Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
TSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSASS/SS/SSSSSASSi — Nyugdíjba küldtek. Helyet a fiataloknak. Jó, helyet. Csak azt nem tudom, hogyha annyira „helyet”, akkor miért hirdetnek annyi állást az újságokban. De ez sem az én dolgom. Kereshetek még havi ötszáz forintot. És kész ... — így az egyik. — En, meg te... de mi! Igen, mi rólunk tessék írni. Akiknek hatszáz, meg ötszáz forint a nyugdíja... De írhat azokról is, akiknek akár ezer forint is, és az árak mennek felfelé, a nyugdíj meg marad. A kevés is, meg a kevesebb is. Higgye el, kosztra kevés ez a pénz, nemhogy a nyugodt öregségre... emigyen egy másik. — Nézze, uram. Bármilyen furcsán hangzik, nekem nincs különösebb panaszom. Megfelelő számú év, megfelelő fizetés és utána most becsületes nyugdíj. Sőt, még havi ötszázai is keresek hozzá. Hogy akkor mi a baj? Ne nevessen ki, de ezt tartom én igazságtalannak. Hogy én is ötszáz forintot kereshetek, akinek azért mégsem elvetendő a nyugdíja, meg az is csak ugyanennyit, akinek fele, vagy éppen negyede a havi nyugdíja... Rendkívül furcsállom... — így a harmadik. ... úgy vélem, nem is kell, hogy több „nyilatkozatot” soroljak fel, — ez a három is elegendő, hogy a nyugdíjasok hovatovább rendkívül égető társadalmi helyzetére fényt vetítsen. Könnyű és népszerű dolog lenne egyrészt azt bizonygatni, hogy szociálpolitikánk egy egész népre kiterjedően is messze kulturáltabb, valóban emberibb, mint valaha is volt ebben az országban; hogy olyan ré! A nyugdíjasok — nyugdíja sok? tegek kerültek a társadalombiztosítás szárnyai alá, amelyek akár még évekkel ezelőtt is valóban csak álmodtak erről; hogy államunk gondoskodó tevékenységét, illetőleg ennek eddigi eredményeit bátran vethetjük a világ mércéjéhez, nem hogy szégyenkeznünk, de büszkélkednünk kellene és lehet. Tény és való, hogy csak az az egyetlen adat. miszerint egymillióháromszázezer nyugdíjas él ebben az országban, az összlakosság kereken 13 százaléka, — rendkívül sokat árul ei egyrészt a munkából kiöregedettekkel való gondos foglalkozást, másrészt a kétségtelen gondokat, épr.en a velük való társadalmi, politikai és gazdasági foglalkozást illetően is. Nos. mindezek valóban olyan tények, amely eket nemhogy letagadni kellene, sőt amelyek nemesen és valósan példázzák egy szocialista ország elismerésre méltó erőfeszítéseit az „öregjeinek” életéről való emberi gondoskodásban. Mindez tehát igazság, de mindezzel érvelni mégiscsak könnyű és népszerű, ám ma már nem elegendő. Különösen és elsősorban az úgynevezett kisnyugdíjasok helyzete rendkívül nehéz és ezek száma korántsem elenyésző: országosan eléri az össz- nyugdíjasok 20 százalékát, több mint negyedmillió embert. Ezek azok, akik 600, vagy annál is alacsonyabb összegű nyugdíjat kapnak és évek óta változatlanul. A bérből és fizetésből élők, ha időnként és jogosan is fel- felmordulnak a piaci árak felfelé kapaszkodó tendenciája miatt, nagyobb távon és átlagában a bérszint fejlődésével párhuzamosan nyomon követhetik ezt a változást, sőt sok esetben meg is előzhetik. Ám a „hivatalosan” is betervezett egy-két százalékos árszintnövekedés sem vette és veszi figyelembe a nyugdíjasokat, akiknek minél kevesebb a nyugdíjuk annál jobban érzik ezt a „szóra sem érdemes” árszínvonalemelkedést. Az írásom elején idézett három nyilatkozat nemcsak megfogalmazta a nyugdíjasok gondjait, de bizonyos és sajátos anomáliákra is fényt vet még a nyugdíjasok kategóriáin belül is. Kétségtelen: államunk, az aktív kereső társadalom egymillió-háromszázezer nyugdíjast tart el (bocsánat ezért a nyers kifejezésért, hiszen ők bennünket tartottak ed, amíg munkára váltunk alkalmassá, sőt sokunkat azután is), s ez a szám elismerésre méltó; de ez a szám egyben a gondok súlyát is jelenti. Igen nagyszámú réteg életszínvonalának érezhető és nivellált javítása nem egyszerűen óhaj, vagy felismerés dolga, — pénz, forint kell hozzá. Mégpedig olyan pénz és olyan forint, amely mögött valós társadalmi érték, megfelelő terméktömeg, árufedezet áll. És ez bizony nem az emóciók, hanem a száraz közgazdasági kategóriák világába tartozik. Mégis azt kell mondanom, hogy az arra illetékes szerveknek meg kell találniuk a módját, hogy ezen a ma már kétségkívül feszítő társadalmi problémán segítsenek. Nincs szükség — úgy vélem —, hogy most jómagam éljek javaslatokkal, e cikknek, úgy érzem, nem feladata és nem is lehetősége. hogy ezt megtegye. Ám tudnak adni javaslatot bőven, ha kikérik véleményüket, maguk a nyugdíjasok. Egyet azért mégis, ezt is úgy mondta nekem egy nyugdíjas: fel kellene emelni a 6000 forintos értékhatárt — például. Mennyire? Ehhez a közgazdászok jobban értenek. De kétségtelen, hogy a mostani kereseti határlehetőségek alacsonynak tűnnek. Nyilvánvaló: egyik napról a másikra nem megoldható feladat ez. De azt se feledjük, bármilyen kegyetlen kimondani, hogy éppen ez a réteg az, amelyből rendszeresen lépnek le az élet törvényei szerint emberek, — az élet mezejéről. Nagy távlatokban tervezni t'vV"H itt méltatlor'-~’' +űnne. sssrSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Mit ígér az új tanév? Aktuális beszélgetés Alig két hét, s újra benépesülnek az iskolapadok. Alig két hét, s kezdődik az új tanév. Ilyenkor szülőt és tanulót egyaránt foglalkoztatja az ,hogy mit ígér az új iskolaév. Erről érdeklődtünk Kovács Sándortól, a Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettesétől. — Milyen változások várhatók általános iskolai vonalon? — Ügy vélem, közmegelégedést kelt, hogy bővítjük a tagozatos osztályok számát. Vidéki iskolákban eddig csak orosz nyelvi „szakosítás” volt. Szeptembertől már matematika tagozatos osztályok is indulnak Hatvanban, Gyöngyösön és Füzesabonyban. Az egri 10-es számú iskolában német tagozatos osztály indul majd. Vidéken 12 osztályban vezetik be nem tagozatos jelleggel a kísérleti matematikaoktatást. Az oktatáshoz szükséges tankönyveket osztályunk egyik munkatársa, Balogh Viktória szakfelügyelő készítette. — Egerben pályaválasztási tanácsadó indul majd. Hogyan tartja ez a szerv a kapcsolatot az általános iskoláikkal? — Erre is gondoltunk. A nagyobb vidéki iskolákban szeptembertől pályaválasztási megbízottként is működő pedagógusok feladata lesz a kapcsolattartás. Ügy tervezzük, hogy a legrátermettebb osztályfőnököket bízzuk meg ezzel a feladattal. A későbbiekben gondoskodunk szakmai továbbképzésükről is, mert csak korszerű pedagógiai és pszichológiai ismeretek birtokában tudják olajozottan ellátni feladatkörüket — Gondolt-e az osztály a munkás- és parasztfiatalok fokozott támogatására? — A korábban is bevezetett segítő, ösztönző módszerek mellett újabbakat is tervezünk. Pedagógusaink már az elmúlt tanévben felmérték a tehetséges munkás- és parasztfiatalok számát. Képességeik kibontakoztatására gondoltunk, amikor felszabadulásunk negyedszázados évfordulójára nagyszabású pályázat hirdetését terveztük. Az irodalmi és képző- művészeti „vetélkedő” helyezettjei automatikus felvételt nyernek majd a megyeszékhely szakközépiskoláiba. Ügy véljük, ezek az ösztönző feltételek fokozzák a benevezési kedvet. ) — Mit várhatnak a közép’ Iskolák első osztályosai? — Köztudott tény, hogy a jövő a szakközépiskoláké. Ezért az elmúlt tanévhez viszonyítva jelentékenyen bö- | pMsUük a szakközépiskolai osztályok számát. Egerben a Malom utcában új szakközépiskola nyílik. A 10 osztállyal működő intézmény a középiskolai ismeretek mellett esztergályos szakismeretekre is oktat majd. Országos szinten is „hiánycikk” az egészségügyi középkáder. A gondok enyhítésére létesítünk Hatvanban két első osztállyal induló egészségügyi szakközépiskolát. Hasonló céllal indítunk az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában egy helyett két középkádereket képző első osztályt. Üjdonság lesz az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközép- iskolában egy osztállyal induló ügyviteli és pénzügyi tagozat is. Ide a községi tanácsok javaslata alapján kerültek felvételre az elsősök, s érettségi után majd delegáló községük tanácsi apparátusának pénzügyi szakembergondjait enyhítik. — Eddig kísérleti jelleggel megyénk három középiskolájában oktatták a világnézetünk alapjai című tantárgyat. Terveznek e téren bővítést? — A felmérések azt igazolták, hogy az oktatásban részt vevő tanulók világnézeti tájékozottsága szélesebb körű, érzelmileg elmélyültebb, mint a többi középiskolásé. Ezért vezetjük be még három szakközépiskolában a tantárgy oktatását. Előre gondoskodtunk szakképzett tanárokról, akik kétéves tanfolyamon frissítették fel szakismereteiket. — Tavaly már működtek munkás-paraszt tanulókat egyetemi felvételire felkészítő szakkörök. Mik az új tanévi tervek? • — A szakszervezettel kooperálva e téren is bővítjük a segítségnyújtást. Szeptembertől fizikából indítunk szakköröket, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy itt is sürgető a segítségkérés. — Hogyan gondoskodtak a nevelő; továbbképzésről? Az új tanév folyamán lesz-e újdonság e téren? — Megvalósul egy régi tervünk, beindítjuk a vezetők iskoláját. A kétéves kurzus keretében általános és középiskolai igazgatók és helyettesek ismerkednek meg a vezetéselmélet alapvető pedagógiai és pszichológiai vonatkozásaival. Erre már égető szükség volt. hiszen eredményes nevelőmunka csak jó légkörű, ötletesen, hozzáértéssel irányított tantestü letben valósulhat meg. Régen szerettünk volna pedagógusok részére „gépkezelő” kurzust indítani. Ezt is az idő sürgette, hiszen humán sza^ kos nevelőink jó része nem ismeri a vetítőgépek, az audiovizuális • oktatási segéd eszürözük kezelésének mechanizmusát. Régi adósságunkat törlesztjük e tanfolyam beindításával. Tervezzük még a pedagógiai képesítéssel nem rendelkező szakoktatók továbbképzését is. — Kaphatnánk ízelítőt az új tanév egyéb vonatkozású terveiből? — Osztályunk szervezi az 1970 júniusában Egerben megtartandó nemzetközi iskolatelevíziós és filmankétot. Erre már eddig is sok külföldi partner „nevezett’ Tervezünk még egy pedagógiai vonatkozású monstre vizsgálatot^ Célunk az, hogy „feltérképezzük” a középiskolára való áttérés nehézségeinek alapvető okait. A vizsgálat „diagnózisa” alapján szeretnénk kidolgozni a törés kiiktatásának módszereit. A felszabadulás negyed- százados évfordulójára hirdetünk egy helytörténeti és módszertani témakörű pályázatot, melybe megyénk pedagógusai nevezhetnek be. ★ Alig két hét múlva kezdődik az új tanév. Az aktuális előzetes beszélgetés azt jelzi, hogy megyénk tanulói szeptembertől differenciáltabb pedagógiai és oktatási adottságok segítségével bővíthetik ismereteiket. (pécsi) 1 Bakugrás (Foto: Kiss Béla) A közöny S annak idején a Hold meggondolta magát és egész közel kerülve vala a Földhöz, lett tíz kilométer magas dagály végig az egész Földön, pusztítva mindent félelmetesen és mai ésszel elképzelhetetlenül. És szála ekkor Galagonya a maga megszokott nyugalmával: — Na, csak nem történt valami? — és aztán körülnézve vala, látta, hogy csak tíz kilométer magas dagály pusztít a Földön és a Hold vala egészen kéznyújtásnyira csak, megnyugodott és olvasta tovább a Metán Híradó vezércikkét, amely a leghatározottabban hívta fel a figyelmet, hogy itt az ideje a Hold eltávolításának, s mint fékezhetetlenül garázda fickónak megzabolázására. ... és akkor eljött az idő, hogy a Földet nagy rengések rázzák meg, oly félelmetesek és hatalmasok, hogy a God- wána-föld több részre szakadt, maid távolodni kezdett egymástól valamennyi része, s hanyatt-homlok gyűrődm kezdtek később fel oly hegyek, mint a Kordillcrák, a Himalája és a Gellérthegy. — Na, csak nem történt valami már megint? Hogy az embert soha nem hagyják békén — morgolódott Galagonya felnézve az öt Világrész Száz Lapja című híradóból, amely fanyar glosszában bírálta azokat az erőket, amelyek még mindig képtelenek belenyugodni, hogy a Föld igenis korosodik és meghiggadni kíván. — Ja, csak a Godwána-föld szakadt szét... — nyugodott meg Galagonya, amint körülnézett, aztán visszadugta orrát az újság lapjai közé. ... és történt, hogy el- süllyedé a mesebéli Atlantisz, százezreknek lévén temetője, kincsek és kultúrák süllyedének a félelmetes habok mélyébe. Jajveszékelés, hörgés, vér, és iszony rohant rül a Földön a tengerár hátán. A szokatlan zajra Galagonya is felfigyelt: — Na, csak nem történt megint valam.? Ahá, csak az Atlantisz süllyedt el? — mondta közönyösen és elővett egy újságot, amelyben apró hírecske számolt be arról, hogy az egész Földön véglegesen kipusztultak a mammutok. — Szépen nézünk ki, már mammutunk sincs — ingatta a fejét Galagonya, aztán tovább lapozott. Történt még egy s más, miközben Galagonya nyugodt egykedvűséggel olvasott, felépült és megbukott a római, majd a hun birodalom is, aztán elmúlt a középkor is, az újkor is végét járta, volt egy-két világháború, de holkömi ily aprósággal nem foglalkozik olyan nyugalmára sokat adó ember, mint Galagonya. A minap is egy részeg ember az orra előtt ütött el az autójával nyolc felnőttet ás kilenc gyermeket, miközben az emeleti ablakból egy rablógyilkos vágta a tizenhét halott közé a tizennyolcadi'tßeAüivk to II kiejtési sznobizmusról A nagyon műveltnek látszani akaró, de valójában csak félművelt sznobokra jellemző s feleslegesen eíó- kelősködő, idegeneskedö kiejtést szoktuk minősíteni a címül írt szókapcsolattal. Vannak, akik a ,.rökamié- ejtés” összetétellel utalnak, azoknak az embereknek sznobos ejtésére, akik a köz- használatú s a történeti, irodalmi múltú idegen szavainkat sem az elfogadott magyaros ejtéssel mondják, hanem az eredeti idegen nyelv ejtését majmolják, utánozzák. Ezek az emberek előkelősködésükben fittyet hánynak a magyar kiejtési hagyományokra, a franciásabban, angolosabban s olaszosabban ejtik a megfelelő idegen hangsort, mint maguk az angolok, franciák és olaszok. A hagyományos kiejtési forma például: Svájc. Egyesek ezt a meghonosodott ejtést felcserélik az idegen ejtést utánzó Svejc formával. Az angol club hangsort sem a megszokott hagyományos klub ejtésben hangoztatják, har.em fitogtatva „angol nyelvi jól értesültségüket”, a klab ejtést majmolják. A hotel, motel ejtési sorba jól illeszkedik bele a fotel ejtés is. Vannak, akik franciábbak kívánnak lenni a franciáknál, a fotőjt ejtenek. Ezeknek a rekamié ejtés sem jó, ők rökamiére „franciásítják. Vos István legújabb kötetében (Megközelítések. Bp. 1969.) nem véletlenül teszi nevetségessé azokat, akik „öntudatos félműveltséggel” nem frankot ejtenek a pénznem megnevezésére, hanem a francia ejtést utánozzák: fran. Az idegen ejtésformákat máj mólók „előkelősködő be- letenyereléssel” a revü, renomé, burleszk, maneken, lord hangsorokat rövü, rönomé, manöken, börleszk és lard ejtéssel „idegenesítik”. Egyesek azt hiszik, hogy műveltségüket fitogtathatják akkor is, amikor a már meghonosodott idegen eredetű hangsorokban szerepet vállaló ajakkerekítéssel képzett o hangokat széles ajaknyi- lású, tehát ajakkerekítés nélküli á hangokkal cserélik fel. A meghonosodott park, akadémia. atom, kamera, ankét szavakat modorosán így ej- .tik: párk. akadémia, átom, kámera, ánkét stb. A sznobizmus, a sznobság kiejtésbeli hibázásait azért is tettük rostára, mert azoknak a kiejtését is fertőzik, akik a közhasználatú idegen szavainkat eddig magyaros ejtéssel hangoztatták. A nyelvművelésnek tiszte és feladata, hogy a nyelvi sznobizmusnak is útját állja. Dr. Bakos József kát, akitől imént rabolta el fülönfüggőjét. — Na, csak nem történt valami? — riadt fel Galagonya, aki egy pádon ülve olvasta a Magyar Üjságot, amely vezércikkben hívta fel a figyelmet: tiszteljük az egyén egyéniségét. — Ez így van — helyeselt Galagonya, miközben megnyugodva látta, hogy most sem történt különösebb dolog ővele. Aztán felállt, elindult végig az utcán, befordult a sarkon, s pont ott rohant neki valaki, s jó rátaposott a tyúkszemére. — Segítség! — ordította el magát Galagonya — Segítség! Hát mi van itt ezen a Földön? Hogy ilyesmiket megengednek! — rogyott le bánatosan az útszegélyre, mert az emberek értetlenül mentek tovább mellette. Ügy érezte, ezen a Földön nem érdemes, nem szabad élni. Ez nem emberi lakóhely, ahol ilyen közömbösek az emberek, az ö tragédiájával szemben. Elhatározta azonnal, hogy az első adandó alkalommal átköltözik a Holdra. Állítólag fiég jól megszervezték már az odautazást. (egri) 1989. augusztus 17., vasámari
