Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

t Fiatal színészek búcsúja és Kleopátra szerelme „Ide nekem az oroszlánt is” — lelkesedik nagy vehe­mensen a Szentivánéji álom mesterembere: nincs az a szerep, amit ő most' el ne vállalna és nincs olyan sze- , rep, amelyhez ne' erezne még fölös erőt is önmagá­ban. E shakespeare-i monda­tot vállalták kicsit öngúny- nyal, de kicsit őszintén vall­va is „ifjonti nagy hevükről”, a Színművészeti Főiskola végzős hallgatói. Szám sze­rint tizenketten. Mint ama legandabeli, bibliai aposto­lok. Igét vállalták hirdetni; a magyar színjátszás, a magyar és világirodalom drámai al­kotásainak igéjét, s hogy lesz­nek-e majdan újabb és újabb hívei a színháznak, a színját­szásnak, annak sorsa, dolga most már az ő kezeikben is ott van letéve. Kedves, köny- nyed, egyórás „nyilvános bal-' lagás’5 voífc ez a kamerák előtt, de a derűn, a könnyed­ségen is átsütött a művészi igény, a vitán felül álló te­hetség, s valami sajátos, egyéni áj szín, amely fiel- fénylett a pályára lépő fiatal színészek játékstílusán. Hiszen, hogy valóban maj­dani Júliákat és Hamletokét láttam a képernyőn, de mu­sical-színészeket is, Liliom- fikat is, és új, ezután születő magyar drámák hőseit és hősnőit is. Sok szerencsét a pályájukhoz, hogy sok sze­rencsénk legyen nekünk, né-; zőknek is. Kedves fintorok közepette „játszották5 eL a televízió­ban szombaton este Hervtj Nebáncsmrág című, operett-; jét. Kalmár András rendezé­se. az „új” operettszínészek debütálása egyaránt kelle­mes meglepetése okozott. A rendezés nemcsak abból a szempontból volt érdekes és újszerű, hogy '„televízióra alkalmazta”. Hervé operett­jét, hogy elhagyta a felvo­násszerkezeteket, hanem szinte kameravígjátékot vará­zsolt a képernyőre, megőriz­ve azonban a francia ope­rett népszerű dallamainak csorbítatlanságát. S a színészek könnyed, kedves komédiázással szóra- kozták maguk is végig az elő­adást, gondosan és precíz ' pontossággal kikerülve min­den ostoba érzelgősséget és gondosan hátat fordítva min­dén operettes gegnek. Ha­lász Judit Denise-e nemcsak kellemes játékával, de hang­jának sajátos ízű bájával is remekül hatott. Márton And­rás Célestine és Floridorjá mesze ^ltért a figura szok­vány színpadi alakjától; in­tellektusa volt játékának és az általa alakított figurá­nak. De a többiek is — Egri István, Pécsi Tldikó, Kazal László, Buna Elma — kitű­nően illeszkedtek ahhoz ai rendezői felfogáshoz, amelyet itt Kalmár András ‘ képver­seit. Kezd gyanús tenni á do­log; ez a Rinaldo Rinaldini, akár mint rablólovag, akást mint Ticino grófja, naivitás­ban és álromantikában mesz- sze felül fogja múlni műfajá­nak eddig valaha is látott társait. Az első résznél még kíváncsi voltam és fintorog­tam a végén; most már gya­Ostromverte várak Évente sok százezren kere­sik fel várainkat; vonzza a látogatókat a romantikus táj és a régi történelmi múltat idéző környezet Hazánkban mintegy száznegyven várat tart nyitván, a műemlékvé-, delem, de ezek jó része je­lenleg rom. A különböző kor­szakokban létrehozott védel­mi építmények zöme az el­lenséges támadások követ­keztében tönkrementi s a la" katlanná vált maradványokat az idő pusztította. Más ré­szüket; pedig, mável a magyar szabadságharc ^tűzfészkei”r nefe tekintették, az osztrák katonai erők romboltatták le. De más oka ás volt -a pusz­tulásnak. Kevesen tudják például, hogy a |Sakony egyik legrornahtikusabb tá­ján fekvő Ceszneki vár -— napjainkban rom —a XVIII. század végén elha­nyagoltan ugyan,' de még állt. Elsősorban azna földren­gés pusztította ed, amely 1810. január 10-én, délután az egész környéket megrázta. Az 1820-ban villámcsapás nyomán keletkezett óriási tűz pedig véglegessé tette a pusztítást. A rombolások után fs meg­maradt várak, várromok be­cses műemlékeink, történel­münk tárgyi bizonyítékai. Tanúi és őrzői katonai, harci cselekményeknek, jelentős történelmi eseményeknek. Magukon viselik a korabeli anyagi-szellemi igények je­gyeit, képet adnak a korabe­li technikáról és építészeti stílusról, s egyben tanúságot tesznek arról is, hogy népünk mivei járult hozzá az akkori technika fejlődéséhez és az építészet gazdagításához. Ezekből az értékes műem­lékekből harmincat mutat be a Corvina Kiadó gondozásá­ban most megjelent „Ostrom­verte várak” című album. Neves fotóművészek — Bál­lá Demeter, Gink Károly, Lőrinczy György és Sc hopper Tibor — kitűnő képei még azoknak' is sok' újat monda­nak, akik turista útjuk során már meglátogatták Magyar- ország legjelentősebb várait és várromjait. Bajor Nagy •Ernő bevezető írása érdekes históriákat és anekdotákat idéz fel a kultúr- és művé­szettörténeti szempontból is értékes műemlékek távoli múltjából. Útmutató térké­pek és rajzok egészítik ki a kötetet (Corvina Kiadó, T96íhJ nakodva ültem le a képer­nyő elé, és ez a gyanakvá­som kezd a számomra is ag­gasztóvá válni: mi lesz eb­ből a filmből? Félek, hogy „abszolúte semmi!” A Klasszikusok a képer­nyőn sorozatban Shakes­peare méltán talán egyik legnépszerűbb drámáját, az Antonius és Kleopátrát mu­tatta be a televízió nyugat­német tévé-változatban. Az önpusztító szerelem drámá­ja mögött lényegében a csá­szári Róma vajúdó újjászü­letésének, a logikusan hideg, érzelemtől igen, de értelem­től korántsem mentes Augus- tus-Octaviánus sorsa és győ­zelme bontakozik ki, leg­alábbis a shakespeare-i drá­mában. Rainer W olffhardt rendező azonban vajmi keve­set látszott törődni az „iga­zi drámával”, keze nyomán a korszakot váltó drámai tör­ténések nem a történelem színpadán, a sorsok, az egyé­nek, a döntést teremtő gon­dolatok színterén, hanem Kleopátra ágyában játszód­nak le. Antonius nem' más, mint egy szerelmes és bi­zony ostoba csődör, Kleopát­rából sem. telik több, mint kerge vágy az ő Antonius® iránt. Shakespeare drámá­jában'. fütyült a történelmi hitelességre, de nem tette ezt, amikor az emberi hata­lomvágyról, a politika csel­szövéseiről volt. szó, — na­gyon is saját korát írva meg e „római történetben” — hitelesen, A nyugatnémet rendező is fütyült a itönténelemre, de nem sokat törődött Shakes- peare-rel sem, — majd­hogynem gíccsre hangolta az Antonius és Kleopátrát. Nem kevés segítséget adott ehhez Peter Pasetti férfiasságot erőltető és Lola Müthel kis­sé hervadtnak tűnő játéka. ötletes, igényes, szerény és éppen ezért — meg termé­szetesen Konc* Zsuzsa miatt — sikeres volt a „Volt egy­szer egy lány” — show, ami­nek végre volt show-ja —, borsa, I S ? I*! (gyurkő) Falusi „kerékasztal Nagytályai hétköznapok Ügy indult, hogy sablonos beszélgetés lesz. Az elnök­asszonytól és a tanácstitkár­tól érdeklődtem a község éle­téről. Már az első percekben meglepett kendőzetlen nyílt­ságuk, az a szimpatikus őszinteség, ahogy Nagytálva hétköznapjairól beszéltek. Úgy indult, hogy rövid be­szélgetés lesz, mégis a délután estébe hajlott, amikor befe­jeztük. Egyikünk sem vette- észre, hogy közben három óra elsuhant. Érthető is: a falu­ról beszélgettünk, gondokról, örömökről, Nagytálya hétköz­napjairól... Közös erővel minden sikerül — Egy kis falu is kitehet magáért, ha vannak igények, ha van akarás és áldozatkész­ség. A nagytályaiak igénye­sek és törekvők. Mi nem aka­runk lemaradni. Évek óta gyűjtünk kultúrházra, mert a régi' elavult, korszerűtlen. Nem volt elég pénzünk, segí­tett a falu. Alig kilencszáz lakos 73 ezer forintot adott önzetlenül. Lesz is kultúrhá- zunk, januárban kezdjük az építését. A táiyaiak már azt tervezik, hogy miben tudnak majd segíteni. — Az eredmény lelke az összefogás, s ebben nálunk nincs hiány. Régi vágyunk volt, hogy ízléses presszói létesítsünk. Kértük a föld- művesszövetkezetet: segítsen, vállalja az üzemeltetést. Ök nem álltak kötélnek, mi nem adtuk fel az elképzelést. Meg­csináltuk a presszót. Ismét a » falu fogott össze. A lakosság ,015 ezer forint értékű társa- f dalmi munkával kialakította a helyiséget. Az üzemeltetést viszont a Heves megyei Ven- déglátóipari Vállalat vállalta.' i így legalább van egészséges ;t konkurrencia. Ezzel csak nyer 3» a falu. Pezsgő kulturális élet if •— Öröm, ha egy tanácstit- ökár arról beszélhet, hogy fa­lujában mennyire igénylik a kultúrát. Nekünk nincs gon­dunk a szervezéssel, az embe­rek várják, hogy adjunk töb­bet, jobbat. Négy éve 72 tag­gal működik a vasutasklub. Havonta tartanak rendszeres klubjellegű összejöveteleket. A kulturális előadások iránt nagy az érdeklődés. Legu­tóbb az egri vármúzeum egyik munkatársa tartott szí­nes előadást Nagytálya törté­netéről. Várta a község a be­ígért író-olvasó találkozót. Hibátlan volt az előkészítés, de Hegedűs Géza nem jött meg. Könyvei elkeltek, de hiába vártuk. Szívesen lát­tunk volna helyette bárki mást, mégsem jött senki. Nem á legjobb megoldás ez, hiszen több helyen éppen az érdeklődés hiányzott s épp azt a helyet hagyták ki, ahol várták a találkozót. — Mint elnökasszony, kedvvel patronálom a nők klubját. A 42 tag rendszeres foglalkozásokat tart, s köz­ben gondjainkról örömeink­ről beszélünk őszintén. A kö­zeljövőben közös kirándulást tervezünk Mezőkövesdre, hogy megismerkedjünk a ma­tyó hímzés titkaival. Nálunk van kulturális igény. A tánc­csoport megalakítása úgyszól­ván közügy, mert így a pasz- szívabb fiatal lányokat is be­vonjuk a kulturális életbe. E téren a termelőszövetkezet is segített, mert felajánlott 1200 forintot a ruhák költségeire. Alig várjuk, hogy kezdhes- nijnk. Egymással törődő emberek — Itt Nagylályán egymás­sal törődő, egymás nyugalmát respektáló emberek élnek. Nálunk nincs birtokháborítá- si, nálunk nincs helyi sza­bálysértési ügy. Nincsenek falunkban feledékeny gyer­mekek, akik nem törődnek idős szüleikkel. A táiyaiak becsülik az öregeket, kímélik őket, nyugalmat biztosítanak számukra. Kilencezer forin­tot adhatunk évente szociális segélyként. Mi szívesen ad­nánk a rászorultaknak, csak hát nincs kinek, mert min­den idős embert családja tart el tisztességesen. Ha megol­datlan problémáik vannak az embereknek, elsősorban a ta­nácshoz fordulnak felvilágo­sításért, Ilyen légkörben ter­mészetes, hogy segíteni köte­lesség. Nem nagy esetek a pa- riaszos problémák, legtöbbjük földjáradéki ügy. Amikor jöt­tek, megadtuk a felvilágosí­tást, s szívesen segítettünk. — Tudunk intézkedni, mert a község tanácsi és tömeg­szervezeti vezetői megértik egymást. Az együttműködést a tanács szorgalmazta évek­kel ezelőtt, s azóta havonta egyszer összeülünk és megvi­tatjuk a gondokat, hibákat. Ilyenkor őszintén megmond­juk, hogy ki miben tévedett, így aztán nincs megoldatlan panaszos ügy. Mint tanácsel­nök azt hiszem, hogy csak így lehet eredményesen ve­zetni egy falut. Melléküzemág kellene — Akadnak gondjaink is. Termelőszövetkezetünk jól működik. A 42 forintos mun­kaegységért nem kis dolog. Mi, tanácsi vezetők, úgy lát­juk, ez nem a felső határ. Többre is lehetne menni öt­letesebb gazdálkodással. Mi­ért nincs nálunk melléküzem- ági tevékenység? Télen úgyis gond a foglalkoztatás. Lehet­ne kosárfonó részleget indí­tani. Meg kellene kezdeni a tésztagyártást. Itt Tályán az asszonyok hiába várnak munkára, miért ne lehetné keresethez juttatni őket? Ez­zel végső soron a tsz is jól járna. Csak el kellene kez­deni. Mondtuk mi ezt az el­nöknek, de hiába. Újságcik­keket vittünk el hozzá, ma­gyaráztuk, hogy közérdek, hiába. Nem hagyjuk abba ezután sem a bizonygatási, mert haladni kell a korral gazdálkodás terén is. ★ Sablonbeszélgetésnek in­dult, s lett belőle amolyan fa­lusi „kerékasztal”, őszinte, hasznos tájékoztatás egy tö­rekvő falu szorgos hétköz­napjairól. Ahol ekkora az igyekezet, az akarás mint Nagytályán, ott minden vágy megvalósul, minden gond megoldódik... Pécsi István 400000 vendéget vár Szeged A Szegedi Szabadtéri Já­tékok Dóm téri színpadán pénteken befejeződtek a dísz­letállító próbák. A műsza­kiak által készített óriási ku­lisszák színpompás játékteret nyújtanak az előadásokhoz. Vasárnap az idei nyitódarab, Kodály Háry János című daljátékának próbáján lép­nek majd színre az első sze­replők. A 18 előadás iránt ország­szerte nagy az érdeklődés. Eddig mintegy 70 000 jegyet vásároltak meg elővételben. Tucatnyi különvonattal ér­keznek majd á nézők, töb­bek között Debrecenből, Egerből, Tatabányáról, Győr­ből és hazánk sok más váro­sából. Szinte minden napra 8 —10 különautóbuszt is vár­nak. y/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSS/SSSSSSSSSSSSSSSASSSSSSSAÉrS/SSfS/SSS/fSSfSSSSJVS*SSSSS/J!/ySS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/MfSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSJVSSSSSWSSS r. SATUNOVSZKTJ: IrnnmiWM ■ wifiyiijnp 8. ezredes KUDARC! ■£Q23333aB Ä köpcös főnök 1969. július 15., kedd Az ismeretlen finoman cél­zott arra, hogy bizonyos, ma­gukat egyelőre mégnevezni nem kívánó szepiélyék köz­benjárása nélkül Zarinys aligha helyezkedhetett volna el oly gyorsan a Bell társa­ságnál. Pártfogói azonban nem jótét lelkek, jóindulatu­kat, meg is vonhat" vonhatják Zarinystől. Olyan nehéz felmondani egy emig­ránsnak és helyére egy szü­letett amerikait fölvenni? A fenyegetést a kockáska­bátos könnyedén, szinte hangsúlytalanul mondta ki. Egy percig sem állítja, hogy Zarynst a felmondás veszé­lye fenyegetné. Csak éppen felvázolta a helyzetet, hogy a fiatal mérnök értékelni tudja a kapott segítséget. — Biztosak vagyunk ab­ban, hogy ön, Zarinys úr, igazi lett hazafi. Mindössze egyetlen megbízatásról van szó. Ennek elvégzése után visszatér és folytathatja mér­nöki munkáját. Sőt, azt is megleheti, hogy nem dolgo-- zik többé. Mert szolgálata:' jól megfizetik ... Gondolkod­jék az ajánlatunkon. hogy Zarinys megígérte, gondolkodni fog... Búcsúzáskor az ismeretlen terjedelmes kérdőívet nyúj­tott át, s azt kérte, hogy töltse ki és juttassa el Was­hingtonba. — Ez semmire sem kötele­zi önt, — nyugtatta a fiatal­embert. Néhány hónap múlva Za- rinyst a fővárosba hívták. A pályaudvaron a kookáskaPá­los ember fogadta, elvitte a szállodába, ahol bemutatta Cullnak, az amerikai titkos- szolgálat ezredesének. Ezek után elbúcsúzott Zarinystől és örökre el is tűnt az életé­ből. Zarinvsnak ezentúl Cull ezredessel, a köpcös, baju­szos, látszatra a légynek sem ártó emberkével kellett tár­gyalnia. — Nem vagyok lett. ha nem amerikai. De valahá... szór az ön szerencsétlen se sú népére gondolok, mir összeszorul a szívem, gyón helyesen állap,' meg az elnök úrnak írt 1 lében, hogy a kommun», rendszert belülről Zarinys arca felderült , — Csak meg kéne rázni j egy kicsit azt a szovjet gépe­zetet, s az egész lett nép fel­kelne ... Cull nem hagyta, hogy Zarinys befejezze mondóká- ‘ ját: ! — Fiatalember, önnek ! nincs tiszta képe Lettorszig- 1 ról. Édesapja kissé egyolda­lúan informálta önt. Ha j máshonnan nem, legalább a í. könyvekből tudnia kéne, ( hogy a lett lövészek Lenin ■ biztos támaszai voltak az októberi fordulat és a pol­gárháború idején. S az á többezer vörös-partizán, aki a német megszállás idején harcolt, most is bizönyára védelmére kelne a szovjetha­talomnak! Küzdelem vár is szép számmal. Csak meg kell szervezni őket, célt adni... ' Zarinys kimondta az igent. Néhány hónapig senki sem háborgatta. Tisztában volt azzal, hogy a jövendő munka­adói élete legapróbb részle­tét is kiderítik, míg ő ül és vár. Végül parancsot kapott, hogy mondjon fel a vállalat­nál, utazzon Washingtonba és szálljon meg a Stepler szállodában. Itt érte jön majd egy Dafel nevű tiszt, a felderítőiskola egyik taná­ra... A Washington—Lorel autó- sztrádán . éjjel-nappal ta­pasztalhatni a főváros közel­ségét. Végnélkül özönlenek a gépkocsik, egymást érik a soktcamás teherautók, tej" "k — folytatta az ezredes, nehéz harc. Ám a győze- az olyanoké lesz, mint :.s, Zarinys úr, az igazi .aíiaké. Lettországban ..mrsak hívei élnek a szov­jet rendszernek, de ellensé­szállító kocsik, hangos kür­töléssel kergetik egymást az „országúti cirkáló/.’' . . . Az úton haladó : nem s-k ügyet vetnek az erdőben meghúzódó Tineton farmra. Földszintes épületei közül csak egyetlen emeletes ház és a garázs emelkedik ki. A farmhoz hatalmas karám is tartozik, innen azonban so­hasem hallatszik ki tehénbő' gés vagy birkabégetés: a ka­rám üres. Kissé távolabb, a domb tetején még egy ház áll. -Itt él George, az öreg farmer. Több éve már, hogy George nem vet, nem arat, nem legeltet Viszont takarít­ja a nagy ház szobáit és mossa lakóinak ruhaneműit. Az emeletes épületbe egy téli estén új lakó érkezett, aki Lenisz álnéven mutatko­zott be. Igazi nevét — a Zarinys-et — csak két em­ber ismerte a felderítőisko­lán : Cull ezredes és a vezető­tanár, „Andi”. Az első este Michel, a fel­derítőiskola parancsnoka is­mertette Lenisszel az iskola házirendjét és megmutatta neki a szobáját. A szobában szekrény, asttal, néhány szék és két ágy állt. — Lehet, hogy társa is lesz — mondta Michel. — Ez a másik „diák” azonban egészen a tanfolyam végéig váratott magára. A rendszeres foglalkozások már másnap reggel megkez­dődtek. Andi félhétkor fel­keltette Leniszt és reggeli tornára vezényelte. A reg­geli után megjelent egy filc­kalapos úr és megkezdte „A zárak nyitása” címmel sze­replő tantárgy oktatását. Az úriember zsebéből álkulcs- gyüjteményt húzott elé és bemutatta Éenisz-nek, hogy 'mi a „tiszta munka”. Ily- módon. pótolgatta az ifjú mérnök egyetemi tanulmá­nyainak hiányosságait. Wotutatjiik.) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom