Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

A lakosság érdekében A NÖVEKVŐ ANYAGI JÓLÉT, au emelkedő élet­színvonal természetszerűen megváltoztatja az emberi igényeket. Korábbi vágyál­mok kerülnek elérhető kö- í zelségbe. seregnyi óhaj telje­sítésére nyílik lehetőség. A praktikusabb, kényelmesebb életmód kialakítása utáni tö­rekvés, az elképzelések ké­• sőbbi megvalósítása aztán ! létszükségletté válik, ki-ki ragaszkodik hozzá, s aligha tud lemondani róla. Mindezek biztosítása, meg- ; őrzése egy tökéletes, minden 1 tekintetben megfelelő szol­gáltatórendszer kialakítását is megköveteli. Ettől azon­ban sajnos, még meglehető­sen messze vagyunk! Példákért — nem kell „a i szomszédba” mennünk, ele­• gendő. ha szőkébb hazánk­éban körültekintünk. így gyűjthette össze a helyi ta­pasztalatokat az a beszámoló ;is, amely a héten a megyei tanács vb-ülésén hangzott el. Mint kiderült: az elmúlt évben észrevehetően lelas­sult a javítás-szolgáltatás fejlődésének üteme, a növe­kedés a korábbinak csupán , valamivel több mint egy har­madat érte el. Különösen szembetűnő a visszaesés b szocialista szektor méretes ruházati és lakáskarbantartó tevékenységénél, az elektro­akusztikai berendezések, il- ’etve a cipők javításánál) GONDJAINKRA JELLEM­ZŐ, hogy sóik területen pá­dig különösebb visszaesés nélkül is rosszabb a helyzet az országos átlagnál. Elegen­dő ennél az észrevételnél csupán az autójavításra utal­ni: a megyei évi 70 ezer órás kapacitás az igényeiknek mindössze 36,8 százalékos ki­el fejtésére elegendő! S ha­Helyesebb lenne kulturáltabban (Laczik János tudósító): — Szól már a hangszóró, indulhatunk...! — mond­ják Gyöngyösön, a 80-as lakótelepiek, hallván a kert­mozi propaganda jellegű szórakoztató zenéjét. Pedig az említett létesítmény jó másfél kilométer távolság­ra van a lakóteleptől. No, ezzel csak érzékeltet- i ni akartam, hogy a közvet- ,1 len szomszédság vagy ép- i pen a gyülekező nézők (so­kakat éppen a hangos ze­ne riaszt el) milyen tortú- rát állnak ki az előadás | kezdetéig. Sokan azt is fel- | tételezik, hogy valószínűleg a jegy szedők és a gépész jjt hallásában rejtőzik a fel- ] betett kritika nyitja. li Ám az előadásokat meg- ji$ előző hangversennyel kap- csolatos nemtörődömség át­ír' csap a környezetre is. A ; kertmozi területén csak : onnan hiányzik a dús fű, ahonnan a nézők kitapos- | ták. Azt is tanúsítják töb- |; ben, hogy büfé is műkő­it dött ezen a helyen vala- Isj mikor, ahol szomját olt- j| háttá szünetekben a néző. ir Mert szünet az van három ft —négy előadásonként. Bő- ven lenne idő ivásra! A nézők azonban leiemé­it nyesek, és kihasználják a szüneteket. Gyönyörköd­ik nek a szomszédban lakók !j^ családi vacsorájában, ame- ÍJ lyet a mozit körülvevő ké­jt rités mögött elhelyezkedő * •' emelvényen fogyasztanak I; el. Párnák és takarók te- szik még kényelmesebbé az k illegális mozinézést. Lát- ijj hatólag élvezik a műsort, a ,ó. fizető nézők pedig a vacso- * rát. Nemcsak ők az egyet- .1 len potyanézők. Sokszor a i? falon levők száma megkö- I zelíti a széken ülőkét. I j Végül is, mindent sum- mázva és félretéve a kese­rű humort: nem ártana kulturáltabbá tenni a kör- ' nyezetet, és diszkrétebben udagolni a zenét. ÜG9. július 29-, kedd sonló tapasztalatokat jegyez­tek fel a textiltisztításról, alig kedvezőbb a kép más területeken is. Általában arra hivatkoz­nak az „illetékesek”, hogy a javítás-szolgái tatás ma már kevésbé jövedelmező, mint annak idején, s különben is: a gazdaságosabb működés az árutermelés ismételt fokozá­sát követeli valamennyiünk­től. Az építőipariak nem tit­kolják, hogy igenis idegen­kednek például a kisebb fel­újítási munkák vállalásától, mivel a munkahelyek megle­hetősen szétszórtak. Szinte teljességgel lehetetlen a kü­lönféle gépek hatékony al­kalmazása, magas a költség- hányad, sokkal több fantá­ziát látnak a beruházási jel­legű feladatokban. Mások pedig azzal érvelnek, hogy a tartós fogyasztási cikkek tí­pusainak választékbővülése szükségszerűen megfelelő mennyiségű alkatrészek rak­tározását indokolná, ám úgyszólván a legminimáli­sabb készletek tárolása is meglehetősen nagy forgóalap lekötésével jár — s ennek talán előbb vagy utóbb hát­rányát látnák. S panaszkodnak a külön­féle használati cikkeket köl­csönzők. a házhoz szállító kereskedők meg a szabók is. EGYIK-MÁSIK SZEMLÉ­LETTEL bizonyos fokig két­ségkívül osztozni kell. Tény, hogy különféle központi kedvezményekkel segíteni kellene a szolgáltató tevé­kenységet is. Minden biaomy- nya! javulást hozna, ha egyes tiszta profilú vállala­toknál, üzemeknél, például a Patyolatnál, gépkocsiszer­viznél, szolgáltatóháznál a realizált nyereség alacsony szintje miatt állami erőfor­rásból fedeznék a fejlesztés költségeit. Vagy éppenséggel egy-egy főépítkezéssel járó hálózatbővítésnél, korszerű­sítésnél a kiadások felét té­rítésmentes támogatásként, másik felét pedig preferált hitelként biztosítanák. Jó lenne, a különféle alkatré­szeket gyorsan elérhető kész­letező szerveknél tárolni.. Sokat segíthetne, ha egyes fejlődő tevékenységeknél meghatározott időre felfüg­gesztenék a kommunális adófizetési kötelezettséget, s az eddiginél nagyobb támo­gatással, megakadályoznák a különféle tevékenységek el­halását. Mindezek mellett azonban sokat tehetnek saját érde­kükben — maguk a szolgál­tatók is. Mert minden bi­zonnyal jobban „menne a bolt” például a kölcsönzé­seknél, ha korszerűségben, választékban, mindenütt s Ebben a pillanatban vakí­tó tűzoszlop csapott a raktár leié, mellette fellobbanó gyuíaszálaknak tűntek a vil­lámok. ~ Már nem lesz idejük — mosolygott Kredss. — Szc r°ncsénk volt. .. Szobko az igazat meg,ni muidig azt nyújtanák, amit az igénylő keres. Több „kun­csaftja” lenne a méretes részlegeknek is, ha a kíná­lattal, a minőséggel lénye­gesen eltérnének a konfek­ciótól, nem próbálnának „típus fazont” ráerőltetni a Kedves Vevőre. A gyakran ósdi, idejétmúlt, poros divat­lapok helyett a legfrissebbet mutatnák a szalonokban s — ez sem az utolsó! — termé­szetesen: hozzáférhető ár mellett dolgoznának. S bi­zonyára nem „lopnák” tőrté-i netesen a szolnokiak a gyer- mekmosolyt Hevesen, ha az ottani fényképészrészleg megfelelő felszereléssel, ri­porterrel rendelkezne a ki­csinyek legszebb korának megörökítéséhez. AZTÄN egy bizonyos ÖSZTÖNZÉST ugyancsak maguk a szolgáltatók is te­remthetnének. Egymás kö­zött. Mindenütt valóban mél­tányos bérezést kellene ki­alakítani. A jobb létesítmé­nyeket jobban lehetne hono­rálni, s valószínűleg a bab- ramunkákkal is szívesebben foglalkozna mindenki, ha kellően megfizetnék. Jobban igazodnának így az igények­hez, javulna a teljesítés színvonala — s talán sokan a már annyiszor emlegetett borravalóra se lennének rá­utalva, annyira, mint most. Nagyobb kedvvel aztán a szövetkezetek, vállalatok is nagyobb kedvet adhatnának partnereknek, a lakosság­nak. Bizonyára felkutatnák a legváltozatosabb ötleteket, árnyaltabbá, tartalmasabbá tennék a szolgáltatást — nyitvatartásaikkal inkább igazodnának a megrendelők­höz — s ami szintén nem el­vetendő: a jelenleginél sok­kalta gazdaságosabban dol­gozhatnának. Kétségkívül némi javulást hoznak a közeljövőben és a negyedik ötéves terv elején megvalósuló beruházások, az egri, gyöngyösi, hatvani au­tószervizek, javítók, pozitív változást jelent Eger új mo­sóüzeme, Heves, Füzesabony, Selyp, Recsk gyorstisztító szaT Ionja, Kisköre, s városaink külterületeinek fejlesztése — ám mindezeken kívül is sok még a tennivaló, amiből újabban különösen a taná­csok részelhetnek megnöve­kedő jogkörüknél fogva. Jö, HOGY EZT A TÉMÁT ismét napirendre tűzték, a vidéki és pesti tapasztalato­kat, javaslatokat a közeljö­vőben az országgyűlés szak- bizottságai tárgyalják, s az „anyag” különféle észrevé­telekkel, kiegészítésekkel, még az idén a kormány elé kerül. A lakosság csak nyer­het vele! , Gyóni Gyula va,: nem hitt benne, hogy a raktárt sikerül levegőbe rö­píteni. Ez lett volna Kreist megbízhatóságának legna gyobb bizonyítéka Szobkót mégsem hagyta nyugodni a ’kóleily. Tisztában volt vele t-rm'szelesen, hogy a néme- ■ k °m °gyi nnák. Georgij A MEDVE Csehov komé- diázó kedvének kis miniatűr gyöngyszeme. Nem több ugyan egy derűs pillanatnál, de e „pillanat” is egy nagy író pillanata, — pompás jel­lemeket alkot, kitűnő szere­peket ad a színész számára és gunyoros fricskát a talaja vesztett és teátrális képmuta­tásnak. Az özvegyasszonynak, aki oly hűséggel és magára szedett pózzal kívánta gyá­szolni örökké korhely és csa- podár férjét, egy pillanat elegendő, hogy mindent el­felejtsen. ha ugyan kicsit szokatlanul is, de tán éppen ezért magával ragadóan be­dobog hozzá a szerelem. És a nőket lebecsülő, a szerelem­ből csak az epére emlékező férfinek sem kell több, mint ama csehovi „pillanat”, hogy a fékezhetetlen medvéből pitiző kutyácskává váljék a nő lábai előtt. Halász Judit és Somogyvá- ri Rudolf ezt a csehovi frics­kát érezte és éreztette meg Adám Ottó atmoszfératerem­tő rendezésében. Igényes „ko­Szobko, az egykori poltavai tanító, azonban annyi min­dent látott a háború egy éve alatt, hogy a fasiszták és né­metek közti különbséget csak elméletileg ismerte el. Másvalami is nyugtalaní­totta. „Túlságosan is simán zajlott le az akció — gondol­ta, miközben Kreissre san­dított. — Belépési engedélyt nem kérték, az iratokat sem ellenőrizték... Az őrszeme­ket pedig maga Kreiss in­tézte el. Nincs kizárva, hogy megrendezett színjáték volt. A robbanás pedig... Az ördög tudja, mi repült a levegőbe! Lehet, hogy valóban a rak­tár, de az is lehet, hogy ben­zines hordóik. A fasiszták minderre készek annak érde­kében, hogy a partizánok bi­zalmába csempésszék ügynö­keiket, és segítségükkel le­buktassák az egységeket. Szí­vesen feláldoznak ezért né­hány láda lőszert és egy ha­lom kiöregedett puskát... Egy biztos: a teherautónyi robbanóanyag nem utolsó do­log! Az Oberleutnantra pedig ügyelni fogunk. Meglátjuk, mi lesz a következő húzá­sa. . .* Ettől a naptól a „Kotovsz- kij” partizánalakulat újra harci egység lett. Robbaná­sok reszketteték meg a le­vegőt, német hadi-szerelvé­nyek hulltak mélybe a hi­dakról, lángnyelvek csapiak fel a i met parancsnokság médiázás” volt ez a javából, mentes minden külsőségtől, jellemből, a csehovi figurák világából buggyantották a felszínre a derű mosolygós perceit. TÁNCDALFESZTIVÁ L. 1969. és második elődöntő. Meg egy kis botrány, amely elgondolkodtat. Elgondolkod­tat, mert óhatatlan a kérdés: meddig terjedhet a „színházi demokrácia”? Meddig van joga — még oka sem volt szerintem! —, egy viszonylag maroknyi nézőnek saját aka­ratával befolyásolni és tenni ezt erőszakos módon, mond­juk ötmillió embert. Vagy akár csak kétmilliót. A tele­vízió nézőit szerte az ország­ban! Mert az nyilvánvalóvá vált néhány perc múlva, hogy a füttyös tapsorgia már véletlenül sem az „újrá­ért” zengett az erkély bal felső soraiban. — hanem ma­gáért a füttyös tapsbotrá­nyért És az ilyenre fel kell ké­szülni: rendbontásnak sem a televízió milliós, de egy szín­épületeiből. A Gestapo értetlenül állt a jelenség előtt. Száz kilomé­terre körös-körül — üres sztyeppe. Mindenesetre átfé­sülték a környező szakadéko­kat de egy lelket sem ta­láltak bennük. A partizánok — nem léteztek.. . De min­den éjszaka levegőbe repült egy híd, felrobbant egy lő­szerraktár,1 hol Jagotyino kör­nyékén, hol Krasznográdnái. Ezekben a napokban kü­lönösen sok vadhúst tálal­tak a perejaszlavi Gebiets- komissariat tisztjeinek aszta­lára. Kreiss dús zsákmánnyal tért vissza éjszakai vadász­kirándulásairól. A tisztek ar- 'cát jóllakott elégedettség töltötte el: aligha sejtették, hogy egy egész partizánbri­gád szállítja nekik a kosztol. Kreissnek már rég nem volt ideje vadászni. Teherautója hol itt, hol ott bukkant fel a sztyeppén, s ahol megjelent, enyhén szólva, nyugtalan éj­szakára számíthattak a meg­szállók. .. Egy este teljesen váratla­nul fékezett Kreiss a parti­zánok szállásánál. Tíz kato­na ugrott le a teherautóról. A katonák felsorakoztak, Kreiss pedig az izgatott pa­rancsnokhoz futott: — Nyomra bukkantak. A garázst egész gépparkjával együtt felrobbantottuk. Egy táboricsendőr-osztag üldöz bennünket. Csehov és Rinaldo Rinaldini házi est néhány száznyi kö­zönsége között és előtt sinc* helye. Nálunk! Különben az is elgondol­kodtató. hogy ezen az elő­döntőn a zsűri tagjai még öt pontot is kényszerültek adni, hogy jó szívvel és elfogadható füllel, az elhangzott húsz táncdalból az egyik kezünk ujjai is majd