Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

ELSŐ DÍJ: PRAKTIKA FÉNYKÉPEZŐGÉP A fotoszakkörök és fotoamatőrök kívánsá­gának eleget téve, a Népújság szerkesztősége Fotózzon a Népújságnak! címmel fotópályá­zatot hirdet. A pályázaton a hivatásos fotó- riporterek és fényképészek kivételével min­denki részt vehet. A pályázat témája kötetlen. A fényképeket (méret: 13x18-tól 30x40-ig) július 15-től december 15-ig lehet beküldeni a szerkesztőség címére. Egy-egy pályázó tet­szés szerinti mennyiségben küldheti be fel­vételeit. A beérkezett felvételeket szakzsüri pon­tozza, 1-től 10-ig. A zsűri által elfogadott és pontozott képeket az elért pontszám-megjelö- léssel rendszeresen közöljük a Népújságban. A pontozáshoz olvasóink segítségét is kér­jük. Olvasóink tetszésük szerint kiválaszthat­ják egy-egy hónap legjobb fotóját, s nyílt levelezőlapon közölhetik a szerkesztőséggel. A legtöbb szavazatot elért fénykép külön 10 pontot kap. K Kikapós menyecskék hóhérkézen A fotópályázaton mindenki nyer. A le­közölt képekért a szerkesztőség honoráriumot fizet. A fődíjakat azok nyerik, akik december 15-ig a legtöbb pontszámot gyűjtik össze. Aki jobb képet küld, aki több képet küld, aki rendszeresebben küldi fotóit a, pályázatra, esé­lyesebb a nyereményekre. I. DÍJ 1 db 3800 forintos Praktica fényképezőgép II. DÍJ • 1 db 2500 forintos Sonar teleobjektív (135 mm-co) III. DÍJ 1 db nagyítógép (1270 Ft-os) A pályázat végeredményét karácsonyi A beküldött fényképek hátára kérjük a ne­lapszámunkban közöljük. vet és a lakcímet felírni. A képek hátára A pályázat legjobb fotóiból Egerben, Gyön- ajánlatos feljegyezni a foto címét is. A be- gyösön és Hatvanban kiállítást rendezünk. küldött fényképeket nem küldjük vissza. VÍGASZDlJ: EGY MINI-VAKU A fődíjat nyert fényképeken kívül vala­mennyi foto részt vesz egy sorsolásban, ahol a szerencse dönti el. ki nyeri a vígaszdíjat a niini-vakutű"' Mindenki nyerhet! Július 15-től december 15-ig várjuk a pályázatra küldött fényképe­ket. A borítékra kérjük ráírni: A régi korok bírósága — besúgó feljelentők vakbuz­gósága nyomán, — éberen őrködött a lakosok erkölcsére, erkölcsi életére is. A levél­tárakban gondosan megőr­zött iratok, okmányok arról tanúskodnak, hogy a bírósá­gok ezen a téren sem voltak munka nélkül. — Lapozzunk hát most bele három olyan bírósági ügy aktáiba, ame­lyek kikapós, forróvérű me­nyecskék tragikus véget ért kalandjairól rántják le / a eplet. Panna asszony 1742 júliu­sában állott Eger város bí- ái előtt. De immáron, nem először. Már egy héttel ez­előtt „éjjeli csappangás”-on fogták. Akkor már elhúzták a deresen a nótáját és „jó intésekkelV bocsátották sza­badon. Panna azonban nem bírt magával és újból csak „Sötét éczaka, amikoron rendes Asszony Személy há­zában vagyon” a korcsmá­kon italozással töltötte „Fér­fi Néppel üdéit". Elfogták s Eger város bírái így szenten- ciázák meg a forróvérű asz- szonyságot: „... Magát meg nem job­bította, Harmincz Kemény Korbács Ütésekben, más ollyan Czafrinkák példájára elmarasztaltatik. A Városbul Ustint el tilalmaztatik, ki is mánál tovább a Vároasban találtatik, minden más Vétke nélkül tsak azért is illentöen meg fog büntetödni." A városból való „kicsa- pás”-1 a hóhér végezte, szé­gyenszemre a városházától korbáccsal végigzavarta a város’on, ki a városkapun ... így hát elég könnyen úszta meg az egri vígözvegy az éj­szakai kalandjait. Zsuzsanna asszony, bizo­nyos Német Kristófné, azon­ban már nem ily könnyen úszta meg egy szerelmi ka­landját 1726-ban. Július 23- án állott a Tekintetes Nemes Heves és Külső Szolnak Tör­vényesen Egyesült Várme­gyék ítélőszéke előtt. A bün­tetőtörvényszék elnöke maga Tarródy István uram, az al­ispán volt, a bíróság tagjai pedig „több jogtudó férfiak’- ból állott. A vád ellene: házasságtö­rés, mellyel a menyecske „az isteni és emberi törvényeket áthágta”. Nem egyedül, ha­nem partnerével egyetemben állították bíróság elé a sze­relmes Zsuzsánna asszonyt. Mivel a súlyos vád bebizo­nyosodott részben beismerő vallomásuk, részben a ki­hallgatott tanúk bizonysága alapján — ily kemény íté­leteket hozott a megyei tör­vényszék. Bordás Mihály elsőrendű vádlottat, aki „szabad férfi", azaz nincs felesége, elköve­tett „megbotránkoztató rút bűnéért” 80 botütésre ítélte­tett, melyet két egymás utáni nap 40—40 csapásával kellett elszenvednie. A másodrendű vádlott: Zsuzsánna asszony „fertel- mes bűnéért törvényeink szerint halállal lakolna”, azonban férje megbocsátott neki, vérdíjat adott, s így el­kerülte a hóhér bárdját. De „rezervális”-1 vett tőle a törvényszék, imigyen: „Alább megh írt ez leve­lemnek rendiben adom tuiz tára Mindeneknek az kiknek illik, hogy jólehet ugyan há­zasságbéli hitemnek megsze- gésiért, hogy tudniillik Bor- dács Mihállyal gonosz vétek­nek cselekedire magamat adni merészeltem, hanem Törvény Szerént halálra való Sententiát (ítéletet) remény- lettem és érdemlettem volna, ha csak Uramnak az eö enge­Fehér rabszolgák Ebben a történetben nincs egyetlen kitalált szó, — élő emberek a szereplői. A bra­zil rendőrség Belő Horizon­téban feltartóztatott egy „Mercedes” márkájú teher­autót, amely 66 mezőgazdasá­gi munkást szállított. Ketten közülük a rendőrsé­gen kijelentették, hogy egy földesúr vásárolta meg őket Montes-Claorsban, 68 új cruseiroért. A nyomozás révén Emilio Roman, szövetségi rendőr- biztos megdöbbentő tényekről szerzett tudomást. Az egyik rendőrségi nyomozó közölte vele, hogy Minas Gerais ál­lamban „fehér rabszolgák” adásvételével foglalkozó ille­gális iroda működik. Rio Grande do Norte-Minas Ge- rais-Goiás között 27 teher­autó cirkál. Egy-egy autó egy útján 50—60 mezőgazda- sági munkást szállít, akiket egyenként 60 új cruseiroért vásárolnak meg. Különösen drámai két test vér, Luis és Ignacio Severine története. Renato Andrad< földbirtokos egy Genesio ne­vű „munkaerő toborzótól” vásárolta meg őket. Luis, az idősebbik testvér elmondta a következőket: „Egész éjszaka utaztunk egy teherautóba zsúfolva. Amikor megérkeztünk a bir­tokra, egy szűk hodályba he­lyeztek el bennünket, ahol rajtunk kívül még 22 ember lakott. A csupasz földön aludtunk. Száz napon át dol­goztunk virradattól késő es­tig. Lábbelit nem kaptunk, tönkrement a lábunk. Az öcsém 100 nap alatt 54, én pedig csak 30 új cruseirot kerestem. Haza akartunk tér­ni, de nem tudtunk. Lénye­gében a földbirtokos tulajdo­nai vagyunk.” A teherautót tehát feltar­tóztatták, a megvásárolt munkásokat pedig hazaen­gedték. De Brazíliában to­vább tart a „fehér rabszol­gaság”. Vajon meddig? A Cruseiro című folyóirat­ból. A TGSZV egri üzemegysége (Eger, Fürdő u. 1. sz.) gázvezeték- és készülékszerelő fiú ipari tanulókat vesz fel. A képzés Várpalotán az Ipari Szakmunkásképző Intézetben történik, ahol kollégiumi elhelyezést, ösztön­díjat és munkaruhát kapnak a tanulók. Jelentkezni lehet személyesen a fenti cím titkárságán. Frontbetörés Előttem Dr. Grubich népszerű könyve: Az időjárás és az ember. Forgatom, olvasgatom miközben megakad a szemem a következő mondaton: „Környezetünk légköri viszonyai­nak ingadozásai időnként túl erős ingerként lépnek fel, amelyek különböző mértékben hat­nak szervezetünkre.” Mindenki tudja, hogy az elmúlt június a frontbetörés-sorozatok időszaka volt. Erről cikkeztek a lapok, ezt támasztják alá a meg­szaporodott közúti balesetek, és sajnos a kór­házak gyors tragédiákat megállapító jelenté­sei is. Íme a frontbetörések szemmel látható sú­lyosaknak minősített következményei. Ám ez a kritikus időszak számos olyan „lelki karam­bolt" is okozott, amelyek megszaporodva és felerősítve megmérgezték a légkört egy-egy hivatalban, üzemben. A napokban beszélgettem egyik kedves is­merősömmel, aki közismerten nyugodt ember hírében áll, és ahogyan mondani szokás, még az epéje sem keserű. Ezúttal ideges volt és izgatott. — összevesztem a főmérnökömmel, — pa­naszolta. — Valamilyen szamársággal kezdő­dött ... Életünk tele van izgalommal és idegesség­gel. Ezt sajnos korunk sajátossága, száguldó életünk velejárójaként nyugtázhatjuk. Es ezek­hez az idegesítő velejárókhoz ráadásul még ott az időjárás is. Manapság rádióban és tv-ben egyik legnépszerűbb „szám” az idő járás jeleli - tés. Mind több ember tart a lakásában baromé­tert, hőmérőt. Ezen lehet, sőt szabad is nevet­ni, meg lehet kísérelni fittyet hányni az idő járás változásaira, a frontbetörésekre. Enne1 ellenére ezek hatnak ránk, bajokat is okoz hatnak. Grubich megfelelő edzési módszerekr ajánl olvasóinak, az orvosok és a rendőrök t kozott elővigyázatosságot sürgetnek. Én tiszt lettel egy halk és szerény megjegyzést tenné, a kritikus időszakban legyünk egymáshoz er picivel megértőbbek, elnézők. Otthon és t munkahelyen. Így legalább elkerülhetjük a sú­lyosabb lelki karambolokat és másnap nem kell szégyenkeznünk. És mindezeket természe­tesen magamnak is melegen ajánlom... Aratás A búzatáblát végigsimogatja a szellő. A ka­lászok alázatosan hajtanak fejet és a viaszke­ményre érett szemek súlyától lassan elfárad­nak. Egy róka felül a tábla közepén és sunyi ábrázattal lesi a kelő napot. Az éjjel rosszat álmodott és gyanúsnak találja most is a kalá­szok zsongó suttogását. A távolból furcsa dü­börgést hall, amely egyre csak erősödik, majd emberhangok is keverednek a levegőben. Két kombájn áll meg a tábla szélén. Egy­más mellett, mintha pontosan odaparancsolta volna őket valaki. Beszélgető emberek kalászi tépnek, aztán szétdörzsölik tenyerükben a tok­lászt. — Érett már. Éppen a legjobb, — mutatja az egyik és visszaül a gépóriásra. Most már a kisrókúk is felneszeinek. Any­juk dermedt mozdulatlanságából rosszat sej­tenek és kerek fejüket a dübörgés felé fordít- ják. A gépek elindulnak. Lassan, méltóságtel­jesen, úsznak a búzatengerben és mögöttük nem marad más, mint rövidre vágott tarló. A hatalmas gépgyomrok böffenve nyelik a tömött kalászokat, aztán száz méterenként a vascső- vön át kocsiba hull az élet, a kenyérnek való. — Tizennyolc mázsa. — Húsz! — vág a szóba a fiatalabbik kom- bájnos a forduló pihenőjében. Egymás tenye­rébe csapnak. Aki veszít, annak három korsó söre bánja. Lapul, reszket a rókacsalád. Nyakukon már a veszedelem. Az öreg róka nem magára, a yerekekre gondol, akik itt születtek a közeli imokvárban. A kombájnok világosságot vágnak a kalász- időben, a tűző nap szinte átforrósítja a le- igőt. — Rókák! — kiált nagyot egy ember. A gé- hirtelen megállnak, de a rókáék ekkor tár a közeli akácos felé mentik bőrüket. Estére kevés marad avatatlan a hatalmas lízatáblából. A faluból idáig hallatszik a han­gosanbeszélő szava. A kisvendéglő tele van emberekkel. Söröznek, vacsoráznak, miközben a két kombájnos jóízűen meséli, hogyan ha­lad az idei aratás . . . delme hozzám nem járult volna. Mivel pedig ebbéli cselekedetemet és esetemet nem kívánta halállal megh jutalmaztatni, Arra való néz­ve és is ajánldván magamat az Házasságh Kötelességének megh tartására kötelezem is magamat oly Gonosz Vétek el távoztatására, melyet ha hogy többé cselekedni rné- részlenék, és tapasztaltattnám, azonnal Uramnak engedelme többé nem netnene meg. hogy el vegyem első halálos ítéletemet.” Mielőtt azonban még sza­badon eresztették volna a vármegye tömlöcéből az asz- szonyt, még az ítéletben ki­szabott 120 botütést három napra egyenletesen 40-ével elosztva, a deresen elhúzták Zsuzsannán. (Még férfiem­ber is hosszú napokig ágy­ban fekve vészelt át egy ilyen irgalmatlanul kemény megveretést.) Mindenesetre azonban elevenen menekült még a halál tornácából, nem a törvényszék urainak, de urának bocsánata folytán. Balogh Ferencné, kit le­ánykorában Szabó Sárának hívtak, azonban életével fi­zetett tiltott szerelméért. El­ső férjével, bizonyos Boros Péterrel két évig lakott együtt, de 1748-ban már hat esztendeje elhagyta. — Miért voltál olyan is­tentelen? — kérdezték a bí­rák. — Hogy nem szerettem és erősen vert is — felelte a per során a menyecske. Balogh Péterrel ott ösmer- kedett meg, ahol együtt cse- lédkedtek. Ott szerették meg egymást. Kifejlődött kapcso­latukról tudott Mészáros Er- zsók, akinek Sára letagadta, hogy él az első férje. Ké­sőbb ugyan elkottyantotta, hogy csak elhagyta, de azt ígérte akkor már Erzsóknak, hogy holtáig eltartja új urá­val, csak ki ne nyissa a- szá­ját. így hát, — mivel asszo- nyi mivoltát jelképező főkö­tőjét már régen levetette, és a lányok pártájával cserélte fel újból — egy vásáron vet­te fel a főkötőt és protestáns pap előtt megesküdött Péter­rel. A vármegyei törvényszék szörnyű vádat emelt a szerel­mes asszony ellen: „o két- férjűség bűnében leledzik”, magyarán a bigámia „fertel- mes bűnében nem restell is­ten és az emberek előtt él­ni”. A kiterjedt bizonyítási el­járás után, 1748. december 28-án hirdette ki a megyei törvényszék elnöke a követ­kező ítéletet: „Ez jelen lévő Szabó Sá­ra kéturas Személynek el­követett törvénytelen csele. kedetiben az ö dolga s ál- lapottya miben könnyített, nék, avagy miben felettébb terheltednek, voltaképpen minden környülálló dolgok a törvényszék által szoros- san megvizsgáltatván, né­mely előállított Tanúknak, úgy magának Szabó Sárá­nak is az Törvényszék előtt tett vallomásábul világos az, hogy első, most is élet­ben lévő, Boros Péter nevű férjét hitetlenül elhagyta, 6 esztendeig ide s tova kó­borlásaival nála nélkül élt... Mint leány, főkötő helyébe pártot kötött, hogy annyival inkább maga el- tökélletf akarattyát az ha­marább való férjhez mene­telt véghez vithesse. .. Ba­logh Ferenc nevű legériy- hez nagy csalárdul... Azt mondotta nagy büszkén me. részen, hogy ő szabad sze­mély légyen... világos lé­vén, hogy ő kétszeres asz- szony légyen, akik is mind a ketten most is élnek és mind a kettőjökkel szokás szerént az házasságban egybe köttetett. Mások pél­dájára, néki pediglen ér­demlett büntetésére Tör­vény Szerint halálra Ítél­tetett és hóhér által fej« fog vétetni. Egerben, az Űr 1748. Esztendejében De­cember ?e " ■ István to július 6., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom