Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
ősi szakmák — öreg mesterek /RjCkfui KOSSUTH 8.20 Vonószenekari muzsika. 9.00 Kozmosz. 9.25 Népdalok. 10.05 Elbeszélés. 10.30 Zeneművészeink reflektor- fényben. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.47 Riport. 14.02 A lengyel kultúra hete. 14.10 Berlini memorandum. 15.10 P. Hörbiger énekel. 15.17 Mozart: D-dúr divertimento. 16.03 Móricz Zsigmondi Tündérkert. 17.16 Filmdalok. 17.23 I. J. Paderewsky zongorázik. 17.35 A 04, a 05, és a 07 jelenti... 18.00 Az Apollo 11. útjáról. 18.30 A No-To-Co együttes játszik. 18.50 Csárdások. 19.25 Verdi: Trubadúr. Négyfel- vonásos opera. 22.20 Operett. 23.05 A lengyel kultúra hete. 23.20 Könnyűzene. 0.10 Kórusművek. PETŐFI 8.05 Népi zene. :'l í'PSI.iiS 9.00 Orsi napló. i||i 9.16 Jelenidőben... 11.30 Magánvélemény közügyekben. 12.00 Mozart: A varázsfuvola. Részlet. 13.05 Miskolci stúdió. 13.30 Magyar muzsika. Kettőtől — hatig . .. 18.10 Regényrészlet. 18.30 Hangverseny. 19.15 Versek. 19.25 Népi muzsika. 19.12 Könyvismertetés. 20.28 Thackeray: Henry Esmond. Rádióváltozat. I. rész. 21.30 Ritmusturmix, zz.11 Kamarazene. MAGYAR 17.58 Hírek. ** T fi 13.05 Svájci est. 18.10 Tájfilm a Déli-Alpokról. 18.25 Akit mindenki tisztel. 18.55 Film egy régi svájci faluról. 19.05 Esti mese. 19.15 Az engadini órás. (Film.) 19.30 Keresztmetszet Svájcból. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Vakáció Svájcban. (A Svájci Tv filmje.) 21.05 Az űzött vad. (Magyarul beszélő svájci tv-film.) 22,35 Tv-hlradó. POZSONYI 19.00 és 22.10 Tv-hiradó.. 20.15 Alaszka. (Nyugatnémet dokumentumfilm.) 21.40 Jugoszláv rajzfilm. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 22-33.) (Az előadások kezdete: % 6 és 8 órakor) Malgret felügyelő csapdája EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) (Az előadások kezdete: */s * és »/» 8 órakor) A nagy medve fial EGRI KERT MOZI: (Az eloadas kezdete: 8 órakor ) Harc a sátánnal HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Elza, a vadon szülötte (Oroszlánhűség) CYONGYOSI PUSKIN: A crossbów akció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Két mamám és két papám van GYÖNGYÖSI KERTMOZI: . A makrancos hölgy' FÜZESABONY: Belfagor a pokolból QMMS ÜGYELET Ege-ben: 19 órától péntek reggel 1 < • L- '’.'.i ..u.zky utcai tv n. (Telefon: H-10.) Rendelés gyermekek ré- azére is. II takácsok nesztora Kopott, „meggyűrődött”, szúrágta szövőszékét — amelyet becsülnek vagy százharminc évesnek, hiszen még az édesapjától örökölte s annak idején már az is használtan kapta — csupán nézegeti, meg-megsimogatja, amikor emlékeket keres az öreg hatvani házban. Vagy éppen álmaiban „húzza” maga alá. Ha elszunyókál, egy hajdan virágzó — csupán itt, Hatvanban 27 mestert számláló — kézművesiparról álmodik, messzi földről fonalat hozó parasztokkal társalog jóízűen, s ahogy ide-oda „üti” a simára koptatott vetélőfát, „vég nélküli” vásznak gombolyodnak a régi szerszám hengerére, hangulatos falusi tájak, a népélet, a katonaság tarka epizódjai kelnek életre az elhasznált harisnyákból, színes rongyokból ... Mert nemcsak egyszerű művelője, — hanem valósággal művésze is volt a szakmájának valamikor. Halk hangon meséli, hogy annak idején egy firenzei mintás szőnyeg ébresztette benne a vágyat a „mívesebb” munkák után, s a benne égő tüzet az akkori egri érsek unokaöccse, Szmrecsányi Ödön. huszárkapitány táplálta benne, papírra vetett, különleges rajzokkal, motívumokkal. így jutott el aztán a híre a nemesi udvarházakig, fényes kastélyokig is. S talán a zivataros időket is túlélt „termékei” így őrzik ügyese ségét, nevét, a hazán túl. Svédországban, Ausztriában, Svájcban, német földön, Olaszországban, Angliában, sőt az Amerikai Egyesült Államokban. Több mint 93 esztendős már Szmetana János, a Heves megyében, s valószínűleg az országban is legidősebb takácsmester. Nyolc évvel ezelőtt még dolgozgatott, műemlékszámba menő szövőszékén. Vetett, csívelt, felhúzott, sodort, kent, pászmás fonalakból készítette rőf- számra a vásznait, szőnyegeit, takaróit. Ha nem is olyan energiával, mint hajdanában, ha lassabban, öregesebben is; de tőle telhetőén szaporázta a munkát. Hallgatom töredezett mondatait a fából fabrikált érdekes „gép” mellett: — Amikor még jobban bírtam, reggel hétkor kezdtem s este ugyanennyit mutatott az óra, ahogy abbahagytam a „napot” . .. Sohasem volt tanoncom, inasom, még az édesapámtól megszoktam, hogy a rokoni, családi örökségnek magunk viseljük gondját... Nagyré- deieknek, herédieknek, nagykökényesieknek... honiaknak, ecsédieknek, .laszfélyszaruiaknak, pusztamonostoriaknak dolgoztam... Négy-öt, de néha tíz rőföt is szőttem egy nap alatt! Nagyon szerettem dolgozni, igazán mondom, hogy csak a kényszer vitt rá , hogy jo darabig vasutasnak álljak, csupán mellékfoglalkozásként űzhessem a szakmámat . .. Amint tehettem, mindjárt beültem a szövőszékbe ... Mindig úgy iparkodtam, hogy elégedettek legyenek velem. Jólesett, ha emlékeztek rám hosszú idő múlva is... Talán három hónapja kaptam legutoljára egy levelet Pásztóról. Megdobogtatta a szívemet: megint szőnyeget rendeltek tőlem ... Fáj, hogy én már nem tudtam vállalkozni a munkára ... Nyolcvanöt esztendős koromban volt egy kisfokú agyvérzésem és azóta gyengélkedek. De ha bírnám is magam, meg is próbálnék újra bemászni a szövőszékbe, tudom a gyerekeim kíméletből visszatartanának ... Én már csak nézegetem az öreg szerszámot... és a gyerekeim munkájának örülgetek csendesen ... Valamikor a hatvani ipar- testületi szék megválasztott, rendes tagja volt a Zagyvaparti „nagy faluban” remekelt, őrizte, öregbítette ősi foglalkozása tisztességét. Vele élő két lánya, a fia tökéletesen elleste ugyan a takácsmesterséget — de hivatásul végül is egyikük sem választotta. Ezért csak néha. s többnyire kedvtelésből vetnek fonalat a szövőszékre, ritkán csattogtatják az Ó6di „bútordarabot”. A hatvani, Hámán Kató utca 15. számú régi házban inkább csak pihenget, álmodozik a szövőszerszám, akár csak Szmetana János bácsi, a kilencvenhárom esztendősnél is öregebb takácsmes- iter. Gyónl Gyula A nyár öröme (Foto: Körmendi Károly) A vendégTátó: Magyarország Vadászati világkiállítás 1971-ben 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig Magyarországon rendezik meg az első vadászati világkiállítást. Nemzetközi kiállítást, trófeabemutatókat ugyan eddig is rendeztek már — 1910-ben Becsben, 1930-ban Lipcsében, 1937-ben Berlinben, 1954-ben Düsseldorfban, 1960-ban Firenzében. De a magyarországi lesz az első világkiállítás. Az 55 ezer négyzetméternyi kiállításon a mezőgazda- sági vásár területén trófeabemutatót, természetfilm-fesz- tivált, lovas- és vadászkutyaversenyt, sporthorgászati bemutatót rendeznek. Érdekes lesz a vadászati eszközök fejlődését illusztráló kiállítás a kőbaltától a parittyán, a dárdán át a lőfegyverek megjelenéséig és napjaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a horgászattal kapcsolatos cikkeket gyártó és forgalmazó cégek. Láthatunk majd vadhúsból, halból, kagylóból, csigából, rákból és békából készült, tartósított termékeket, szőrmét és bőrárut, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfarag- ványokat. Figyelemre méltók a kiállítás idejére tervezett rendezvények: a vadászati tudományos kutatók nemzetközi kongresszusa, a természetvédelmi, valamint a halászati tudományos szimpozion. A Műcsarnok 12 termében vadászati és halászati témájú, mai és muzeális képzőművészeti tárgyakból nyílik kiállítás. Több kutyakiállítás és verseny is lesz: például nemzetközi agárverseny, vizsla, nyomozó és szolgálati kutyaverseny. Nemzetközi fogat- verseny és népi lovasjáték- bemutató, 5 napos lovastúra, őszi vadászbarangolás szerepel még a programban-. Megismertetik az érdeklődőkkel a gemenei és a gyulaji vadgazdaságokat, tájékoztatják őket a vadóvás, mentés terén elért hazai eredményekről. A nemzetközileg is elismert magyar vadászok — Nádler Hubert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsig- mond — életének, tevékeny-; ségének is teret szentelnek. Fotóművészeti bemutató, bélyeg- és könyvkiállítás, előadások adják a kulturális programot. (K. Kifizetődő Az egyik angol vállalatnál minden héten sorshúzással döntik el. hogy ki nyeri el a 60 frank értékű „pontossági dijat”. A sorshúzásban részt vehetnek mindazok, akik pontosság rendszeresen pontosan érkeztek a munkahelyükre. A „pontossági díj” bevezetése óta a késés folytán elvesztett idő 48 százalékkal csökkent. Követendő példa! 'SSSSS*SSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS//SJSSfSSSÍSSSS/SS/SS/SSSSSSWS//SSSSSSSSSSW/S/*SSS*S//SS/SSSSSSSS/SS*//SSSSSSSjrSSSSSSSSSS*SSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSS*SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS A krapek megúszta... Baresz, kezemben a bizonyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva kettes-hármas. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb. Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-müsor a IS éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tőlem, mi a véleményem? A kezembe nyomják a papírt, azért melóztam egész évben. A végén kuss. A piacon nem adnak érte egy búznyákot. Az ilyen bizonyítvány a legjobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az anyám olvassa, adják kézről kézre, úgy kezelik, mint egy családi fotót. Menő írás, mindenki legalább háromszor megrágja. Az öreg mégis elszánja magát az intervencióra, nagyipari módszerekkel szövegel, konfekció, amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom, egy ház omlott bennem össze. Most derül ki, milyen szoros a kapcsolat fogyasztóimmal, esznek engem. Érzem, ott helyben megfagyok a családi élet melegében. A Lakingernél viszont nagy a gázkitörés. Meghúzták. Huszonnégy órája, hogy kezemben a bizonyítvány, már a tantárgyakra sem emlékszem. Mi lesz két hónapig? Megöregedett a tudásom. Szóval a Lakingert meghúzták magyarból. Nem sorolom a közélet eseményeihez. Állítólag nem komplett a helyesírása. A srác frankón gyanított valamit, most olyan vékony, hogy a háta habzik, mikor a mellét szc. yanozzo. Baresz. Elképzelem magam, nem egy népünnepély. Lóg a feje. Ül a pádon a parkban, a Weisz és a Kelemen biztatják, csak üljön nyugodtan. Nem olyan könnyű a helyzet. Családom másnap ismét az utolsó betűig kiolvassa a bizonyítványom, ne legyen soha jobb olvasmányuk Visz- szalapoznak a múlt évre, idézik, mi volt akkor, ezek a múltból élnek. Végre lekopnak rólam. Megfújom a saját bizimet. Az öreg még rám akasztja, utánzóm a kozmikus viszonyokat, a súlytalanság állapotában lebegek. A bizonyítvány a pulóver alatt, óvatosságból még bámulok néhány percig, mint kecske a növényvédelmi kiállításon. Fellépésem nem sikerült, a lelé- pésem baresz. A Lakinger ingajáratban lötyög, baromi meredek az ügy. özvegy a mutter, egyetlen krapek. Ügy áll ott egyedül, mint brigád a reflektor- fényben. Befut a Weisz, mögötte a Kelemen, most valami okosat kellene szövegelni, ötlet annyi, mint kánikulában a szódavíz. Itt maradsz, mondom a Lakingernek, nem mozdulsz a pádtól. A Weisz teljesíti megbízatásom, hozza a csomagolópapírt, beöltöztetem saját bizonyítványom. A Kelemen a borítón működik, frankón olyan ronda az írása, mint egy tanárnak. Defekt. Aki jól odafigyel, kibetűzi, Lakinger Alajos. Ügetünk az özvegyhez, a Kelemen nyomja a sódert, egész úton, húzd ki magad, fel a fejjel, te vagy a vitaminok királya. Ne lógasd az orrod, az öreglány bezsong, pont erre van most szükség. Senkinek nincs módjában megválasztani a bizonyítványát. Olyan ez, mint a lottó, a tandíjat mindenki megfizeti, vagy kihúznak, vagy benne hagynak. A Kelemen nyomja neki a szöveget, tartom magam, mielőtt szétröhögöm az ügyet. A Lakinger világjelenség, a képe olyan mozdulatlan, mintha három napja kábítószert zabálna. Két ujjal fogja a bizonyítványom, undor a képén, elmégy, apuskám, kalauznak a bicskás zötyö- göre. Engem nem fürdetsz be. Megmosod a képed egy kútnál, magadhoz térsz, vagy visszaültetlek a padra, ott aztán elmélkedhetsz. A lépcsőházban úgy-ahogy magához tér, nagy a huzat, belököm az ajtót, a Lakinger mama fánkot süt. Belövöm magam, nagy hangon megy a szöveg, ezt az évet is megúsztak. Mutasd, mondja az öreglány, a Lakinger hanyagul nyújtja a bizonyítványom, mintha már el is felejtette volna az egészet. A Lakinger mama a pótszemüveggel alig lát, az eredetit már egy hete csinálják garanciával. Köszönet a dolgozóknak. Nem vagyok hive a túlzásnak, de a tökéletes ügyeket frankón komálom. Az öreglány lerakja a bizonyítványt, pipás, valami nem tetszik neki. Az hétszentség. A szöveget ismerem, az előbb otthon hallottam, ugyanazt nyomja szó szerint, konfekció az egész világ. Magam részéről távozom, a Lakinger befal öt , fánkot, üget utánunk. Cikis ügy, ami megtörténi, elismerem. A Lakingert kezelésbe veszem, garancia nálam, remélem átmegy a pót- bulin. Mindez mit számít, két hónapig nincs balhé. Másnap az öreg újra rákezdi, még mindig nem nyelte le ezt a bizonyítványt. Várok, míg anyám megsokallja. Késő este van, végre megszólal, mondd csak, hogy is volt azon az érettségin? Az öreg ért a szóból. Most meg a né- némnek jár a szája. A Napóleont, ha nehezen is, de elintézték. Mellékbüntetésként Szent Ilonára irányították. Valami hasonló szerepel a történelemben. Csak az én ügyemnek nincs vége. A né- ném nem tudja tartani a száját, állati kölnit használ, olyan illatos, mint egy sertés- kombinát. Beköpi o bizonyítványbulit a Lakingerrel. Tudnám nélkülözni az ilyen link- séget a saját lakásunkban. Az apám hosszan maga elé néz, hol öregebbnek akar látszani, hol fiatalabbnak, frankón elbizonytalanodott, mióta az érettségijét emlegetik. Ilyenkor legjobb legurítani egy koktélt, vagy beindítani a magnót. Csend az egész vonalon. Senkinek nincs egy ép gondolata, mint a megjelenteknek az iró-olvasó találkozón. Az öreg jó fej, tőlem kér információt, mit nem tud a Lakinger. A bikinitervezést elektronikus számítógéppel. Az más. komoly pofát vág, az előbb már azt hittem, csöngettek. Legyen a napi normája húsz nagyfröccs. Felemelem. Most már megette az ügyet, csak bírjam szöveggel. Mit nem tud még? Miért zárják be a húsboltokat éjszaka? Klasszikus, mondja az apám, jár neki, hogy ezért meghúzzák. Még egy szöveg kellene, az öreg a zsebemben. Eszembe jut. Azt hitte, a Wartburgot a Heine-művek- ben gyártják. A néném frankón nem ismeri a tréfát, bepörög, jár-kel a szobában. Ringatja magát, mint egy ki- szuperált sétahajó. Újabb mozgalmi variáció, leül, keresztbe rakja a lábát, a melle alatt átdöfi a könyökét. Kefét eszik, nyomom az öregnek a halandzsa szöveget, ö veszi a lapot, még ragaszt is hozzá valamit, most már olyan érdekes a műsor, mint két azonos szövegű szerződés vitája. Vakduma az egész, még szerencse, hogy érzem a helyzet izomzatát, tudom hova kell nyúlni. Futószalagon nyomom a tanmesét. Jó fej az öreg, amit mondok, a Lakinger ügy ezzel el van boronáivá. Szóval az öreg ért engem, a húgom annyit lát az egészből, mint a vak kefeárus a vevő szakállábái. Szövegelném neki szívesen, inkább azon gondolkozzom, melyiket válassza, a szerelmet, vagy a tartásdíjat. Az ilyen szöveg ma alma. Nem praktikus, nincs szándékomban rontani a balhét. A Lakinger megtanulja majd azt a rohadt helyesírást, magam kimásztam a csőből, anyám kivonul rántottét sütni. Az öreg már a tv előtt, villanyfényes közvetítés a stadionból. Kerekes Imre 1969. július 21., csütörtök I
