tett Foruwa férje — jelentették ki —, vajon a falu fiainak nem kellene-e ugyanígy cse­lekedniük?” És hamarosan felkeres,ék az idegent, tanácsét ke,-: na. Hamarosan ők is kint vérit é keztek földjükön amely olyan termést adott mint ko- rábban soha. A nő! meggör­nyedtek a teher hja miköz­ben benordták. Ü- zel’em kavarta fel a falut siető­sen összetákolt kun egy. re-másre eltűntek, helyük­be ói ottiionok épül saruja újjá s: . S íme, ismét eljö népségek ideje. „Osee! hangzott a kultikus 1 , — „Atyáink feltör . munkra az ösvényt, jük meg az utat. vették meg számun det. Mi erőnkkel naggyá. Eszünkkel gazdaggá’”. A férfiak nyomáb és a gyermekek hal nők fejükön, réztá arany edényekben föld terményeit: bs narancsot, olajpálm í ját, édesgyökeret és -id csomot. A gyerek büszkén hordozták színes szőnyegeket, j melyeket maguk kés A Királyi Anya az t épült falusi játszót " gyelte a menetet. S lantotta Foruwát, s szí 1 ói dogság töltötte be, ui.int a lányát nézte a többi r/oi > között. Aztán észrevette Fcrr-y-a férjét. Karjában fehér ! ő rányt hozott és vígan éne kelt a férfiakkal. A /Lírái y Anya büszkén nézett „Figyeljetek!” — az Asafo vezér szava fi­gyeljétek, hogy vár i . v . i- rályi Anyánk, ö a egr.--.e-r földünkön. Várja, hogy moshassa homlokunk belőle áradó béke hűvös« Terítsétek gyenge bárán - bo­rét elébe. Rakjátok . •Le r föld terményeit. R ’tr elébe kézműves murit gyümölcseit”! „Könnyedén, köcr." ifi lépdel a mi Királyi A.’, m ■ mert ő a béke”. Fordította: Zilahi j r it — Efua Theodora Suther­land ghanai írónő Bines, ré leseit meseszerűvé les:: c bennük felhasznált afri: népköltészeti elemek, gendák. Nämsäa 1989. augusztus 24., v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom