Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
p Újabb kereskedelmi vállalkozások Gyöngyösön Meglepetés az ÁBC-ben, 14 milliós áruházat építenek Gyöngyös már a felszabadulás előtt is élénk forgalmú kereskedőváros volt. Üzleti szellem és a lakosság áruellátása tekintetében Egerrel most is állja versenyt, de az utóbbi években Gyöngyös lakossága, a város és környé- • kének ipara, mezőgazdasági termelése olyan gyorsan fejlődött, hogy ehhez képest a kereskedelem és a 'vendéglátóipar lemaradt. Ám újra az élre törnek, a korszerű ABC- áruház után a megye ’legnagyobb áruházának megnyitására készül az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Milyen tapasztalatokat szereztek az első hetek után? Nem túl sokat kockáztatnak, ha az ÁBC-áruház közelében nyitják meg a megye legnagyobb áruházát? Mire számíthatnak a vásárlók? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a gyöngyösi szövetkezet vezetőit. A Mátrába vezető út építése miatt a kereskedelmi vállalat Pampuk sarki üzletét megszüntették. Az állami kereskedelem nem tudott, vagy nem mert újat építeni, a szövetkezet belevágott. ÁBC-áruházat építtettek. Megérte? Mikor térül meg a 4.5 millió forintos beruházás? Csernyánszky Tamás, a fogyasztási szövetkezet igazgatóságának elnöke szerint hét év alatt megtérül a befektetés. de ehhez havi egymillió forintos forgalmat kell elérni. Az első hónapi forgalom több mint 1,3 millió forint volt, és ez a szövetkezet vezetői szerint feltétlenül biztató. Nem korai még a derűlátás? Ugyanis a vevők kíváncsiak az új üzletre, de vajon ha megszokják, rendszeresen itt fognak vásárolni? Mit tesznek a forgalom növelésére. a vásárlók megtartására? A választ szóban is elmondták, majd dr. Boros Zoltánnal, a kereskedelmi főosztály vezetőjével helyszíni szemlére indultunk. A férj feketézik, a feleség bevásárol A gyöngyösi ÁBC-áruház- ba a férjek szívesen elkísérik feleségüket, mert amíg az asszony bevásárol, a férj megissza délutáni kávéját és segít hazavinni a csomagot. És a gyerekek? Kétszer sem kell mondani, ide iparkodnak, különösen, ha kialkudják a krémíagvlaltra valót, amit a bejárattól balra nyomban megkapnak. Az igazi „sláger” a tőkehús. Tisztított baromfit, különböző felvágottakat és töltelékárut állítólag mindig lehet kapná. Mi is olyan választékot láttunk, amit Egerben. vagy megyénk többi üzletében aligha tapasztalhatunk. És milyen friss az áru. Minden húsfélét, tejet és ital árut hűtenek. A gyöngyösi ÁBC-áruháznak három nagy hűtőkamrája és hét hűtőgépsora van. Ügy tűnt, hogy az üzlet máris kicsi. Közelben '-az autóbusz-pályaudvar, a városból jövet a vasúthoz is erre mennek, tehát nemcsak a gyöngyösiek, hanem sok vidéki is vásárol az új üzletben. Pedig a forgalom és az áruutánpótlás nem zavartalan, mert az ÁBC-áruház előtt utat és járdát építenek. De az akadályokon átlépkednek, jönnek a vásárlók, naponta többször feltöltik a raktárakat. Mindent egy helyen Kicsit túl az autóbusz-pályaudvaron, bontják a régi, roggyant házakat, helyükön új városrészt építenek. Az Egyesült Izzó, Visonta és az erősödő termelőszövetkezetek egyre fokozódó vásárlóerőt jelentenek. Egy alapos tanulmány szerint Gyöngyös kereskedelmi hálózata elavult, a fejlesztés szükséges és gazdaságos. A lakosság mai, még inkább holnapi igényeinek megfelelően építi a szövetkezet az új áruházat. Több mint 14 millió forintba kerül az épület és a berendezés, 17 millió forint lesz az árukészlete. Arra törekszenek, hogy a vásárló az új áruházban mindent megtaláljon és kedve, pénze szerint tudjon vásárolnia A 2500 négyzetméteres, emeletes áruházban férfi, női ruházati cikkeket; konfekció- es- méterárut fel51. rádiót, magnó., ja .at és alkatrészeket, fotocuikeket, könyveket és lakberendezési tárgyakat fognak árusítani még ebben az évben. 80 milliós forgalom Fejesztésre honnan vették a 14 millió ’forintot és miből futja a 17 milliós árukészletre . ■ - 'vetkezet éveken keresztül felügyeleti szervéhez befizette az előírt összegeket és most 8,5 milliós hitelt, illetve dotációt kapott a SZÖVOSZ-tpl. A Magyar Nemzeti Bánknál tízmilliós' hitelszerződést írtak alá, öt évi törlesztésre. Az első évre 00 millió, a második évtől 70, majd 80 milliós forgalomra számítanak. Ha ezt elérik, akkor nem lesz rizikó, kifizetődik és idejében megtérül a beruházás. És jól járnak a vásárlók, mert mindent egy helyen, kényelmesen megvásárolhatnak. F. ír. Gyakorlat és elmélet Az ország vezető mezőgazdasági szakemberképzésének legfontosabb bázisa a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Innen indulnak útjukra a jő" vő agrármérnökei, növény- termesztői, állattenyésztői. Az egyetemen az elméleti .tudás megszerzése mellett nagy gondot fordítanak a gyakorlati oktatásra is. A gyakorlati oktatásnak az a célja, hogy a hallgatók olyan mérvű munkaszervezési és üzemvezetési tapasztalatokra tegyenek szert, melyeknek birtokában az eredményes termelőmunka jó vezetői lehetnek. Hogyan látják mezőgazdaságunk kulcspozícióit majdan betöltő szakembereink a gyakorlati oktatást? Erre a kérdésre akartunk választ kapni, 'amikor felkerestük őket a gödöllői tangazdaság nagy gombosi üzemegységében ahol a kollokviumok utáni négyhetes nyári gyakorlatukat töltik a hallgatók. így látják ők Sándor András másodéves. — Talán azzal kezdeném, hogy pesti gyerek vagyok. Az előadásokon hallgatott s a jegyzetekből elsajátított anyag még korántsem jelenti azt, hogy ért valaki a mező- gazdasághoz. Amikor először voltam gyakorlaton azt áikv pítottam meg nem kis meglepetésemre, hogy semmi sincs úgy, ahogyan azt leírták. A könyv a tiszta „laboratóriumi” esetek feltüntetése. A gyakorlaton aztán fő- bekólintja az embert az „életszag”. A legfontosabb amit eddig tanultam, a gazdasági szemlélet, és még valami: a határozottság. Azt már most is látom, hogy azoknak a vezetőknek van tekintélyűje, akik gyorsak, határozottak. Ezt viszont csak Vas- és gumikerekes kivitelben kapható a VASÉRT 2. sz. boltjában. (Budapest, VII., Majakovszkij u. 53.) és VASÉRT (Budapest, VIII., .Üllői út 32.). Szállítás: 8—10 napon belül; olyan valaki engedheti meg magának, aki minden területen otthon van szakmájában és bármilyen probléma adódik, tudása felhatalmazza a gyors és határozott döntésre. Kiovszky Klára harmadéves hallgató: — Harmadév végén a négyhetes gyakorlat keretén belüj beosztanak bennünket vezető gazdasági emberek mellé. Nos attól függ a gyakorlat értéke, hogy az illető vezető, hogy ér rá velünk foglalkozni. Ilyenkor, aratás idején, amikor a munka dandárja van. általában nem szívesen vállal senki pluszmunkát. Nekem szerencsém volt. A gazdaság főállattenyésztője révén összefoglaló képet kaptam tenyésztési és üzemszervezeti problémákról. Mindössze egyetlen esetet tartok fölöslegesnek. Minden gyakorlat bevezető aktusaként ékes közhelyekkel ecsetelik munkánk fontosságát és felelősségteljes voltát. Nem tartunk igényt frázisokra, tudjuk, hogy milyen pályát választottunk. *Az ilyen beszélgetések általában ellenérzést váltanak ki a hallgatókból. Sándor Sándor, másodéves: — Igen jelentős változás állt be a gyakorlatokban az utóbbi évek során. Egyegy gyakorlat alkalmával a manuális munkákat teljesen ■háttérbe szorítja a valóban vezetői gyakorlatra nevelő foglalkoztatás. Fontosnak tartom, hogy valamennyien igen jó kapcsolatban vagyunk a gazdaság dolgozóival. A vezetők és a beosztottak gyakran másképp látják, eltérően értékelik ugyanazt a tényt, vagy esemenyt így a hallgatók szinte kereszt- metszetében látják a gazdaság életét. Ha kellően odafigyelünk ezekre a nézeteltérésekre, könnyen kikerülhetjük:. megelőzhetjük a hasonló gondokat praxisunkban. Részemről legfontosabbnak tartom a vezetők és beosztottak közötti helyes kapcsolat 'kialakításának elsajátítását. Ezt ugyanis egyetlen könyvből sem tanulhatjuk meg. Itt a gyakorlaton vetődött fel egv elvi kérdés: nem volna-e helyes és szükséges, az egyetemen, a szaktárgyakon kívül felvenni az oktatásba vezetés- vagy munkapszichológiát. ★ Több hallgatóval beszélgettünk el terveikről, elképzeléseikről. A vélemények igen eltérőek voltak. A beszélgetés során egy azonban fel* ttot: egyetlen egyszer nem esett szó a pénzről, a jövőbeni „nagy- kereseti lehető- ségrőL Jóleső érzés volt, hogy a a holnap vezető gazdasági szakemberei érdeklődésének középpontjában nem a pénz hanem a munka és mindenekelőtt az ember áll. Sfc. A. Különös formált választják a szórakozásnak a felelőtlen és garázda elemek. „Szórakozásuk”: a rombolás, a károkozás. Leszaggatják a játszótér gyermekhintáiról a biztosító- láncokat. A park díszes virágait kitapossák. A pázsitszőnyegen gyalogutat nyomtatnak. Kihúzgáiják, letördelik az apró fácskákat. Toronyépületek lépcsőházaiban lerugdalják a vakolatot, sáros ciőiket a színes falakhoz mázolják. £s mit csinálhatunk ezek ellen? A gyermekhintákra új biztosítóláncokat szerelnek. A parkban új virágokat ültetnek a kitaposottak heiyére. A pázsitok gyalogösvényeit felássák, s újra bevetik fűmaggal. A kihúz- gált, leíördeit facsemetéket tijakkal pótolják. A lépcsőházak vakolatát, festését felújítják. A károkat minden évben súlyos tíz- és százezrekben lehet mérni. Láttam kezdettől fogva az egri autóbusz-pályaudvar születését. Az impozáns betonépítmény köré, annak idején szép parkot varázsoltak. Tessék megnézni most a pályaudvar környékét: a pázsitszőnyeget sugarasan gyalogutak hálózzák. A Foglár-lépcső, s a Szmre- esányi tér felől a gyalogutat többször is felásták, fűmaggal bevetették, eléje alacsony c»o- korlátot raktak, bogy a pázsitot védjék. S mi történt? Egy ideig kerülgették a csökorlátot, felléptek-lemásztak a kopár- kányra — idős, fekete szoknyás anyókák is rendszeresen gyakorolták a számukra balszerencsésen végződhető mutatványokat — s új ösvényt tapostak a fűben. Aztán valaki megunta a kőpárkányra való kapaszkodást, s eldobta az útból á csőkorlátot. Most már a rendőr sem szólítja meg a pázsit gyalog útján igyekvőket. Más: az egri patak parti sétányon, a Kossuth Lajos utcára nyíló árkád alatt soha nem latok ép lámpákat. A fény zavarja az erre sétáló tizenéves párokat, s az ifjú lovagok gondoskodnak arról, bogy a zavart mindannyiszor elhárítsák. Ledobják az új butákat és az égőket. Az üres foglalatokat eddig még békén hagyták. Ismerőseim határozott intézkedést javasolnak a lámpaügyben, mert nem akarnak a sejtelmes sötétség miatt kerülő utakon hazajutni az esti munkából. Javasolják: szereljenek fel há jólámpákat, tegyék rács mögé a hurkákat és az égőket*. Rács mögé dugni az lámpákat? Miért a lámpákat? (pataky) Mosolyt — forintért Már jó félórán át ültünk a divatos vendéglőben, s talán ránk került yolna a kiszolgálás sora, amikor egy nyolctagú külföldi turistacsoport robogott be lármásán, jókedvűen, majd a németet és az angolt keverve, szélesen gesztikulálva megmagyarázták az üzletvezetőnek, hogy egy bőséges és jó magyar vacsorát szeretnének. Mi hazaiak a házigazda szívélyességével figyeltük a vendégeket és drukkoltunk nekik, hogy a vacsora valóban bőséges és jóízű legyen, gyarapítván vendégeink kellemes emlékeit Hpgy a vendégek végül is elégedettek voltak-e a kiszolgálással. arról tapasztalat híján nem szólhat a krónika. A mi helyzetünk ellenben pillanatok alatt kilátástalanná vált. A pincér, aki már-már késznek mutatkozott rá, hogy szóba álljon velünk, la arccal közölte: „Még néhány perc türelmet, uraim, amint látják külföldiek ..Elrobogott, s néhány pillanat múlva vek; együtt legalább hat-nyolc kiszolgáló sürgött-forgott negédesen mosolyogva a vendégek körül, mi pedig mivel forintunként se vacsorát, se barátságos mosolyt nem kaptunk, elhagytuk koplalásunk színhelyét. S ha csak néhány divatos étteremben, fordulna elő hasonló eset, ha csupán a külföldiek számára konvertibiMái mégis e. . Amikor megkaptam a táviratot, otthagytam csapot-papot az asztalomon, a fontosabb jegyzeteket besöpörtem a fiókba és rohantam hozzád. Az autó a köriér előtt tett le. kiszálltam és befutottam az első telefonfülkébe. A férjed vette fel a kagylót. Elmondtam, hogy ki vagyok, és hogy veled szeretnék beszélni. Furcsa volt két év után a telefonban hallani a hangod. Először csak lélegzeted hallattam a kagylóban, úgy tűnt, percek telnek el. Lehet, hogy te is szaladtál a telefonhoz? — Mi baj van? — kérdeztem — miért írtad, hogy azonnal gyere. Megbeszéltük, hogy a ' pinceborozóban várlak. Amikor elmentem a kollégium előtt, kitárult bennem az az ablak, ahonnan lenéztél, amikor nagyot fütyültem, délelőttönként és előadások helyett a híd alatt, a lépcsőkön üldögéltünk késő estig. A pincében vörös bort ittunk, ahogy régen. Nem beszéltünk arról, hogy miért találkoztunk. Két forró lángossál elütöttük a vacsora gondját és egyáltalán semmiről se beszéltünk. Ugyanazok voltunk, mint két évvel ezelőtt. Lődörögtünk a belvárosban, néha leültünk egy-egy teraszra, hörpöltünk valamil. végignéztük a neonok párbaját a lebukó nappal, aztán kiballagtunk a Dunához. Leültél a lépcsőre, én végigfeküdtem, a leterített újságpapírokon, a fejem rátámasztottam a térdedre és belekezdtem a régi mesébe. A víz csendesen szüszmötölt a sötétben, a piros reklámok szétfröccsentek a pici hullámokon... Tudod. — dünnyögtem félhangosan — Szá- vitri örök hűséget fogadott Szatjavánnák... Es mindig, örökké nagyon-nagyon szerették egymást. — Kimegyünk Nyugatra és kint maradunk. Megfordítottam a fejem, az arcába néztem. Nem kérdeztem egy árva szót sem. Felálltam és eljöttem. Hiába csöngettem, dörömböltem az aj tatokon egy hét múlva. A lakas üres volt. Lesétáltam a körtérre, végiggyalogoltam a Bartók Béla úton, és letelepedtem a jó öreg Duna mellé. Szóval, elmentél. Faj? Persze, hogy fáj. Nagyon? Nagyon. Nem, nemcsak magam miatt. Miattad is. Te nemcsak engem hagytál itt, és nemcsak engem vesztettél el,- te mindent elvesztettél. Elvesztetted az országutat, ahol órákig álltunk, amíg felvett egy teherautó. Elvesztetted otthon a kis jászfaluban a