Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Negmérf akták Busz vállalati munkaügyi döntőbizottságnál tartott el- lenőrzést a Megyei Főügyészség, ugyanakkor mérlegre tettek a Területi Munkaügyi Döntőbizottság tevékenységét is. Az ügyészek a döntőbizottságok határozatainak törvényességét vizsgálták. Megállapították: a vállalati munkaügyi döntő- bizottságok gyakorlata — a2 esetek többségében — nem kellően szolgálja a dolgozók érdekeit. Jogszabályismeretük hiányos, nem folytatnak le megfelelő bizonyítási eljárást, s vitás kérdésekben rendszerint a vállalat javára döntenek. A Területi Munkaügyi Döntőbizottságnál is egész sor szabálytalanságot tárt fel az ügyészi vizsgálat. A terjedelmes, 42 oldalas jelentésből mindenekelőtt a közérdekű tanulságokat felvető, jogsértő gyakorlatok többször ismétlődő példáit szedtük csokorba. Felmondás — embertelenül „Tegyenek könnyebb helyre, nem bírom ezt a nehéz munkát” — kérte többször is főnökeitől a Tisza II. kiskörei építkezésén egy állapotos fia- talaszony. A kérés mindany- nyiszor süket fülekre talált, hiába hivatkozott az asszonyka a Munka Törvénykönyvépe, maradt a régi helyén. „Ha nem adnak könnyebb munkát, kénytelen leszek felmondani...!” — fakadt ki keserűen, az értetlenkedések miatt. És akkor — kezébe adták a munkakönyvét. Tessék, mehet! Mehet, megfosztva minden kedvezménytől. A főépítésvezetőség döntőbizottságánál a terhes asszony panasza nem talált meghallgatásra, s az ügyészségnek kellett közbeavatkoznia, hogy igazságot szolgáltasson. Felmondtak egy terhes nőnek a siroki Mátravidéki Fémművekben is. A hevesi járásban pedig olyan dolgozónak adták kezébe a munkakönyvét, akinek 4 eltartottról kellett gondoskodnia. Büntetéskapcsolás A vizsgálat során öt esetben tapasztaltak ún. „bünte- téskapcsolást”, amikor a fegyelmi mellett a nyereségrészesedést is csökkentették. Az ügyészség valamennyi esetben óvással élt. Ugyanis: a „megrovás” és „szigorú megrovás” fegyelmi büntetésekhez más fegyelmi büntetések (prémium-, nyereségcsökkentés vagy ezek megvonása stb.) nem kapcsolhatók! i Általános tapasztalatként rögzítették: a kollektív szerződésekben s ezek mellékleteiben a prémium és a nyereségrészesedés kifizetési feltételeinek szabályozásánál törvénysértő módon járnak el. A kollektív szerződések olyan vitatható, felesleges rendelkezésékkel tűzdeltek, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozók prémiumát, nyereségét, fegyelmi vétség esetén — külön határozat nélkül — automatikusan csökkentsék. A 4. sz. AKÖV kollektív szerződése például kötelezően írja elő a nyereség 5—10 százalékos csökkentését „megrovás” illetve „szigorú megrovás” fegyelmi büntetés esetén. Az Iparcikk Kisker, pedig ennél is messzebb lép a jogsértésben. Kollektív szerződésük akként rendelkezik, hogy a boltvezető prémiuma — a vállalat nyereségére kedvezőtlenül ható mulasztás, a fogyasztók érdekét sértő tevékenység esetén — fegyelmi eljárás nélkül is megvonható (?!) Tolvajok és az „enyhítő körülmények* A vállalati döntőbizottságok vitás kérdésekben rendszerint a vállalat javára döntenek, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság (TMDB) gyakorlata pedig ennek éppen az ellenkezője. A vitás ügyek elbírálásánál túlzott jelentőséget tulajdonítanák a vétkes dolgozók korábbi jó munkájának, általános személyi körülményeinek. Nem mindig kellően értékelik az elkövetett cselekmények társadalmi veszélyességét, az indokolt társadalmi érdekeket. Ilyenkor aztán „furcsa” döntések születnek, „tarka” indoklásokkal N. N. fegyelmi büntetését például a TMDB „szigorú megrovásról” „megrovásra” változtatta; mondván: a munkaadó és az I. fokú döntőbizottság a büntetés kiszabásánál nem kellő körültekintéssel járt el, nem vették figyelembe, hogy N. N. 10 éven át példásan dolgozott, kifogástalan munkát végzett, nős, 2 kiskorú gyermeke van. Mi volt N. N. vétke? Lopott, tolvajkodott. Az állatok etetéséhez biztosított takarmányt hosszú idő óta dézsmálta. Pontosan: 12 alkalommal csokította meg az adagokat. Valóban van két gyermeke, de felesége is dolgozik, vagyoni helyzetük jónak mondható. Az „enyhítő körülményeket” tehát inkább súlyosbítónak kellett volna értékelni. És itt van annak az autó- buszsorfőmek az esete, akit vállalatnál alacsonyabb munkakörbe helyezték, mert munkaköri kötelezettségét sorozatosan megszegte, az utasokkal durván beszélt, gorombáskodott, a menetjegyekkel manipulált stb. A TMDB az áthelyezést súlyosnak tartotta, s a büntetést „szigorú megrovásra” változtatta. Éspedig azzal az „indokkal”, hogy az autóbusz- vezető szocialista brigádban dolgozik, ott oklevelet szerzett, 15 éves munkaviszonya van, öt éve nem volt fegyelmi büntetése, és különben is — beteg. Aj. egyik iskola igazgató- helyettesét többször is figyelmeztették, ne dolgoztassa diákjait a saját földjén. A figyelmeztetést a helyettes semmibe vette, a diákokat továbbra is ki parancsolta földjére. Példája annyira ragadós lett, hogy a többi pedagógus is a diákokkal kezdte műveltetni az illetményföldet. A helyettes igazgató ellen fegyelmi eljárást indítottak, s a fizetését 3 hónapra csökkentették. A TMDB szíve ez esetben is meglágyult — s minden különösebb indok nélkül, csak a büntetés „súlyosságára” hivatkozva— szigorú megrovást adott. Jubileumi jutalom és a „feledékenység" Egy dolgozónak 1967-ben kellett volna jubileumi jutalmat kapnia. Vállalata azonban a jutalom kifizetéséről egyszerűen „megfeledkezett”. Egy évig türelmesen várt, aztán a mulasztást szóvá tette. Panaszát minden fórumon elutasították. „Most más késő, kérte volna a jubileumi fizetést hamarább, amikor még lehetett!!’ A TMDB is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jubileumi jutalom iránti igény elévült, mert a dolgozó annak kifizetését az igényjogosultság elérése időpontjában nem kérte. A határozat ellen az ügyészség óvást nyújtott be. Ugyanis: a jubileumi jutalom kifizetésére a vállalati a dolgozó külön kérelme nélkül is köteles, ha az igényjogosultság megvan. A jubileumi ju- tolom iránti igény tehát — minden „feledékenység” ellenére sem évülhet el! Pataky Dezső *""~tr-""—-—r- "TnrgTaTiTTiTTTn A HATVANI CSATA TÖRTÉNELMÜNKNEK kicsi fejezete az 1849. április 2-i hatvani csata, de óriási a jelentősége. Ezzel a győztes csatával indult meg az a dicsőséges tavaszi hadjárat, amely 1849. május 21-én megnyitotta Görgey és vitéz „vö- rössipkás” honvédéi előtt az ország szívének, Buda várának kapuit. Vettek fővezér súlyos betegsége következtében Görgey Arhur helyettes fővezér lett. Oroszlánkörmeit már megmutatta a bravúros branyiszkói visszavonulásával, de katonai lángelméjét igazán csak most érvényesíthette. Vettek főparancsnoksága alatt Görgey volt a VII. hadtest parancsnoka, amelynek vezetésével egyik legvitézebb katonáját, Gáspár András huszárezredest, az „ozorai győzőt” bízta meg. Hatvant ekkor — április 1-én — Schlick altábornagy, Windischgrätz herceg kiválóan képzett tábornoka tartotta megszállva. Horváth Mihály történetíró, hatvani prépost, Kossuth volt kultuszminisztere írja: „Schlick, kit az ütközetbe Lichtenstein és Parrot tábornokok kísérték, kiindulta előtt nagy vacsorát rendelt a hatvani préposti lakban s kérkedve szólította föl a város előkelőit, néznék meg a nyúlvadászatot, melyet a magyar táborban tartanak! De reményeiben rútul csalatkozott! A nyúlvadászat megfordítva sikerült, a vörössipkás ■ gyulák” űzték a menekülő vadászokat, akiket Schlick vezetett, de futásban!” Kémeink jelentése azt igazolta, hogy Windischgrätz herceg Gödöllőnél akar defenzívában maradni és fő támadásunkat a gyöngyös—hatvan—pesti úton várja. KLAPKA TÁBORNOK azt javasolta, hogy a VII. hadtest a gyöngyösi út hosszában támadjon és Asbot, Damjanich, Klapka az I—II., illetve III. hadtestekkel Jászberény felé letérve, a Galga menti állást kerülje meg. Veszélyes vállalkozás, mert így az egyes hadtestek elszigetelten, az ellenség főereje által a meg- támadtatás veszélyének teszik ki magukat. Gáspár feladatául kapta: az ellenséget a hort—hatvani országút mentén megtámadni, megverni, s a Zagyváig nyomulni előre! A kémszemle jelezte, hogy Schlick hadteste keményen fog ellenállni. Ez be is igazolódott, mert a mi támadásunkkal egy időben kezdett ő is offenzívat. A csata Havan és Hort között — fele úton zajlott le, úgy azonban, hogy a győztes: Gáspár VII. hadteste lett. Déltájban kezdett dandárjával mozgolódni Parrot osztrák tábornok, amit a szemfüles Gáspár észrevett és erős ágyútűzzel visszakergetett. Erre Schlick tábornagy is megindította hadtestét, de ez a támadás is kudarcba fúlt, mert Gáspár és Pöltenberg vörössipkásai hős oroszlánok módjára védték állásaikat, s tért nyerve kergették az osztrákokat, kik fejvesztett menekülésük közben a szőlőhegy dombján próbálkoztak megpihenni. Hasztalan, mert a magyart már nem lehetett megállítani. Hajrá! Utána a futó németnek! Schlick katonái leszorultak a városba, hol makacs utcai harcokba bocsátkoztak. Visszavonulás csak a Zagyva hídján volt lehetséges, de a fahíd keskenynek bizonyult. Aki nem jutott a hídra az neki a víznek, átlábaltak, át- úszták a Zagyvát. VÉGRE ÁTVERGŐDÖTT a megvert ellenség, s hogy az üldözést megakadályozzák, vagy legalább lassítsák, szétszedték, felgyújtották a hidat, hogy utói ne érjék őket Gáspár vörössipkásai. Nem páncél kellett ide, hanem hazaszeretet, feltétlen győzni akarás, mely ha áthatotta a csatát vezető vezért, hadseregét, oroszlánokká tette még a „gyáva nyulat” is. Csak a gyors futás mentette meg a megvert osztrák hadsereget, s boldog volt az, aki Gödöllő közelébe jutott, ahonnan már a fővezér herceg Windischgrätz is szedte a sátorfáját Görgey Arthurral kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sok támadás érte. Önzőnek, becsvágyónak, sőt árulónak tartották, pedig milyen szépen világítja meg ez az írásából közölt idézet: „A hatvani ütközet alatt én szándékosan főhadiszállásomon, Gyöngyösön, tehát a csatatértől távol tartózkodtam, 1/fw w*wb fi 'Mjfwwtnwt A Gárdonyi Géza diáknapok képzőművészeti pályázatára v s érkezett és ezüst fokozattal jutalmazott kép: Gyaraky Zoltán, nagykőrösi gimnazista felvétele. Mikor pihen? Emberek a pult másik oldalán „Fekete" túlórák — F. Kálmánná boltvezető három éve nem kap vasárnapi munkájáért szabadnapot. Csak évi szabadsága idején pihenhet«., A leggyakoribb és általában hálátlannak tartott házi munka: a bevásárlás. Egy háziasszony a heti 35—40 órás házimunkájából 5—7 órát a különböző üzletekben kénytelen eltölteni. Ha a megszokott bevásárlási problémákat még valami tetézi is, rendkívül érzékenyen reagál rá a közvélemény. A vásárlók ingerültsége — sok esetben indokolatlanul is — a kereskedelem, közelebbről az élelmiszer-kereskedelem dolgozóin csattan. Emberek dolgoznak — nagyobb arányban nők — a pult másik oldalán is. Miért mérgesedik a viszony eladó és vásárló között, mi akadályozza a megbékélést? Sokat fejlődött a kereskedelmi hálózat a megyében, de évtizedek óta lényegében nehogy helyettesemet a VII. hadtest vezetésében — mikor először vezényel ütközetet, mint önálló parancsnok, — ebbéli képessége szabad kifejtésében jelenlétemmel feszélyezzem. így ezen ütközet szerencsés kimenetele nekünk a már említett anyagin fölül erkölcsi nyereséget is hozott, azt a megnyugtató meggyőződést tudniillik, hogy a VII. hadtest új parancsnokára bátran rábízhatni az olyan fő fontosságú feladatot is, amilyen ezen messziről megkerülő hadművelet közben az ő hadtestének jutott. És ezzel a már megindult megkerülő műveletet csak annál bízvástabb folytattuk.” Rendkívüli hadvezéri tehetség vöt, szigorú, rendtartó, igazságos katona. Katonáitól — akik bálványozva szerették. csak annyit kívánt, amire ő is vállalkozni tudott, félelmet és megalkuvást nem ismert, de oktalan harcba nem vitte vörössipkásait. Az 1848—49-1 szabadság- harc elbukott, mert az orosz túlerővel szembeszállni ön- gyikosság lett volna s a lánglelkű katona többre becsülte magyar testvéreit, katonáit, mint hadvezéri dicsőségét. Tálán a legnagyobb diadalát akkor aratta, — legalább is saját becsvágya ellen • — mikor az oroszok előtti mindig győztes fegyverét letette. az Április 2-1 győzelem napján a 120 év előtti leáldozó nap megaranyozta Gáspárt, a tiszteket, a vitéz vörössipkás magyar honvédedn- ket. Doktay Gyula a Hatvani Múzeum vezetője Az ipar adóssága azonos raktározási feltételekkel, szociális létesítményekkel és létszámmal bonyolítják le a 30—40 százalékkal megnövekedett forgalmat. A szakszervezet reprezentatív felmérése egy másik figyelemre méltó megállapítást tett: a szövetkezeti boltvezetőknél naponta átlagosan 4 óra 19, az államiakénál 2 óra 40 perc jut eladásra. Kevesebbet foglalkozhatnak vevőikkel az eladók is. Az eladásra jutó idő az iparcikkboltokban és áruházakban dolgozónként napi 72. az élelmiszerboltokban 30—32 perccel csökkent. Az indokok között első helyen szerepel az árjelzésre fordított idő növekedése, értékes perceket rabol a vevőktől az áruátvétel, adminisztráció és árrendezés. A megnövekedett feladatokat — hatszázezer áruféleség közül ötszázezernek megváltozott az ára — a nyolcórás munkaidőben nem is tudják elvégezni. Várni kell a szállítókra, a gyakori árváltozások és hiányzók helyettesítése miatt kell leggyakrabban túlórázni. A dolgozók harmada nem kapott térítést ezért, leggyakrabban a vezetők túlóráiról feledkeznek meg... A legritkább esetben adtak a túlórázásokért szabadnapot. — Mikor volt utoljára szabadnapon? — Három esztendeje. Akkor rendelte el a vállalat a vasárnapi nyitvatartást. Csak egy félműszakos segítségem yan, különben is sok a munkám. Már számtalanszor kértem a vállalat vezetőit, hogy biztosítsák számomra is a törvényesen járó szabadnapot ... — Mikor pihen? — Legutóbb a múlt év szeptemberében, amikor évi szabadságomat töltöttem. Különben mindennap a boltban vagyok... Az állami kiskereskedelemben foglalkoztatott nők majdnem tizenegy órát töltenek — ebédidővel együtt — a munkahelyükön, a házimunkára valamivel több mint négy, alvásra és más élettani szükségleteire nem egészen hét óra jut. Szabad idejük a napi 24 órából mindössze két és fél óra. A számok esetenként eltérhetnek, nem mindenütt jellemző a túlzott elfoglaltság, de mégis tarthatatlan állapotokat tükröznek, amelyek megoldásán sok múlik. Különösen ez egy-, vagy csak néhány személyes boltok dolgozói várják a. sürgős in: — Több automatátl tézkedéseket. Törvénytelenül hosszú elfoglaltságuk mellett nem is említettük a szociális ellátás gyakori hiányát... Nem szóltunk a nehéz ládákról, súlyos kannákról és általában a férfiaknak is nagy megerőltetést jelentő anyag- mozgatásról. Egyébként szándékosan említettük első helyen a nők problémáit, mert . helyzetük az utóbbi problémák miatt is hátrányosabb. Szeretnénk- kulturált, gyors kiszolgálást-- az üzletekben. Igényünk van a -jö^b ellátás-'“ ra, szívesen elkerüljük a sorban állást, tumultust, de ezen sem a kereskedelem egyszerű dolgozói, sem a vásárlók egyelőre nem tudnak segíteni. Az a vállalatok vezetőinek feladata, még akkor is, ha a nyereség rovására megy, esetleg személy szerint is zsebbe nyúló kérdés. Néhány közfogyasztású cikk árusítását — budapesti példára hivatkozunk — kiterjeszthetnék a vendéglátóiparra is. A büfékben a rövid italok mellett árusítsanak üveges tejet is! Az ipar segítségével bővíteni lehet az előre csomagolt élelmiszerek és más cikkek körét. Ezzel a házhoz szállítás ügyének segítenének, eloszlatnák a megrendelők bizalmatlanságát. Kiaknázatlan lehetőségeket látunk az egyre nagyobb tért hódító automatákban. Érthetetlen, hogy miért csak a fővárosban és nagyobb vidéki városban lehet praktikus automatákból cigarettát, csokoládét, üdítő italokat, kávét-kakaót... kapni! Egerben mindössze a posta használ néhány bélyegárusító automatát. Rohamosan növekvő idegenforgalmunk ellátásában például kitűnő szolgálatot tehetne, Többek között a vasárnapi nyitvatartás -körüli vitára is megfelelő választ adna. Bizonyára érezhető megyénkben is a néhány üzemben már bevezetett rövi- debb munkahé^s megfelelő közvélemény-kutatás után az eddiginél jobban alkalmazkodhatnak a forgalomhoz. S nem utolsósorban a sokat emlegetett vasárnapi nyitvatartásnak is csak úgy van értelme, ha lehet friss péksüteményt, kenyeret, húst, tejterméket kapni... Ez pedig az ipari vállalatokkal való jobb kapcsolattól ir függ. Pilisy Elemér
