Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
Méltatás nélkül is Nyitány a szegedi szabadtérin Látogatóban Kis török Józsefnénél Jelenet a Bahcsiszeráji szökő kútból (Foto: Envedi Zoltán) kijevi társulat fiatal, tempe- művelődésügyi miniszter és ramentumos karmestere diri- F. J. Tyitov, hazánk szovjet gálta. A premieren egyebek nagykövete is. között megjelent llku Pál Nikolényi István Csemegeüzlet vagy kocsma? r Nevét megyehatárokon túl is ismerik. Négy éve a televízió nézői kaptak ízelítőt sokoldalú munkásságából. A közelmúltban rádióriportot készítelek vele. Nevét nem vélet- [ lenül kapta szárnyra a hír, mart tennészetáldotta öste- hetseg, aki nemes buzgalommal törekszik feléleszteni a palóc múlt népi hagyományait. Sokoldalú képességekkel rendelkező asszony, aki nemcsak maga írja népi ihletésű darabjait, hanem rendezőié. koreográfusa, sőt szereplője is formába öntött el- [ képzeléseinek. Nem képzett j alkotó, hiszen ösztönösen ír, rendez, mégis tud újat. érdekeset mondani a népi hagyományokról, sőt arra is képes, hogy a múlt szokásait megelevenítve a mának is szóljon. Egyszerű asszony, bányászfeleség, viselkedésében sem- ' mi póz. A falubeliekhez hasonlóan ő is éli a mátrade- recskei hétköznapokat, s kijár dolgozni a termelőszövetkezetbe. Ám ha szabad, ideje akad, előkerül a toll és a papir, s megelevenedik a , múlt, a palócélet... ö ezt a ritka kettősséget természetesnek tartja, ezért is lepődött meg, amikor erre céloztam: — Tíz éve már, hogy az első darabom írtam. Azóta tartalmasabbnak érzem életem, mert azt is csinálom, amire korábban vágytam. Azelőtt csak azt éreztem, hogy él bennem a megnyilatkozási vágy. Valamit szerettem volna elmondani, de nem tudtam határozottan, hogy mi lenne ez. Gyerekkoromtól kezdve kedveltem a színjátszást, s szerepeltem is, amikor erre mód volt. Játék közben az zavart, hogy a mondatok nem a fáim emberének szólnak. Ereztemz másképp kellene. Ez csak olyan homályos vágy volt. s,íróvá” n véletlen tett. _ •> — Tíz 'éve még kisiskolás volt a fiam. Ekkor én lettem a szülői munkaközösség elnöke. Arra kértek, csináljak valamilyen kultúrműsort. Vállaltam, s megszületett az első darab. Ezt az elsőt ujabbalokövet- ték, s nem múlt el év, hogy Kis tőrök Józsefné ne írt voina legalább egy népi játékot. Kézzel írt iskolai füzeteket tesz elém. Belelapozok írásainak tisztázott példányaiba. Megelevenedik előttem a múlt színes népi világa. Hagyományok ügyesen akcióba ötvözött láncolata mindegyik. Néhány oldal után már érezni az alkotó keze nyomát. Meglep az, hogy cgv egyszerű, falusi asszony milyen könnyedén, milyen biztonsággal oldott meg írói feladatokat. Kis török Jó- zsefné mintha elértené meglepődésemet. — Nem kis munka, de számomra ez tartalmat jelent. Ügy érzem: ilyenkor vagyok egész ember. Nem értek én az írás fortélyaihoz, csak azt csinálom, amit érzek, önző sem vagyok. Igaz, amíg a darab nincs kész, úgyszólván ki se mozdulok a lakásból. Ám ha elkészült, megvitatom szereplőimmel, véleményüket kérem. Javaslataikat elfogadom, s újra formálom a jeleneteket, néha még próbák közben is változtatok. 'Arca átszellemül, ahogy az alkotás pillanatát idézi. A sok nehézséget természetesnek tartja. Lelkesen beszél arról, hogy ha nem is köny- nyű, de lehet szereplőket verbuválni. Nem sajnálja szabad idejét és sorra járja a házakat, s kér, érvel, meggyőz. Hónapok tejnek el, míg összegyűjti a népi hagyományokat. Faggatja a falu idős embereit fiatalságuk népi szokásairól. A ráfordított időt nem sokallja. Beszéd közben szinte látom, amint a cédulákra feljegyzett motívumok cselekményes darabbá formálódnak, S mennyi gond a próbákon, mennyi csiszolást igényel az énekes-táncos betétek egybefűzése a prózai alapanyaggal. S mindezt egyedül, saját elképzelései szerint. Kis török Józsefné nem ismer fáradságot. Idejéből arra is futja, hogy kellékek után futkosson. — Nem tudok addig nyugodni, míg kész nincs a darab. Nincs nagyobb öröm annál, ha az ember látja, hogy úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Egy évtized nem kis idő. Ennyi év alatt sok terv olt formát, s még több születik, a formát talált fontázia újabb és újabb megnyilatkozásokra sarkal!. Így érzi a palóc „írónő”; is: — Fáraszt ez a munka, de sosem tudnám abbahagyni. Éneikül szürkébb lenne az életem. Legközelebb Ki mit tud?-ot szeretnék szervezni, itt, Mátraderecskén. A fellépők elfeledett népi jeleneteket mutathatnak be, régi rigmusokkal nevezhetnek. Érdekes vállalkozás egy ilyet rendezni. Űjszerű is, várják is a faluban. Az írás? Folytatom tovább. Egy „riportdrámát” tervezek, amely falusi történetet dolgoz fel régi köntösben, de mának is szólóan. Milyen lesz? Korai még erről beszélni, majd akkor, ha meglesz a bemutató. Egyre jobban- érdekel a mai élet, a mai falu, úgy érzem, akkor tudok csak továbbfejlődni, ha ezzel „frissítek”. Bizonyításul vázlatokat, már kész történeteket mutat. Elmondja, hogy már fel is olvasta ismerőseinek. A bíráló, csípős mondatok nem kelteitek egyértelmű elismerést. Ezért először abbahagyta, de a leírt sorok csak kísértették, s megszületett az elhatározás: be kell fejezni. Ö ugyan nem mondja, de a faluban mindenki tudja, hogy a mátraderecskei kulturális élet éltetője. Ennyi aktivitásért természetes lenne az anyagi elismerés, az erkölcsi méltatás egyaránt. Annál is inkább meglep, amikor kérdésemre szabadkozva, de elmondja, hogy tízéves tevékenysége alatt a kultúrotthon részéről egyetlen fillér tiszteletdíjat sem kapott. Vonakodva beszél arról is, hogy egyetlen községi szerv sem fedezi csoportjának útiköltségét. Felléptek a környező falvakban, de minden szereplő kifizette a buszköltséget. Azt csak mellékesen tudom meg, hogy a legutóbbi rádióriport is sértődést szült. — Ne írja meg, nem panaszkodom, s nem is várok tiszteletdíjat. Csinálom, mert ez benső szükséglet nálam. Egyet kértem és kérek csak, ám azt is hiába: azt szeretném, ha a darabjaimban szereplő asszonyok számára a községi vezetés esetenként biztosítana munkaalkalmat. Ügy érzem, tíz év munkájáért ennyi elismerés jár nekik. Kis török Józsefné nem panaszkodik. A tények azonban mégis tények. Az aktivitásért joggal várható a méltatás.' Országos szinten ezt megkapta a fáradhatatlan palócasszony. Éppen faluja feledkezne meg róla,..? Pécsi István Kettős premierrel nyitotta meg kapuit Szegeden a 11. alkalommal megrendezett ünnepi hetek központi programja, a szabadtéri játékok. Szombat este Kodály Háry János című daljátékát mutatták be, vasárnap a kijevi Sevcsenko Opera és Balettszínház 120 tagú balettegyüttese Szegeden először vitte színre Aszafjev Bahcsiszeráji szökőkút című tánckölteményét. A Háryt Szinetár Miklós rendezte, aki a játékok kezdete óta közreműködik a fesztiválon, s aki a darabot 1966-ban már színre vitte a dómszínpadon. „Változatja-, nul vallom: a Háry itt. a Dóm előtt talált igazi otthonra, közönségre, ahol népies jellege hamisítatlan ízt kapott. Különben