Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
Csak az egy főre eső acéltermelést mérik a közgazdasági statisztikák. Meg az olajét. De hol olyan statisztika, amely az egy főre eső emberséget mérné? Nem is lehet, — tudom. De attól, mert „nem lehet", mégis van egy ilyen megfogalmazatian, trendekben nem kifejezhető mérték, amely különbséget tesz társadalom és társadalom, humanizmus és anti- humanizmus, emberség és embertelenség között. Amely méri a különbséget, s megmutatja, hogy hol magasabb az egy főre eső „emberség”- termelés. Még akkor is van ilyen, ha te, mi nem akarjuk észrevenni ezt, avagy érdektelenül megyünk el a világos, valós tények mellett Ha jól emlékszem A natol e Francé mondta, a polgári társadalom jog- egyenlőségét jellemezve, hogy ott mindenkinek tilos a híd alatt aludni. Az emberi jogegyenlőség polgári eszméjének karikatúrája, torzója fogalmazódott meg ebben a rövid kis tételben. Sem a munka nélküli csavargónak, sem a milliomosnak nem engedtetik meg a híd alatt való alvás. A törvény az törvény, a milliomosok, a gyártulajdonosok igen fegyelmezetten be is tartják ezt. ök tudják, mi a törvény. Jellemző viszont, hogy egyes, a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó polgárok megszegik ezt a törvényt. Rendszerint és mindig ők. Kibírhatatlan, hogy mik vannak. S hogy ezek a „mik” ne legyenek, arra való a törvény szigora, hogy megsze-------A z egy főre eső emberség trendje ros vagy munkás, egyformán járjon el! Persze, hogy paradoxon ez. Mint ahogy az is paradoxonnak tűnik az első olvasásra, hogy a szocialista társadalmi rend ereje, ha nem is éppen „gyengeségében”, de humanizmusában. vagy megfordítva, „gyengesége’ éppen humanista erejében van. Felesleges, nem is szándékom, hogy ösz- szehasonlitó statisztikai adatokat s' roljak fel, hogyan mennek tönk. nyugaton a farmerek, a kisburzsoák hogyan számolódnak fej iparágak a kétségtelenül törvényszerű tudományos és tecnikai fejlődés következtében, s hogy emiatt mennyien fognak munkások vándorbotot, még jó esetben csak más üzemet, rossz esetben néha más országot keresve. A kapitalizmus keretei között csak a szakszervezet nem egyszer véres, de néha sikertelen küzdelme adhat védelmet a munkásnak, ha egy-egy üzem, vagy éppen iparág termelése automatizálódik, feleslegessé válnak munkaerők, vagy ha egyszerűen arról van szó, hogy a tőke átcsoportosul egy korszerűbb szektorba. Könyörtelen, minden szentimentalizmustól mentes harc ez, amelyben egyformán megvannak a joga a törvény előtt a munkásnak és a tőkésnek is (már ahol ez megvan), de amely harcban csodák csodája, rendre a munkások maradnak alul. A termelés ilyenkor megugrik, ■— ez kétségtelen. A dolgozó munkások már, a nem dolgozó, a vándorlásra kényszerült munkások később kétségkívül részesülnek is valamit e termelési felfutás hasznából. Hogy köz- ■n mi történt velük, hogyan tették lönkre anyagilag, semmisítették leggyakrabban erkölcsileg, emberileg, — kit érdekel az. A tőke törvényei, az állammonopolizmus törvényei sem ismerik a humanizmusnak ama válfaját, amelyben a dolgozó osztályok egészét kell figyelembe venni, az ő anyagi, emberi érdekeit mértéknek tekinteni. A szocializmus azonban nem a könyörtelenség társadalma. Mi nem tehetjük meg azt, amit megtehet egy nyugati cég, hogy elbocsájtja egyix napról a másikra munkásait, hogy olcsóbb, gyorsabb és több legyen a terméke, — hogy állja a versenyt a világpiacon. Gondoljunk csak a magyar bányászat átszervezésére, amely nem kevés fájdalommal járt még is, kétségtelenül, de amely ország- gyűlést, pártközpontot, rádiót, sajtót, középszintű szerveket és vezetőket mozgatott meg hónapokon, szinte éveken keresztül —, hogy emberi megoldást találjanak a már különben valóban korszerűtlen bányaművelés átszervezésére, illetőleg megszüntetésére. Hány és hány üzem, munkahely van, ahol szociális szempontok miatt dolgozik nem is egy ember; vagy egyszerűen dolgozik még egy egész műhely korszerűtlenül, mert a szocializmus diktálta humanizmus miatt nem lehet az egyik napról a másikra átszervezni emberek életét. Nálunk] Hogy ez mennyibe kerül? Tessék számoljon mindenki, kinek, hogy fogja kedve, ceruzája és őszintesége. Olyan hátrány ez a kapitalizmussal szemben, amelyet nem is akarunk ilyen eszközökkel behozni, s amelyre büszkék vagyunk, voltunk és maradunk. És így is utolérjük az egy főre eső „acéltermelésben” is a fejlett tőkés országokat is. Sót, így még biztosabban, ha talán lassabban is. Nincs olyan statisztika, amely az egy főre eső emberséget mérné? Talán nincs is szükség rá. Mindenki érzi és mindenki érti is, — ha nem rest néha eltűnődni látszólag egyszerű, köznapi, „propagandisztikus” tények mellett. gőikkel szemben, legyen az bár gyáEli ■ mélypontról Hús és tejtermelésünk alapjairól van szó Beszélgetés dr. Bócsa Ivánnal a kompolti kutatóintézet igazgatóhelyettesével. — Az idei évvel fontos korszak zárul le a mezőgazdaságban. A nagyüzemi gazdaságok elérték, sőt túlszárnyalták kenyérgabonából a 14 mázsás átlagtermést, új búzafajtákat honosítottak meg hazánkban, amelyek eredményesnek bizonyultak, termelési technológiájuk megoldottnak mondható. A 14 mázsán felüli átlagtermés elérésével, e szint tartásával gyakorlatilag lezártnak tekinthetjük a kenyérgabonaproblémát. Ez azonban csak az első lépcsőfok a mező- gazdaságban'. Magasabb szintre kell lépnünk. Fő erőinket ezután az állattenyésztés felé kell fordítani. Általában elmondható, hogy az életszínvonal egyik döntő meghatározó tényezője az állattenyésztés fejlettsége. Fejlett állattenyésztés viszont nem létezik, bőséges és jó minőségű takarmánybázis nélkül, mivel fejlődő állat- tenyésztésünk egyre több fe. hérj ét igényel. S míg külföldön nagy mennyiségű ipari fehérje is rendelkezésére áll az állattenyésztésnek, hazánkban szemes és főleg szálas takarmányra vagyunk utalva. Legértékesebb fehérjedús szálas takarmányunk a lucerna és a vöröshere. — Magyarország termelése hogy viszonyul a fejlett állattenyésztéssel rendelkező államok lucernaterméséhez? — Mennyiségileg mélyen a világszínvonal alatt termelünk. Tehát, amíg ez a kérdés megoldatlan, nem léphetünk előbbre a hús- és a tejtermelésben sem. Ha lucerna- termelésünket a szomszédos Ausztriáéhoz hasonlítom, szomorúan kell megállapítani, hogy alig 50—60 százalékát termeljük meg e hasznos pillangósból, mint szomszédunk, amely pedig maga sem tartozik a világ élvonalához. Nincs fejlődés — Előbbre lépett-e a lucernatermelésünk az utóbbi húsz évben? — Nem. Sőt. Termelésünk nem éri el az 1931—40-es évek színvonalát. Míg az 1931 —40-es évek viszonylatában 23.3 mázsás holdankinti átlagtermést jegyezhettek fel, addig 1968-ban mindössze 19.3 mázsát takarítottak be egy holdnyi területrőL 1981- től 65-ig pedig ez a szám 17,1 mázsát mutatott. Kivételt képez a 66-os esztendő, amikor a rendkívül csapadékos nyár következtében 25 mázsás átlagterméssel zárhattuk az évet. Ehhez szeretném rögtön kapcsolni azt a tényt, hogy Magyarországon 700 ezer katasztrális holdon biztosítottak az öntözés feltételei, az öntözött területből azonban mindössze 30 ezer holdat tesz ki a lucerna. Ha semmi mást nem tennénk, csak rendszeresen öntöznénK ezt a fontos takarmánynövényt, már ezzel igen jelentős mértékben lehetne emelni a termésátlagot. — Növekedett-e a lucerna vetésterülete? — Igén, növekedett De nem lehetünk elégedettek ezzel sem. Hazánk vetésterületének alig valamivel több mint 9 százaléka a lucera és vöröshere által bevetett összterület. A termelőszövetkezetek vetésterületének pedig csak hét százalékát teszi ki. — Szálastakarmány-eUátá- sunk hogy alakult az elmúlt évben? — Százezer vagon hiány mutatkozott. — Mi lehet ekkora hiánynak az oka? — Elsősorban a rendkívül aszályos esztendő, de az előbb felsorolt okok ma is léteznek, fennállnak. Nem szóltam még a műtrágyázásról. A jelenlegi vegyesműtrá- gya-felhaszr.álás nem haladja meg a lucernásokban a holdar.kénti egy mázsát. Ez elképesztően kis mennyiség. Mit hoz a jövő? — A betakarítás és a tárolás jelenlegi szintje megfelel-e a modern követelményeknek? — Többnyire igen. A módszerek és a technikai lehetőségek rendelkezésre állnak, ennek ellenére azonban össz- szénatermésünknek felét még mindig a hagyományos módszerrel készítik elő a téli tárolásra, s csak 50 százalékban alkalmazzák a hideg és meleg levegős szénaszárítási módszert. A tartósítást, tárolást tovább kell tökéletesíteni. Ha vizsgálatot végzünk, a tárolt lucernában mindössze 9—10 százalék emészthető nyersfehérjét tudunk kimutatni, holott, ha tárolás előtt vizsgáljuk ugyanazt a takarmányt, 20 százalék fehérjét találunk benne. Megemlíthetem', hogy olyan fontos tárolási módszerek, mint a zöld lucernaliszt készítése, a fóliás lucematáro- lás, még nem eléggé terjedt el hazánkban. — Van-e döntő változásra kilátás a közeljövőben? — Van. Most készül a 10 éves kutatási program. Ebben kiemelt célként szerepel az évelő pillangósok termesztése. A tervek megszabják, hogy 1980-ra a lucerna vetésterületét 900 000 katasztrális holdra kell növelni, s a program 38 mázsás átlagtermést irányoz elő, amely a jelenlegihez képest 90 százalékos emelkedést jelent. Ezzel az átlagterméssel évente 340 ezer vagon lucernát tudunk betakarítani. A zöld luoeamaliszt termelését négyszeresére kell emelni. — Mi biztosítja, hogy ezek a számok valóra is válnak, s nem csak tervek maradnak? — Mindenekelőtt a tudományos munkával, a leggondosabban készülő program. A kutatásokat koncentrálják. Intézetünk fogja kézben tártani, évelő pillangósaink ne-, merítésének és termesztésének komplex feladatait. A 10 éves program megvalósítható. S eredményeket, ’ már előbb is fel tudunk rriu-' tatni, hiszen nem kell különösebb „varázslatot” véghezvinni. Ha a védekezést a kártevők ellen gondosan megszervezzük, az öntözést, ; a műtrágyázást mennyiségileg növeljük, tehát csak quantitative fordítunk többletet lu-; cernatermelésünkre, így is minőségi ugrást észlelhetünk majd. Ehhez még hózzátehe- tem azt, hogy a célprogram második felében új nagyobb hozamú lucernafajtával fogunk előállni. A nemesítés! kutatások ezután ' kettőzött erővel folynak intézetünkben. Dr. Bojtos Zoltán tudományos főmunkatárs a kutatói munka koncentrálásának értelmében jött át intézetünkhöz az MTA martonvá- sári kutatójából, hogy együtt dolgozzunk a 10 éves program megvalósításán, amely állattenyésztésünk fejlődésének egyik alapfeltételét biztosítja majd, — fejezte be nyilatkozatát dr. Bócsa Iván a kompolti kutatóintézet igazgatóhelyettese. Szigethy András Hegesztők (Kiss Béla feivébele.) „Állítsd magad takarékra” (I?) A címben idézett felszólítást ifjaink mondják annak * beszélőtársnak, aki sokat beszél, és feleslegesem fecseg. Sok felnőttben felvetődik a kérdés, minek a számlájára írhatjuk ezeket a címben idézett nyelvi formához hasonló megnyilatkozásokat: „Bitangul befürdött” (rosszul járt, párul járt), — „Jó a szerelése” (Csinosan öltözik), — „Köpd el a pilácsot!” (Oltsd ej a villanyt!) — „Megnőtt a tolla” (Nagy a haja), — „Megkotorjs a «éróját” (Meg- fésüli a haját) stb. Vannak, akik a nyelvi humorízálás szellemes példáit értékelik ezekben a nyelvi formákban. Vannak, akik azt tartják, hogy mindezt a tiszteletlenség, a cinizmus s a nyegleség elrettentő példáinak keli tekintenünk. Az ifjúság természetes sajátossága. a feltűnési vágy, 6 ez nyelvében is megnyilatkozik. Egymás között valóban gyakran élnek olyan nyelvi formákkal, amelyek elsősorban a humor Jegyében születtek és csak „saját” használatra szolgálnak közlésül. Ifjúi túlzással így nevezik a sovány férfit szúnyogét ődör- nek, a cipőt topogónak, terepjárónak, ladiknak, a nyakkendőt kultúrmadzagnak stb. Ez a jelenség nem új dolog. A régi kollégiumok, iskolák diákjai is több, s felnőttek nyelvhasználati formáitól elütő szellemes, bő humorú szóval, kifejezéssel éltek. Ifjú gunyoros tiszteletlenséggel nevezték a köménymagos levest bitanglinek, suszterkávénak, a növénytant dudvatannak, az állattant dögtannak. Megszépítve a botanizál igével szóltak a gyümölcsiopásrót. Természetesen vannak olyan nyelvi formák, amelyek nemcsak nyelvünk széliemétől idegenek, hanem nyelvi ízléstelenséget is tükröznek. Ezekre a valóban ízléstelen és durva kifejezésekre gondolunk elsősorban: hulla menő csaj (sok pénze van, jó állása van), dúcolt lábú bige (rassz a lába, vastag a lába a nőnek), dinnye krapek (buta ember), nyista gógyi a séróban (nincs ész a fejében), köpök a zsírotokra (nem érdekel a véleményetek) stb., stb. Azok, akik az ifjúság között élnek, sajnos, valóban gyakran hallják az idézett nyelvi formákat. Vannak, akik türelemre intenek, s azt vallják, hogy ifjaink majd „kinövik” ezeket a nyelvi ízléstelenségeket. Mi is ezt tartjuk! De ezt a „kinövést” feltétlenül meg kell gyorsítanunk. Dr. Bakos József Azt álmodtam, hogy nagyon éhes voltam és ezért a világ legtermészetesebb módján betértem az üzletbe, kértem tizenöt deka túrót, meg... — Mit kér a kedves vevő? — kérdezte a csak álmomban előforduló mosolygós előzékenységgel az eladó... — Kérnék szépen tizenöt deka túrót és... — Sajnos — tárta szét a karját az eladó — túróval nem tudok szolgálni... — Miért? Megállt a szállítás, vagy nem gyárt túrót a túrógyár? — kérdeztem álmomban is meghökkenve... — Szó sincs róla uram, csak ai export, tetszik tudni. Az export — mondta és lassan eltűnt az eladó és a túró is, amit exportáltak, az álom mezejének homályos szélén. Ekkor meg az jutott eszembe, mert álmomban is makacs egy fráter vagyok, hogy jobbról balra csavarodó dugóhúzót vészek, mert az állítólag jobban csavarodik és könnyebben húzza a dugót. Múltkor láttam is egy ilyet az üzletben, de éppen nem volt nálam egy fillér sem... — Hogy jobbról balra csavarodó dugóhúzót? — csodálkozott kérdésemen az eladó... — Hol él a kedves vevő? Még hogy jobbról balra... — méltatlankodott. — Miért? — Hol kellene élnem, hogy ilyen dugóhúzót, vehessek? — Külföldön uram... Becsuánaföldön, Kuala Lumpurban, mondjuk Ugyanis exportáljuk, kérem — magyarázta lenézően az eladó és aztán lassan ö is eltűnt álmom híres mezeje nek szegélyén... Még álmodtam *né hány ilyen számú, m got, végigvásároltam fáradtnak és mogorvának is. Ügy látszik megártottak a közgazdasági cikkek, az export-import egyenlegről szóló vállalati állás- foglalások, jegyeztem ,, Export rí f/MP0Rl\ az egész éjszakét, fiogy meg magamban, mi- mire felébredtem jog- közben dolgaim iránt gal érezhettem magam indultai — Képzeld el, milyen hülyeséget álmodtam — mondtam Pacolainak, akivel ősz. szefutottam, az utcán. És elmondtam neki a többi álmomat is... — Hát nem ostoba az ember, hogy ilyeneket álmodik? — kérdeztem vigasztalást várva. — Nem. Most akartam venni egy magyar kemping-sátrat. Nincs. Exportálják. Tegnap akart a feleségem egy szép női cipőt venni, olyat, amilyet valami kiállításon látott. Nincs. Exportálják. Tegnapelőtt akart az unokahúgom venni... ...nem hallgattam végig. Tudtam, hogy az sincs, azt is exportálják. Mert belföldre jut a hirdetés, külföldre az export. Ügy is lehetne állítólag, hogy belföldre is jusson hirdetés és az is. amit hirdetnek és külföldre is ■' meg hir- » az is le- ■ ’< is csatjusson e.r- detés is. ' hét, hog,: álmodtam. (egrit
