Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Az Apolló 11. űrhajósai — másfél nappal indulásuk előtt — sajtó- és televízió tájékoztatót tartottak. A tá­jékoztató alkalmával az űr­hajósok külön szobából, sen­kivel nem érintkezve vála­szoltak a kérdésekre, ne­hogy indulásuk előtt fertő­zést kapjanak. Balról jobbra: Aldrln, Armstrong és Collins. (Télefcrto — AP—MTI—KS) A 3306. A vietnami néphadsereg légvédelmi alakulatai ked­den Haiphong légiterében megsemmisítettek egy ameri" kai robot-repülőgépet. A Vi­etnami Távirati Iroda jelen­tése szerint ezzel a VDK felségterülete felett elpusz­tított amerikai gépek száma 3306-ra emelkedett. (MTI) Tüzérségi párbaj KAIRÓ: Az A1 Ahram keddi szá­ma szerint hétfőn szórványos tüzérségi lövöldözés volt a Szuezi-csatorna mentén a szembenálló egyiptomi és izraeli erők között. A kairói lap megjegyzi, hogy vasár­napról hétfőre virradó éj­szaka is lőtték egymást az EAK és Izrael erői. A „fenegyerek” vádol EB AN JARRINGGAL TÁRGYALT A KARD CSÖRTETŐ KY — ROGERS A GÖRÖG JUNTÁT ÉS FRANCÓT VÉDELMEZI — A CENTROPRESS ESTI HELYZETKÉPE AZ AL FATAH néhány sikeres akciójáról érkeztek kedden ammani jelentések, ugyanakkor Tel Avivból úgy szól a tudósítás, hogy az izraeli hatóságok komolyabb arányú „megtorlással’' igyekeztek válaszolni, maga Da- jan hadügyminiszter személyesen vezette a „tisztogatási akicót”. Egyfelől a palesztínai gerillák tevékenységének fokozódása, másfelől Izrael növekvő elszigetelődése a nemzetközi politika porondján, (amelynek a többi között jele a Biztonsági Tanács legutóbbi. Jeruzsálemmel kap­csolatos és Izraelt elítélő határozata) késztethette Eban izraeli külügyminisztert arra, hogy Zürichben ismét meg­beszélést folytasson Gunnar Jarringgal. Mint ismeretes, U Thant közel-keleti megbízottjá­nak tárgyalásait április 9-én függesztették fel, jórészt az eredménytelenség miatt, meg azért, mert ezt követően a négy nagyhatalom képviselői próbáltak előre vivő ta­nácskozásokat folytatni a közel-keleti konfliktus dolgá­ban. Ám eddig az utóbbi tárgyalássorozat sem járt lát­ható eredménnyel. Meglehet, Ebannak Jarringhoz most intézett váratlan kérése —, hogy a svéd diplomata kezdje el ismét különleges közel-keleti megbízatását — Tel Aviv- nak csupán taktikai blöffje. Ám az is lehet, hogy —, amint a TASZSZ kommentátora vélekedik — Izrael csőd­be jutott közel-keleti politikája miatt arra kényszerül, hogy új utakat és módszereket keressen. EGY „RÉGI ISMERŐS” SZÓLALT meg ismét ked­den: Ky tábornok, a salgoni békerezsim alelnöke, aki áp­rilis elején elhagyta Párizst, ahol a saigoni rendszer de­legációjának különleges tanácsadója volt, mert a harcias férfiút szemmel láthatóan maguk az amerikai szövetsé­geseik is jobbnak látták kissé a háttérbe szorítani. Ky most ismét beszédet mondott, megint • kardcsörtetőt, amelyben még néhány amerikai politikust is megvádolt: „Hatalmoá maradásuk érdekében”, úgymond, „olcsón ki akarják árusítani Dél-Vietnamot a kommunistáknak”, IGAZ, EGYELŐRE még sajnos, elég hívük van Wa­shingtonban is. Laird, amerikai hadügyminiszter ugyan­csak kedden az úgynevezett amerikai katonai segély fenntartását követelte a szenátus külügyi bizottságától. Jellemző, hogy ezekben a csillagászati összegekben nem­csak a szennyes és esztelen vietnami háború továbbfoly­tatása szerepel, hanem például a fasiszta görög katonai juntának szánt segítség is. Rogers külügyminiszter azzal próbálta védelmezni az utóbbit, hogy a Papadopulosz- kormány „lépéseket kíván tenni a demokrácia helyre- állítása felé”. Bizonyítékok tömegét ismeri a világ arra nézve, hogy ennek az ellenkezője igaz. Dehát Rogers egy másik fasiszta országgal, Franco Spanyolországával kötött katonai egyezmény fenntartását is védelmezte. SANTA CRUZ (MTI): A bolíviai Santa Cruzból jelentik, hogy a hazafiak hét­főn bosszút álltak Ernesto Che Guevara, a nagy kubai forradalmár haláláért, s le­számoltak egyik gyilkosával. A távirati jelentések szerint egy ismeretlen személy, akit a hatóságok „baloldali elem­nek” tartanak, otthonában megölte Heriberto Rojast, a Guevara partizánjai ellen fel­vonult kormánycsapatok pa­rancsnokát. Állítólag ő ve" zette nyomra a bolíviai sza­badsághősöket elpusztító zászlóaljat. „Érdemeiért” a kormányzat vitézi telket jut­tatott Rojasnak. E telken épített házában érte utói a partizánok igazságszolgálta­tása. BANGUI (AP): A közép-afrikai köztársa­ság fővárosában bejelentet­ték, hogy eltekintened David Dacko volt köztársasági el­nök bíróság elé állításától, ugyanakkor olyan döntés szü­letett, hogy a volt államfőt meghatározatlan ideig házi- őrizetben tartják. Az a vád ellene, hogy Bokassa tábor­nok, jelenlegi elnök ellen szervezkedett és külföldi kö­vetségekkel tartott fenn kap­csolatokat. MOSZKVA (TASZSZ): Öt szovjet és öt amerikai űrhajós nyilatkozatát közli a Komszomolszkaja Pravda keddi száma egy teljes olda­lon. A lap munkatársai va­lamennyinket arra kérték fel, beszéljenek az olvasók­nak élményeilcről azoknak az embereknek az élményeiről, akik elsőként győzték le a földi gravitációs erőt és ju­tottak ki a világűrbe. Ezenkí­vül mindegyikük elmondja, hogyan lett belőle űrrepülő, s mi a véleménye a kozmikus kutatások jövőjéről. LONDON (UPI): Megszakadtak az utolsó kapcsolatok is Nagy-Britan- nia és Rhodesia között. Hét­főn bezárt Londonban „Rho­desia háza”. Tevékenységé­nek beszüntetését azt köve­tően határozta el a brit kül­ügyminisztérium, hogy Rho­desiában a népszavazás a köztársaság kikiáltása mellett döntött. KAIRÓ (MTI): Az Egyesült Arab Köztár­saság 333 kilométer hosszú olajvezetéket épít a Vörös­tenger és a Földközi-tenger között. Az építkezést a SOCEA nevű európai- egyiptomi konzorcium finan­szírozza, amelyhez egyipto­mi francia és olasz olajtársa­ságok tartoznak. Az olajveze­ték építésére vonatkozó szer­ződést Kairóban írták alá. Jelszó: „Egy vendég Varsóból!" SAIGON: Nguyen Cooky, a dél-viet­nami rendszer alelnöke ked­den elmondott beszédében ismét „a kommunista tár­gyalófeleket” kárhoztatta a Párizsban folyó négyes ta­nácskozáson tapasztalt ered­ménytelenségért. A dél-viet­nami politikai élet fenegye­reke március óta először je­lent meg a nyilvánosság előtt, s nyilatkozata a saigoni ka­tonai főiskola növendékei előtt mondott beszédében hangzott eL A tárgyalások eredménytelenségéből a dél­vietnami rezsim számára azt m. következtetést r vonta le, hogy Párizsban nem szabad tanácskozni a végtelenségig, hanem folytatni kell a har­cot. Ky azzal vádolt meg né­mely amerikai politikust” hogy hatalmon maradása ér­dekében „olcsón ki akarja árusítani Dél-Vietnamot a kommunistáknak”. A dél-vietnami alelnököt még januárban a Párizsban tárgyaló saigoni delegáció kü­lönleges tanácsadójának ne­vezték ki, de április 12-e óta nem mutatkozott a francia fővárosban. (MTI) 1869, július 16,* szerda Zsukov marsall nemrég megjelent emlékirataiból és más szovjet forrásokból nap­világra került, hogy közvet­lenül a hitleri hadsereg tá­madása előtt, egy ember fi­gyelmeztette a Szovjetuniót. Ez az ember 1941. június 21- ről 22-re virradó éjjel a né­metek által megszállt terület­ről érkezett a Szovjetunióba. Közzétették személyi ada­tait is. A neve: Mieczyslaw Stefanski, lengyel és ma is Lengyelországban él. A há­ború kitörésének éjszakáján végrehajtott tettéért és más háborús szolgálataiért Lenin- renddel tüntették ki. A Zycie Warszawy lengyel napilap és a Interpress saj­tóügynökség most kivonato­san ismerteti a vele készült riportot. A közeli napokban az egész történet megjelenik majd a varsói lapokban. Mieczyslaw Stefanski a lengyel hadsereg tartalékos századosa, Lengyelország északkeleti vidékén, a Ma- zuri tavaknál él. Nem erről a vidékről származik, Var­sóban született és Rownóban, illetve Wolynban katonásko­dott. 1939. szeptemberében német hadifogságba esett, onnan azonban sikerült megszöknie. Wolynba ment, ahol megtalálta feleségét és fiát. 1940 tavaszán újra egyenruhát húzott, ez alka­lommal azonban a Vörös Hadsereg egyenruháját. Há­rom hét után a vezérkarhoz rendelték és felajánlották neki, hogy dolgozzék a tit­kosszolgálat részére. 0 vállal­kozott rá' és hamarosan megkapta első feladatát. Stefanski azt a parancsot kapta, hogy menjen Varsóba és ott vegye fel a közvetlen kapcsolatot a titkosszolgálat egyik sejtjével, utána pedig a Búgon keresztül térjen vissza. Stefanszki kitűnően oldotta meg feladatát és meghatározott időben vissza­tért a szovjet oldalra a jel­szóval: „Egy vendég Varsó­ból!” Még kétszer megtette ugyanezt az utat. Minden alkalommal nagyobb nehéz­ségeket kellett legyőznie, így emlékezik egyik illegális határátlépésére: „A németek a főkormány­zóságból (így nevezték a megszállt Lengyelországot) érkezett menekültet látták bennem, a szovjet katonák pedig kémnek, néztek. A szov­jet tiszt, aki kihallgatott, nem akarta tudomásul ven­ni, hogy én „Varsói vendég” vagyok. Végül valaki mégis hajlandó volt áz általam megadott számra Moszkvába vagy Kijevbe telefonálni és ez megmentette az életemet. 1941 júniusában léptem át utoljára a határt. Útközben információkat gyűjtöttem német csapatmozdulatokról, egyenruhákról, fegyverzet­ről, az autók jelzéseiről. Pán­célkocsik és repülőgépek vonultak kelet felé, az er­dőkben üzemanyag-raktára­kat láttam. Közvetlenül a határ közelében a hitleri hadsereg nagy egységeit fi­gyeltem meg. Elhatároztam, hogy Biala Crkwianál át- úszok a Búgon. Megvártam a sötétség beálltát. Mintegy 30 méterre tőlem. balra és jobbra őrök álltak. Csendben átkúsztam a szögesdrótok alatt és a víz alá bújtam. Nem volt mély. csak térdig ért és az őrök észrevették, lövöldözni kezdtek. Még egy ágyút is elsütöttek. Közeled­Sem szövetség, sem haladás ART BUCHWALD, a ne­ves amerikai humorista an­nak a meggyőződésének adott hangot, hogy Nixon aligha véletlenül választotta ki ré­gi keletű politikai riválisát, Nelson Rockefeller New York-i kormányzót arra a la­tin-amerikai tényfeltáró kör­útra, amelyhez fogható ku­darc legutóljára az ötvenes évek végén érte az amerikai kormányzatot: amikor ha­sonló körutat tett — Nixon alelnök. És ha egyszer Ni­xon megismerkedett a kőzá­porral meg a rothadt para­dicsomokkal ... — okosko­dik Buchwald. A Rockefeller-körútról megjelent számtalan kom­mentár és karikatúra egyet­ért abban, hogy Nixon kül­döttjének módjában volt a saját bőrén tapasztalni a la­tin-amerikai tényt: gyorsan és egyre nagyobb mértékben növekszik a déli kontinen­sen az elkeseredés az Egye­sült Államok és Latin-Ame- rikát kiaknázó monopóliumai iránt. Mintha Rockefeller körútja csak példázni akarta volna a moszkvai nagy ta­nácskozás fődokumentumá­nak megállapítását: „A la­tin-amerikai népek harcol­nak az elnyomás, a bel- ügyeikbe való leplezetlen amerikai imperialista be­avatkozás ellen. A munkások sztrájkmozgalma, a paraszt­ság megmozdulásai, a diák­ság és más rétegek akciói ar­ról tanúskodnak, hogy a szé­les néptömegek az egész kontinensen egyre erősebb ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátu­mával és az amerikai kato­nai tervekkel szemben”. A HÁROM SZAKASZBAN lebonyolított Rockeféller- körút tehát nem csupán a Nixon-kormányzat számára tárta fel a latinramerikai té­nyeket, hanem ékesen meg­mutatta a tényleges helyze­tet az egész világnak. Még a New York Times is kényte­len volt rámutatni arra, hogy amerikai szempontból egyedüli értelme az útnak ab­ban volna, ha Rockefeller „feltárná Nixon előtt a la­tin-amerikaiak jelenlegi el­lenérzését az Egyesült Álla­mok segélypolitikája, keres­kedelempolitikája, és egyál­talán egész politikája iránt, s feltárná azt — a maga mélységében és szélességé­ben”. Az amerikai imperializmus a kubai forradalom óta nagy figyelmet szentel a korábban elhanyagolt latin-amerikai „szomszédnak”. Szoros szö­vetséget alkotva a helyi re­akcióval. az amerikai impe­temre az oroszok a levegőbe lőttek és „Fel a kezekkel!” kiáltoztak. Feltartott kézzel, amelyben a csomagjaimat tartottam, tettem meg az utolsó métereket. A jelszó: „Egy vendég Varsóból!”, ez alkalommal villámként ha­tott. A vezérkar azonnal megállapította, hogy megfi­gyeléseim a háborút jelentik. Azonnal Lwowba vittek, Másnap reggel a német bom­bázók igazolták a feltevése­met. A németek megtámad­ták a Szovjetuniót”. Stefanski tettéről emlék­irataiban megemlékezik. A Lukin is, az egyik szovjet partizánegység helyettes pa­rancsnoka. A csoport a má­sodik világháború alatt Wolnyban harcolt. Stefanski ugyanis a szovjet felettesei­nek parancsa alapján június után a megszállt területen maradt a partizánok között. Több bravúros akcióban vett részt: így például abban is, amikor a partizánok elfog­ták az egyik német táborno­kot. Mieczyslaw Stefanski ma a Mazuri-tavak erdős vidé­kein él, amely nagyon ha­sonlít ahhoz a környékhez, ahol negyed századdal ez­előtt, mint lengyel hazafi oly nagy érdemeket szerzett. G. I. rializmus különböző vezetői minden módon megpróbáltak megakadályozni, hogy más latin-amerikai népek is kö­vessék Kuba példáját. Elő­ször még 1961-ben Kennedy elnökségének kezdetén, Wa­shington — az uralom új, leplezett formájának céljá­ból — előterjesztette a „Szö­vetség a haladásért” prog­ramot. Ez hatásos, gazdasá­gi segéllyel kombinált vál­lalkozás lett volna az osz­tályuralom keretei között végbemenő és az amerikai befolyást megőrző latin-ame­rikai reformok végrehajtá­sára, hogy azzal kifogják a szelet a forradalom vitorlái­ból. Ám joggal állapította meg éppen a moszkvai do­kumentum — értékelve az elmúlt évtizedet —, hogy „az Egyesült Államok imperia­lista politikája súlyos nehéz­ségekbe ütközik. Nem sike­rült stabilizálnia a reakciós rendszereket és nem sike­rült kieszközölnie az összes kormányok beleegyezését az Amerika-közi békefenntartó erők” létrehozásához. A „Szö­vetség a haladásért” prog­ram vereséget szenvedett. SEM SZÖVETSÉG, sem haladás — fogalmazták már néhány évvel ezelőtt a latin- amerikaá fővárosokban. A papíron impozáns amerikai segélyprogram a valóságban, amikor az összegeket folyó­sítani kellett jócskán meg- kurtult; közismert, hogy az amerikai kongresszus évről évre — és egyre nagyobb mértékben — lefaragta az amerikai segélyprogram ősz- szegeit és e tekintetben a la­tin-amerikai keretekkel sem tett kivételt. Másfelől a segé­lyezett kormányok, a feudá­lis erőkkel szövetkezett la­tin-amerikai tiszti körök nyomása alatt, ellene sze­gültek bármifajta reform­nak, abban a forradalom előhirnökeit látva. És éppen Latin-Ameriká- ban fogalmazták meg a leg­határozottabban a harmadik világban immár általánossá lett jelszót: nem segélyt, ha­nem kereskedelmet! Vagyis egyenlőségen alapuló keres­kedelmet. Az amerikai trösz­tök külföldi tőkebefekteté­seinek majdnem egyharma- da éppen a latin-amerikai földrészen található. Az a profit, amelyet az amerikai tőkések — jellemző módon éppen a forradalmaktól fél­ve — Latin-Amerikából ki­vontak, jóval meghaladta a segélyösszegeket. És arról nem is szólva, hogy az Egyesült Államok­kal folytatott kereskedelem cserearányai szintén évi több milliárd dolláros veszteséget okoznak a latin-amerikai országoknak. A latin-ameri­kai kormányoknak is legfőbb követelése éppen ezért a ke­reskedelmi árarányok meg­változtatása. AZ AMERIKAI kormány­nak, miután a problémákkal szemben nem volt igazi és hatásos fegyvere, a gyakor­latban fel kellett adnia il­lúzióit, hogy a forradalom és a reakció közötti „harmadik utat” egyengetheti, Ezért egyre gyakrabban és egyre inkább arra kellett támasz­kodnia. amire tudott: a fegy­verekre. Mármint a latin­amerikai politikában ismét egyre nagyobb szerepet ját­szó reakciós hadseregekre. A NEW YORK TIMES el­keseredetten írja, hogy Rockefeller látogatásának lé­nyege látható azon a fény­képen, amelyik a kínosan mosolygó New Work-i kor­mányzót a véres kezű haiti diktátor, Duvalier társaságá­ban ábrázolja; a szörnyű terrorral uralkodó Duvalier széles mosollyal mutat az elnöki palota elé kivezényelt tömegre. Haiti volt az egyet­len, ahol Rockefeller inci­dens nélkül megúszta. Ennél groteszkebb bizonyítványt sz amerikaiak latin-amerikai politikájáról aligha lehet ki­állítani. Avar János

Next

/
Oldalképek
Tartalom