Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Megyénk az irodalomban

,Külön bír a vallás, külön a józan ész"

DAYKA GABOR EGERBEN

r A magyar szentimentaliz- mus lírájának egyik jeles, fiatalon elhalt képviselője volt Dayka Gábor. Miskolcon született ugyan, de neveltetése mégis inkább Egerhez kapcsolja személyét. Felvilágosodás kori irodalmunknak ama rétegét képviselő költő volt ui., akik plebejus származásuk miatt az osztályosaik közüli kiemelkedést csakis az egyházi pálya keretein belül érthették el. Dayka édesapja szabómester volt, érthető, hogy gyermeke taníttatására nem sokat áldozhatott szerény jövedelmébőL Igy került Dayka előbb a miskolci minoriták algimnáziumába, majd később, „a humaniórák tanulására”, Egerbe. A miskolci és egri diákévek után még Kassán tölt el néhány esztendőt, természetesen tanulással, hogy beiratkozhassék — alapfokú tanulmányai elvégzése után — az egri papnevelő intézetbe.

Mint életrajzíró! feljegyezték, „1787 őszén Egerbe sietett, hogy papnövendékül jelentkezzék.’’ Noha a beiratkozás megtörtént, szemináriumi pályáját mégsem itt kezdhette, hanem Pesten, az ún. generalis szemináriumban, melyet II. József rendeletére hívtak életre, s melyben az állam érdekeinek megfelelő szellemben kívánták nevelni az ott időző kispapokat. Pontos adatok állnak rendelkezésre arról, hogy milyen jellegű nevelésben részesültek itt Dayka és társai. Az elsődleges cél a felvilágosodás szellemének megismerése volt, melynek egyenes következménye szinte, hogy a növendékek sokkal többet foglalkoztak Voltaire, Montesquieu és más felvilágosítok műveivel, mint a teológiai tárgyakkal. De még a hazai nyelv és kultúra ápolása is fontosabb dolog volt számukra a papi tudnivalók elsajátításánál. Épp Dayka volt egyike az ún. pesti kispapok nyelvművelő társasága néven ismert tudós gyülekezet jeleseinek, akik Spalding, Montesquieu műveinek fordítására, illetve a magyar nyelv rendszeres tanítására vállalkoztak. Kortársai feljegyezték róla, hogy „kevés volt hozzá fogható, különb egy sem”. Egy növendéktársa még verset is írt hozzá, mely a Mindenes Gyűjtemény c. korabeli folyóirat hasábjain jelent meg:

Kénye társldnak Priamusnak érd el Napjait, majd majd teszi e jeles fi:

Így beszéltettem, mikor édes álom öntözi lankadt

Testemet, s behunt szemeim körül zöld, Tarka képek számtalanul lebegtek! Sorsaink rendét kötöző, s eresztő Mord hajadonnal,

Hogy miként harc közt erejét magyarnak Ügy nagy elméjét (csak emelje méltó Polcra nyelvét a magyar úr) egész jöld Színe csudálja.

Bár jeles Kantnak nyomait kövesse;

Még baglyoknak vak seregét is ékes Szája hangjával ragyogó hegyére A tudománynak

Vonsza: vagy lantját ütögesse híres Pindarusként; a zuhanó tüzes nyíl Függve jelhőkben marad énekére Halkva figyelmez.

Fölöttébb találó vers,’ Dayka egyéniségének, költői arculatának lényeges vonásait fogja egybe. Ezek: a

magyar nyelv tisztelete és szeretete s a felvilágosult racionalizmus. Egész későbbi életének is ezek lesznek döntő meghatározói.

Amikor II. József halála után a generalis szemináriumot Pesten feloszlatták, Dayka és jó néhány társa visszatért Egerbe, hogy egyházmegyéjük papnevelő intézetében folytassák tanulmányaikat. Mindjárt, szinte a megérkezés után, tapasztalniuk kellett itt a szellem, a légkör másféleségét: Felvilágosodásról beszélni; vitatkozni, világi tárgyú verseket írni egyenesen veszedelmes volt, hisz Egerben élt akkor pl. a magyar felvilágosodás egyik legkövetkezetesebb el-; lenzője, Szaicz Leó, aki az ún. „felvilágosult kispapok nagy részét” legszívesebben szélnek eresztette volna mindjárt, nehogy a népétet

A8£9. augusztus 17., vasárnap

megfertőzzék. Egy esztendő- nyi időt azért mégis kihúzott itt Dayka, jó néhány verset is írt (leginkább szemet szúrhatott ezek közül az Erzsébet napjára írt, szerelmi tárgyú költemény, illetve az Esdeklés és Fohász c. versek, ezekben épp Szaicz fanatizmusát, vakbuzgóságát pel- lengérezte.) Ezek a költemények már vallanak némi meghasonlásról, pontosabban arról, hogy nem érzi jól magát ezen a pályán, ám mégis nagy ambícióval szerkeszti meg a tanév végén vizsgaprédikációját a toleranciáról, melyet 1791. július 2-án, Sarlós Boldog- asszony napján kellett elmondania a szervita rend egri templomában.

A beszéd el is hangzott. Végighallgatta Szaicz páter is, aki maga is szervita volt, s hatvan eretnek hibát talált a fiatal papjelölt beszédében. Szaladt is nyomban a püspökhöz, hogy feljelentse a felforgató tételeket hirdető fiatalembert. Daykát nemsokára a püspök elé idézték, s azt kérték tőle, vonja vissza nyilvánosan beszédének alaptételeit. Mivel erre nem volt hajlandó, még a hónap vége előtt eltanácsolták a szemináriumból...

A világi életbe lépve is a felvilágosodást kívánja

szolgálni: Lőcsén, majd

Ungvárott lesz a magyar nyelv kiváló, magyar nyelvű grammatikát is szerkesztő professzora. De talán ennél is lényegesebb: költészetének legjava is ekkoriban, e viharos esztendők során lát napvilágot — a magyar szen- timentalizmus egészének nagy hasznára. Páratlan érzelmi gazdagságról vallanak költeményei; az elmúlás, a lemondás, a halál motívumai mellett felvillannak a szerelem szépségének képei is — igaz, többnyire a reménytelenséggel párosulva. De az iS igaz, hogy a legkilátásta- lanabb pillanatokban is felvillannak nála a jövendő század boldogságát hirdető sorok is, s arról szólnak, hogy egyszer majd „Feltetszik a világ”, s a „gyászos éj elmúl”.

Életének utolsó éveit Ungváron tölti mindenkitől elhagyatva és megcsalatva. A Martinovics-per során barátai jó részét kivégzik vagy bebörtönzik, felesége sem lesz megértő társa, s mindenek tetejében régi tüdőbaja is kiújul; 1796-ban vó géz is vele. Sírját ungvári tanártársai, s tán néhány ta nítvány veszik körül, s emléke egészen 1813-ig kiesik a köztudatbóL Ekkor mutatja be először az országnak Kazinczy Ferenc költő munkásságának legjavát. K

Lőkös István

ANTALFY ISTVÁN:

Úgy futott a zápor

a városon át,

mint a vidám dal, könnyedén, elverte a szúnyogok hadát, s felizgatta a pici kertek zöldjét és pihegő virágait.

A víz úgy futott le a csatornán, mint a sarki kocsma — a „csárda” pultjának támaszkodó torkán a mai napra rendelt szeszadag.

Szabó bácsi nagyobbat üt a szegre, amit az ócska cipő talpa áhít, görnyedten szívja be a kapualjból ideszűremlő mosóvíz szagát, és letörli homlokáról a munka felgyöngyöző veríték-uzsoráit..;

PARDI ANNA:

Balatoni este

Hálók barbár idegzetén vízből merül fel a balatoni este s hullámok ütem sorain a hallható nyár zenéje egy-egy hang mint évek átlaga súlyos szél lesz, váll elfordulva, szó feledve, mögéje préselve arcok és érvek s egymagasságban velük a kifáradó lélek s különös körvonalak futó árnyaiban múlhatatlan múlton, halálos vizű parton rögzítődik a pillanat, s visszhangja akkora mint halandó szónak a halhatatlan.

NÉMETH GÉZA:

Szerelem

a mítoszfák erdejében

(Feleségemnek)

Te konok hűség miért is jöttél velem a bajba? lám

a fekete fákon csattogó fejszém éle kicsorbult s most felettünk vicsorog, sziszeg, acsarog, ránk- '"tlülni készül

ŐSZ FERENC:

A „népírontgyer

Kenyeresek háza a falu közepén áll. Három hatalmas ikerablaita nyílik az utcára, előtte ápolt virágoskert, zöldre pingált vasikerítés. A házban a Kenyeres család három generációja lakik, azaz hamarosan már négy, mert a legifjabb Kenyeresné e napokban várja, hogy megérkezik a család legifjabb tagja.

A három tágas szoba hatalmas beüvegezett verandából nyílik. Jobb kéz felöl az öregé, Kenyeres Gáspáré. Gáspár bácsi ismert, köztiszteletnek örvendő ember a faluban. Negyven évig viselte a községi kondás felelősségteljes tisztét, után tíz évig volt a.termelőszövetkezet sertéseinek gondozója, öt éve ment nyugdíjba, amikor feleségét eltemette, de azóta is közéleti ember: a községi legeltetési bizottság elnöke. Szobájában öreg hálószobabútor, a kettős ágy felett kissé megfakult olajnyomat: Jézust ábrázolja az Olajfák hegyén. Mellette egy Szűz Mária, alatta szögön a megboldogult Kenyeres Gáspárné morzsaigatástól elkopott rózsafűzére. Szűz Máriával szemben díszes keretben lóg Kenyeres Gáspár ifjúkori színes fényképe: kackiás bajusz- szal, mellén a Károly-csapatkereszttel.

A középső szobában Kenyeres István, a község tanácselnöke lakik, feleségével. Csak a faira kell nézni és máris látható: az alma messze esett a fájától. Oklevelek díszes keretben; az egyik azt tanúsítja, hogy Kenyeres István annak idején második díjat nyert szavalatával a járási kul- túrversenyen, egy másik arról tudósít, hogy elnyerte a „Kiváló munkásőr” címet. A legutóbbi választásokon lett a községi tanács elnöke, és úgy érzi, ebben a beosztásban találta meg leginkább a helyét.

A harmadik szoba Kenj'eres Mátyásé, aki 1947-ben született. Mátyásból a nagyszülők orvost, a szülők politi ■ kust akartak nevelni, végül is gépésztechnikus lett. Pesten tanult, onnan is hozta feleségét, egy szemrevaló pesti csit- rdt, aki egyenesen a negyedik gimnáziumból evezett a házasság révébe. És ha már az előző két szobában is vetettünk egy pillantást a falakra, ne mulasszuk el ezt a legifjabb Kenyereséknél sem. Itt a falait beborítják a képeslapokból kivágott színes fotók: Belmondó és Lollobrigida, bikinis lányok és amerikai kocsik. A szekrények tetején italosüvegek, rozsdás szenes vasalók, használhatatlan istállólámpa, a nagymama porcelán kávéfőzője.

Mindezek után joggal hihetnénk, hogy a három generáció között teljes hévvel dúl a manapság oly divatos nemzedéki harc. Nem, a Kenyeres családban teljes a békesség. Perszel az öreg mindig morgolódik, hogy az ifjak megtae kilrthatatlan erdő

míg megölellek szikrát vetnek súrlódó combjaink fellobban öled olajkútja ó

ha ml olthatatlan klgyúlunk menthetetlen az erdő,

Mátraháza, 1969.

gadták az istent; Kenyeres István egyre nehezmé g g hogy Mátyásból kihalt a torradalmiság, de — ahogy ezt a diplomáciai nyelvén fogalmazzák — az alapvető kérdésekben teljes volt közöttük az összhang. Kenyeres Gáspár tsz- nyugdíjas ma is bejár a szövetkezetbe és szívén viseli a közös ügyeit. Kenyeres István a falu lelke, szervez, agitál, sok jót tesz a községért. Felesége a helyi nőtanács elnöke, községi vb-tag. Kenyeres Mátyás pedig, mint a gépjavító állomás ügyes technikusa, a legnagyobb megelégedésre végzi munkáját. A kis Kenyeresné, a tsz-iroda adminisztrátora, öregek és fiatalok kedvence.

— Talán ellenségük sem akadt a faluban, ami pedig manapság nagyon ritka.

Aztán egy napon megérkezett a járási kórhából a kis Kenyeresné és vele a család legifjabb sarja: Kenyeres Brigitta. A kislány nevét a papa elhatározásából az isteni B. B. után kapta, az idősebb Kenyeres-generáció legteljesebb rosszallása ellenére. Mátyás szerzett valahol egy hatalmas Bardot-képet, mely elég fedetlenül ábrázolta a híres francia sex-bombát és ,a fotót kiszögelte a gyerekágy fölé. Mellé tette a kis Brigitta első fényképét. A fotók alá a következő felirat került: „Ilyen volt, — ilyen lesz!”

Hamarosan levelek tudatták a pesti osztálytársakkal és a helybeli barátokkal, hogy „Kenyeres Brigitta ünnepélyes felavatására folyó hó 15-én kerül sor az alsódombi Kenyeres-kúriában.” Mátyás igazi házibulit rendezett a kis jövevény tiszteletére. Amikor a vendégek összegyűltek, ünnepi beszédet is tartott:

— Kedves egybegyűltek! Most, amikor átadtam Kenyeres Brigittát, nem mellőzhetem, hogy néhány dicsérő szóval megemlékezzek a mű elkészülésében derekas munkát kifejtett Kenyeres Mátyásról, aki a terveket elkészítette és a kivitelezést végrehajtotta. Természetesen az utóbbi kooperációban Kenyeres Mátyásnéval, aki kiváló munkatársnak bizonyult; tanúlsága a mű, melyről most lerántom a leplet.

Ezzel leemelte a pólyára terített színes selyemkendőt, kitört a taps, majd Jocó, Mátyás osztálytársa és kebelbarátja lépett a gyerekágyhoz:

— És most megkeresztellek az atyádnak, és atvád barátainak a nevében. Viseld a Brigitta nevet, válj méltóvá dicső elődödhöz — és képletesen egy kis pezsgőt locsintott a pólyára.

A legidősebb Kenyeres Gáspár, a dédapa, ekkor tüntetőén kivonult a helyiségből, fogai között istenkáromlást emlegetve. Kenyeres István, az újdonsült nagypapa pedig szót kért:

— Tisztelt barátaim! A kis ünnepség kedves volt, de természetesen ez nem elég. Ezért, mint a mű nagyapja, szeretettel meghívom mindannyiukat a kis Brigitta szoeL.