poros, homokos strandot, ahol együtt fociztunk, elvesztetted Bagi Lajos kocsmárost, aki zsíros kenyeret adott és két korsó sört annak ellenére, hogy nem volt egy megveszekedett vasunk se. Elvesztetted azt a reggelt, amikor a lábunk alatt kelt fel a nap a Bakonyban... Még most se érted!? Mindent elvesztettél. Hogy fogsz hazajönni? Fekete nagykarikás napszemüvegben, szarvasbör kesztyűben. Opel Rekordon, vagy Ford Mustangon? Majd kikocsizol a Cealédi útra és megállsz a nyolcas kilométerkőnél. Igen, itt kérezkedtünk fel a hazafelé tartó autókra. Nem akarlak látni többet. Becsaptad az utal, a fákat, Bagi Lajost, a strand homokját, melynek melege őrzi mezítlábas nyomodat és becsaptad azt a lépcsőt, amin most itt ülök. És azért becsaptál engem is. A buszon sokan utaztak a Ferihegyi repülőtérre. Leszálltam, végigkocogtam a Ceglédi út betonján, nekitámaszkodtam a nyol- . cas kilométerkőnek. Az út melletti réten egy sárga kanca legelészett. Kis csikója ott rohangált körülötte, elszaladt pár lépést az anyjától, bizonytalanul megállt, érdeklődve mozgatta hegyes füleit, megrázta a fejét és botladozva visszarohant az öreg lóhoz. Sokáig néztem, ahogy játszanak. Réka, hogy tudtad itthagyni őket? Szigethy Andi-'.'. lis valutáért árusító üzletekben közölnék fagyosan a véletlenül betévedt „bennszülöttel”. hogy itt nm.es keresni valója, akkor az egész ügy szót sem érdemelne. De ez a „nemes valutáért” való megkülönböztető mosolygás mindinkább elharapódzik és érdekelt hazai körökben érthető visszatetszést szül. A múltkori kánikula idején például egy több száz kilométert utazó gimnázium diákserege két és fél órát ácsor- gott egyik természeti nevezetességünk bejáratánál. Várni kellett a sorukra, mivel az idegenvezetők külföldi csoport érkezésére számítottak. A fáradt, türelmetlen fiatalokra csal: akitor került sor — morgások és ' kioktatások közben —. amikor kiderült, hogy a külíöldiek valahol jót eszegetnek és iszogatnak, s csak a délutáni órákban szakítanak időt a látogatásra. Nem arról van itt szó. hogy bármiféle hozzánk látogatótól sajnálnánk a megkülönböztetett figyelmességet. Szó sincs erről. Nagyon is nagy öröm. hogy idegeníomgal- mnuk szépen növekszik, s mind többen kíváncsiak ránk. Elégedetlenségünk inkább abban gyökerezik, hogy itt- ott még nem tartjuk elég kulturáltnak. színvonalasnak vendéglátásunkat. Volna mit megmutatnunk, van számtalan lehetőségünk és az illetékesek nem élnek vele. Tájait, értékeit, ételek, borok bőségét tárhatjuk az érkező elő. úgy hogy ő is elégedett legyen és mi is megtaláljuk a számításunkat. Az azonban joggal háborítja lel minden hazánkfiát, ha látja, hogy a híres magyar vendégszeretet ilye» egyoldalúan érvényesül. Az úgynevezett kemény valutáért széles, nyájas mosolyok, a forintért viszont csak kimért pillantások járnak. Bármilyen öröm és haszon is a bővülő idegenforgalom, bármennyire is tisztelünk minden minket megbecsül» vendéget, azért a mi hazánkban mégiscsak mi itthoniak vagyunk a legmegbízhatóbb, a legbökezűebb fogyasztók, s ami nálunk fellelhető, azért mi dolgoztunk, az elsősorban a miénk. S az végül is mindenkinek jó. ha mi hazaiak valóban itthon érezzük magunkat, ha a kemény munkával megszerzett forintjainkért nekünk is kijár a barátságos mosoly, a figyelmes bánásmód. így mi is mindannyian jó szívvel, a házigazda önérzetével mo- solygunk majd vendégeinkre, hadd érezzék ők is itthon magukat, s költsék a pénzüket kedvük és lehetőségeik szerin* K. Gy.
