Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

A VILÁGPOLITIKA ESEMÉN YÖZÖNE A MOSZKVAI KONFERENCIA MIDWAY SOVÁNY EREDMÉNYE JÓLLEHET, BENNE JÁRUNK MÁR A NYÁRBAN, nem lehet azt állítani, hogy a nemzeközi politikában uborkaszezon van. Az esemény- „kínálat” a nír- „infláció” a hétfői napon is bőséges anyagot nyújtott. Kezdve Franco Angliával szembeni újabb ellenséges lépésétől: a gibraltári országhatár lezárásától, folytatva a szudáni új forradalmi kormány korrupcióellenes intézkedésein, vagy Wilson miniszterelnök és a brit szakszervezetek megindult, harcos tárgyalásain az új sztrájkellenes törvényjavaslattal kap­csolatban, egészen a francia elnökválasztások újra fellán­golt agitációs csatájáig és a szerencsétlenül járt amerikai hadihajó ügyének kivizsgálására összeült amerikai—auszt­ráliai bizottság tanácskozásáig — bőségesen ontották az eseményeket a hírügynökségek telexgépei. MINDAMELLETT NEM VOLT NEHÉZ szelektálni a híranyagból azzal a szándékkal, hogy a legfontosabbnak adjunk külön hangsúlyt. Vitathatatlan, hogy a vezető he­lyet a világsajtó komolyabb orgánumaiban hétfőn is a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásairól szóló tudósítások, kommentárok és hírmagyarázatok foglal­ták el. A konferencia óriási jelentőségét, korszakos, meg­határozó szerepét a nemzetközi munkásmozgalomban, még az ellenséges sajtó sem tudja tagadni. Különösen nagy visszhangot váltott ki Leonyid Brezsnyev szombaton elhangzott beszéde. Nem csekélyebb érdeklődéssel fordul* a világ közvéleménye a tanácskozás további menete elé. A nap másik kiemelkedően érdekes eseménye a Nixon—Thieu találkozóról kiadott közlemény. Midway szigetén találkoztak, s a szó angolul f élű ta t jelent, de úgy tűnik, Nixon a félútnál jóval messzibbre ment Saigon kö­veteléseinek irányában. Az a tény ugyanis, hogy mindösz- sze 25 ezerrel — a teljes létszámnak kevesebb, mint 5 százalékával — csökkenti a Vietnamban állomásozó ame­rikai hadsereg létszámát, világszerte elképedést okozott. Még Washingtonban is úgy vélekednek sokan, hogy ez a lészám csupán „a lehetőségek legalsó határa”, hiszen a borúlátók is legalább 50 ezer főnyi csökkentés bejelenté­sét várták. ILYENFORMÁN ÉRTHETŐ, hogy a polgári, de reális szemléletű francia lap, a Le Monde, szinte ugyanúgy kommentálja Nixon sovány bejelentését, mint a TASZSZ hírügynökség. A párizsi lap megállapítja, hogy ez „bel­földi fogyasztásra szánt pszichológiai jellegű lépés nem te­kinthető fontos döntésnek politikai-stratégiai vonatkozás­ban”. A szovjet hírügynökség kommentátora leszögezi, hogy ez a létszámcsökkentés „csupán csepp a tengerben’’ s világos, hogy „a létszámcsökkentésnek elsősorban pro- pagandisztikus célja van: enyhíteni kívánják az amerikai kormány vietnami politikájára nehezedő bírálatot”. A TASZSZ is megállapíja, hogy Nixomnak ez a bejelentése nem komoly politikai döntés. . ia •• •• üssön Tissza Angi a madridi diktátorra* •• Több hétfői angol lap ve­zércikke foglalkozik a Fran- co-kormány döntésével, hogy szárazföldi blokád alá helye­zi Gibraltár angol korona- gyarmatot. A Times szerint Franco lassan adagolja a Gibraltár elleni nyomást, mert óvatosan akar eljárni, s mert eddig minden intéz­kedés nemcsak Gibraltárt, hanem Spanyolországot is sújtotta. Ezúttal 4600 spa­nyol munkás vesztette el gibraltári munkáját, s ezek alighanem elégedetlenek lesz­nek. A gibraltári alkotmány- tervezet, amelyet a spanyol intézkedés okául tüntettek fel, valóban kimondja, hogy Anglia sohasem adja fel a gyarmatot, a lakosság szaba­dadon és demokratikus kife­jezett óhaja ellenére, de eb­ben semmi új nincs — írja a Times, majd azt tanácsbl- ja a spanyol kormánynak, hogy ha jogfosztottnak érzi magát, vigye az ügyet a há­gai bíróság elé. A Sun jóval hevesebben fogalmaz: „mint minden dik­tátor, Franco is egyszerű sza­bályt követ: az emberek vagy azt teszik, amit ő óhajt, vagy meg kell őket büntetni. Anglia elfogadja, hogy a gib- raltáriaknak joguk van saját jövőjük eldöntésére, Franco nem, ö helyettük akar dönte­ni. Lehet, hogy Franco távo­zása után vonzóbbnak tűnik majd a Spanyolországgal va­ló unió, de amíg ez be nem következik, a gibraltári né­pet támogatni kell a zsaro­lással szemben”. A Daily Express dühös ve­zércikkben egyenesen azt ja­vasolja, hogy Anglia üssön vissza a madridi diktátorra „és szüntesse meg az angol turisták spanyolországi uta­zásait”. A Daily Telegraph viszont óva int „a megtorlás illúzi­ója” ellen, mert „a brit gaz­daság túlságosan gyenge ál­1969. június 10« Jkedd lapothan van ahhoz, hogy itt is — ott is szankciókat tart­son fenn a bennünket sérte- getők ellen”. Ehelyett ap­róbb ellenintézkedésekre van szükség a helyszínen, s bíz­ni kell abban, hogy Franco- nak is megvannak a maga nehézségei és nem fog örök­ké a helyén maradni, lüntetén íí váló* mellet# DJAKARTA: A nyugat-szumátrai Pa- dangban egy katonai bíró­ság halálra ítélte Dzsazsa- uszman kommunista veze­tőt. A helyi katonai parancs­nok elrendelte 23 katonájá­nak letartóztatását is, a „kommunistákkal” fenntar­tott titkos kapcsolat miatt. ÍTO: A japán rendőrség hétfőn reggel megrohanta a Tokió­ból Itoba közlekedő vonatot, amelyen diákok utaztak, hogy tüntessenek a hétfőn megnyíló Aspac-értekezlet (ázsiai és csendes-óceáni ta­nács) ellen.. A vasúti kocsik­ban hatalmas verekedés tört ki. Szárharmincöt diák vé­gül is megadta magát. HUELVA: 33 évi rejtőzködés után egy férfi jelentkezett a spanyol- országi Huelva rendőrségén. Ö a negyedik olyan jelentke­ző, aki a spanyol polgárhá­borúban részt vett és annak a kegyelmi rendeletnek a ha­tálya alá esik, amely egé­szen a polgárháborúig visz- szomenően felment minden politikai vétség alóL SAIGON: Thieu dél-vietnami elnök hétfőn, magyar idő szerint az esti órákban visszatért Sai­gonba és nyomban megkezd­te tanácskozását a kormány­zat vezetőivel a Nixon el­nökkel kötött megállapodá­sairól. A Reuter szerint a tárgya* lások fő témája a 25 ezer fő­nyi amerikai létszámcsök­kentés és annak kihatásai a dél-vietnami kormányzat helyzetére. PRÁGA: Oldrich Cernik miniszter­elnök meghívására néhány napos látogatásra hétfőn dél­előtt Prágába érkezett Jozef Cyrankiewicz. a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nöke. Rómában nagyszabású tüntetést rendeztek, hogy kierőszakolják annak a törvény• javaslatnak az elfogadását, amely legalizálja a válást Olaszorszagban. (Telefoto: — AP—MTI—KS) Villám-csúcstalálkozó Mindössze 25 000 amerikai katona kivonását helyezte ki­látásba Nixon amerikai elnök a dél-vietnami rezsim vezető­jével, Thieuval folytatott ta­nácskozását követően. Nixon ugyanakkor a rezsim meg­nyugtatására megismételte, az Egyesült Államok nem fo­gad el koalíciós kormányt az USA által elképzelt módon történő választások előtt. A nagy garral meghirde­tett találkozó sovány ered­ményét bírálva George McGovern demokrata szená­tor kijelentette, ez nem te­kinthető jelentős változásnak az USA vietnami politikájá­ban. Eugene McCarthy sze­nátor megállapította, hogy a találkozó nem mutatta a vál­tozás jelét. Nixon még a tanácskozás " szünetében megtette bejelen­tését a részleges kivonásról. Ezek szerint az Egyesült Ál­lamok augusztus végéig 25 000 katona — nagyjából egy had­osztálynak megfelelő erő — kivonását Dél-Vietnamból. Az amerikai intézkedés általá­Letartőztatták Panaguliszt Az AFP jelentése szerint hétfőn a kora délutáni órák­ban egy Athén központjában fekvő magánlakásban a gö­rög biztonsági szervek letar­tóztatták Alekosz Panagu­liszt. aki a június 6-ra virra­dó éjszaka szökött meg több börtönőrrel együtt a bogiali börtönből. Panagulisz életfogytiglani börtönbüntetését • töltötte, amelyet a Papadopulosz mi­niszterelnök, a katonai jun­ta vezetője ellen elkövetett merényletért szabtak ki rá. Eredetileg halálra ítélték, később azonban az ítéletet, a világközvélemény tiltakozá­sának hatására, életfogy ti g- íani börtönbüntetésre vál­toztatták. A görög hatóságok félmil­lió drachma vérdíjat tűzlek ki Panagulisz kézre kerítőjé- nek. A jelentések szerint­egy szökött börtönőrt is !!&>>.' tartóztattak. . rR»ai Nixon amerikai elnök, old alán Thicu-val a saigoni re­zsim vezetőjével beszámol a M idvvay szigetén megtartott ta­nácskozásról. Két megrendítő június tizediké 1942. június 10-én a csehszlovákiai Ll- dicét, 1944 június 10-én a franciaországi Oradour-sur-Glane-t semmisítették meg a „bosszúálló’' német fasiszták. Lidicét azért, mert Cseh- és Morvaország hóhérát, Heyd- rich SS-Obergruppenfülrrert a nép haragja megölte; Oradourt pedig azért, mert a fran­cia partizánok eredményesen harcoltak a fasiszta megszállók ellen hazájuk szabadsá­gáért. Negyed évszázadot meghaladó idő pergett le azóta a történelem homokóráján, de a rettenet emléke a haladó emberiség idegeiben él: képtelenség felejteni! Lidice tragédiája lényegében akkor kez­dődött, amikor a hitlerista csapatok rátör­tek Csehszlovákiára. Heydrich, a „Cseh— Morva Protektorátus” teljhatalmú ura, a nép megfélemlítése céljából már 1941 októ­ber 14-ig 191 személyt végeztetett ki és sok ezer embert gyötörtetett nyomorékká a Ge­stapo kínzókamráiban. Ezt a hóhért végül is a cseh antifasiszták megölték. A megszállók azonnal hozzáláttak a „megtorláshoz”, amelyről a Gestapo hival­kodó jelentést készített. Eszerint a „Führer parancsára” bekerítették a 95 házból álló Lidicét, lakóit kiirtották vagy elhurcolták, a falut robbantásokkal a föld színével tették egyenlővé. A helyszínen megöltek 199 fér­fit, 191 nőt különféle fizikai és erkölcsi megsemmisítő táborokba hurcoltak és a gyermekek közül 88-at Litzmannstadtba de­portáltak, a többit elnémetesítés céljából a birodalom területére szállították. Mindezzel azonban korántsem érték be: folytatták az antifasiszta személyiségek üldözését az egész cseh—morva országrészben. Hivatalos fel­jegyzések szerint 1942. május 28 és június 24 között további 247 személyt — 208 fér­fit és 39 nőt — végeztek kd barbár módon. Az áldozatokat többnyire Heydrich megölé­sének helyeslése címén lőtték agyon, vagy akasztották fej — de az előzetes kínzások következtében már szinte élőholt állapot­ban. Ora dour-sur-Glane sorsáról szintén hite­les adatok tanúskodnak. 1944. Junius 10-én, szombaton a németek azért szállták meg a falut, mert annak határában partizánok működtek. A férfiakat összefogdosták egy óriás pajtába, a nőket és a gyermekeket a templomba terelték és rájuk csukták a ne­héz vasajtót. Amikor meggyőződtek róla, hogy a házakban már senki sem bujkál, géppuskatűzzel lekaszálták a férfiakat, a templomban sikoltozó nőkre és gyermekekre gázgránátokat dobtak és sorozatlövéseket zúdítottak reájuk a templom ablakain ke­resztül. Végül aztán az egész falut leöntiiz- ték gyúlékony anyaggal és lángra lobban- tották. Csodával határos módon mindössze öt felnőtt és egy gyermek élte túl a véreng­zést. • Ámde Lammerding SS-tábornok hadosz­tályának Der Führer ezrede tökéletes mun­kát akart. Kivárta a vonaton Oradourba hazatérő munkás.népet s ezt is „legyilkolta, a holttesteket pedig elégette. Messzire vilá­gított a tűzvész az éjszakában, de az oltásra egybesereglő más falubelieket ugyancsak lőtték. Másnap, vasárnap, néhány bátor ember mégis belopta magát a még mindig égő, füstölgő faluba. Ezek döbbenten szá­molták össze a megszenasedett. összezsugo­rodott férfi-, női és gyermekhullákat. A néme­tek vasárnapról hétfőre virradóra visszatér­tek a községbe és hevenyészett sírokban igyekeztek elrejteni áldozataik tetemét. A 85 házból álló falu azonban — Lidicéhez hasonlóan — teljesen elpusztult. Az áldo­zatok teljes számát sohasem tudták megál­lapítani, mert a községben a bombázások eliől sok városból odatelepített gyermek á’t.. A község lakói közül 642 felnőtt és 267 gyermek halt meg. Lidice és Oradour a háború után újjá­épült. Azonban mindkét község tragédi a ja örök időkre a fasiszta barbárság szimbólu­ma lett. Es ha arra gondol a kor embere, hogy Nyugat-Németorszánbar CTasze''?-' ban és másutt ismét kezd sze -’-sdn1 fasizmus, egyáltalán nem egyszerű történe'- mi kuriózum az oradouri emlékmű felira­ta: „Souviens-toi! Emlékezz!'’ F, M. (Telefoto: — AP—MTI—KS) nos vélemény szerint aligha számíthat arra, hogy a „jó­akarat” megnyilvánulásának tekintsék: a kivonásra kerülő erő ugyanis jelentéktelen a Dél-Vietnamban bevetett fél­milliós amerikai hadsereget tekintve. A Pentagonhoz közelálló körökben közölték, hogy azt a 25 000 amerikai katonát akiket augusztus elsejéig ki­vonnak Dél-Vietnamból, nem viszik azonnal haza az ame. rikai kontinensre, hanem Okinawa — vagy Hawaii-szi­getén tartják őket, hogy szükség esetén sürgősen vtsz- szaküldhessék a vietnami harcterekre. Folyik a vizsgálat..» Húrom amerikai és három ausztráliai tengerésztisztbőt álló bizottság foglalkozik a SEATO tengeri hadgyakorla­ta során június 3-ún történt szerencsétlenséggel, amikor a Melbourne ausztráliai repü- lőgépanyahajó teljes sebes­séggel nekirohant a Frank Evans amerikai rombolónak és azt valósággal kettészelte. Hetvennégy amerikai tenge-, rész vesztette életét az ös­szeütközéskor. A bizottság elsőnek Crabb ausztráliai tengernagyot, an-.1 nak a hajóhadnak a parancs­nokát hallgatta ki, amelyhez a Melbourne is tartozott. Az admirális közölte tanúvallo­másában. hogy négy nappal a szerencsétlenség előtt, május 31-én a Melbourne majdnem hasonló katásZtrófát okozott, ugyanis csak néhány méte­ren múlott, hogy nem rohant neki a hajnali szürkületben egy másik hajónak. P Ffl ff •• >• I ozoiore, gyumofesre a háztáji biztosítást i biztosítást kiegészítő JÉGBIZTOSÍTÁS háztartási termésho­tanácsos köthető. A biztosítási díj a növényfajta és a zam szerint alakul. A jégbiztosítást mielőbb megkötni, mert \ j égy ért növény már nem biztosítható Felvilágosítással szívesen állnak rendelkezésre . vkiáink, körzetfelügyelőink, megbízottaink. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom