Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

ősi szakmák — öreg mesterek /RjCkfui KOSSUTH 8.20 Vonószenekari muzsika. 9.00 Kozmosz. 9.25 Népdalok. 10.05 Elbeszélés. 10.30 Zeneművészeink reflektor- fényben. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.47 Riport. 14.02 A lengyel kultúra hete. 14.10 Berlini memorandum. 15.10 P. Hörbiger énekel. 15.17 Mozart: D-dúr divertimento. 16.03 Móricz Zsigmondi Tündérkert. 17.16 Filmdalok. 17.23 I. J. Paderewsky zongorá­zik. 17.35 A 04, a 05, és a 07 jelenti... 18.00 Az Apollo 11. útjáról. 18.30 A No-To-Co együttes játszik. 18.50 Csárdások. 19.25 Verdi: Trubadúr. Négyfel- vonásos opera. 22.20 Operett. 23.05 A lengyel kultúra hete. 23.20 Könnyűzene. 0.10 Kórusművek. PETŐFI 8.05 Népi zene. :'l í'PSI.iiS 9.00 Orsi napló. i||i 9.16 Jelenidőben... 11.30 Magánvélemény közügyek­ben. 12.00 Mozart: A varázsfuvola. Részlet. 13.05 Miskolci stúdió. 13.30 Magyar muzsika. Kettőtől — hatig . .. 18.10 Regényrészlet. 18.30 Hangverseny. 19.15 Versek. 19.25 Népi muzsika. 19.12 Könyvismertetés. 20.28 Thackeray: Henry Esmond. Rádióváltozat. I. rész. 21.30 Ritmusturmix, zz.11 Kamarazene. MAGYAR 17.58 Hírek. ** T fi 13.05 Svájci est. 18.10 Tájfilm a Déli-Alpokról. 18.25 Akit mindenki tisztel. 18.55 Film egy régi svájci faluról. 19.05 Esti mese. 19.15 Az engadini órás. (Film.) 19.30 Keresztmetszet Svájcból. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Vakáció Svájcban. (A Sváj­ci Tv filmje.) 21.05 Az űzött vad. (Magyarul beszélő svájci tv-film.) 22,35 Tv-hlradó. POZSONYI 19.00 és 22.10 Tv-hiradó.. 20.15 Alaszka. (Nyugatnémet dokumentumfilm.) 21.40 Jugoszláv rajzfilm. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 22-33.) (Az előadások kezdete: % 6 és 8 órakor) Malgret felügyelő csapdája EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) (Az előadások kezdete: */s * és »/» 8 órakor) A nagy medve fial EGRI KERT MOZI: (Az eloadas kezdete: 8 órakor ) Harc a sátánnal HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Elza, a vadon szülötte (Oroszlánhűség) CYONGYOSI PUSKIN: A crossbów akció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Két mamám és két papám van GYÖNGYÖSI KERTMOZI: . A makrancos hölgy' FÜZESABONY: Belfagor a pokolból QMMS ÜGYELET Ege-ben: 19 órától péntek reggel 1 < • L- '’.'.i ..u.z­ky utcai tv n. (Telefon: H-10.) Rendelés gyermekek ré- azére is. II takácsok nesztora Kopott, „meggyűrődött”, szúrágta szövőszékét — amelyet becsülnek vagy százharminc évesnek, hiszen még az édesapjától örökölte s annak idején már az is használtan kapta — csupán nézegeti, meg-megsimogatja, amikor emlékeket keres az öreg hatvani házban. Vagy éppen álmaiban „húzza” maga alá. Ha elszunyókál, egy haj­dan virágzó — csupán itt, Hatvanban 27 mestert szám­láló — kézművesiparról ál­modik, messzi földről fona­lat hozó parasztokkal társa­log jóízűen, s ahogy ide-oda „üti” a simára koptatott vetélőfát, „vég nélküli” vász­nak gombolyodnak a régi szerszám hengerére, hangu­latos falusi tájak, a népélet, a katonaság tarka epizódjai kelnek életre az elhasznált harisnyákból, színes ron­gyokból ... Mert nemcsak egyszerű művelője, — hanem valóság­gal művésze is volt a szak­májának valamikor. Halk hangon meséli, hogy annak idején egy firenzei mintás szőnyeg ébresztette benne a vágyat a „mívesebb” mun­kák után, s a benne égő tüzet az akkori egri érsek unoka­öccse, Szmrecsányi Ödön. huszárkapitány táplálta benne, papírra vetett, külön­leges rajzokkal, motívumok­kal. így jutott el aztán a híre a nemesi udvarházakig, fényes kastélyokig is. S talán a zivataros időket is túlélt „termékei” így őrzik ügyese ségét, nevét, a hazán túl. Svédországban, Ausztriában, Svájcban, német földön, Olaszországban, Angliában, sőt az Amerikai Egyesült Ál­lamokban. Több mint 93 esztendős már Szmetana János, a He­ves megyében, s valószínű­leg az országban is legidősebb takácsmester. Nyolc évvel ezelőtt még dolgozgatott, műemlékszámba menő szövő­székén. Vetett, csívelt, felhú­zott, sodort, kent, pászmás fonalakból készítette rőf- számra a vásznait, szőnye­geit, takaróit. Ha nem is olyan energiával, mint haj­danában, ha lassabban, öre­gesebben is; de tőle telhe­tőén szaporázta a munkát. Hallgatom töredezett mon­datait a fából fabrikált érde­kes „gép” mellett: — Amikor még jobban bírtam, reggel hétkor kezd­tem s este ugyanennyit mu­tatott az óra, ahogy abba­hagytam a „napot” . .. Soha­sem volt tanoncom, inasom, még az édesapámtól meg­szoktam, hogy a rokoni, csa­ládi örökségnek magunk vi­seljük gondját... Nagyré- deieknek, herédiek­nek, nagykökényesieknek... honiaknak, ecsédieknek, .laszfélyszaruiaknak, puszta­monostoriaknak dolgoztam... Négy-öt, de néha tíz rőföt is szőttem egy nap alatt! Na­gyon szerettem dolgozni, iga­zán mondom, hogy csak a kényszer vitt rá , hogy jo darabig vasutasnak álljak, csupán mellékfoglalkozás­ként űzhessem a szakmá­mat . .. Amint tehettem, mindjárt beültem a szövő­székbe ... Mindig úgy ipar­kodtam, hogy elégedettek le­gyenek velem. Jólesett, ha emlékeztek rám hosszú idő múlva is... Talán három hónapja kaptam legutoljára egy levelet Pásztóról. Meg­dobogtatta a szívemet: me­gint szőnyeget rendeltek tő­lem ... Fáj, hogy én már nem tudtam vállalkozni a munkára ... Nyolcvanöt esz­tendős koromban volt egy kisfokú agyvérzésem és az­óta gyengélkedek. De ha bír­nám is magam, meg is pró­bálnék újra bemászni a szö­vőszékbe, tudom a gyere­keim kíméletből visszatarta­nának ... Én már csak néze­getem az öreg szerszámot... és a gyerekeim munkájának örülgetek csendesen ... Valamikor a hatvani ipar- testületi szék megválasztott, rendes tagja volt a Zagyva­parti „nagy faluban” reme­kelt, őrizte, öregbítette ősi foglalkozása tisztességét. Vele élő két lánya, a fia tökéletesen elleste ugyan a takácsmesterséget — de hi­vatásul végül is egyikük sem választotta. Ezért csak néha. s többnyire kedvtelésből vetnek fonalat a szövőszékre, ritkán csattogtatják az Ó6di „bútordarabot”. A hatvani, Hámán Kató utca 15. számú régi házban inkább csak pihenget, álmo­dozik a szövőszerszám, akár csak Szmetana János bácsi, a kilencvenhárom esztendős­nél is öregebb takácsmes- iter. Gyónl Gyula A nyár öröme (Foto: Körmendi Károly) A vendégTátó: Magyarország Vadászati világkiállítás 1971-ben 1971. augusztus 27-től szep­tember 30-ig Magyarorszá­gon rendezik meg az első va­dászati világkiállítást. Nem­zetközi kiállítást, trófeabe­mutatókat ugyan eddig is rendeztek már — 1910-ben Becsben, 1930-ban Lipcsében, 1937-ben Berlinben, 1954-ben Düsseldorfban, 1960-ban Fi­renzében. De a magyarorszá­gi lesz az első világkiállí­tás. Az 55 ezer négyzetméter­nyi kiállításon a mezőgazda- sági vásár területén trófeabe­mutatót, természetfilm-fesz- tivált, lovas- és vadászkutya­versenyt, sporthorgászati be­mutatót rendeznek. Érdekes lesz a vadászati eszközök fejlődését illusztrá­ló kiállítás a kőbaltától a pa­rittyán, a dárdán át a lőfegy­verek megjelenéséig és nap­jaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a horgá­szattal kapcsolatos cikkeket gyártó és forgalmazó cégek. Láthatunk majd vadhúsból, halból, kagylóból, csigából, rákból és békából készült, tartósított termékeket, szőr­mét és bőrárut, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfarag- ványokat. Figyelemre méltók a kiál­lítás idejére tervezett ren­dezvények: a vadászati tudo­mányos kutatók nemzetközi kongresszusa, a természetvé­delmi, valamint a halászati tudományos szimpozion. A Műcsarnok 12 termében va­dászati és halászati témájú, mai és muzeális képzőművé­szeti tárgyakból nyílik kiál­lítás. Több kutyakiállítás és ver­seny is lesz: például nemzet­közi agárverseny, vizsla, nyomozó és szolgálati kutya­verseny. Nemzetközi fogat- verseny és népi lovasjáték- bemutató, 5 napos lovastúra, őszi vadászbarangolás szere­pel még a programban-. Megismertetik az érdeklő­dőkkel a gemenei és a gyulaji vadgazdaságokat, tájékoztat­ják őket a vadóvás, mentés terén elért hazai eredmé­nyekről. A nemzetközileg is elismert magyar vadászok — Nádler Hubert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsig- mond — életének, tevékeny-; ségének is teret szentelnek. Fotóművészeti bemutató, bélyeg- és könyvkiállítás, előadások adják a kulturális programot. (K. Kifizetődő Az egyik angol vállalatnál minden héten sorshúzással döntik el. hogy ki nyeri el a 60 frank értékű „pontossági dijat”. A sorshúzásban részt vehetnek mindazok, akik pontosság rendszeresen pontosan érkez­tek a munkahelyükre. A „pontossági díj” bevezetése óta a késés folytán elvesztett idő 48 százalékkal csökkent. Követendő példa! 'SSSSS*SSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS//SJSSfSSSÍSSSS/SS/SS/SSSSSSWS//SSSSSSSSSSW/S/*SSS*S//SS/SSSSSSSS/SS*//SSSSSSSjrSSSSSSSSSS*SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSS*SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS A krapek megúszta... Baresz, kezemben a bizo­nyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva kettes-hármas. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-müsor a IS éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tő­lem, mi a véleményem? A ke­zembe nyomják a papírt, azért melóztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy búznyákot. Az ilyen bizonyítvány a leg­jobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám olvassa, adják kézről kézre, úgy kezelik, mint egy családi fotót. Menő írás, min­denki legalább háromszor megrágja. Az öreg mégis el­szánja magát az intervenció­ra, nagyipari módszerekkel szövegel, konfekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom, egy ház omlott bennem össze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fo­gyasztóimmal, esznek engem. Érzem, ott helyben megfa­gyok a családi élet melegé­ben. A Lakingernél viszont nagy a gázkitörés. Meghúz­ták. Huszonnégy órája, hogy kezemben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem em­lékszem. Mi lesz két hóna­pig? Megöregedett a tudásom. Szóval a Lakingert meghúz­ták magyarból. Nem sorolom a közélet eseményeihez. Állí­tólag nem komplett a helyes­írása. A srác frankón gyaní­tott valamit, most olyan vé­kony, hogy a háta habzik, mikor a mellét szc. yanozzo. Baresz. Elképzelem magam, nem egy népünnepély. Lóg a feje. Ül a pádon a parkban, a Weisz és a Kelemen biztat­ják, csak üljön nyugodtan. Nem olyan könnyű a helyzet. Családom másnap ismét az utolsó betűig kiolvassa a bi­zonyítványom, ne legyen so­ha jobb olvasmányuk Visz- szalapoznak a múlt évre, idé­zik, mi volt akkor, ezek a múltból élnek. Végre lekopnak rólam. Megfújom a saját bizimet. Az öreg még rám akasztja, utánzóm a kozmikus viszo­nyokat, a súlytalanság álla­potában lebegek. A bizonyít­vány a pulóver alatt, óvatos­ságból még bámulok néhány percig, mint kecske a nö­vényvédelmi kiállításon. Fel­lépésem nem sikerült, a lelé- pésem baresz. A Lakinger ingajáratban lötyög, baromi meredek az ügy. özvegy a mutter, egyet­len krapek. Ügy áll ott egye­dül, mint brigád a reflektor- fényben. Befut a Weisz, mö­götte a Kelemen, most vala­mi okosat kellene szövegelni, ötlet annyi, mint kánikulá­ban a szódavíz. Itt maradsz, mondom a Lakingernek, nem mozdulsz a pádtól. A Weisz teljesíti megbízatásom, hozza a csomagolópapírt, beöltözte­tem saját bizonyítványom. A Kelemen a borítón működik, frankón olyan ronda az írása, mint egy tanárnak. Defekt. Aki jól odafigyel, kibetűzi, Lakinger Alajos. Ügetünk az özvegyhez, a Kelemen nyomja a sódert, egész úton, húzd ki magad, fel a fejjel, te vagy a vita­minok királya. Ne lógasd az orrod, az öreglány bezsong, pont erre van most szükség. Senkinek nincs módjában megválasztani a bizonyítvá­nyát. Olyan ez, mint a lottó, a tandíjat mindenki megfize­ti, vagy kihúznak, vagy ben­ne hagynak. A Kelemen nyomja neki a szöveget, tar­tom magam, mielőtt szétrö­högöm az ügyet. A Lakinger világjelenség, a képe olyan mozdulatlan, mintha három napja kábító­szert zabálna. Két ujjal fog­ja a bizonyítványom, undor a képén, elmégy, apuskám, kalauznak a bicskás zötyö- göre. Engem nem fürdetsz be. Megmosod a képed egy kútnál, magadhoz térsz, vagy visszaültetlek a padra, ott aztán elmélkedhetsz. A lép­csőházban úgy-ahogy magá­hoz tér, nagy a huzat, belö­köm az ajtót, a Lakinger ma­ma fánkot süt. Belövöm ma­gam, nagy hangon megy a szöveg, ezt az évet is meg­úsztak. Mutasd, mondja az öreglány, a Lakinger hanya­gul nyújtja a bizonyítvá­nyom, mintha már el is felej­tette volna az egészet. A La­kinger mama a pótszemüveg­gel alig lát, az eredetit már egy hete csinálják garanciá­val. Köszönet a dolgozóknak. Nem vagyok hive a túlzás­nak, de a tökéletes ügyeket frankón komálom. Az öreg­lány lerakja a bizonyítványt, pipás, valami nem tetszik ne­ki. Az hétszentség. A szöve­get ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó szerint, konfekció az egész világ. Magam részéről távozom, a Lakinger befal öt , fánkot, üget utánunk. Cikis ügy, ami megtörténi, elismerem. A Lakingert keze­lésbe veszem, garancia ná­lam, remélem átmegy a pót- bulin. Mindez mit számít, két hónapig nincs balhé. Másnap az öreg újra rákez­di, még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Várok, míg anyám megsokallja. Ké­ső este van, végre megszólal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napó­leont, ha nehezen is, de elin­tézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A né- ném nem tudja tartani a szá­ját, állati kölnit használ, olyan illatos, mint egy sertés- kombinát. Beköpi o bizonyít­ványbulit a Lakingerrel. Tud­nám nélkülözni az ilyen link- séget a saját lakásunkban. Az apám hosszan maga elé néz, hol öregebbnek akar látsza­ni, hol fiatalabbnak, frankón elbizonytalanodott, mióta az érettségijét emlegetik. Ilyen­kor legjobb legurítani egy koktélt, vagy beindítani a magnót. Csend az egész vo­nalon. Senkinek nincs egy ép gondolata, mint a megjelen­teknek az iró-olvasó találko­zón. Az öreg jó fej, tőlem kér információt, mit nem tud a Lakinger. A bikinitervezést elektronikus számítógéppel. Az más. komoly pofát vág, az előbb már azt hittem, csön­gettek. Legyen a napi nor­mája húsz nagyfröccs. Fel­emelem. Most már megette az ügyet, csak bírjam szöveg­gel. Mit nem tud még? Miért zárják be a húsboltokat éj­szaka? Klasszikus, mondja az apám, jár neki, hogy ezért meghúzzák. Még egy szöveg kellene, az öreg a zsebemben. Eszembe jut. Azt hitte, a Wartburgot a Heine-művek- ben gyártják. A néném fran­kón nem ismeri a tréfát, be­pörög, jár-kel a szobában. Ringatja magát, mint egy ki- szuperált sétahajó. Újabb mozgalmi variáció, leül, ke­resztbe rakja a lábát, a melle alatt átdöfi a könyökét. Ke­fét eszik, nyomom az öreg­nek a halandzsa szöveget, ö veszi a lapot, még ragaszt is hozzá valamit, most már olyan érdekes a műsor, mint két azonos szövegű szerződés vi­tája. Vakduma az egész, még szerencse, hogy érzem a hely­zet izomzatát, tudom hova kell nyúlni. Futószalagon nyomom a tanmesét. Jó fej az öreg, amit mondok, a La­kinger ügy ezzel el van boro­náivá. Szóval az öreg ért en­gem, a húgom annyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakállábái. Szövegel­ném neki szívesen, inkább azon gondolkozzom, melyiket válassza, a szerelmet, vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg ma alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megta­nulja majd azt a rohadt he­lyesírást, magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rán­tottét sütni. Az öreg már a tv előtt, villanyfényes közve­títés a stadionból. Kerekes Imre 1969. július 21., csütörtök I

Next

/
Oldalképek
Tartalom