Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
WKtoS&SSSSSSSSSf.'SS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJrSSSSSSSSs MILYEN ///////✓////zy. ;tfrj a mai ifjúság János vitézt ő1 az Amerikai Elektráig Színházi tervek u*. ai évadra Ma már divattéma vitatkozn. a mai ifjúságról. Erró! indított riportsorozatot az Élet és Irodalom, erről készített műsorokat a2 Ifjúsági Rádió Húszas Stúdiója, erről ti- rendszeresen a Magyar- Ifjúság, véleményét nyilvánít ja mint hivatalból illetékes az Ifjúsági Magazin. De erről cikkeznek esetenként napilapjaink is, megírva majd mindent, ami a fiatal korosztály magatartásában kirívó, az átlagtól negatív irányban elütő. A vélemények szubjektív ízűek, s legtöbbször részkérdések elemzéséből született általánosítások. Nem kevés állásfoglalás bírálja a KISZ munkáját nem kevés sürgeti módszerének korszerűsítését. Majd mindenki elmondta már véleményét, s megszólalt a KISZ is. Nálunk, Heves megyében július 2-án tartott munkaértekezletén elemezte a KISZ megyei bizottsága az aktuális ifjúságpolitikai kér. déseket. Az itt tartott referátum tartalmas gondolatai összegező és objektív vélemény kialakítását kísérelték meg. Nem mondták el véleményüket még a KlSZ-veze- tők, s nem kapott szót a legilletékesebb: a mai fiatal, akiről beszélünk, aki dolgozik, aki keresi a felnőtté válás útját, aki türelmetlen, aki beat-imádó, aty gondolatokat sző a világ jobbításáról, aki olykor renitens, aki olykor közömbös, egyszóval képviseli a ma Ifjúságát. A kérdés tehát nyitott, s objektív, torzításmentes ösz- szegezést vagy annak jó szándékú kísérletét kívánja. Ezt megkísérelni azért is érdemes, mert az a fiatalság, amelyről annyi rosszat s annál kevesebb jót mondunk el, tevékeny részese gondtalanabb holnapjaink alapozásának. A negatív szemlélet egyoldalú A fiatal nemzedékek problémája minden történelmi időszakban- gondot akozott. Szókratésztől napjainkig mérlegre teszi az idősebb korosztály a stafétaátvevő nemzedék képességeit és magatartását. ítéleteikben — s ezt dokumentumok bizonyítják — igen sok a szubjektivitásból származó negatív elem. A fiatalság szertelen és követelőző — mondják. Elveszett / belőle a tekintélytisztelet, a megbecsülés érzéke, semmibe veszi a már kialakult erkölcsi normákat s a kicsontosodott, törvényes vagy gyakorlati szokásrenden alapuló társadalmi hierarchiát. S lehetne sorolni még a panaszlistát. Évszámtól függetlenül minden véleményben ez a lényeg. S ma, ma nem ezt mondjuk? S hányán teszik ezt elfeledve, hogy állásfoglalásukban szubjektív hangoltság és tartózkodás miatt örök ifjúsági témákat kevernek a ma ifjúságának konkrét társadalmi helyzetéből fakadt reagálásaival. A stafétaváltókat csak higgadtan lehet megítélni. így mondhatjuk el, hogy valójában milyenek ők, a ma fiataljai s így, csakis így alkothatunk róluk tiszta képet. Ehhez el kell vetnünk az előző nemzedék forradalmi ifjúságáról alkotott, s az idő és az emlékek által is romantikussá varázsolt összképet. Ehhez látnunk kell, hogy a 45 előtti s utáni ifjúságnak is csak az ambiciózus és áldozatkész magva — mintegy 20 százaléka az összfiatalságnak — harcolt politikai és gazdasági síkon napjainkért. Akkor is írhattak volna a napilapok színes riportokat a negatív kilengésekről, sőt jutott volna hely a közömbösségről moralizáló írásoknak is. A gazdasági aktivitás az első Fiataljainkat csak napjaink társadalmi és politikai képle1969. július 6.* vasárnap Le alapján ítélhetjük meg. A tegnapok volt fiataljai talán egy kissé elkényeztették mai gyermekeiket, ök mindenesetre olyanok, amilyenné nevelték őket. Sokan azzal vádolják őket. hogy hiányzik belőlük a megelőző nemzedék forradalmi lendülete. Alaptalan ez a vád, hiszen a társadalmi aktivitás kritériumai korszakonként változóak. Ma — és szerencsére — a békés építés korszakában élünk, amikor előtérbe került a gazdasági munka. E téren nem kell korholni, feleslegesen kritizálni fiataljainkat. A mindennapok ismétlődő folyamatában tevékenyen helytállnak. Ez a csinnadratta nélküli igyekezet is hősiesség, hiszen holnapjaink biztonságát alapozza. E téren- megyénk fiataljainak sem kell szégyenkezniük, mert véd- nökségvállalásokkal, kétmillió forint értékű társadalmi munkával, a kommunista vasárnapokon való aktív részvétellel bizonyították, hogy helytállásukra mindig lehet számítani. Erről, igaz nem írnak hőskölteményeket, mégis sokat korholt fiataljaink csinálják, akik tudnak szürkének tűnő hétköznapjaink névtelen hősei is lenni. Lehet-e közömbösségnek minősíteni ezt a kinyilatkoztatás nélküli helytállást? Semmiképpen sem! Beat-zene és fejlett kritikai érzék Mégis sokan akadnak, akik egy-két kirívó esetből köny- nyelműen- általánosítva ezzel vádolják a fiatalság egészét. Ezek legtöbbje o beat-rajon- gással azonosítja az érdektelenséget. ök arról feledkeznek meg, hogy minden kor ifjúságának megvolt a maga sajátos szórakozásmódja. Az ötvenes években a focikultusz helyettesítette a beat- rajongást. A beat csak divat s mint ilyen: szórakozásmód, melyet idővel újabb vált majd feL Min-den rajongásnak vannak kóros eltorzulásai, de ezek csak szőkébb réteget érintenek. A beat-kul- tusz nem öltönye az érdektelenségnek, még akkor sem, ha néhány fiatalnál e két fogalom egyet jelent. Fiataljaink nem rosszabbak mint az előző nemzedék volt ifjabb korában. Bennük is él alkotó, teremtő, jobbító indulat, csak erről nem beszélnek általában, hanem hétköznapjainkban realizálják jogos ábrándjaikat, ök élni kívánják a szocializmust, amikor szót emelnek a munkahelyi és társadalmi visszásságok ellen, amikor nyersen nyesegetik a jól öltözött komformizmust, a szép szavakba bújtatott megalkuvást. Reális helyet követelnek az életben, beleszólási jogot az üzemek vezetésébe, tettekben- megmutatkozó politizálást kívánnak. Elképzeléseiket a KISZ helyesen támogatja, az idősebb nemzedék elvileg egyet is ért ezzel. A gyakorlat azonban nagyon sok helyütt más. Hány és hány munkahelyen- letorkolják az egészséges kritikai ér. zéktől hajtott jobbító szándékot. Innen is fakadhat keserűség, innen is születhet közömbösség, de ez a nyers cinizmus, vagy a szótlanságba rejtett tagadás sokkal több, mint a szép szavakból szőtt tetteket helyettesítő „ódák”. Teret adni, törődni velük A fiatalság helyzetéről lehet és kell is vitatkozni. Ez azonban semmiképpen nem jelent kiutat. A megoldás csak tettekben realizálódhat. Teret kell adni fiataljainknak, meg kell hallgatni jobbító ötleteiket, sorstikért az egész társadalomnak kell érezni, és nemcsak szavakban mutatko~ zó aggódást. Törődni kell velük, hiszen ők a stafétaváltók. Érezniük kell a fiataloknak, hogy igénylik meglátásaikat, hogy számolnak véleményükkel. Ha így lenne, az elkeseredett indulatok pozitív mederbe terelődnének, s társadalmilag kettősen hasznossá válnának. E téren a KISZ is sokat tehet. Fel kellene frissíteni a falusi KISZ-munkát, tartalmat vinni a külsőségekbe. Meg kell találni annak módját, hogy az üzemi demokratizmus mindenütt valóság legyen az írott szavak helyett. Arra kellene serkenteni alkotóinkat, hogy írjanak, teremtsenek a fiatalokhoz az ő nyelvükön szóló, nekik írt műveket. Akkor csökkenne a beat-rajongás. Ehhez azonban adni kell, nemcsak beszélni. Meg kell mutatni az utat az értő felnőtt biztonságával a fiatalságnak, amely napjaink méltó képviselője s még inkább azzá lesz, ha ahhoz segítik, ha tartalmas perspektívát nyújtanak száTegnap, az elmúlt színházi évadról mondtunk summázó véleményt, ma mát- a következő szezon írásunk tárgya: informátorunk Sallós Gábor, a Gárdonyi Géza Színhá' igazgatója. — Olvasóinkat, az új színházi évad közönségét bizonyára érdekli: milyen műsortervekkel készül a színház az 1969—70-es évadra? — Ügy gondolom, legtöbbet mondanak a szerzők és a címek, ezért lesjobb, ha röviden felsorolom a bemutatóinkat: Eljátsszuk Arthur Miller nagyszerű drámáját, Az ügynök halálát, O’Neill-től az Amerikai Elektrát, Stendhal híres regényének, A vörös és feketének színpadi változatát. Bemutatjuk Gogol ismert vígjátékát, a Revizort, Molnár Ferenc színpadi legendáját, a Liliomot és Sólyom László A legjobb apa című vígjátékát. Ez utóbbi magyar- országi ősbemutató lesz. hiszen Egerben kerül először színpadra. A zenés műfaj kedvelőinek is tartogatunk néhány csemegét, mondhatnám azt is. könnyed szórakozást jelentő kellemes színházi estét. Évtizedes szünet után ismét műsorra tűzzük Lehár híres nagyoperettjét. A mosoly országát és Kacsóh Pongrác örökszép daljátékát, a János vitézt. A zenés vígjáték barátai bizonyára örömmel fogadják, hogy színpadra kerül Brandon Thomas és Nádas Gábor zenés komédiája, a Charley nénje, Abay—Majláth Ne szóljatok bele című zenés vígjátéka és Gáspár Margit számos színpadon nagy sikert aratott vígjátéka. Az állam én vagyok. Ez a vígjáték •zenés változatban kerül az egri közönség elé, a zeneszámok szerzője Patasich Iván. S végül szeretnénk kielégíteni a krimirajongók igényeit is, ezért bemutatjuk Alfonso Paso Ön is lehet gyilkos című bűnügyi vígjátékát. — Kik mennek el a színháztól és kik jönnek az új évadra? — Nem na&. ... Németh Ferenc Budapestre, a Madách Színházhoz szerződött, Lőrinczi Éva Szegedre megy, Péva Ibolya Kecskemétre, Csikós Sándor Szolnokra, Gonda György Békéscsabára, Blaha Márta a Déryné Színházhoz. A Budapesti Nemzeti Színháztól jön hozzánk Balogh Zsuzsa, a Szolnoki Szigligeti Színháztól Gyöngyös Katalin és Upor Péter Jászai-díjas, Békéscsabáról Kardos Gábor, Kecskemétről Juhász Tibor, s ismét színházunkhoz szerződött Győrvári János. A színház új daramaturgja Háy Andrea. — Az elmúlt évadban nagy sikere volt az egri színpadon fellépő vendégművésznek, Bessenyei Ferencnek. Az új évadban sor kerül-e vendégfellépésekre? — Feltétlenül. Az ügynök halálának főszerepét Egerben Németh Ferenc, már mint vendégművész játssza, hiszen, mint fentebb említettem, ő már a Madách Színházhoz szerződött. A vendégfellépések további sora még bizonytalan, de megemlíthetem, hogy Sólyom László vígjátékának főszerepére, Ráday Imrét szeretnénk meghívni. Az egri színházat látogató közönség kedvence, Szabadi József előreláthatóan a Mosoly országában lép az egri közönség elé. Partnere az egri közönség másik kedvence, Szabó Rózsa lesz. Szabó Rózsa valószínűleg játszik még a János vitézben is. — Hallhatnánk-e egy kis ízelítőt az új évad szerep- osztásából? — Erről még - korai lenne beszélni. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy az Amerikai Elektra két főszerepét Kovács Mária és Gyöngyös Katalin játssza. És még valamit: a Jászai-díjas Pa- láncz'Ferenc kedvéért tűztük műsorra a Lilomot, természetesen Paláncz-cal a címszerepben. — Mikor kezdődik Egerben az új színházi évad? — Október 4-én nyitjuk az évadot Artur Miller drámájával, Az ügynök halálával. ★ Változatosnak és színvonalasnak ígérkezik az új színházi évad műsorterve. Reméljük. ezen a véleményen lesz a közönség is... •mára. Viták mellett erre is érett az idő. Pécsi István NEDVES TÓNAK SZARAZ PARTJÁN... (Foto: Kiss Béla) (m) rSSfSfSSSSffSSSSSS/SSS/SMSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSfSrSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/fS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ysSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSS '^1 I »ummmijr 'MS» EZREDESI LKUDAR6I-jxucxtís: 1. Alias Prieditisz — Nem, előbb hallani akarom, miért tűntél el ilyen hosszú időre, és miért nem írtál egy sort sem? — Nem örülsz a bátyádnak? Ha zavarlak, akár el is mehetek... — Szamárság! — A csinos, malett asszonyka elkapta a jö. vevény kezét, mintha attól félne, hogy eltűnik a szeme elől. — Kerülj beljebb. A férfi nem lépett be rögtön. Előbb még egyszer tüzetesen végigmérte testvérét, s megkérdezte: — Nem mentél még férjhez, Milda? ■ — Eddig sosem érdekelt... Egyébként nem. A férfi óvatosan lépte át a küszöböt. A szobában egyetlen asztali lámpa világított. Az ablak alatt faágy állt, a szoba közepén asztal, három székkel. Milda leült a már megbontott ágyra: — Hol voltál ennyi ideig;? Miért nem adtál bírt Wß- gaidról? — Olyan sürgős ez? Csak most szálltam le a vonatról, mindössze fél órája vagyok Rigában. Ráadásul kopog a szemem az éhségtől, — mondta ingerülten a férfi. Milda kiment a konyhába. Néhány perc múlva egy tányér burgonyapürét és egy szelet hideg sertéssültet tett az asztalra. — Ez minden, ami itthon van. A férfi mohón falta az ételt. Rövidesen morzsányi sem maradt a tányérban. Milda megismételte a kérdést: — Mi történt veled azután, hogy a németekkel együtt eltűntél? — Mi történt? — mormolta elgondolkodva. — Sokáig nem kaptam munkát. Barakkokban, meg az ég alatt háltam. — És miért nem jöttél visz- sza rögtön? — Féltem, hogy börtönbe csuknak. Végül beláttam, foüb, ha hazatérek, Átmem tem Kelet-Berlinbe és jelentkeztem a szovjet konzulnál. — Megbocsátottak, Bdvin? — Ahogy látod. De most nem Edvin vagyok, s a vezetéknevem is más. Petrisz Iar.ovics Prieditisznek hívnak. Nem mertem elárulni a berlini konzulnak a valódi nevemet. Féltem, hogy akkor eszükbe jut a negyvennégyes év, s amit csináltam... Különben minden rendben van. Valamicskét már dolgoztam Lenin- grádban — hajón vittek oda minket Rostockból. Kissé fel- ruházkodtam s összegyűjtöttem az útravalót Rigáig. Mildának furcsának tűnt mindez: — Nem lenne jobb bevallani hogy hamis nevet használsz? Ha rájönnek, abból bajod lehet. — Ugyan! Semmiség! — Ez semmiség? — Mit okvetetlenkedsz? — Prieditisz mérges lett. — Én ezt jobban tudom. Nem vagyok önmagam ellensége! Milda mélyet sóhajtott. — Mielőbb munkába kell áLinód. Én nem tudlak eltartani abból a hatszáz rubelból, amit keresek. — Nyugodj meg. dolgozni fogok. Csak egy kicsit körülnézek előbb, s ha nincs kifogásod ellene, Itt laknék nálad. Hogyan kell bejelentkezni mostanában? Személyesen kell a rendőrségre menni? Hosszú időre elveszik a személyi igazolványt? — Mit izgulsz, — mondta Mida. — Most mondtad, hogy a papírjaid rendben vannak, és már dolgoztál is Lenin- grádban, — Ja, igen — hagyta rá Prieditisz, s hogy zavarát leplezze, másra terelte a beszélgetést: — Jó még a hegedűm, Milda? — Persze. A legnehezebb években sem váltam meg tőle. Tudod, hogy szegény megboldogult apánk ajándéka. .. Prieditisz benyúlt a szekrénybe és elővette a hegedűt. Óvatosan lefújta róla a port, s megpendítette a húrokat. Prieditisz elmosolyodott. Ez a mosoly eszébe juttatta Mildának azt a húsz évvel ezelőtti, kedves, szégyenlős kisfiút, aki a fivére volt. Szépen hegedült, gyönyörűen rajzolt. S mi lett belőle? Hol rontotta el az életét? Prieditisz megsirnrhegedűt, visszatette a helyére, s mintha nővére gondolataiban olVasna, így szólt: — MUda, nem fogom többé a földet túrni, nem alszom többé barakkban. Művész leszek, képeket fogok festeni. Milda megágyazott a bátyjának a földön. Eloltotta a lámpát és lefeküdt, de nem tudott aludni. Bátyja egyenetlen lélegzését hallgatta, aki ruhástól feküdt le aludni. Forgolódott, meg-megrezzent, majd felugrott és 32 ablakhoz ment. — Mi van veled, Edvin? A férfi ingerükén feleit: — Semmi! Ügy tűnt, mintha megállt volna valaki az utcán, az ablakunk alatt... És nagyon kérjek, ezentúl n« hívj Edvirinek. Hiszen tudocj mi a nevem., . (folytatjuk)
