Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
' ' '/ J/"y^y/''"'/*ry^^'''r^'/y'r'yy^"^^***J’^/S'tSf‘rff/SSSSffS/VS/SS/SSSSSS/////.rSSSSS//'SSfSSSSSS/Sf/SS//f/SSSSSSSS/S//S/SSSSSSSSS/SSSS/SS/S////S/j/SSSSSS~fS/S////SSSS/S//jl///S/SS/'SS'SSSSSSSSSSSSS/SSS/S/SSSS//SSSS.'/ Tűnődve olvasom a levelet. Érdemes a lényegét itt és most elmondani, mert úsy vélem tűnődésemben nem maradok egyedül, sőt még abban is bízom, hogy azok közül többen, akik velem tűnődnek és lehetőségük van rá, megfelelő és pozitív konzekvenciát vonnak le e „tűnődés" lényegét illetően. A levél írója fiatal. házasember, gondolom a sorok írójának és ifjú feleségének életkora együtt sem éri el a fél évszázadot. Egyik nagy üzemünk művezetője már a levél írója, olyan emberé, aki üzemében vált valóban felnőtté: ott végezte el a szakmunkástanfolya- mot, onnan küldték művezetői képesítésének megszerzésére, ott dolgozik ma is, jövedelemben is kifejezhető megbecsült körülmények között. „El nem mennék soha ebből az üzemből, ha...” — írja és ez a „ha”: lakás. Fiatal házas, nem egy-két hónapos ugyan de nem több mint három éves és lakást akar, hogy az albérleti körülmények közül magánemberi önállóságba jutva, gyermekei is lehessenek. Eddig azonban minden kérése elutasításra talált az üzem részéről. Eddig tartottam a levélben, kicsit dühöngtem is a sorok írójára: fiatal házasok, megbecsült és jól fizetett munkakörülmények, a gyár gondoskodó nevelése nyomán művezetői beosztás fiatalon, — hát legyen már egy kis türelme mindent és azonnal, még „az adj uram isten’’ sem képes S,'. Itt neki — ott nekem teljesíteni. A levél további sorai azonban megcsitították kezdődő mérgem. Arról ír ugyanis, hogy ő tudomásul venné, hogy várni kell, ha nem jutnának olyan messziről jött szakemberek lakáshoz, akik csak úgy jöttek, ha lakást is kapnak. S nem egy ilyen szakember érkezett már az üzemhez! Ezek a szakemberek mind kellenek, s azt is tudja, hogy aligha akad józan ember, családos, aki az ország másik részéből lakás nélkü „el szerződne”, ha nem is Tamócára és nem is bojtárnak, de műszaki középkádernek, lakás nélkül. Ezt látva, figyelve, s ebből a tanulságokat levonva kénytelen elhagyni a gyárat, ahol emberré nőtt, s amelyért fáj 3 szíve, kénytelen elhelyezkedni egy másik nagyüzemben, ahol természetesen örömmel várják őt, mint szakembert, s ahol ő is olyan igénnyel léphet fel, hogy „csakis lakással...!” Vajon nem fordulhat-e elő, hogy ahová ő megy dolgozni lakásért, onnan jöttek az ő üzeméhez dolgozni, — lakásért? így hangzik a kérdés, s e kérdésben kissé benne van a válasz is: elképzelhető. Sőt minden bizonnyal fordult már elő nem is egy esetben, nem is csak abban az üzem1 lísssssss/sss/sss/ssss//ss//s/sss//ssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssss/ssssssss/sysssssssssssssssssssssssss/ss/ssss/ssssssssss/ssss/ssssssssss/s/ssssssssssssssssssss„,... ben, ahol levélíróm dolgozik (vagy már csak dolgozott?). A krónikus szakmunkás, — a talán még annál is krónikusabb műszaki középkáder hiány érthető kényszerhelyzet elé állít számos üzemünket, amelyek e kényszerhelyzetet a leggyorsabb és viszonylag legkönnyebb módón kívánják megoldani: embert hozni! Kétségtelen: minden posztra talán nem is lehet egy adott üzemben még viszonylag hosszabb idő alatt sem kinevelni megfelelő szakembert; az is kétségtelen, előfordulhat, hogy szinte azonnal kell művezető, mérnök, magasan kvalifikált szakmunkás. És, ha ezek számára lakás kell, akkor,— lakás kell! Ha azonban ebből valamiféle furcsa és kölcsönös rendszer alakul ki az ország üzemei között, mint- ahogv kétségtelen ilyen rendszer már kialakult, akkor ezt aligha lehet' bölcs dolognak tekinteni. Egy szakember eljön onnan ide, mert ott nem kapott lakást és itt kap; egy szakember elmegy innen oda, mert itt nem kapott lakást és ott kap: tudom könnyű e matematikai egyenletnek űz elvi megoldása. A gyakorlat azonban mindig nehezebb, a képletek átültetése a lakás-egyenlegek nyelvére és gyakorlatára meszsze összetettebb és nehezebb, mint ahogy egy újságíró elképzeli az írógép mögött. Nehezebb, de nem feltétlenül megoldhatatlan. Van már kezdeményezés a vállalati hozzájárulásból épült iár- sasházakra, legyen például kezdeményezés a sokoldalú józan megfontolásra is: neveljük magunknak szakembert és telepítsük le elsősorban azokat a gyár, az üzem körül. Levélíróm is fájó szívvel, az üzemben eltöltött évek legtöbbször szép és emberi emlékeivel nem egy könyen adta fejét arra a gondolatra, hogy otthagyja üzemét, ahol különben örömmel dolgozott és ahol különben megbecsülték. És most elmegy, hogy lakást kapjon. mint ahogy jön az üzemhez szakember, hogy lakást kapjon. Talán mégis meg lehetne oldani, legalább is az effajta egyenletek jó részét: a gyár és szakemberek közös hasznára! Minden bizonnyal. Csak egy kis tűnődő, töprengő akarat, körültekintő mérlegelés és, ha nem is kevés, de nem kibírhatatlan ideig tartó, türelem kelletik hozzá így gondolom. Vajon mások is így gondolják? ///y//y/y//////////////>V7//)f A „számító" igazgató Mindenki Az első pillanatban úgy tűnik, nagyon el kell ítélni a gyöngyösi Gépjavító Állomás igazgatóját azért, amit tesz és ahogyan azt teszi. Mert kifejezetten az érdek vezérli. Még az önzés vádját is fel lehet hozni ellene. Mindez azonban csak az első pillanatban tűnik úgy. De hogyha végére járunk a dolognak, egészen más megvilágításba kerül minden. Az egyik csarnokban a vihpti íalon hatalTlljcll más, vastag deszkákból összeállított tábla. Csupa olaj. Rajta, arasznyi szögek és kampók, némelyike ezeknek még tart is valamit, a többi viszont elárvultán mered előre. Amit tartanak a szögek, azok furcsa alakú szerszámok. Ezek segítik a munkásokat, kímélik erejüket, megspórolják az idejüket. Bárki leemelheti bármelyik szerszámot és viheti magával, senki sem kérdezi tőle hová, miért, bejegyezte-e valaki valamiféle nyilvántartóba, hogy mit akasztott le. Minden szerszám újítás szülötte. — Ezzel például a csapágyakat lehet lehúzni. Amíg nem volt ilyen ügyes eszközünk, kalapáltuk, vertük, ütöttük a csapágyat. A legtöbbje széttört, mire kijött a , helyéről. i Nem nagy dolog az egész, . de azoknak, akik használják, nagyon sokat számít. Időnként ki is mondják az elis- j mérésükét, ha összeakadnak , az újítójával. i. Ez a dicséret még külön i plusz az újítási díjon felül. Amikor elvállalták a 620—630-as Ikarusok főja- ! vitását, akkor még csak a le- í hetőségek csillantak meg a I gépjavító állomás vezetői előtt. Azzal a felkészültséggel fogtak hozzá az Ikaru- sokhoz, amivel korábban a mezőgazdasági gépeket hozták rendbe. Egy sor szerszám hiányzott. Most már szerződésben vállalták, hogy ebben az évben összesen száz autóbuszt újítanak feL Egy év alatt tették meg v ezt az utat. Hogy honnan vették ehhez az ©rőt és a bátorságot, egyetlen példát , említsünk magyarázatként, j A vezetőfülke belső részé- i re élével meghajlított díszlé- | cet kell felszerelni. Az ajtó- I keret vonalával megegyező formában. Ügy kezdték, hogy fogták a kalapácsot, oda mentek a munkapadhoz, arra ráerősítettek egy gömbölyű vajat, annak az élén próbálták , PfcÉakítani a kívánt formát Száz Ikarus Egy óra hosszat is eltartott ez az aprólékos munka. Az sem tartozott a ritkaságokhoz, hogy a díszléc a kalapálás nyomán tönkrement. Rapi János és a csoportvezetője. Csáki József kifun- dált egy elmés kis szerkezetet, ami hibátlanul, legfeljebb öt perc alatt meghajlítja a díszlécet. Még csak tévedni sem tud ez a szerkezet. MinrlpnU Ha is íTimaenKi vUágrengető Iliit dolgokat, de ul11 ami mindennapjainkhoz kell, azt a maguk ötletéből megcsinálják a munkások. Legtöbbjük egy- egy szerszámot, amiért nem is kap valami nagy pénzt, de kifizetődik így is, mert a csoport teljesítményét, termelékenységét növeli meg ezzel. A „nagy menők”,: Cséfán Imre és Molnár Tibor szinte állandóan törik a fejüket valamin, nem is sikertelenül. Csefán Imre például tavaly decemberben „csak” tíz újítást adott be. — Vettünk egy hízót belőle. Különben is jól jön az a kis pénz, amit meg lehet így kapni. Megéri. Majdnem olyan, mint egy fizetéskiegészítés. Alig van olyan dolgozó, aki legalább egy ötlettel elő ne állt volna eddig. Nem a műszakiak, hanem a munkások az újítók. Saját dolgukat könnyítik meg az újításokkal, ezért is csinálják. Itt van például a nagy alakú présgép, ami pontos méretre, könnyedén hajlítja meg a lemezeket. Mucsics László és két társa hozta össze az okos masinát. A hidraulikát például a bányászoktól kérték hozzá. — Elég keveset kaptunk érte — mondja a szerző. — Száz órát dolgozhattunk rajta, amit elszámoltak, de attól jóval több kellett. Akartam csinálni még egy vágógépet is, be aztán meggondoltam. Ennyi pénzért nem érdemei. Az első hang. amely kiütközött a többiből. Meg is lepődött ezen a véleményen az igazgató, amikor később elmondtam neki. pel, méghozzá pontértékben meghatározva az újítások tartalma szerint. Ezért inkább a második félévben ugrik meg a beadott újítási javaslatok száma. Így is gyűjteni akarják a pontokat a brigádok. Minden javaslatot harminc napon belül elbírálnak. Legutóbb, augusztus 15-én tizenegy újításról mondtak véleményt, de alig egy héttel később már ismét nyolc javaslat került Nagy Ferenchez. A végső szót az igazgató, Lukács Benedek mondja ki. — Bevallom, nekem szívügyem az újítás mondja1 mosolyogva bevezetőül. — Nem sajnálja rá a pénzt? — Nagy hiba lenne, ha sajnálnám. Tudom, sokan úgy gondolják, hogy a részesedés csökkenhet az újításokra kifizetett összegek miatt. No és? Mennyi térül meg az újítások nyomán? Ezt is számítani kell. Időt takarítanak meg a munkások, többet tudnak dolgozni, többet termelnek, emelkedik a termelékenység, mindez pedig az árbevételt növeli meg, a nyereséget is fokozza. Kinek az érdeke hát az újítás? De az újítások elterjesztése is! Ezért nem engedem én meg, hogy nálunk elhúzódjon bármilyen javaslat elbírálása. Azt akarom, hogy az embereknek kedvük legyen újítani. ★ Mint a kétszer kettő, olyan világos az egész. És mégis, -általában húzódoznak az újításoktól az üzemekben. Maguk az újítók is elkedvetlenednek. Ezért kellett ezt a gyöngyösi példát elmondani. G. Molnár Ferenc Ui típusú rádiótelefont kai Gyárban sorozatban készülnek az FM 10—60 típusú rádiótelefonok. Legújabb készülékük az AM 01—27 rádiótelefon, amely kis méretével, tetszetős alakjával kitűnik. Ez a típus kétirányú váltott beszélgetés lebonyolítására alkalmas. 1,5—3 km körzetben. A készülék érdekes technikai megoldása: a beépített hangszóró adáskor mikrofon szerepet tölt be. Képünkön: Heisz Tibor meós az összeszerelt AM 01—27-es rádiótelefonokat ellenőrzi. (MTI Foto) „Az egységben tartózkodni tilos!” (?) Hogy az egységben nemcsak erő van, hanem tartózkodni, kávézni, italozni is lehet benne, csak most tudtuk meg egy vidéki városka cukrászdája falára akasztott feliratból. Ezen ugyanis a következő szigorú, nagyon is hivatalos írás olvasható: „Tizenhat éven aluliaknak az egységben nyolc óra után tartózkodni tilos!” Miért tesszük rostára ezt a nyelvi formálást? Azért, mert egy igen terjedő hibára hívja fel a figyelmünket. A nem kívánatos elhívatalosodás tipikus példáját szolgáltatja az idézett szöveg is. A túl egyszerű, de a valóságnak jobban megfelelő cukrászda szó nem volt eléggé hivatalos a felhívás megfogalmazójának. Ezért kell a vendégeknek hivatalosan is tudomásul venni, hogy nem cukrászdában, nem eszpresz- szóban kávézik, hanem egy egységben. Ugyanilyen hivataloskodó formában kaptunk „szakszerű” kioktatást a hivatalos illetékestől, hogy az az üzérn (megint csak nem cukrászda!), amelyben kávénkat fogyasztjuk, „a vendéglátóipari vállalat egy egysége, s az üzemeltető vezetőség helyesen járt el a felhívás eszközlésében”. Ez a „magyarázat” ugyancsak arról győzött meg, hogy egyesek helytelenül és feleslegesen szinte hivatalos helyiséggé változtatják éppen az ilyen feliratokkal cukrászdáinkat, vendéglőinket is. Mi pedig nem akarjuk hivatalban érezni magunkat akkor, amikor szórakozni, pihenni kívánunk. Sajnos, a szakmai nyelv- használat sajátos terminológiája ott is jelentkezik, ahol egyáltalában nincs rá szükség. A nevezett kisváros mozijának hirdetőtábláján is ezt olvashattuk: „Mozi üzemünk az átalakítás ideje alatt is üzemel”. Félreértés ne essék, nem az üzem, az üzemel szavak ellen van kifogásunk, hanem azt hibáztatjuk, hogy ott és akkor is élnek feleslegesen ezekkel a szavakkal, ahol és amikor használatuk már nem célszerű, sőt stílustalan és zavaró. Az elhivatalosodás, a túlhi- vataloskodás nyelvi formáinak árnyékában hasonló magatartásbeli hibákkal találkozhatunk. Ezért viselkedik „a szórakoztató iparban” dolgozók egyike-másika úgy, mintha „hivatalos közeg” lenne. Ezért olvashatunk abban a bizonyos helyiségben is ilyen „hivatalízű” felszólítást: „Eszközöljenek vízöblítést minden esetben!” ■ Ha azt óhajtjuk, hogy cukrászdáink, vendéglőink faláról tűnjenek el a hivataloskodó feliratok, nemcsak nyelvvédő feladatot teljesítünk. A vendég nem hivatalos helyiségben kíván szórakozni, ezért a neki szánt közlések megfogalmazásában is kerüljük a hivatalos stílus fontoskodó, körülményeske- dő, rideg, vagy egyenesen nyakatekert nyelvi formáit. Dr. Bakos József / Előbb Nagy Ferenc mérMiért újífaoak ? tői kaptam statisztikai tájékoztatót. E szerint tavaly több mint százötven újítást adtak be a dolgozók, ami közül 130-at fogadtak el. Az idén csak az ötvenet haladták túl. Az újítási program ugyanis a szocialista brigádok vállalásaiban - is szereKovácsék vacsora után vannak. Kovács újságot olvas, Kovács- né kardigánt köt, kislányuk, a hétéves Évi, a heverőn babájával játszik. Kovácsné egyszeresük megszólal: — Bodáéknak kisfiúk van. Ma reggel... — észreveszi, hogy Évi figyeli, így folytatja: — ...hozta a gólya. Kovács egy pillanatra előbukkan az újságja mögül. — Tegnap reggel még láttam Bodánét tejért menni. — Igen, előbb... — megint Évire néz, — hozta, mint számították. — Na, Boda most nagyra lesz a fiával. — Pedig Bori lányt szeretett volna. Kis szünet után Évi szólal meg: — Hát akkor mért nem kért kislányt a gólyától? Kovács hirtelen visz- szabújik az újságba mögé. Kovácsné kény télén vállalni a választ: — Az nem úgy van, Évikém, hogy lehet rendelni fiút, vagy lányt. Évi felháborodik. — Szóval azt hoz, amit akar? — Bizony azt. Dekát az mindegy is. Egyik éppen olyan kedves, mint a másik. Évike nem nyugszik meg. — És akkor hozza, amikor ő akarja? — Hát persze. Egy ideig csend van. Kovácsné örül, hogy nem kell több kérdésre felelnie. Évi is elmerül a babájával való játékban, de aztán hirtelen anyjához fordul: — Mondd, anyu, a Horvát Pistit is a gólya hozta? Kovácsné gyanútlanul feleli. — Hát persze. — Érdekes — mondja Évi. — Mi érdekes? — kérdezi Kovácsné. — Hát csak, az, hogy Horvát Pistinek januárban van a születésnapja, és télen nincsenek itthon a gólyák. Kovácsné hirtelen felugrik. — Hozok neked egy kis süteményt! Évi is felkel a heve- rőröl, apjához megy, megkocogtatja az újságját, s mikor előbukkan az újság mögül, ráhunyorít az apjára, úgy mondja: — Jól lebuktattam anyut. (v. i.) augusztus 24., vasárnap