felesleges len­ne megszámolni: mennyi ér­demes a döntőbe jutáshoz. Mert naivitásnak tartom, hogy a táncdai illetékesei higgyék is, hirdessék is: ná­lunk, Magyarországon — de akár nagvobb országban is —, a Made in Hungaryval együtt évente nyolcvan új és valóban jó táncdal szülessen. Legalábbis olyan, amely ver­senyszerűen, nagy nyilvános­ság előtt és rengeteg cécó közepette méltó legyen arra, hogy milliós pódiumot kap­jon. Nem beszélve arról, hogy miért „táncdal”-fesztivál ez, amikor a táncdalok töredé­kére sem lehet táncolni?! RINALDO RINALDINI. AURELIA. 4. rész. A blődség fokozódik! „Atyám halála lelkemen száradjon...” és még ez a legnemesebb kife­jezés a nyugatnémet borza­lom nyelvi tárából. Lehet, sőt biztos, hogy a tisztelt Vulpius úr, aki ezt annak idején elkövette, rokona volt Goethének, de hát Goethe er­ről mit sem tehet: csak ba­rátait választhatja meg az ember. Meg a filmeket, amit megnéz és amit megvásárol, mondjuk a Magyar Televízió! A szellemi igénytelenség, a színészi (?) játék, a rendezői és operatőri munka közös és vállvetett silánysága arra késztet, hogy utólag és most kérjek bocsánatot a televízió minden eddigi folytatásos és általam fintorogva fogadott filmjeitől. Minden alaposabb vissza- és meggondolás nél­kül kijelenthetem, hogy a legsatnyább is remekmű volt ehhez a Vulpius-agyrémhez képest. VÍZSZINTES — FÜGGŐ­LEGES, — aki szereti a rejt­vényt, biztosan nem unatko­zott. Aki nem szereti, annak legalább az volt a vigasza, hogy Major Tamást láthatta egy boccacciós jelenetben. S aki a keveset nem becsüli, az a televíziót nem érdemli! Gyurkó Géza „Ügy! — gondolta a pa­rancsnok. — Most megfize­tünk a jóhiszeműségünkért. Átkozott! Nyakamra hozza a tábori csendőröket)!. .. ” — Fegyvert letenni! — pa­rancsolta Szobko.' Kreiss értetlenül vonta össze szemöldökét, és... pisz­tolyához nyúlt. Ha gyorsabb a mozdulat — keresztüllövik. A német bámulatra méltó hi­degvérrel csatolta le fegyve­rét és nyújtotta át a pa­rancsnoknak. „Nem lövöm agyon — ha­tározta el Szobko, miközben az egység az erdő felé vonult. — Átkísértetem a Nagy Földre. A hátországban majd kiderítik, miféle madár.. Egy pillanatra átfutott a parancsnok agyán, hogy bár­milyen körültekintő is legyen egy német ügynök, aligha járulhatott volna hozzá ennyi híd, hadiszerelvény és pa­rancsnokság megsemmisítésé­hez. De ez a gondolat épp, hogy csak átvillant rajta. Most az egység sorsa foglaír koztatta mindenekelőtt. Sike­rül-e bejutniuk az erdőbe, nem kerüinek-e csapdába? Hiszen a németek nyilván megjegyezték az emlékezetes éjszakai ütközet helyét. Ha büntetőosztagba ütköznek, a „Kotovszkij” partizánegység alighanem megszűnik léte»* ni.. I (Folytatjuk..) S. *ZeP£LNyA f<: .i Itt a sstereo-rádió A Székesfehérvári Videoton Rádió- és Televíziógyárban sorozatban gyártják az első hazai sztereo rádiókat. Június végéig több mint ötszáz sztereo gép hagyta el a szalagot. Képünkön: Klemencsics Antal műszerész csomagolás előtt az új gyártmányok bizonylatait ellenőrzi. (MTI-foto — Szilágyi Pál felvétele) Milyen a szoiaáItatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom