Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-29 / 173. szám

Rád& KOSáUTH 8.20 Haydn-művek. 9.00 Gyarmekrádló. 9.35 Népi zene. 10.05 Lőrincié Lajos levelekre válaszol. 10.15 Zenekari muzsika. 11.00 Túl az óceánon. 11.25 Anny Schlemm énekel. 12.30 Melódiákok tél. 13.45 DJ Georglkon. 11.00 Rádiójáték gyermekeknek. 15.10 Balettzené. 15.35 Berlini memorandum. 16.05 Magyar nóták. 13.21 Egy képviseld fogadóórája, 16.41 Hibáki hobók, hobbyk ... Zenes karikatúramüsor. 17.05 Hellasz a „műtőasztalon”. Előadás. 17.20 Lemezek közt válogatva. 17.50 Könnyűzenei híradó. 18.20 Hires keringők. 19.25 A Szabó-család. 19.55 Népdalcsokor. 20.27 Esti beszélgetés. 21.00 Házimuzsika. 22.20 Künnyüzene. 22.40 Beszélgetés a személyi jövedelemről. 23.00 Operarészletek. 23.40 Nóták. PETŐFI 8.05 Opercttrészletek, 9.00 Massenet operáiból. 9.46 Örsi napló. 11.45 Versek. 12.00 Zenekari muzsika. 13.05 Törvénykönyv. 13.20 Kórusok, hangszerszólók. Kettőtől — hatig ... 18.10 Előadás. 18.30 Endrédi Mimi énekel. 19.01 Jonata Gábor fagottozlk. 20.28 Daljátékrészl. 22.00 Kár lenne elmulasztani. 23.10 Tánczene. 23.40 A Rádió Énekkara énekel. MAGYAR 17.58 Hírek. 18.05 Készítsünk együtt filmet! 18.35 Munkásfiatalok. 19.25 Esti mese. 19.35 Parabola. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Színházi jegyzet. 20.25 Darvas József: Zrínyi. (A Thália Színház előadása felvételről.) 21.45 Tv-híradó. POZSONYI 17.55 Ifjúsági műsor. 19.00 és 22.30 Tv-hiradó. 20.25 Párizs lángjai. (Balett- részlet.) 20.45 Vígjáték nős férfiaknak és férjes asszonyoknak. 21.25 Cannes. 1968. (Tv-film.) I FÜ9>7 1 EGRI VÖRÖS CSILLAG) (Telefon: 22-33.) I (Az előadások kezdete: % 6 és 8 áfakor) r Matgret felügyelő csapdája EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) (Az előadások kezdete: % 6 ' és 'A 8 órakor) Árnyak a Notre-Dame felett EGRI KERTMOZI: (Az előadás kezdete: S órakor) Házasság olasz módra HATVANI KOSSUTH: Két mamám és két papám van GYÖNGYÖSI PUSKIN) A crossbow akció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Nem félünk a farkastól GYÖNGYÖSI KERT MOZI: Harc a sátánnal FÜZESABONY: Elza, a vadon szülötte (Oroszlánhüség) HEVES: Bajtársak voltunk Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai rendelőben. (Teleiőri: 11-10.) Rendelés gyermekek ré­szére is. r,NésmjMi A tanácselnök monológja A Peters család csaknem 300 évvel ezelőtt hagyta el szülőhazáját. Hollandiát. A nélkülözéstől elkeseredett fa­mília jobb sorsot keresve, Minden álom összeomlott, s már-már úgy tűnt: nem is él, csak vegetál. Am Hugo Peters, a saját szavai szerint nem azért született, hogy pilótáival csatázott. És Grej- fer igent mondott, az ő vé­leményét pedig a többi or­vos is tiszteletben tartotta. Petersnek természetesen szágról országra, de sehol sem sikerült gyökeret eresz­tenie. A Petersek 1783-ban kerültek Oroszországba, ahol végül letelepedtek. A nemzedékek egymást váltották, de megőrizték ősi holland nevüket. 1937-ben született Hugo Peters. Sorsa nem volt könnyű. Gyermekkorától pilóta szere­tett volna lenni, de nem vet­ték fel a repülőiskolára, így aztán a mezőgazdasági gép­kezelői iskolába iratkozott be, hiszen ez is a technika vonzó világát jelentette szá­mára. Rendületlenül bízott abban, hogy a traktor fülké­jéből előbb-utóbb mégiscsak eljut a pilótakabinba. Az­után megtörtént a szeren­csétlenség: a traktor alá ke­rült, egyik lábát amputálni kellett. kedvének. Két évig könyvelt a kolhozban, majd gépkocsi- vezető lett, de a garázs ve­zetői közül senki sem sejtet­te, hogy műlába van. Egy lé­péssel közelebb került a re­püléshez — motorszerelő lett az egyik sportrepülőklub­ban. Végre ott állt a repülő­gépek mellett, de hasztalan erősködött: az orvosbizottság nem engedélyezte a repülést. Peters nem adta fel a re­ményt, és Cseljabinszkből Moszkvába utazott, a köz­ponti . repülőorvősi bizottság elé. Eleinte itt sem hallgat­ták meg, Hugo azonban tud­ta, kihez kell fordulnia. Grigorij Grejfert orvost kereste meg, aki a háború idején műlábbal is repülni engedte Alekszej Mareszje- vet, az ismert pilótát. Ma- reszjev a fasiszták legjobb megküzdenie, többek között a repülősklubok vezetőinek bizalmatlanságával is, de a levegőbe vezető út mégis megnyílt előtte. Hugo ma a tenger mel­lett, Arszenyevben dolgozik Hivatásos pilóta, a helyi sportrepülőklub vitorlázó repülőit vontatja gépével a magasba. Nyáron hajnaltól estig kint van a repülőtéren. Barátai tréfásan „repülő hollandinak” becézik. (A Szovjet Kultúra) nyomán) — Erdők#/esd kis község, de gondjai»- ha arányaiban kisebbek is — éppolyan sok­félék, mint bármely nagyobb településé. Végeredményben az emberek — lakjanak bár kis vagy nagy községben, il­letve városban — egyformán igénylik, hogy lakóhelyük rendezett, egészséges, tiszta és kulturált legyen. Melyik faluban nem töprengenek a tanácsban és a társadalmi szervezetekben egyaránt azon, hogy jó lenne, hogy kell az orvosi rendelő, a víz­mű, a korszerű elárusítóhe­lyiség, a jó úthálózat, a szóra­kozási, művelődési igényeket tartalmasán kielégítő műve­lődési otthon? — hogy csak a nagyj át említsem. — Nálunk. Erdőkövesden, 1963-ban — ahogy mondani szokás — több legyet akar­tunk ütni egy csapásra: új tanácsházra, orvosi rendelő­re, mozihelyiségre, klubokra, könyvtárra egyaránt szükség volt és van, mert ezek az objektumok részben hiá­nyoztak. másrészt korszerűt­lenek voltak. Ügy gondoltuk, hogy egy amolyan „falu­kombinátot” építtetünk, amelyben minden együtt lesz. Persze — mint mond­tam — kis község vagyunk, és csak a bajunk olyan sok­féle. mint egy nagyobb tele­pülésnek, — a pénzünk már jóval kisebb. Tanácskozás tanácskozást követett itthon is, meg a fel­sőbb szervek tárgyalóaszta­lai mellett Is, míg eljutot­tunk addig, hogy a tervek már készültek. Másfél millió forint! Ennyibe kerül az épít­kezés — értesültünk a terve­zőktől. Nagyobb helyen talán mo­solyogni való kis tételnek tű­nik, de nekünk bizony nagy összeget jelentett, hiszen mindössze 150 ezer forintunk volt, erre a célra. Mit tehet­tünk? — Belefogtunk. A ta­nácstagok, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőivel együtt hozzáláttak a társa­dalmi munka szervezéséhez, Mini Volkswagen A nyugatnémet Volkswagen gépkocsi legfiatalabb „test­vérét”, a mini Volkswagent szériagyártásba adták. Az új modell a gyermekek számára készül és óránként 8 kilo­méteres sebességgel „szá­guld”. wsssswsm'rwsAmmwMrmrMrsfsmrmmA 'SS-SSSSSSfrSSSSSS/SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SfSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS A vén betyár fotoriporter volt és elég jól élt. Szerette a családját. Okosan, franciás kedvességgel és szellemesség­gel vigyázott tizennyolc éves lányára. Idejekorán kezébe adta Fritz Kahn könyvét, mert sokkal helyesebbnek tartotta, ha a lány ebből és nem az ő dagadó szavaiból érti meg a nemek párviada­lát. Az asszonyt be sem kal­kulálta ebbe, mert az ugyan már húsz éve a felesége, gyereket is szült, de ma is megmaradt ártatlan naivsá- gában, legalábbis ami a dol­gok szellemi oldalát illeti. Egyébként jól megfért az asszonnyal. Sok pénzt kere­sett és ha a felét hazaadta, altkor is többet adott, mint amennyit a házban bármelyik férj tesz fizetése napján az asztalra. Ennek tudatában volt, nem beszéltek róla, de mindannyian tudták, hogy így van. Külföldről is hordta a cuccot, büszke volt, hogy magának semmit — a „nők­nek” mindent. — Élvezte, hogy a szomszédok irigylik az asszonyt és a lányt a ci­pőkért, a kabátokért. Ez az irigység lelki nyugalmat adott neki. Egyébként kül­földre nem szeretett járni. Fá­rasztotta és unta az utakat és utóbbi időben azon kapta magát, hogy fukarkodik, meggondolja a feketét és a narancslevet is. Párizsban a Notre-Dame melletti kis bisztróban ha­tározta el, hogy egy évig nem hagyja el Pestet. Meg- mászta a templom tornyát, fáradtan leült a teraszon egy fonott székbe és kért egv narancsszörpöt. A pincér se­gítségével meghívta a szom­széd asztalánál ülő fiatal nőt. Az átjött, leült, megivott há­rom abszintet, egy feketét, egy narancslevet, majd el­majszolt egy sós süteményt és elköszönt. Amikor utolér­hetetlen párizsi graciőzitással csókra nyújtotta kezét és hő­sünk leheletfinoman megcsó­kolta azt. szintén utánozha­tatlan pesti gondolatai tá­madtak a nő erkölcsét illető­en. amit végül is tömören, egyetlen szóban fejezett ki, magyarul, de akkor már a nő messze járt. Pénztárcája vékonyabb lett, szájíze keserű. Azért még csinált néhány képet a Sacré Coeurről, a Montmartre bolond öltözetű festőiről és hazajött. — Te, anyukám, borzal­mas erkölcstelenség van Pá­rizsban. A nők olyanok, mint a hiénák, mint az alligáto­rok. Ráúsznak az emberre, férfi legyen a talpán, aki szabadulni tud — mindezt ásítva mondta és unott arc­cal pakolta az asztalra a sok finom holmit, mintha mind­ez őt nem Is érdekelné, ezért hálát sem várva. Másnap bement a redakció­ba. Örömmel fogadták, jó ké­peket hozott. Délután kapott egy jó témát, kiküldték egy antialkoholista riportra. A té­mára „rálőtt” 24 kocka fil­met. Jönnek a részegek, men­nek a részegek, célprémiu- mos ripcsi lesz — gondolta. Fellelkesedett, elpakolta a gépet és bement ő is a kocs­mába. Kiválasztott egy- jó asztalt, a szomszédban egy fi­atal nő ült. Megivott egy fél konyakot és minden pincéxi segédlet nélkül meghívta a nőt asztalához. Huszonöt éves volt, szőke. Margitnak hívták, gépíró volt egy vállalatnál. Meg­ivott ő is két konyakot és közben elmondta, az életét. A megfagyott gyermek mesé­je — gondolta a férfi, — de sajnos, mi gyártjuk a sablo­nokat, az újságokat ilyesmi­vel tömjük meg. Némi behe­lyettesítéssel bármelyik bu­kott nő elmondhatja ezt a mesét. Vagy talán az esett, zilált családok élete ilyen sablonosán szomorú? Megittak még két konya­kot. Közben a; lányára gon­dolt, az otthon biztonságára, melynek erkölcsi és, anyagi alapját ő teremtette meg. Margit befejezte rövid, de eseményekben gazdag életé­nek történetét, ekkor úgy érezte, neki is kell valamit mondania, beszélt hát mun­kájáról, sikereiről, a nőkről, külföldi élményéiről, nagyon finoman célzást tett jövedel­mére, biztos volt a sikerben. Megnézte az óráját és meg­hívatta magát a lányhoz. Igen, ez hazai pálya. Ismeri az ember a játékszabályokat. A fizetés után a nő nem a kezét nyújtja csókra. A lépcsőházban bukott le. A kapu alatt kissé sunyítva, gyorsan átsiettek, egyébként is mindössze egy halvány kis szürke fényt terjesztő körte égett fenn, magasan, a meny- nyezeten. A lépcsőnél már biztonságban érezte magát, szinte nekifutottak. Az ötödik lépcsőnél felkiáltott: — Jaj! — A hang fájdal­mas volt, éles. A nő semmit sem értett, kérdezte, mi ba­jod. A férfi beszélni akart arról a borzalmas fájdalom­ról, melyet immár húsz éve, mint most is, hatalmas kö­tőtűszúrásnak vélt a dereká­ban, holott csak a reumája tört rá orvul, váratlanuL De lehet, hogy isiász, zsába — az orvos sem tudta megmondani soha biztosan, hogy mi. — Malőr, fiacskám! Malőr — válaszolta, de eszébe ju­tott, hogy ez a lány nem francia. • ezért megmondta magyarul is. — így bukik le a vén be­tyár, kedves kislányom. El­kapott a reuma és ahogy én ismerem ezt a dögöt, most nem enged egy lépést tovább a lépcsőn. — Sajnos, nálunk lift nincs, de szívesen hazakísé­rem Jenő bácsit — fordította egyszerre a lány magázásra is, bácsizásra is a szót. — Csak a kapuig gyere, fi­acskám. ; Fájdalomtól meggörnyedi derékkal baktatott hazafelé. Esett az eső. Útközben fogott egy taxit, alig tudott bele­ülni. Otthon az asszony me­leg sót rakott derekára és kétszer is megcsókolta a szen­vedő ember arcát. A lánya kissé későn érke­zett haza. Gyanús szemekkel vizsgálta, tiszta tekintetében a bűnt kereste. Kérte, csó­kolja őt meg. De csak azért: érezze a leheletén, nem ivott-e? Megnyugodott, de azért nagyokat nyögött még. (Suha) , meg az építkezéshez. Rövid idő alatt közel kétszázezer fo-. rint értékű munkát végzett a község lakossága önként és ellenszolgáltatás nélkül — azazhogy „ellenszolgáltatás”, fejében mindenki „megkap­ta” azt a reményt, hogy be­látható időn belül élvezheti majd a falukombinát kis in­tézményeinek szolgáltatá­sait A tanácsház két iroda- helyisége, meg a díszes há­zasságkötő, névadó terem, valamint az orvosi rendelő még csak úgy-ahogy időben el is készült, de a többi az­óta is „félkész” állapotban van. — Pedig lassan öt éve folyik ez az építkezés... — Azt kérdezi, hogy meny­nyi pénz kellene még? Amint látja, ezt a könyvtárnak ter­vezett, tágas szobát már rö­videsen berendezheti a Me­gyei Könyvtár (ahogy meg­ígérte), aztán a színpad alat­ti két kis klubhelyiséget is lebetonoztuk (ide egyelőre parkettára nem telt), de a nagyterem. — amelyet mozi, tánc, színházi rendezvények céljaira építünk — bizony még „megemészt” vagy 100— 150 ezer forintot. Valahogy azért ez is elkészül már. Ugyanis nemrégiben sikerült a pétervásári termelőszövet­kezet vezetőivel egy kölcsö­nösen előnyös egyezségre jut­ni: az építőbrigád elvégezte azokat a munkákat, amelyek anyagot nem, csak kivitele­zési szakértelmet igényeltek. Ennek ellenére még kellene vagy százezer forint, s abból aztán végre teljesen befejez­nénk az építkezést. — A berendezés? Ez sem kis gond. Reménykedünk, hogy a nagytermet a Mozí- üzemi Vállalat berendezi, de a klubba is, meg a színpadra is kell még egy és más, azonban erre a célra a mi kis pénzünkből nem telik mosta­nában, hiszen közben járdát és utat is kellett és kell épí­teni. hogy az ugyancsak szük­séges és nem kis kiadást je­lentő hullaház-építésről ne is beszéljek. . 'Ui-ów Belefogtunk volna egy víz- < vezetók-építósbe isrfi faluszé- li, percenként 800—1000 liter vizet adó — forrás környékét kiköveztettíik. Százezer fo­rintba került ez a forrásfog­lalás, de három év óta nem jutottunk tovább. Már a ter­vezésre sem Volt pénzünk, legalábbis a „hivatalos” terv 60 ezer forintos költségére. Egyezkedtünk, s úgy félig tár­sadalmi munkában, félig „maszek alapon” elvállalta volna egy tervező a terve­zést — 12 ezer forintért — de ' ehhez a járási tanács nem já­rult hozzá, mert szabályta­lan. — Mi lesz a falukombinát­tal, meg a vízvezeték-építés­sel? Hogyan merjünk más szükséges, újabb építkezésbe, falufejlesztési munkába fog­ni? — így bizony nehéz do­log, de közel van hozzánk „Péterke”. Az jóval nagyobb község — legalábbis Erdőkö- vesddel együtt nagyobb lesz.’ És ez nagyobb anyagi erőt jelent majd az egyesülés után... Lejegyezte: Falud! Sándor Földgázüzemű autó Az Egyesült Államokban sikeresen próbáltak ki egy gépkocsit, amelynek üzema­nyaga — földgáz. A szakem­berek arra számítanak, hogy így csökkenteni lehet majd a levegő szennyeződését. A ben­zinmotorok átalakítása föld- gázüzemű motorokká dara­bonként 09—100 dollárba ke­rül. Az ilyen kocsik a ben-, zint a szabad területen átve­zető Utakon, a földgázt pe­dig kisebb sebesség esetén és a túlzsúfolt városokon át­utazva használnák, ahol gyakran kell megállni és új­ra indítani. Földgázüzem ese­tén a kipufogógázoknak csu­pán 10 százalékát teszik ki. a káros szénhidrogének. 1969. július 29., kedd / Hugo Peters, a „repülő hollandi"

Next

/
Oldalképek
Tartalom