Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
i.eie-p. , a buszról. Bandukolva nekivágok az ösvénynek. Két óra múlva találkozom « Ágival. Két nyugodt óra a hegyen, aztán köszönthetem öt — békésen, egész emberként. Ö Még elő kell vennem Zsuzsa fényképét. Hónapok óta csak hordom a zsebemben. A foto régi gazdagsága eltűnt, mindazt nem J látom, amit egy éven át beleéreztem a fekete-szürke kontúrokba. A kép így is hajtja az emlékeket — egy tépés, az apró fecnik nem üzennek utánam az avarból. Az ösvény erdőbe vezet. A fák lomha unalma nyugtat. Lassan mennek mellettem az öles törzsek. Egy gallyról mintha a széttépett fénykép nézne rám. Vízió. Az öles törzsnek mennek, s bárhová nézek, a fotókba ütközöm. Az öles törzsek rohannak, a fecnik újra, s újra emlékké állnak. Szédülés. Csapzottan vágtatok ki az erdőből. Üres padra vetem magam. Két szusszanás közben a padkarfán teremnek a fotók. Felugróm. Az üres pádon csattan az ökölcsapás. Emberivé igazítom az arcom. Az órámra pillantok — még van időm nyugodttá válni, békés, egész emberré. e * N 16 Kavicsot sétány: a célomhoz vezet. Átsétálok a kis patakhidon. Megmozdul az ujjam, lassú ritmust dobol a korláton. Hallom az apró lányujj koppanását: benne koppannak a hangok. Aztán érzem, mellettem lépdel a lány. Nem nézhetek oda, mert elhessegetem az emlékét. Mosolyoghat rám, mint régen — igazán. Egyedül vagyok a kavicsos sétányon, gyorsítom a lépteimet, amelyek a célomhoz visznek. Körömcipő csikorog a kavicson. Zsuzsa mellettem lépdel. Fuvallatszerűen simogatja arcomat. Aztán a hangját hallom, amint szid, haragszik rám. Mindjárt itthagy, mint régen — igazán. Szédülés. Most én beszélek hozzá. Újra, s újra mondom: fogadjon el ilyennek, ö szépítsen meg, miként én, minden mozdulatát. Az üres kavicsos útnak szólok, amely nem ért meg semmit, mint régen — igazán. Emberivé igazítom az arcom. Az órámra pillantok — még van időn nyugodttá válni, békés, egész emberré. Megérkezem a pádhoz. Várom Ágit. Leülök, most már csak rá akarok gondolni. Zsuzsa ül mellettem az üres pádon — vízió! — s felém nyújtja a száját^A régi csókok ízét érzem, s Zsuzsa boldog önfeledt arcát látom-: szeret. Boldog vágyók, mint régen, igazán. Zsuzsa arca elkeseredett. Eltol magától, feláll. Néhány lépés után ismeretlen férfit ölel át. Visszanéz: sajnál. Szédülés. A park üres. Most már gyorsan kell nyugodttá válnom, békés, egész emberré. Vége, végé, kész — ismételgetem. Felállók. Ági elé lépek. Ági mellém ül: kedves kislány. Szeretni fogom. Ági felém nyújtja a száját. A régi csókok ízét érzem, s Ági boldog, önfeledt arcát látom: szeret. Nem vagyok boldog, mint régen — igazán. Ági átölel, s én Zsuzsát látom. Szédülés. Felugróm. „Ne haragudj ...” Telefonfülkéhez rohanok. Tárcsázok. Zuzsa... Zsuzsa ... Zsuzsa ... Gyere! Ágit elküldöm. „Ne haragudj...” Ági nem érti, lassan áll föl, arcán fájdalmas csodálkozás. Menj el, Ági! Egyedül ülök a pádon. Zsuzsa jönni fog. Aztán belülről látom, ahogy rohannak melolvasó. Igen ám. csakhogy a művészet sajátsága. hogy csak azok az értékek számítanak hatóképesnek, amelyek nem ismétlésből, hanem továbbgondolásból, továbbfor- málásából születnek, melyeket az újraalakító szenvedély szüL « stílusváltás és egy ” újabb problémakör • felmerülése már Mészáros Márta Holdudvarában kirajzolódott; a már anyagában is közéleti vonatkozású filmet egy áttételesebb konfliktuscsomó váltotta fel: az életforma vizsgálatának szükségessége. A hősnő. Edit hirtelen egyedül marad, szabad lesz; voltaképpen azt csinálhatna életével, amit mindig is szeretett volna: akár értelmesen is újrakezdhetné. De a régi reflexek nem engedik: nem tudja, hogyan kell emberi módon élni, nem tudja elkezdeni az emberhez méltó életet. Rossz síneken fut életformája. S a film nem egy különös sorsra világít rá reflektorfényével — a probléma általánosabb, társadalmibb jellegű: az új társadalomban lassan a fejlődés akadálya lesz. hogy nem tudjuk magánéletünket megreformálni, az új feltételekhez igazított emberi mércével irányítani. Ezt a hangot ugyan Mészáros Márta ütötte meg. de a Próféta voltám szívem — kevésbé sikerült — karakterképe, Bacsó Péter Fejlövés című alkotásának pszichológiai nyomozása egy teenager-tragédia összetevői között is erre a problémára «ezonált; még inkább a legújabbak, a Balázs Béla Stúdió fiatal művészeinek kis- filmjei is főként erre az új problémakörre koncentrálják erőiket. Kosa—Sára Feldobott kő című filmje is direkt kegyetlen társadalmi önvizsgálatával és közéleti pátoszával szinte egyedül áll ebben a sorozatban. Ami Kosánál össztársadalmi probléma, a múlt és jelen vitája, az újabb filmjeinkben egy égető gond, de egészében mégis részkérdés, csak közvetve utal közös tépelődése- inkre. mivel ennek tükrében másképp látszanak mai életünk egyéb gondjai is. Az elsődleges felfedezés — a magánélet reformálandósága, a betokosodott, holtvágányra siklott életek elszaporodása. A közéleti szenvedély a probléma horizontján él, bevilágítva az elemzett konfliktusokat — de egyúttal közéleti rangra is emelve önmagában másodrendű jelenségeket. Ugyanakkor a Holdudvar és a Fejlövés vagy a legújabb alkotás, a Szandi-mandi, világosan értékelteti, hogy ai egyéni élet zsákutcáin csak társadalmilag lehet segíteni mint ahogyan a „hogyan élünk” értelmes válasza is csak az életforma reformjának részeként képzelhető eL A probléma talán ott bujkál, hogy az új jelenségkör felfedezése, a tengődő életek kritikája nem tud elég frappáns modernséggel válaszolni a társadalmi kérdező hangra, az akár szenvedélyes társadalomkritikára. Inkább lemond erről — s vele együtt a lényegesen nagyobb elkötelezettségű. az „érted haragítom” magatartásról is. A „nagy” filmeknél ez a ** kérdés — mint mondottuk — az új valóságlátás születésének előterében jelentkezik: keretét azért — ne legyünk igazságtalanok — a közéleti pátosz megreformálásának szándéka szolgáltatja. A Balázs Béla Stúdió újabb alkotásainál már lazábban kötődik a felfedezés szenvedélye a társadalmi felelősséghez. A „felnőtteknél” az eltorzult élet rajza az együttfájás, a bíráló részvét hangján szólal meg. A Balázs Béla Stúdió néhány filmjén ugyanez a probléma kicsit a fiatalos kioktatás, a „mi jobban tudjuk” hangján rezonál. Így például Császár Mihály Boldogság című kisíilmje kitűnően adja vissza egy fiatal falusi pár boldogságigényét: rádió, bárszekrény, csipketerítő még a szék lábán is, néhány könyv, amit mutogatni lehet a vendégeknek és a vágy: a televízió. De a filmet nézve nem tudjuk elfojtani azt az érzésünket, hogy itt egy fölényes hangú „mi jobban tudjuk” gesztus tanúi vagyunk — és nem egy javítani akaró társadalompedagógiai erőfeszítés művészi lecsapódását látjuk. Hasonló érzéseket keltett bennünk Kézdi Kovács Zsolt Szeretnék csákót csinálni című kis- filmtanulmánya, a társadalmi unalom betegségéről. Hősei unatkoznak a családi kör. ben és szinte elviselhetetlen levegőjű, zsúfolt és szürke hivatalban; de még szerelmükben is ezt teszik, mert nem tudják, s korlátoltságukban nem is tudhatják, hogyan kellene emberi módon élniük. A jelenség valóságos, a kritikai szemléletmód jogosult — és sajnos megint a hangvétel, a művészi álfölény lekezelő felsőbbsége az, ami ezt a kisfilmet lefékezi, és a néző idegeit rossz reakciókra borzolja. , . Furcsa módon ez a hangvétel akadályozza ezeknek a filmeknek önkibontakozását. A pár évvel ezelőtti alkotásokhoz képest — tehát azokhoz a kisfilmekhez mérve; amelyek világszerte dicsőséget arattak — ezek az alkotások valahogy provinciálisak, fülledtek, önmagukba zárkózók lettek, hiányzik belőlük az ellentmondások ama gazdagsága, ami a megtisztító, felrázó művészi hatás velejárója. A mostani sorozat — néhány szép kivételtől eltekintve — megtorpan egy divatosan fotózott helyzetkép rögzítésénél. A társadalomkritikai ma” gatartás, a közéleti tartás talán egyetlen művészetben sem any- nyira természetes létformája a művészeknek, mint a filmben, — s bizonyára ez az atmoszféra fogja átlendíteni e kísérleti stádiumban levő fiatal alkotókat is az első lépések bizonytalanságán, a kü- különböző divatok csábításán — önmagukhoz és ami ugyanilyen művészi követelmény: önmagunkhoz. Almási Miklós 1969. augusztus 17., H idat építenek valahol ' Magyarországon. A film aznap nem a szokványos hírképeket mutatja, hanem az emberekre kíváncsi, akik építik: hogyan élnek, miért nehéz az életük, milyen vágyaik, gondjaik vannak — s akarnak-e többet. mást az élettől? Sándor Pál Híd című kisfilmjét nézem. s nemcsak arra kell ráébrednem, hogy ez a látásmód mennyire elüt nagyfilmjeink szemléletmódjától, hanem a vetítést követő vitában arra is, hogy csak látszólag csendesedett el a filmek körüli vita a Fényes szelek eszmecseréje óta. Az új vita úgy látszik régóta aktuális kérdés körül robbant: a „hogyan tovább”, az útkeresés témája körül — éppen a fiatalok, a Balázs Béla Stúdió művészeinek alkotásai kapcsán pattant ki. Ezek a gondok már a múlt évi pécsi filmszemlén előkerültek: néhányan már akkor szót ejtettek a problémaérzékenység és stílus felújításának, egy új valóságérzékelés kialakításának szükségességéről. E mai vitákat most már határozottan a továbblépés keresése jellemzi. Miért kellene továbblépni? Nem jó, ami most van? Vajon Kovács András, Fábry Zoltán, Jancsó Miklós és a fiatalok filmjei nem képviselnek már ma is világszínvonalat? — kérdezhetné az alista névadó ünnepségére, melyet egy hét múlva tartunk az alsódombi tanácsházán. A vendégkoszorú örömmel fogadta az új alkalmat egy kiadós ivászatra. Egy hét múlva meg is tartották a névadót. A tanácselnök nagypapa kitett magáért. Részt vett az ünnepségen az iskola kórusa, egy úttörő szavalt, a tsz elnöke pedig ajándékokat adott át. Végül a titkár, aki a szertartást lebonyolította, átnyújtotta a névadásról szóló emléklapot. Este folytatódott a muri Kenyereseknél. Erre az időre a kis Brigittát a dédapa szobájában fektették le, mert egy ekkora leánygyermek még nehezen bírja az éjszakázást. A murin Mátyás barátjain kívül a község vezetői is részt vettek. Eljött a tsz-elnök, a titkár, képviseltette magát a munkásőrség, és a dédapa veterán barátai. Egy cigányzenekart is béreltek, mely felváltva húzta az ormódi temetőt és a kislányt a zongoránál. Hajnalra a három generáció a legtökéletesebb egyetértésben énekelte, hogy csak egy kislány van a világon, csuhaj, sose fájjon a fejed! A dédpapa ébren virrasztott a kis Brigitta feje felett. Aztán, amikor napkeltével elcsendesült a társaság, a pestiek elmentek a hajnali vonattal, a helybeliek pedig hazatámolyogtak szundikálni, üzembe lépett a,, dédapa. Átkocogott a szomszédba Mariska néniéit, aki a komaasszonya volt. Az öregasszony nagy fekete kendőjébe burkolta a pólyát és a csomagot halk léptekkel csempészték ki az alvó házból. A közeli plébánián már várta őket a pap, és minden különös ceremónia nélkül végrehajtotta a keresztelés évezredes szertartását. A szent keresztvíz alá Mariska néni tartotta a kisdedet, aki a komplikációk elkerülése végett a keresztségben is a Brigitta nevet kapta, végtére ilyen szent is akad. Amikor a hideg víz végigfolyt a kislány fején, Brigitta felsírt, dédapa megijedt, de Mariska néni megnyugtatta: — Ettől erősödik a tüdő! Aztán visszacsempészték a gyereket a házba. Hamarosan megérkezett a kis Kenyeresné, és ott találta őket a dédapa szobájában. Brigitta békésen aludt, mellette a dédapa bóbiskolt, kezében a friss keresztlevéllel. — Matyi, Matyikám,.. Ide nézz, — rázta fel az asszonyka a férjét és kezébe adta a keresztlevelet. — Ezért nem hagysz aludni? — morgott Mátyás — Ha ezt az apád megtudja-! — Nyugodj meg, délre ezt beszéli az egész falu. — j£s nem lesz belőle- semmi baj? (Csont István illusztrációja.) — Ha a srác nem fázott meg a keresztvíztől, akkor semmi. Tudod, — ült fel Mátyás az ágyban — ez olyan „népfrontgyerek” lesz. Brigitta felsírt a pólyában és csak akkor nyugodott I, meg, amikor szájában érezte anyja duzzadt mellét, íjr — Na látod, ez a legfontosabb — mondta elégedetten Mátyás, majd a falnak fordult, hogy szundítson még egy Tadeusz Makowski: Gyermekhangverseny lettem az öles törzsek, s bárhová nézek, c = fotókba ütközöm. Hallom az apró lány ujj $ koppanását, bennem koppannak a hangok, s Mosolyog rám, mint régen — igazán. Aztárti a hangját hallom, amint szid. haragszú: \ rám. Most én beszélek hozzá. Zsuzsa feláll.$ ismeretlen férfit ölel át. Visszanéz: sajnál. < Szédülés. És én ilyen szédülés után ro - < hanni fogok a karjaiba. < Felállók. Megindulunk egymás felé. Las- 5 súak a léptek. Megyünk, s az arcokon min- 5 dent mondani akaró üresség. Megállunk. A > mozdulat f oly tathatatlan. i Elfordulunk. A folytathatatlan mozdulat < külön folytatódik. s Kavicsos sétány. Ági mögöttem jön. Az- < tán messze tőlem mellém lép. Megyünk, s < hallgatom körömcipöje kedves koppanását < a kavicson... s — Kamera, állj! Kösz, Bandi, kitűnő s volt. A forgatását befejeztük. Jövőre — mag- í látjátok, — megnyerjük az amatőrfilm- 5 fesztivált. Addig is az egész „stáb" vendé- í gém egy sörre. s . Fóti Péter > AA/^AA/W^A/NAAAAAAAAAAA/\AAAAA/S<NA^\AA/SAA^ VWvVW VVWVVVVVWVVVWWV>'Vvvvwvvvvvvvvv>-»wvv».v»vvvvvvvvVVwvvwvvvvw^/vwvvvvwvwvvV WW>AA/ Közéletisée - stíluskeresés
