Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

Sokszemközt az irodalomról Mocsár Gábor Poroszlón Hétfőn este Poroszión ren­dületlenül esett az eső. A lel­kes könyvbarátok mégis szép számban jelentek meg a kul- túrház előadótermében, hogy találkozzanak, beszéljenek Mocsár Gáborral. Először az író kért szót s beszélt a könyvről, az iroda­lomról. Érdekes gondolatai­ból a legmagvasabbakat ra­gadtuk ki. — A valódi irodalom, a jó könyv eszményképet, ideált tud adni. Az író adta gondo­lat beágyazódik az olvasó, az olvasók érzelemvilágába s idők múltán pozitív cselek­vésekben. állásfoglalásokban formálódik hatóerővé. A könyv jobbá, emberibb em­berré nevel. Ha az egész vi­lágon mindenki igaz köny­veket olvasna, ha könyvhét helyeit könyvév lenne minde­nütt, akkor sohasem kellene tartanunk atomháborútól. A tartalmas írói bevezető után az olvasók kérdezték Mocsár Gábort. Az érdeke­sebb kérdéseket párhuzam­ban közöljük az írói ref- - lexiókkal. Ki ír a tizenéveseknek? Tóth János községi párt- titkár: — Mai irodalmunk egyre sokrétűbben foglalko­zik hétköznapjaink valóságá­val. Az elismerés mellett-egy — véleményem szerint —J- nagy gondról is beszélnék. Ügy tűnik, mintha mai írómit megfeledkeznének a tizen­éveseiéről. Nekik senki nem ír hozzájuk mért ideálokat, követendő példaképet nyújtó alkotásokat. Ez annál is fon­tosabb, mert ők olvasnak legkevesebbet. Mi háborgónk, hogy legfeljebb Rejtő-írások 'kerülnek a kezükbe. De*mit tudnánk adni? — Az ifjúsági irodalom fe­hér irodalom. Kevesen fog­lalkoznak vele, s a vállalko­zó szelleműek is kedvüket, vesztik. Vitatható ugyanis a kiadói szemlélet. Személyes példával reagálnék. Megír­tam a Nagyerdői kisfiút. If­júsági írás. Elvittem a kiadó­hoz. Részleteket kifogásoltak. Indok: sértik a gyermeki lelki­világot. Csakhogy a gyermek, a fiatal nem légüres térben él, hanem köztünk, s mennyi riasztót kényszerül nemcsak látni, de tapasztalni is. Ez esetben a szándék, s a neve­lési hatékonyság számít. Ha az író megragadja s vezetni tudja a jobb felé a tizenéve­seket, s nekik és értük ír, akkor ez a könyv betölti hi­vatását. Ez azonban még a mi adósságunk, amiből ré­szem igyekszem törleszteni. Lakkozás helyett nyíltan Kiss Lajosné tsz-adminiszt- rátor: — Mi szabályozza, mi ha­tározza meg az író témavá­lasztását? Vannak-e „zárolt7’ kérdések ? Napjaink oldottabb, nyílt társadalmi légkörében min­den jó szándékkal jobbító gondolat nyomdafestéket kap. Tény azért is, hogy ben­nünk, írókban él még a ke­serű múltból leülepedett túl­zott önkontroll. Megint sze­mélyes példát említek. Az utóbbi időben egy, az olaj­bányászok életét feldolgozó szociográfiái köteten dolgoz­tam. Hiteles dokumentumok alapján megírtam a zalai amerikai érdekeltségű MAORT vállalat felszámolá­sa körüli bonyodalmakat. Amikor gépírónőm olvasta a kéziratot, megdöbbent: ..Mondja, elhiszi, hogy ez és így megjelenhet?” És megje­lenik és olvasni fogják. A mit és a meddig kérdéséről csak azt mondhatom, hogy egy szivvel-lélekkel szocialista szemléletű írónak kötelessé­ge lakkozás nélkül felvillan­tani a kóros jelenségeket, s ostorozni a hibákat. Ügy vé­tene, ha nem így tenné! Nem kedvelt a falusi téma? Zsoldos Erzsébet pedagó­gus: — Miért olyan kevés a fa­lusi, a paraszti életet feldol­gozó regény és novella? — Több helyütt kérdezték már tőlem ezt a megyében. Személy szerint én megtettem a magamét, hiszen írásaim jelentős hányada a falusi át­alakulás kérdéseit bogozgat- -ja. A problémafelvetés mégis jogos, mert túl intellektuali- zálódott mai irodalmunk. Nem egy faluról jött író vá­rosba, Pestre kerülve elfe­ledi a falut. Téves szemlélet ez,, mert az írói emberi kér­déseket vet fel, s ilyenek bárhol akadnak, falun meg nem is kevéssé! Egy tsz-tag érzelmi—intellektuális prob­lémái legalább olyan érde­kesek, összetettek, mint egy egyetemi tanáré, csak fel kell fedezni, meg kell látni őket! A tartalmas párbeszéd nemegyszer érdekes vitává formálódott. A találkozó ol­vasó résztvevői ugyanis jól ismerték Mocsár Gábor írá­sait. Faggatták az írót sze­replői megformálásáról. Egy asszony megkérdezte: — Írásainak nőalakja® miért mindig állhatatlanok? Egy házaspár döntőbírónak kérte fel az írót. A férj: — Vitatkoztunk a Népújságban vasárnap meg­jelent novellájáról. Én a női főszereplőt tartom állhatat­lannak. ö szegte meg a hit- yes társi hűséget. Ö volt a „vadorzó”. A feleség; — Ezzel én nem értek egyet. A könnyű ka-; landot kereső férfi, a vadőr az igazi „vadorzó”. Mocsár Gábor válasza: — Az író regényeinek, no­velláinak szereplőit az élet­ből mintázza. A vasárnapi novella esetében én az asz szonyt felmentettem, mert férje érdekében lépett félre. Igaz, nőalakjaim többnyire „kikapcsak”. Mentségemre szolgáljon hogy amikor írok, mindig a valóságérzék vezeti toliam. Nem elsősorban ideá­lis, sosem létező alakot kere­sek, hanem hús-vér emberek konfliktusában kutatom a kö­vetendő morális eszményt. Merre tart az irodalom? A találkozóról visszajövet beszélgettem Mocsár Gábor­ral. A mai magyar irodalom perspektívájáról érdeklőd­tem: — Tegnap Cseres Tiborral és Bertha Bulcsúval egy fél éjszakát vitatkoztunk át er­ről a kérdésről. Én optimis­ta vagyok, mert hiszek abban, hogy a kedvező politikai lég­körben kibontakozott minő­ségi fejlődés egyenletesen fel­felé ível. Bízom, hogy az ol­vasó a múltról, jelenről bá­tor, nyílt, őszinte írásokat kap majd kézhez, s így mind­inkább közüggyé lesz irodal­munk. — Közelebbi tervei? — Rövid pihenő után őszin­te drámát írok a felszabadu­lás időszakáról. Közben „bá­báskodom” a Kerek egymil­lió című szatirikus írásomból készülő film születésénél Egyszóval, írok. dolgozom, mert a világot felfedezni so­sincs elég idő, s ezért az író versenyre kell hogy keljen az idővel. Annyi még a terv, a felfedezendő valóságrégió... Pécsi István . Három a kislány Gyöngyösön Szombaton a vendégművé­szek részvételével tartották meg az első teljes szövegpró­bát. Vasárnap délelőtt a ze­nekar és a kórusok együtt­működése volt a cél, vala­mint a tömegjelenetek beál­lítása. Hétfőn már összpró- bát rendelt el Jankovits Je­nő rendező. Az első előadás napja jú­nius 6;, péntek. Most már minden nap sokat számít. ★ Az eső megakadályozta a próbát a szabadtéri színpa­don.. Be kellett menni a mű­velődési központba, ahol a nagytermet alakították át színpaddá. A zenekar felke­rült a valódi színpadra, a szereplők pedig lent marad­tak a székektől megszaba­dított nézőtéren. A teljes létszám még így is zsúfoltan szorongott lent, a parketton. Közel háromszázan vesz­nek részt az előadás színre- vitelében. Az I. sz- Általános Iskola énekkara önálló fela­datot is kap. ök alakítják a kis kamarakórust, amit Schubert vezényel a darab­ban. A Berze Nagy János és a Vak Bottyán Gimnáziu­mok énekkarának tagjai bé­csi polgárok lesznek a szín­darabban. No, a felnőtt ének­kari tagok, a Művelődési Központ Vegyeskarának éne­kesei sem hiányoznak a tö- megjelenetekben. A hatalmas szabadtéri színpadon még így sem lesz majd tumultus. Kell a sok statiszta. ★ Csak természetes, hogy mindenki a vendégművésze­ket figyeli ezen a próbán Már most is élmény az éne­küket hallgatni. Egy-egy szó­ló után felcsattan a vas­taps — az énekkari tagok, a majdani, színpadbeli bécsi polgárok fejezik ki tetszésü­ket a szépen csengő énekért. Bartha Alfonz és Turpinsz- ky Béla fáradhatatlanok. Nemegyszer ők maguk java­solják a rendezőnek, hogy is- metéljék meg a jelenetet, mert a beállítás még nem idegződött be. Lorenz Kornélia neve nem szerepelt az eredeti színla­pon. Miután az NDK-beli kolleganője kénytelen volt visszalépni váratlan techni­kai akadályok miatt, a kitű­nő operaénekesnő szívesen vette át a szerepét. ★ A gyöngyös, énekesek kö­zül J. Baghy Emilia, Tiha­nyi Éva és Badóczi Zsuzsa mar rutinos biztonsággal vesz részt a játékban. Mind a hárman évekkel ezelőtt át­estek az első színpadi szerep­lésen A többieknél bizony el kell telnie néhány percnek, amíg az elfogódottságukat le tud­Ultrahang a gyógyászatban Az ultrahang segítségével 1 az ötödik-hatodik héten meg­bízhatóan megállapítható a ■terhesség és következtetni le­het ikrekre is — mondotta egy előadó az ultrahang gyó­gyászati felliasználásávai fog­lalkozó első világkongresszu­son Bécsben. Verseny a szebb faluért Az Országos Idegenforgal­mi Tanács által meghirdetett íaluszépítési és virágosítási versenyhez csatlakozva a Mátra—Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság, karöltve a Hazafias Népfront Heves megyei elnökségével, a KISZ és a nőtanács megyei bizott­ságával, a megye lakóterü­leteinek szépítésére, csinosí­tására, széles körű mozgal­mat szervezett A mozga­lomnak — sok más község mellett — különösen nagy szerepe van az üdülőhellyé rontó, esztétikailag egyálta­lán nem megfelelő létesít­mények eltüntetése (vagy ki­javítása), a lakóházak, és az iidvarok rendben tartása. A versenyt országosan is és megyei jutalmakkal is dí­jazzák az egyéni díjak mel­lett. A részvételt a Hazafias Népfront megyei titkárságán (Eger, Bajcsy-Zsilinszky út 9.) lehet bejelenteni- A ver­seny elbírálására, az ered­mények értékelésére a nyár végén kerül sor. nyilvánított fakókörzetek­ben és a tranzitforgalmat le­bonyolító városokban, köz­ségekben. A lakóhely szépí­tése mindezek mellett kap­csolódik felszabadulásunk negyedszázados jubileumá­nak méltó köszöntéséhez is. A szépítési mozgalomban a nagyszabású versenyben való részvétel feltételei: az utak, járdák, közterületek, vízlevezető árkok tisztán tar­tása, a parkok, előterek, jár­da- és árokszegélyek virágo- sítása, a fásítás, a szemet A másodpercenkinti húsz­ezer rezgésénél magasabb, úgynevezett ultrahangokat az orvostudomány már évtizedek óta alkalmazza a reumatikus betegségek gyógyítására. A második világháború óta vég­bement fejlődés, amelynek nyomán több százezertől húszmillióig terjedő rezgés­számú ultrahangokat alkal­maznak, nagymértékben ki­terjesztette e technika gyó­gyászati felhasználását. A diagnosztikában az ultrahan­gos felvételek egészítik ki a_ röntgériképéket, a többi fcö^* zott olyan területeken (pél­dául a szemgyógyászatban), ahol a hagyományos eljárás sokkal bonyolultabb. Fokozott szerep jut az ult­rahangnak a rákos dagana­tok felismerésében, a balese­tek utáni agyvizsgálatokban, valamint a szívbetegségek ke­zelésében is. A bécsi kong­resszuson mintegy ezer orvos vesz részt, a világ húsz or­szágából. (MTI) ják küzdeni. Szerencsére az operaénekesek átsegítik őket ezen a kritikus helyen: úgy szólnak hozzájuk, játszanak együtt velük, énekelnek kö­zösen, mintha rég; partnerok lennének. A próba légköre így válik otthonossá. Csak a rendező emeli fel noha a hangját, ha a tömesielener.eknel a fölös­leges mocorgás és a zson­gás elnyomja a színpadi szö­veget és éneket. Hiába, a tizenévesek este kilenc után már nem tudják úgy fegyelmezni magukat, mint a felnőttek- A szülök is egyre nagyobb számmal óva­toskodnak be a nagyterem­be, ahogy elhagyja az óra kismutatója a kilences szá­mot. Késő van. ★ Elnéztem a tizenéveseket a próba alatt. Eszembe ju­tott, hányat láttam közülük a tánczenei hangversenyen. Ott időnként felsiko’t.otlak, hajukhoz kaptak. Most csend­ben ülnek és figyelnék Schubert zenéjére. Élvezik ezt a muzsikát is. Nincs ebben semmi csodá­latos. A jó zene mindig fi­gyelmet igényel. Az ismert dallamok oda­csalnak az utcán az ablakok alá, az eső verte járdára is néhány késői járókelőt. Meg­állnak néhány percre, mert a dallamos muzsika, a csen­gő ének nem ereszti őket to­vább azonnal. Persze^ a szö­veg is nyújt majd szórako­zási lehetőséget. Bilicsi Ti­vadar kitűnő lehetőséget kap majd a komédiázásra Tschöll üvegfestő mester, a három kislány apjának szerepében. Nevetésben nem lesz hiány- ★ A zenekar a legkiegyensú­lyozottabb a próbán. Zá- borszky József karnagy csak ritkán állítja le az együttes. Olyankor, ha az énekesekkel ritmusbeli egyeztetésre van szükség. Nem hiányoznak a Vid- róczki Néptáncegyüttes tag- - jai sem, de a szereplők kö­zött ott találjuk a kitérőgyá­ri színjátszó csoport ismert személyeit is. Gyöngyösön minden mű­vészeti együttes fellép a hét végi szabadtéri előadáson; Schubert Három a kislány című háromfelvonásos dali játékának előadásán. A próbákon látottak és hallottak alapján azt várjuk, hogy jó szórakozásban lesz részünk. G. Molnár Ferenc PINTÉR ISTVÁN június» ö., csütörtök 22, Megvártam, amíg Terner átöltözik. Szmokingot vett fel. Ügy nézett ki, mint egy hollywoodi statiszta az ..öreg ember nem vénember ’ című kétmillió dolláros film zárójelenetében, amikor het­ven éven felüli szmokiogos urak tizenhét éven aluli hiányos öltözetű lányokká’ táncolnak a holdvilágos ten­gerparton .. . Kopott szürke ruhám bizony még rútabbul festett e szmogimgkölternény mellett. — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalom- hozhoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! —~i OoberUonai. n»eg rongyo­sabbak voltak a huszárjaim. Nem fejezte be a monda- ttot, mert közben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk keli Nem szeretném elszalaszta­ni Csánkó szónoklatát. A végén lesz a megfelelő pilla­nat ... Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellék­utcában parkírozó saját ko­csijához vezetett. Az ócska Ford félóra alatt a Ritbmus Hallba vitt bermünket. Már többször láttam kívül­ről az impozáns épületet, de még soha nem volt rá pén­zem, hogy belülről is meg­nézzem. Elvis Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jég)?, a profi nehézsúlyú ökölvívó döntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember féi- be, a nagytermet azon­ban most sem láthattam meg, mert a portás az egyik har­madik emeleti melilékterembe utasított bennünket. Az is éppen elég nagy he­lyiség. Akkora lehel, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, feosszú büfé­pult mögött. fehérkötenyes kiszolgálólányok álltak. A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debreceninkhez hasonló főtt kolbászt, öröm­mel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tor­mát adtak hozzá ízesítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta nem ettem. Én is ki akartaim váltani az adago­mat. Ternejj azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat! Vagy négyszázan lehettek a teremben. Teirnert néhá- nyan köszöntötték, de senki sem fogott vele kezet. Má­sok, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaitábomagyot, köszönés nélkül mentek el mellette. A szemük villám­vau — jegyeztem meg. — Pár márkáért vette őket — legyintett Terner. És elmondta, hogy Nyugat- Németországban, München- beír él egy élelmes özvegy­asszony. Huszártiszt volt a férje, de 1946-ban megszökött tőle és kivándorolt Argentí­nába, ahol később meg is halt. A feleségét otthagyta egyedül, árván, minden jö­vedelem nélkül. Az asszonyt lőtt. Temert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarok­ban álldogáló csoport felé mutatott: — Ott az a gazember! És még van pofája, hordani a kitüntetéseket! Azonnal kitaláltam, hogy a gazember csak Csánkó lehet. A Nyugat-Németországból ér­kezett vezéreinök frakkot vi­selt, és á bal melle telis-teie volt különböző plecsnikkel. — Azért sok. kitüntetése úrilánynak nevelték, egyetlen dologhoz értett, semmi inas­hoz. Abból a dologból azon­ban abban- az időben Német­ország nyugatiak által meg­szállt részén a nála fiatalab­bak és szebbek is nehezen él­hettek meg, olyan nagy volt a konkurrencia. Az özvegy azonban mégsem halt éhen, mert remek ötlete támadt Észrevette, hogy a kintma­radt tisztek felvágnak az an­nak idején, a Horthy-*clökben kapott kitüntetéseikkel, de egyikük sem hordja őket. A visszavonulás idején eldo­bálták az érdemrendeket, « mikor isimét szükség lett vol­na rájuk, nem tudták pótolni őket. Az asszony írt az egyik magyarországi rokoná­nak, aki összeszedett egy csomó kitüntetést, és elküld­te neki. Erre a bús özvegy kitüntetés-üzletet nyitott, amely azóta is kitűnően megy. Négy-öt márkáért bár­miféle régi magyar kitünte­tést meg lehet nála vásárol­ni. Alighanem Csánkó is ilyen egyszerűen és olcsón dekortálta ki magát a jelvé­nyekkel. A teremben meglehetősen hűvös volt a hangulat. Ész­revettem, hogy Csánkó mel­lett Nánássy áll, az egyetlen ember a jelenlevők közük akit személyesen is ismer­tem. Nánássy azonban nem vet» észre engem, mással volt el­foglalva. Meglehetősen nagy buzgalommal magyarázott valamit Csánkónak. Mindket­tőjüknek ragyogott az arca, szemmel láthatóan meg vol­ta elégedve a jelenlevők lét­számával. Annál jobban bosszanko­dott Temer, hogy ilyen so­kan megjelentek Csánkó to­borzására. — A szélhámos! — morog­ta. — Tíz . jegy sem fogyott el, amíg ki nem találta ezt a merényletblöfföt. Most. per­sze, eljöttek az emberek, mert. kíváncsiak. Közönsége» csalás! De majd adok én net ki gyilkosságot! CFo!j/íat> V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom