Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Gondolatok a falumról AMIKOR A DOMBTETŐ­RE értem, minden esetben otthon éreztem már magam. Pedig a falum, Rózsaszent - marton lent fekszik a völgy­ben, mintha egy óriás mély markában húzódna meg csen­des békességgel. Mert hatá­rozottan csendesebb lett a fa­lu, amióta kihunytak az ak­nák szemei. Mondtam, hogy csende­sebb, de nem ... álmos! Mert a rózsaszentmártoni emberek környékszerte híresek voltak — most is azok — élelmessé­gükről, munkaszeretetükről. Csalt hát az idők folyamán profilbeli változás történt. A „széngyár” helyén műanyag­gyár, a kisüzemű földek he­lyén dombok peremébe ve­sző táblák keletkeztek. Mind­két változáskor akadtak vész­madarak, akik elsiratták a falut. No, persze nem komo­lyan, a látványosan kesergők közül azóta többen tisztség- viselők lettek. Megszámlálhatatlanul épül­tek a villaszerű családi há­zak. a televízió ma már kö­zönségesebb, mint az 50-es évek dobozos rádiója, az úgy­nevezett „cinkefogó”. Az au­tót is tucatjával számolják a faluban, s csak akkor kelt feltűnést, ha nagy port ka­var, vagy ha lapos, hosszú és széles nyugati márka. A lányok is olyan miniszoknyát hordanak, hogy az öregek megbotránkoznak, míg a legények délcegre húzzák ma­gukat. Itt aztán nem kell fél­ni- az elöregedéstől. Nem kí­vánkozik el senki a faluból. MEG TUD ÉLNI EBBEN a faluban minden emberfia — mondják az öregek nem kis büszkeséggel, és mondjuk meg őszintén, jogosan. Presszó is van. bár az ilyesmi manapság nem újság, ahol vasárnap esténként tán­colni lehet. Annyi és olyan csinosak a miniszoknyás lányok, hogy még tisztes családapák is el­mennek egy kis szájtátásra. Mégis, az elmondottak el­lenére, mintha el lenne ha­nyagolva ez a falu. Az utcák gödrösek, hepehupások, és eső esetén szinte nyakig ér a vendégmarasztaló sár. A víz­levezető árkok félig vagy tel­jesen betemetve, az út szélét felveri a fű, a dudva. Vala­mikor, a csendőrök világában ilyesmiért súlyos bírságot kézbesített a kisbíró. De an­nak is, akinek vasárnap rég­gel szemetes volt a háza előtt húzódó utcarész. Érthetetlen ez a helyzet, hiszen- a mai embert külsőleg is, belsőleg is egyaránt a tisztaság jel­lemzi. A FALU KÖZEPÉN elter­peszkedő tágas, fás teret, az úgynevezett Petőfi-ligetet va­lamikor a 30-as évek köze­pén mi, suttyó iskolás gye­rekek ültettük, jó tanítónk, Jakab Feri bácsi felügyelete mellett. Később, a felszaba­dulás után ide került a Pe- tőfi-szobor. Kitisztogattuk a fák közötti sétányokat és ad­dig sírtunk a tanácsnak és a bányavezetőségnek, hogy pa­dokat kaptunk a fák alá. Mennyit dolgoztunk a padok beállításával, és azután mi­lyen jól éreztük itt magun­kat esténként. Lányok—fiúk víg tangóharmonika-szó mel­lett énekeltünk, szórakoz­tunk. Ástuk a fák tövét, gon­doztuk a parkot Petőfi Sán­dor szobra körül. No, persze ez volt a kedvenc randevúzó­helyünk is. Az ifjúságom em­lékei fűződnek ide. Ám hiá­ba keresem a két évtizeddel ezelőtti gondos kezek nyo­mát, a régi képet. — Annak idején mi százan összejöttünk esténként a DISZ-székházban ..., dühös­ködöm a presszó asztala mel­lett néhány fiatalra. — Mi is összejönnénk, ha lenne székház! — vágják vissza őszintén. Igen, a fiataloknak nincs székházuk. Nincs egy olyan zug, ahol maguk között le­hetnének. Nekünk volt. Mát­ra Feri bácsi, az akkori párt­titkár szinte közelharcot ví­vott minden fórummal, hogy legyen. Mentünk is örömmel falut járni, rendeztük a mű­soros estéket. Megyeszerte híres kultúrgárdánk volt. Ha kedvünk szottyant, esténként a próbák után- táncoltunk, vigadtunk. Tehettük, mert zenekarért sem kellett a szomszédba menni. Azt mondták annak idején, hogy azért kedveznek nekünk, mert az ifjúság nagy érték. Mi képviseljük a jövőt! És a mi fiaink? Miért érdemel­nek kevesebbet, mint mi? A mostani helyzet a törődés hiányát mutatja. Mert ha a vezetők többet törődnének a fiatalokkal, akkor élénkebb KISZ-élet lenne egy olyan községben, ahol sok a fia­tal. Akkor gondozott lenne a Petőfi-liget, tiszták lennének az árkok, gondozottak az át­szőlek. Érezni lehetne a gaz­da kezét! S AKKOR MÉG INKÁBB tudnám dicsérni a rózsa­szentmártoni emberek barát­ságosságát, a jó szívvel kí­nált pohár bort és hozzá a szíves szót. Laczik János Pedagógusüdülő— arborétummal Jubileumi kiadvány lesi: MátraszentlászlÁi tervek« Készül megyénk sajtébibliográfiája A megyei könyvtár bibli­ográfiai munkaközössége foglalkozik Heves megye sajtóbibliográfiájának össze­állításával. A bibliográfiába az 1838—1955. között megjelent periodikákat^ veszik fel. Az anyaggyűjtés különböző bib­liográfiák és az Országos Széchenyi Könyvtár sajtó­katalógusa alapján történik. A kézirat szeptemberre ké­szül el, s a lektori munkált befejezése után kiadását 1970. elejére, felszabadulá­sunk 25. évfordulójára ter­vezik. A sajtóbibliográfiával a megyei könyvtár régi adós­ságot törleszt és bizonyos, hogy a 100—120 lapos füzet megjelenése után hasznos kézikönyve lesz újságírók­nak, helytörténészeknek, és tanároknak, egyaránt. A megyei könyvtár tervei között szerepel még „A nem­zeti bizottságok kulturális tevékenysége Heves megyé­ben 1945—1948’’ című hely- történeti tanulmány és bib­liográfia kiadása is. „Élő térkép” a Egészséges, tiszta levegő, csend és festői környezet fo­gadja évek óta azokat a pe­dagógusokat, akik a tanév befejezése után a Mátra te­tején — a mátraszentlászlói pedagóigusüdülőben — ke­resnek két heti kikapcsoló­dást. Pedagógusaink — egész évi fáradságos munkájuk után — valósággal felüdül­nek ebben a nyugalmat árasztó, „egyutcás”, kis mát­rai faluban. A lakosok szá­ma alig éri el a százat, s — a szezonban — szinte meg­háromszorozódik a létszám: csak a pedagógusüdülőben több mint hetvenen pihen­nek, nem beszélve a többi közel tíz kisebb üdülő ven­dégeinek létszámáról. A közelmúltban arról ér­tesültünk, hogy a pedagó­gus szakszervezet fnátra- szentlászlói üdülőjét rövide­sen bővítik, tovább korsze­rűsítik. Dézsi Zoltán, az üdülő ve­zetője elmondta, hogy a mostani 15 campingházból. s az egyholdnyi területből álló üdülőt két hold kerttel és hat újabb — téliesített! — campingházzal bővítik. Ez­Kardos László: Egyház és vallásos élet egy mai faluban Kardos László néprajzku­tató 1965-ös részletes, alapos szociográfiai vizsgálódásai­nak eredményeképpen jött létre ez a kötet. A Fejér me­gyei falu, a 3800 lakosú Ba- konycserr.ye vallási viszo­nyait tárja fel a felszabadu­lástól eltelt húsz esztendő forradalmi átalakulásának tükrében. Gyökeresen megváltozott az egyházak helyzete az ál­lamban; elvesztették korábbi kiváltságos pozícióikat, mind­emellett az állammal kötött megállapodások szerint, az alkotmányban biztosított lel­kiismereti szabadság elvének megfelelően folytatják . mű­ködésüket. Az egyházi intéz­mények — gazdasági-társa­dalmi befolyásuk megszűnté­vel — kizárólag csak a hit­élet centrumai. Általában lo­jálisak a községvezetéssel és a politikai-társadalmi fel­adatokkal szemben. ■ Kardos László következte­tései, elvi tanulságai —, no­ha könyve csupán egy köz­ség bonyolult hitéletének ala­kulásával foglalkozik — jóval általánosabbak. Túlmutatnak Bakor.ycsemye határain, pél­dául az úgynevezett történeti egyházak és a szekták mai tevékenységéről, a tudatfor­mák társadalmi-történeti meghatározottságáról éis moz­gásáról szciló megállapításai. A vallás öröksége még ma is tetemes; bár rendkívül soka. változott a falu. Az alakuló új szocialista életforma azon­ban biztosítéka annak — mi­ként a szerző írja —, hogy „falun is egyre mélyebb ideo­lógiai kiegyenlítődés jöjjön létre a szocializmus világné­zete alapján, hogy egyre job­ban oldódjanak a vallási ref­lexek, kevesebb legyen a val­lási előítélet, s eltűnjenek az idejét múlt tradíciók”. (Kossuth Könyvkiadó, 1969) ■fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS*„..,*SSSSS*SSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS I. SATUNOVSZKIJ: Elkészült a nagy mű. (Foto; Kiss Béla) Mátra tetejéről zel egy időben felszámolják a főépületben lévő szobákat, s ezzel az 50 személyes ét­kezde egyszeri befogadó ka­pacitása a duplájára növek­szik. A fejlesztési, korszerűsíté­si tervek közöt szerepel egy arborétum létesítése is, amelynek kialakításához — az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természettudo­mányi kara és az egri Ta­nárképző Főiskola biológia tanszékének szakmai irányí­tásával — már a jövő év elején hozzákezdenek. A szakemberek szerint ugyan­is a Mátrának ezen a vidé­ken jól megél a Kárpátok 1000—3000 méter magassá­gok között tenyésző, vala­mennyi növénye. E leendő botanikuskert nemcsak az üdülők számára nyújt majd kellemes látványosságot, ha­nem ideális tanulmányi tere­pe lesz a szakembereknek és a biológia szakos főiskolai, illetve egyetemi hallgatók­nak is. Az arborétum mellett a tervek szerint jövőre elké­szül egy „élő térkép” is, amely a Mátra tetejét — Galya—Ágasvár—Pásztó tér­ségét — ábrázolja majd. Az üdülő vezetői a gyer­mek-vendégseregre is gon­doltak: terveik között szere­pel még egy „mini-állatkert” kialakítása is, amelyben a szelídebb erdei állatok kap­nak majd helyet. (f. s.) Napirenden: Az áruellátás helyzete A iris- és a nagykereske­delem szakembereinek rész­vételével tanácskozást ren­deznek július 21-én Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában az áruellátással kapcsolat­ban. A Borsod—Heves me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat által szervezett tanácskozás az áruellátás helyzetével, a jelenlegi és a jövő feladatai­val foglalkozó tájékoztatóval kezdődik. Bemutatják és is­mertetik az újabb terméke­ket is, majd a nagykereske­delmi tevékenység tapaszta­latait vitatják meg. WIliW/ü! I/W/JI min1 un* CUll EZREDES KUDARC .a.'.i.j j.ri 'L' Tantárgy: a szambó M69. július 16* szerda Napról-napra, kora reggel­től késő estig, egyik instruk­tor kezéből a másikba került Zarinys. Az első órák rádió­zásból! Erre a tantárgyra Michel tanította. Egy Bob névre hallgató magas, szikár kapitány ismertette meg a szambó csonttörő fogásaival. Egy másik tiszt, John, doku­mentumok fényképezésére oktatta. Leo, a kopasz öregúr vezette be az okirat-, bélyeg- és bélyegzőhamisítás tudo­mányába. Tizennégy instruktor fog­lalkozott Lenisszel a felde­rítőiskolán, de a legtöbb fi­gyelmet Andi, a vezetőtanár fordította rá. Ö tanította meg Leniszt a pisztoly és a go­lyószóró használatára, sőt a térképkészítésre is. Andi ta­nította a ,,titkos szolgálat” cí­mű tárgyat. Ennek tanterve a szovjet kémelhárító szer­vek és rendőrség struktúrá­jának tanulmányozását írta elő. Az instruktor részletesen elmagyarázta tanítványának, hogyan kell viselkednie ki­hallgatás, letartóztatás ese­tén. A feklerítőiskola összes inst­ruktora közül egyedül Andi volt lett származású, s Lerósz ösztönös vonzódást érzett honfitársa iránt. Sok' min­denről szeretett volna élbe-. szélgetni Andival, de Lenisz- nek tilos volt tanterven kí­vül álló dolgokról tárgyalnia tanáraival. Ugyancsak tilos levelet írnia, instruktori kí­séret nélkül az iskola épüle­tét elhagynia. Elmúlt a tél, elolvadt a hó, kirügyeztek a fák. A március a Grag-Casanme-i katonai te­lepen találta Leniszt. Itt kapta meg Andi irányítása mellett gyakorlati kiképzését. A kaszárnyaépületekben megszokott életüket élték az amerikai katonák. A beton­garázsokban tankok és pán­célautók sorakoztak, a gya- korótéren ejtőernyősöket ké­szítettek fel. Hogy elkerüljék a feltűnést. Andi is, Lenisz is az amerikai katonák egyenruháját viselte. Itt, a közeli erdőben tanulta meg Zarnys a térkép és iránytű nélküli tájékozódást, a rob­banó szerkezetek kezelését, s itt próbálta ki lövészi tudo­mányát is. A nyár végére a felkészü­lés befejeződött. Andi elvette Zarnys valamennyi jegyzetét és saját kezűleg elégette azo­kat: — Ezentúl csak az emléke­zetére támaszkodhat, — mon­dotta. Cull ezredes hosszabb idő óta Washingtonban tartózko­dott. Zarinys „életrajzát” ké­szítette. Ezt az életrajzot Le- nisznek a legapróbb részle­tekig be kellett magolnia, pontosan kellett emlékeznie kitalált testvéreinek nevére, születés adataira, munkahe­lyére. .. .Végül elérkezett az in­dulás napja. Reggel amerikai tiszti egyenruhába öltözött orvos jelent meg Zarinysnál, gyógyszereket és mérget I107 zott magával, s elmagyaráz­ta használatukat. Aztán jöt­tek a többiek, rádiót, fegyvert, térképet, hamis igazolványo­kat, pénzt hoztak. Elkövetkeztek az utolsó percek. Zarinys tudta, hogy egyszer el kell indulnia. Hosszan és alaposan felké­szült rá. Most mégis nagyon rosszul érezte magát: miért beszél vele mindenki halkan, Mindenét odaadta volna, ha most visszatérhetne a New York-i lakásba, s újra elfog­lalhatná helyét a Bell társa­ság rajzasztala mellett. Este a Washington melletti repülőtérről felszállt egy ka­tonai gép. Európának vette az irányt. Mindössze három utas volt a fedélzetén: Cull, Dail, és Zarinys. A személy­zet úgy tudta, hogy nyelvta­nárak, akiket a Nyugat-Né- metországban állomásozó amerikai alakulatokhoz osz­tottak be. A repülőgép a Frankfurt am Main-i repülőtéren szállt le. Itt a „tanárokat” már vár­ta a másik gép, amely Mün­chenbe vitte őket. A mün­cheni repülőtéren amerikai jeepbe szálltak, s ez elfuva­rozta hármójukat egy város­széli épülethez, amelyről hi­mintha halott lenne a szo­bában? Eszébe ötlött, hogy senki sem szólt arról, hogyan is kell megtennie a visszafelé vezető vitat! Mindenki csak az elvégzendő feladatokat hajtogatta. Eszébe jutott ap­ja, húga, akiknek még csak búcsúlevelet sem írhatott. ányzott a házszámtábla. Fel­mentek az emeletre, s ott be­léptek egy üres lakásba. — Itt éjszakázunk, holnap pedig már a határon leszünk — mondta Cull. Másnap reggel ismét a re­pülőtéren voltak. Újabb re­pülőgépek vitték őket újabb városokba, melyeknek még nevét sem tudta megjegyez­ni Zarinys. Ez is hozzátarto­zott a konspirációhoz. Végül este vonatra szálltak, majd újból gépkocsiba. A ovábbi utat Zarinysnak már egyedül kellett megtennie... .. .Alksznisz alezredes hosszasan tanulmányozta Zarinys vallomását és figyel­me egyre inkább arra az em­berre irányult, akit Andi né­ven ismertek az amerikai kémközpontban. Érdeklődé­sét nemcsak az keltette tel, hogy Andi volt a Washing­ton melletti kémiskola egyik vezetője, de Zarinys vallomá­sából arra következtetett, hogy az amerikai felderítés valószínűleg Andit is átdob­ja a Szovjetunióba. „Egyszer a térképészeti is­meretek című gyakorlat köz­ben azt mondta nekem Andi: Lehetséges, hogy a sors újra Rigába vet, akkor még talál­kozunk” — állt Zarinys val­lomásában. Az alezredes kikereste a jegyzőkönyvben azokat a megjegyzéseket, amikkel Zarinys vezető tanárának külsejét ecsetelte. „Magas, majdnem kétméteres férfi. Hozzávetőleg negyvenéves lehet, széles vállú, kisportolt alakú, haja világos, nagy bu­sa feje van.” Majd később: „Igazi társasági embernek ismertük, közvetlennek és beszédesnek, nagyon jól tán­colt, mindig sikerei voltak a nőknél. Szeszes italt ritkán fogyasztott”. Ez minden. Alksznisz vé­gig ment a szobán, majd megállt az ablaknál: Beszél­nem kell még egyszer Zari- nys-sal — mondta félhango­san (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom