Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Ingrid Bergmann szobra Balatonfüreden Régebben Balatongyöngye néven ismerték azt a dombot a füredi hegyoldalon, amelyről a legszebb kilétás nyílt a vízre. A dombvonulat itt ér közelebb a tóparthoz a Séd völgyének nyugati szélén. Szép gesztenyefasor vezet az egyik balatoni villához, amelynek piros cserepe mesz- sze világít és teljes fronttal fordul a nap felé. Egy gazdag műpártoló építtette, aki 50 évig volt Füred vendége, hogy itt, a Balaton sarkában pihenje ki az üzleti élet fáradalmait. Ez az asilum a magyar tenger vidékének érdekes színfoltja lett. A körülötte levő park, benne a „Füredi szüret” című szoborral, az ötezer fekete tulipántól díszlő virágággyal és a gondozott szőlőgazdasággal évtizedekkel ezelőtt sok látogatót vonzott Történt, hogy a tulajdonos, v. különc öregúr, egy alkalommal megnézte családjával az Intermezzo című filmet, majd elragadtatásában egymás után még ötször megtekintette. Csajkovszkij csodálatos zenéje, és a filmben főszereplő Ingrid Bergmann egy életre szóló élményt nyújtottak számára. Élete alkonyán ez az élménye edta az ötletet neki „A három balatoni sellő” címet viselő szoborcsoport felállítására. A szoborcsoport főalakjában a híres svéd színésznőt min- táztatta meg a művésszel, Vastagh Györggyel. A márványtömb, amelyet a szobrokhoz Olaszországból rendeltek meg, éppen kicsúszott a háború öleléséből. A balatonfüredi platánok alatt már zörögtek a levelek, amikor 1941 őszén az alkotó elkészült művével és a villa kertjébe megérkezett a fehér carrarai márványba faragott három sellő. Inkognitóban utazva, az ihletet nyújtó művésznő, Ingrid Bergmann is megtekintette a különös módon született szoborcsoportot. Azóta is ott állnak a sellők a villa kertjében, az idő múlásával már kissé elfelejtetten... Erdősi Mária Senkivel sem cserélnének Matrózok a Tiszán Alkonyattájt zöld a Tisza. A túlsó parti erdőkből tavaszi illatokat lop a szél. A kiskörei hajóállomásnál egy minimotoros hajó s két jókora uszály vesztegel. A kőrakománnyal telt alkotmányokon pihen a legénység. Egyikük táskarádiója Zalat- nay slágerét harsogja: „Hordár kéne nékem...” — Nekünk is az kéne' Már második napja tétlenkedünk itt, de sehogy sem jönnek a darusok. Ahogy én látom, még a hét végét is itt tölthetjük, — zsörtölődik No- vák Zsolt gépkezelő, a konvoj legfiatalabb matróza. — No, azért itt is elviseljük a várakozást. Igaz. a menetórák úsznak, de hát vízen, a Tiszán vagyunk, s aki nem tud úszni... — kedélyeskedik higgadtan Kiss József fedélzetmester, aki a vízi élet „veteránja”. — Mondtam csak, hogy mondjak valamit — veszi a lapot a fiatalabb. — Itt se rossz, nem cserélnék én senkivel! Hogy meggyőzzék a meghívottakat, egymással versengve dicséri'S hajósélet színességét a legfiatalabb és a legidősebb egyaránt. — Itt nem rohan az ember. Idegpihentető a vízi cammo- gás. Tokajtól ide 15, vissza 20 óra. Egyre változó tájak, s az embernek munka közben is van ideje nézelődni, 27 éve csinálom ezt a szakmát, de minden nap új örömet ad. — Egy évet jártam a Műszaki Egyetemre, aztán elcsalt a hajósélet. Nem bántam meg, pedig ennek már két éve. Szeretem a változatosságot, vonzanak az ismeretlen vidékek. Most ugyan egy ideig a Tiszán „úszom”, de nemsokára új uszályra kerülök. Irány az Al-Duna. Más emberek, új arcok, s közben arra is van idő, hogy ismereteit bővítse az ember. _— A család, igaz, messze tőlem, Csongrádon. Egy évben kétszer megyek haza, de az tartós pihenő. Egyszer 52 pihenőnap, másodszor meg a szabadság. — Én a függetlenséget, a szabadságot szeretem. A menyasszonyom választani kényszerített. Nem könnyen, de csak a matrózélet mellett döntöttem. Invitálnak a Kilián motorosra. Mutatják ízléses hálófülkéiket. Minden mini az igaz, ám a kényelem majd- hogy maximális. A fedéléet- mester különösen a konyhára büszke. a szakács, napi húsz — Józsi bácsi összedobjuk a forint kajapénzt, s ő szakértelemmel „kotyvasztja” a jobbnái-jobb ebédeket. Ez nem udvariasság, hanem ténymegállapítás, hiszen mi, akik mindannyian tudunk főzni, szigorú kritikusok vagyunk — mondja Zsolt, a gépkezelő. Mindketten az esték hangulatát emlegetik különösen meghittnek. — Siklik az uszály a vízen. Az este már leereszkedett. Távolról falvak fénybogarai villannak. Kiülünk a motoros fedélzetére. .lőttünkre riadt madarak rep- pennek a parti nádasokból. Ügyszólván eggyéolvadunk a természettel. Ilyen légkörben könnyen fakad az őszinte szó. S milyen sajátos, ha ebben a hangulatban a rádió táncdalokkal jelzi a XX. századot. Ezt nehéz érzékeltetni, ezt résztvevőként kell átélni. Hajóstörténet, vízi sztori érdekelne. Ök rám kérdeznek: — Mikor igazán matróz a matróz? — Ha... Kisegítenek: — Ha nem cserélne senkivel. Ök ilyenek..! (P. I.) Hét végi körtelefon Jó termés ígérkezik — Kánikula a fagyosszenteken — Uj víztároló Az idén lassan érkezett meg a tavasz, s mintha egyszerre akarta volna pótolni lemaradását, nyakunkba zúdította a forró májusi napot, az eső nélküli kánikulát. Az a kevés csapadék, amely a hónap közepén hullott, úgy tűnik, ha minimálisan is, de biztosította a jó termés egyik alapfeltételét. Hét végi körtelefonunk első államása Makiár — Az őszi búza, melyet 1100 katasztrális holdon termelünk, igen szépen fejlődött és eddig mit sem ártott neki a viszonylagos szárazság, — tájékoztat a termelőszövetkezet párttitkára. A nagymester lejátszotta, búcsnmérkőzését... Puskás Ferenc, az egykori híres magyar labdarúgó-válogatott, Magyarország aranycsapatának csillaga, aki a spanyol válogatottban is és több éven át a Real Madridban játszott, Madridban lejátszotta búosúmérkőzését. A Real ellenfele a bécsi Rapid volt, s a madridiak 4:2 (2:0) arányban győztek. Ezen a találkozón 75 ezer néző tapsolt a labdarúgás egykori nagymesterének, aki tulajdonképpen még két évvel ezelőtt, mint aktív labdarúgó szögre akasztotta cipőjét. Mikor is kezdte el Puskás Ferenc a labdarúgást? A futball kedvelői még ma is nagyon jól emlékeznek arra amikor a 30-as évek elején Puskás édesapja volt a Kispesti TC edzője, s öcsi szinte valamennyi edzésen ott csellengett a pályán, öt-hat éves lehetett, akkor még valóban „öcsi” volt. Folyt a kétlaapus játék, s Puskás öcsi néhány sráccal a kapu mögött focizott. Az edzést vezető Purczel — az öreg Puskás — egyszeresük félbeszakította a nagyok edzését, - g odassoii a fiának; — Fél óráig csak jobb lábbal rúghatsz a labdába, különben két nagy pofont kapsz...! De régen volt! Azóta nemcsak Spanyolországot, hanem Amerikát is felfedezte... — Nem akarom elkiabálni, de egyelőre a közepesnél jobb termésre van kilátás búzából. Az őszi árpát június második felében szeretnénk aratni, mivel az eddigi jó idő kedvezően befolyásolta a kalászolást. Különösen szépen fejlődik a napraforgó, csak a kukorica maradt le egy kicsit, mert egy-két hajnal hidegebb volt a kelleté- né. Egy érdekességet szeretnék megemlíteni. A tavaszi zöldtakarmány etetésével nemcsak a tej mennyisége, hanem zsírtaltalma is emelkedett körülbelül egy-két tized százalékkal; Az egri Szőlészeti Kutató Intézetből dr. I’só Andor kutató jelentkezik. . — A hideg tavasz miatt elhúzódott a szőlő fakadása, ám a májusi meleg behozta ezt a hátrányt. A talajszint ugyan lehűlt egy-két májusi napon, de fagyosszentékkor valóságos kánikula volt. Elég kevés csapadék hullt ebben a hónapban, mindössze 41 milliméter — a több éves májusi átlag 60—80 milliméter között mozog —, de a száraz időjárás nagyon kedvező ilyenkor a szőlőre, hiszen a gombabetegségek csak nedves, csapadékos időben jelentenek komoly veszélyt. — Ahogy a parányi fürtöket nézegetem, nyugodtan elmondhatom, hogy a jelenlegi helyzetet tekintve jó közepes termésre van reá Us esélyünk. Egerszólát A telefonnál Dér József, a Béke Tsz elnöke. — Kiadós esőt kapott föld és ez rendkívüli módon jót tett a kukoricának és a legelőnek. Nálunk különös hangsúlyt kap a legelőgazdálkodás, hiszen 10 ezer darab rajnai lúd jelzi gazdálkodásunk fő irányát. Nagy szükség van a friss, zöld legelőre. Eddig százezer darab lúdtojást adtunk az egri keltető állomásnak. Tenyészetünkkel elsősorban megyei igényeket akarjuk kielégíteni. A minap döntöttünk úgy, hogy juhászatun- kat felszámoljuk. A közelmúltban kezdtük el egy 140 ezer köbméteres víztároló építését, amely az öntözést segíti majd elő és a lúdte- nyésztés feltételeit biztosítja 1EE37BW1 A biológiából vett példák segítenek a technikának Azt olvastuk az Esti Hírlapban, hogy a „Két vérkör elvét valósítják meg az úthálózat fejlesztésében is”. Mert az élő szervezet már megoldotta „hogyan lehet több vért juttatni” a szervekhez. A mód „az egy vérkör helyett a két vérkör kialakulása volt..." Félő, hogy ezen a példán okulva az egyik útrendszeren a használt kocsikat közlekedtetik majd az autójavítóba és a másik útvonalon az új kocsikat??... Ugyanis a két vérkör nem azért alakult ki, hogy több vért vigyen, hanem, hogy jobb minőségű legyen a vér. (A kisvérkör a használt vért szállítja a tüdőbe, hogy újból telítse oxigénnel.) Egyelőre még csak a kétirányú közlekedést bonyolító autósztráda hasonlít az élő szervezetre (oda és vissza szállító verőér és visszér egymás mellett). Ha több vért akar szállítani a szervezet, akkor a közlekedésben is kipróbált módot választja: több útvonalon, nagyobb sebességgel szállít... ★ A Magyarország közli a Die Presse cikkét. Megírja, hogy Japánban Tokió és Osaka között „szuper-express” közlekedik... „230 kilométeres óránkénti sebességgel az 515 kilométer hosszú távot Tokió és Osaka között 3 óra 10 perc alatt teszi meg.” Nem vonjuk kétségbe, hogy ez a szuper-express a világ leggyorsabb vonata, de kár volt ilyen szuper-sebességűre szerkeszteni, ha közben közel egy órát vesztegel valahol... Mert a fent írt sebességgel, (ha 1—2 percei áll is valamely állomáson, bár ez közvetlen vonat) körülbelül 2 és negyed óra alatt meg kellene érkeznie... Dr. Szemes A szárdok szigete Az Olaszországhoz tartozó Szardínia - az anyaországtól nyugatra fekszik, a Földközitenger szigete. Területe: 24 ézer négyzetkilométer; lakosainak száma: 1 millió 448 ezer; fővárosa: Cagliari. Az ország perifériáján, az állam vezetői által elhanyagolt, iparilag fejletlen, szegény, elmaradott autonom tartományról Pietro Panni, olasz publicista jellemző képet ad „A bűnözés Szardíniában” című cikkben. Megállapításai sok tekintetben a dél-olaszországi és a szicíliai helyzetre is jellemzőek. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az olasz publicista cikkét: A római kormány ellen lázadó szardíniái akciók elég gyakoriak és bizonyára sok csatát kell még megnyernie a szárd népnek, míg kivívja azt a jogát, hogy civilizáltan éljen. Szardínia gazdasági és társadalmi válsága kifejezhető a munkanélküliség, kivándorlás, a beruházás és a jövedelem adataival: 40 000 az állandó munkanélküli, 200 000-en vándoroltak ki, a külföldi beruházásokat tekintve Szardínia az olasz tartományok között az utolsó előtti helyen áll, a jövedelem egyre nagyobb mértékben csökken. A helyzet napjainkban is súlyosbodik, az életszínvonal csökkenőben, nő a különbség munkalehetőség és civilizáció tekintetében a sziget és Olaszország között. De még jobban kifejezi a helyzetet a bűnözés statisztikája: egy év alatt 30 010 polgári eljárás, 58 743 bűn- cselekmény történt, amelyből 26 441 súlyos, 32 303 pedig kihágás. Emberölés, rablás, rablógyilkosság, lopás, betörés — ezek az utóbbi idők legdrámaibb epizódjai. A sziget bűnüldöző szervei szerint az állatlópás a szigeten uralkodó bűnözés szülőanyja. A sajtó nap, mint nap hírt ad tulajdon és személy elleni bűntettekről, állatlopásokról, Képes sportértelmező szótár: HÍD zsarolásokról, csalárdul előidézett tűzvészekről, erőszakról, fenyegetésről, hogy a kisebb bűncselekedetekről ne is beszéljünk. Igaz, Szardíniában a bűnözés nincs kapcsolatban semmilyen politikai párttal, vagy szervezettel, mint Szicíliában, ahol a bűnözést a maffia szervezi De ez semmit nem változtat azon, hogy a dolog lényege a súlyos társadalmi problémák megoldatlansága. Ezek megoldása helyett azonban a felügyeletet erősítették meg, a banditizmust helikopteres rendőrség, rendőrkutyák, rádiótelefonok fékezik. Ám a bajt nem a gyökerénél gyógyítják. A bűnözés következtében különösen bizonytalan a szigeten a személyi szabadság. Közfelháborodást váltanak ki a csendőrség nagy tömegeket sújtó akciói. Az önkényes házkutatások, erőszakos ujjlenyomatvételek, durvaságok, amelyek a rendőri akciókat kísérik — nem is szólva a kilakoltatásoknál — általános felháborodást keltenek. Egy ilyen jellemző esemény Samugheo környékén történt, ahol hajnalban néhány csendőr megállított mintegy száz földművest, akik szamaraikkal közeli földjeikre siettek dolgozni (e vidéken a szamár nélkülözhetetlen közlekedési eszköz) és 40 embernél megállapították, hogy nem rendelkezik „szabályos” iratokkal. A felelősségrevo- r.ás után az érintetteknek 9000 líra bírságot kellett fizetni (amennyibe egy szamár kerül). Akadtak olyanok is, akik a bírság fejében szamarukat akarták a csendőrségnél hagyni. Az idézett esemény nem a szárd bűnözés ellen folytatott harc humoros képe, hanem annak a bemutatása, hogy ezek az akciók sokszor „az utolsó . rongyukat viszik el” a parasztoktól. Kétségtelen, hogy történtek intézkedések az analfabétizmus felszámolására. A televízió Szardíniába is elérkezett, összeköti a világgal. Vannak nyomai a szigeten a technikai haladásnak, a tudomány fejlődésének, ami a szárdok számára pár éve még álomnak tűnt. Mégis azt kell mondani, hogy akik a sziget valóságos érdekeit védik, a politikai szerveket alkalmatlannak találják feladatuk ellátására. Emiatt az elégedetlenség általános, amely időnként egyéb lehetőségek hiányában a legrosszabb módon' fejeződik ki, vagyis a bűnügyek szaporodásában. 1969. június 1,( vasárué?
