Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

A BEZOSZT^JA-1 ATYTA Esettben a napokban hasinkban tartózkodik P. P. Lukjanyenko szov­jet akadémikus, a világ­hírű növénynemesítő, aki munkatársaival együtt évek óta dolgozik a nagy hozamú, intenzív búzafajták kinemesíté­sén. Nevéhez fűződik a magyar kenyérgabona- termesztésben sikeresen bevált Bezosztája—1 búzafajta kinemesítése. Ezért a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa P. P. Lukjanyenko aka­démikusnak a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést ado­mányozta. A földmű­velők világ­szerte ismerik Pavel Lukja- •nyenko álla­mi és Lenin- díjas akadé­mikus nevét, akinek nagy hozamú búza­fajtái hozzá­járulnak a gabonaprob­léma megol­dásához. Mintegy 30 búzafajta ne­mesítése fű­ződik nevé­hez. A tudós a krasznodári agrártudomá­nyi kutatóin­tézetben dol­gozik, ahol munkatársai­val együtt ar­ra törekszik, hogy dőlés­mentes, a be­tegségekkel szemben el­lenálló, több szemet adó búza- hibrideket adhasson a mező- gazdaságnak. Az intézetben rendelkezésükre áll az ösz- szes hazai és több ezer kül­földi búzafajta, így a legme­részebb keresztezésekkel hozhatják létre az új fajtá­kat,, A híres Bezosztája—1 előd­jének, a Bezosztája—4-nek családfájában például meg­találjuk a különböző olasz, japán, spanyol, argentin és más fajtákat, A nyolcadik nemzetség irányított egyedi válogatásából született a Be­zosztája—1, amelynek elter­jedése révén a Kubányban egész közigazgatási körze­tekben gyűjtenek be hektá­ronként 40, vagy még több mázsa búzát. Ennek segítsé­gével érték el, hogy e hatal­mas területen tavaly megha­ladták a hektáronkénti 30 mázsás átlagtermést. A Bezosztája—1-nek tíz éven át nem volt vetélytársa. s valószínű, nem is akadt volna, ha Lukjanyenko nem ad át 1967-ben az állami fajta­kísérleti gazdaságoknak két, újabb búzafajtát, a Kauká­zust és az Aurorát, Ezek — mint a tudós minden más nemesítési eredménye, a ko­rábbiakra alapultak.- A krasznodári agrártudo­mányi kutatóintézetben az Aurora hektáronként 6,7 — a Kaukázus pedig 7,1 mázsá­val nagyobb termést ad, mint a Bezosztája—1. A Kubány­ban, öntözött területeken re­kordtermést adott: a Kau- kázus-fajta, hektáronként 87,4 mázsát, A krasznodári határvidéken tavaly az Au­r nvs noVtá’,nhVó.it f)R—70 n — P. P. Lukjanyenko akadémikus a kitünte­téssel. Kaukázus pedig 66—72 má­zsát termett. Ezek a fajták egyébként különösen a hegy­aljai körzetekben válnak be, és mint a Bezosztája—1 is, — kitűnően meghálálják az öntözést. Lukjanyenko akadémikus krasznodári agrártudományi intézete koordinálja a KGST- íagországok búzanemesítési tevékenységét. A testvéri or­szágok tudósaival fennálló szoros kapcsolatok, az új faj­ták kipróbálásának eredmé­nyei segítik a szovjet akadé­mikus munkáját is. A világ­hírű tudós most van alkotó­erejének teljében. Elegendő arra utalni, hogy évente 3 új búzafajtát ad át kipróbálás­ra az állami kísérleti gazda­ságoknak. Feltételezhetjük tehát, hogy az utóbbi évti­zed munkássága csak előké­szület a további sikerekhez, A tudós és munkatársai hektáronként 76—80 mázsás termést biztosító, új hibri­dek létrehozásán munkál­kodnak. A másik irányzat — az új, minden betegséggel szemben rendkívül ellenálló, öntözéses nagyüzeni terme­lésre alkalmas faj taku tatás — annál fontosabb, mert a Szovjetunióban évről évre növekszik az öntözéses föld­művelés alá eső terület. A munka lényege — a produk­tívabb kalásznevelés. Míg a korábbi búzafajtáknál a szem az egész növény tömegének 30—35 százalékát tette ki, a Lukjanyenko-féle búzáknál ez az arány eléri a 40, sőt néhol az 50 százalékot. Az intézetben azonban már vannak olyan fajták, ame­lyeknél ez az arány 85 szá­zalék. Jurij Zenyuk APN HMkaulaMMi Bükkszék ügyében Interpellálunk Fodor Istvánná országgyűlési képviselőhöz Vége volt már a hivatali munkaidőnek, de a szokásos „világmegváltási vita” még nem ért véget. Sorra szed­tünk valamennyi mostaná­ban szóba került javaslatot, érvet, amely a megye fejlő­désével volt kapcsolatos, s mikor már vége felé járt az eszmecsere, a beszélgetők egyike újabb témára vál­tott. — Itt van például a bükk- széki história... Világos, hogy a községi tanács nem tud ebben az ügyben „cso­dát tenni”. Saját erejéből 70—80 ezer forintot költhet évente a falu fejlesztésére. Éppen most kaptam egy je­lentést a pénzügyi osztály­tól, hogy az utóbbi két év­ben csak a patakmedret ren­dezték. az iskolakerítést hoz­ták rendbe, a locsolóberende­zést, némi járdásításra ju­tót pénz. Ezzel aztán vége. A járás is keveset tud segíte­ni. — Egyszóval az ilyen eset­ben tovább kell menni a me­gye határán is. — Sajnos, igen... és ilyen­kor már nehezebb az ügy, A gyógyvíz egy budapesti vállalat kezében van, s pénzt legfeljebb #az Egészségügyi Minisztériumtól, vagy a Gazdasági Bizottságtól kap­hatna a megye, illetve Bükk­szék, amelyből valóban hí­réhez, érdeméhez méltó für­dőhelyet lehetne építeni. —- Igen... de miként jut el a sok érv, indok, kérés oda, ahol segíteni tudnak az ügyben? Ennél a kérdésnél vett a vita olyan fordulatot, amely Mostoha föld — ügyes emberek A dombok hátán lerohanó víz elhordta a termőföldet, a homokkő itt is, ott is ki­bukkan a fű alól. A növények csenevészek, erőtlenek. A szederkénypuszta—isten- mezejei Béke Tsz 1968. évi bevétele nyolcmillió forint volt. Ebből öt és fél milliót a termelőszövetkezet építő részlege hozott a „konyhára”. — Tavaly alakult az építé­si részleg, — mondja Mu­rányi László művezetőhelyet­tes. — Igaz ugyan, hogy ak­kor még csak egyetlen bri­gád dolgozott, de azóta már nyolcvan munkása van a tsz fő bevételi forrásét biztosító részlegnek. j — Milyen építkezéseknél dolgoztak ebben. az évben? — Járjuk a megye minden. részét. A napokban adtuk át a terpesi üzletházat, s ugyan­akkor félmillió forint érté­kű munkával építjük a tar- naleleszi tanácsházát. A Nóg- rád megyei Zagyvaróna erö- mű-kazánházában a vízlá­gyító berendezés felújítását augusztus 20-ára fejezzük be. Építőrészlegünk eljut az ország más tájára is. Jelen­leg a gödöllői kisállattenyész­tő teleppel tárgyalunk csi­benevelők építéséről. — Ki szerzi, hogy úgy mondjam, ki hajtja fel az üz­letet a részleg számára? — A műszakvezető, aki egyben üzletkötő is. Az el­nök hozzájárulása nélkül nem vállalhat el munkát. Közösen döntenek a szerző­dések ügyében. Hogy vissza­kanyarodjak a megyei vonal­ra, most kezdjük el Istenme­zején az fmsz-vegyesbolt át­alakítását és a közeljövőben Makiáron 60 férőhelyes ser- tésfiaztatót építünk. Mun­kánk eredménye a tenki kultúrház is. Gondolunk a termelőszövetkezet alkalma­zottjaira, még ebben az év­ben öt 'kislakást adunk át részükre. — Eddig ötmillió forintot már szerződéssel biztosítot­tunk a termelőszövetkezetek­nek. Így próbáljuk a rossz föld által okozott hátrány* valahogy kiegyenlíteni. Lehet, hogy Istenmezején így módosul a közmondás; ügyes ember a rossz föld há­tán is megél. (sz. a.) Az ember és a babona Ha ásítunk, szájunk elé tesszük a kezünket. A régi babona, amely szerint így akadályoz­zuk meg. hogy gonosz szellem hatoljon be tes­tünkbe, ártalmatlan szokássá, sőt illemszabály- lyá alakult át. Nem ártalmatlan babona, a saj­nos még ma is élő „boszorkányhit”, amint az ásotthalmi ügy is mutatja. Betegséget okozó „megrontással” vádoltak és súlyosan fenyeget­tek egy idős parasztasszonyt. Érdemes szemügyre venni a babona erede­tét, továbbélő formáit, és a jövőjét illető ellen­tétes felfogásokat. I. A megismerés tévútjai őseinket az egymással köl- önhatásban fejlődő agy és sz, a beszéd és a munka nelte magasan az állatvilág lé. Az a lény, akit az em- sr elődjének nevezhetünk, ; önfenntartás ösztönétől rjtva, a természet megisme- sére kényszerült, hogy úr- , legyen létfeltételeit meg- itározó környezetén. Kez­űben csupán nyers erejére .maszkodott. de mindinkább t értelmével is. Életének vé- ílmezésére, a táplálékszer- ss megkönnyítésére fizikai ípességeit fokozó eszközö- ít, szerszámokat, fegyvere­st készített, összefüggéseket riezett fel a természeti (idő- irási) jelenségek és a táplá- ■kot adó növények, állatok ete között. Röviden: hasz- os tapasztalatokra tett szert s azokat továbbadta utódai- ak. A megismerés magasabb ínyéről tanúskodik a. jelen-. ségek magyarázatára irányu­ló törekvés. S miközben a gyakorlat egyre tökéletese­dett, az elmélet, az értelme­zés tévutakra került. Szük­ségszerűen alakult így a fej­lődés, hiszen csak az évez­redekkel később kialakuló tu­dományos szemlélet a megfe­lelő eszközök és módszerek tárházával együtt ad lehető­séget a valóság pontosabb’ megfigyelésére és a helyesebb követ, keztetésekre. Az ősidőkben azonban ért­hetetlen volt az égzengés a villámok tüzes nyilaival, az elhunytak álombéli megjele­nése, érthetetlen volt a be­tegség, és a születés éppen olyan borzongató titoknak tűnt fel, mint az elmúlás. A valóságos világ mellett létre­jött őseink agyában és képze­letében a szellemek, a varázs­lat világa. Létrejött a termé­szeti (tételek, dogmák nélkül) válás és aJkésőbbt-toabpajáfe nak nevezett szokások, eljá­rások egész rendszere. Eredetüket tekintve nem választható külön a vallások és a babonák vizsgálata. Mind a két „megismerési” forma szülőanyja a félelem a ter­mészet roppant túlerejétől, rettegés az ártó hatalmaktól és igyekezet azok közömbösí­tésére vagy kiengesztelésére. Vallás és babona egyaránt a valóság téves tükrözése, egy­formán megkettőzik a vilá­got: a látható dolgok mögött vagy fölött van a láthatatlan hatalmak egész apparátusa. Ezek az erők (lények) tevéke­nyen és önkényesen beavat­koznak a földi történésekbe, irányítják az emberek életút­ját, jó vagy rossz kapcsola­tot lehet velük teremteni. Ne feledjük el, hogy már az ősember is ösztönösen az összefüggéseket, más szóval az igazságot kereste. Tudás­vágya azonban elkerülhetet­lenül korlátokba ütközött, s ha hiányzik az ok és okozat rendjének felismerése, akkor minden lehetséges. Á nyil­vánvaló képtelenség is, pél­dául a halott és eltemetett ember testi visszatérése az álomban. Lehetséges ok és okozat felcserélése is: nem 3 kidőlt fa ütötte agyon az em­bert, hanem az ember elfo­gyott életereje miatt dőlt ki a fa. A babona forrásainál egy­részt szükségszerűen hiányos vagy téves ismereteket, val- . lási képzeteket .találunk. Más­részt a babona szülte kibo­gozhatatlanul összeszövődik az emberi képzetet szép alko­tásaival, a mítoszokkal és mesékkel. A boszorkányok mellett garabonciás diákok, ördögök, varázslók, sárká­nyok és táltosok népesítik be ezt a világot. A babonakuta­tás tehát értékes adatokat túr fel a néprajz és a néplélektan területén, napvilágra hozva a 'távoli korok szokásainak és hagyományainak rendszerét. Kérdés ezek után: lehet-e valamilyen pozitív jelentősé­get tulajdonítani a babon álí­nak? A mai helyzetet illetően a válasz határozott nem, er­ről következő cikkeinkben szólunk részletesebben. Más a múlt megítélése. Az újabb kutatások szerint a totemiz­mus, a mágia és minden más babona az ősember és az elő­ember magas fokú aktivitását bizonyítja a természeti erők­kel szemben,. A varázslati módszerek írja J. D. Bemal professzor, abban a hitben fogantak, hogy az ember ..becsaphatja a természetet és rábírja, hogy segítséget nyújt­son számára. A mágia azért alakult ki, hogy áthidalja a technika korlátozottságaiból eredő hiányokat.” Így volt ez 10—20 ezer év­vel ezelőtt, vagy még régeb­ben. A fejlődés későbbi sza­kaszaiban már semmilyen te­kintetben sem igazolhatók a megismerés tévútjai, a babo­nák elvesztették létjogosult­ságukat, káros továbbélésük edlen küzdeni kelL (Folytatjuk) Gyene# István más esetekben is megszívle­lendő tanácsokkal szolgál. Olyan más ügyek megoldá­sához, amelyre kevésnek bi­zonyult a falu, a járás, vagy a megye ereje, amikor a szükséges anyagi erők, in­tézkedések- mái' az országos szervek hatáskörébe tartoz­nak. A kérdésre kérdés követ­kezett. — Miért nem fordul az új-, ság ilyen esetekben ahhoz a képviselőhöz, akihez az a körzet tartozik — története­sen Fodor Istvánnéhoz? — Biztos tudna segíteni, hiszen máshol is volt erre példa. Említhetném például a zsóri- fiirdőt. Szinte hihetetlen' fej­lődésen ment keresztül né­hány év alatt, mert a borso­diak minduntalan sürgették korszerűsítését és — nem utolsósorban országgyűlési képviselőik segítségével — „kiverekedtek” az ehhez szükséges pénzt is. — ... De itt van például a másik „testvérfürdő”, a Vas megyei Bük, ott nemrég tört fel a bükkszékihez ha­sonló gyógyvíz, s rövid né­hány év alatt négyezer férő­helyes öltöző, üzletsor, kony­ha. vasút, autóbusz-megálló, váróterem, kemping és autó­parkoló épült. Fásították az egész környéket, parcellákat mértek ki. hétvégi házaknak, üzemi üdülőknek és a volt Szapáry-kastélyban termelő­szövetkezeti tagok részére alakítottak ki szép pihenő­helyet. — Bükkszék 40 év alatt tizedrésznyit sem fejlődött. — Sajnos, nem. És a fej­lesztési terve is igen sze­rény, míg a „testvérfürdő- nél”, — ahogy a Népszabad­ság is írja — hamarosan újabb éttermet, 400 szemé­lyes gyógyszállót, egy másik szállodát is építenek, befedik a medencéket, kád- és súly­fürdőt is létrehoznak. — De honnét szereznek ehhez elegendő vizet... és pénzt? — A kettő összefügg —, nyugtatta meg az aggodal­maskodót a Népszabadság­ból idéző vitapartner. — Ott is kevésnek mutatkozik a most feltörő vízmennyiség, tehát.... — ... Tehát új kutakat fúrnak. Természetesen ehhez meg kell szerezni a nem ke­vés milliókat. Ebben a me­gye országgyűlési képviselői is szerepet játszottak, bizo­nyítottak, érveltek, kilincsel­tek. hiszen meggyőződésük, hogy jó ügyet szolgálnak, választóik jogos líérelméneb teljesítéséért fáradoznak. — Akárcsak a mi képvi­selőink ... hiszen majd min­den ülésen felszólalnak, in­terpellálnak. — Most is ez kellene! Bükkszék ügyében sem de­magóg pénzkövetelésről len­ne szó, de nagyon indokolt beruházásról. Ráadásul jól jönne, ha még azelőtt el- hangzana az interpelláció, mielőtt — előreláthatólag ezen az őszön — a kormány elé kerül a Heves megyei gyógy- és üdülőhelyek fej­lesztési terve. Tehát interpelláljon az új­ság, a képviselőhöz... Nos, megtesszük. S mivel e kör­zet választóinak képviseletét Fodor Istvánná országgyűlé­si képviselő látja el, hozzá szólunk Bükkszék fejleszté­sének ügyében, s e helyről interpellálunk..., hogy kép­viselőnk is interpelláljon. Kovács Endre Enni9 vagy mennyit enni ? E% itt a kiskörei kérdés . . . Jól emlékszem, a dán ki. rályfi, Hamlet fejtegette barátjának, Horationak, hogy különb dolgok vannak égen és földön, mintsem az emberi elme felfogni ké­pes. Nos, ilyen különb dol­gok nemcsak a helsingöri várban fordulhatnak elő, hanem ma is, egy modern építkezésen is, amelyről talán soha sem írnak majd drámát, hogy töprengésre késztessék a nézőt, de ame­lyekről, illetőleg amelyről egy kis megjegyzést írmi mégsem elvetendő, hogy töp­rengésre késztessék az ille­tékeseket. A kiskörei vízilépcső új, modern, nem kevés millió­ból épült éttermében zajlik le a szerény kis „dráma" nap mint nap. Tudni kell, hogy két vállalat, a vízügy és az építőipar dolgozik en­nél az országhatáron is túl­növő jelentőségű építkezé­sen. A két vállalat úgy a n- azo n az építkezésen, ugyanabból a célból, egy­más mellett dolgozva és munkásai egymás mellett étkezve. Ez eddig rendben van. A dolog ott válik pél_ dául fonákká, amikor az ugyanazon az építkezésen dolgozó munkások sorban állnak az önkiszolgáló konyha előtt, s csodák cso­dája, aki az építőipari vál­lalat munkakönyvét bírja, az 10 deka húst, aki a. víz­építő vállalatét az csak hét deka húst kap ebédre. Egy­más mellett. A dolog nyitja ott van. hogy az építőipar dolgozói 4,80-at fizetnek egy ebédért, míg a vállalat 7,20-at térít. A vízügyiek 5,50-et fizetnek (tehát a dolgozó itt többet fizet!), de a vállalat csak 3,50-et térít. Így aztán az a fonák helyzet alakul ki hogy aki többet fizet a kosztért, az kevesebbet kap. mint aki kevttebbel fizet, — a két vállalat térítési normája miatt. A különb­ség 206 fillér! Nem nagy összeg? Nem. De üzemi konyha normát tekintve ez a különbség a tányérokon nagyon is lemérhető,.. Már egymagában ez a tény is szó érdemelne, hi­szen egyazon munkán dol­gozó, ugyanazon a konyhán, egymás mellett étkező mun- kások Kapnak más adagot, sőt mát ételt a különböző normák miatt. De ez a pél­da egyben kissé elgondol­kodtató más szempontból is. Nemcsak Kiskörén, de másutt is. nemcsak üze­mi konyha vonatkozásá­ban, de mondjuk a bérezé­sek tekintetében is — ét sok más szempontból is —• néha egészen érthetetlen különbségek adódnak, — indokolatlanul: Azt min­denki megérti, hogy az or­szág különböző részein dol­gozó, akár hasonló jellegű üzemben is más-más lehet a bér: g munkaerő-helyzet, a vállalati gazdálkodás szintje, az állami támoga­tás, vagy annak hiánya, a munkások összetétele stb. — ezt magyarázza és indo- kolja is. De mi indok lehet abban, hogy ugyanazon a munkahelyen gyakran ugyanazon a munkáért más bértétel, más ételnorma, más szociális gondolkodás jár egyik, vagy másik dol­gozónak? Valóban különb dolgok vannak...? Vagy csak egyszerűen né­hány vállalat nem megfe­lelő „emberi” kooperációjá­nak hiányáról van szó? Én az utóbbira szavazom! fgyurkó) 1969. június 10., keét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom