Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Ä doktor párttitkár Pflac /act n CT fii term^sre «an kilátás a Gyöngyös—domoszlói Állami Gaz­ÍCSA U 5&WIKJ. daságban. Ügyes kezű lányok, Varga Erzsébet, Hever Mária, Hevér Erzsébet és Király Katalin szorgalmasan dolgoznak az ötholdas rizlingtáblában. A jé munkának bizonyára meglesz az eredménye, (Foto: Kiss Béla) Ellenőrök ellenőrzése a termelőszövetkezetekben Legújabb publikációjának kéziratán dolgozott, amikor bekopogtattam hozzá. Ez a dolgozat annak az egy évvel ezelőtti sajnálatos esetnek íj gyógyászati tapasztalatait összegezi, amit annak idején meg is írtunk: két fiatal ál­talános iskolás gyerek otthoni „vegyész kedése” mindkettő­jük mindkét szemének sérü­léséhez vezetett. — Ilyen sajnálatos bal­eset, amikor egyszerre két embernek mind a négy sze­me megsebesül, még klinikai gyakorlatban is ritkán for­dul elő — emlékezett dr. Pintér László, a gyöngyösi Bugát Pál kórház szemész­főorvosa. — Szerencsére a gyógyulás sokkal eredmé­nyesebb volt, mint ahogy azt az operáció után remélni mertem. A főorvos dr. Pintér Lász­ló egyben a kórházi párt- afapszervezet titkára is. Most ebben a minőségben kérdez­tem meg néhány dolog felől. ★ Szabadkozással kezdte. Méghozzá kétszer is egymás után. Először az előbb emlí­tett szemműtéttel és gyógyí­tással kapcsolatban, később pedig a pártalapszervezet te­vékenységével összefüggés­ben. Mindkét alkalommal azt hangsúlyozta, hogy az ő személye csak az adott kol­lektíva egyik tagjaként ér­demel említést. Többször is elmondta, hogy nem sze­rénykedés indítja erre a megfogalmazásra, hanem az igazság, a valóság tisztelete. Mindez a szokásos udvari­asságnak tűnhetett kezdet­ben, csak a beszélgetés után derült ki, hogy mennyire komolyan értette. Persze, személye és funk­ciója elválaszthatatlan egy­mástól, és ha politikai mun­kásságát akarjuk megismer­ni, néhány nagyon is szub­jektív adatot is el kell mon­dani róla. Két éve választot­ták meg párttitkárnak. To­vábbi két évvel korábban került Gyöngyösre a debre­ceni egyetemi klinikáról, ahol annak idején kérte a pártba való felvételét. Ma — szavai szerint — már gyöngyösinek érzi és tartja magát. Nemrég mehe­tett volna haza, Miskolcra, szintén főorvosnak, fel sem merült benne a változás le­hetősége. ★ több mint negyven tagjü van, majdnem a fele orvos, a pártvezetőség öt tagja kö­zül kettő szintén orvos, a kórház ér, sy rendelőintézet orvosainak mintegy harma­da tagja a pártnak. ★ Népi kollégista volt, a mozgalmi munka tehát ko­rán mellé szegődött. Mégis, ahogy mondta: a szakmája érdekelte a legjobban, ez ad­ja a legtöbb örömet neki. Azon az osztályon, amit ve­zet, egy orvos hiányzik. A párttitkári megbízatással te­hát még több gond szakadt a nyakába. Azt vallja ugyan­is, ha az ember csinál vala­mit, akkor csinálja azt jól, a tőle telhető legjobban. Csak úgy érdemes. A párttit- kári feladatokra tehát csak a szabad idejéből tud elven­ni, ami viszont jó lenne még több tudományos munkára, hiszen tudományos fokozatot szeretne elérni. — A pártonkívüli orvosok között elég sokan vannak olyanok, akik „nem lelkesed­nek”, pedig a közvélemény szerint az orvosok nagyon jó anyagi körülmények kö­zött élnek. — A közvélemény ilyen alakításában a sajtó is ludas szerintem. Néhány kirívó esetet megír, s az emberek ebből általánosítanak. Meg nem engedett jövedelemhez nagyon kevesen jutnak, jut­hatnak. Nálunk nem szokás a kórházi ágyat megváltani. Arról sem tudunk, hogy va­laki előre kikötné a honorá­riumot akár a műtétért, akár a gyógykezelésért. Ha van ilyen közöljék velünk, na­gyon szeretnénk tudni, hogy eljárhassunk az ügyben. Az anyagiakon túl bizonyos csa­lódottság is található az or­vosok között. Némelyikük nem járta be azt a pályát, amit annak idején elképzelt, ezért kiábrándult, elkesere­dett. De szerintem ezek a kollégák a kivételek. — A fiatal orvosok között is akadnak ilyenek. — Induljunk ki abból, hogy a lét határozza meg a tudatot. Egy kezdő orvos havi fizetése 1300 forint. Sokszor az ápolónő többet kap. Az orvosoknak a fele közvetlenül még csak kap­csolatban sincs a beteggel, tehát mellékeshez nem jut­hat. Lakása nincs, az is gondja, hogy elhasznált téli­Kabátját miből cserélje ki. De az egyetemi nevelés hiá­nyosságait is fel kell emlí­tenem. Középiskolából sok­kal pozitívabb eszmékkel kerülnek az egyetemre, mint annak elvégzése ' után a munkahelyre. — Milyen vonzása van a pártalapszervezetnek az or­vosok körében? — A pártépítés folyamatos feladat. Mi statisztikára nem törekszünk. Ügy gondoljuk, a párttagság kérdése kétol­dalú dolog. Nemcsak nekünk kell vonzani a pártonkívüli- eket, hanem nekik is von­zódniuk keli a pártszervezet­hez. Már számba vettük azo­kat a területeket, ahol nin­csenek párttag orvosok. De felfigyeltünk arra is, hogy a műszakiaknál, a kórház tu­lajdonképpeni „munkásosz­tályánál” is szükség van a pártépítésre. — Mit tart a legfontosabb feladatoknak a közeli jövő vonatkozásában ? — A legfőbb elv, a szocia­lista egészségügyi feladatok végrehajtása mellett gondol­tunk a kórház gazdasági te­vékenységének megjavításá­ra, a KISZ „felélesztésére”, a gyógyítás feltételeinek ja­vítására. Hangsúlyozni sze­retném, mindez csak a kol­lektív erőfeszítés eredménye lehet. A kórház állami veze­tésével nagyon jó a kapcso­latunk, ami nem csorbítja az egyszemélyi felelősség té­nyét, éppen ezért nagyon hasznos ez az együttműkö­dés. Nagyon sok tervünk van, csak az időnk lenne több. ★ Néhány évvel ezelőtt meg­indult egy olyan pezsgés a gyöngyösi kórház párbatap- szervezeténél, amire fed kel­lett figyelni. A természetes kiöregedés, nyugdíjaztatás következtében fiatal kom­munista főorvosok kerültek- az egyes osztályok élére. Ma már természetes dolog itt is, hogy az orvosnak a leg­főbb feladata ugyan a gyó­gyítás, de ez korántsem zár­ja ki, hogy aktívan politizál­jon is. Az orvosok nagyon sok emberrel kerülnek kap­csolatba, tehát megjegyzése­ik, véleményük rengeteget használhat a közösségnek. G. Molnár Ferenc Közérdeklődésre számot- tartó témát vizsgáltak a kö­zelmúltban a hatvani városi­járási NEB munkatársai. Ar­ra kerestek választ, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek jelenlegi belső el­lenőrzési rendszere alkalmas- e a társadalmi tulajdon megvédésére, a pénzügyi alapok legcélszerűbb fel- használásának szemmel tar­tására, s a vezetők hibáinak feltárására. A kérdésekre — meglepő­en negatív válaszok adódtak. Mindenekelőtt kiderült, hogy tsz-einkben főként csak a mezei lopások megakadályo* zását, s a pénztár-állomány megállapítását tekintik belső ellenőrzésnek. A választott testület például a segédüze­mi tevékenységet, az anyag- gazdálkodást, a bizonylati fegyelem betartását nem fi­gyeli, a pénz felhasználásá­nak különféle jogcímeire nem kíváncsi. Azaz, hogy fi­gyelné és kíváncsi volna, de a megfelelő képzettség, a hozzáértés nélkül képtelen ilyesféle feladatokra. Még az ellenőrző bizottságok ve­zetőinek is legfeljebb általá­nos iskolai végzettsége, s csupán több-kevesebb gya­korlati tapasztalata van az egyes területek ismeretéhez. Ennél is szomorúbb a hely­zet például a herédi Mátra- vidéki tsz-ben, ahol a bi­zottság vezetője a közös munkában rendszertelenül részt vevő, idős, járulékos tag s így a szövetkezet belső éle­téről a legkevesebb tudomá­sa van. így aztán igazán nem is lehet csodálkozni azon, hogy ebben a tsz-ben az ellenőrzéssel megbízottak nem tudnak saját összeállí­tású programmal dolgozni, önállónak képzelt feladatu­kat — a szövetkezet vezető­ségétől, többnyire a főköny­vizsgálatokat, s egy-egy gaz­daság egész tevékenységét át­fogó, széles körű ellenőrzés eddig még a népi ellenőrök által látogatott boldogi, he­rédi, horti, rózsaszentmárto- ni szövetkezetekben nem volt, feltétlenül szükséges a „kontrolmunka” sürgős meg­javítása. Megoldásként több lehető­ség kínálkozik. Szó lehetne például a tez-eken kívüli szakemberek segítségül hí­vásáról, építhetnének a Dél» Heves megyei Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségénél lévő re­vizori csoport munkájára,. ■£> végül, de nem utolsósorban, helyes lenne talán az önálló, belső ellenőrök alkalmazása is. Kár, hogy a tsz-szövetség a jelenlegi „kapacitása” mel­lett nem vállalhatja a járás valamennyi szövetkezetének alapos, rendszeres ellenőrzé­sét, s a gazdaságokban pe­dig vitatható anyagi meg­gondolásból idegenkednek a jól fizetett belső ellenőrök — Mi indította el a politi­kai tevékenység útján? — Kezdődött a KISZ-szel. A klinikán az orvosi KISZ- szervezetben tevékenyked­tem. Aztán azok az orvos­kollégáim, akik a pártnak a tagjai voltak, megkérdezték, nem akarok-e a soraikba lépni. Bennem is volt ilyen szándék, mert ezeket a kol­légáimat tiszteltem, úgy éreztem, köztük a helyem, jól tudnék velük együtt dol­gozni. — A származás nem dön­tő, most mégis erre is sze­retnék feleletet kapni. — Értelmiségi családból származom. Az apám is or­vos. És szintén párttag. Ter­mészetesen az ő állásfoglalá­sa, világnézete is közreját­szott abban, hogy én is párt­tag lettem. Ritkán fordul elő, hogy az ifjú homlok- egyenest az ellenkezőjét te­szi annak, amit otthon ta­pasztalt. — Hogyan fogadta párttit­kári megbízatását annak ide­jén? — Őszintén: nem örültem neki. Amikor idekerültem, már akkor be akartak vá­lasztani a vezetőségbe. Gon­dolom azért, mert fiatal is voltam, főorvos is. Akkor kitértem, arra hivatkoztam, nem ismernek még. De na­gyon jó kapcsolat alakult ki a pártvezetőség és köztem. A párttitkár többször kérte kd a véleményem, és hallga­tót is a tanácsomra. Annyit jegyezzünk meg, hogy a pártalapszervezetnek 1969, július 6,, vasárnap Hevestől 12 kilométerre A pillantás szabadon siklik a határ felett. Elkalandozik a távoli fasorok halvány vona­la között. Az Alföld lustán nyújtózik a déli napsütésben. Az egyetlen pont, amelyen megpihen a szem az országút melletti épületcsoport, a He­vesi Gépjavító Állomás tar- naszentmiklósi üzemegysé­ge. A nagy javítócsarnok kö­zelében húzódnak meg a mérnöklakások. Az ikerhá­zak előtt virágoskert. Szabó Imre gépészmérnök lakásában feketét kortyo­lunk. A gondos, mai ízléssel berendezett szoba sarkában öreg rokka álL — Az édesanyámé volt — mosolyodik el a fiatal mér­nök —, a feleségem is, én is paraszt családból szárma­zunk. — így hát nem volt újdon­ság egyikőjüknek sem a fa­lu? — A városiaknak sem ma­ga a falu az „újdonság”, ha­nem az emberek. A közös rit­must nehéz megtalálni velük. — Magának is gondot oko­zott? — Nem, nekem nem. Én vidéki vagyok. — Öt évig a fővárosban élt, ott járt egyetemre. Me­lyik volt az igazi énje? Az ottani, vagy a mostani? — „Én” csak egy van, ott is. itt is. Szerettem Pesten lenni, tágabbak voltak a le­hetőségeim. De úgy érzem, hogy boldog vagyok itt. — Nem akart a fővárosban maradni a diploma megszer­zése után? — Nem. A szüleim Heves megyében élnek, idevalósi vagyok. Így közelebb fa­gyunk egymáshoz. De nem­csak ezért. A vidéki életet választottam. — Heves 12 kilométerre van innen. Szoktak bejárni moziba, vagy a kultúrotthon- ba? — Nemigen, csak ha kivé­telesen jó filmet játszanak, akkor esetleg. Van itthon te­levízió, azt nézzük és olva­sunk. Minden este átjár hoz­zánk a szomszéd a feleségé­vel. Egy évvel végzett előt­tem a gépészmérnöki karon. Régi barátság. Elkártyázunk, elbeszélgetünk. — Nincs, néha olyan érzé­se, hogy szigeten vannak? — Furcsa, de van. Különö­sen télen. Ezt a szigetet ne rossz értelemben vegye. Mondtam már, hogy boldog­nak érzem magam7 Igen, an­nak. Eddig minden jól ment az életemben. Kevesen mond­hatják el magukról ezt. ta­lán én igen. Jól érzem ma­gam itt. — Mit olvas szívesen? — Szakkönyveket lapozga­tok, rendszeresen olvasom az újságot, de általában váloga­tás nélkül olvasok, ami a ke­zembe kerül. A könyvespolcot nézege­tem, ahol Nexő, Moravia, Gorkij művei mellett Rejtő Jenő könyve álL — A lakást berendezték. Biztosan költséges volt. Ez­után mire gyűjtenek? — Autóra. Sok helyre sze­retnénk eljutni. Tíz éve nem láttam a Balatont. Külföldön még soha nem jártam. Azt mondják, Olaszország na­gyon szép. Majd a feleségem­mel egyszer végig megyünk a Fórum Románumon Felhörpintjük a maradék kávét. A kertben még egyszer kezet rázunk, beszállok az autóba, a szürke Volga neki­iramodik az útnak. A meleg levegő táncol, hul­lámzik a sárguló búzatáblák felett. Az épületcsoport mind apróbbnak tűnik, végül is ponttá zsugorodik a szemha­tár peremén. ... Olaszország... Nexő... Fórum Románum ... „boldog embernek érzem magam.” (szigethy) velőtől kapják. S azért fordulhatnak elő mindezek, mert egyrészt úgy Szóival} semmiféle válo­gatási lehetőség nincs a szakemberek között, más­részt pedig a közgyűlési vá­lasztások során inkább szim­pátia alapján szavaznak egy-egy ellenőrző bizottsági tagra, vezetőre — akik sem­miképpen sem alkalmasak elöljáróik munkájának meg­ítélésére. Tekintve, hogy a „külső szervek” — a járási tanács MÉM-osztálya, pénzügyi osz­tálya, az SZTK, vagy éppen az MNB — csak a szakterü­letükön végeznek időnként alkalmazásától. Választási lehetőség tehát lenne — s valamelyik mel­lett feltétlenül mielőbb dön­teni kell, mert a tét nagy, nem más, mint a jó vagy rossz gazdálkodás, a közös tulajdon védelme forog a kockán. Am akár így, akár úgy döntőnek a közgyűléseken, a lehető leghamarább állást kell foglalni a tsz-ek ellen­őrző bizottsági tagjainak kö­telező képzésében, oktatásá­ban. Ez legyen mindenütt az alap. A többi csupán ezt erő­sítse ... (—ni) Pénzt és időt takarít meg, ha most rendel őrlőgolyót Kovácsüzemünk rekonstrukciója miatt javasoljuk t. megren­delőinknek, hogy az esetleges torlódások elkerülése végett már most gondoskodjanak órlőgolyóról a jövő évre. Azoknak a megrendelőknek, akik 1969. IV. negyedévi szál­lításra rendelnek őrlőgolyót, j jrkedvezinényt nyújtun» J) 60 mm-es és 0 70 nam-es őrl'őgolyókat 0 80 mm-es és 0 90 mm-es őrlőgolyókat 0 100 mm-es és 0 1100 mm-es őrlőgolyókat árkedvezménnyel szállítunk a IV. negyedévben' DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR Miskolc, 10 Pf. 503. 4 %-os, 8 %-os, 12 %-os /

Next

/
Oldalképek
Tartalom