Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Jó, de magi főbb is lehetne... A gyermek-, és ifjúságvédelmi munka Heves megyében A pénteki megyei tanács­ülésen az egyik hozzászóló tanácstag így fogalmazta meg a gyermek-, és ifjúságvédel­mi munka lényegét: — Ifjúságunk döntő több­ségére számíthatunk. De ha közülük akár egy is. bármi­lyen okból elkallódik, vesz­teségnek érezzük... ‘ Ahhoz, hogy „elkallódjék” egy fiatal, sajnos számos le­hetőség varr. E „lehetőségek” felszámolása, veszélyességük szeiídítése, és megszüntetése a gyermek-, és ifjúságvéde­lem nemes feladata. Tenni­való van bőven ... Aminek örülünk, de... A statisztika arról az ör­vendetes tényről tájékoztat, hogy a fiatalkorú bűnözők száma egyre csökken. A kis­korúak körében előforduló bűncselekmények: személyi tulajdon, vagy társadalmi tu­lajdon elleni kisebb értékű lopások. Az idősebb korosz­tálynál azonban nem ritka a testi sértés, a garázdaság, a tiltott határátlépés kísérlete. Sajnos a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeket nagyobbrész iskolások köve­tik el! De nem megnyugtató azok helyzete sem, akik el­végezve az általános -iskolát nem tanulnak tovább, vagy nem is dolgoznak. Ellenőrzé­sük, felügyeletük nehéz, itt még sokat kell tenni az ifjú­ságvédelem munkásainak. Az okok — melyek egy fiatal élet kisiklálásához vezethet­nek — unalomig ismertek. A szülői felügyelet hiánya, a munkahely nemtörődömsége, a veszélyeztetett életkörül­mények, züllött életmódot folytató apa, vagy éppen anya, válások, s nem utolsó­sorban éppen az emberek közömbössége!... De impul­zust ad az elzüllésnelc, ha egy-egy iskola mind­járt az első alkalommal igyekszik megszabadulni a „problémás” gyermektől! Kényelmesebb megoldás, de — nem célravezető, a peda­gógia elveivel távolról sem egyezik meg::. Mint ahogy az sem, ha az ifjúságvéde­lem feladatát csak-<a „prob­lémásakra” szűkítik le, vagy éppen e munka feladatát csak az állami gondozottak­kal való törődésben- látják. Gátak és lehetőségek Az ifjúságvédelmi munka- értekezletek — a községektől a megyei fórumig — a gon­doskodást íémjelző ötletgaz­dagsággal igyekeznek segíte­ni. s törekednek — ered­ménnyel! — bevonni e mun­kába más szerveket is. A gyöngyösi járásban például az óvónők öntevékeny csa­ládlátogatásaik során szo­ros, célravezető kapcsolatba kerültek a családokkal. Ezt a kapcsolatot megteremthet­nék az iskolák, intézetek is. Több megyei üzemnél szer­veztek ifjúságvédelmi bizott­ságot, példájukat követhet­nék mások is! A Nógrád— Heves megyei Pedagógiai Társaság is egyre gyakrab­ban foglalkozik az ifjúságvé­delem kérdéseivel. A szak- szervezetek számára azonban ez a terület’ még fehér folt­nak számít, pedig — jelle­gükből is adódóan — hallat­lanul sok segítséget adhat­nának. Az üzemek, vállala­tok, intézmények vezetői is foglalkozhatnának e témá­val. Számukra sem lehet kö­zömbös, hogy például egy nagyszerűen dolgozó fiatal szabad idejében „zülléssel foglalkozik”, vagy egy idő­sebb, kiváló munkás otthon rettegésben tartja a család­ját! Ilyen eset több is van, s a munkahely vezetői csodál­koznak a legjobban, ha tudo­mást szereznek róla... E munkából a társadalmi bíró­ságok is részt kérhetnének! Sok esetben — végső eset­ben — az állami gondozás következik. Szó esett a ta­nácskozáson az állami gondo­zottak örökbefogadásáról, vagy patronálásáról. Szép gesztus ez, felbecsülhetetlen segítség a fiatalok megmen­tésében. De sajnos éppen az állami gondozásról nem esett szó, nevezetesen arról, hogy helyes-e mindjárt, vagy minden esetben az állami gondozásba vétel? S Totó a Népújságban A KISZ Heves megyei Bizottsága; az MHSZ Heves me­gyei vezetősége, a .Vöröskereszt Heves megyei Szervezete, a KÖJÁL, a Népújság Szerkesztősége és a Polgár! Védelem Heves megyei Törzsparancsnoksága hathetes totópályázatot hirdet. KI TUD TÖBBET A POLGÁRI VÉDELEMRŐL? címmel. A 13-j-l-es szelvényen polgári védelmi, honvédelmi, ifjúsági mozgalmi, valamint egészségügyi témákról összeál­lított kérdésekre kell pályázóinknak 1, X, 2 jelzéssel megfe­lelő választ adniuk.1 A KI TUD TÖBBET A POLGÁRI VÉDELEMRŐL? totópályázatunkat szeptember első hetében indítjuk, s he­tenként szerdai lapszámunkban közöljük a szelvényeket, amelyeket kitöltve n megjelenést követő hét hétfő délig kell a Polgári Védelem megyei Törzsparancsnoksága címére (Eger, Kossuth Lajos u. 9—11. szám) eljuttatni. (Portos szelvénye­ket nem veszünk át.) A KI TUD TÖBBET A POLGÁRI VÉDELEMRŐL? pályázaton, több szelvénnyel is, bárki részt vehet. A beérke­zett szelvényeket bizottság értékeli. Hetenként a legtöbb ta­lálatot elértek között 10 db tárgyjutalmat sorsolunk ki. A helyes megfejtést, valamint a nyertesek neveit is hetente közöljük. A hat forduló után a legtöbb találatot elérők me­gyei döntőn vesznek részt Egerben, ahol a nyilvánosság előtt küzdenek majd meg a végső helyezésekért. A KI TUD TÖBBET A POLGÁRI VÉDELEMRŐL? totópályázat megyei döntőjének győztesei között értékes ju­talmakat osztunk szét. A verseny I. helyezettje: kéthetes külföldi üdülésben, a TI. helyezett: egyhetes külföldi utazásban, a III. helyezett: egyhetes belföldi üdülésben részesül. A KI TUD TÖBBET A POLGÁRI VÉDELEMRŐL? fotópályázaton szereplő kérdések legtöbbjére a válasz megtalálható a Polgári Védelem című országos lapban, a Népújság Polgári védelem című oldalösszeállításaiban, a fíonvédelmi Ismeretek című füzetben, de sok válasz el­hangzott a 15 órás polgári védelemi tájékoztató oktatá­Új magyar filmet forgatnak MAGAS­ISKOLA Somosköi Gábor egy soly- m ász telepen gyűjti az anya­got disszertációjához. Fur­csa az a telep: életidegen eröszakmechanizmusa nem engedi az egészséges embe­ri kapcsolatok kifejlődései. Ezt az életformát Gábor képtelen elviselni. Elhagy­ja a telepet, amelyet a kör­nyező emberi társadalom is kivet magából, mint a szer­vezet a belekerült idegen anyagot. Mészöly Miklós hasonló című regényéből ir­ta a filmet Gaál István. Fő­szereplők: Bánffy György (jobb oldali képünkön), Ivan Andonov és Meszléri Judit. Alsó képünkön: A tele­pen. Jobbszélen Paláncz Fe­renc, az egri közönség régi ismerőse. (Foto: Szóvári Gyula) fordítva: vajon minden eset­ben alapos megfontolással születik-e a döntés az állami gondozás megszünteté­séről ? Ha már ennél a témánál tartunk, az „állam gyermekei” nem mindenhol élnek a legmegfelelőbb kö­rülmények között. így pél­dául a Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet a szük­ségeshez képest roppant szűk. A lőrinci ifjúsági ott­hon csak a nevében otthon, nem is felújitásra szorul, ha­nem egy új épületet, kellene emelni helyette. Az egri gyermekvárosban pedig a jó munkát a nevelők nagy fluk­tuációja akadályozza. Nagyobb összefogással Ha a gyermek- és ifjúság­védelem valahol napirendre kerül, egyértelmű az állás- foglalás: eredményesen csak a legszélesebb társadalmi összefogással lehet. Hirtelen­jében nehéz lenne olyan szer­vet mondani, melynek mun­kájára ne lenne szükség a családtervezés felvilágosító munkájától a sportszövetség által felajánlott segítségig, a nőtanács aktíváitól a peda­gógusokig, á szakszervezettől az ifjúsági szövetségig. Ez az összefogás segített abban, hogy az elmúlt négy esztendő alatt' (legutóbb 1965-ben tárgyalta a megyei tanács ezt a témát) sokat ja­vult Heves megyében a gyér mek-, és ifjúságvédelmi munka. De: még mindig hétszáznál 'több a veszélyeztetett körül­mények között élő gyerme­kek száma (s biztos van több is, akik helyzete „feltárásra” vár!), még mindig hallunk a fiatalkorúak bűnözéséről.. Ez a gond sajnos még sokáig gond marad. Az időt azonban lehet, és kell is „kurtítani”! Kátai Gábor f/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ*SSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSs. VIXCZE GYÖRGY: ÚT A POKOLBÓL 1#60. augusztus 24., vasárnap 11. Majd csak túljut a vívódá­son és minden rendeződik. Kissé megnyugtatta önma­gát és tovább bolyongott. A virágüzlet kirakata előtt állt meg. Az jutott eszébe, hogy bemegy és összeválogat egy csokornyi rózsát. Vérvörösét. Olyant szokott vinni Magdi­nak. Azt szereti a legjobban. „Milyen szép is volt— idéz­gette a múltat. — Észrevét­lenül becsempészte a lakásba mindig a virágcsokrot, és amikor Magdi megtalálta a vázában, akkor a nyakába ugrott.” Fájt az emlék. Nem emésztette tovább magát. Újra azon tanakodott, amit Bakó mondott. Fülé­ben visszhangosan csengett: „Aki piál, az menjen a fal mellett..., aki piál, az men­jen a fal mellett..., aki piál, az..: Nem volt vége a vissz­hangnak. Zúgott, harsogott fülében. Ügy tűnt, hogy va­laki kíséri és azt mondogat­ja szüntelenül, amit reggel Bakó ismételt meg: „Aki piál, az menjen a fal mellett.” — De tudok-e a fal mel­lett menni — kérdezte önma­gától. — Hiszen ez azt jelen­ti, hogy bele kell nyugodni mindenbe. Vajon meg tud­ja-e csinálni? Képes-e má­ról holnapra kipukltani ge­rincét és angolna módjára lavírozni. Bakó megjegyzése erre hív­ta leli Olyan változást kova- telt tőle, ami lényeges for­dulatot kíván. De fordulat-e? Hiszen az üzelmekkel egy időben már megszűnt a régi Korompai. Egyénisége hozzá idomult a korrupcióhoz és a kocsmák életvilágához. Hosszan meditált sorsa ala­kulása felett. Keserűen álla­pította meg, hogy bármit is tesz, nem lehet már a régi. A beváltóban sem és otthon sem. Szavának hitelét elvit­te a szesz. Rá, akire mindig lehetett számítani, ma már bizalmatlanul tekintenek. És ahogy vizsgálódott, mindjob­ban kirekesztette a munka­helyét. Figyelme a családra terelődött. Mit mondjon Magdinak? Hogyan állhat elébe? Tud-e olyat mondani, amit elhisz, s mit ő valóra is tud válta­ni? Mert hiába fogadkozik, az semmit nem ér. Képzele­tében felötlött egy különös kép. Gyermekkorában egy­szer rongyokba bugyolált, utak vándora lett. Otthon nélküli bolygó, akit senki sem tart számon, nem gon­dolnak rá, és nem törődnek vele. — Vajon velem törődik-e valaki? — ötlött fel benne önkéntelenül. — Vajon Mag­di haza vár-e még? — kér­dezte hangosan. Válasza nem volt magabiztos. — Talán. Ebben a „talánban” ben­ne volt az is, hogy nem va­lószínű. Sőt, egyáltalán nem biztos, hiszen a néhány hó­nap alatt tüzes pokollá tette a nyugalmas otthont és ben­ne elsősorban Magdi életét. hosszú szakállú férfit látott. Kéfegetett. Hozzájuk is be­kopogott. Jól emlékszik: anyja levest adott neki és léaztai. Értelmes ember volt és hálálkodott az alamizsná­ért. Elképzelte, hogy 6 is olyan lesz, mint az a hosszú szakállú, akinek felidézése­kor mindig összeszorult a szíve. Biztosan annak a sza­kállas embernek is volt v; laha rendes élete, csak e vétette, vagy akaratlanul vagy könnyelműen. Aztán az S a gyerekek... Ök is túl sokat láttak és tapasztaltak. Riadtan és tanácstalanul latolgatta helyzetét. Elhatá­rozta, hazamegy és mindent elmond Magdinak. Ugyanak­kor gyengeséget érzett ahhoz, hogy leüljön vele szemtől szembe. „Pedig talán segíte­ne”, villant fel ez a körülmény. \zonban egy ilyen nyílt szi- ’ű beszélgetéshez nem érzett legendő erőt. Ahhoz különö­sen nem, hogy kijelentse: megváltozik és újra éli nor­mális eleiét. ,SSSS/SSSSSSSSSSSSf/SSSSSSSSSSSSSSSMtf A Rézfácán elé ért. Az előbb magában fogadkozott, hogy nem lépi át a söntés küszöbét. Most a forrongó gondolatok megállították. Tanakodott. Innia kell, mert józanul nem bírja tovább. Korompai nézte, mereven figyelte a konyakos poharat. Kiitta és újabb féldecit kért. Vajon számára mit jelent­het a jövő? — ötlött fel ben­ne. Mert a jelen már vilá­gos — válaszolt saját kérdé­sére. Bakó nyíltan meg­mondta: „Aki piál, az men­jen a fal mellett.” S a jövő? Az nagy talány. — Beszélni akarok veled — mondta feleségének, apai­kor hazaérkezett. Magdi nem vette komo­lyan, mert megcsapta orrát a szesz erős szaga. — Vajon milyen fontos dolgot akarsz? Egyáltalán van-e nekünk még olyan dol­gunk, amit meg kell beszél­nünk? Korompai megismételte. — Ülj ide Magdi, beszélni szeretnék veled. Az asszony abbahagyta a munkáját és leült az asztal­hoz. Korompai sokáig vizs­gálta felesége arcát, mielőtt elkezdte. — Tudom, hogy nem hiszel nekem. Van is rá okod. S ha most azt mondanám, hogy holnaptól más leszek, akkor sem tudnál hinni? Magdin látszott, hogy vá­ratlanul érte a kérdés, hi­szen gondolatban már leszá­molt ezzel az élettel, és min­den energiáját arra fordítot­ta, hogy a régi helyébe egy újat alakítson ki. A soroza­tos csalódások arra ösztönöz­ték, hogy ebben az új élet­ben ne számoljon semmi másra, mint saját erejére. Most meglepetten és tanács­talanul hallgatott. Aztán mindent végiggondolva, meg­győződéssel mondta: — Nem tudsz te már más lenni. Korompait megütötte ? válasz. Az asszony folytatta (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom