Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
Ml épül 2 Pfiitazi fé partján? 'Még csalt a tervek készültek el, de ezek már megmutatják, milyen lehetőségeket nyújt Márkáznák és környékének a Gagarin Hőerőmű működéséhez szükséges mesterséges tó kialakítása. A hatalmas víztükör szinte á hegyek lábánál terül el, a Mátra napsütötte oldalán, egy nagyon kellemes, csendes, hangulatos és mindezzel együtt modern hétvégi pihenőtelep kiépítésére kínálva magát. A lehetőség tehát adott, most már csak a, megvalósítás van hátra. Ötszáz hétvégi ház Az üdülőtelep befogadná azokat is, akik saját erejükből akarnak hétvégi házat építeni, és befogadná a vállalatokat is, méghozzá több mint harminc üzemet, hogy akár csónakházzal együtt, akár anélkül, építsék meg dolgozóik részére a pihenőhelyet. Érthető, hogy a magántulajdonú hétvégi házak száma lenne a legnagyobb, több mint 450. Valamennyit úgy helyeznék el, hogy kis kert tartozzon hozzá, a főutakhoz pedig legalább úgynevezett lakóút kösse, hogy gépkocsival könnyen meg lehessen közelíteni mindegyik hétvégi házat. Ez a telep több szektorra oszlana és közvetlenül a községhez csatlakozna, annak folytatását képezné. Mi legyen azokkal viszont, akik csak egy-két napra jönnének ide felüdülést keresni, vagy átutazóban megpihenni a tó partján? Nekik sem kellene csalódottan távozniuk, mert őket jól felszerelt kemping várná, ahol a sátrak felállításához 27 ezer négyzetméternyi terület állna rendelkezésre. Megnyugtató, hogy a ter- tervezők a közel ötszáz hétvégi ház lakóinak megfelelő tisztálkodási lehetőségről is gondoskodtak: minden kisebb szektor, az itt lakó mintegy százötven személy részére mosdót és zuhanyozót létesítenek. Pavilonok sokasága Ma már természetes, elvárható, hogy egy ilyen nagy hétvégi telep minden, vagy legalábbis majdnem minden kényelmet megadjon azoknak, akik szombat-vasárnapjukat itt akarják eltölteni. Ne kelljen nekik mindent magukkal cipelni akár Gyöngyösről, akár máshonnan. Mindenekelőtt egy vegyes-, önkiszolgáló rendszerű élelmiszer üzlet és egy étterem kell. Ez lenne a közellátás bázisa. Kisebb elárusítóhelyek. pavilonok, kínálhatják a többi cikket, mint amilyen a tej, a gyümölcs, a dohány, az édesség, a hírlap, a könyv. Ezeknek ilyen szét- tagolása azért is jó, mert meggyorsítja a kiszolgálást, a sorbaállás veszélyét a minimumra csökkenti. Hiszen nem sok örömet és nyugalmat ad az olyan pihenés, amelyik a bevásárlás gondját nyomja a pihenni vágyók nyakába. A tervek ezeket a pavilonokat is feltüntetik. Érdemes felhívni a figyelmet arra még, hogy éppen hétszáz gépkocsi parkolását teszik lehetővé a megfelelő ■ területek kialakításával. Ha a hétvégi házak számát vesz- szük alapul, kitűnik ennyi gépkocsinak kell is helyet adni, hiszen a tóparti telepet szinte kizárólag gépkocsival lehet majd megközelíteni. Autóbusszal csak körülményesen, a most rendszeresített átmenő járatok segítségével. tehát gyaloglással folytatva és a buszon a várható korlátozott férőhellyel. A Heves Fémipari megyei Vállalat Vas és felvesz nyári szünidőre 8 órás munkakörbe 16 év feletti fiúkat fizikai munkára. Diákok is jelentkezhetnek. Hacsak a MÁVAUT nem állít be külön üdülőjáratot, ami nagyon természetes len- • ne. De hát erről még nincs tudomásunk. Majdnem százmillió Az összeg, ami a teljes kiépítéshez kellene, elég nagynak tűnik: megközelíti a százmilliót. Persze, ez a pénz túlnyomó részben az itt építeni szándékozó közületek és magánosok tárcájából kerülne elő. Igaz, a közművek, utak, egészségügyi és funkcionális létesítmények megépítése csak közpénzből lehetne. Erre áldozni viszont érdemes, mert a költségek rövid időn belül megtérülnek. Ha azt vesszük, hogy a környező tsz-ek jó piacot is kaphatnának az üdülőtelepen, ez sem lekicsinylendő körülmény. A strand, a sportpályák, a vendéglátó egységek szintén bevételi források is egyben, tehát ezeknek is serkenteniük kellene a vállalkozó kedvet. Elképzelhető, hogy ezen a tavon rövid idő alatt kialakul olyan tömeges, majd a későbbiekben olyan verseny- szerű vízisport, ami az ország távolabbi vidékeire is kifejtene vonzó hatást, esetleg nagyobb versenyek megrendezésére is sor kerülne. A kajakosok és a kenusok feltétlenül jó sportolási lehetőséget találhatnak itt; a mar- kazi tavon. Egyelőre csak vita A tervek tehát nagyon szépek, korszerűek, mindazt nyújtják, amit a mai ember elvárhat egy hétvégi teleptől. Ezek a tervek azonban egyelőre csak papíron találhatók meg. Azt sem lehet tudni, hogy megvalósításukhoz mikor kezdenek hozzá, mivel a két érdekelt fél: a termelőszövetkezet és a községi tanács egyelőre csak vitatkozik egymással. A nézeteltérésük oka a földterület. A tsz azt mondja, a tervezett üdülőtelep helyén most jó minőségű háztáji szőlők húzódnak. Nemcsak megfelelő csereterülétet nehéz adni a tagoknak, hanem nehéz lenne velük megértetni azt is, miért éppen itt és ’miért nem a tó más részén építik ki a telepet? Látszólag mi sem lenne egyszerűbb, mint a telepet a part másik részére áthelyezni. Csakhogy akkor egyszerre elveszítené lényegét: kedvező időjárási viszonyait, kellemes környezetét, megközelítési lehetőségét. Igaz, a művelés alatt álló mezőgazdasági területek más célra való kisajátítása nem kívánatos. Most már csak az a kérdés, hogy az adott esetben a szűkebb, de praktikusabb cél: a háztáji terület vagy a nagyobb, de csak áttételesen kamatozó terv: néhány száz vagy ezer dolgozó ember felfrissülése, munkaerejének újratermelése a fontosabb ? G. Molnár Ferenc Ritka alkalom, de nem a szerencse kérdése: sorozatos szép eredményei alapján kapott meghívást három magyar önkéntes tűzoltóraj közül az egercsehi bányaüzem raja is, a nemrégiben lezajlott nemzetközi tűzoltóversenyre. S ahogy erről már beszámoltunk, a verseny bronz-kategóriájában az első helyezéssel tértek haza. őket ünnepelték hétfőn, a Bécsben ilyen szép sikert élért csehi önkéntes tűzoltókat. Plakettet hoztak haza, és oklevelet a versenyről, de a bányaüzem sem maradt szűkmarkú: Prohász- ka Rajmund igazgató értékes pénzjutalmat adott át a raj valamennyi tagjának. — Több mint tíz országból 107 tűzoltóraj vett részt a versenyen — mondta Szabó K. Mihály, a parancsnok. — Nehéz munka volt, erős mezőny. Nem is beszélve arról, hogy a mi versenyszabályaink, és a nemzetközi szabályok csupán annyiban egyeznek meg, hogy — tűzoltók számára íródtak... Így aztán márciustól kezdve a számunkra merőben új szabályok szerint készültünk a versenyre... A felkészülésben nagy segítséget adott Herbály Vince főtörzsőrmester a járási parancsnokságtól. A beszélgetéshez csatlakozott a rajzból Barta László és Bóta Ferenc. Az élmények még frissek, nem győznek mesélni. — Egy laktanyában kaptunk szállást, az olaszokkal és a lengyelekkel együtt. Hamarosan nagy lett a barátság, olyannyira, hogy mikor éppen valamelyik raj versenyhez állt, a másik kettő nem győzött szurkolni érte. — A fogadtatás? ... — A vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Kaptunk irfwepiilmk-e a Holdm ? Olvasom, hogy az idei tavaszi száraz és hideg időjárás becsapta a gólyákat. Azt hitték a szerencsétlen hosszú csőrű madarak, hogy ezek után már mindig így lesz, s ha így lesz, nem lesz elegendő ennivaló békából és egyéb vízből származó csemegéből. Így hát összesen és fészkenként két tojást költöttek ki, két gö- lyafi tanulja majd a kelepelés művészetét. A jövő esztendőben tehát várhatóan alacsonyabb lesz a születésszám hazánkban? Kevesebb gólya, kevesebb csecsemő! Mert ugye hideg volt a tavaszi időjárás, aztán meg esős volt a nyári időjárás — a szabadban. Bár a nyári esőkért a gólyákat semmi felelősség nem terheli — ennek közlésére kért fel Kelep Márton és neje. Kérésüket készségesen, ím teljesítettem! (—o) Szabó K. Mihály, az önkéntes tűzoltók parancsnoka (balról), Toronyai István alezredes, m megyei tűzrendészeti parancsnokság vezetője, Prohászka Rajmund, az egercsehi bányaüzem igazgatója és Csibrik István, az Özd vidéki Szénbány ák tűzrendészeti előadója az első helyezésért adományozott oklevéllel és a bronzplakettel. (Kiss Béla felvétele) Csehi iinnepeltjel — Mondd, te fel mernél szállni azzal az űrhajóval? És le is szállni a Holdra? — kérdezi a feleségem kíváncsian kandi szemmel és egy kis titkos borzongással. — Természetesen — mondom mély meggyőződéssel, mert egy férfi adjon magára és tartsa azt a világ legtermészetesebb dolgának egy nő előtt, mégha az a nő a felesége is, hogy igenis, ő nemcsak fel, de le is szállna. Akár a Holdon is. — De az rendkívül veszélyes... — Azért szállnak fel az űrhajóval férfiak. Akik edzettek. Mert mind nős. — Ne hülyéskedj most... És nem félnél? — a kérdésből egy kis büszkeség és aggódás csendül ki. Kétségkívül jólesik, mit tagadjam. — Miért félnék, kisfiam. A tudományban lehet bízni. Különben is, ha nem vetted volna észre, a magam korosztálybeliek szálldogálnak már a kozmoszban. Még erősek, izmosak, frissek, ruganyosak, de már bölcsek, okosak, tudósak, meg miegymás — magyarázom mély meggyőződéssel s ebben a pillanatban valóban úgy érzem, hogy méltatlan mellőzés ért, amikor én nem ülhetek abban az űrhajóban, nem szállhatok le saját lábaimmal a Holdra. — De mégis... A Hold, ugye, az más. És a súlytalanság. Az is veszélyes lehet. Meg a meteorok. És a kozmikus sugárzás sorolja fel itt-oít fel- csuppolt asztronauta műveltségét az én nem űrhajós jeleségém és ismét megborzong, mintha egy jó kis veszélyt a konyhaablakból nézne. — A Hold valóban más. A kozmikus sugárzás is igaz. Meg a súlytalanság is. Sőt a még több veszély is igaz. De hát azért a férfiak dolga ez, kérlek ... — De hát te mindig meg szoktál fázni? — Ne szamárkodj már. Egy meghűlés is más, és a Holdra repülés is. A Holdon különben sincsenek vírusok és léghuzat sincs, ha tudni akarod. Kuncogni kezd. — Most mit nevetsz? — Hogy néznél ki szkafanderben? Állati pofa lehetnél. Ilyen nagy lakli pali belepréselve egy szkafanderbe. Irtó muris lennél... F.zt a nőt már kezdi nem érdekelni a halálos veszély, amely rám kacsintgat az űrbe való utazás közben, ezt már az sem érdekli, hogy elnyelhet egy kráter a Holdon, agyonüthet egy egész üstökös, ennek már csak az az érdekes, hogyan néznék én ki egy szkafanderben ... őrület! — Te ... rajtam hogyan állna egy szkafander? Női szkafander nincs? — kérdi rádöbbenve egy izgalmas talányra. — Biztos van. A szovjet űrhajós nő, ugye... — Tényleg. Biztos van akkor. És én is veled "mennék... — Hová? — Hová ... hová ... Hát veled a Holdra.. De mondd, csinosak azok a női szkafanderek .. __ legri) á llandó kísérőt is, aztán bennünket az egyik Bécs melletti kis község önkéntes tűzoltói patronáltak. Volt nagy fogadás, vendéglátás. Elvittek hajókirándulásra is, meg sétára az osztrák fővárosba. Nem győztük látnivalóval. De természetesen a legfontosabb a verseny volt. Szép ceremóniával kezdődött. Amikor felvonultunk, végig hatalmas vastapsot kaptunk. Persze, hogy jólesett. Aztán volt lehetőségünk két alkalommal edzésre is. És — negyedikén ránk .került a sor. Először a szerelés, aztán a staféta. Nehéz volt, s alig hittük, hogy mi lettünk az elsőik!... Egyébként a záróünnepségen ott volt Klaus kancellár is. ömlik a szó a víg poharazás közben — a bányaüzem látta vendégül őket —, tolulnak elő egymás után az emlékek: látogatás Hallenburg- ban, séta a Práterben, nagyszerű volt a sör, ajándékok tömkelegé... na és, ugye, a siker! Minduntalan visszatérő téma. — És az „igazi” tűzoltás?... — Legutóbb tavaly „szaladtunk” Egerbocsra, kazaltűz volt. Mire megérkeztek az állami tűzoltók, mi már végeztünk. Nem vesztegetik rá a szót — ez a feladatuk. Eloltották, és kész. De a verseny...! (kátai) Az első központi fűtéses lakórész Gyöngyösön Megkezdték annak a kazánháznak a bővítését Gyón-* gyösön, amely eddig csupán a közintézményeket látta el meleggel a déli városrészben. A bővítésnek az a célja, hogy a közeli új lakóházak fűtését biztosító olajkazánoknak adjon helyet. Igv most már 360 lakás központi fűtését lehet megvalósítani. A hír nagyon kedvező, de mégis arra ösztönöz, hogy megjegyzést fűzzünk hozzá. Eszünkbe jut, hogy néhány évvel ezelőtt éppen ilyen örömmel hallottuk a kísérleti gáz-elpárologta tó-berendezés felszerelését. A város szélén elhelyezték a tartályokat, amikbe tartálykocsikkal szállítják a folyékony gázt. Megépítették később a vezetéket az új iskoláig és az óvodáig. Akkor arról volt szó, hogy a berendezés segítségével, ha a kísérlet igazolni fogja hasznosságát, a házakba is bevezetik a gázt. Később érdeklődtünk az üzemeltető vállalatnál, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a kísérlet bevált, a gázszolgáltatás bővítését azonban nem tervezik Gyöngyösön, legalábbis ezzel a módszerrel. Eszünkbe jut az is, hogy kezdet-kezdetén szóvá tettük: miért cserépkályhákkal szerelik fel az új lakások százait Gyöngyösön, amikor az sem népgazdasági, sem közégészségügyi, sem város- -esztétikai, sem a lakok kényelmi szempontjából nem jó. Régen túlhaladott megoldás, ami néhány évtizeddel ezelőtt még elfogadható volt. de újdonságként már az évszázadnyi távolság koptatta el. Hol vannak azok az évek, amikor először kezdték el építeni a cserépkályhákat? De — maradt a cserépkályha, mert az olcsóbb, mint a központi fűtés. Tegyük hozzá: látszólag olcsóbb. Pillanatnyi megoldásként, azonnali kiadásként. Magyarázzuk hogy nem elég csak a mának építeni? Jó volna, ha Végre tanultak volna a beruházók a rossz példákból, és nem engednének több cserépkályhát beépíteni az új városrészek modern lakásaiba. Igaz, központi fűtést is csak olyat engedjenek, amely megbízhatóan látja el a feladatát. Mert ez sem sikerül még mindig... (—ár) t álassol as illetékes Mentesítő buszjárat Eger—Mátraháza között Lapunk július 3-i számában kö- költ Az autóbusz és a rugalmasság című cikkünkre válasz érkezett a 4. számú AKÖV-től. Az illetékesek közölték, hogy Eger— Mátraháza között a járat zsúfoltságára tekintettel július 1-től mentesítő járatot is beállítottak, az utaslétszám miatt azonban eddig nem volt szükség e járat indítására. A mentesítő autóbusz munkaszüneti napokon ezután is készenlétben áll. A vállalat intézkedett, hogy ha van rá igény, az Egerbe visszainduló járat mentesítésére Parádfürdőről is induljon egy autóbusz. A Pétervására térségében je lentkező utásigényekkel kapcs' latban az AKöv azt válaszolta hogy az érdekelt községi tanácsok — Kisfüzes kivételével —* nem tettek észrevételt, annak ellenére, hogy a menetrendváltozás előtt ezzel kapcsolatban körlevelet küldött számukra a vállalat. A januárban megtartott egri járási menetrend-értekezleten is csupán Kisfüzes kérte a járatok sűrítését. Sajnos, a kisfüzesi tanács a mai napig sem közölte az AKÖV-vel, a Pétervásárára utazni szándékozó ktsz-dolgozók számát. Az egri vasútállomásra 22 óra 46-kor érkező vonat utasai számára, az AKÖV intézkedése alapján, a szomolyai járat az l. számú postahivatalig helyijáratként közlekedik. 1969. július 16.. szerda
