Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
KI fizeti a „cehhet” ha... ...Megbüntetik a vállalatot? FÖLDGYALUK (APN foto) Kagyrédén történt valami Akik az első sorokban állnak Nyugtalanítóan sokat hallunk. mostanában nagyszabású adócsalásokról, jogtalan nyereségekről, visszaélésekről, gondatlanságból okozott milliós károkról, a vásárlók megkárosításáról. Elsősorban azt a kétszázmillió forintos adócsalást említeném, amelyet nemrég fedeztek fel és amelyért 50 millió forintos büntetéssel sújtották azokat a vállalatokat, amelyek lezserül elmulasztották bevallani többletnyereségüket, illetve adó alá eső bevételeiket. Aztán jött a Sokol rádió botránya, amikor gyenge minőségű töltőket mellékeltek hozzá, s ezzel a vállalat jó két és fél milliós jogtalan haszonhoz jutott. Alig csillapodott le ennek a meglehetősen csúnya ügynek sokfelé ágazó hulláma, máris jött a hír, hogy a Gazdasági Döntő- bizottság 6,3 millió forint bírságot szabott ki a Duna Cipőgyárra, a Tisza Cipőgyárra és a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalatra, mert rossz minőségű zsugorított műbőrt vásároltak, és abból használhatatlan minőségű csizmákat gyártottak. A következő híradás arról szólt, hogy a hajdúhadházi Üj Barázda Termelőszövetkezetnél — ahol azt használták ki, hogy a fővárosban munkaerő gondokkal küzdenek a vállalatok — több mint egymillió forintos meg nem engedett haszonra tettek szert. A Legfelsőbb Bíróság foglalkozott az üggyel és 1 200 000 forintra emelte a bírság összegét, amelyet a szövetkezetnek fizetni kell ezért a törvénytelen üzletért. Megyénkben — szerencsére — kevés hasonló példát lehet találni (mármint a nagyobb arányú adócsalásra, jogtalan nyereségre, a vásárlók megkárosítására). Ám vállalataink, szövetkezeteink sem mentesek ezektől a hibáktól. Most vizsgálják például az egri Nagy József Termelő- szövetkezet adóbevallási, illetve be nem vallási ügyét. De nem lehetetlen, hogy a fedett uszodától kezdve — (ahol egyelőre csak a milliók és nem a sportolók úsznak) — folytatva a visontai építkezésen tapasztalható károkig, sokféle mulasztás nyilvánosságra kerül. Lehet, már csak idő kérdése a felelősség, a mulasztók és az elveszett forintok összegének megnevezése. Bebizonyosodik a mulasztás... a kár összege nyilvánosságra kerül és ... megbüntetik a vállalatot. „Ki" a vállalat? Megbüntetik... a vállalatot. Kit büntetnek tulajdonképpen? Hiszen a portástól az esztergályosig, a mérnöktől a gépíróig, a szállító- munkástól az üzemrendészig, mindenki beletartozik ebbe a fogalomba — „vállalat”. Mondhatni... elsősorban ők a vállalat. Természetesen azok is, akik a hibákat elkövették, akik miatt milliós büntetés érte a céget. Őket is sújtja, akik megtehették... megtették a „stiklit”. A kérdés elsősorban az: miként tehetik meg? Majdnem mindenkitől zavartalanul ... legalábbis ami az üzemi, szövetkezeti kollektíva nagy részét illeti. Mert vajon beleavatják-e a dolgozókat a „vállalkozásba”, mikor letagadják az adó alá eső jövedelem egy részét? Ve jón elmondják-e a terme- léai tanácskozáson, hogy a féléves bevételi tervet csak úgy sikerült teljesíteni, hogy húszmilliós árdrágítási adócsalást követtünk el? Hallott már valaki erre példát? Az üzemi demokrácia mai for* — ■M. lehetőségei vajon ad-|V-e lehetőséget arra. hogy ezekbe a belső pénzügyi, tervezési manipulációkba bepillanthassanak a munkások, műszakiak, a portások és adminisztratív dolgozók? S ha — -i-alán nem értenének egyet ' “rvérvtelen eszközökkel, szót emelhetnek-e a jogtalan nyereség szerzése ellen? Te- l&túMfc-e ellene valamit? Szinte semmit — vagy nagyon keveset. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy belemennének az ilyen kétes üzletekbe. Előbb-utóbb ők látnák ennek a kárát; úgy is, mint az ezért megbüntetett vállalat dolgozói, úgy is. mint vásárlók, akik értékén felül fizetnének az ügyeskedéssel, felsrófolt árakon vett ruhákért, cipőkért, élelmiszerekért. Mégis ők fizetik meg a sok milliós büntetést! Mert ők a vállalat. Beleszólásuk ab Da, hogy a felelősség, a vétkesség terhe szerint osszák el a bírságok, büntetések terhét, szinte minimális. Ha szólnak, rájuk sütik a bélyeget, hogy „lejáratják a vállalatot”, s ha az ellenőrök nem veszik észre a csalást, akkor ók mit ugrálnak? Különben is, ha a vállalat így nyereséges lesz, akkor ők is részesülnek a ha- szonbóL Ki nyer a „stiklin"? De vajon ugyanúgy részesülnek-e? Vegyük úgy, hogy sikerül az ügyeskedés, árdrágítás, adócsalás és ezzel néhány százezer vagy több millió forintot „nyer” az üzem, vagy szövetkezet. Akik ügyeskednek, azoknak bővebben jut a többletnyereségből ... ha sikerül a „stikli”. A vállalat más dolgozóinak maximum 15 százalék. S ha „veszítenek", ha rájönnek, hogy jogtalanul szerezték a nyereséget? Ügy mindenki fizet. Elsősorban persze a „vállalat". Nem az ügyeskedők, az adócsalók, az árdrágítók, a minőségrontók, a „stiklizők”... Ki veszít? Könnyű kitalálni... hiszen a milliós bírságok, büntetések a vállalati össznyereséget apasztják, a szövetkezeti tagságnál pedig a közös jövedelmet. Elképzelhető, hogy a hajdúhadházi termelőszövetkezet évi mérlegénél mennyit jelent majd az 1 200 000 forintos bírság levonása. Más vállalatoknál is úgyszintén a jutalmazások, a részesedés, a béralap a keresetnövekedés terhére könyvelik le a büntetést, a bírság forintjait. Ki fizet tehát végső soron? A vállalat dolgozói — ösz- szességükben és aránytalanul nagyobb mértékben, mint akik a csalást, vagy a hibát elkövették. Nem utolsósorban a vásárlók! Szomorú tapasztalataink vannak az ügyben, hogy a bírságot úgy próbálják „kiizzadni”, hogy burkolt áremeléssel, új „üzletekkel”: más ügyeskedéssel szereznek többlet forintokat. Vagy néhány hónap múlva piacra dobják azt az árut, amelynek gyengébb minőségéért a kártérítést fizették — gondolva arra, hogy azóta már feledésbe merült az ügy. Akik már fizetnek Az egyik vállalat alkalmazottja, aki húszezer forint közös pénzzel nem tudott elszámolni, egy év két hónapi börtönt kapott. Szigorú, elgondolkodtató ítélet ez. De ha összevetjük azzal az ötvenmillió forintos bírsággal, amelyet nemrég fizettek be adócsalásért a különböző vállalatok, nem is merünk összehasonlítást tenni. Menynyit kellene akkor ezekre az emberekre kiróni? Az állagot számítva körülbelül 3000 evet — börtönben töltve. Persze fizetnek most már — igaz, erre kevés példa akadt eddig — a hibák közvetlen elkövetői is. A Könnyűipari Minisztérium, a Duna Cipőgyár igazgatóját 12 000, főmérnökét 15 000, főkönyvelőjét 14 000. a Tisza Cipőgyár igazgatóját 8000, főmérnökét 12 000, főkönyvelőjét 6000, a Bőr- és Cipőkellék Ellátó Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjét 8000 forint nyereségrészesedés és prémium elvonásra büntette. Ezenkívül még 15 000 forintnyi nyereségelvonással büntették a korábban említett, használhatatlan műbőrcsizmák anyagának átvevőit és készítőit is. Ez a személyi „büntetés” alig százezer forint... Mi ez a 6,3 milliós bírsághoz képest, amelyet e vállalatokra „szabtak” a vásárlók megkárosítása miatt? Mondhatnánk; ez a veszett fejsze nyelének is csak forgácsa. És mit fizettek ez ügyben azok a vásárlók, akik három—ötszáz forintos csizmájukat csak néhány napig, vagy hétig hordhatták? Igazságosabb „teherviselést"1. Jogos a felháborodás, hogy a visszaélések tucatjairól hallunk — tíz- és százmilliós összegekben — míg személyes felelősségrevonásról csak egy-két esetben adhatunk hírt. Igaz, ezeknek a mulasztásoknak, csalásoknak, hibáknak, károknak egy része „vállalati érdekből” történik, de a kár...az kár. Az elveszett milliók valamennyiünk pénztárcájából hiányoznak. Éppen ezért jogos a sürgetés, annak felülvizsgálására, hogy megfelelő-e a jelenlegi „elrettentő” módszerünk a csalástól, az ügyeskedéstől, a fogyasztók megkárosításától? Mi segítene? Magasabb szintű gazdasági ellenőrző „fegyelmező” szerv? Vagy az üzemi, szövetkezeti kollektívák jobb tájékoztatása, bátrabb fellépése e hibák ellen? Olyan közszellemet kellene kialakítani, ahol a kicsi és a nagy kár okozása egyformán nem maradhat felelősségre- vonás nélkül. Személyileg sem ... sőt elsősorban ezt kellene sürgetnünk. Az ügyeskedők, csalók, lanyha íelelősségrevonása erkölcsi vadhajtása az új mechanizmusnak. Gyanús, hogy ilyen óvatosan nyesegetik az első év eltelte után. Ezért szólunk róla. A nagyfádéi Szőlőskert Termelőszövetkezetben' már a vége felé közeledett a zárszámadó közgyűlés, amikor felállt Thummerer Vilmoé, az egyik növénytermesztési brigád vezetője s munkaversenyre hívta ki a többieket. Valami megfoghatatlan történt ekkor, amit szavakkal alig lehet visszaadni; 33 munkacsapat csatlakozott a versenyfelhíváshoz. Tavaly még mindössze 3 versengett a szocialista cím elnyeréséért, az idén már 36. ■ ■ ■ Deák László, a termelőszövetkezet párttitkára, a verseny lelkes patrónusa, még mindig csodálkozik. — Bíztunk az emberekben, tudtuk, hogy a nagyrédeiek szeretnek dolgozni s megvan bennük az egészséges virtus •is, de ez a hatalmas lelkesedés mégis meglepett bennünket. Hiszen mindenki önként vállalja, hogy részt vesz-e a versenyben, erre senkit sem lehet kötelezni, f • • ... Vállaljuk, hogy éves termelési tervünket 100 százalékra teljesítjük, nem vétünk a munkafegyelem ellen, igyekszünk, hogy üzemi baleset senkit se érjen, szakmai és politikai műveltségünket fejlesztjük, napilapokat, szakfolyóiratot olvasunk, társadalmi munkát végzünk, részt veszünk az ünnepségeken, rendezvényeken... ... A párt és gazdaságvezetés vállalja, hogy a \er- senyhez a szükséges feltételeket biztosítja... A stencilezett vállalási lapokon nem kevesebb, mint 545 aláírás szerepel. A közös gazdaság dolgozódnak több, mint egyharmada. ■ ■ ■ — Mi már a harmadik éve versengünk a szocialista címért — mondja Mészáros István — a szerelőbrigád vezetője. De az idei év sokkal nehezebbnek ígérkezik. — Milyen plusz munkát jelent szocialista brigádban dolgozni ? — Nézze, van egy vállalási pontunk. A költségráfordításnál éves szinten 5 százalékos megtakarítást érünk el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden alkatrészt szinte nagyítóval kell megnéznünk, hogy feltétlenül ki kell dobni, vagy használható még. Ha kiselejtezzük a még használhatókat, aligha lesz meg az 5 százalékos megtakarítás. Ugyanakkor azt sem engedhetjük meg. hogy a gépek kint a határban lerobbanjanak a mi spórolásunk miatt. Aztán elmondhatom még, hogy a csúcsidőben napi négy-öt órát is rá kell még dolgoznunk a szokásos munkaidőre, többen tanulnak közülünk, társadalmi munkát is végzünk. Nem is beszélve arról, hogy egymásnak is segítenünk kell. Nemsokára két családi házat építenek a brigádban, nyilván mindenki „besegít” majd a munkába. ■ ■ ■ Nem lesz könnyű az „úttörőknek” — mondja a szövetkezet elnöke —, mindenki nagyon igyekszik. Úttörőknek nevezzük ugyanis a három, a versenyben már korábban résztvevő brigádot. — Hogy kit tippelek az első helyekre? Nem is tudnám megmondani. Korsós Jánó- sék. Kovács .Tánosnéék, Hanák Miklósék, Deme Andrásnéék. Srajber Ferenc- néék vagy Mészárosék — ki tudja? Rövid számvetést csinálunk, a versenyben legjobb eredményt elérők mintegy 40 ezer forint jutalmat kapnak a szövetkezettől. — Igazságosan szeretnénk a pénzt elosztani — vázolja az elképzelést a párttitkár — az első helyezett brigádokban 150, a másodikokban 125, a harmadikokban pedig 100 forint jutalom jut egy főre. — Megtérül-e ez a negyvenezer forint? — Nem azért adjuk, hogy megtérüljön, hiszen a jutalom az erkölcsi megbecsülést fejezi ki, de biztos vagyok benne, hogy sokszorosan megtérül ez az összeg. S nemcsak anyagiakban, hanem abban is, hogy más lesz az emberek egymáshoz való viszonya is. • • Nagyrédén ma mindenki a verseny lázában ég. A brigádok számolják a versenyben elért pontjaikat, nézik, melyik vállalásnál kell még egy kicsit „ráhajtani”. A vezetők pedig járják a csapatokat, biztatnak lelkesítenek. Kapóst Levente 1969, augusztus 34,, vasárnap Kovács Endre Remutatjuk Népköztársaságunk intézményeit Az országgyűlés szervezete, működése A z országgyűlés üléseinek összehívása — mint azt ■ a hivatalos sajtóközleményekből minden alkalommal láthatjuk — a Népköztársaság Elnöki Tanácsának feladata. Az alkotmány rendelkezése értelmében az újonnan megválasztott országgyűlést az Elnöki Tanács a választást követő egy hónapon belül köteles összehívni. A megválasztott képviselők megbízólevelüket az országgyűlés alakuló ülése előtt a NET elnökénél nyújtják be. Az országgyűlés alakuló ülését a NET elnöke nyitja meg, s az alakuló ülést — a tisztségviselők megválasztásáig — a legidősebb képviselő mint korelnök vezeti, a jegyzői teendőket pedig a két legfiatalabb képviselő, mint körjegyző látja el. Az alakuló ülés feladata a képviselők mandátumának (megbízó- levelének) megvizsgálása, s ennek biztosítására mandátumvizsgáló bizottság választása; az országgyűlés tisztségviselőinek, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának és az országgyűlés állandó bizottságainak, továbbá a mentelmi és az összeférhetetlenségi bizottságnak, a megválasztása. A megalakult országgyűlés megbízatásának időtartarúa alatt (a képviselőket a választópolgárok négy évre választják; ezt a működési időt nevezik a parlamentáris szó- használatban országgyűlési ciklusnak) nem folyamatosan tartja üléseit, hanem az adódó feladatok szerint. Egy-egy ilyen alkalommal annyi ideig tart az országgyűlés tanácskozása. amennvi.t az elintézésre váró ügyek megkívánnak. Egy tárgyalási időszakot nevezünk ülésszaknak; a legutóbbi ülésszak például kétnapos volt. Az alkotmány előírja, hogy az országgyűlést évenként legalább két ízben kell rendes ülésszakra összehívni; az Elnöki Tanács felelős azért, hogy az országgyűlés összehívása legalább az alkotmánynak megfelelő időközökben rendszeresen megtörténjék. A NET köteles az orszássvűlést összehívni akkor is. ha ezt a kénviselők egyharmada írásban kéri; az F-'lnöki Tanácsnak ilyen esetben 15 nap alatt intézkednie kell. Az országgyűlés ülésén természetesen minden kénviselő teljesen egyenlő jogokkal és kötelességekkel- vesz részt. Az üléseken rajtuk kívül megjelenhetnek s a határozatok kialakításában tanácskozási inegal részt vehetnek, felszólalhatnak a Minisztertanácsnak azok a tagjai is, akik nem képviselők; egy 1968 évi rendelkezés értelmében például a KNEB, a Közpoati Statisztikai Hivatal, a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Vízügyi Hivatal, az Állami Egyházügyi Hivatal, az Országos Anyag- és Árhivatal vezetői is, akik valamennyien államtitkári rangot kaptak. Az alkotmány rendelkezése értelmében az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van; ez természetesen nemcsak az érvényes határozat feltétele, azt is jelenti, hogy legalább ilyen létszám jelenléte szükséges az ülés bármely döntésének jogi érvényességéhez. Az országgyűlés eredményes munkájának fontos tényezője annak meghatározása, hogy az egyes ülésszakokon és azokon belül, az egyes üléseken milyen kérdéseket tárgyaljanak. Ezt biztosítja a tárgysorozat (az ülésszak elé kerülő javaslatok) és a napirend (az egyes ülésszakok tárgyalási pontjainak) átgondolt ösz- szeállítása. Az országgyűlés jogi helyzetéből következik, hogy ezekben a kérdésekben csak saját maga dönthet. Ezért szerepel mindig az ülésszakokat megelőző sajtóközleményekben olyan óvatos fogalmazásban az ülésszak várható témája; hiszen mind a tárgysorozatot, mind a napirendet csak az ülésszak megkezdése után az elnök javaslatára, maga az országgyűlés állapítja meg. Az országgyűlésen napirendre tűzött ügyekben a javaslatok feletti határozathozatalt (az ügyrend értelmében a javaslatokat mindig írásban kell benvúitani az ország- gyűlés elnökéhez) vita előzi meg. A szónokoknak az elnök adia meg a szót; ő jelöli ki a felszólalók sorrendiét is. A Minisztertanács tagjai továbbá az előkészítésben részt vett bizottságok elnökei és az előadók a vita során bármikor felszólalhatnak, természetesen abban az időpontban, amikor az elnök szót ad nekik. Az alkotmány rendelkezése értelmében az országgyűlés szótöbbséggel hozza meg határozatait. azzal a kivétellel, hogy magának az alkotmánynak a megváltoztatásához az összes képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A képviselők nvíltan adiák le szavazataikat; ez rendszerint kézfelemeléssel történik. Ha a szavazás eredményében kétség merül fel. vagy bármelv képviselő kéri; az elnök köteles a szavazatokat megszámlálta tni. A z országgyűlés ülései általában nyilvánosaid, és csak rendkívüli ese^-m határozhatja el az országgyűlés zárt ülés tartását. Újlaki László dr.