az idő is megérett már a történelmi iróniára, amit a darabból egészségesen lát k’i a publikum” — nyilatkozott. Fülöp Zoltán díszletei a korábbinál erőteljesebben különítették el a mesejáték és a valószerűség elemeit, a szereplők — Melié György- gyel az élen — , láthatóan megértették a „kritikai játék” célzatosságát. Az előadást Lukács Miklós vezényelte. A másnapi premieren nagy közönségsikert aratott a kijevi balett. A Bahcsiszeráji szökőkút eredeti, Zahorov- féle koreográfiáját B. Vronsz- kij balettmester alkalmazta a szegedi színpadra, s a főbb szerepekben olyan kitűnő balettművészeket ismertünk meg, mint J. Jersova. A. La- goda és fl. KI javin. A fesztivál zenekarát Sz. Turcsak, a (Laczik János tudósító.) örültek Gyöngyösön a körzet lakói, amikor a Kossuth utca és az Ady Endre út találkozásánál sor került végre egy önkiszolgáló csemegeüzlet átadására. A kezdeti örömbe azonban az idő múlásával, egyre több üröm vegyült. Nem az üzlet miatt, mert az modern üvegfalaival, bő áruválasztékával akár a fővárosban is megállná a helyét. A környékbeli lakók bosz- szankodását az üzlet mellett és az üzlethez tartozó nyilvános sörkimérés váltotta ki. Árulnak itt csapolt és üveges sört egyaránt. Mégpedig nem is a futóvendégek fogadására rendezkedtek be az „élelmes” üzletvezető, mert a félereszű kimérés mellett asztalokat és székeket is helyeztek el Mindenről gondoskodtak tehát, csak éppen egy fontos létesítményről feledkeztek meg. Pedig az a bizonyos kis helyiség elengedhetetlenül fontos szerepet tölt be ott, ahol az „élelmesnek” mondott vezetők jóvoltából nyak- hajlásig vedelik a sort. Olykor kurjongatás is felveri a környéket, néha a járókelőkre tesznek nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket az említett csemegeüzlet „kuncsaftjai”. Ne csodálkozzék tehát senki, amikor így nyilatkoznak az utca lakói: „Vajon mit szólnának az ügyben az illetékesek, ha házuk környékét nyilvános illemhellyé változtatnák?” Mi úgy gondoljuk, hogy nem tetszene nekik. Ezért valószínűnek tartjuk a gyors intézkedést! szép számmal. / . Felkészülés a nyugdíjas életre Egy kanadai vállalat tanfolyamokat rendez azoknak az üzemvezetőknek, akik közelednek nyugdíjazásuk időpontjához. Ezeknek négy-hét napon át szemináriumokat és előadásokat tartanak orvosok, ideggyógyászok és professzorok, s „megtanítják őket” arra. hogyan lehet nyugtalankodás nélkül nyugdíjba menni. •ysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssyssssssssssssssssjsyssssssssssssyssssssss/sssssssssjsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssf/ssssssssfsssssjssss* L SATÜNOV.SZKIJ: Andi útnak indul Andi nem követett el észre, amikor odalépett mel- egyetlen hibát sem, miköz- léje a langaléta férfi, ben Lettország belseje felé _ Elnézést _ fordult haladt. Senki nem latta lel- * . lobbanni a lángot, amikor - Fadíszhez - hol van a ko- tüzet rakott az erdőben, se- zelben borbély, hol nem mondott egyetlen felesleges, vagy áruló szót sem. Óvatosan, megfontoltan cselekedett, ahogy azt sokéves tapasztalatai diktálták. És mégis, Bromberg, alias Andi minden lépését figyelték. Letartóztathatták volna már a határom és később az erdőben, az erdei temetőnél, bárhol, ahol csak megjelent. ... A megjelölt időben Fredisz ott állt a Nagyóra alatt. Megállapodásuk szerint egyik kezében sálat, a másikban játékmackót tartott. Figyelmesen tekingetett jobb- ra-balra, és mégsem vette gyorsan, — de nagyon gyengén borotválnak. — Jónapot, Fredisz. Én vagyok, akire várt — mondta Andi és szó nélkül, csupán egy kurta kézmozdulattal jelezte, hogy induljon utána. Jó darabot mentek, míg végül egy elhagyott mellékutcába értek. — Itt beszélhetünk. Dohányzik? — Andi cigarettával kínálta Frediszt. Rágyújtottak. Andi gondosan szemügyre vette a fiatalembert, nyílt arcát, férfias tekintetét és erős izmait, amelyek majd szétfeszítették vékony ingét. Andii bizonyosra vette, hogy a fiatalember erős akaratú és jó idegei vannak. — Jól ismeri maga Pet- risz Janovics Prieditiszt? — kérdezte Andi. ___ f 1968. július 24., csütörtök Fredisz, hogy el ne felejtse a helyes választ, egyre csak ismételgette magában. — Itt a sarkon," —• mondita most — Igen, a barátom, — felelte Fredisz. — Amikor munka nélkül maradtam, Petrisz Janovics támogatott. Rajta kívül nincsen se rokonom, se barátom Rigában, — És most dolgozik? — érdeklődött Andi. — Nem találtam még kedvemre való munkái, — mondta egykedvűen Fredisz. — Ez baj. Mihamarabb el kell helyezkednie. — Andi az órájára nézett. — Rad- ben van, .Fredisz, én megyek. A következő találkozás helyéről és idejéről majd értesítem. — Miért válnánk el ilyen hamar, — adta a hülyét Fredisz. — Hiszen még annyi mindent meg kéne beszélnünk, nem igaz, Bromberg úr? Andi először azt hitte, nem jól hallott. Honnan tudná ez az ember a valódi nevét? Hisz azt még Prieditisz alias Herbert sem tudta, Boriszrói és a többiekről nem is szólva. Aztán egyszeriben felfogta, hogy valami borzalmas dolog történt. Hátralépett: — Egy lépést sem! — kiáltott rá Fredisz. Pisztolycső villant. ■ Abban a pillanatban két kocsi csikorogva fékezett mellettük. if — Szedje össze magát Bromberg űr, — mondta Fredisz valódi nevén: Lidumsz őrnagy. — A kocsija előállt. Azt hiszem, indulhatunk.. Vége. Elt-e Herkó Páter? Herkó Páter régi szólásmondásainknak afféle gyermekijesztő mumusa volt. Főleg a Szepességben, Gömör, Abauj-Torna, s Heves megyében emlegették. Régebben úgy vélték, hogy egyszerű mesealak, s neve nem egyéb, mint a német Herr Gott Vater (Atyaúristen) magyar alakja. A történészek kiderítették azonban, hogy Herkó páter nem volt isten, csak pap. Alakját, mint a „balogi barátét”, Tompa Mihály is megénekelte Szuhay Mátyás c. történeti elbeszélő költeményében. Az adatok azt mutatják, hogy Herkó, vagy Hirkó páter a XVII. században élt. Kimutatták, hogy a szenvedélyes protestáns-ül4. sz. Autóközlekedési Vállalat gyöngyösi üzemegysége felvesz: autószerelőket, segédmunkásokat, 44 órás munkahétre, rakodómunkásokat, gépkocsivezetőket. Díjtalan autóbuszutazást és jó keresetet biztosítunk. Jelentkezés: Gyöngyös, Fő tér 10. Munkaügy. döző barát valaha a gyöngyösi ferences kolostor lakója volt. Szőnyi Nagy István tornai református pap 1676-ban: megjelent emlékiratából tudjuk, hogy Herkó páter, „a palóczok apostola”, annak a három katolikus papnak egyike, aki 1671 március 12- én megrohanta és elfoglalta a tornai református templomot. E tüzes vallásharcosnak egy saját kezével írt, latin nyelvű levele is fennmaradt. Ezt 1676. július 6-án úgy írta alá. mint Hirkó János páter, Pásztó város plébánosa, (Pater Johannes Hirko Plebanus Oppidi Pásztó). Ijesztő alakja nyilván a felvidéki protestánsok körében terjedt el. Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat Gyöngyös, Vasöntö u. 2. keres munkásszállás kialakítására .alkalmas helyiséget 20 fő részére. Ajánlatokat vállalatunk munkaügyi osztályára kérjük személyesen vagy írásban leadni.
