Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Az Apolló 11. űrhajósai

— másfél nappal indulásuk előtt — sajtó- és televízió tájékoztatót tartottak. A tájékoztató alkalmával az űrhajósok külön szobából, senkivel nem érintkezve válaszoltak a kérdésekre, nehogy indulásuk előtt fertőzést kapjanak. Balról jobbra: Aldrln, Armstrong és Collins.

(Télefcrto — AP—MTI—KS)

A 3306.

A vietnami néphadsereg légvédelmi alakulatai kedden Haiphong légiterében megsemmisítettek egy ameri" kai robot-repülőgépet. A Vietnami Távirati Iroda jelentése szerint ezzel a VDK felségterülete felett elpusztított amerikai gépek száma 3306-ra emelkedett. (MTI)

Tüzérségi

párbaj

KAIRÓ:

Az A1 Ahram keddi száma szerint hétfőn szórványos tüzérségi lövöldözés volt a Szuezi-csatorna mentén a szembenálló egyiptomi és izraeli erők között. A kairói lap megjegyzi, hogy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka is lőtték egymást az EAK és Izrael erői.

A „fenegyerek” vádol

EB AN JARRINGGAL TÁRGYALT A KARD CSÖRTETŐ KY — ROGERS A GÖRÖG JUNTÁT ÉS FRANCÓT VÉDELMEZI — A CENTROPRESS ESTI HELYZETKÉPE

AZ AL FATAH néhány sikeres akciójáról érkeztek kedden ammani jelentések, ugyanakkor Tel Avivból úgy szól a tudósítás, hogy az izraeli hatóságok komolyabb arányú „megtorlással’' igyekeztek válaszolni, maga Da- jan hadügyminiszter személyesen vezette a „tisztogatási akicót”. Egyfelől a palesztínai gerillák tevékenységének fokozódása, másfelől Izrael növekvő elszigetelődése a nemzetközi politika porondján, (amelynek a többi között jele a Biztonsági Tanács legutóbbi. Jeruzsálemmel kapcsolatos és Izraelt elítélő határozata) késztethette Eban izraeli külügyminisztert arra, hogy Zürichben ismét megbeszélést folytasson Gunnar Jarringgal.

Mint ismeretes, U Thant közel-keleti megbízottjának tárgyalásait április 9-én függesztették fel, jórészt az eredménytelenség miatt, meg azért, mert ezt követően a négy nagyhatalom képviselői próbáltak előre vivő tanácskozásokat folytatni a közel-keleti konfliktus dolgában. Ám eddig az utóbbi tárgyalássorozat sem járt látható eredménnyel. Meglehet, Ebannak Jarringhoz most intézett váratlan kérése —, hogy a svéd diplomata kezdje el ismét különleges közel-keleti megbízatását — Tel Aviv- nak csupán taktikai blöffje. Ám az is lehet, hogy —, amint a TASZSZ kommentátora vélekedik — Izrael csődbe jutott közel-keleti politikája miatt arra kényszerül, hogy új utakat és módszereket keressen.

EGY „RÉGI ISMERŐS” SZÓLALT meg ismét kedden: Ky tábornok, a salgoni békerezsim alelnöke, aki április elején elhagyta Párizst, ahol a saigoni rendszer delegációjának különleges tanácsadója volt, mert a harcias férfiút szemmel láthatóan maguk az amerikai szövetségeseik is jobbnak látták kissé a háttérbe szorítani. Ky most ismét beszédet mondott, megint • kardcsörtetőt, amelyben még néhány amerikai politikust is megvádolt: „Hatalmoá maradásuk érdekében”, úgymond, „olcsón ki akarják árusítani Dél-Vietnamot a kommunistáknak”,

IGAZ, EGYELŐRE még sajnos, elég hívük van Washingtonban is. Laird, amerikai hadügyminiszter ugyancsak kedden az úgynevezett amerikai katonai segély fenntartását követelte a szenátus külügyi bizottságától. Jellemző, hogy ezekben a csillagászati összegekben nemcsak a szennyes és esztelen vietnami háború továbbfolytatása szerepel, hanem például a fasiszta görög katonai juntának szánt segítség is. Rogers külügyminiszter azzal próbálta védelmezni az utóbbit, hogy a Papadopulosz- kormány „lépéseket kíván tenni a demokrácia helyre- állítása felé”. Bizonyítékok tömegét ismeri a világ arra nézve, hogy ennek az ellenkezője igaz. Dehát Rogers egy másik fasiszta országgal, Franco Spanyolországával kötött katonai egyezmény fenntartását is védelmezte.

SANTA CRUZ (MTI):

A bolíviai Santa Cruzból jelentik, hogy a hazafiak hétfőn bosszút álltak Ernesto Che Guevara, a nagy kubai forradalmár haláláért, s leszámoltak egyik gyilkosával. A távirati jelentések szerint egy ismeretlen személy, akit a hatóságok „baloldali elemnek” tartanak, otthonában megölte Heriberto Rojast, a Guevara partizánjai ellen felvonult kormánycsapatok parancsnokát. Állítólag ő ve" zette nyomra a bolíviai szabadsághősöket elpusztító zászlóaljat. „Érdemeiért” a kormányzat vitézi telket juttatott Rojasnak. E telken épített házában érte utói a partizánok igazságszolgáltatása.

BANGUI (AP):

A közép-afrikai köztársaság fővárosában bejelentették, hogy eltekintened David Dacko volt köztársasági elnök bíróság elé állításától, ugyanakkor olyan döntés született, hogy a volt államfőt meghatározatlan ideig házi- őrizetben tartják. Az a vád ellene, hogy Bokassa tábornok, jelenlegi elnök ellen szervezkedett és külföldi követségekkel tartott fenn kapcsolatokat.

MOSZKVA (TASZSZ):

Öt szovjet és öt amerikai űrhajós nyilatkozatát közli a Komszomolszkaja Pravda keddi száma egy teljes oldalon. A lap munkatársai valamennyinket arra kérték fel, beszéljenek az olvasóknak élményeilcről azoknak az embereknek az élményeiről, akik elsőként győzték le a földi gravitációs erőt és jutottak ki a világűrbe. Ezenkívül mindegyikük elmondja, hogyan lett belőle űrrepülő, s mi a véleménye a kozmikus kutatások jövőjéről.

LONDON (UPI):

Megszakadtak az utolsó kapcsolatok is Nagy-Britan- nia és Rhodesia között. Hétfőn bezárt Londonban „Rhodesia háza”. Tevékenységének beszüntetését azt követően határozta el a brit külügyminisztérium, hogy Rhodesiában a népszavazás a köztársaság kikiáltása mellett döntött.

KAIRÓ (MTI):

Az Egyesült Arab Köztársaság 333 kilométer hosszú olajvezetéket épít a Vöröstenger és a Földközi-tenger között. Az építkezést a SOCEA nevű európai- egyiptomi konzorcium finanszírozza, amelyhez egyiptomi francia és olasz olajtársaságok tartoznak. Az olajvezeték építésére vonatkozó szerződést Kairóban írták alá.

Jelszó:

„Egy vendég Varsóból!"

SAIGON:

Nguyen Cooky, a dél-vietnami rendszer alelnöke kedden elmondott beszédében ismét „a kommunista tárgyalófeleket” kárhoztatta a Párizsban folyó négyes tanácskozáson tapasztalt eredménytelenségért. A dél-vietnami politikai élet fenegyereke március óta először jelent meg a nyilvánosság előtt, s nyilatkozata a saigoni katonai főiskola növendékei előtt mondott beszédében hangzott eL A tárgyalások

eredménytelenségéből a délvietnami rezsim számára azt m. következtetést r vonta le, hogy Párizsban nem szabad tanácskozni a végtelenségig, hanem folytatni kell a harcot. Ky azzal vádolt meg némely amerikai politikust” hogy hatalmon maradása érdekében „olcsón ki akarja árusítani Dél-Vietnamot a kommunistáknak”.

A dél-vietnami alelnököt még januárban a Párizsban tárgyaló saigoni delegáció különleges tanácsadójának nevezték ki, de április 12-e óta nem mutatkozott a francia fővárosban. (MTI)

1869, július 16,* szerda

Zsukov marsall nemrég megjelent emlékirataiból és más szovjet forrásokból napvilágra került, hogy közvetlenül a hitleri hadsereg támadása előtt, egy ember figyelmeztette a Szovjetuniót. Ez az ember 1941. június 21- ről 22-re virradó éjjel a németek által megszállt területről érkezett a Szovjetunióba. Közzétették személyi adatait is. A neve: Mieczyslaw Stefanski, lengyel és ma is Lengyelországban él. A háború kitörésének éjszakáján végrehajtott tettéért és más háborús szolgálataiért Lenin- renddel tüntették ki.

A Zycie Warszawy lengyel napilap és a Interpress sajtóügynökség most kivonatosan ismerteti a vele készült riportot. A közeli napokban az egész történet megjelenik majd a varsói lapokban.

Mieczyslaw Stefanski a lengyel hadsereg tartalékos századosa, Lengyelország északkeleti vidékén, a Ma- zuri tavaknál él. Nem erről a vidékről származik, Varsóban született és Rownóban, illetve Wolynban katonáskodott. 1939. szeptemberében német hadifogságba esett, onnan azonban sikerült megszöknie. Wolynba ment, ahol megtalálta feleségét és fiát. 1940 tavaszán újra

egyenruhát húzott, ez alkalommal azonban a Vörös Hadsereg egyenruháját. Három hét után a vezérkarhoz rendelték és felajánlották neki, hogy dolgozzék a titkosszolgálat részére. 0 vállalkozott rá' és hamarosan megkapta első feladatát.

Stefanski azt a parancsot kapta, hogy menjen Varsóba és ott vegye fel a közvetlen kapcsolatot a titkosszolgálat egyik sejtjével, utána pedig a Búgon keresztül térjen vissza. Stefanszki kitűnően oldotta meg feladatát és meghatározott időben visszatért a szovjet oldalra a jelszóval: „Egy vendég Varsóból!” Még kétszer megtette ugyanezt az utat. Minden alkalommal nagyobb nehézségeket kellett legyőznie, így emlékezik egyik illegális határátlépésére:

„A németek a főkormányzóságból (így nevezték a megszállt Lengyelországot) érkezett menekültet látták bennem, a szovjet katonák pedig kémnek, néztek. A szovjet tiszt, aki kihallgatott, nem akarta tudomásul venni, hogy én „Varsói vendég” vagyok. Végül valaki mégis hajlandó volt áz általam megadott számra Moszkvába vagy Kijevbe telefonálni és ez megmentette az életemet. 1941 júniusában léptem át utoljára a határt. Útközben információkat gyűjtöttem német csapatmozdulatokról, egyenruhákról, fegyverzetről, az autók jelzéseiről. Páncélkocsik és repülőgépek vonultak kelet felé, az erdőkben üzemanyag-raktárakat láttam. Közvetlenül a határ közelében a hitleri hadsereg nagy egységeit figyeltem meg. Elhatároztam, hogy Biala Crkwianál át- úszok a Búgon. Megvártam a sötétség beálltát. Mintegy 30 méterre tőlem. balra és jobbra őrök álltak. Csendben átkúsztam a szögesdrótok alatt és a víz alá bújtam. Nem volt mély. csak térdig ért és az őrök észrevették, lövöldözni kezdtek. Még egy ágyút is elsütöttek. KözeledSem szövetség, sem haladás

ART BUCHWALD, a neves amerikai humorista annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Nixon aligha véletlenül választotta ki régi keletű politikai riválisát, Nelson Rockefeller New York-i kormányzót arra a latin-amerikai tényfeltáró körútra, amelyhez fogható kudarc legutóljára az ötvenes évek végén érte az amerikai kormányzatot: amikor hasonló körutat tett — Nixon alelnök. És ha egyszer Nixon megismerkedett a kőzáporral meg a rothadt paradicsomokkal ... — okoskodik Buchwald.

A Rockefeller-körútról megjelent számtalan kommentár és karikatúra egyetért abban, hogy Nixon küldöttjének módjában volt a saját bőrén tapasztalni a latin-amerikai tényt: gyorsan és egyre nagyobb mértékben növekszik a déli kontinensen az elkeseredés az Egyesült Államok és Latin-Ame- rikát kiaknázó monopóliumai iránt. Mintha Rockefeller körútja csak példázni akarta volna a moszkvai nagy tanácskozás fődokumentumának megállapítását: „A latin-amerikai népek harcolnak az elnyomás, a bel- ügyeikbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozás ellen. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akciói arról tanúskodnak, hogy a széles néptömegek az egész kontinensen egyre erősebb ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szemben”.

A HÁROM SZAKASZBAN

lebonyolított Rockeféller- körút tehát nem csupán a Nixon-kormányzat számára tárta fel a latinramerikai tényeket, hanem ékesen megmutatta a tényleges helyzetet az egész világnak. Még a New York Times is kénytelen volt rámutatni arra, hogy amerikai szempontból egyedüli értelme az útnak abban volna, ha Rockefeller „feltárná Nixon előtt a latin-amerikaiak jelenlegi ellenérzését az Egyesült Államok segélypolitikája, kereskedelempolitikája, és egyáltalán egész politikája iránt, s feltárná azt — a maga mélységében és szélességében”.

Az amerikai imperializmus a kubai forradalom óta nagy figyelmet szentel a korábban elhanyagolt latin-amerikai „szomszédnak”. Szoros szövetséget alkotva a helyi reakcióval. az amerikai impetemre az oroszok a levegőbe lőttek és „Fel a kezekkel!” kiáltoztak. Feltartott kézzel, amelyben a csomagjaimat tartottam, tettem meg az utolsó métereket. A jelszó: „Egy vendég Varsóból!”, ez alkalommal villámként hatott. A vezérkar azonnal megállapította, hogy megfigyeléseim a háborút jelentik. Azonnal Lwowba vittek, Másnap reggel a német bombázók igazolták a feltevésemet. A németek megtámadták a Szovjetuniót”.

Stefanski tettéről emlékirataiban megemlékezik. A Lukin is, az egyik szovjet partizánegység helyettes parancsnoka. A csoport a második világháború alatt Wolnyban harcolt. Stefanski ugyanis a szovjet feletteseinek parancsa alapján június után a megszállt területen maradt a partizánok között. Több bravúros akcióban vett részt: így például abban is, amikor a partizánok elfogták az egyik német tábornokot.

Mieczyslaw Stefanski ma a Mazuri-tavak erdős vidékein él, amely nagyon hasonlít ahhoz a környékhez, ahol negyed századdal ezelőtt, mint lengyel hazafi oly nagy érdemeket szerzett.

G. I.

rializmus különböző vezetői minden módon megpróbáltak megakadályozni, hogy más latin-amerikai népek is kövessék Kuba példáját. Először még 1961-ben Kennedy elnökségének kezdetén, Washington — az uralom új, leplezett formájának céljából — előterjesztette a „Szövetség a haladásért” programot. Ez hatásos, gazdasági segéllyel kombinált vállalkozás lett volna az osztályuralom keretei között végbemenő és az amerikai befolyást megőrző latin-amerikai reformok végrehajtására, hogy azzal kifogják a szelet a forradalom vitorláiból. Ám joggal állapította meg éppen a moszkvai dokumentum — értékelve az elmúlt évtizedet —, hogy „az Egyesült Államok imperialista politikája súlyos nehézségekbe ütközik. Nem sikerült stabilizálnia a reakciós rendszereket és nem sikerült kieszközölnie az összes kormányok beleegyezését az Amerika-közi békefenntartó erők” létrehozásához. A „Szövetség a haladásért” program vereséget szenvedett.

SEM SZÖVETSÉG, sem

haladás — fogalmazták már néhány évvel ezelőtt a latin- amerikaá fővárosokban. A papíron impozáns amerikai segélyprogram a valóságban, amikor az összegeket folyósítani kellett jócskán meg- kurtult; közismert, hogy az amerikai kongresszus évről évre — és egyre nagyobb mértékben — lefaragta az amerikai segélyprogram ősz- szegeit és e tekintetben a latin-amerikai keretekkel sem tett kivételt. Másfelől a segélyezett kormányok, a feudális erőkkel szövetkezett latin-amerikai tiszti körök nyomása alatt, ellene szegültek bármifajta reformnak, abban a forradalom előhirnökeit látva.

És éppen Latin-Ameriká- ban fogalmazták meg a leghatározottabban a harmadik világban immár általánossá lett jelszót: nem segélyt, hanem kereskedelmet! Vagyis egyenlőségen alapuló kereskedelmet. Az amerikai trösztök külföldi tőkebefektetéseinek majdnem egyharma- da éppen a latin-amerikai földrészen található. Az a profit, amelyet az amerikai tőkések — jellemző módon éppen a forradalmaktól félve — Latin-Amerikából kivontak, jóval meghaladta a segélyösszegeket.

És arról nem is szólva, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem cserearányai szintén évi több milliárd dolláros veszteséget okoznak a latin-amerikai országoknak. A latin-amerikai kormányoknak is legfőbb követelése éppen ezért a kereskedelmi árarányok megváltoztatása.

AZ AMERIKAI kormánynak, miután a problémákkal szemben nem volt igazi és hatásos fegyvere, a gyakorlatban fel kellett adnia illúzióit, hogy a forradalom és a reakció közötti „harmadik utat” egyengetheti, Ezért egyre gyakrabban és egyre inkább arra kellett támaszkodnia. amire tudott: a fegyverekre. Mármint a latinamerikai politikában ismét egyre nagyobb szerepet játszó reakciós hadseregekre.

A NEW YORK TIMES elkeseredetten írja, hogy Rockefeller látogatásának lényege látható azon a fényképen, amelyik a kínosan mosolygó New Work-i kormányzót a véres kezű haiti diktátor, Duvalier társaságában ábrázolja; a szörnyű terrorral uralkodó Duvalier széles mosollyal mutat az elnöki palota elé kivezényelt tömegre. Haiti volt az egyetlen, ahol Rockefeller incidens nélkül megúszta. Ennél groteszkebb bizonyítványt sz amerikaiak latin-amerikai politikájáról aligha lehet kiállítani.

Avar János